KERECSEND TÖRTÉNETE 1945-IG

KERECSEND TÖRTÉNETE 1945-IG

1. Kerecsend névadó madara, a kerecsen sólyom

AjánlóTisztelt Olvasók! Kedves Barátaim !Amikor e kötetet a kezembe vettem felötlött bennem egy elcsépeltnek tünö jelzö, - hézagpótló mü.Most viszont, miután már átolvastam és a tartalmát kezdtem megismerni, meg kell állapítanom, hogy valóban olyan anyaghoz van szerencsénk, amely igazán hézagpótló. Ez a dolgozat összerendezi azokat az ismereteket, amelyek ha szétszórtan is, de rendelkezésünkre álltak, illetve olyan információkhoz juthatunk általa, amelyeket nem, vagy csak néhány ember ismerhetett. Jelentös számunkra ez a tanulmány azért is, mert ezt megismerve láthatjuk, hogy hogyan is kötödik a nagy országos eseményekhez községünk – szükebb környezetünk – története. Legalább ilyen fontos és érdekes lehet számunkra - mai kerecsendiek számára, - hogy végig követhetjük a könyv lapjain: egy – egy család vagy esetleg egy – egy ember élete hogyan kapcsolódik a „nagy történelemhez”.Áttanulmányozva Ercsényi Károly munkáját mindenesetre jó adag büszkeség is eltölthet minden lokálpatriótát, hiszen megtudhatjuk, hogy községünk történelme szinte együtt íródott a magyarság történelmével, miután az elsö írásos emlékek az ezredfordulóra tehetök.Az a következtetés is levonható a könyv ismeretében, hogy a történelem nem bánt kesztyüs kézzel településünkkel, többször is durván végiggázolt eleinken. Ám az is megállapítható, hogy a „röghöz” is kötödö makacs emberek lakták a falut és minden havária után felálltak és az életet választva, folytatták munkálkodásukat. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ez többször csak „vérátömlesztéssel” sikerülhetett. Több hullámban települtek be pl. német nyelvterületröl – öseink. Ez pedig azt igazolja, hogy Kerecsend megtartó hazája lett a „világ” különbözö területeiröl érkezett „jövevényeknek.” Számomra fontos ez a könyv azért is, mert egy kicsit a lelkiismeret szerepét is átvállalja. Figyelmeztet bennünket emlékezésre méltó eseményekre, történelmi dátumokra, illetve felvillant elöttünk eleink sorából olyan embereket, akikre méltán büszkék lehetünk, akiket akár példaképül is választhatunk.Összegzésképpen azt a következtetést vontam le a magam számára – gondolom a fiatalabb korosztályból különösen sokan csatlakozhatnak hozzám, --hogy méltatlanul keveset tudok múltunkról, szükebb hazánk történetéröl. Holott ismertük, ismerhetjük az örök igazságot, hogy : Aki a múltját nem ismeri, nem építheti biztos alapokra a jövöjét sem.Ennek a hiányosságnak az áthidalásában lehet segítségünkre a „Kerecsend története 1945-ig” címü monográfia, amelynek elolvasását községünk minden lakójának szívböl ajánlom.Azt a munkát pedig, amelyet e dolgozat szerzöje és segítöi – a müre fordítottak, mindannyiunk nevében megköszönöm Ercsényi Károly barátunknak, bíztatva arra, hogy ne tegye le a tollát, hanem a közelmúlt történelmét is rendezze számunkra felhasználható formába.Kerecsend, 2002. október 31.Gémes LászlóHazamegyek a falumba

Szigorú szeme meg se rebben,Falu még nem várt kegyesebbenVárosi bujdosóra.Titkos hálóit értem szötteS hogyha leborulok elötteBüneim elfelejti.Vagyok tékozló és eretnekDe ott engem szánnak, szeretnek.Engem az én falum vár.Mintha pendelyben látna ujraS nem elnyüve és megsárgulva,Látom, hogy mosolyog rám.Majd szól: „ Én gyermekem, pihenj el,Békülj meg az én ös szivemmel, S borulj erös vállamra.”Csicsítgat, csittít, csókol, altatS szent, békés, falusi hatalmakÜlnek majd a szivemre.S mint kit az édesanyja vert meg,Kisírt, szegény, elfáradt gyermek,Úgy alszom el örökre.Ady EndreA név eredeteAz elsödleges Kerecsen névváltozat puszta személynévböl keletkezett a magyar névadással.Kerecsen, vagy kelecsen a régi magyar világban a sólyomvadászok legkedvesebb sólymát jelentette, így több forrás szerint a név eredete ide vezethetö vissza[1].A kerecseny sólyom ( Falco cherrug d. ) népi neve kerecseny, kelecseny. II. Endréröl az a hír járta, hogy a vadászatok miatt elhanyagolta az ország ügyeit. Népes vadászkompániájával nagy területeket vadászott - sólymászott végig. Uralkodása alatt sorra alakulnak ki a solymásztelepülések, mint pl. Kerecsend, Kelecsény, Szokolya Daróc, Madaras.[2]Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben a falu Keresnuch és Kerechen (Kerethen) alakban fordul elö, az 1461. évi oklevél Kelchen néven szól róla. 1484-ben a Bakocs kódex Kelechen néven említi; ebben az alakban jelenik meg az egri püspökség 1493-94. évi számadásaiban is.[3] Az 1549. évi bortizednél Kerecyend, Kerechen-ként olvashatjuk. A török hódoltság alatt a hatvani nahiéban Kerecsen névvel szerepel.[4]

Általános történet

A falu története a Rákóczi szabadságharc koráig

Kerecsend területéröl késöbronzkori, a pilinyi és gávai kultúrához tartozó leletek kerültek elö. A község határában talált, átlukasztott nyeles köbalták a késöi kökorból maradtak fenn.[5] Ezeket a leleteket ( i.e. 1900-tól 900-ig származó) bronzvésö egészíti ki.

A IX. században avarok, a X. század hatvanas éveiben pedig besenyök is letelepedtek Kerecsend környékén. A kerecsendi határban a régészeti feltárások szerint a történelem során szinte mindig találhatunk emberi településre utaló jegyeket.[6] Kandra Kabos szerint Kerecsend betelepített besenyö település volt, de ezt az újabb kutatások már túlhaladták.[7](1138-tól Abaújvár megyéhez, 1248-tól Hevesújvár megyéhez, 1263-tól Heves megyéhez, majd késöbb, amikor Kölsö-Szolnokot 1765-ben törvényesen is Heveshez csatolták, Heves- és Külsö Szolnok vármegyéhez tartozott. Az 1876. évi 33. tc. alapján Külsö Szolnok szétvált Heves Vármegyétöl.)[8] Az egri püspökséget Szent István alapította, s azt több adományokkal és jövedelmekkel gyarapította Szent László, III. Béla és II. Endre; az itteni tizedet az ö uralkodásuk alatt adományozták az egri egyháznak.[9] Kerecsend a püspökség legrégebbi települései közé tartozott, azonban az erre utaló alapító, illetve adományleveleket az 1241-es tatár pusztítás megsemmisítette. [10]Kerecsendet elsö ízben az egri püspökség részére IV. Béla királytól 1261 szeptember 9-én kiadott megerösítö levelében említik, Kerechen névalakban. Okleveles adat tanúsítja, hogy II. Kilit püspök Sibin fia Sámuelnek – szabadosának ( conditionárius ) – egyházi nemességet adományozott és szolgálatába állította, de a föpap halála után (1245 ) Sámuel elégette azokat az egyházmegyére vonatkozó iratokat, melyeket a püspök Béla királlyal a tatárjárás után megerösíttetett. Sámuel a felelösségrevonás elöl Oroszországba (Ruténiába) menekült.[11] Lampert egri püspök a kiváltságlevelet 1271-ben erösítette meg V. Istvánnal.[12] Az 1246-ban püspökké kinevezett Lampert idejében a püspökséghez tartozó falvak – köztük Kerecsend is – nem tartoztak fizetni semmiféle adót a királyi kincstárnak, vagy a kamaragrófságnak. Nem tartoztak továbbá semmiféle méltóságnak ellátást, vagy fuvart adni. Az egri egyházmegye területén a püspököt dézsma ( tized ) illette meg a gabona, a bor, a bárány, a kecskegida, a malac és a méh után. Az ún. kisebb dézsma a babra, borsóra, kölesre és kenderre vonatkozott. Minden nemesember ekéje után 1- 1 fertót, a nös szolga 1-1 kepét, 1-1 porta pedig 1-tyúkot tartozott adni évente a püspöknek. A püspöki falvak vámot nem fizettek. [13]IV. László az egri püspököt, Endrét törvénytelenül, minden kihallgatás és bírói eljárás mellözésével, székétöl és javadalmaitól 1278-ban megfosztotta, az egri völgyben levö birtokait elfoglalta és feldúlatta, az elpusztított helységek lakosait Szihalom vidékére szállítatta. A püspökség birtokait saját párthíveinek adományozta. 1281-ben a püspök és a király kibékültek, s Endre birtokait visszakapta.[14]1283-ban Gyertyaszentelö ünnepe körül a Dnyeper és a Don vidékéröl nogáj tatár csapatok törtek az országba és ismét az egri egyházmegyét érte a legsúlyosabb csapás.[15]A XIV. századtól még egy átírását ismerjük IV. Béla oklevelének, melyet Károly Róbert parancsára Fülöp nádor végzett el 1323. május 8-án, Telegdi Csanád egri püspök kérelmére. V. István másolt oklevelét 1408. április 23-án Zsigmond király erösítette meg, melyet Bereck prépost kért. 1453-ban Hédervári László püspök folyamodványára Zsigmond okleveléböl íratta át V. László, majd I. Mátyás a püspökség privilégiumait. Az utolsó megerösítést I. Ferdinánd adta ki 1560-ban.[16] Mint olvashattuk, Kerecsend szerepel az 1261-es oklevélben, arról azonban nincs adat, hogy ebben az idöben már a település is létezett volna. Ekkor csupán két faluhelyet említ az írásás forrás.[17] Az elsö idöpont 1332-böl származik, amikor a kerecsendi egyház 8 garas, 1333-ban 10 garas, 1334-nen 5 garas és 1335-ben szintén 5 garas pápai tizedet fizetett.[18] Hunyadi Mátyás uralkodása alatt ( 1458. jan. 24-1490. ápr. 6. † ) a robot, mint feudális szolgáltatás teljességgel elvesztette jelentöségét. Nagy szerepet játs 626h77g zott a terményjáradék, melynek egyik válfaja, az „ajándék„ , a földesúri háztartás napi ellátását szolgálta, a másik a terméseredmény százalékában ( kilenced ) vagy konkrét termékmennyiségben meghatározott beszolgáltatást jelentett. A XV. század végére túlsúlyba került a pénzjáradék, a cenzus. A „ rendest” évente 2-5 részletben, jobbágytelkenként 1-4 forintnyi összegben fizették, a „rendkívüli” taksát, ami 1-2 forintra ment föl, alkalmi jogcímeken vagy anélkül, olykor nyílt eröszakkal szedték. Ehhez tudni kell, hogy egy mázsa búza ára 0,46 forint volt, a létminimum évi 12 forintot tett ki. Mátyás korában az egyházi uradalmak népei pénz, termény, és munka járulékkal szolgáltak uraiknak. A föpapok vagyonának tekintélyesebb része mégsem a birtokból, hanem a tizednek nevezett adóból származott, amelyet meghatározott termények ( bor, gabona, méh, bárány ) után valamennyi jobbágy fizetni tartozott.[19]A rendek az 1467-es budai országgyülésen szavazták meg a jobbágyságra súlyos terheket mérö adót. A minden jobbágytelek után 20 dénárt hozó, de a mentességek miatt már keveset jövedelmezö kamarahasznát eltörölték. Helyébe valamennyi – akár fél - negyed - vagy nyolcad telken tengödö, akár egyházi birtokon élö – jobbágyra kirótták a „ királyi kincstár adója” néven bevezetett, szintén 20 dénáros adót. A mentességet eltörölve a megyékbe küldött királyi adószedök könyörtelenül behajtották ezt az összeget. Az állandó nemesfémtartalmú ezüstdénár 1467-ben jelent meg, ebböl egészen 1521-ig száz darab egy aranyforintot ért.

A rendkívüli hadiadó – telkenként egy aranyforint – volt az a summa, amely tetemes többletjövedelemhez juttatta a kincstárt. Mátyás elöször 1463-ban szavaztatta meg, majd 1468-tól szinte minden évben behajtatta a subsidiumot. Az a nyolcvanas évekre rendes adó lett, igaz, a húszdénáros kamarahasznát elengedte ennek fejében. A jobbágyság maradt tehát a király elsö számú anyagi bázisa; fizetöképességét ezért óvta a hatalmaskodó föurakkal, nemesekkel szemben.[20]1490-ben II. Ulászló és testvéröccse, Albert között kitört a trónviszály. Az Albert zsoldjába álló tatárok felégették Egert és környékét is. 1491. januárjában Ulászló tizenhétezer fös seregével három hónapig táborozott Egerben és környékén, s elképzelhetjük, hogy ez mit jelentett a jobbágyság számára. [21]1494-ben Kerecsendre 22 forint dikitális adót vetettek ki.[22] A dika (dica) tulajdonképpen rovásadó. Az országgyülés által megszavazott és a jobbágykapura, portára kivetett állami (hadi ) adó melynek összege 1-3 forint. A kapuadót, vagy portális adót elöször Károly Róbert 1342. évi 19. dekrétuma állapította meg. A „kamara hasznának” nevezett országos adó évenként 18 dénárban lett kiszabva minden olyan parasztportára, kapura, melyen egy szénával, vagy gabonával megrakott szekér bemehetett. A jobbágykapu vagy porta egyet jelentett a jobbágyházzal. Az 1609-1696 közti adóügyi rendelet szerint négy jobbágygazdaság tett ki 1-1 portát. Az adó kulcsa a rovás, vagy dika volt. A rovót, vagy dikátort a király nevezte ki és küldte a megyékbe. Fadarabra, ún. rovásfejre felrótta az adóegységek, porták, kapuk számát. Ezután ezt hosszában kettéhasította, egyik felét a bírónak adta át, a másikat magával vitte. Mohács után ezt váltotta fel az írásbelisék, a papíron vezetett dikális összeírások.[23] A „ Dózsa féle” lázadás leverése után – melynek során a fellázadt paraszti hadak Egerben és környékén is megfordultak[24] – az októberi diéta kimondta, hogy a felkelésben részt vett parasztoktól megvonják a szabad költözködés jogát, megszüntetik a jobbágy földtulajdonát és kimondják, hogy a földbirtokos szabadon rendelkezik a jobbágyfölddel is. Tartozik minden jobbágy és zsellér urának évente 1 forint adót fizetni, ( de ha eddig többet fizetett volna, ezután is többet kell adnia ) hetente egy nap robotot szolgálni, a föld minden termékéböl kilencedet és tizedet fizetni, havonta egy csirkét adni, évenként két libát, tíz portánként egy hízott disznót. A 16. tc. egy esztendöre 52 napi robotot írt elö minden jobbágy terhére. Ez most már saját igásökrével, szekerével, gazdasági felszerelésével köteles volt ingyen elvégezni a földesúri háztartásban szükséges termény fuvarozását, szénakaszálást, gyüjtést, behordást, épületkarbantartást. Megtiltották a jobbágynak a fegyverviselést, vadászást, a törrel való vadfogást. Az 1514. évi 60. tc. szerint a puskával járó paraszt jobb kezét le kellett vágni. A vármegyék eltiltották az úrias ruhaviseletet, kijelentvén, hogy a parasztember megkülönböztetö jele a bocskor, vagy saru; még asszonyaik sem viselhettek karmazsin, vagy kordováncsizmát, hanem régi mód szerint csak sarut és a lábszárat védö szekernyét hordhatták csizma helyett. A diéta jobbágytörvényei és Werböczi István Hármaskönyve oly sorba vetették a jobbágyságot, mely nagyjából 1848-ig fennmaradt.[25]1526. október 31-én VII. János vajda, aki egy napot töltött Egerben, 6000 fegyveressel vonult Hatvan felé, Kerecsenden át.[26]1528-ban a megye, így Kerecsend is Ferdinánd király uralma alá került, de 1530-ban már János királynak hódolt. A jobbágyok szabad költözési jogát János király 1536. évi országgyülésén mondták ki.[27] 1546-ban a község Cheleten néven, 6 portával szerepelt.[28] (A község megnevezés már ekkor is használatban volt.)1547-ben az országgyülés ismét megengedte a jobbágyok szabad költözködését, ez azonban kérészéletünek bizonyult, mert az 1548-as országgyülés annak eltörléséröl rendelkezett.[29]Az országgyülés kimondta továbbá azt is, hogy a régi törvények állíttassanak vissza, s a jobbágyok kötelesek a termények utáni kilencedrész, ház, vagy telek utáni cenzus, bárány, tyúk, lúd, malac, kenyér, méz, és egyéb régi gyakorlatnak megfelelö illetékek beszolgáltatására. Minden jobbágy köteles egy évben 52 napi robotra, azaz urának szántani, vetni, kaszálni, szölöt kapálni, stb.[30] Kerecsend ebben az évben Deménddel együtt 123 köböl tized-bort szolgáltatott be az egri várba.[31]1549-ben Kerecsenden három egész telek után járt adó, ezenkívül 5 szegény és nyolc elpusztult telek volt.[32] Bortizedet 25-en fizettek a püspökségnek.[33]1550-ben kilenc házban 19 házas férfi lakott, akik már a töröknek is adóztak, (ebben az évben a török uralma alá hajtotta Kerecsendet) s tizedet adtak búzából, kétszeresböl, mustból, szénából, a méhek és a sertések szaporulatából.[34]A dzsizje köteles házak száma 9, házankint 50, összesen450A jövedelem tizedböl és adókból, nem számítva a flóri-adót: 8000kapu: 9, egyenként 50 450búza: 480 kila egyenkint 10 4800kétszeres: 130 kila, egyenkint 5650must: 1000 pinte, egyenkint 2 2000méhkas-tized: 15széna-tized 70sertés-adó: 15nijóbet 50A XV. században az egri völgy községeit bizonyos gazdasági központok köré csoportosították. A világi nagybirtokhoz hasonlóan egy-egy váruradalomhoz tartoztak, így Kerecsend a szarvasköi várhoz Fedémessel, Boccsal és Deménddel együtt.[35] A közmunkát a törökök vezették be az 1550-es években, s ezt a magyar törvények is átvették. Az 1554-es VIII. tc. jobbágyonként 6 napban állapította meg, s ez idövel 12 napra változott. 1564-töl hat, illetve 12 nap nem jobbágyonként, hanem portánként lett kiszabva. 1574-töl napját 10 denárral számítva, pénzben is meg lehetett váltani. Ezen idöben fuvarral is kellett közmunkát végezni, minden 4 portáról egy szekérrel. Az 1602. évi országgyülési törvény szerint egy fuvar 1 frt-ért, kézi napszám 16 denárért volt megváltható. Késöbb ez átlag 1 frt. 50 denárra változott. 1659-ben 3 ˝ frt - ra emelkedett, de a hódolt területek ennek felét voltak kötelesek fizetni.[36]1552-ben a törökök elpusztították a falut, s közel negyedszázadig majdnem néptelen maradt, s az ez évi összeírás elhagyottként jelzi, de lakói mindíg visszatértek. Kerecsend földrajzilag szerencsétlen helyen volt, hiszen a török birodalom északi határsávjában helyezkedett el, így a behódolt magyar nemességen kívül a fosztogató, portyázó törökök és az ugyancsak ki-kiruccanó császáriak is sanyargatták.A falu a török hódoltság alatt a budai vilajethez tartozott. Lakosai a robotot Pesten szolgálták le, mely igen súlyos és nehéz volt. A hatvani szandzsák nyilvántartásában a fejadót illetöen 1550-ben Kerecsín, 1570 ben Kerecsén névvel szerepel.