Kastélyaink helyzete régen és ma, hasznosítasi problémaik, valamint az ezekre tett megoldasi javaslatok

Kastélyaink helyzete régen és ma, hasznosítási problémáik, valamint az ezekre tett megoldási javaslatok

2.1. Kastélyaink sorsa

A hajdan volt fényes és reprezentatív emlékekből, az egykori gazdagságból alig maradt[1] valami. Boldog-boldogtalan hordta, vitte a kastélyok kincseit: a könyvtárakat feldúlták, széthordták, akárcsak a bútorokat, vagy egyéb berendezési tárgyakat. Sajnos nem csupán az ingóságok, berendezési tárgyak és a kertek sínylették meg a történelmi viharokat, de gyakran a jól felépített falak sem tudtak ellenállni a rombolásnak, és az idő vasfogának. A leginkább elkeserítő azonban a háborúkat és harcokat túlélő emlékek sorsa: számosan ezek közül nem vészelték át az utóbbi félévszázados békeidőt. A nemtörődömség és az oktalan pusztítás tette a legtöbb kárt. A legutóbbi esztendőkben tapasztalható hirtelen felbuzdulás sem hozhatja már helyre a folyamatos karbantartás elmaradását, hiányát.

Ritka az olyan épület, mely eredeti formáját megőrizte volna. A különféle korszakok és stílusok változása majdnem minden esetben nyomot hagyott a kastélyokon. Külö 848c27i nösen a 19. század vége felé, de a barokk idején is olyan erősen alakítottak át egy-egy épületet, hogy eredeti sajátosságait teljesen elveszítette. Az emlékek időnként korhűnek vélt átalakításoknak, helytelen, szakszerűtlen restaurálásoknak, máskor korszerűsítésnek estek áldozatul. Ezek a ténykedések azonban az épületek állagát megőrizték.

1945 után az egykori földbirtokosok javait, lakóházait kárpótlás nélkül államosították. A kastélyok az állam kezelésébe kerültek, a valóságban azonban ottmaradtak igazi tulajdonos nélkül, aminek következtében még a háborút átvészelt épületek is pusztulásnak indultak.

A vérzivataros esztendőkben megsérült épületeket pedig gyorsan lebontották[2]. Az építmények eredeti rendeltetésüktől gyökeresen eltérő funkciót kaptak. Sokszor szükséglakásokat alakítottak ki bennük, vagy a helyi termelőszövetkezet tette rájuk a kezét, - ez történt a kétpói Almásy Kastélyhotellel is - jó esetben csak irodákat alakítottak ki, vagy gabonát és más terményeket tároltak bennük. Előszeretettel csináltak a kastélyokból kórházat, ideggyógyintézetet, iskolát, szociális vagy gyermekotthont, csak legritkább esetben alakították át őket múzeummá, vagy más olyan intézménnyé, amely viszonylag kíméletes használatot jelent.

Magyarország területén régen 4500 kastély és kúria állt, melyek közül sok elpusztult atörténelem viharaiban, de mintegy 3500 épület évszázados falai ma is állnak.[3] Ezen ódon kastélyok és kúriák közül több mint félszáz napjainkban szállodaként működik. Világszerte egyre keresettebb turisztikai vonzerők, de korszerű hasznosításukra még mindig elenyészően kevés a jó hazai példa. Hazánk nemesi épületeinek fizikai állapotára tragikusan hatottak a 20. század történelmi eseményei és politikai változásai is, de az elmúlt 25 év kastélyfelújítást és - hasznosítást segítő programjainak köszönhetően ma már jóval kedvezőbb a helyzet, bár ma még mindig sok a leromlott állapotú intézmény. Napjainkban is több akadály gördül a megmentésre érdemes épületek helyreállítása és hasznosítása felé.

A kastélyok felújítása, karbantartása, üzemeltetése, fejlesztése magas költségvonzatú és lassan megtérülő befektetés, ezért jól átgondolt pénzügyi tervre van szükség. Mint minden ingatlan hasznosításánál, így a kastélyok esetében is az új funkció megtalálása a legfontosabb. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a nem megfelelő funkció is jobb, mint a lakatlanság.

A gond nemcsak az épületnél, hanem a kastélyok közvetlen környezetében is jelentkezik, mert a nemesi lakóházak építése idején az azt körülvevő park az idők folyamán más "funkciót" kapott. A legjobb helyzetben azok a kastélyok vannak, amelyek környezete szabadon maradt, parkja "csak" elpusztult, mert azt helyre lehet állítani.

A kastélyok eddigi hasznosításánál azon funkciókon kívül, amelyek kizárják a közönséget a gazdaságos működtetésre való törekvés miatt mindenütt megjelenik a turizmus valamilyen formában.

