Reneszansz zeneszerzők

Reneszánsz zeneszerzők

Giovanni Pierluigi da Palestrina az olaszországi Palestrinában született 1525-ben, s innen kapta nevét. Az énekes többszólamúság legnagyobb mestere, egyházi muzsikus, de világi művei is közkedveltek. Zenészi pályáját 19 éves korában szülővárosa főtemplomának karnagyaként kezdte. III. Gyula pápa fölismerte tehetségét és támogatta őt, Palestrina az első nyomtatásban megjelent művét is neki ajánlotta. 1551-ben III. Gyula palestrinai püspököt, kinevezték Rómába a pápai trónra, s magával vitte a tehetséges fiatal zeneszerzőt is. Kezdetben rábízta a római Szent Péter templomban működő gyermekkar vezetését, majd 1555-ben felvetette a sixtusi kápolna 32 tagból álló énekes kollégiumába. III. Gyula halála után IV. Pál pápa azonban nem engedte, hogy családos ember legyen a kollégium tagja. 1561-ben visszatért abba a templomba, ahol pályafutását kezdte, majd ismét a római Szent Péter templom gyermekkarát vezette, egészen a haláláig, mint a pápai kórus zeneszerzője. Művei: misék, motetták, himnuszok, világi madrigálok és orgonaművek. Szöveg megválasztásában rendkívül igényes volt, megvalósította a szöveg, dallam és harmónia egységét. Művei ha 141b19b ngszerkíséret nélküli kórusművek, "a capella", énekkari művek. Több mint 600 művet komponált. Három fia közül csak egy élte túl az apját, két fia és a felesége az 1572-1580 között dúló pestisjárvány áldozata lett. 1581-ben másodszor is megnősült, s ez a házasság mentesítette az anyagi gondoktól. Híres motetta ciklusa a "Canticum, Canticorum" (Énekek éneke), ennek egyik kimagaslóan szép darabja: "Nigra sum" (Fekete vagyok, de szép). Művei: Alma redemptoris mater, Missa Brevis - Kyrie, Reneszánsz ballada.         Orlando di Lasso (Orlandus Lassus) (1532-1594) a németalföldi Mons városában született, a XVI. század egyik legsokoldalúbb zeneszerzője volt. Gyermekkorában szülővárosának tomplomi kórusában énekelt, később Ferdinando Gonzaga szicíliai alkirály vitte magával a fiút először Palermóba, majd Milánóba. 1556-ban V. Albrecht bajor herceg meghívta a müncheni hercegi udvarba, ahol előbb énekes, majd karmester lett. Hírneve állandóan nőtt, művei egymás után jelentek meg. 1570-ben birodalmi nemességet kapott. Kortársával, Palestrinával ellentétben, Lassus egész Európát beutazta, s minden műfajban, stílusban járatos volt. Az egyházi zene mellett éppolyan otthonosan mozgott az olasz madrigál és a francia chanson, mint a német többszólamú dal területén, szellemes tudott lenni az egyszerű műfajokban, kiválóan ábrázolt humoros, mulatságos helyzeteket. Pl. a közismert "Zsoldos szerenád"-ban. 1590-ben súlyos depressziós állapot lett úrrá rajta, s 1594-ben meghalt, alig néhány hónappal Palestrina halála után. Több mint 2000 műve maradt fenn. Ezek közül legnagyobb jelentőségű a mintegy 1200 motettát magába foglaló, hatalmas gyűjteménye. Művei: Lucia, celu, celu Matona mia cara S'io fusse ciaul'et tu Un jeune moine es sorti du couent Vignon, vignon, vignette Guillaume Dufay a németalföldi zene első nagy alakja 1400 körül született. Gyermekkorában a cambrai-i székesegyház kórusában énekelt, majd egyházi szolgálatba lépett. Néhány évig Rómában a pápai énekkar tagja volt. 1428-ban, Bolognában szentelték pappá. Ettől az évtől V. Márton pápa énekese lett. Rómát 1433-ban hagyta el, és a Savoyai herceg szolgálatába állt. 1435-ben visszatért a pápai udvarhoz. 1438 és 1446 között újra Savoyában élt. 1446-tól Mons kanonokjaként működött. 1451-től hazaköltözött szülővárosába, de ezután is gyakran utazgatott. Végül a cambrei-i énekes-komponista iskola tanítómestere lett. Itt élt 1474. november 27-én bekövetkezett haláláig. Nagy hatással volt rá az angol Dunstable művészete, s az olasz zene dallamossága. Alkotásait az emberközpontúság jellemzi. Legfontosabb műfajai: misekompozíciók, motetták, francia chansonok.Művei: "L'homme arem" (chanson), Vassilissa ergo (1420), Apostolo glorioso (1426) Nuper rosarum flores motetta (1436), Vergine bella chanson, Missa Sancte Jacobi, Missa Ave regina caelorum, Missa Ecce ancilla Domini, Missa Se la face az pale, Ave Regina 

