Ludwig van Beethoven (177O. Bonn - 1827. Bécs)

Ludwig van Beethoven (177O. Bonn - 1827. Bécs)

Gyermek és ifjúkora. Az első kompozíciók

Ludwig van Beethoven életművével betetőzte a klasszikus kort, és egyben átmenetet teremtett a romantika korába. Hangszeres muzsikája az abszolút zene klasszikus állomása és egyben a romantikus programzene előfutára volt.

Bonnban született, egy ősi flandriai parasztcsaládból származott. A zene szeretetét családi hagyományként örökölte: nagyapja énekes, kóruskarnagy, majd a bonni választófejedelem muzsikusa, később udvari karmestere. Édesapja ugyancsak énekes volt a választófejedelemnél, de gyenge jellemű ember, iszákosságával anyagi és erkölcsi romlásba vitte családját. Anyja jómódú német polgári családból való, beteges, sokat szenvedő asszony volt. Hét gyermekük közül Ludwig volt a legidősebb. Már 4 éves korában kitűnt zenei tehetsége. Apja csodagyermeket akart belőle nevelni, erőszakkal. A gyermek sokat szenvedett és sírt, egyetlen vigasza édesanyja volt. Tanára Christian Gottlob Neefe, a bonni zeneélet legkiválóbb egyénisége, udvari orgonista, majd zenekarvezető. Nemcsak gyakorlott muzsikus, és zeneszerző, de irodalmilag is művelt ember, eszményi pedagógus volt. 1O évesen lett Beethoven a tanítványa, megismertette vele kora legkiválóbb zenei alkotásait, s bevezette tanítványát a gyakorlati zeneéletbe is. Hamarosan segédorgonista, majd az udvari zenekar kinevezett tagja lett. Wegeler orvostanhallgató barátja révén megismerkedett Waldstein gróffal, aki első főúri barátja és pártfogója Beethovennek. Új környezetében magasabb műveltségre törekedett, sokat olvasott, az egyetemen előadásokat hallgatott.

1787-ben Bécsbe ment, hogy zenei eszményképe, Mozart tanítványa lehessen, de édesanyja halálos betegsége miatt vissza kellett térnie Bonnba. Nehéz sors várt rá ezután. Édesapja az alkohol rabja lett, így a családfenntartás minden gondja, 2 öccse taníttatása Ludwigra nehezedett. Haydn angliai útjára Bonnon keresztül utazott. Az udvarban - ahol egyre több híve lett Beethovennek - bemutatták neki a fiatal és tehetséges muzsikust. Az idős mester meghallgatta egyik kantátáját, és további tanulmányokra bíztatta.

Haydn és Mozart művészetének folytatója

1792-ben újra Bécsbe ment, második bécsi útját Waldstein gróf barátsága tette lehetővé. Ajánlólevelével a város főurai szívesen fogadták a fiatal zenészt. Ezt a barátságot és a köszönetet az ún. Waldstein - szonátájában örökítette meg. Mivel Mozart már ekkor nem élt, Haydn lett a tanára, de egyéniségük különböző volta miatt lassanként megszakadt a kapcsolatuk. Első bécsi esztendeiben azonban igen erősen érződött Haydn muzsikájának hatása.

Első nyilvános hangversenye 1795-ben volt, melyet még több koncert követett, különböző városokban lépett föl: Prága, Berlin, Pozsony, Buda, stb. Műveinek kiadásai egyre jövedelmezőbbek lettek, ő az első zeneszerző, aki meg tudott élni alkotásaiból, az első szabad művész, aki teljesen függetleníteni tudta magát az udvari szolgálattól. Tanításból és a műveiért kapott pénzből élt.

Lichnowsky (lihnovszki) herceggel kötött barátsága révén megismerkedett magyar főúri családokkal is, és így jutott el később Magyarországra. A Brunszvik családhoz érzelmi szálak fűzték. Barátja volt Ferencnek, neki ajánlotta a híres "Apassionata" (apasszionáta) szonátát. Szerette a bájos, szolid Terézt. A társadalmi osztálykülönbség miatt azonban nem gondolhatott házasságra. A hagyomány szerint Teréz ezért nem ment máshoz férjhez. Kisgyermekek nevelésének szentelte életét, ő volt az első magyarországi óvoda megalapítója.