Az egyes kastélyok hasznosításainak javaslatainak kidolgozását ma már egyre inkább turisztikai szakemberek végzik.

2.2. A kastélyok hasznosítási problémái

Az egyik legfőbb probléma a kastélyhasznosítások terén, hogy nem létezik olyan, folyamatosan frissített nyilvántartás, amely az egész országra vonatkozóan tartalmazza a nemesi épületek paramétereit, a műszaki állapot leírásától kezdve a tulajdonoson át a meglévő, vagy javasolt használati funkcióig. A hatályos törvényi szabályozás szerint a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal hatáskörébe tartozik a "műemléki értékek felkutatása, tudományos kutatása, értékelése, számbavétele, dokumentálása, nyilvántartása", mégis jelenleg nem, illetve csak egy-egy épületre létezik teljes körű, naprakész adatforrás. A legtöbb épület esetében azonban nem csupán a mostani műszaki állapotra, de a tulajdoni viszonyokra, vagy a múltban készített tervekre vonatkozóan is nehéz és sok utánajárást igényel az információk megszerzése.

Műemlék épületek esetében az új funkció megtalálását nemcsak az információk hiánya, hanem az örökségvédelmi szakemberek tökéletességre való törekvése is gátolja, mivel ez a meglévő értékek megmentését is veszélyezteti.

A műemléki védettség alatt nem álló épületek esetében azonban az örökségvédelmi hatóság semmit sem tehet. Az egyetlen lehetőség, ha a bontási szándékról való értesülés tükrében a kastélyra kezdeményezik a műemléki védettség alá helyezést.

A másik legégetőbb probléma kastélyhasznosítások terén, hogy napjainkban is sok még a tisztázatlan tulajdoni eredetű épület. A több netán egymástól különböző jogi személyiségű tulajdonossal (állam, önkormányzat, vállalkozás, magánszemély) rendelkező kastélyok esetleg különböző egyéb jogviszonnyal terhelt épületek (vagyonkezelői, kényszerű ingyenes használati, tartós bérleti) esetében, ha a jogbitorlók nem tudnak megegyezni a tulajdoni hányad szerinti kötelezettségek és a használat, vagy a birtokegyesítés, esetleg a meglévő funkció kiváltása terén, az örökségi érték kerül veszélybe, akár el is pusztulhat.

Az is probléma, hogy a kastélyfelújítás céljára nagyon nehéz hitelhez jutni, főleg magánemberként. Az önkormányzatoknak, vállalkozóknak szívesebben adnak kölcsönt a pénzintézetek. A hitel fedezeteként azonban sok esetben nem jelölhető meg maga a felújítandó épület. Egyrészt állami tulajdonra nem lehet jelzálogot bejegyeztetni, másrészt a múltbeli negatív tapasztalatok miatt a bankok nem szívesen fektetik pénzüket romos épületekbe, mert ha nem tudják behajtani kintlévőségeiket, nem tudnak mit kezdeni a rossz állapotú kastéllyal.

Ami a pályázatokat illeti, hazánkban az örökségvédelemre fordítható források nagysága, elosztása és hozzáférhetősége még döntően politikai, kevésbé a szakmai és még kevésbé a civil szervezetek harcától függ. Az évről évre változó célok támogatására kiírt pályázatok pedig nem biztos, hogy az adott beruházás, kastélyfelújítás számára igénybe vehetőek.

2.3. Kastélyaink megmentésére tett megoldási javaslatok

1981-től beindult az állam által finanszírozott kastélyprogram. Hazai kezdeményezésekre,[4] hosszú távú épületbérletekre is van példa. Egynémely épület érdekében a tulajdonos család leszármazottai is megmozdultak.

Sajnálatos módon azonban a rendszerváltással együtt járó kárpótlási törvényből a magyar nemességet kihagyták, számos kiemelkedő egykori főúri család leszármazottjai évek óta hiába próbálják visszavásárolni egykori javaiknak legalább a töredékét.

Szükség lenne egy rendszeresen frissített adatbázisra, amely az alapvető adatokat, műszaki[5] információkat, kép- és tervanyagot, vagy legalább az elkészült anyagok elérhetőségének megjelölését tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal rendelkezésére állnak a működésük óta felhalmozott háttéranyagok a hivatal által üzemeltetett adatbázis létrehozása lenne a legésszerűbb. Az adatbázis alapján listát lehetne készíteni, az egyes épületeket veszélyeztetettségük szerint besorolva. E listát lehetne alkalmazni például a támogatások odaítélésénél, műemlékek hasznosításához nyújtott tanácsadásnál, vagy az állami tulajdonban lévő kastélyok közötti sürgősségi rend megállapításánál, amely a szűkös források ésszerű felhasználását segíthetné.