William Byrd az angol reneszánsz zene óriása 1540 körül született Londonban. Az egyházi zenében alkotta a legkiemelkedőbbet, sokat komponált az anglikán egyház számára. Thomas Tallis tanítványa volt, akinek később zeneszerző-társa is lett. A királyi udvar együttesének valószínűleg többször is tagja volt, először tizenéves korában, amikor Mária királynő számára bemutatták néhány katolikus egyházi művét. 1563-ban már a lincolni katedrális orgonistája és karnagya volt. Londonban elnyerte a "gentleman of the Chapel Royal" címet kóristaként, majd 1572-től ugyanitt zeneszerző és orgonista tisztséget is betöltött. Vallása miatt őt és családját is zaklatták. 1593-ban családjával Stondon Massey-be költözött, ahol folytatta a komponálást, a katolikus liturgiának szentelve zenéjét. Stondon Massey-ben halt meg 1623. július 4-én. Művei: Great Service, Tallisszal közösen adta ki a Cantiones, quae ab argumento sacrae vocantur gyűjteményt

Josquin des Prés franko-flamand zeneszerző 1450-1455 között született Saint Quentinben. Első zenei kiképzését a Saint Quentin székesegyház kórusában kapta, majd Párizsban Okeghemnél (francia zeneszerző) tanult. Fiatalon Itáliába ment a milánói dóm karénekeseként. Később, az 1480-as években Ascanio Sforza bíboros szolgálatába állt, akit Rómába kísért, s rövid ideig a Sixtus-kápolna énekese volt. Josquin a reneszánsz fénykorának legnagyobb mestere, zenéje Dufay, Palestrina, illetve Lassus művészete közti átmenetet képviseli. 1502-ben, a kottanyomtatás feltalálása után egy évvel már önálló nyomtatott misekötete jelent meg. Kortársai a zene fejedelmeként tisztelték, s a zenetörténetben számos anekdota maradt fenn róla. A francia király számára például olyan művet komponált, amelyben az uralkodó szerény zenei képzettsége miatt a szerzemény szólama csupán egyetlen hangból áll. Három misekötete jelent meg. Számos francia chansonja és motettája maradt fönn, amiket a XVI. század folyamán többször kinyomtattak. Condé sur-l'Escautban halt meg 1521. augusztus 27-én. Művei: Ave Maria Absolon, fili mi Magnus es tu, Domine 20 miséje, 75 chansonja és kb. 100 motettája maradt fenn. Ezek a motetták mind latin nyelvűek.

Jacob Obrecht a reneszánsz egyik legnagyobb zeneszerzője. 1480 körül fejezte be tanulmányait. Karnagyi működésének első ismert színhelye a hollandiai Bergen op Zoom Miasszonyunk temploma. 1484-ben a cambrai-i katedrálisban lett kórusmester. Ám egy év múlva hanyagsága miatt felmondtak neki. Ekkor a brüggei Szt. Donát-templomban helyezkedett el, ahová már hónapokkal azelőtt hívták. 1487 decemberében a nagy mecénás, Ercole d'Este herceg meghívására néhány hónapra Ferrarába utazott. 1491-re erősen megromlott kapcsolata brüggei elöljáróival, ismét elbocsátották. 1492-ben az antwerpeni Miasszonyunk templom Jaques Barbireau halála után megüresedett karnagyi hivatalát kapta meg. 1497-ben visszatért a közben meggazdagodott Bergen op Zoomba. 1504-ben Ferrarába költözött, Ercole d'Este udvari karmestere lett: Európa legjobban fizetett zenészi állásainak egyikét nyerte el. Ám 1505 januárjában Ercole meghalt pestisben, s az utóda, Alfonso elbocsátotta Obrechtet aki a nyár folyamán maga is a pestis áldozatául esett. Műveiből körülbelül harminc mise, harminc motetta és harminc világi vagy hangszeres kompozíció maradt fenn. Művei: Petrus Apostolus, Beata Viscera, O lumen ecclesie, Caput