[37] A törökök lajstromba vették a családfök és nötlen, de nagykorú testvéreik és fiaik nevét. A várható adót a gazdaságban levö állatállomány és az elözö 3 év terméseredménye alapján állapították meg. A XVI. században a felmérés átlag 10 évenként történt, de ez a XVII. századra megszünt, s évi átalányt vetettek ki. A lakosok pénzzel és terménnyel szolgáltak török földesuruknak. A kapuadó évi 50 török akcsét tett ki, ( egy mázsa búza 80 akcse a piacon, egy teherhúzó ló 200 akcse ) de szintén pénzben kellett leróni a széna-és tüzifaadót, a gyertyaöntési illetéket, a sertések és juhok után szedett adót, a menyasszonyadót, malom-és a más határban használt legelök utáni illetéket. Ugyancsak pénzbeni kötelezettség alá tartozott a bortermelés is. Természetbeni szolgáltatásként tizedet szedtek a gabonanemüek, a must, a piacra vitt zöldségek után.Legfontosabb adó volt a dzsizje adó, másik a harádzs ( harács ), mely évente 50 akcse volt, s a nép „császár adaja” néven emlegetett. A szolgálatok közé tartozott a hadsereg számára szükséges széna, tüzifa szállítása a nagy lerakatokba, várépítés, postaszolgálat. A XVII. század második felében életbe lépett rendkívüli állami adókat évröl-évre újra kiadott szultáni rendeletekkel vetették ki, s azok a hadsereg ellátását szolgálták háborúk idején. Késöbb ez rendszeressé vált és pénzadóvá változott. ( aváriz ) Az adókat azonban nem akcséban, hanem átszámított értéken a magyar aranyforintban, vagy ezüst tallérban kellett fizetni.[38] Az országgyülés 1556-ban foglalkozott ismét a jobbágyok szabad költözködési jogával. A 27. tc. kimondta, hogy a földesúri tartozás és illeték lerovása után a jobbágy szabadon mehetett, a szolgabírónak tett bejelentés után. A törvényes határidöt azonban pontosan meg kellett tartania.[39]1570 ben a 17 kerecsendi adófizetö jobbágy a török jövedelmét tizedböl és adókból az alábbiak szerint gyarapította:[40]kapu: 13650búza: 100 kila 1200kevert gabona: 55 kila330musttized: 10 pint 30puttonyadó: 5báránytized: 10 darab150lencse: 40borsó-és babtized: 12káposzta-és répatized: 30 fokhagyma-és vereshagymatized: 20méhkastized: 40gyümölcstized: 15len-és kendertized: 30 tüzifa-és szénaadó: 325csösztartási adó: 15menyasszonyadó:32hordóadó: 20sertésadó: 60birtoklási adó: 16bírságpénzek fele 201577-ben még mindig 16 elhagyott ház örzi Kerecsenden az 1552. évi pusztulás emlékét, de 7 telkesgazda és 4 zsellér már betelepedett a többi házba. Magyar földesuruknak pénzt, bort, termény, bárány, méz-és sertéstizedet adnak, egy szekér fát fuvaroznak. A szarvasköi várba egy sertést szolgáltatnak és Demin ( Demend ) községgel együtt a várörség egy tagjának eltartása fejében 12 frt-ot fizetnek. A török földesúrnak 14 frt. készpénzzel, a török császárnak 24 frt-tal adóznak, de a már említett, török részre megadott adókat magyar földesuruknak is fizetik. A faluban müködött egy malom, melynek hasznából 1/3 rész a molnárt, 1/3 rész a falut és 1/3 rész a török urat illette. (Az 1675-ös megyei malomösszeírás azonban már nem említ Kerecsenden malmot.) Fizettek bárány, tojás, vaj, sertés, illetve makkoltatási adót, a szarvasmarhák után legelöadót.[41] 1579-ben 6 egész telkes, 1 fél telkes jobbágy és 4 zsellér lakta a falut, de a már említett 16 elhagyott ház jellemzi a néptelenséget.[42]Az egri püspöki és káptalani birtokokat az országgyülés az 1609. évi 10. tc. alapján ismét kincstári kezelésbe utalta, de miután Bocskai és a magyar király az egri egyházi birtokok egy részét már elözöleg világi híveinek adományozta, az 1613. évi 2-3. tc. elrendelte azok visszaadását, ami mégiscsak 1627 és 1631 között, Pyber János püspöksége és Bethlen Gábor fejedelemsége alatt történt meg. 1627. április 17-én „ Tokajban költ egri püspök uram szabadságlevele, mely tart öt esztendeig”[43]Az 1609. évi o. gy. 62. tc. alapján egy portának 4 lakóház, vagy 12 parasztház számított.[44]1631-ben 12 ökrösgazda lakott a faluban. „ Baktai Jánosnak tulka kettö, befoghatja, de ennek elöbb különb török ura volt. Kala Lukács most építené házát, ha az elöbbeni török urától megmaradna, mostan is bujdosásban vagyon. Oláh Mihálynak és István bírónak szánó marhájok nincsen. Szölöhegyük ennek elötte volt, mostan parlag. Vagy két ember fogott mostan hozzá.”[45]1635-ben a község „Kelecsen” néven jelenik meg a török összeírásban, ľ portával, míg 1647-ben 1 ˝, 1675- ben azonban már csak ˝ portával rendelkezik.[46] Mivel ezen a vidéken a török megosztotta egyeduralmát a püspökséggel, Kerecsend 1647-ben és 1684-ben is szerepel az egri püspökségi falvak összeírásában. Ezekböl tudjuk, hogy 1647-ben 70 frt, 1684-ben 12 lakossal 60 frt. a szolgáltatása.[47]Az 1647. évi 36. tc. szerint egy porta 6 igásökörrel vagy négy ekével bíró jobbágy, vagy 2-2 ökörrel bíró 8 jobbágy, vagy igásökörrel nem bíró 12 jobbágy.[48] Kerecsend ekkor a Vármegye felé 70 forintot fizetett búza illetékbe.[49]1677-ben Szúcs községböl, Gellérfy István birtokáról költözött át néhány jobbágy Kerecsendre, innen adózva régebbi földesuruknak, Gellérfynek. Amikor tovább akartak költözni Erdötelekre, „ az kelecsenyi török úr megfogta és megkezesítette öket „[50] - vagyis, kezeseket állított helyben maradásuk biztosítására.Az Eger környékén tapasztalható szerény telepítési kísérlet maguktól a törököktöl indult ki. [51] 1678-ban 11 ökrösgazda és 14 zsellér lakta a falut. Ekkor Thököly Imre állt a kuruc mozgalom élére, aki 1681-ben Egerbe, a törökhöz jövet a falut is érintette. 1682 szeptemberében török segítséggel elfoglalta a török által rommá lött és felégetett Fülek várát, a vármegye székhelyét. Heves megye rendei ezek után behódoltak Thökölynek. 1683 tavaszán a Bécs ellen vonuló török-tatár hadak végigpusztították Heves megyét, s a hevesi falvak harmadrésze néptelenné vált.[52] 1682-ben élt a faluban 8-10 ökrös, egész ekés jobbágy 4, 2-6 ökrös, fél ekés 4, valamint 9 zsellér. Házak száma 17.[53]1683-ban Kerecsend lélekszáma 17 volt, három kivételével katolikusok.[54], míg 1684-ben 12 lakossal 60 frt. adót fizetett.[55]1686-ban fél portát vettek itt fel, de Eger visszafoglalása elött egy esztendövel majdnem ötven évre elnéptelenedett a település. A tartós blokádra berendezkedö császári fövezér, gr. Caraffa Antal kiürítési parancsára Rummel Frigyes júniusban az alábbiakat írta a megye alispánjának: „ ezennel megkerestetik uraságod, hogy haladéktalanul intézkedjék azon megyebeli lakosokra, kik Eger körüli falvakban laknak, hogy családjokkal és összes marhájokkal együtt költözködjenek ki onnan, és húzódjanak Szepes vagy más felvidéki megyébe, hol biztonságot találnak. A ki ezen rendeletet nem teljesíti, és Eger körüli falvakban találtatik, barmaik elkoboztattatnak, házaik felégettetnek.” [56]1687 december 17-én basájuk, Rusztem vezetésével a török katonaság kivonult az egri várból, az egyházmegye hódoltsági része felszabadult., de Kerecsend 1693-ban mint lakatlan puszta szerepel, helyén a Dobi pusztával.[57]1720-ban, Eger alsó városrészében még összeírták a 12 kerecsendi jobbágyot, de a falu 1731-ig néptelen maradt, s az írások pusztaként emlegetik. 1724 -ben az egri püspökföldesúr ( Erdödy ) urasági majort és fácánoskertet létesített az elpusztult falu romjain.[58]A második falualapítás1731-ben Erdödy Gábor egri püspök a Rajna kerületböl, Svábföldröl, Elszász és a Frank hercegségböl beköltözködö német jobbágyokkal benépesítette Kerecsendet. 1731 öszén Dévai Andrást, az egri püspökség jószágkormányzóját megkérték, hogy engedélyezze 30 német családnak Kerecsend pusztára való telepítését. Az 1731 október 14-én kiadott letelepedési engedély szerint csak katolikusok jöhettek. Feltételként lett megszabva, hogy maguknak paplakot, iskolát és mesterlakást kötelesek építeni, s az urasági fácános kertet gondozniuk kellett. A telepesek ezért a földesúrtól építési anyagot kaptak, s 5 évig mentesültek a papi tized, a földesúri kilenced adó, továbbá egy esztendeig a robot alól,[59] de más forrás szerint részükre az állam 6 évi adómentességet, földesuruk 3 évi szolgálatmentességet igért.[60]1740-ben 14 német jobbágy család költözött a faluba. Ezek az adóösszeírásban mint ideiglenesen taksa-fizetésre rovottak találhatók meg.[61]1741-ben, Kerecsenden 14 jobbágycsalád élt. 1743-1748. között Mária Terézia évente rendkívüli adót vetett ki, hol a jövedelem 1 %-át, hol annak 10 %-át. 1746-ban külön fejadó lépett életbe; legkevesebbet a 18. életévüket betöltött, szüleiknél lakó parasztfiatalok fizették, mely 4 krajcárt tett ki. [62]1742-ben 29 szabad jobbágy lakta Kerecsendet, valamennyi német , míg 1744-ben a családok száma 63.[63]1747-ben a vármegye tüzbiztonsági okoból összeíratta a települések pipásait. Kerecsenden a következök éltek ezzel az élvezettel:Conrad Mayer, Mathias Szépol, Michael Romanus, Anton Flegler.[64] Aki önként lemondott a pipázásról, de újra pipázó lett, arra háromszoros taksa, vagyis 1 frt. 50 denár rovatott.[65]1749-ben a németek mellett már magyar és szláv családnevek is feltüntek.1751-ben újabb telepítési akció során 32 német család költözött be, s az 1772. évi telepítés alkalmával további 8 német család került a faluba Ulm környékéröl, Augsburgból, illetve a rajnai örgrófság területéröl.[66]Bél Mátyás 1735-ben így jellemzi a Heves megyei németeket: „ A bevándorolt németek nemcsak testalkatban, hanem életmódjukban is különböznek a magyaroktól. Az itteni természeti viszonyok nem teszik számukra lehetövé, hogy német szülöföldjük szokásai szerint éljenek, s ha erre mégis kísérletet tesznek, rendszerint belebuknak, tönkremennek, a magukkal hozott kevés pénzüket is elveszítik. Szeretnének mielöbb szép, tiszta házat építeni. Környezetük magyar nyelvét hamar elsajátítják, de öltözködésükben, szokásaikban megörzik különállásukat.” [67]1757-ben a jobbágyoknak nem csak a farkasokat, de a verebeket is irtaniuk kellett: 4 ökrös gazda 50, 2 ökrös gazda 25 verébföt volt köteles évente beszolgáltatni.[68]1762-töl ismertek a kerecsendi bírók számadásai, melyek hüen tükrözik a községi kiadásokat. Ezekböl megtudhatjuk, hogy a földesúri, vármegyei adókon kívül mennyi mindent kellett még állnia a község pénztárának. Nem akarom részletesen felsorolni ezeket, csupán néhány tételt kívánok közölni: „Ugyan minden Szentek Napján attam Pater Caplánnak egy pint bort.Hogy az Ns. Vrgye hadnagya két kocsi szénát és 4 köböl abrakot parancsolt az Ns. Vrgye házához Egerbe, attam néki borteö Excellenciája Egerböl Budára küldött három ifjut,-attam nékik vacsorára 3 font húst, attam nékik vacsorára három icze bortattam az kocsisnak egy merö abrakothogy az Pállffy Regimentbül való, egy káplány negyed magával Budárul Kassára ment attam nékik az kenyérértHogy Szolgabíró Úr fiai erre Egerbe mentek attam nékik két icce bort hogy a N. Vrgye Esküttye György Mihály Úr itten lévén a Portio pénz iránt harmad magával attam nékik három icze bortAttam nékik három Csomo Dohánythogy a N. Vrgye Esküttye Tóth Pál itten lévén az Törrö káromkodása iránt invesrigálni attam nékik egy icze bort egy csomó dohánytFö comisarius Úr és Preceptor Úr az Portio pénzt Budára vitték és itten háltak attam nékik öt icze bortattam nékik vacsorára disznó pecsenyét három fontotSzent Erzsébet napján attam P. Caplannak hogy Szent Misét szolgált egy pint borthogy a N. Vrgye katonája az ki szökött rabok után ment volna és itten hált attam néki egy icze bort, attam néki reggel pályinkáthogy Tarrody Ispány Úr katonája itten hált három szekérrel attam néki egy icce bortKarácsony ünnepén adtam az Káplánnak és a Cantornak két pint borthogy az pásztorokat fogattuk attam áldomásra kilenc icze borthogy az Porczio Pénzt bevittük az Notariussal elköltöttünk 24 pénztHogy Tisztelendö Plébános Úr itten Szent Misét szolgált attam néki ebédre 1 font húst és 1 icze bort Hogy az Tárkányi hadnagy itten lévén 100 Portio szénát és 4 kila abrakot kiméretett a N. Vrgye házához attam néki egy pint bort és reggel 1 garasára pályinkát Vettem az bucsu alkalmatosságára egy hordó bort…”[69]Természetesen, ez csak töredéke a jegyzéknek, hiszen nagyon sok kiadás van felsorolva. Talán ennyi is elég ahhoz, hogy az olvasó el tudja képzelni a terhek sokaságát.A falu kölönféle fuvarokat adott, így például a tárkányi erdöböl fát szállítottak, az egri Vécsey völgyi téglagyárból téglát, de szekereket adtak az abonyi katonai kvártélyházhoz is.1763-ban az újtelepes németek robotmegtagadása miatt a többiek azon panaszkodtak, hogy egyes falubeli társaik „ felfuvalkodván földesuruk akaratja ellen, nem akarván engedelmeskedni, felfuvalkodásukban utat vévén nyakukba, elpártoltak közülük”[70]-adóterheiket az ittmaradottak nyakába hárították.Ennek következményei voltak, mivel a különbözö hatósági személyek az ügy kapcsán állandóan a bíró nyakán ültek: „ Tekintetes prefektus Úr itten lévén az el szökött Svábok iránt akkor attam az cselédjeinek egy icze bort... Hogy a T. Szolgabíró Úr itten lévén az el szökött Svábok iránt negyed magával akkor attam vacsorára három font húst és hat icze bort.”[71]- olvashatjuk Román Ferenc bíró májusi számadásaiban. A legnagyobb büntetés azonban az volt, hogy a földesúrnak kasszájába fizetett 459 forint 93krajcár, valamint az uraság konyhájára 651 forint értékben beküldött tizeden kívül Kerecsend 76 forint 50 krajcár bírság fizetésére is kötelezték. Ehez jött még a Vármegye részére fizetett 276 forint adó is.[72] Az elvándorlásokban közrejátszott, hogy ebben az évben szüntek meg a késöbb betelepülök számára azok a kedvezmények, melyek nagymértékben csökkentették terheiket. Levéltári adat bizonyítja, hogy az 1762. december 31-én kelt püspöki rendelet 1763. január 1-töl ugyanazon terheket rótta rájuk is, mint a már elöbb betelepülökre. Az okirat kilenc pontban határozza meg az adó, illetve urasági robot mértékét. Így például, egész helyes jobbágy 10 Rhénus forintot, fél házhelyes jobágy 5 Rhénus forintot, fertály házhelyes jobbágy két Rhénus forintot és 50 krajcárt volt köteles az uraságnak fizetni, felét Szent György napjára, másik felét Szent Mihály napjára. Egy-egy házhelyes gazda tartozott minden esztendöben többek között egy ludat, egy kappant, 2 csirkét, egy pozsonyi itce vajat, mézet, dohányt, törökbúzát, káposztát, hüvelyeseket a püspökségnek beszolgáltatni, de ezt pénzben is megválthatta. Ludat 20krajcáron, kappant 10krajcáron, egy-egy csirkét 5 krajcáron. „E következendö 1763-iki esztendöben is fönt írt cenzusbéli húsz pénz fizetésen és baromfiaknak vajnak zsákoknak meg adásán vagy kész pénzül meg választásán kívül az egész Kerecsendi lakosoknak robotábul, és kész pénzért vágni, és Egerbe be hozni rendelt öll fáknak vágására és be hozására a többi lakosokkal együtt köteleztetnek, hogy egyenlö erövel és segítséggel ezen új lakos Svábok…mi igaz osztály szerént reájuk esik, aztat annak üdeiben megvágják…”[73] Kocsmát, mészárszéket, malmot üzemeltetni, valamint halászni, vadászni, legeltetni az uraság kemény büntetése mellett engedély nélkül nem lehetett. A jobbágyok saját borukat október elsö napjától december utolsó napjáig árusíthatták, de aki más településröl hozott be bort, 12 forint bírsággal súlytották. Kocsmában csak az uraság sörét, pálinkáját lehetett kimérni, s utóbbi háznál tartása tilos volt. (Kerecsendnek ekkor már volt kocsmája, s a kocsmáros, Szon Ferenc bor árusításáért 27 Rénes forint 21 krajcárt fizetett éves bérleti díjként. Ugyancsak árendába volt adva a mészárszék és a hét pince is.)[74] A rendelet így végzödik: „Mindezen elöl számlált,írásban foglalt czikeket nagyobb el híredése, megtartására Kerecsendi Sváb Lakosok gyarapodására, s meg maradására ki attam ezen egyesült Levelet saját kezemmel írt nevemmel…”[75] Azt már a kedves olvasóra bízom, hogy eldöntse: így gyarapodott-e Kerecsend jobbágysága? 1762-es adat bizonyítja, hogy már ekkor kvártélyos katonák voltak a faluba beszállásolva: „Vettem az kvártélyosok nyoszolyájára léc szöget.” Két katonáról tudunk ekkor, az egyik „káprány” (káplár) rendfokozatot viselt. Természetesen, ezek eltartásáról is a falu gondoskodott, de ha vezényelték öket, az utazási költséget, ellátást is a falu volt köteles téríteni. 1765-ben Rainhardt Ferenc bíró számadásaiban olvashatjuk, hogy a kvártélyosok házára a falu csináltatott egy ajtót, valamint berendezésként 1 fogast, egy nyoszolyát, s vettek egy lámpást és egy abrakos zsákot. A katonák kávártélyára a községi pénztárból kifizettek 4 Rénes forint 37 krajcárt. 1766-ban Rainhardt bíró számadásában olvashatjuk, hogy a „ „káprány” számára csináltatott egy ládát és asztalt, valamint egész évben kapott 79 szál gyertyát. Kamrája építéséhez biztosítottak 200 darab „mór” téglát, két hevedert és két sarokvasat. 1767-ben a katonák lovai 402 porció szénát ettek meg.[76] A falu ebben az évben fogadott saját kovácsot Rózentál Pál személyében, s a bíró 8 icze bort fizetett áldomásként. A kovács házát és a kovácsmühely felépítését az elöljáróság biztosította. (Ez, a további ismert adatok figyelembe vételével a késöbbi „Parton” épült fel.) Kissé elöre szaladva az idöben, a mühelyt 1808-ban építették újá, felhasználva hozzá többek között 1000 darab égetett téglát, s a tetöhöz 450 kéve nádat. 1822-ben a nagyobbítás történt meg: 8000 darab „mór” téglát, kéményhez 300 veres téglát adott a falu. A tetöt ekkor zsúppal fedték be. A kovács évi fizetése 21 Rénes forint 24 krajcár, továbbá a kovács háza után járó 18 gyalog napok megváltásáért 7 Rénes forint terhelte a községi kasszát. [77]1767-böl olvashatjuk Kerecsend fizetési kötelezettségeit: „Kerecsend helység fizetni tartozik A T. vármegyének 230 Rénes forint 83 krajcártA Ns. földes Uraság CassájábaEgyedül egy egész helyes gazda vagyon, és az is minden harmadik hétre esendö hat marhás szekerével robottálást csinálya fizet30 r.ft. 1619 fél hellyes, akik minden negyedik héten négy vonó marhával robottálnak fizetnek belksö ház telekért…és azon dézsmákért 2 R. ft. 83 krajcárt10 félhelyesek heti robottájukat árendálván fizetnek 15 R. ft. 58 krajcárt4 robottás negyedrészesek )1 R. ft. ˝ 2 korcsmáros…Kiss Bíró és Babrocki János az uraság méhésze fél helyesek csak negyedrész ház helytül mentesek lévén, egy negyedrészestül fizetnek 7 r. ft. 29 krajcárt.Egy vagyon csak, akinek ugyan háza vagyon de semmi födet, semmi rétet nem bír, és heti robottáját árendálja 2 r. ft. 50 krajcár.Egy zsellér ember kinek se háza, se fölgye árendás, fizet 1 r ft. 50 krajcárt.Pásztorok, szolgák és özvegyek házastul mellyekben sem föd, sem rét nincsen 1 Rénes forintotDolgok tehetö özvegyek mellyek se házok se se szántó fölgyük 15 krajcártLanter Pál…kovács új lakos az ház bért fizet 12 Rénes forintotSzonn Ferenc Korcsma árendáját 16 Rénes forintot, mészárszék árendáját 8 Rénes forintotKét fészek cigány fizet 3 rénes forintot[78]Ez év óta az egésztelkes jobbágy szerzödés értelmében 30,9 frt-on megváltotta a füstpénzt, konyhára valót és a 104 napi igásrobotot. A kilencedet természetben rótta le. Földjei 3 nyomásban, hat darabban feküdtek, minden darab 6 holdat tett ki. A faluban volt két 36 holdas egész telek, harmincöt 18 holdas fél telek, 45 kilenc holdas negyed telek.