Beethoven saját jellemének alakulását komoly önismerettel figyelte. Egyik barátja emlékkönyvébe írta a következő sorokat: "Ha sokszor vad felgerjedések vádolják is művemet, a szívem jó... . Jót cselekedni, ahol lehet - a szabadságot mindennél jobban szeretni - az igazságot soha, még a trón előtt sem megtagadni!" Érzelmi élete élményekben is bővelkedett: "örökké szerelmes, s többnyire igen nagy mértékben" - írja ezekről az évekről régi barátja, Wegeler. Egyszerre volt visszataszító és vonzó - írták róla. Szenvedélyes természetű, de nemes, finom érzésű, művelt is ugyanakkor. Szerette a természetet. A 9O-es évek vége felé, egy erdei séta alkalmával figyelt fel kezdődő fülbajára. (tanítványa egy pásztorfiú sípjára hívta fel a figyelmét, de ő nem hallotta a hangokat.)

Ez a csapás magányossá tette. Testvéreinek írt leveleiből tudjuk, hogy nagyon sokat szenvedett miatta.

18O1-ben Bécsben volt az első szerzői estje, melyet még több követett. Mindez nagy anyagi és közönségsikert hozott a számára, a kritika azonban fanyar és epéskedő volt, s művészi sikerei sem tudták enyhíteni lelki gyötrelmeit, melyet egyre erősödő fülbaja okozott. 4 levél is tanúskodik e fájdalomról, leghíresebb ezek közül egy soha el nem küldött levélfogalmazvány, amelyet keletkezési helyéről "heiligenstadti végrendelet"-nek nevez a zenetörténet. Ebben az egész emberiséghez fordulva foglalja össze szenvedéseit és nyomasztó érzéseit: "Ó, ti emberek, akik engem mogorvának, bolondnak vagy embergyűlölőnek néztek, mennyire igazságtalanok vagytok hozzám! ...gondoljátok meg, hogy hat év óta szörnyű baj lett úrrá rajtam... Én, aki élénk, tüzes véralkattal születtem és fogékony voltam a társas élet szórakozásai iránt is, kénytelen voltam korán elkülönülni a többiektől és magányosan élni életemet...

Hogyan is vallhattam volna be épp annak az érzékemnek gyarlóságát, amelynek énbennem tökéletesebbnek kellene lennie, mint másokban, amely egykor valóban olyan tökéletes is volt, mint csak keveseké pályatársaim közül... Balsorsom kétszeresen fájdalmas, mert félreismernek miatta.

Így kell élnem, mint a száműzötteknek... Kevés híja volt, hogy nem magam vetettem véget életemnek... Csak a művészet tartott vissza ettől egyedül. Így éreztem, lehetetlen itt hagynom e világot, mielőtt létrehoztam volna, amire hivatásom képesít ... Istenem, te belelátsz a szívembe, te ismersz, te tudod, hogy emberszeretet és jóság lakozik bennem... Aki boldogtalan, vigasztalódjék azzal, hogy bennem osztályosára talál, társára, aki minden természeti akadály ellenére mégis minden tőle telhetőt megtett, hogy az igazi művészek és igaz emberek sorába emelkedjék..."

Eljutott tehát a kétségbeesés, a halál szakadékáig, de az élet szeretete erősebb volt benne. A végrendelettel egyidőben készülő művei már a diadalmas életerőt hirdették.

Fülbaja sem rosszabbodott hamarosan. Még 2O évig dirigált, 12 évig zongorázott. Csak élete utolsó évtizedében öltött süketsége végzetes arányokat.

A zeneszerző késői stílusa

A francia forradalmat követő, háborús, forradalmi hullámok megbolygatták a bécsi élet megszokott rendjét is. Beethoven sokat és szenvedélyesen politizált. Lelkesedett a köztársaságért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért. 18O9-ben Jerome Bonaparte vesztfáliai király meghívta udvarába Kastelba karnagynak, magas fizetéssel Már-már elfogadta, de Bécs arisztokratái 4.OOO,-Ft évjáradékot ajánlanak fel neki, ha Bécsben marad. A kötelezvényt aláírta, azonban később egyre nehezebben, sokszor csak lassú és kínos pörösködés után kapta meg az ígért pénzösszegeket.