Thomas Tallis (1505k.-1585) vitathatatlanul az angol egyházi zene egyik legnagyobb alakja. Zenei pályájának kezdetét jelző első biztos dátum 1532: Tallist ekkor nevezik ki a doveri bencés kolostor orgonistájának. 1537-ben már a londoni St Mary-le-Hillben játszik, majd a Waltham-apátságban, aztán 1540-ben VIII. Henrik uralkodása alatt elbocsátják az állásából. A munka nélkül marad, csak egy évvel később tud újra elhelyezkedni, 1541-ben a Canterbury-katedrális kántora lesz. Végül a király szolgálatába áll és 1543-ban elnyeri a "Chapel Royal Gentleman-je" címet. Orgonán játszik, segít a kórus irányításában, és továbbra is komponál. 1552 körül megnősül, és vélhetően ugyanabban az évben veszi maga mellé tanítványként az ifjú William Byrd-öt is, akivel közösen 1575-ben kizárólagos jogot szerez a kottanyomtatásra Angliában. 1585-ben bekövetkezett haláláig Tallis a Chapel Royalnál marad. Művei: Why Fumeth in Fight, Spem in alium, Gaude gloriosa, Salvator mundi, Dorian service, Litany Elsősorban énekhangra komponált, csak kevés hangszeres muzsikát szerzett, azt is az egyházi szertartások számára.

Giovanni Gabrieli olasz orgonista és korának egyik legbefolyásosabb zeneszerzője. 1557-ben született Velencében ötgyerekes család sarja. Nagybátyjánál tanult és szinte ő nevelte fel. Stúdiumait Münchenben fejezte be Lassusnál, ahol 1575 és 1579 között tartózkodott. További utazások után 1584-ben tért vissza Velencébe, ahol kinevezték a Szent Márk helyettes orgonistájává. 1586-ban, nagybátyja halála után lett első orgonista, amely posztot haláláig betöltötte. A városállam második legfontosabb előadói posztját, a "Scuola Grande di San Rocco" orgonista állását is elnyerte. Hírneve egyre nőtt, és főként német földről jöttek hozzá tanítványok. 1606-tól egyre többet betegeskedett, és gyakran helyettesítéséről kellett gondoskodni, amit tanítványa, Schütz látott el. 1612. augusztus 12-én halt meg vesekő okozta szövődmény következtében. Az ő ténykedése révén teljesedett ki a kétkórusos komponálás gyakorlata a Szent Márk Székesegyházban. Bátyjával együttes erőfeszítéseik eredménye a zenekari canzona és sonata kialakítása. Legnagyobb hatású műve a Symphoniae Sacrae (1597), mely valóságos zenei forradalmat okozott Európában. Gyűjteményes kötetei: a Madrigali e ricercari a 4 (1587), az Ecclesiasticae cantiones (1589), és a Dialoghi e musicali (1592).    Bakfark Bálint erdélyi szász zeneszerző és lantművész, a reneszánsz hangszeres muzsika jeles képviselője. Valószínűleg 1507-ben, rangos szász család gyermekeként született, Brassóban. Szapolyai János erdélyi vajda nagyváradi udvarában nevelkedett, majd lantművészként szolgálta a királyt és feleségét. Szolgálataiért nemesi rangot kapott. Az 1540-es években, Franciaországban Tournon grófnak, I. Ferenc francia király főemberének muzsikusa volt. Krakkóban nősült meg, a litván származású özvegyet, Katarina Narbutovnát vette feleségül, aki két gyermekkel ajándékozta meg. Kisebb megszakításokkal Wilnában élt. 1553-ban jelent meg első önálló műve, szólólantra komponált műveinek gyűjteménye, a Lyoni lantkönyv. Wilnában muzsikál, ahol az udvar egyik legmegbecsültebb alattvalója. 1565-ben, Krakkóban saját költségén adatja ki lanttabulatúráinak második kötetét. 1569-ben koholt vádak alapján Pozsonyban letartóztatják és rövid ideig fogvatartják. Hazamenekül Erdélybe, ahol Szapolyai fia a fejedelem. 1576. augusztus 22-én halt meg Padovában, áldozatul esve a pestisjárványnak. Művei: Intavolatura Valentini Bacfarc Transilvani Coronensis (1553 Lantfantáziák.

Források:

www.wikipedia.hu

www.fidelio.hu

www.zenetortenet.extra.hu

www.muzsika.net