[79] Az 1767-68. évi egyházlátogatási jegyzökönyv szerint Kerecsend német anyanyelvü volt.[80]1768-ban Kerecsend lakosainak száma 522.A török megszállás alatt elpusztított pusztaszikszói majorságot 1744-ben építették újjá, melyhez Kerecsend is tartozott. Az 1754-es jobbágyösszeírás Kerecsenden említ ugyan majorosgazdát, de itt csak „rétföldeken kaszáló” majorság müködött. 1757-ben a pusztaszikszói uradalom 1800 hold kiterjedésü, 8 táblában öszi és tavaszi szemesterményt termeszt, melyet Kerecsend jobbágyai robotmunkával müvelnek.[81] Ugyanakkor az aratáshoz Kerecsend volt köteles az aratókat is felfogadni, s élelmezésükröl gondoskodni: „Az Uraság búza aratóinak 8 font túró 24 poltura, 30 font hús 1 frt 12 kr.”[82]Mária Terézia 1767 január 13-án kiadott végleges úrbérrendezése szerint az eszmei állami adóalap a szabályozott birtokú egész telek, melynek szántó- és réttartozékai a helyi viszonyokhoz, a földek fekvéseihez és minöségéhez képest megyénként és községenként különbözö kiterjedésüek lehetnek, a terjedelmüket megyénként állapítják meg. A jobbágyok földjeinek túlnyomó része a telekszervezethez tartozott. A telek volt a jobbágy anyagi életének sok esetben egyetlen és kizárólagos alapja. A telek tulajdonosa a földesúr, míg a jobbágy csak birtokosa, használója a földesúr által bizonyos szolgáltatások fejében müvelésre átadott teleknek. Egész telek 1000-1200 négyszögöles kishold. A jobbágytelek 1580-ig egyet jelentett a jobbágyportával, mely az állami adó egysége volt.A zsellérnek legfeljebb háza volt, de szántófölddel és ennek megmunkálására használható igaerövel, igásökörrel ( ekével ) nem rendelkezett. A negyedteleknél kisebb telket 1365-ben zsellérhelynek tekintették.Az úrbérrendezés három körülményt érintett:1. a telki állomány nagysága s a vele járó haszonvételek megállapítása;2. a már meghatározott telki állománynak a földesúri kisajátítástól való megvédése;3. a telek után járó szolgáltatások szabályozása A belsö telek nagyságát mindenütt azonosnak vették: ľ kat. hold. A járadékok zömét a termény (kilenced, ajándékok) és a munka (robotok), valamint a füstpénz tette ki, mely utóbbin felül a földesúr csak alkalmanként követelhetett, pl.: országgyülési segélyt. Volt lehetöség azonban a szabálytalan nagyságú telkek kiegészítésére ( hogy egész, fél-, negyed-, nyolcadtelekként írhassák össze öket). A rendelkezés – minden korábbi elmélettel és gyakorlattal szemben – a telekre megsemmisítette a földbirtokos korlátlan jogát. A jobbágyföldek földesúri kisajátításának lehetösége lényegesen csökkent. Az általános elvek helyi alkalmazását alapos felmérésnek kellett megelöznie. Csak ezáltal lehetett elhatárolni a telki állományt a püspökség saját kezelésü ( pusztaszikszói, pázmándi majorsági ) földjeitöl, majd besorolni a jobbágyságot a megfelelö kategóriába. Az összeíró biztosok az egész falu jelenlétében vették fel az adatokat. A földesúr nem szólhatott bele a választásokba, de a teljes eljárás különben is a helyi lakosság anyanyelvén (Kerecsenden magyarul) folyt, nehogy a latin feljegyzések megmásítsák az eredeti közléseket. A birtokosokat mellözö államhatalom ismét tekintélyt szerzett a parasztság elött, mi pedig számos hasznosítható adathoz jutottunk.Az úrbérrendezés sikere persze végrehajtásának hatékonyságától függött, de akadozása ellenére óriási jelentöségünek bizonyult. A jobbágyi szolgáltatások maximumának megállapítása megvédte a jobbágyságot az önkényes többletkövetelésektöl, a telki állomány rögzítése földjének kisajátításától. Hiányossága viszont, hogy nem vett tudomást a szabad költözésüek jogairól. A felmérés során még rákérdeztek a jobbágyokra, hogy van-e szabad költözési joguk, de a végsö szövegben erre már nem történik utalás. Idövel problémát okozott a telki állomány rögzítése is: a népességszám növekedésével elszaporodtak a töredék telkek, felgyorsult az elzselléresedés. Az úrbérrendezés végrehajtása az ország nagy részén csak 1770-1775 között mehetett végbe. A helyette 1769-ben kiadott „Bizonyos punktumok” a jobbágyi robotot heti 3 igás vagy 4 gyalogos napban állapították meg . [83] A rendelkezésre álló adatok alapján tudjuk, hogy Kerecsend urbárioma 1770. december 10-én kelt.[84]1770-ben a falu rendelkezett 830 hold jobbágyszántóval, 162 hold úrbéri rét helyetti szántóval. 82 volt a telkes gazdák száma, melyböl egész telekkel bírt 2 fö, 2/4 telekkel 35 fö, Ľ telkes pedig 45 fö volt. Házas zsellér 11 fö. [85] ezek összesen a vármegye felé 299 Rénes forint 37 krajcárt, a földes uraságnak 1495 rénes forint 7 krajcárt fizettek.Egy telek úrbéri terhe az alábbiak szerint volt rögzítve:- 52 munkanap, fele nyáron, fele télen, a nyári 26 nap értéke napi 1 frt, téli 50 dénár.- minden telek után cenzusként 1 frt.- egyéb termények és baromfiak, mint túró, méz, tyúk, kacsa, stb. után a helyi körülmények szerint hányad, melynek értéke telkenként 80 dénár.- négy napi fuvar, 6 frt. értékben.- három napi vadászaton hajtó-kötelezettség napi 10 dénárral, 30 dénár értékben.- egy ölfa beszállítása 50 dénár értékben.- borjú, vagy bárány 50 dénár értékben.A jobbágy-szolgáltatás maximális értéke 47 frt. 65 dénárt tett ki, ez teleknagyságtól függöen, arányosan megosztva került kivetésre.[86]Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát elsö osztályúnak nyilvánították ; 32 kishold szántót és hat kaszás rétet kapott minden egész telek.Az úrbérrendezés lényegesen nem változtatott a kerecsendi jobbágyság és a házas zsellérek sorsán. Adó - és robotterheik az állam, valamint földesuruk felé megmaradtak. Kötelessége volt a jobbágynak és házas zsellérnek évente 1 frt. füstpénzt fizetni, de ez vonatkozott a résztelkesekre is. A robot egész telek után heti egy napi, vagyis évi 52 napi igásrobotot, (felét nyáron, másik felét télen) vagy helyette 104 napi kézinapszámot jelentett. Az igásrobotot szántás idején négy, egyébként két igásállattal írták elö. Évente egyszer 4 egész telek összefogva legfeljebb 4 napi járóföldre hosszú fuvart adott 6 frt. értékben, de a vámot, harmincadot, révbért, szállást a földesúr fizette. Ártalmas vadak irtására minden jobbágy 3 napi vadászattal tartozott, napi 10 denárral, 30 denár értékben, de fegyverhordástól, vadászkutyatartástól el volt tiltva. Évente egy öl tüzifát kellett a földesúr házához szállítani 50 denár értékben, konyhájára az egész telkes jobbágy 2 csirkét, 2 kappant, 12 tojást, 1 icce kifözött vajat adott. Búzából, rozsból, zabból, kenderböl és lenböl, továbbá méhekböl, borjúból, bárányokból és gidákból, „melyek azon esztendöben lettenek” kilencedet adtak a jobbágyok. Borjúból és bárányból 5 denár értékben. A második termésböl sem földesúri kilenced, sem papi tized nem járt. A kender- és lenkilenced helyett szabadságában állt az egészhelyes jobbágynak 6 fontot megfonni az uraság kenderéböl. A borkilencedet ( dézsmát ) vagy a hegyvámot akóval mérve, mustban kellett beadni a földesúri dézsmaszéken. A jobbágy szolgáltatás maximális értéke évente 47 frt. 65 denárt tett ki. Az ˝, Ľ, 1/8 telekre ez arányosan megosztva került kivetésre.[87] Kerecsenden 1771-ben a jobbágyszántó 1272. katasztrális hold, úrbéri rét (helyette szántó) 240 katasztrális hold. Az úrbéri telekmennyiség 32 klatasztrális holdat tett ki. 88 telkesgazda lakta a falut, kik közül harmincketten 4/4-es, 28-an 2/4-es, míg unyancsak huszonnyolcan Ľ-es telekkel bírtak. Úrbéri házas zsellérek száma négy. A helység községe bírt 2 katasztrális hold úrbéri telket, 64 katasztrális hold szántót és 12 katasztrális hold rétet.[88] 1772. július 30-tól új dika-szabályozás lépett életbe az alábbiak szerint:- egy-egy dika: négy jobbágyfö, 8 fiúgyermek, 16 lánygyerek, 4 zsellér, 16 lakos, 8 szolga, 16 szolgáló, 8 igásökör, 8 fejöstehén, 16 üszö, 8 kocsiló, 40 juh, 20 sertés, stb.-elsöosztályú házból 24, másodosztályúból 32, harmadosztályúból 40 tett ki egy-egy dikát.- a földet négy osztályba sorolták: 24-32-40-48 hold egy-egy dika- rétböl 32-40-48 kaszás rét egy-egy dika- szölöböl szintén osztály szerint 24-32-40 kapás egy-egy dikaDikákba osztották a káposztás, dohányos földeket, kerteket. 24 mázsa dohány számoltatott 1 dikának, mely után 7 denár hadiadót kellett fizetni. A törköly száz ládánként egy-egy dikát tett ki, egy ládának 5 denár volt az adója. Korcsma házra 5 denárban lett az adó kivetve.[89]1773-ban újabb 8 német család települt a községbe.[90]Az urasági fácános egy részét a földesúr 1784-ben kiirtatta, a Laskó árokkal elkülönítette, majd 1785 óta, mint majorsági szántóföldet a jobbágyoknak szerzödés mellett bérbe adta. 1820 körül azonban felhagytak a müveléssel, mert távol esett a falutól.[91] A jobbágyok az erdöben sem legeltetési, sem faizási joggal nem bírtak.[92]1783-85-ben Kerecsendnél „ a Laskó 1 öl széles, part nélküli, mocsaras mederrel. Vize ember és állat számára iható. A helység erdösége fiatal, sürü és többnyire tölgy. A rétek szárazak, az utak kemény talajúak. A település megmüvelt dombok közt fekszik. A templom, plébánia, csárda szilárd épületek. Pusztaszikszó rétjei nagyon mocsarasak és ingoványosak.”[93] Demjén ľ, Maklár 1 ˝, Kistálya 2 ľ, Eger 3 ˝ óra járásnyira volt. 1784-1786-ban a községben 135 ház állt, melyekben 177 család lakott. A jogi népesség 998 fö, tényleges 999. Távollevö 1, idegen 2 személy. Házas 198 fö, nötlen 310. Nök összesen 490-en voltak. 117 paraszt és 3 nemes lett regisztrálva. Paraszt örököse 104 fö, zsellér 74 fö, egyéb 20, szabadságolt katona 3. 1 - 12 éves korú gyermek 141, 13 - 17 éves korig 45.[94]Az 1787/88-as adatok szerint 111 telkes jobbágy lakta a falut, ezknek fia 16 éven felül 30, leányuk 16 éven felül 7, testvér 6, házas zsellér 8, házatlan zsellér 21, szolga 27 és szolgáló 6 fö volt. Adóztatott házak száma 131.[95] Az 1789-es török háború idején Belgrád ostromakor a katonaság szénája vészesen megfogyatkozott, s a vármegye föszolgabírója elrendelte 1500 szekér és 800 jobbágy részvételét széna szállításra, a cserebai pusztáról Belgrád alá. Kerecsendröl két váltásban az alábbiak vettek részt szekeresként: Muskatal András, Sáry Mihály, Flegler Pál, Them József, Baráz Mihály, Kertsmár János, Rum Mihály, Kercsmár József, Kercsmár Konrád, Semperger Jakab, Grosz Mihály, Pék Mihály, Öreg Lanter József, Sebestény Antal, Varga Albert, Kertsmár Pál, Tasi József, Szutsik József, Varga Jakab.Gyalogosok: Rajhard András, Nagy Boldizsár, Hirs József, Csányi Péter, Majer János, Kerchmár Pál, Imre József, Frajták Mátyás, Kováts Mátyás, Pusoma János, Hagen Jakab, Szalvay János, Erös Domonkos.[96]Kerecsend 1000 porció szénát szállított le, ( 1 porció 6 font ) de ezenfelül minden földet bíró lakos, vagyis 71 jobbágyporta köteles volt összesen 239 ˝ porció rozsot, 52 porció búzát, 340 porció zabot és 70 porció árpát a katonaság ellátására beszolgáltatni. Nemsokára 79 ˝ porció zabot és szállításra hat szekeret követeltek még a falutól.[97]Belgrád ostroma, majd elfoglalása szeptember 12-töl október 9-ig tartott. A hosszú út, s a hidegre fordult idöjárás nem kedvezett a fuvarozóknak, s a kerecsendi bírák így panaszkodtak: „lakosaink az elmúlt török háborúban a cserebai pusztárul szénát Belgrád alá és máshová hordani kéntelenítettek.Azon útban azon lakosainknak lovai közül az éhség és hidegek megcsigázása miatt 24 lovak megdöglöttek.” [98] Mindezt tetözte még, hogy a falu 867 ezüst frt-ot fizetett katonai adóba, s szükségletekre gabonából igen szükösen maradt.II. Lipót 1790-es dekrétumának 35. tc-e minden jobbágynak és alattvalónak engedélyezte a szabad költözködést, de csak abban az esetben, ha lerótták a köz-és úri tartozásokat. Szt. Mihály körül kellett a költözési szándékot elöre bejelenteni, s a költözés Szt. Gergely pápa napján történhetett meg.[99]Az 1799. évi uradalmi leltár szerint az egri országúton levö település fontos átkelöhely, de katonai kvártélyház nem volt. 170 pár fizette a plébánosnak az 1 frt. párbért. A község évi adója a hadipénztárba 690 frt., házipénztárba 257 frt. A kivételes telkektöl a földesúr semmiféle adót nem szedett : plébános, templom, kántor, harangozó, község, kerecsendi- és Pázmánd pusztai urasági méhész, 3 kerülö, urasági mészáros, kocsmáros. A borkimérés haszna fél évig a jobbágyokat illette meg, a jobbágyságnak adóssága nem volt. A bírók és a kisbírók a füstpénzfizetés és a robotolás alól mentesültek.[100] 1802-ben a falu 71 ˝ telekkel rendelkezett.[101]1805-ben a december 2-án megvívott austerlitzi csatába vonuló, Kutaschof tábornok által vezetett, majd 1807. december 7-én onnan hazafelé tartó tízezer föt számláló orosz csapatok egyes részei Kerecsenden is átvonultak („Muszka járás”). [102] Az átvonuló katonaság részére a falu 900 porció szénát adott, de be kellett szolgáltatni az osztrák hadsereg részére 73 kg búzát, 174 kg zabot 19 szekér szénát és 10 szekér szalmát is.[103] Ebben az évben a falu kocsmáját Kecsmár Máté bérelte évi 140 forintért, s borkészletét az alábbiaktól vásárolta, akóban mérve:- Templom14 akó- Mandele Jakab12 akó- Lanther Mártony21 akó- Kertsmár Mihály 6 akó- Szuromi Antal12 akó- Kecsmár János 9 akó- Hund János21 akó- Gréber Bernárd 9 akó- Varga János12 akó- Befúrt Fridrich 9 akó- Kercsmár János18 akó- Kercsmár Antal13 akó- Korsmár András 6 akó- Náhóczki Józsefné 2 akó- I. Kercsmár János 9 akó[104]A francia katonaság Kerecsenden is átvonult, ugyanis Kecsmár bíró 1806-1807-es számadásaiban leírja, hogy a franciák által megkárosítottaknak a község pénztárából kadott 1 Rénes forintot.[105] 1808-ban 3459 porció búzát, 440 porció zabot, 144 lovat adott át a falu a katonaság számára, valamint az Egerböl elvonuló katonák részére 19 szekeret és 26 hámos lovat kellett biztosítani. Kápolnára, szintén a katonaság részére 515 porció zabot szállítottak.[106]1809-ben Napóleon támadása miatt a királyi család néhány tagja Egerbe menekült, magukkal hozva a koronát is Budáról.[107] Június 16-tól szeptember 18-ig voltak itt, s Mária Lujza erröl többek között így írt: „Kirándultunk Kerecsendre, ahol az érseknek szép fácánosa van, ott hevesmegyei önkéntesekböl egy lovascsapat volt, teljes díszben, fivérem ( a trónörökös ) különféle gyakorlatokat végeztetett velük, melyek igen jól sikerültek.”[108] Tulajdonképpen minden méltóság, legyen az állami, katonai, vagy egyházi, legtöbb esetben Kerecsend érintésével jutott el Egerbe, s ha csak nem Mezökövesd felé vitt onnan az útja, vagy a felvidékre, visszafelé is át kellett kelnie a falu területén. IV. Kun László 1281- ben, I. Nagy Lajos 1362-ben, Zsigmond 1406-ban, I. Ulászló 1440-ben, Hunyadi Mátyás 1459-ben, 1460-ban,[109] II. Ulászló 1491-ben, II. Lajos 1520-ban, Szapolyai János 1527-ben, II. József 1770-ben és 1787-ben, József Antal János föherceg, nádor 1695-ben, s II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc alatt többször is átlovagolt, vagy átkocsizott rajta. 1822-ben a cumberlandi föherceg hajtatott át a falun, s ha belegondolunk, hogy Petöfi 1844. február 17- töl 20-ig volt Egerben Pestre menvén, logikusnak látszik, hogy útját Kerecsenden keresztül folytatta. Kossuth Lajos 1849. márciusában, Ferenc József Egerböl Gyöngyösre menet 1852. június 21-én tette ugyanezt. I Sándor orosz cár 1820-ban Bécsböl jövet Egerbe is ellátogatott, szintén Kerecsenden keresztül, mely a falut egyéb részröl is érintette, ugyanis a bíró számadásaiból kitünik, hogy Kápolnán volt a „Muszka Cár” alá rendelendö lovak ügyében, majd késöbb ismét említi, hogy a „Muszka Cár” által fizetett forspont lovak áráért ment Kápolnára. 1821-ben azt írja, hogy: „A Muszka cár alá rendelt Lovak várakozásokban 32 zab és 20 széna porciókat meg étettek”[110] Ilyen neves személyek falunkon történö átutazásai azonban az Eger - füzesabonyi vasútvonal megépítésével nagyobbrészt megszüntek.[111]1816-ban a katonaság számára átadva 96 kg búza, 447 kg zab, 31 szekér széna és 15 szekér ösz szalma.[112]1817-ben a falu kasszájából többek között kifizetve:- Tiszt urakra6 Rénes forint 24 krajcár- Hadnagyokra1 Rénes forint 45 krajcár- Hajdúkra1 Rénes forint 12 krajcárA Kápolnán átmenö katonaság számára áprilisban kiszolgáltatva 89 kg búza, 120,5 kg zab, majd júniusban 77 kg zab, 277 széna porció. Ugyanakkor azt olvashatjuk, hogy Babróczki Mátyás Egerben, a vármegyénél könyörgött „az éhezö lakóink iránt kenyér ki való élet kiadása után.”[113]1819-ben a katonaság részére kiszolgáltatva 2912 kenyér, 999 zab és 1064 széna porció. Nem lehet csodálkozni rajta, hogy ekkora terhek elszegényítették a jobbágyságot; 1820-ban már 81 jobbágy 241 Rénes forint 49 krajcár porció pénzzel tartozott.[114]1827/1828-ban telkes jobbágyok száma 113, 16 éven felüli fiú 22, 16 éven felüli leány 3, testvér 3, házas zsellér 15, házatlan zsellér 9, szolga 7 fö. Adóztatott ház 128.[115]1836-ban 92 telken 133 adófizetö jobbágy lakott a faluban, zsellérek száma 5 fö. 25 fiúgyermek életkora haladta meg a 16 évet. Házak száma: 129.