Komplexebb problémáknál a megoldás kidolgozásáig, illetve a nagyobb befektetést igénylő épületek esetében a szükséges tőke megteremtéséig az állagromlás megelőzése a fő feladat. Ez egyben a műemlékvédők részéről folyamatos szakmai továbbképzést és a társterületeken dolgozó kollégákkal való rendszeres konzultációt feltételez. Amennyiben ezek adottak, az örökségvédelmi hatósági munkát ki kellene bővíteni olyan előírásokkal amelyek a beruházás anyagi fedezetének meglétére vonatkoznak, másrészt tanácsadással, amely segítene elébe lépni olyan beruházásoknak, amiknél a kellő fedezet hiányában a teljes helyreállítás nem valósulhat meg.

A hatályos kulturális örökségvédelmi törvény megteremtette a műemlékvédelem elméleti kereteit. Az elmélet gyakorlati megvalósulásához azonban szükség lenne a jogszabályokat kiegészítő szakmai irányelvek mindenki számára érthető megfogalmazására. Ezek az irányelvek nemcsak a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal munkáját, hanem a hozzájuk forduló érdeklődőkét is segítenék és tájékoztatnák a szakmai elvárásokról, továbbá egységesebb szemlélet kialakítását tennék lehetővé.

A műemlékvédelem állami finanszírozása sohasem volt elegendő az összes védett érték megmentésére, felújítására, karbantartására és így van ez ma is. Célszerű lenne megvizsgálni az örökségvédelemmel kapcsolatos finanszírozási lehetőséget, valamint szükséges lenne az intézményi rendszer megreformálására. Tisztázni kell, hogy mely feladatokat kell az államnak, mint tulajdonosnak ellátnia (kutatás, sürgős állagmegóvás) , és milyen feladatok finanszírozása bízható a magántőkére (felújítás, üzemeltetés, karbantartás). 

Az örökségi értékek hatékonyabb megőrzését és hasznosítását egy támogatási rendszer létrehozásával lehetne segíteni. Szükség lenne adókedvezményi jogosultságokra, kedvezményes műemlék- helyreállítási kölcsönök biztosítására és egyéb beruházási ösztönzők kidolgozására. Célszerű lenne hazánkban is meghonosítani az Egyesült Királyságban 1976-ban létrehozott Építészeti Örökségi Alapot, melynek célja tanácsadással, információszolgáltatással és legfőképp támogatásokkal, alacsony kamatú kölcsönökkel segíteni a műemlék épületek helyreállítását. A támogatást, kölcsönt olyan szervezetek vehetik igénybe, amelyeket egy adott műemlék helyreállítására, vagy folyamatosan erre a tevékenységre hoznak létre. A helyreállítás után ezek a szervezetek általában értékesítik az ingatlant s a befolyó összegből visszafizetik a kölcsönt egy összegben a kamatokkal együtt így az alapban levő pénz és az ilyen célra felhasználható összeg évente gyarapszik.

A másik szintén az örökségi értékek megőrzését támogató alapja brit szigeteken a Nemzeti Lottó Örökségalapja. 1994 óta minden lottóra költött 1 fontból 4.66 penny az örökségalaphoz kerül. A hazai lottóalap létrehozásával kapcsolatban néhány éve készült egy tanulmány, mely megállapította, hogy a bevezetés, a promóció és egyéb költségek miatt az első három év veszteséges működést eredményezne, ezért akkor nem vállalta fel a kormány ennek támogatását, azóta pedig nem került napirendre.

A tisztázatlan tulajdoni helyzetű épületek esetében a tulajdonjogok egy kézben való egyesítése mellett a kölcsönös együttműködés nyújthat megoldást. Ehhez szemléletváltásra, kompromisszumra és együttműködésre való hajlandóságra van szükség.

A listakészítés angol módszer, amelynek lényege, hogy az egyes épületek veszélyeztetettségét különböző fokozatokban adják meg. E besorolásnál mindazokat a tényezőket figyelembe veszik, amelyek közrejátszottak az épület jelenlegi fizikai állapotának elérésében, továbbá amelyek miatt esetleg rosszabb állapotba kerülhet. Az angol módszert magyar szakemberek egy része az angol örökségvédelmi hivatallal (English Heritage) 1999-ben 3 éves együttműködési megállapodás keretében elsajátította. Gyakorlatban történő alkalmazására a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal időközben bekövetkezett elnökváltás és az új feladathangsúlyok miatt meghiúsult.