Az 181O-es évek elején megismerkedett Mälzel mechanikussal, aki ezidőtájt zeneautómaták készítésével foglalkozott. Rábeszélte a szerzőt, írjon az ő automata-zenekara számára divatos csatamuzsikát. A vittoriai ütközet hírére Beethoven megírta a "Csataszimfónia" c. művét, amelyben Mälzel automatáin kívül igazi zenekar is szerepel, főleg rézfúvóshangszerek. A bemutatónak hatalmas sikere volt, Beethoven egy csapásra Bécs életének középpontja, a nap hőse, a nemzet büszkesége lett. A bécsi kongresszus alkalmából ünnepi kantátát írt, császárok és királyok tapsoltak neki. Bécs városától díszoklevelet kapott, mindenütt dicsőség övezte, a kor festői, rajzolói zord homlokkal, fenségesen ábrázolják.

1811-ben találkozott Goethevel Teplitzben. (Erről híressé vált egy anekdota, "Fejedelmi séta" címmel, mely arról szól, hogy míg Goethe kitér a szembejövő hercegek elől, Beethoven összefont karral keresztülmegy soraikon és fogadja barátságos köszöntésüket.) Ezt a történetet a mai kritika késégbe vonta, tény azonban, hogy e két nagy ember egyénisége igen különbözött egymástól.

Az 182O-as évek felé betegsége egyre jobban erősödött, süketsége egyre bizalmatlanabbá tette környezetével szemben. Szinte évenként költözött új lakásba, cselédei, házvezetői csak rövid ideig bírták ki mellette. Elhanyagolt, nyomorúságos körülmények között élt és alkotott. Külseje is elvadult, egyszer gyanús viselkedése miatt a csendőrök be is csukták egy éjszakára. Mégis, rossz híre ellenére sokan keresték fel, mert Bécs nevezetességei közé tartozott. Kicsinyes, fukar, bogaras, elvadult különc, környezetének kínzója - ugyanakkor jó és melegszívű, ragaszkodó és hűséges. Ezekben a legzüllöttebb éveiben szerette legjobban a vidám társaságot, a búfelejtő poharazást. Nyilvános szereplései véget értek.

1822-ben, a Fidelio felújítása idején már semmit sem hall, ami körülötte történik, a főpróba botrányba fulladt, s Beethovent ez nagyon megviselte.

1824-ben, a IX. szimfónia bemutatásán még ugyan részt vett az irányításban, de már annyira süket volt, hogy észre sem vette a tomboló közönség ünneplését.

1827. márc. 26-án, hosszas szenvedés után halt meg. A halálát okozó betegség - a mai megállapítás szerint - májzsugorodás lehetett, amelyet tüdőgyulladás súlyosbított. Temetése napján bezártak az iskolák, az üzletek. 2O OOO ember kísérte utolsó útjára.

Zeneszerzői stílusának jellemző vonásai

Azt a stílust, amelyen Mozart és Haydn olyan magától értetődően kifejezte magát, Beethoven már szűknek érzi. Egyre több és több lehetőségét hallja meg a zenének, s akár a megszokott határokon is átlép, hogy kövesse fantáziáját. Zenéje bonyolultabbá is válik, mint másik két pályatársáé, de máskor meg a népies egyszerűséget, az azonnal világos zenei gondolatokat és jellegeket keresi.

Közvetlenebbül akarja ábrázolni az érzelmeket is: Ábrándozást, hősies elszántságot, ünnepélyességet. Megnövekszik nála a művek terjedelme, már-már szétfeszítve a zene kereteit. Szereti a motívumismételgetéseket. a váratlan hangnemváltásokat, a táncos vagy éneklő motívumok éles ellentéteit. Megnöveli a zenekart, szereti a vastagabb hangzásokat zongorán is, zenekaron is. Zenei stílusát a nagy méretek, nagy felületek, kontrasztok sűrű egymásba szövése jellemzi. Mindezzel Beethoven művészete már átvezet a következő korszaknak, a romantikának a világába.

Beethoven művei

Hangszeres zenéje

Szonáták

Bennük az érzelmi végletek között élő fiatalember lelki hullámzásai nyilatkoznak meg. Összesen 32 db szonátát írt.