[116]Az 1836. évi VII. tc. 1 §-a a jobbágyi tartozásokat az alábbiak szerint határozta meg: egész helyes jobbágy hetenként 1, évi 52 napi igás, vagy ha a földesúr úgy akarta, egy igás helyett két napi gyalogmunkát volt köteles adni. Házas zsellér évi 18, házatlan zsellér évi 12 nap kézi munkával tartozott urának. Amennyiben az elvégeztetett munka ezt meghaladta, a földesúr 1 hét marhás munkáért 24 krajcárt, egy gyalog napszámért 12 krajcárt fizetett. Kötelesek voltak a jobbágyok minden telektöl (8 zsellér 1 telek) 3 napot az úrbéri munkán felül vadászni, de fegyvert, puskaport, golyót a földesúr adott. A törvény eltörölte a hosszú fuvart, helyette az egész telkes jobbágy két marhával két napot, kisebb állományúak pedig ehez arányítva a szántáson kívül, szokott gazdasági munkát voltak kötelesek végezni.[117] A terhek enyhítést kismértékben csökkentette az a tény, hogy a VII. tc. a kilencedet, a XXXIV. tc. pedig az egyházi tizedet törölte el.[118]A jobbágyság 1837-ben kérte a 895 hold terjedelmü közös legelö elkülönzését és a tagosítást, de mivel az érsekség feltételei nem feleltek meg követeléseiknek, peres úton próbáltak eredményt elérni. Végsö megoldás csak 1857-ben következett be, de az általukigényelt földmennyiséget ekkor sem sikerült megkapniuk. (lásd. „Elkülönzés, tagosítás” c. fejezet.)1838. január 15-én olyan nagy havazás volt, hogy Kerecsend egész lakosságát kirendelték a postautak megtisztítására, de ez nem sok sikerrel járt, mivel a hóvihar miatt az utak ismét járhatatlanná váltak. A hó nagysága 1,2- 1,5 métert is elérte.[119]1839-ben 129 volt az adófizetö jobbágyok száma, míg rajtuk kívül 12 zsellér és 12 szolgáló lakta a falut.[120] Ebben az évben a falu elöljárósága az alábbi kéréssel fordult a vármegyéhez: „Kerecsend helység bírái azt kérik a helység részére megengedni, hogy a leveleket és rabokat mik Egerbe utasítandók, - ne egészen Egerig, hanem csak Deméndig küldhesse és kisérhesse a helység annyival inkább, hogy az egri útban erdö is van és a miatt az út félelmes, Deménd felé pedig nincs”[121] Ezt a kérést azonban a vármegye föszolgabírója elutasította. A rabokkal kapcsolatos kérelemhez tudnunk kell, hogy a Kápolnáról Egerbe irányított rabokat csak Kerecsendig kísérték, s innen már a községnek kellett gondoskodni a továbbításról. Ez azonban nem volt mindig problémamentes: „1839. július 17-én 12.00 órakor Kerecsendre kisért Szajkó András és Gyetvai György rabok, s azok kápolnai kiséröi már részegen érkeztek a faluba, ott hatalmaskodtak és a rabokat az átvétel elött szabadon bocsájtották, s magok elmentek.” [122]Losó Dávid, az egri minoriták gvárgyiánja 1839. május 31-én levélben panaszolta, hogy 1838. évre a Tekintetes Vármegye végzése következtében részükre Felsötárkányból behordatni rendelt ölfát még csak Kerecsend és Nagy Tállya helységek hordták be. ( Itt kell megjegyezni, hogy ez a panasz minden évben megismétlödött, legfeljebb annyiban változott, hogy Kerecsend nem szállította le a fát.) Ekkor Kerecsend a felsötárkányi erdöböl a Minoriták házához 13 öl, míg a Gyöngyösön állomásozó katonaság részére a hasznosi erdöböl 8 öl tüzifát fuvarozott.[123]A gyakori tüzesetek meggátlására a Ttes Vármegye 1839. április 17-i végzése értelmében: „minden, ki az utcákon, kertekben, hordásba szekeren, vagy nyomtatás közt pipázni tapasztaltatik a nemtelen azonnal 24 pálcza ütésekkel, a nemes pedig 12 pengö forintoknak fizetésével fognak az illetö tisztviselö urak által büntettetni.”[124]Gyakori volt a marha és lólopás, de az állatok maguktól is elbitangoltak a csordától, ménestöl, s ilyenkor a Vármegye fegyveres hadnagyaival, a községekbe szétküldött körözö levelekkel igyekezett a jószágok nyomára bukkanni. A késöbbi keresést megkönnyítette a beégetett billog. Kerecsenden a marhákat és lovakat FEGG/1-10-ig jelü billoggal látták el. Ennek alapján került elö Ketsmár János ellopott lova is négy év után, melyet Bakucs György gyöngyöstarjáni lakos tulajdonított el. Az idegen jószágot annak a falunak kellett gondozni gazdája elökerüléséig, melynek határában megtalálták. Ha azonban a tulajdonos ismeretlen maradt, a faluból bárki megvásárolhatta. Neszvadba József jegyzö egy ilyen malacot nevelt házánál, s mivel a tulajdonos keresése eredménytelen maradt, 18 frt-ért tulajdonába kerülhetett. [125]1840-ben a falu 1080 bécsi mázsa só fuvarozására lett kötelezve, Szolnokról Pestre, de a gyöngyösi katonaságnak, valamint a minoritáknak is kellett fát fuvarozni. A decemberi nagy havazás miatt „meghagyatik minden közönségek Bíróinak, hogy az utakat és hidakat – ne hogy a posta és kereskedésbéli közlekedés gátoltassék – a járhatatlan hótól gyorsan megtisztíttassák és határokon keresztül az utat megtöressék, egyszersmind a hol az utak mellett élöfák nem volnának az utakat póznákkal, gallyakkal, vagy más egyéb kitüzö jelekkel jegyezzék ki.”[126] Ekkor még a szökött katonák elfogásáért jutalom járt, melyet bizonyít a föszolgabíró 1840. július 19-én kelt levele is: „Istentöl minden jókat kivánok! Semperger Mihály, Neszvadba József, Szutsik Mátyás és József kerecsendi lakosokat az általuk elfogott Klaskó Ferenc nevü szökött katonáért járandó jutalombér felvételére utasítsák a bírák a Ttes Fö Pénztárnok Kanyó Gábor Úrhoz.”[127] Szeptember 15-én dühöngö orkán csapott le a falura, háztetöket, kerítéseket tépve, fákat kicsavarva.[128]Az 1840/41-ik évben 126 ház állt Kerecsenden, 128 adófizetö jobbágy, 8 zsellér lakta a falut. 3 lakó a helység kovácsmühelyében, Szloboda János mészárszékében és a kocsma helyiségben élt, s a nyilvántartásban szerepelt 3 szolga is.[129]1841-ben, a vármegye sószállításra felszólító levelére a helység bírái így jelentettek: „a helységükre kivetett 805 bécsi mázsa sónak Szolnokról Pestre leendö fuvaroztatását meg nem tétethetik, mert a lakosság lovai rosszak, azonban vagy tíz gazda kinek jó lovai vannak, elvállalnák azon fuvarozást, ha azt Poroszlóról Hatvanba kellene megtenni. „[130] Ezt viszont a vármegye kereken elutasította.A kincstári vagyon megóvása érdekében Kerecsend elöljáróságának küldött föszolgabírói levélben a következök olvashatók: „meghagyatik Kerecsend helység bíróinak, hogy a katonai felmérések eszközlése végett helységük határában a Hadi Kincstárnak költségével felállított mérnöki jelnek és állásnak minden önkényes rongálás elleni megörzése iránt hathatósan és felelet terhe mellett intézkedjenek.”[131]A falu kötelezve volt a maklári híd építéséhez gyalog napszámosokat adni, s a híd árkát teljesen ki kellett ásni más falvakkal együtt. Az egri „Irgalmas Barátok” új kápolna építéséhez a felnémeti bányából 20 öl követ fuvarozott Egerbe.[132]1842-ben a szárazság miatt elszaporodtak a tüzesetek, s a Vármegye megelégelvén a tüzvészek gyakori elöfordulását, tüzi comissáriusokat neveztetett ki a falvakba, a józanabb erkölcsü gazdák közül. Ezek minden héten háromszor, de legalább kétszer házról-házra járva megvizsgálták a tüzhelyeket, tetöket, kéményeket. Nagyobb szélnél a kémények alatt levö tüzeket kioltatták, de ha indokoltnak látták, a tüzveszélyes kémény, vagy háztetö lebontására is kötelezhették a lakókat.[133]Az egyre gyakoribb bünesetek miatt is született intézkedés: „Minekutánna a Kápolna és Kerecsend közötti ország útban egy idö óta több utasokon elkövetett rablások által a közbiztonság veszélyeztetve volna, a további utonállási merények megakadályoztatása tekintetéböl a szigorúbb fenyítés terhe alatt meghagyatik mind Kerecsend mind Kápolna helységek bíráinak, hogy Kerecsendröl a kápolnai határig 2 rendbeli, legalább is négy-négy lovas emberböl álló örség a kerecsendi lakosokból…járásaikat tartoznak elkezdeni alkonyatkor és folytatják megvilágosodásig.”[134] A járörök ellenörzését a Vármegye fegyveres, lovas hadnagyai, valamint a községi bírók részére szabták meg.Az egri Irgalmas Barátok a robot követelésében nem igen tudtak nyugodni a börükben, hiszen Kerecsend az alábbi ukázt kapta: „Ezennel kötelességükké tétetik, hogy magokat az egri Irgalmas Barátok Priorjával egyetértésbe tevén - a nevezett barátok egri új Kápolnája építéséhez Kerecsend helység 30 …öl köveket a felnémeti bányából Egerbe minél elöbb bé hordani el ne mulasszanak, mely kö hordás a helységnek jövö tavaszi út csinálási illetöségébe aránylag bé tudandó lészen.”[135] 1843-ban adó szempontjából egy-egy rovás számított egy dicának, az alábbiak szerint: 4 jobbágy, 8 fiú, 16 leány, 8 testvér, 4 zsellér, 8 lakó, 8 szolga, 16 szolgáló, 8 ökör vagy fejös tehén, 16 meddö vagy 2 esztendös tehén, 24 borjú, 8 hámos ló, 16 öt esztendös ló, 24 csikó, 24 sertés, 32 juh, 40 kecske. Rovás alá estek még a házak, belsö fundusok, szántók, kaszás rétek, szölök, szilvások, káposztások, dohányföldek, méhkasok, stb.[136] Az 1842/43-as katonai év a község nehéz anyagi helyzetében változást nem mutatott, mely kitünik Neszvadba József jegyzö jelentéséböl is: „Az adónak behajtásáról bármiképpen szorgalmazzam, mégsem kaphatok semmit, mert itt Kerecsenden juh egy sincs, melybül pénzt lehetett volna eddig is csinálni, egyedül csak a dohány volna mellybül eleget tehetnénk mind a Ttes Ns. Megyének, ugy a Ns. földes Uraságnak, termett is ez évben oly szép dohányunk, hogy kivánat reá nézni csak hogy még ekkorig sem jött vevöje.”[137] Neszvadba a megismétlödö sürgetésekre ismét csak azt tudta jelenteni, hogy kéri az adó mérséklését, mivel a nép nagyon szegény, 3 esztendeje nem termett dohány, s a határnak szük volta miatt marhát nem lehet tartani. A falu tehát nehéz anyagi helyzetben volt, hiszen augusztus hónapról szeptember hónapra maradt adóssága hadi adó ezüstben 1070 frt. 39 kr., házi adó ezüstben 735 frt. 04 kr. Októberben az adóból betudván át lett adva a katonaságnak 1080 db. kenyér, 2224 porció zab, 184 frt. 16 kr. értékben. Bíró által fizetve 486 frt.37 kr. , rabtartásra adott 2160 db. kenyér, részletenként 72 frt. A fegyveres hadnagyoknak adva 12 zab, 12 széna porciókért 1 frt. 12 kr. 184,01 és 184 ˝ tett ölfa fuvarért 38 frt. 24 kr. Ketsmár József bíró álta befizetve 513 frt. 06 kr., átvitt adósság októberröl 400 frt. 06 kr.[138] Egy-egy före jutó adó:hadiházijobbágyra:2 frt. 1 kr. 1 frt. 20 kr.fiára:1 frt. 4 kr.- -40 kr.leányára:- - 30 kr.- -20 kr.testvérére:2 frt. 1 kr.1 frt. 20 kr.zsellérre:2 frt. 2 kr.1 frt. 20 kr.szolgára:1 frt. 4 kr.- -40 kr.szolgálóra:- - 30 kr.- -20 kr.jármos ökörre:1 frt.10 kr.- -40 kr.hízlaltra:1 frt.10 kr.- -40 kr.tehénre:1 frt.10 kr.- -40 kr.tinóra:1 frt.10 kr.- -40 kr.borjúra:- - 20 kr.- -13 kr.lóra:1 frt.10 kr.- -40 kr.csikóra:- - 30 kr.- -20 kr.sertésre:- - 20 kr.- -13 kr.juhra:- - 15 kr.- -10 kr.kecskére:- - 12 kr.- - 8 kr.[139]Az 1844. év sem volt különb az elözöeknél: „Minthogy Keretsend sem só fuvarat nem kapott, de a lakosoknak juhot sem szabad tartani… de marhát sem tarthat az igavonón ü szükségére a megkívántatotton kívül többet melybül pénzt csinálhatna sem életye sem terem annyi, hogy abbul pénzt is csinálna…a dohány termésbül…Szt. Mihály napra kaphat pénzt, akkor legelsö az adófizetés, addig pedig nem is bír fizetni, hacsak kinek-kinek igavonó és haszonlevö barmai hatalommal el nem adatik.”[140]Áprilisban a falu fizetett hadi adóba 1011 frt. 21 krajcárt, házi adóba 668 frt. 40 krajcárt, Ketsmár János bíró által fizetve Verbungba 18 frt. 48 kr., összes tartozás hadi adóba: 404 frt. 20 kr. 1843-ra felül fizetés 4 frt. 10 kr. április, május hóra az adósság: hadi adóba 607 frt. 1 kr., házi adóba 668 frt., 40 kr.[141]Az 1844. évi IX. tc. a közmunkát szabályozta, az alábbiak szerint: egész telekkel bíró jobbágy évi 12 napot volt köteles dolgozni saját szekerével, vonómarhájával, szerszámával, saját költségén. Úrbéri házas zsellérek évi 6, házatlanok évi 3 gyalognapszámot adtak. A közgyülés által kiadott határozat alapján ez elsösorban közlekedési utak, hidak, töltések kijavítására, készítésére, fenntartására volt fordítandó. Ingyen közmunkát kértek tüzesetek, nagy havazások, árvizek esetében is. A tiszti fuvarozások azonban csak térítés ellenében voltak kérhetök, illetve elrendelhetök.[142]A május 8-i vármegyei végzés értelmében: „A húsvéti öntözködéseket az azt követni gyakran szokott huzamosabb dorbézolások verekedések és emberi élet veszélyeztetés tekintetéböl az e tárgyban költ elöbbeni határozatokhoz ismételve és eltörölvén, az öntözködés meggátlására való felügyelés a bíráknak fontos kötelességükké tétetik”.[143]Ez a rendelet nem volt alaptalan, hiszen a május 16-án megtartott kerecsendi búcsú sem ment el esemény nélkül: „E folyó év és hó 16-án Keretsend helységünkbe búcsú esvén ahol meg jelent a Ttes Vármegye Besenyei Fegyveres hadnagya Nagy Ferenc, ugy a Ttes Ns. vármegye egri Lovas Huszárja is, minthogy bucsu alkalmával több zenebonáskodások a bor ital végett szoktak történni…tulajdon házamhoz mentem s ott le is feküdtünk, allig elaludva Nagy Ferenc besenyei Hadnagy fel ébreszt már akkor kertem hátuljának garádgyája tüzbe borítva volt…így fizetnek a falusi bírónak akár az adó vagy szolgálat kemény végrehajtása vagy a csend feltartásáért..hogy tehát ha késöbb valami ily gonosz szándékúság lepne meg most is alázattal tudósítom Ttes Fö Bíró Uramat hogy akkor pártolni méltóztasson.” [144]-írta panaszos levelében Kecsmár János bíró. Augusztus 30-án ismét Neszvadba József levelét olvashatjuk a beszolgáltatásokkal kapcsolatban: „ Meg kimilve amint kinek termése öszve került a kukoritza és krumpli segítsége által mint tulajdon családjai a katonaságnak kivántató kiszolgáltatások kitellenek mivel a helység gondoskodván elöre a katonaság élelmezésirül, kiknek részire elöre vásárolván 245 frt áru széna zab és búza részletekben.”[145]1845-ben a faluban élt 113 adófizetö jobbágy, 50 házas zsellér, 9 szolga és 1 szolgáló. 16 esztendö fölötti fiú 142, leány 28. Családok száma összesen 252. A fiúk és a lányok közötti feltünö eltérés a lányok korai férjhezmeneteléböl adódott. Lakóházak száma 166.[146]1847-ben jobbágyok száma 118, 16 éven felüli fiúk 125-en, leányok 21-en voltak. A zsellérek száma 13-ra csökkent, 34-re növekedett viszont a szolgák és 14-re a szolgálók száma. A lakóházak az elözö évihez képest eggyel növekedtek.[147]A hadi adó ezüstben 999 frt. 22 kr., váltóban 2495 frt. 55 kr., házi kassza ezüstben 756 frt. 24 kr., váltóban 1891 frt. A Verbung ezüstben 16 frt. 48 kr.[148]1848 márciusában Kerecsenden már 10-én kitüzték a templom tornyára a nemzeti lobogót, mely sajnos rosszul lehetett felerösítve, mert a magasból leesett, s olyan súlyosan megsebesítette a fején Szutsik István 13 éves Mária nevü leányát, hogy sérülésébe belehalt.[149] A május 20-án Kerecsenden megtartott nemzetör toborzás alkalmával az alábbiak álltak nemzetörnek: „nagy domásai Bogcha Ferenc 55 éves plébános alesperes, császári és királyi föhadnagy, a Sz. Anna rendjének és a Lipcsei Keresztnek vitéze, 2 telkes önkéntes, Varga János 30 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Sebestény István 30 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Czudar József 45 éves földmüves, 1 telkes önkéntes köznemzetör, Tóth Mihály 28 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Pauer József 28 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Molnár József 26 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Sebestin Mihály 35 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Angyal Ferenc 35 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Ifj. Varga András 33 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Rhum János 45 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Stefán József 45 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Ferencz János 45 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Litskó János 25 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Urbán Ferenc 48 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Rózentál András 34 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Mészáros István 40 éves földmüves, ľ telkes köznemzetör, Kertsmár Antal 35 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Krósz Mihály 46 éves, ˝ telkes köznemzetör, Román Ferenc 35 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Román Pál 30 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Ifj. Kecsmár Mihály 35 éves földmüves, ˝ telkes önkéntes köznemzetör, Szúcsik János 45 éves földmüves ˝ telkes köznemzetör, Szúcsik Mihály 40 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör.” [150]A bevonulók az egri I. nemzetör zászlóaljhoz kerültek, melynek parancsnoka Knézich Károly örnagy volt, s a városparancsnok Lenkey Károly örnagy .Az 1848 júliusi sorozáskor ismét vonultak be Kerecsendröl, név szerint: „Nemes Ferenc kánortanító, 16. század, alhadnagy, Neszvadba József jegyzö, önkéntes, Adler József önkéntes, Babróczki Pál önkéntes, Hund János 45 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Ketsmár Ferenc önkéntes, Ketsmár István 19 éves önkéntes, Ketsmár János önkéntes, Ketsmár József önkéntes, Kszel István önkéntes, Román István, Román András fia önkéntes, Román Péter 35 éves földmüves, ˝ telkes köznemzetör, Rózentál József önkéntes, Schemperger György önkéntes, Ifj. Schemperger György 19 éves önkéntes, Schemperger Mihály önkéntes, Szeszler Mihály önkéntes, Szúcsik György önkéntes.” [151]Az egri I. zászlóalj 1848. július 30-án indult a fellázadt, fosztogató, gyilkoló rácok ellen a Délvidékre. 31-én Hevesen, augusztus 3-án Szolnokon voltak, a 17-i parancskönyv szerint Biros faluban, 20-án Járeken állomásoztak. A szeptember 17-i napiparancs már ismét Egerben kelt. Egerben 1848 októberében állították fel a 26. honvéd zászlóaljat, melybe az alkalmas nemzetöröket vették át.[152]Az 1867. augusztus 4-én megalakult Heves-megyei Honvédegylet nyilvántartásában szerepel a neve Kerecsend késöbbi jegyzöjének Neszvadba Sándornak 172-es sorszám alatt, Hirsch András közhuszárnak a 428. sorszám alatt, aki a Vilmos huszároknál szolgált, Cseh József 39-es zászlóaljbeli közhonvédnak a 432. sorszám alatt.[153] (A 39-esekröl annyit sikerült megtudnom, hogy ott voltak a nagysallói ütközetben.) Megtaláltam Urbán András nevét is, aki Attila huszárként vett részt a szabadságharcban.[154] Elképzelhetö, hogy a már császári sorezredekben (60-as gy. e. ) szolgáló kerecsendiek közül részt vettek a szabadságharcban, de erre utaló dokumentumokat nem találtam. Sajnos homály fedi egyenlöre az esetleges hösi halottak nevét is, de Neszvadba József jegyzö feltételezhetöen az október 30-án lezajlott schwethati csatában elszenvedett sebesülésébe halt bele, vagy az utóvédharcokban vesztette életét 1848. november 2-án.[155]Ezekben az idökben a falu élete mozgalmas volt, hiszen a lovas futárok, fötisztek, polgári hivatalos személyek, átvonuló csapatok naponta megfordultak itt. Augusztus 12-én 788 horvát hadifoglyot kísértek a nemzetörök Kápolnáról Egerbe, s október 25-én ismét 1161 horvát hadifogoly vonult szoros örizetben Kerecsenden keresztül. Lenkey örnagy parancskönyvében erröl ezt olvashatjuk:. „A fo-hó 25-én Kerecsendre érkezö horvát hadi foglyok leendö átvételükre a 4-ik század Babits Istvány százados vezérlete alatt mind fö és altisztjeivel s egész nyomban a lehetö…löfegyverekkel ellátva f. hó 25-én reggel 7 órakor a Lyceum terén kiállanak onnan a szükséges utasítások átvétele után Kerecsendre mennek.”[156]1849 februárjában zajlott le a kápolnai csata, s ez közvetve Kerecsendet is érintette. Engedje meg a kedves olvasó, hogy idézzem az Egri Újságot, mely részletesen leírja a csata eseményeit: „Windisch-Gratz császári fövezér 24.000 emberrel s 147 ágyúval febr. 26-án indul Gyöngyösröl, a magyar hadak ( összesen 22.000 ember ) ellen, melyeket Dembinski fövezér a verpelét-káli vonalon állított föl. A támadást a császári balszárnnyal Wbrna parancsnoksága alatt Csorich hadosztálya kezdi meg d.u. 2 órakor, Máriássy - tól a debröi erdöt Pöltenberg segélyadása dacára is elfoglalván s egyszersmint Kápolnánál a magyar középet ( Klapka ) ágyúztatván, hol az ernyedten kölcsönös tüzelés késö éjre nyúlik. Ezalatt az Árokszállásról érkezö császári jobbszárny (Schwarzenberg Ödön) Káltól északra a kompolti erdö mellett vív ágyúharczot Szekulics és Máriássy csapatai ellen, kik az országúttól jobbra felállított Wyss dandára ellen is intéznek egy oldaltámadást, hasonló siker nélkül.Shlich tábornok Pétervására felöl sötétben érkezik Sirokra, honnan Dessewffy osztályát kivonulni kényszeríti. Dembinski és Görgey tábornokok Egerben hallották meg az elsö ágyúszót, s együtt érkeztek meg estére Kápolnára. Másnap ( február 27-én ) Dembinski vezér a Tarna patak mentén elhelyezett magyar sereg balszárnyára Görgeyt, a jobbra pedig Klapkát rendeli, a maga számára a közép vezényletét tartván fenn. Görgey azonban futárok teljes hiányában a vezér rendeletét kezéhez veszi, s éjjel Mezökövesdre nyargal, hogy Guyont a harc színhelyére hívja s eképp a balszárny vezényletét Aulichra hagyja, kinek különben is több gyakorlata és tapintata volt a csatamezön.A viadalt reggeli 7 órakor a honvéderö jobbszárnya ellen Schlick tábornok nyitja meg Verpelétnél, hol Dessewffy ellenállását túlnyomó ágyúval megtöri s öt egy véres lovassági támadás után délelött 10 órakor a faluból kivetvén, a Tarnán túl kergeti. Nemsokára azonban Pöltenberg érkezik Dessewffy segítségére és Deym üldözö vérteseit visszanyomja. Ezalatt Wyss dandára az osztrák középböl Kápolna elött fejti ki erejét s Máriássyt hátraveti. Benn a faluban öldöklö utczai harcz keletkezik. Délután 3 órakor Dembinski Kápolna visszafoglalására, melyet legalább is 5 ellenséges zászlóalj szállott meg, vakmerö módra a 47 -ik és a Zanini - zászlóaljat vezeti s egy véres szuronyharczban már-már eléri czélját, midön a Zaniniak ( olaszok ) az ellenséghez tömegesen átpártolnak, ennek kövezkeztében a másik zászlóalj szétveretett. Görgey a késedelmes Guyon hadosztályával déli 12 óra után érkezett a csata színhelyére s a fövezértöl a jobb szárny rendbehozására küldetett Verpelét felé, hol Pöltenberg és Dessewffy csapatai a kerecsendi magaslatokon Schlick egész ereje, söt a Tófalunál átkelt Colloredo által is megtámadtatva, vitéz ellenállást fejtettek ki. Azonban délután fél háromkor Dessewffy gyalogjai a túlnyomó erö által visszavettettek s Pergen dandára által üldöztettek, minek személyes hösiessége s Klapka vetett véget, ki idöközben Schutz - osztályával érkezett oda. Ekkor (du. 3 óra) a magyar hadak fövezére elrendeli a visszavonulást, mely Kerecsend, Füzesabony és Maklár irányában végbemegy anélkül, hogy Windisch-Gratz üldöztetné. Az ágyúzás azonban mindkét részröl estig tart. Kmety, Ábrányban a rendeletet késön kapván meg, a harczból elkésik. Ime, ilyen volt a két napig tartó kápolnai csata, melynek mindkét részröl 1519 halottja és sebesültje volt.”[157]Részletezve 500 volt a magyar honvéd halottak száma, s több mint 200-an sebesültek meg. A császáriak fogságába került 600 fö.[158]A csatazaj közepette nem szabad megfeledkezni azonban a jobbágyságot legalább ennyire érdeklö, sorsáról döntö törvényekröl sem. Az 1848. áprilisi törvények az úrbéres földeket vagy az úrbérpótlónszerzödés alapján birtokolt telki állományt a szabad parasztok tulajdonává tették, s a földesurak kárpótlását az állam feladatának ismerte el. A parasztkézen levö ún. maradványföldröl az áprilisi törvények külön nem rendelkeztek. (Maradványföldeknek nevezték a XVIII. századi úrbéri összeíráskor paraszti kézen volt, de az úrbéri állományhoz nem tartozó földeket). Egy év után, 1849 áprilisában Kossuth kormányzóelnöki rendelete írta elö e földek állami kárpótlását.Az 1848. évi IX. tc. az úrbér és az azt pótló szerzödések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetéseket törölte el, míg a XIII. tc. a papi tizedtöl szabadította meg öket.[159] A majorsági zsellérek ügyével az áprilisi törvények nem foglalkoztak. Az országgyülés 1848. szeptemberi határozata állami kárpótlással történö felszabadításukat írta elö.A szabadságharc bukása után az osztrák, de az orosz katonaság sem kímélte a falut. Spekker Márton, a parókiális földek haszonbérlöje így panaszkodott 1850-ben: „ A múlt évi termesztményemnek leg kisebb hasznát sem vevém, mivel ami kevés termény volt is rajta, az osztrák és az orosz katonaság szénám, árpám, zabom elrabolta.”[160]1851-ben a 207 házban 252 család lakott, ebböl urasági ház 3, telkesek háza 162, zsellérház 39, egyéb ház 3.[161](Kerecsend 1852-ig a Tarna járáshoz tartozott, majd 1884-ig a hevesi járáshoz sorolták. Ekkor került az egri járáshoz.)Az 1848-as forradalom vezetöinek arcképei még 1862-ben is ki voltak téve a falusi vendéglökben, csapszékekben, csárdákban. Ezt 1862 április 20-i rendeletében a királyi helytartó büntetés terhe mellett szigorúan megtiltotta. Május 18-án került terítékre a Szózat is. Rendezvényeken, iskolákban nem lehetett énekelni - ellenkezö esetben a megtorlás nem maradt el. Az adót nem fizetök nyakába 6-6 osztrák, cseh, morva, polyák, vagy talián katonát ültettek kvártélyra, s a gazda köteles volt öket a tartozás lerovásáig ingyen eltartani. Minél nagyobb volt a birtok vagy a jövedelem, annál több katona került beszállásolásra. Ha az érintett nem fizetett nyolc nap alatt, megkétszerezték, majd megnégyszerezték a katonák létszámát.[162]Tény azonban, hogy az elnyomás ellenére az 1848-as jobbágyfelszabadító törvények hatályát a szabadságharc bukása után is fenntartották. Az öt esztendö elmúltával végre megjelent, a jobbágyfelszabadítás végrehajtását szabályozó nyílt parancs (az úrbéri pátens) ennek megfelelöen az 1848 áprilisában szentesített törvényekre épített. Természetesen, ez nem ment messzebb, mint a márciusi forradalom, söt, bizonyos szempontból kedvezötlenebb intézkedéseket hozott. Továbbra sem kellett azonban a hajdani jobbágynak robotolnia, terménnyel és pénzzel adóznia földesurának. Az 1848 tavaszán ténylegesen is megszünt feudális szolgáltatásokat már semmilyen földi hatalom nem állíthatta vissza. Számos részletkérdés azonban jogi és gyakorlati tisztázásra várt. Az 1848-as törvények szerint ugyanis a parasztok által birtokolt, korábban szolgáltatásokra kötelezett földterület polgári tulajdonként a parasztok kezére került, s az elmaradt szolgáltatásokért az állam kárpótolta a földesurat. A földesúr saját kezelésében levö földjei pedig, amelyre hajdan jobbágyai csak robotolni jártak, s amelynek termése teljes egészében a földsesúré volt, a földesúr kizárólagos tulajdonába kerültek. Ekkor került sor Kerecsend esetében is az elhúzódó pereskedés felújítására, melyet a „Legelö elkülönzés, tagosítás” fejezetben részletesen ismertetek.Sajnos, az idöjárás kihatott a mezögazdasági termelésre is, s 1864-ben már ínséggel nézett szembe az ország. Kerecsend szeptemberben 720 pozsonyi mérö kölcsön vetömagot volt kénytelen felvenni, mely adósság visszafizetése 1865. január 1-töl kezdödött, negyedévenkénti részletekben, kamatmentesen. A törlesztés idötartama 3 év volt, 12 részletben. A Vármegye, megpróbálván segíteni a bajbajutottakon, az Eger-Debrecen országút kiépítésnél ínségmunkásokat alkalmazott 45 krajcár napidíj mellett. Kerecsend munkásai 273 frt. 57 krajcár össz díjazásban részesültek. Egy munkás 6 napig dolgozott, akkor váltották. Ez tartott szeptember 28-tól december 11-ig.[163] Egy komoly tüzeset is történt a kerecsendi határban: június 23-án gr. Károlyi Györgynek 14 hold búzája vált a lángok martalékává vigyázatlanság miatt.[164]1870-ben az Eger Újság nov. 17-i száma az alábbi esetröl tudósít, mely 14-én délután történt: „Egerböl Füzesabonyba indult postakocsinak három fegyveres ember a kerecsendi erdöben útját állotta, s miután fenyegetö állást foglaltak el, a postakocsis közéjük lött, mire ezek is rálöttek a postakocsisra, s öt arczban megsebesítették. Ez most a lovak közé csapva, sebesen tovahajtott, a rablók pedig, miután még utána pár lövést tettek, egy más kocsi közeledésének zajára eltüntek. Mint halljuk, a postakocsi több mint százezer forintot szállított. Méltán kérdezhetjük: miért nem rendeltetik a postakocsihoz fedezetül fegyveres katona?”[165] (Ehez az esethez hozzá kell tenni, hogy az Eger-Maklár-füzesabonyi út olyan katasztrófális állapotban volt, hogy Füzesabonyba csak Kerecsenden keresztül lehetett közlekedni.) Közmunka váltságdíj 1870-ben: - egy kétfogatú igáé: 1frt. 60 kr., - egy egyfogatú igáé - 80 kr., - kézi napszámé - 40 kr. Ez 1871-ben is maradt, de aki a munkát és a váltság fizetését is megtagadta, az a kétfogatú iga után 2 frt-ot, egyfogatú után 1 frt-ot, míg kézi napszám után 60 kr-t volt köteles fizetni.[166] 1871. március 1-én állították fel Makláron a postahivatalt, s többek között Kerecsend is kézbesítési köréhez tartozott. Vezetésével Keleti Aladár maklári jegyzö lett megbízva.[167] Ebben az évben Kerecsendet az Egri Járásbíróság hatáskörébe sorolták.[168]1877-ben 262 ház állt a faluban. Az orosz - török háború idején, (1877. április 24.-1878.március 3.) Kerecsend lakossága 40 frt-ot gyüjtött össze a török sebesültek részére.[169]1879-ben a falu ismét bizonyított emberségböl: a szegedi árvízkárosultak részére 70 frt. gyült össze a lakosság adományaiból.[170]1880-ban a kápolnai honvédemlékmü elött felállítandó keresztre Neszvadba Sándor jegyzö 1 frt-ot, Simánszky Nándor segédjegyzö 50 kr-t, Hagen János bíró 20 kr-t adományozott.[171] 1881-re is jutott az adakozásból: a verpeléti, 1880. július 20-án pusztított tüzvéz károsultjainak megsegítésére Kerecsend 3 frt. 20 kr-t gyüjtött össze.[172]1883-ban Egerben is felállították a csendörséget, s a csendör örsök Heves megyei beosztása szerint Eger város, Deménd község, Puszta-Pázmánd, Eger Szalók, Kerecsend, Szóláth … az 1. örs ellenörzése alá került.[173] Ugyanekkor a felsö-és középTarna járás Egri járássá alakult át, s Kerecsend is ide tartozott. [174]Közmunka váltságdíj 1884-ben:[175]- egy-egy igás napszám:1 frt. 10 kr.- egy két igás napszám:2 frt. 20 kr.- egy kézi napszám: -40 kr.1887-ben , a megyei választásokon ellenzéki jelöltként induló gróf Bethlen Gergely is megfordult a faluban: „ A kápolnai választókerületben ma tartotta programbeszédét gróf Bethlen Gergely … leírhatatlan azon lelkesedés, mellyel az ellenzék jelöltjét a választókerület minden községéböl összejött választók Kerecsenden–hol a programbeszédet tartandó volt – fogadták … Mintegy 90 választóból álló bandérium alakítatott, kik Egerböl jövö gr. Bethlen Gergely képviselöjelöltjüket Kerecsend határától a faluig kisérték, hol a választókerület mintegy 1000 választóból, zászlókkal tarkázott csoportban várta jövendö képviselöjét … Beszédét többször félbeszakította a nép lelkes éljenzése s végén szünni nem akaró éljenek közt hagyta ela rögtönzött, s kis leányok által körülfogott szószéket, kik a jelöltnek csinos beszéd közt, szép koszorut nyujtottak át.”[176] Az már más lapra tartozik, hogy a választást Almássy Géza, a kormánypárt jelöltje nyerte meg.[177]1890. februárjában kelt az az újsághír, mely az általam talált elsö adatot tartalmazza a kerecsendi olvasókörröl: „Köszönet nyilvánítás. A kerecsendi olvasókör e helyen nyilvánítja köszönetét Majzinger Károly plébánosnak a kör irányában tanúsított jóakaratú buzgalmáért s azon szíves adományáért, a mikkel legutóbb a kör anyagi helyzetén segítendö, az utóbbit megtisztelte.”[178] Közmunka váltságdíj 1890-ben: egy kézi napszám után 40 kr., egy egyigás napszám után 1 frt. 10 kr., egy kétigás napszám után 2 frt. 20 kr.[179] Augusztusban a lelkész szántóföldjén egy 20 öles árpaszalma és egy 12 öles árpa törek kazal égett le, míg szeptemberben a fövadász nagy mennyiségü, még csépeletlen búzája vált a lángok martalékává a Berekben.[180]1892-böl kerecsendi vígadalomról olvashatunk az alábbi újsághírben:„Majális KerecsendenSikerült batyu - majálist rendezett a kerecsendi ifjuság czíme alatt az ottani és környékbeli intelligenczia m. hó 30-án a kerecsendi kies berekben. A délutáni órákban mind sürübben robogtak elé a fogatok, melyek a vidék szépeivel a valóságos ifju, s az ifjuvá lelkesedett tiszteletbeli „ öreg urak „ vidám seregeit hozták. A zászlókkal ízlésesen feldíszített tánczhelyen meg is eredt csakhamar a dormándi czigányok pompás zenéje mellett a táncz, s mintha csak a tavasz szállt volna vissza virágaival - a szebbnél szebb asszonyok s leányok egész virágos tavaszt varázsoltak e helyre. Ott voltak, s fogyhatatlan kedvvel vettek részt a tánczban: Mednyánszky Sándorné (Egerböl), Radanovics Iszáné (Budapeströl), Bratis Frenczné, Vall Sándorné, Szvitek Lajos, Járó Györgyné, Petö Sándorné, Nemes Pálné, Dutkay Béláné, Póta Antalné, Nahóczky Ferenczné, Robinson Ida, Tahon Mátyásné, Dresser Edéné, Petö Piroska és Ida, Mátékovics Mariska, Járó Ilonka, Vall Sarolta, Vaka Anna, Robinson Anna, Pogonyi Mariska és Róza, Póta Piroska, Csehocsek Irma és Ilonka, Tahon Emma és Pepike, Dutkay Róza, Bambula Margit, Nahóczky Szidike, Jettléry Antónia, stb. Elöbb az „ öreg urak”majd az „ifjuság” is hozzá néztek a batyukhoz, s a legkedélyesebb fesztelenséggel erösíték magokat a végöket érni nem akaró csárdásokra. Bizony még az ég is megsokalta és megirigyelte a föld gyönyörüségét, s elöbb ugyancsak szakgatott szélviharban kezdett dulni - fulni mérgében, majd irigysége könnyekbe tört ki - s bizony - bizony elmossa az egészet, ha a rendezöség jó elöre bent a faluban a község házánál berendezett tánchelyiségröl nem gondoskodott volna; ott folyt azután a mulatság míg a megbékélt ég hajnal-arczával be nem mosolygott. A jól sikerült mulatság rendezésének fö érdeme Lipp Károly kerecsendi kápláné, ki fáradhatatlan tevékenységgel igyekezvén az iskolai és népkönyvtár alapját gyarapítani, e czélvól gondolta ki e mulatozást is. Kellemest a hasznossal ! Tiszta jövedelmül maradt 14 frt,; melyböl az ottani tüzkárosultak is részesednek. - felülfizetések: Nsgos dr. Párvy Sándor kanonok úr 10 frt., Párvy Antal plébános úr 4 frt., Szvitek Lajos ( Kápolna ) 2 frt., Dutkay Béla, Csehocsek Dezsö, Bratics Ferencz, Nemes Pál, Petheö Sándor, Póta Antal, Vaka József, Vall Sándor, Magyary Károly, Lipp Károly 1 - 1 frt., Eisenmann Zsigmond, Jettléry Mihály, Kenderessy Károly, Kóczián Ferencz, Mersicz Kálmán, Navora Kálmán, Lienkovszky István, Nemetz Sándor, Pál István, Pogonyi Bertalanné, Robinson Ferenczné 50 - 50 kr. N. N. 10 kr.”[181] Ennek a hírnek azonban abban van jelentösége, hogy megtudtuk, ekkor Kerecsenden már müködött iskolai - és népkönyvtár.1893. márciusában Sztobár József engedélyt kért, hogy a faluban gözmalmot létesíthessen, melyre a képviselö testület áldását adta,[182] de arra utaló adatot, hogy a malom valóban ekkor épült - e fel, nem találtam. A megyei iparlajstromban 1910-es beírással szerepel Hundt István benzinmotoros malma, míg 1912-ben már Kecsmár Konrád (komrád) István nyersolaj által hajtott malma van bejegyezve, mely napi két vagon teljesítöképességgel rendelkezett, s 5-6 munkást foglalkoztatott.[183] Augusztus 26-án, a kolerajárvány veszélye miatt a képviselö testület kolerajárvány bizottságot alakított. Elnöke Hundt István bíró lett, míg tagjai a fö utcán Magyary Károly, Nagy Gyula, Nemes Pál és Lóczi Károly földbirtokos. A Cigánysoron (Füzesabonyi út) Gergely Vince, Molnár Antal földészek, Alvégen Rosenthal Sándor, Kecsmár György földészek, Felvégben Kecsmár István, a Bereksori úton, a Parton Román János törvénybíró és Kecsmár János Mátyás hites lettek megbízva a felügyelettel.[184] A szigorú óvintézkedéseknek köszönhetöen, kolerában elhunytat ebben az évben nem regisztráltak. Nem volt ilyen szerencsés viszont az idöjárás alakulása: Július 13-án dühöngö jégvihar söpört végig a falun. Mogyoró nagyságú jég hullott, zápor, szélvész kiséretében. A még lábon álló termést teljesen tönkretette, boglyákat, kazlakat borított fel, háztetöket tépett le. A kukorica és a dohánytermés odalett.[185] Mint tudjuk, a gyakorlatozó, hosszabb útra menetelö katonaságot a községek kötelesek voltak elszállásolni. Kerecsend, mint a IV. osztályba sorolt település, 1895-ben az alábbi díjak ellenében tette ezt: - padlósszobáért: 1 frt. 2 kr.- földesszobáért: - 68 kr.- örszobáért: - 68 kr.- raktáráért: - 43 kr.- fészerért: - 25 kr.- kovácsmühelyért: - 25 kr.- betegszobáért: - 68 kr. - börtönért: - 43 kr.[186]Ebben az évben a Budapesten felállítandó Kossuth szoborra kerecsendiek is adományoztak: Juhász István 5 kr., Román János 5kr., Kecsmár Ferenc 5 kr., Szanter István 10 kr., Gergely Vince 6 kr., Kecsmár János és Károly 16 kr., Rosental Sándor 10 kr., Baros János 10 kr., Szutsik Mihály 10 kr., Petheö Sándor 50 kr., Nemetz Tamás 20 kr., Rajhárt Rozál 5 kr., Román Miklós 30 kr., Fecz András 50 kr., Román János 20 kr., Varga Károly 20 kr., Román Máté 20 kr. összegben.[187] Szeptemberröl ezt olvashatjuk: „Kerecsenden, f. hó 4-én d. u. 5 órakor nagy tüzlárma ejtette rémületbe a lakosságot. Özv. Jékli Jánosné istállójából származott a tüz, eddig ismeretlen okból. A roppant nagy höségben a tüz óriási erövel terjedt és éjjel 11 órakor sikerült csak nagy eröfeszítéssel azt eloltani. 5 lakóház, számtalan melléképület, gazdasági eszközök mintegy 3500 frt. értékben semmisültek meg a pusztító lángok között. A károsultak közül Romani János földmüves, kinek minden vagyona odaégett, koldusbotra jutott. Nagyobb sérülést csak egy öreg, Jékli József nevü földmüves szenvedett, kinek égési sebei súlyosabb természetüek.”[188]1899-ben Kerecsend minden hó 23-án volt köteles a megyei útadót beszállítani a vármegyére, de ennek aligha tettek eleget, ugyanis szeptemberben már azt olvashatjuk, hogy a falu nem fizetett közadót, így felelösségre vonást kezdeményeztek ellene.[189]A földadó után 32 % pótadót, míg házbér, kereseti és tökekamat adók után 42 % községi pótadót vetettek ki a 313 házból álló falura. Ez azonban a falu kulturális életére, illetve az oktatásra lett fordítva.[190]Ugyanakkor, az új munkástörvény alapján minden községben munkás-segélyalapot kellett létrehozni.[191]1901-ben Füzesabonyban is felállították a csendörörsöt, 6 gyalogos csendörrel, s többek között Kerecsend is ellenörzési kerületükbe tartozott. Ekkor még csak gyalogosan végezték szolgálatukat, s csak 1910. december 15-töl lovasították.[192] Az egyik 1904-es újságból az alábbiakat olvashatjuk: „ A nép szava. Sokszor elmondottuk már, hogy Hevesmegyében a nép józanságán megtörnek a szociáldemokrata agitátorok szájhösködései. Ime egy eset, amit velünk tudatnak: Kerecsend községben február hó 14-én délután 3 órakor G. B., L. P. és R. F. kerecsendi lakosok kezdeményezésére szociálista népgyülés tartatott a következö programmal: 1. Magyarország gazdasági helyzete, 2. A gyülekezési jog. A népgyülés szónokai Fülöp Bertalan asztalossegéd (Miskolcról) és Láng Lajos bádogossegéd (Egerböl) voltak, kiket mintegy 300 fönyi közönség hallgatott mindvégig hideg nyugalommal, de midön Láng Lajos határozati javaslatot terjesztett elö, azt a népgyülés nem fogadta el. Ez a hideg nyugalom, s ez a visszautasított „határozati javaslat” talán észrevéteti a szociáldemokraták vándorló apostolait és végtére is belátják, hogy a józan magyar nép nem alkalmas médium az ö nagyhangú, nemzetközi zománcú frázisaiknak befogadására. A népgyülésen Hering Kálmán föszolgabíró is részt vett s a rend fenntartására 13 csendör volt kivezényelve, de hatósági beavatkozásra nem volt szükség, mert hát a hallgató közönség nem „gyult be” a „szónoki beszédtöl.”[193]Augusztusban tüzvész tombolt a Füzesabonyi úton, melyröl az Egri Újság így tudósított: „Nagy tüzvész pusztított szombaton Kerecsend községben. Délelött tíz óra tájban ugyanis kigyulladt egy nádfödeles ház, melynek udvara tele volt hordva takarmánnyal. Ettöl azután tüzet fogtak a szomszédos épületek is és csakhamar 26 ház lett a tüz martaléka az összes melléképületekkel s a behordott összes takarmánnyal együtt. A tüz oka egy eldobott gyufa, melyet valamelyik pipázó ember dobott el gondtalanul. Általában Kerecsenden igen gyönge lábakon áll a tüzrendészet. A községben nincs tüzoltóság, a tüzifecskendökkel senki sem tud bánni s ennek dacára a lakosság megszegte az alispáni tilalmat, mely köztudomás szerint tüzbiztonság szempontjából a megye területén levö összes községekben megtiltotta a szalmás takarmánynemüek behordását a keskeny udvarokba. A kerecsendiek mind behordták a takarmányt, söt kedélyesen pipázgatnak is a szalma – széna kazlak közelében, mint azt közvetlenül a tüzvész elötti napon ott járt tüzfelügyelö is konstatálta, ki néhány embert fel is jelentett ez okból. Isten tudja, mily nagy mérveket ölt a szerencsétlenség Kerecsenden, ha a vész hírére meg nem jelennek ott az egri és füzesabonyi tüzoltók, kik azután a tüzet este 6 órára eloltották. A vész színhelyén megjelent Majzik Viktor alispán is Vass János dr. megyei aljegyzö kiséretében.” [194]A Hevesvármegyei Hírlap az esetröl így írt:„Kerecsend lángokbanMa szombaton közvetlen ebéd után az a riasztó hír terjedt el városunkban, hogy a szomszédos Kerecsend község lángokban áll. A hír szomorú valónak bizonyult. Telefontudakozódásunkra nyert válasz szerint délelött tíz órakor támadt a veszedelem, a mint beszélik egy eldobott égö gyujtó következtében. Egy nádfödeles ház égett le elsönek. A lakosság nagy része a mezön dolgozott s csak a gyermekek, asszonyok voltak otthon. Így a lobogó vészt csírájában nem lehetett elfojtani s pár pillanat alatt az egész abonyi-sor lángokban állott. A vész hírére a lakosság összecsödült, de a nagy ijedtség következtében az oltásban semmire sem haladtak. Hozzá járult még ehhez a nagy szárazság következtében beállott vízhiány is, mi a mentési munkálatokat még jobban megnehezítette. Ez alatt a másik utcasoron is felcsaptak a lángok. Az elöljáróság a vész terjedésének láttára futárt menesztett városunkba a tüzoltókhoz, honnan egy lajt négy emberrel tüstént a vész helyszínére ment. A környékbeli falvak tüzoltói is kivonultak az oltáshoz. Lapunk zártakor még mindig dühöng a tüz és egyre jobban terjed.”[195] Következö héten az Eger Újság ismét foglalkozott a tüzesettel:„ A mult szombaton Kerecsenden pusztított nagy tüzveszedelemben a hatósági vizsgálat már megvolt. Majzik Viktor alispán, Vass János dr. vármegyei tüzrendészeti elöadóval még a veszedelem napján, a tüz támadásáról szóló hír vétele után nyomban kiment Kerecsendre. Megállapította a tüzvizsgálat, hogy a lángok által elpusztított érték a községi elöljáróság hanyagságának áldozata. Még a legkezdetlegesebb intézkedéseket se tették meg a tüzbiztonság érdekében, a községnek tüzoltósága nincs és az egyetlen fecskendöhöz se akadt a faluban egy hozzáértö ember se. Ezenkívül az elöljáróság szótlanul türte, hogy a lakosság semmibe se vegye az alispán azon rendeletét, melynek értelmében a gabonát nem szabad behordani a faluba. A tüz elötti szerdán járt ott a járási tüzfelügyelö ki a mizériák miatt ki is kelt, ám ez mitse használt. Keserves lecke kellett, hogy a lakosság magához térjen. Mult szombaton azután meg is lakoltak hanyagságukért. D. e. 10 órakor egyik gazda az udvarán felhalmozott búza mellett pipázott, a mely tüzet fogott és – mint említik – 25 ház és ugyanennyi gazda évi termése, ezenkívül vagy 80 gazdasági épület semmisült meg. A kár óriási, melyet pedig egy kis lelkiismeretességgel könnyü lett volna elkerülni.”[196] Kerecsend elöljárósága az alábbiakban reagált: „Tekintetes Szerkesztö Úr!Minthogy miden lapnak az a célja, hogy a tiszta igazságot tegye közzé, a Hevesvármegyei Hírlap f. hó 13 iki számában a kerecsendi tüzvészröl közzé tett dolgok pedig nem mindenben felelnek meg a valóságnak, ennélfogva az igazság érdekében kérjük az itteni tüzvészre vonatkozó jelzett közleményt a következökben korrigálni.Hogy a községi elöljáróság még a legkezdetlegesebb intézkedéseket sem tette meg a tüzbiztonság érdekében, nem való. Az elöljáróság mindent elkövetett, hogy ezen intézkedések betartassanak, ezen intézkedések számtalanszor közhírré tétettek, a lakosság házról - házra való bejárással is több ízben figyelmeztetve lett, mit kell tennie és beszereznie, ez alkalmakkor neki a rakodó helyek egyenkint kijelöltettek s ez intézkedéseknek nagyobbrészt meg is lett a foganatja; de mégis mindig akadtak olyanok, akik ez intézkedésnek ellene szegültek, szóval kihágást követtek el, kik ellen a megtorló intézkedések meg is tétettek.Általában azt mondani, hogy az elöljáróság semmi intézkedést nem tett, tulzott állítás. Mert hogyha az elöljáróság a kellö intézkedéseket megteszi, s annak egyesek ellenszegülnek, azt be nem tartják, ugy azért nem az elöljáróság felelös, hanem azon egyesek, a kik azt be nem tartották s ez által kihágást követtek el. Megjegyezzük, hogy a gabonának a faluba való behordása az elöírt tüztávlat betartása mellett meg van engedve az alispán úr által is s így a behordást az elöljáróságnak is meg kellett engednie.A vármegyei tüzrendészeti felügyelö a tüzet megelözöen járt községünkben s mi a tüzrendészeti szabályoknak a község lakosai által való ellenszenves fogadtatást öszintén feltártuk és neki az ellenszegülök névjegyzékét feljelentés végett át is adtuk.Az sem felel meg a valóságnak, hogy a tüz egyik gazda által, búzája mellett való pipázásból keletkezett volna, mivel ezen körülmény még eldöntve nincsen, hanem csak valószínü feltevés, hogy egy felügyelet nélkül hagyott kis gyermek gyufával való játszadozásából keletkezett.A közlemény szerint a községnek csak egy fecskendöje van, s ahhoz sem akadt hozzáértö ember; ez szintén nem igaz, mert a községnek három tüzi fecskendöje van, melyböl az egyik a múlt évben vétetett 1040 koronáért s mind a három müködésben volt s oltotta a tüzet hozzáértö, begyakorlott kötelezett tüzoltók vezetése mellett. És sikerült is a nagy szélben és óriás szárazságban az egymáshoz közel épült szalmafödelü házak között a tüzet annyira lokalizálni, hogy mire a szomszéd községek segítsége megérkezett, nekik már csak a zsarátnok és lappangó tüzek eloltására kellett szorítkozniok.Ezen tüz alkalmával nem 25 ház és 80 gazdasági épület semmisült meg, a mint a lap írja, hanem csupán 22 ház és ugyanannyi gazdasági épület, melyek 1-2 kivétellel a lakóházzal egy tetö alatt voltak.Hogy tehát az elpusztult érték a községi elöljáróság hanyagságának áldozata – oly erös állítás, a melyet a leghatározottabban vissza kell utasítanunk, s ha itt áldozatról van szó, ugy akkor a károsultak önmaguk ellenszegülésének és az intézkedések kijátszásának áldozatai. Általában kötelességét az elöljáróság mindenekben teljesítette és ezt módjában lesz az izgatottság csillapultával, nyugodtan mérlegelve mindent, a megindult vizsgálat folyamán bebizonyítani.Addig tehát, ilyen keményen pálcát törni fölöttünk, nagyon elhamarkodott dolog.Különen hasonló szerencsétlen körülmények között, nevezetesen óriási szárazság, nagy szél és az egymáshoz közel épült zsupfedelü házak mellett minden rakományok nélkül is bármely községben ütött volna is ki tüz, ugy ott is hasonló nagymérvü tüzveszély keletkezett volna és azt semmiféle tüzoltóság sem lett volna képes megfékezni, mivel a tüz rövid félóra alatt borította lángba az összes elégett épületet.Kerecsend, 1905. év augusztus 14. Kiváló tisztelettelaz elöljáróság.” [197]A tüzvész károsultjai: Özv. Román Józsefné (Liliom Julianna), Özv. Sári Jánosné (Liliom Mária), Liliom István, Hágen Károly, Román József, Varga Károly, Mészáros Mihály, Linter György, Román Fábián, Linter Péter, Majer Károlyné, Román József, Román Péter, Semperger Péter, Semperger János, Fecz István, Kis István, Semperger Ignác, Frajták Ferenc, Lanter János, Kszel Antal, Imre Péter, Özv. Jékli Istvánné, Rum Ferenc, Fazekas Antal, Czoller András, Özv. Czoller Jánosné, Özv. Varga Péterné, Varga M. Jánosné, Varga Mihály, Varga Albert, Veres Ferenc, Kszel József, Kecsmár Ferenc, Özv. Varga Károlyné.[198] Samassa érsek a károsultak részére 1000 koronát juttatott, melyet 15-40 koronánként osztottak szét közöttük. A vármegye felelösségrevonást kezdeményezett a falu elöljárósága ellen. A tüznek volt azonban annyi hatása, hogy 1906. február 4-én megalakult az Önkéntes Tüzoltó Egylet.[199]Az 1905-ös hírek közt tallózva Kerecsenddel kapcsolatban még az alábbiakat találjuk: „ Kolera Kerecsenden?A tüzvésztöl nemrégiben oly súlyosan megkárosított Kerecsend községröl az a rémhír terjedt el városunkban, hogy a lakosság között kiütött volna a kolera járvány. Szerencsére a hír fantázia müve volt. Mert utána jártunk a hír valódiságának s azt az értesítést kaptuk, hogy a járványról szóló hírböl mindössze annyi a valóság, hogy a sok dinnyeevés sok családban heveny bélhurutot okozott. Ez pedig közel jár a kolerához. A kerecsendi betegség divatos most mindenütt, hol sok dinnyét fogyasztanak.”[200]A másik hír egy lagziról számol be:„ Magyar lagzi.A régi magyarok lakodalmi ünnepségeiröl nem egy írás beszél s szinte elszörnyülködünk, olvasva, mennyi étel, ital fogyott el a víg nászünnepen. Ezeknek a régi magyar lagziknak a mintájára rendezte most Kerecsend község jómódú bírája: R. Péter egyetlen fia lakodalmát. Öt napig mulatott az egész falu népe, három banda hangjainál táncolt a fiatalság. Hivatalos vendég volt vagy 400, hívatlan ugyanennyi. Hétfön, e hó 20-án kezdödött a hegyen-völgyön való lakodalom s 24-én, pénteken este ért csak véget. Az ünnepség nagy arányainak jellemzésére érdemes feljegyezni, hogy az öt nap alatt megittak 3500 liter bort, megettek egy tehenet, egy borjút, két hízott disznót, 15 darab bürgét, 50 kacsát, ugyanennyi libát, pulykát, 180 csirkét, 90 tortát és még sok mást, mi szemnek szájnak kellemes.”[201]1909-ben a 313 lakóházzal rendelkezö község kulturális igényeit többek közt olvasókör elégítette ki, s a már 1906-ban említett Tüzoltó Egyesület müködött. Az 1906-ban újászervezett Szociáldemokrata Pártnak 80-100 tagja volt.[202] A falu postával helyben rendelkezett, de távíró és a vasútállomás Füzesabonyban volt legközelebb.Kerecsend távbeszélö ügyének tárgyalását1911-ben kezdték el.[203] 1913 márciusában Molnár Ferenc egri, Román Pál kerecsendi lakosok, mint az Amerikában élö Molnár János megbízottjai, felajánlották Molnár Ferenc és Molnár János tulajdonát képezö, a falu központjában levö 145 négyszögöles telket a rajta levö házzal, 2400 koronáért. Ezt az egyház megvette a 70 tagot számláló Katolikus Ifjúsági Egylet részére, mely 1911. december 10-én alakult, Szabó Antal plébános vezetésével. Alelnök Kecsmár István, titkár Babróczki Károly, a pénztáros Román Sándor volt.[204]1914 második felében a telefonbekötéssel kapcsolatos eröfeszítések eredményeként Kerecsendet bekötötték a telefonhálózatba. Ezt hitelesen bizonyítja Magyary Károly kérelme arra, hogy kántori szolgálati lakásának egyik szobájában hugának postamester lánya – Eötvös Margit – posta - és távíróhivatalt rendezzen be. Az engedélyt megkapta azzal a feltétellel, ha a hivatal megszünne, az eredeti állapotot köteles visszaállítani.[205] További bizonyítékként szerepel az újságban megjelent téglagyári hirdetmény is, mely szerint a gyár telefoszáma 3-as.[206] Decemberben a község kötelezöen hatvan szekeret és 120 lovat adott át a katonaságnak, az északi harctérre történö fuvarozás céljából. Ebböl semmi sem került vissza a faluba, s ellenértékét a gazdák az ígéret ellenére soha nem kapták meg.[207] Mint kiderült, a katonaság Munkácson árvereztette el a háború befejeztével a szekereket, de a befolyt összeget zsebre is vágta.[208] A lovak nagy része a háború viharában elpusztult. 1915-ben a harctéren levö katonák karácsonyi ajándékára a kerecsendi plébánia 78 korona 18 fillért, míg az elemi iskola gyüjtésböl 27 korona 47 fillért adományozott. A Hangya Fogyasztási Szövetkezet 10 koronát juttatott el a megyei Vöröskereszthez.[209] Ekkor már igen nehéz volt az itthon levök élete is, hiszen nagyon hiányzott a férfierö. A behívások folyamatosak voltak, s elöször a 18-42 éves népfölkelöknek, majd a 43-50 éveseknek kellett bevonulniuk.[210] A vármegye utasítást adott ki a szükséges gazdasági munkák közös erövel történö elvégzésére, s ez alól nem mentesültek sem az asszonyok, sem a gyerekek. Mindazok, akiknek búzából, rozsból, árpából, vagy ezekböl örölt lisztböl több készletük volt, mint a háztartásra megállapított évi szükséglet, kötelesek voltak a fölösleget 3 napon belül bejelenteni. Ez azt jelentette, hogy magán háztartásokban annyiszor 8 kilogram lehetett, ahány személyröl a háztartásban gondoskodni kellett.[211]1916. januárjában bevezették a kenyér jegyrendszert, s akinek otthon nem volt liszt készlete, az alábbiak szerint vehetett kenyeret:- a mezögazdaságban foglalkozóknak: napi 400 gr. (havi 12 kg.)- súlyosabb munkával foglalkozóknak: havi 9 kg.- többi fogyasztó:napi 240 gr. (havi 8 kg.)Megállapították a háborús napszámokat is a mezögazdaságban bérért dolgozók részére:I. csoport. férfiak, 16 évnél idösebb legények:- áprilisban:6 korona- májusban:6 korona- júniusban:6 korona 40 fillér- júliusban:7 korona- augusztusban:6 korona 40 fillér- szeptemberben:6 koronaII. csoport. nök, 15-16 év közti gyerekek:- áprilisban:3 korona- májusban: 4 korona kapálásért, 3 korona egyébért- júniusban:4 korona 20 fillér kapálásért, 3 korona 20 fillér egyébért- júliusban:4 korona 40 fillér kapálásért, 3 korona 60 fillér egyébért- augusztusban:4 korona 20 fillér kapálásért, 3 korona 20 fillér egyébért- szeptemberben:4 korona kapálásért, 3 korona egyébért.III. csoport. 14 éven aluli gyerekek:- áprilisban: 2 korona- májusban:2 korona 20 fillér- júniusban:2 korona 40 fillér- júliusban:2 korona 40 fillér- augusztusban:2 korona 40 fillér- szeptemberben:2 korona 20 fillér.Szüreten a szedö gyerek 1 koronát, szedö asszony, vagy felnöttebb gyerek 1 korona 60 fillért, míg a puttonyos 2 koronát kereshetett.[212]Ha megnézzük, hogy 1 métermázsa búza ára 100 korona, 1 pár cipö 50-60 korona, 1 csizma 100 korona volt, rögtön nem is tartjuk olyan soknak ezt a napszámot. Ezek az árak a háború elött csupán 20 koronát értek el.[213]A mezögazdasági munkák elvégzésére hazaengedték az itthon levö lábadozó, szabadságolt katonákat is, s az orosz hadifoglyokat kiadták a falvaknak, uradalmaknak.[214] Ezzel szemben áprilisban az 1866-1897-ben született népfölkelöket hívták be, májusban a 18 évesek vonultak, júniusban a 19-30 évesek pótsorozása került sorra, míg októberbe és novemberben az 1866-1884-es születésü, alkalmas népfölkelöket sorozták.[215] Minden nehézség ellenére, Kerecsend a Füzesabonyban elhelyezett, az erdélyi Piskiböl és Predeálból menekültek részére 135 korona 76 fillért gyüjtött össze.[216] Nem elhanyagolható hír, hogy Magyarországon ekkor tértek át elöször a nyári idöszámításra, április 16-án.[217] 1917-ben elindultak a harangok is – de nem Rómába – ágyúöntés céljára kellet átadni azokat, s Kerecsend ekkor maradt néhány évre harang nélkül.[218] A hadügyminisztérium 4 korona/kg egységárat fizetett értük. „Harcba induló harangokSzegény harangok a toronyban,Már nem sokáig kongotok;Szép, tiszta érces hangotokTöbbé a hajnalt nem köszönti onnan.A hiveket nem hívogatja,A holtakat el nem siratja,S nem kongja este: emberek, nyugodjatok.Ég s föld között, szellös magasban,Szilárdan függve lengtetek;Ott hirdeté érc – nyelvetek,Hogy ég és föld között szent kapcsolat van.S most a magasból földre szálltok,A földre hajt egy szörnyü átok;Harangszótól nem oszló átkos fergeteg.Mióta ember él, mikor dúltGyötrelmivel, borzalmivalIly romboló, vészes vihar ?Sarkábul a világ talán kifordult.Az ég is iszonyodva nézi,Egymást hogy irtja és emésztiAz Isten képét meggyalázó földi faj.Ércet, amely ma pusztulást hoz,Csak szüli, szüli még a bérc,De nincs méhébe annyi érc,Amennyi kell az embergyilkoláshoz.A sor most s átka a haragnakRátok kerül szegény harangok,A harc már szentelt ércetekhez nyúlni kész.Leszállva tüzbe, ott kiolvadSzép, tiszta csengö hangotok,S a hang, amelyet ontotok,Rekedt hörgése lesz a lázadó pokolnak.Lángból, haragból szárnyat öltve,Szórjátok a halált üvöltve,Hogy töle még a néma föld is felzokog.Vad fúriává lenni néktek,Kioltva annyi életet,Mi gyötrelem, mi kín lehet ?A kárhozat gonosz tüzében égtek.De bár a kín nyilalva áthat,Ne zúgjatok miatta vádat,Ne verdessétek azzal a bezárt eget.Ne bánjátok, ha vas, ha láng dúl,S ha veletek a halál arat,Ma szent a bosszú és harag,Hisz egy világ tör ellenünk galádul.A gyilkosokkal harcra kelve,Hirdessétek bosszút lehelve:Erös az Úr ! Bün büntetlen nem marad.E nép a létért víjja harcát,Ha veszt, bukása kárhozat.Ma nem nagy semmi áldozat,Elöre hát, amerre a vihar szánt !Amerre még a vész haragja tombol !Elöre ti is, harangok a toronyból,Pihenni gyáván, s tétovázni nem szabad !S ha majd a vész magát kidulja,S megadja ég a diadalt,Kisérni a gyözelmi daltTisztúljatok meg izzó tüzben újra !S a tüzböl fényesen kikelve,A tiszta érc és tiszta nyelve,Milljók fohászának felelve,Hadd zengjen így: megáldja Isten a magyart !Vargha Gyula[219]1918. májusában az östermelö férfiak 12 kg, nöi családtagok 10,5 kg, gyerekeik 9 kg gabonára voltak jogosultak, vagy ennek a mennyiségnek megfelelö liszt fejadagot vehettek igénybe. A többit a cséplésnél foglalták le, s a tulajdonos köteles volt ezt a készletet örizni, bár ezért örzési díjban részesült.[220] A birtokban tartható fejadag hónapról-hónapra csökkent, fölösleges lenne felsorolnom, de még hozzátenném, hogy júliusban minden gazdálkodó már csak egy sertést hízlalhatott, s szeptemberben arra szólították fel a lakosságot, hogy káposzta helyett tököt savanyítsanak.[221] Ekkor már a gazdák panaszkodtak, hogy nehéz napszámost kapni, s a bérek is igen magasak, hiszen havonta 20-42 korona bért kellett kifizetniük. Ennek elsösorban a frontszolgálat miatti munkáshiány, illetve a mezögazdasági munkára kivezényelt orosz hadifoglyok szökése volt az okozója.[222] Augusztusban ismét szabályozták a birtokban tartható fejadagot: búzából fejenként 36 kg, lisztböl 28 kg 80 dkg volt december 31-ig.[223] A gabonaféle lónak 126 kilogrammban, csikónak 40 kilogrammban, tengeri egy tenyészkannak 50 kilogrammban, anyakocának 60 kilogrammban, szaporulatra 40 kilogrammban, bejelentett hízóra 500 kilogrammban lett megállapítva. Baromfinak csak ocsút lehetett visszatartani. A fölösleget a katonai karhatalom ellenörizte, s azt maximális áron átvették. Az eltitkolt készleteket azonban elkobozták, s büntetö eljárás indult a tulajdonos ellen.[224] A háború tovább követelte áldozatait: májusban a 19-24 éveseknek kellett mundért húzniuk.[225] Ebben az évben megalakult a faluban a Kerecsendi Rokkantak Szervezete.[226]1919. februárjában a falusi lakosság részére jutányos áron az alábbi ruhanemüket osztották szét:- 1 suba ujj nélkül:140 korona- 1 suba ujjas:165 korona- 1 szörme mellény: 35 korona - 1 lélekmelegítö: 10 korona- 1 kucsma: 11 korona- 1 halina csizma: 70 korona[227]Az egri Járási Tanács tagjai közé választották Kerecsendröl Hirs Andrást, s a falusi katona - paraszt - és munkástanácsokat a március 24-ig rendelet szerint legkésöbb április 7-ig meg kellett alakítani, mely Kerecsenden az alábbiak szerint állt fel: „Sebestyén Mihály, Gasparovics József, Urbán János, Semperger István, Hirsch András, Sebestyén József, Hágen Sándor, Bunivárt József, Pauer József, Semperger Ferenc, Ferencz Mihály, Szucsik Sándor, Baros Péter, Semperger András, Román Dezsö, Lanter János, Varga Ferenc, Ifj. Kreácsik Antal.”[228]Mint említettem, a háború alatt hadifogságba került orosz katonákat mezögazdasági munkára kiadták a falvaknak, nagybirtokoknak. Kerecsend viszonylatában három nevet találtam: Klikov (Klekó) Péter (Bilovocke), Szmiljanecz Mojár (Rocznbijka), Moharor Miklós (Omszk).[229] Ekkor már ismét oly nagy volt a munkanélküliség, hogy több községben szükségmunkások alkalmazását tervezték, így például Kerecsenden az utakhoz kavics bányászásához kívánták alkalmazni a rászorulókat, napi 15-20 koronáért.[230]A megszálló román csapatok Kerecsendre augusztus 2-a és 5-e között vonultak be. Fosztogattak, rekviráltak, asszonyokkal eröszakoskodtak. Ezért történt, hogy Fecz Pál és Semperger Ferenc, elkeseredésükben vagyonuk és feleségeik védelmében elrejetett vadászpuskájukkal az eröszakoskodó katonák közé löttek. Több román súlyosan megsebesült. Az incidens után a románok ágyút vontattak a „Verespartra” azzal a szándékkal, hogy szétlövik a falut, de szerencsére elálltak ettöl a szándékuktól. Feczék a hegyekbe menekültek, s csak a románok kivonulása után térhettek haza.[231] A faluban magángazdáknál két apamén volt, azokat elhajtották, de vittek mindent, ami csak megtetszett nekik, vagy katonáik, lovaik élelmezéséhez szükséges volt. Összességében ez a megszállás 702.337, 50 koronájába került a falunak.[232] Novemberben végre elhagyták Heves megyét.1920-ban Szabó Antal plébános leveléböl olvashatjuk, hogy: „Kerecsend lakossága a község határában található köszenet eladta Strasser Albert budapesti lakosnak,…a szerzödés 2. pontjának második bekezdésében a vevö által ellenszolgáltatás nélkül , községi célokra megajánlott ötszáz métermázsa szén: a lelkész, kántor, harangozó és községi jegyzö között abban az arányban fog megosztatni, amilyen arányban részükre a község tüzifát biztosított.”[233] Geológiai próbafúrások alkalmával a Nyitrában valóban találtak lignitet, s ez a község legelöjén lehetett, de a bánya megnyitása valamilyen okból nem történt meg.Június végén Dr. Nagy János képviselö Kerecsenden beszámolót tartott, melyröl az Egri Népújság így tudósított: „Vasárnap d. u. Kerecsenden Dr. Nagy János, kerületünk képviselöje 2 és fél órás beszédben beszámolót tartott. Ismertette az általános politikai helyzetet; rámutatott egy egységes kormányzópárt kialakításának szükségére, melynek gerince agrár program, alapja keresztény és nemzeti eszme. Feltárta a békeszerzödéssel reánk váró súlyos feladatokat, pénzünk romlásának okait, a valuta javítása érdekében a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megindítandóknak tartja. Ismertette a választók nagy tetszése közben a mezögazdasági kamarák felállítására kidolgozott törvényjavaslat fontosabb szakaszait. Részletesen ismertette a földbirtok reform törvényjavaslatát, melynek letárgyalására még a nyári szünet elött sor kerül. Kifejtette a reformmal járó nagy nehézségeket, hangsúlyozva, hogy a javaslat igen sok szempont figyelembe vétele mellett, gyakorlati ismereten felépülve készült. Türelemre, kitartásra hívta fel a választók figyelmét épen a kérdés óriási horderejénél fogva. A javaslat ismertetését a választók nagy tetszéssel fogadták. … Beszéde végén kiterjeszkedett a hadsereg szeretetének hangsúlyozására, mely ma minden reményünk büszkeségünk, söt, ma már külföld elötti tekintélyünk legbiztosabb záloga.”[234] 1921. február 24-én helységi tárgyalás céljából az Antant részéröl Gerard francia alezredes, Hemnyey államtitkár és Jorisek alezredes jelent meg a faluban.[235] Megalakultak a községi terményelszámoló bizottságok, s a községre kiszabott terménymennyiséget négy napon belül biztosítani kellett. A Kerecsenden rekvirált gabona mennyisége 200-250 mázsára tehetö. Elszabadultak az árak is, melyet úgy tudok érzékeltetni, hogy összehasonlítom a napszámbéreket a tehén, ló, illetve sertés árakkal:Júniusban a férfinapszám kapás munkáért 100 korona, ojtás és kapálás 120 korona, permetezés 110 korona. A nök permetezésért 70 koronát, más munkáért 14 éven felül 60 koronát, 14 éven aluliak 50 koronát kerestek. Ezzel szemben:- egy nagyon jól tejelö tehén45000 korona,- kisebb fajta22-28000 korona,- két éves borjú16000 korona,- egy éves borjú13000 korona,- 8 hónapos csikó20000 korona,- másfél éves csikó26000 korona,- hibátlan 4 éves igáskanca80000 korona, - parádés ló 110000-120000 korona,- fél hízott sertés70-75000 korona,- ˝ éves malac 5000 korona, - anyahízó17000 korona.[236]Májusban az iskola által szervezett kulturális eseményröl olvashatunk: „Hazafias ünnepség. Kerecsenden a húsvéti ünnepek alkalmával iskolás gyermekek hazafias színdarabot adtak elö, mely úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben teljes megelégedésre sikerült. Végváry értékes versei, és régi magyar énekek tették változatossá a különben is helyes darabot, ahol befejezésül a Himnuszt a helybeli férfidalárda énekelte megújuló tetszés közepette. A rendezésben Detrik Etelka tanítónö és Magyary Károly tanító vettek részt, akik a begyült pár ezer korona tiszta jövedelmet egy veendö új harang javára fordítják.”[237]Az ez évi újság két száma is tudósít Kerecsend sportéletéröl: „az Egri Munkás Testedzö Egyesület az érsekkerti pályán a Kerecsendi F. C.-t 3:0 arányban megverte. Kerecsend ugyan sokkal lelkesebben játszott, de az EMTE-nek nagyobb volt a szerencséje.A vidék sportja.Kerecsend - Bessenyö: 6:0Kerecsend - Egercsehi 1:0A kerecsendiek fürge csapata tehát már több gyözelmet is aratott. Az egri vereség tehát már csak ezért is meglepö.”[238] A másik mérközésröl ezt olvashatjuk: „KFC és az ETC mérközése. (3:0). Vasárnap folyt le a kerecsendi és az egercsehi-i football csapat között a mérközés a kerecsendiek gyözelmével. Úgy látszik, hogy a környéken a kerecsendiek gyakorolják a mostanában megalakult csapatok között az elsöséget.”[239] 1922-böl egy sztrájkról is ír a korabeli újság: „ A Kerecsendi Göztéglagyár R. T. igazgatósága tegnap f. hó 11-én, értesítette a föszolgabírót, hogy a munkások sztrájkba léptek. A föszolgabíróság az Egri Népujságnak úgy nyilatkozott, hogy a bérmozgalom mérsékelt jellegü. S remélhetö, hogy még e héten munkába állnak a munkások.” [240]A következö hír már Serfözö Istvánról szól: „ F. hó 22-én iktatták be Kerecsenden vitéz Serfözö István törzsörmestert az érsek által adományozott vitézi telekbe. Az ünnepségen jelen voltak Vitéz Lipcsey Márton alezredes, törzskapitány, Juhász László tábornok, áll. Parancsnok, Zalán Antal ezredes, az egri helyörség parancsnoka, Szita Mihály ezredes, Kosztka Gusztáv csendörörnagy, és vitéz Szentirmay Zoltán százados, Hevesvárm. Vitézi székének elöadója. A vármegye képviseletében megjelent Hevesi Gusztáv vm. másodföjegyzö; a járást Okolicsányi Imre föszolgabíró képviselte. Az érsekföpásztor képviseletében Perlaky Elemér jószágigazgató jelent meg.Vitéz Lipcsey Márton alezredes törzskapitány iktatta vitézi telekbe vitéz Serfözö István törzsörmestert. Ezután Szabó Antal esperes plébános megszentelte a vitézi telket. Az ünnepségen részt vett a Regös-Csoport is. Délben a községházán bankett volt, amelyen sok pohárköszöntö hangzott el a föméltóságú kormányzóra és az érsekföpásztorra.”[241] Serfözö 20 hold földet kapott, melyet az érsek ajánlott föl ilyen célra, a pusztaszikszói uradalomból.Április 21-én ismertette a jegyzö a Hösök Emlékét Megörökítö Országos Elnökség 440/923. sz. értesítését, hösi emlékmü felállítására.[242] Az emlékmü elég hamar felépült, s ünnepélyes leleplezésére október 16-án került sor, a templomkertben: …”Ezután volt a világháborúban elesett 57 kerecsendi hös emlékszobrának leleplezése, mely elött a 14. honvédgyalogezred tisztjeiböl és altisztjeiböl álló küldöttség állott dísz - sorfalat. Ismét a kerecsendi dalárda énekelt Magyary Károly kántortanító vezetése mellett s ismét Nagy János dr. mondott ünnepi beszédet. Nagy hatással fejtegette a haza fogalmát s az áldozatos kötelességet, amelyet a 2000 lakosú Kerecsend hozott a maga 57 halottjával. Buzdított az összetartásra, a munkára, hogy ismét naggyá tehessük szegény hazánkat. Eközben leleplezték az emlékmüvet, amely demjéni köalapzaton a hármashalmot ábrázolja, fölötte a koronából kiemelkedö kettös kereszttel. Elül közepütt az emlékmü felírása, jobbra - balra pedig aranybetükkel a hosszú névsor. Miután Nemetz Sándor jegyzö a község nevében átvette az emlékmüvet, s a lakosságot annak kegyeletes megbecsülésére buzdította, Szabó Antal megszentelte az emlékmüvet, s a koszorúkat helyezték el a küldöttségek.Elsönek Zalán Antal ezredes szólott nagy hatással, majd Fetz Margit mondott kedves beszédet. Hagen Mária meghatóan beszélt a hadiárvák nevében, míg a kis Ignácz Margit a kápolnai hadiárvák virágait hozta és helyezte el a meglepö szépen elmondott alkalmi vers kapcsán. Gasparovics Antal a kerecsendi Ifj. Egyesület, Borócsi József a verpeléti ÉME., Groffinger Zoltán a kápolnaiak koszorúját helyezte el, rövid, hatásos beszédet mondva. Az ünnepségen ott volt úgyszólván az egész község s a nagy tömeghez húsztagú lovas bandérium adta a megfelelö keretet. Kerecsend szép, vallásos és hazafias ünnepének a leggyönyörübb öszi nap is kedvezett.Délben a községháza tanácstermében gyültek ebédre a vendégek s a község vezetö emberei. A háziasszonyi tisztet Nemecz Sándorné töltötte be kedves elözékenységgel.Természetes, hogy – more patrio – pohárköszöntöben nem volt hiány, Szabó Antal prépost plébános emelt poharat a „viribus unitus” elvére, amely Kerecsenden a hösök emlékét megörökítette s három új harangot szerzett a községnek; az egységnek, a közös magyar akaratnak legföbb irányítójára, a kormányzóra emelt poharat; – Nemetz Sándor a község nevében köszöntötte Nagy János dr-t, Zalán Antal ezredest és a vendégeket, valamint a vármegye képviselöjét; – Szvetitska Antal szolgabíró a vármegye és az egri járás nevében emelt poharat a községre és vezetöire: a plébánosra, jegyzöre, bíróra; – Szabó Antal azt az óhaját tolmácsolta szép beszédben, bárcsak minden magyar falunak olyan lakossága lenne mint Kerecsendnek s olyan bírója, mint Hirsch András; – Zalán Antal a testben - lélekben tiszta ifjúságra; – Nagy János dr. a háziasszonyra, s a kerecsendi tanítókra, tanítónökre; – Román Pál kisgazda a magyar egységre s a magyar katonaságra. Szóltak még: Mánhegyi Béla, Nemecsek Aurél, Nagy János közs. jegyzö, Borócsy József, Groffinger József, stb.”[243] Ebben az évben a közmunka: minden igavonó állat után két igavonó napszám, az igavonó állattal nem bíró háztulajdonosoktól 4 kézi napszám és a ház nélküli napszámosoktól egy kézi napszám. Kötelezö volt továbbá a falu részére igáskocsival a közutak karbantartásához követ hordani. Ezt a lakosság több esetben sérelmezte, mivel nem csak a falu belterületére, de a Demjén - Egerszalók közti országútra is ki voltak rendelve, az pedig a község határán már jóval túl esett. [244]Fuvarozási díjak: Kerecsend-Eger: 2000 korona, Kerecsend-Füzesabony: 1000 korona, Kerecsend-Kápolna: 1000 korona, Kerecsend-Demjén: 600 korona, Kerecsend-Maklár: 700 korona.[245] Két újsághír is értesít Kerecsend kulturális életéröl: „ A „Falu rossza” Kerecsenden.Újév napján és elötte három estén nagy sikerrel adták elö a kerecsendi Ifjusági Egyesület tagjai a „Falu rossza” népszínmüvet. A jövedelmet az ifjusági legényegylet céljaira fordítják.”[246] „Cigány Panna Kerecsenden.A kerecsendi Ifjusági Egyesületben, mint tudósítónk értesít, minden dicsétetet megérdemlö buzgalommal adták elö az egyesület tagjai Almássy Tihamér „Cigány Panna” népszínmüvét. Egyike ez a történelmi tárgyú és pártolásra érdemes népszínmüveknek. Kerecsenden Bencskó Andor káplán, egyesületi elnök fáradozása tette képessé az ifjuságot erre a sikeres munkára. Úgy az ifjuság, mint a felnöttek tökéletes elismeréssel kisérik kiváló elnökük buzgóságát.” [247]A Levente Egyesület 1924-ben alakult meg, s az oktatói feladatokat Kecsmár István látta el, míg az elnöki tisztséget Eisenmann László töltötte be.[248] 1925 január 31-röl február 1-re virradó éjjel ÉK-DNY-i szitaszerü mozgást észleltek a faluban, dübörgö hang kiséretében. Az erdö fái elöbb hajladozni, majd zúgni kezdtek. Az épületek falai megrepedtek,néhány kémény megrongálódott, a templom épületén repedés keletkezett, s az új freskók megsérültek.[249] Augusztus 13-án délelött fél tízkor a Juhász Lajos szérüskertjében levö hatalmas szalmakazal gyulladt ki. A szél miatt veszedelmessé váló tüzet a község lakossága másfél órai megfeszített munkával eloltotta ugyan, de a kazal porrá égett. Az összes kár 10 millió koronára lett becsülve.[250] Az Önkéntes Tüzoltó Egyesület ebben az évben alakult meg, Kecsmár István tanító szervezésében, akit Hunt Mátyás követett. 1935-töl Földvári Károly, 1941-töl Mészáros György látta el a parancsnoki tisztséget.[251] Az éves községi közmunka váltságát a képviselö testület az alábbiak szerint szabályozta:- Egy kézi napszám után 2 pengö - Egy igavonó állat után 7, 50 pengö[252]1926. június 20-án a képviselö testület egyhangúlag Kerecsend díszpolgárává választotta gr. Bethlen Istvánt. „Felkéretik az egri járási Föszolgabíró Úr, hogy ezen határozatról ö nagyméltóságát a legalkalmasabb módon értesíteni kegyeskedjen.”[253]Augusztus 1-én járási leventeversenyen vett részt a kerecsendi leventecsapat, s ott a kiemelkedö teljesítményért ök vehették át az elsö helyért járó díjat.[254]1927. tavaszának végén végén a MAVART. menetrendszerinti buszjáratot indított Eger-Gyöngyös viszonylatban, Kerecsend érintésével.[255] Június 26-án önkéntes tüzoltóink bizonyítottak, hiszen a Mezötárkányban megrendezett járási tüzoltóversenyen iskolaszerelésben Kecsmár Sándor parancsnok vezetésével a III. helyet sikerült megszerezniük.[256] Októberben alakult meg az Eger és Vidéke Tejszövetkezet, melynek egyik igazgatósági tagjává vitéz Kerecsendi Pált választották. December 17-én fogadta el a testület a községek elektromos energiával történö ellátásának szerzödését. „A bemutatott szerzödés egész terjedelmében elfogadtatik… már most kimondja a testület, hogy a szerzödés 17. pontja alapján fenntartja magáénak azt a jogot, hogy a lámpák égéstartamát megváltoztathassa.”[257] Év végén kelt az a belügyminiszteri rendelet, mely szerint három hónapon belül zománcozott bádogból, vagy fából készült községjelzö táblákat kellett felállítani.[258] A mozgófénykép üzem ( MOZI) müködésének engedélyezéséröl a képviselö testület ekkor döntött, de adat bizonyítja, hogy a belügyminiszter rendeletileg csak 1934-töl járult hozzá annak üzembehelyezéséhez.[259] (1927-ben még áram sem volt a faluban.) Decemberben, a három napos havazás következtében az utak szinte járhatatlanná váltak, s a telefonösszeköttetés is megbénult. Nagyon hideget jegyeztek föl, mely megközelítette a mínusz 30 fokot.[260]1929 augusztusában Besenyötelken, a járási tüzoltóversenyen Kerecsend haladó csapata a résztvevö 18 csapat közül a 9. helyezést érte el.[261] Novemberben szabályozták a gépjármüvek megengedett legnagyobb sebességét lakott területen: személygépkocsi, motorkerékpár megengedett sebessége 40km/óra, 3000 kg-nál nehezebb gépjármü sebessége 25 km/óra lehetett. Kö, vagy faburkolatú úton tehergépkocsik 10 km/óra sebességgel közlekedhettek.[262] Ekkor már nagyon lehetett érezni, hogy a világháború következményeként fellépö gazdasági nehézségek orvosolhatatlanok. Év végére a családok legminimálisabb cikkekre történö kiadása 73,70 pengöt tett ki, ellentétben a heti 50 pengö körül mozgó keresettel. 1914 óta az élelmiszereknél 58 %-os drágulás jelentkezett.[263] A férfinapszám 1,60-1,80-2 pengö volt, s már a 10-20 holdas gazdák is nyomorogtak. Ennek következtében eladták földjeiket, s munkát kerestek. Adót fizetni, családot eltartani szinte lehetetlen feladat volt. A gyerekek ruhátlanság, cipötlenség miatt iskolába, templomba nem tudtak járni.[264] Sajnos, nem egy árverezésröl is van tudomásom, de engedje meg a kedves olvasó, hogy ne írjam ki a szerencsétlenek nevét, akik eladósodván, mindenüket elveszítették. 1930-ban a lakosság lélekszáma 1888 fö volt, 61 fövel kevesebb, mint 1920-ban de ennek fö oka a 247 föt kitevö kivándorlásban kereshetö. Az 1875 római katolikus mellett lakott itt négy református, egy görögkatolikus, 8 izraelita vallású. 445 ház állt, köalapon vályogból, cserép, zsindely és zsúpfedéssel. 1497-en a földmüvelésböl, 231-en az iparból, 16-an a kereskedésböl éltek. 20 fönek a közlekedés, 33-nak a közszolgálat, 31 fönek pedig a nyugdíj biztosította a megélhetést. 26 iparvállalat müködött a faluban, ebböl 16 segéd nélkül, a többi 1-2 segéddel. Megoszlás szerint 5 cipész és csizmadia, 2 mészáros, 5 kömüves, 2 ács, 1 kútásó, 5 kovács, 2 kerékgyártó, 3 asztalos, és két fodrász látta el a falu szolgáltatását. (A kovácsok és kerékgyártók az uradalom részére is dolgoztak).[265] A postamester Eötvös Margit volt, a Hangya Fogyasztási Szövetkezet elnöke Mészáros István[266]. Kereskedök: Fogyasztási Szövetkezet, Baros Béla, Pauer József, Hágen Pál, Varga István. Elöbbi a mezögazdasági terményeket és az állatállományt értékesítette, míg a többiek vegyeskereskedésként elégítették ki a falu igényeit.[267] Nagyobb üzemként müködött a Kerecsendi Göztéglagyár és Agyagipari Vállalat 15-20 munkással, valamint az 1912-ben beindított Kecsmár féle hengerürmalom 5-6 munkással.[268]A községi lakosok még ekkor is ellátták az éjjeli örséget, kijelölés alapján. Ezért az elöljáróság úgy döntött, hogy: „Az 1931. január 1-töl kezdödöleg egész estén át egy állandó felfogadott éjjeli ör lesz alkalmazandó, jan., febr., nov., és december hónapokban pedig még egy másik éjjeli ör is fogadtassék fel az éves mellé, ugyanis ezen téli hónapokban 2 felfogadott éjjeli ör alkalmaztassék és ezzel a községi lakosok soros kirendelése mellöztetni fog.”[269]Ebben az évben a község a föszolgabíró 2650/a. 930. sz. rendelete alapján trágyatelep létesítésére lett kötelezve: „A rendeletben jelzett trágyatelep létesítése elrendeltetik, az a község ház udvarán illetve szérüjén lesz elhelyezve, éspedig kö és betonból.”[270] A képviselö testület az egri 60-as hösök emlékmüvére 15 pengöt, a leányinternátus létesítésére 19 pengöt szavazott meg a községi pénztárból. Elöbbire vitéz Serfözö István 4, Kerecsend elöljárósága szintén 4 pengöt adományozott.[271] A Magyar Revíziós Liga felkérésére május 24-én az elöljáróság a trianoni békeszerzödés ellen állást foglalt, s ennek írásos dokumentumát megküldte a genfi Népszövetségnek.[272] Nagy esemény volt a község villamoshálózatba történö bekötése. Ezt az Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági RT. végezte el.[273]1931. január 18-án alakult meg a helyi Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége, 10 pengö részletekben fizetendö, 100 pengös alapító díjjal, Varga Ferenc elnökletével. Jegyzönek Molnár Antal, pénztárnoknak Hagen Pál lett megválasztva.[274] Az OFB. útján kiosztott 78 házhelyen eddig 30 ház épült fel.[275]1932. januárjában a kemény tél tette próbára Kerecsend lakosságát is. Az utak szinte járhatatlanokká váltak a nagy hó miatt.[276] A kerecsendi mesteremberek ügyességét bizonyítja, hogy: „Egy kerecsendi asztalossegéd müvészi kazettát ajánlott fel a kormányzónak.Ifj. Hunt Mátyás kerecsendi asztalossegéd ujév alkalmából egy müvészi kivitelü fa– kazettát ajánlott fel a kormányzónak. A kabinetiroda most értesítette Hunt Mátyást, hogy mivel a kormányzó elvi okokból adományokat el nem fogad, a kazettát a már eddig felajánlott tárgyakkal létesített gyüjteményben helyezteti el.”[277] Márciusban a falu már a megyei választásokra készült. Kortesbeszédét tartandó, Petro Kálmán is megjelent Kerecsenden: „Kerecsend község határán árvalányhajas, nemzetiszínszalagos lovasbandérium és a gazdák hosszú kocsisora várta Petró Kálmánt. Diadalkapun keresztül vonult a menet a községháza elötti térre. Ebben a faluban – egyik tisztes öreg választó szavai szerint – két évtizede nem állítottak diadalkaput senkinek, csak a püspöknek, ha bérmálni jött. Nem járt ki ez a tiszteletadás egyetlen jelöltnek sem. Petro Kálmán volt az elsö húsz esztendö óta. A községháza zsúfolásig telt udvarán mondta el programmját Petro s a választók egy szívvel ünnepelték. Beszéd után egy fehérruhás lány hatalmas virágcsokrot nyújtott át a jelöltnek. A programmbeszéd után vitéz Subik Károly apátkanonok szólalt fel és egységes állásfoglalásra buzdította a választókat … a választók elénekelték a Kossuth nóta dallamáramegírt Petro - nótát és lelkes hangulatban oszlott fel a gyülés. A kerecsendiek annyira szívükbe zárták Petro Kálmánt, hogy a szekeres gazdák és a lovasbandérium átkisérték Demjénbe is.[278]A kerecsendi erdön átutazni még ekkor sem volt túl biztonságos, amit az alábbi eset is tanúsít: „Fejes Sándor kereskedöt tegnap este a kerecsendi erdöben három ismeretlen ember megtámadta s lerángatta kerékpárjáról, amelyen Kálból igyekezett haza Egerbe. Az ismeretlenek a földre taposták Fejest s mire a kereskedö a meglepetéstöl magához térve feltápászkodott a földröl, a rablók kerékpárjával együtt eltüntek.”[279]A község belépett a Gyümölcstermelök Országos Egyesületébe rendes tagként, 10 pengös tagdíjjal. Mivel a Bereksori út esös idöben teljesen járhatatlan volt, meg kellett építeni 600 méter szakaszt. Az 1932. évi számadás 2156 Pengö 84 fillér tiszta felesleggel zárult, így lehetöség nyílott az út elsö szakaszának kiépítésére, s annyi pénz még maradt, hogy az Önkéntes Tüzoltó Egyesületnek 100 Pengö segélyt tudtak kiutalni.[280] 1933 augusztusában Petró Kálmán országgyülési képviselö kereste fel többek között ismét Kerecsendet: „Petró Kálmán dr. országgyülési képviselö…legutóbb pedig Kerecsend és Demjén választóit kereste fel…Különösen Kerecsend mutatta meg vonzódását, ott az út szélén sorfalat állt a falu népe és harsány éljenzéssel, kendölobogtatással üdvözölte a megérkezö képviselöt. Az érdeklödés mindkét helyen nagy volt, Kerecsenden csak a szövetkezet udvarában fért el a hallgatóság.”[281] Szeptemberböl egy nagyszabású lakodalomról is van tudomásunk: „Kerecsendi lakodalom. A szomszéd Kerecsend községben sokáig emlékezetes marad az a nap, amelyen B. Sándor helybeli jómódú gazdálkodó és J. Brigitta esküdtek örök hüséget egymásnak. Két álló napig három cigánybanda húzta a ropogós csárdást. A vendégek kétszáz kiló marhahúst, száznyolcvan kiló sertéshúst, nyolcvan kiló birkahúst és 120 baromfit fogyasztottak el. Az ifjú pár egészségére pedig hatszázötven liter bort ittak meg. Egy tágas kamra a mestergerendáig megtelt lakodalmi kaláccsal. Az ebédet és vacsorát tíz szakácsné fözte.”[282]1934 október 3-án tartották az egri járási tüzoltóversenyt, melyen Kerecsend kezdöi a mozdony–fecskendö szerelésben díjat nyertek. [283] Október 25-én „A községi képviselö testület egyhangú lelkesedéssel magáévá téve az indítványt kimondja, hogy a község jóltevöjét, nemes támogató mentorát vitéz Subik Károly pápai prelátus kanonok úr öméltóságát Kerecsend község díszpolgárává válassza… Utasítja a község elöljáróságát, hogy a díszpolgári oklevelet készíttesse el és annak átadásáról ünnepélyes keretek közt gondoskodjék.”[284]A már meglévö Hösi emlékmü teljesen hasznavehetetlen állapotba került, összedölés fenyegette. A képviselö testület 560 pengö erejéig felhatalmazta az elöljáróságot, hogy az emlékmüvet revíziós zászlóval kombinálva valósítsa meg, melyet a felújítás után 1934. október 28-án szenteltek fel. „Kerecsend község lakossága az 1924. évben állított hösi emlékmüvet megújította. Ezt az új emlékmüvet, mely az országzászlónak is alapjául szolgál, október 28-án, vasárnap föpapi mise után vitéz Subik Károly prelátus - kanonok áldotta meg a község egész lakosságának s az Egerböl és a Kerecsend környéki községekböl összesereglettek részvételével. A megáldás után a prelátus - kanonok mondotta az ünnepi beszédet, melyben kegyeletes érzéssel, szívbemarkoló szavakkal emlékezett meg a hösi halottak legnagyobb áldozathozataláról és az általuk mutatott lángoló hazaszeretetre lelkesítette az ünneplöket. Gyujtó beszédének hatása alatt fellelkesítve tett fogadalmat a község lakossága arra, hogy a halott hösök emlékét ápolni fogja és békében egyetértéssel, harcban hüséggel követi a nemzetiszínü zászlót, mely a haza védelmében elvérzett hösök emlékmüvét díszíti. Énekben, szavalatokban és beszédekben gazdag müsor után a helybeli és vidéki leventecsapatok díszmenetével zárult a felavatási ünnepség.Délben az ünnepségre érkezett elökelöségek a községházára mentek, ahol a községi képviselötestület nevében Eisenmann László vezetöjegyzö adta át vitéz Subik Károly pápai prelátusnak azt a díszes okiratot, mely a község díszpolgárává történt megválasztásáról szól. Tanúbizonyságul annak a hálának, tiszteletnek, megbecsülésnek, melyet az ünnepelt a község anyagi, erkölcsi javára mindenkor végzett tevékenységével sokszorosan kiérdemelt.Az ünnepséget befejezö ebéden dr. Szabó Gyula föszolgabíró a község jótevöjére és földesurára emlékezö beszédével nyitott utat annak a szünni nem akaró lelkesedésnek, mellyel a jelenlevök az Érsekföpásztor iránt mindenkor táplált hódolatukat nyilvánították. Dr. Petro Kálmán a kerület nagy népszerüségnek örvendö képviselöje vitéz Subik Károlyt köszöntötte, mint a nép nagy barátját, vitéz Subik Károly a járás föszolgabíróját dr. Szabó Gyulát és a község ösz plébánosát Szabó Antal prépostot köszöntötte. Szabó Antal prépost a falu nevében dr. Szabó Kálmánt biztosította ragaszkodásukról. A vendégség kitünö hangulatban maradt együtt az esti órákig. Az ünnepség kitünö rendezése Eisenmann László vezetöjegyzö és Kecsmár István tanító érdeme.”[285]Itt utalnék rá, hogy az emlékmü megegyezik a jelenlegivel azzal a különbséggel, hogy tetején köböl faragott turul madár állt.[286]Kerecsend 1935. évi háztartási költségvetése:szükséglet: 29.330 pengöfedezet. 10.377 pengöhiány 18.953 pengöKiadások föbb tételei:kéménysepröi díjak, körorvosi fizetés, húsvizsgálati díj, gazdasági ismétlöiskola díj, szegények gyógyszere, közvilágítás lámpacsere, tüzbiztonsági díjak.[287]A hiány ellensúlyozására – akarva - nem akarva – az önkormányzat kénytelen volt 163 % -os pótadót kivetni. A tüzoltó lajtok hasznavehetetlenné váltak (1kicsi, 1 nagy), azokat sürgösen ki kellett cserélni. A meglévö tüzoltó szertár sem felelt már meg a követelményeknek, igy a jegyzöi javadalomhoz tartozó istállót alakították át szertárrá, a bikaistállóból lett a jegyzöi istálló, a régi tüzoltó szertár pedig kocsiszín és magtár.[288] 1935. október 30-án megalakult a Polgári Lövész Egylet. Elnöke Nemetz Sándor lett, majd késöbb Eisenmann László. Ügyvezetö elnök Kocsmár János, öt Mátyás Rezsö váltotta. Fötitkár Hreblai Miklós, utóbb dr. Shürtze István. Pénztáros vitéz Serfözö István. Választmányi tagok: Spekker Sándor. Sajnos, további neveket nem sikerült megtudnom.[289]1936. február 4-én a képviselö testület kimondta, hogy a jövöben végzendö, úgynevezett közmunkát továbbra is köteles mindenki teljesíteni, aki közmunka szolgálatra akár igája, akár pedig háza után kötelezve van. Elfogadták Juhász Ferenc kérelmét is , melyben szeszfözde felállításának engedélyezését kérte, s azt lakásának portáján fel is épített.[290] Szeptember 20-án tartották Mezötárkányban azt a tüzoltó versenyt, melyen Kerecsend a kezdök kategóriájában, kocsifecskendö szerelésben díjat nyert. Külön egyéni díjban részesült a csapat parancsnoka Földvári Károly és Kecsmár Sándor, mint legénységbeli.[291]1937 januárja nehéznek bizonyult, hiszen 27-28-án olyan mennyiségü hó hullott le, hogy a közlekedés megbénult az utakon.[292] Az ebben az évben végzett próbafúrások ismét köszén jelenlétét bizonyították a falu déli részén, amit az kész lett volna eladni. Ez érintette a templomi, lelkészi, kántori, harangozói és a II. számú tanítói javadalmakat is, de ebböl az üzletböl sem lett semmi.[293] A Polgári Lövész Egylet részére támogatásként 1938-tól a község lélekszáma után 2 fillér, vagyis évi 36 pengö lett kiutalva a falu pénztárából, míg a Horthy Miklós repülö alapra 100 pengöt adományozott a testület. Július 30-án szervezödött újjá a Tüzoltó Egylet, Önkéntes Tüzoltó Testület néven. Elnöknek Eisenmann László, titkárnak Román János lett megválasztva.[294] Július 13-án kisebb földrengést észlelhettek a lakók, de károk nem keletkeztek.[295]1938-ban már a szállítóeszközök katonai használatának térítéséröl olvashatunk:- kétlovas jármüért 4 Pengö/nap- nyereggel, vagy hámszerszámmal ellátott lóért 18,75 Pengö/nap- nyergeletlen lóért 1,50 Pengö/nap- üres szekérért, vagy személygépkocsiért 50 fillér/nap- hatüléses személygépkocsiért 5 Pengö/nap- négyüléses személygépkocsiért 3,50 Pengö/nap- két-háromüléses személygépkocsiért 3 Pengö/nap- motorkerékpárért 1,25 Pengö/nap- oldalkocsis motorkerékpárért 1,75 Pengö/nap- kerékpárért 40 fillér/nap.[296] 1939. február 8-án kihirdették a statáriumot az egész ország területére, az igazságügyi miniszter febr. 4-én kelt, 3431/1939. IME. rendelete alapján.[297] Ez nem akadályozta azonban azt, hogy a faluban artézi kutakat fúrtak egy, a szövetkezet elötti fökúttal, melyet vízfelfogó ciszternával is elláttak, s a falu szölösgazdái sokáig innen hordták a vizet permetezéshez.[298] Még ebben az évben rendelet született a közúti közlekedéssel kapcsolatban, mely szerint a megnövekedett gépjármüforgalom, s az ezzel járó balesetek elkerülése érdekében tervbe vették az áttérést a jobboldali közlekedésre.[299] Júliusban meghatározták a mezögazdaságban dolgozók napszámbérét is:- férfiaknak 18-60 éves korig 3,00 Pengö- nöknek 18-50 éves korig 2,00 Pengö- serdülö férfiaknak 16-18 éves korig és 60 éven felül 1,70 Pengö - nöknek 50 éven felül 1,30 Pengö- mindkét nembeli gyerekeknek 16 éves korig1,30 Pengö.A munkaidö napkeltétöl napnyugtáig számított; kevesebb nem, de több lehetett.[300] