kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
A XIX. sz. zenéjét a korábbi, egységesebb stílusokkal szemben (barokk, klasszikus) a sokféleség, sokszínűség jellemezte. A század végére a romantikus vonások fokozódnak, a zene egyre erősebb hatásokra törekszik, olykor szentimentalizmushoz vezet. Eljutnak a hangnemek teljes egybeolvasztásának, s ezzel a dúr-moll rendszer megszüntetésének küszöbéig.
A romantika késői korszakának három jelentős irányzata alakult ki: a wagnerizmus, a nemzeti zenekultúra kialakulására való törekvés, valam 212e47c int a verizmus.
Wagnerizmus |
Richard Wagner újító törekvései, zenekarkezelése döntően befolyásolja az új generációt. Követői óriási méretűre növelt zenekart használnak, a hangzás és a kontrasztok érdekében sokkhatásokkal élnek, s a zenéjükre általában a meghökkentés, a túlzások jellemzőek. |
Richard Strauss: |
német komponista, zenekarának kezelésében a hatáskeresés vezérli, virtuozitásban Wagnert is túlszárnyalja. Wagner "flitter" technikája - a vonóskar virtuóz flitter-szerű csillogása - zenekarában szinte állandóan jelen van, s elsősorban a fafúvókon érvényesül. Legismertebb operája a "Rózsalovag". |
Gustav Mahler: |
osztrák zeneszerző, a századforduló időszakának egyik legproblematikusabb egyénisége. Művészetének ellentmondása: lírikus alkat, s ugyanakkor rendkívül felduzzasztott, un. "mamut" formákban tudja kifejezni magát. (Pl.: a VIII. Esz-dúr szimfóniában óriási zenekar és orgona két vegyeskar, egy gyermekkar, s nyolc szólista szerepel.) Mahler postakürttel, harangokkal, ütőkkel bővített nagyzenekara új színt hozott a zenébe. |
Max Reger: |
Richard Strauss és Gustav Mahler mellett a harmadik jelentős képviselője az utóromantikának. |
|
Ez a stílusirányzat főleg olyan országokban alakult ki, ahol az idegen elnyomás illetve a fejletlen társadalmi körülmények miatt eddig nem jött létre megfelelő nemzeti zenekultúra. |
Edward Grieg: |
A norvégek mindmáig legnagyobb zeneszerzője, lírikus alkat. Legismertebb műve Ibsen, Peer Gynt-jéhez írt kísérőzenéje. |
Rimszkij Korszakov: |
Orosz zeneszerző, az ötök csoportjának - Muszorgszkij mellett -legnagyobb hatású egyénisége. A csoport tagjai között zeneileg ő a legműveltebb, a legképzettebb komponista, ezért hangszerelte általában ő a pályatársai műveit. Jelentős operája: "Mese a szaltán cárról", "Aranykakas". |
Bedřick Smetana: |
Cseh zeneszerző, nevéhez fűződik Csehországban a romantikus nemzeti zenekultúra alapjainak lerakása. Operái, szimfóniái, kamaraművei jelentősek. "Eladott menyasszony" vígopera, "Moldva" szimfonikus költemény. Szépen áradó dallamos muzsikája minden bizonnyal az egyik legszebb példája a zenével kifejezhető hazaszeretetnek. A cseh hazán átfolyó Moldva a hazai táj szépségét dicséri, és a hősi múltra emlékeztet. |
Leos Janacek: |
Szintén cseh zeneszerző, nála sem a népdal-idézetekkel fejeződik ki a nemzeti jelleg, hanem a nép valóságos élete iránti érdeklődésében nyilvánul meg, ezt bizonyítja műveinek témaválasztása is. |
Antonin Dvořak: |
Smetana és Janacek mellett a cseh zene ismert képviselője. Művészetének nemzeti jellege nála is a témaválasztásban nyilvánul meg. ("Szláv táncok" zenekari sorozat) Zenéjére a romantikus szerzők közül Brahms volt a legnagyobb hatással. Operákat, szimfóniákat és egyéb zenekari kompozíciókat, kamarazenét, dalokat írt. "h-moll gordonkaversenye" mellett legnépszerűbb műve a " IX. e-moll Újvilág szimfónia", amely 3 éves amerikai tartózkodásának állít emléket, és a néger, valamint az indián zene hatását is mutatja. A szimfónia bemutatója 1893-ban volt New Yorkban. |
(verizmus = realizmus, valószerűség)
Ez egy opera irányzat, mely a kor realista irodalmának (Zola, Ibsen stb.) volt a zenei megfelelője. A zenében lényegében nem hozott újat, de az operák témáját illetően nagymértékű változást fedezhetünk fel. Olaszországban született meg, a nagy operai hagyományok megnyilvánulásaként. A stílus jellemzője a mindennapi témák nyílt, olykor nyersen realisztikus ábrázolása. A polgárságnak egy új, alulról jövő rétege nőtt föl, amely nem tűrte az elvont, moralizáló bölcselkedést, a nagy eszmék, a hazafias gondolatok messze álltak tőle. A színpadtól a maga világának ábrázolását, a köznapi igazságok drámáját várta. Az új irányzat tehát ezt az igényt szolgálta ki. (vero = igaz) A verizmus gyökerei tulajdonképpen Franciaországba nyúlnak vissza, Bizet "Carmen" című operája indította útjára ezt a stílusirányzatot, de Olaszországban bontakozott ki legintenzívebben.
A mozgalom legsikeresebb zenés színpadi remekművei: Pietro Mascagni: "Parasztbecsület", s Ruggiero Leoncavallo: "Bajazzók" című egyfelvonásos operái. Mindkettő tárgya a szenvedélyes szerelem, mely féltékenységben nyilvánul meg, és véres bosszúba torkollik. Közös vonásuk az is, hogy az emberi sorsot - kiszakítva az élet teljességéből - végzetszerű, tragikus mivoltában, hőseiket olykor abnormális szenvedélyektől eltorzultan mutatják be.
Találat: 6184