Kamaraművek

Fúvós és vonós kamaramuzsikája művészi tehetségét bizonyítják. 17 vonósnégyese közül igen jelentős helyet foglalnak el a "Razumovszkij kvartettek", (3 db F-dúr, e-moll, C-dúr) melyeket új mecénásának, Razumovszkij gróf orosz nagykövetnek ajánlott. E művek a monumentális kamarazene megszületése. Csupa nagy arány, széles felületek, s emberfelettire méretezett feszültségek. A Razumovszkij kvartettekben orosz népdal melódiákat is feldolgoz.

Említésre méltók még a "Béka" és a "Nap" kvartettek, valamint zongorára, hegedűre és csellóra írt zongoratriói:

"Szeptett" c. műve 6 tételes, s vonós és fúvós hangszerekre íródott.

Versenyművek

Első zongoraversenyei a B-dúr koncert és a C-dúr koncert. Az előzőt az első nyilvános koncertjén játszotta.

G-dúr zongoraverseny: lírai mű, a humánus Beethoven hangja szólal meg benne.

Esz-dúr zongoraverseny: Beethoven legnagyobb szabású versenyműve, feszültebb, harciasabb a G-dúrnál.

I. tétel: Pompás diadalmenet, napfényben, boldogságban.

II. tétel: Adagio, éjszakai muzsika csillagragyogással.

III. tétel: Rondo, robosztus, paraszti tánczene.

D-dúr hegedűverseny: egyetlen hegedűversenye, édes dallamossága egyedülálló, s e nemes dolce hang révén lett a műfaj legszebb, és legnépszerűbb képviselője, bár a kritika kezdetben hűvösen fogadta, egyhangúnak tartotta végtelen és fárasztó ismételgetései miatt.

Szimfóniák

Sokan megkérdezik, vajon miért van az, hogy Haydn több mint száz szimfóniát írt, Mozart is közel ötvenet, Beethovennek pedig csak kilenc szimfóniája van.

Haydn, Mozart egy stílus virágkorában működtek. Számukra ez a stílus természetes zenei nyelv, melyen természetesen, gazdagon kifejezték magukat. Beethoven már szűknek érzi ezt a stílust, feszegeti határait, mind többet akar kihozni belőle. Beethoven töprengő, kutató zeneszerző, s ezért kevesebbet komponál. Igaz, hogy kevesebb szimfóniát írt, de ezek általában terjedelmesebbek, mint Haydn, Mozart szimfóniái, és a terjedelem a zenében nemcsak idő kérdése. Olyan formai gondolatok kellenek, melyek valósággal megkövetelik ezt a nagyobb terjedelmet. Valóban, Beethoven szinte minden szimfóniatétele valami különös, egyetlen zenei megoldásra épül. Jellegzetes témákból mindig más -és másképpen alakított formák keletkeznek.

"I. szimfónia

3O éves korában írta. 4 tétele van, a negyedikben érződik legjobban Haydn hatása. Mind a 4 tételre jellemző a felfelé irányuló, aktív dallammozgás.

"II szimfónia

Kísérletszerűbb az elsőnél, Beethoven többször is átdolgozta.

Nyitótétele: lassú bevezetéssel indul, mely nagyobb szabású, mint Haydn és Mozart szimfóniáiban szokásos volt.

"III. szimfónia

Keletkezése Bonaparte Napóleon alakjával van kapcsolatban, a forradalmi tábornok ihleti. Bámulja a "nagy ember"-t, de amikor Napóleon császárrá koronáztatja magát, kiábrándul. "Hát ez is csak közönséges ember, semmi más! Most majd mindenki másnak fölébe állítja magát és zsarnokká válik. "Eredetileg a partitúra címlapján is "Bonaparte" neve állott, később azonban a szimfónia címlapját összetépte, s a mű címét is megváltoztatta: "Eroica" = "Hősi szimfónia" egy nagy ember emlékére. Bemutatója 18O4-ben, zártkörű előadáson volt, maga Beethoven vezényelte. Első nyilvános előadása 18O5-ben.

"IV. szimfónia

Mintha Haydn emlékét idézné. A lírikus Beethoven hangja szólal meg. Lassú, gyors tételek váltakozása, legjelentősebb tétele az "Adagio" (boldogságot fejez ki).

"V. szimfónia"

c-moll "Sors" szimfónia. Beethoven 5 évig készítette. Legközismertebb kompozíciója, szerepe lehet ebben a mű ragadványnevének is, melynek nagyon is reális alapja lehet, illetve van. A zeneszerző a következőket mondta a nyitótémára: "Így zörget a sors az ajtón". Lehet azonban, hogy közismertségének titka a nyitótéma egyszerűségében, bárki által könnyen elénekelhetőségében rejlik.

Két alapeleme a dörömbölő főtéma és az induló dallam, mely a melléktémából bontakozik ki.

Jellemzői: a vonósok nagy és nyers unisonoi, fúvósok csoportos felvonulása, nagy kontrasztok  (magasság, mélység)

Az V. szimfónia zenetörténeti jelentősége: egyetlen alkotás sincs a zenetörténetben, amely ilyen tömören, ennyire mindenkihez szólóan és érthetően kifejezi zenében az emberi harcot, küzdelmet, és a küzdelem eredményét, a győzelmet, a megtalált boldogságot. És ez a győzelmi hang nemcsak az elképzelt "Sors"-sal szembeni diadalt érzékelteti, hanem annál nagyobb diadalnak, az emberi felszabadulásnak, szabadságnak, a korszak nagy társadalmi élményének ad hangot.

"VI. szimfónia

"Pastoral" F-dúr (Alcíme: Emlékezés a vidéki életre) Beethoven egyetlen programszimfóniája. (Pastorale = énekes vagy hangszeres zene, amely a pásztor sípját, vagy dudáját utánozza, rendszerint 6/8 vagy 12/8-as ütemben.) Minden tételnek maga ad címet, s a "Pastorale" elnevezés is hiteles.

"VII. szimfónia

A-dúr (Mindegyik tételben a ritmikai elem a legjelentősebb.)

"VIII. szimfónia

F-dúr "Kis szimfónia" 4 remekbeszabott miniatűr tétel, minden különösebb feszültség és drámaiság nélkül, kis mérete miatt nevezte így el a szerző.

"IX. szimfónia

d-moll. Beethoven művészetének legnagyobb szabású összefoglaló alkotása az európai zenetörténet egyik kimagasló, magában álló csodája. Első vázlata 1809 táján készült el, az 1820-as évektől kezdve azonban eredeti tervét Schiller "Örömódá"-jával kapcsolja össze, s megszületik a mű végleges eszmeisége: az emberiség egyesítése az öröm jegyében, a minden nyomorúságon felülemelkedő emberi szellem örök példája.

Beethoven a IX. szimfóniában alkalmazza a legnagyobb zenekari együttest: teljes vonóskar, fuvolák, kisfuvola, oboák, klarinétok, fagott, kontrafagott, 4 kürt, 2 trombita, 3 harsona, üstdobok, nagydob, triangulum, réztányér és az énekkar, valamint a szólóénekesek szerepeltetése, mely szimfonikus mű keretében egészen újszerűnek hatott. A bemutató közönsége nagy lelkesedéssel fogadta, de a siker csak átmeneti volt. A szakmai kritika az öreg Beethoven különcködésének tartotta, s a következő években rövidítésekkel, kihagyásokkal játszották a művet. A szimfónia igazi diadalútját Wagner 1847-i drezdai előadása után kezdte meg.

"Missa solemnis" vallásos, énekkari szimfónia. Muzsikája mintegy kiegészíti a IX. szimfónia mondanivalóját. Jelképesen összeköti a két művet közös témakörük. Templomi előadásra nem alkalmas, a legszabadabban értelmezett vallásos zene. (Beethoven vallásossága panteista jellegű = általános hitre hajló.) Az önmagába tekintő zeneköltő könyörög belső békéért, végső megnyugvásért.

Beethoven színpadi zenéje és nyitányai

A III. szimfónia megírása után érdeklődése a színpadi muzsika felé fordult. A Bécsben bemutatásra kerülő operák közül elsősorban Cerubini (Kerubin) és Spontini (Szpontini) művei nyerték meg a tetszését. Mozarttól csak a Varázsfuvolát becsülte, a többitől ledér szövegük és tartalmuk miatt idegenkedett. A Don Juant ugyan buzgón tanulmányozta, de meggyőződése, hogy Mozart e művében "méltatlan anyagra pazarolta művészetét." Beethovent témaválasztásában mindenek felett az erkölcsi szempontok vezették, a felemelőt, a fenségest kereste.

"Fidelio"

Egyetlen operája, ún. szabadító opera, mely a XVIII. sz. második felében vált divatossá Párizsban. A témáját Bonilly (Bonié) francia író "Leonora vagy a hitvesi szerelem" c. darabjából vette. A szabadító operák általában aktuális politikai célzatúak voltak. A szövegírók a történet hátteréül rendszerint idegen környezetet választottak. Ez a darab is Spanyolországban játszódik, noha állítólag az eset Franciaországban valóban megtörtént.

Cselekménye: Florestant, a szabadság szószólóját, törvénytelenül elfogja és börtönbe veti régi ellenfele, Pizarro. Meg is akarja ölni, amikor hírül veszi, hogy a kormányzat gyanút fogott. Leonora, az ártatlanul szenvedő fogoly hitvese, álruhában a börtönőr szolgálatába szegődik. A döntő pillanatban sikerül is megakadályozni a gyilkosságot. Ugyanakkor megérkezik a mindenható miniszter és igazságot tesz: Florestan kiszabadul, Pizarro pedig börtönbe jut. A témát először Párizsban Gaveaux (Gávő) opera-feldolgozásában mutatták be nagy sikerrel, majd olasz nyelvű librettóból Olaszországban is bemutatásra került. A német nyelvű szöveg megzenésítéséhez Beethoven kezdett hozzá. Operájának muzsikája nem az egyes szereplők jellemét, sorsát ábrázolja, hanem a bennük megnyilvánuló eszmét ragadja meg: a Rabságot, a Gonoszságot, az Önfeláldozást stb. A darabot 18O5-ben mutatták be, címét - Beethoven szándéka ellenére - megváltoztatták, így lett a Fidelio (azaz hűséges) az eredeti Leonora helyett. Az opera bemutatójának napja előtt nem sokkal francia csapatok szállták meg a várost, így ebben a zűrzavaros helyzetben nem csoda, ha az opera első előadásai sikertelenek voltak. Később többször változtatott az egyes részleteken.

1814-ben újra átdolgozta a teljes operát, a műben tehát a 35 éves és a 44 éves Beethoven hangja keveredik. Az előzőben hiányzott a drámaiság, az átdolgozott részben már egy színpadi író segített a zeneköltőnek. Az új bemutató már határozott sikert aratott, prágai, berlini előadások követték. Európai diadalútját azonban csak a 2O-as évek elején kezdte meg, amikor Wilhelmina Schröder énekelte a főszerepet.

4 nyitányt is írt operájához, amelyeket I. II. III. Leonora nyitány, illetve Fidelio nyitány címmel ismerünk. A II. és III. Leonora nyitány Wagner megfogalmazása szerint "tökéletesebben... mondja el az opera mondanivalóját, mint maga az opera." E művek lényegében szimfonikus költemények, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, anélkül, hogy utánuk színpadi cselekmény következnék.

Még 2 nyitányát kell megemlítenünk:

"Coriolan nyitány" Collin német drámaíró alkotásához készült.

"Egmont-zene" Goethe szomorújátékának hőse ihleti. E két művében a 2 hős egymással ellentétes típust képvisel: Coriolanust legyőzi a Végzet, Egmont fölébe emelkedik végzetének. Mindkettő akarat-, energia-, szenvedély- és indulatzene.

Beethoven művészete határkő a zenetörténetben. Egy új művésztípust személyesít meg, és ennek a változásnak nemcsak egyéni, hanem történelmi-társadalmi okai is vannak. Beethoven az európai forradalmak korában élt, és a kor viharos-lázadó szelleme egész életművének háttere. Az első nagy zeneszerző, aki függetlenül, saját műveinek kiadásából élt, és akinek művészete és egyénisége előtt az arisztokrácia is fejet hajtott. Zenéjét nem kiválasztottaknak, hanem a teljes emberiségnek írta, és mivel a nagyközönség ezt az üzenetet meg is értette, a zene Beethoven művein keresztül lett első ízben közügy, kulturális közkincs.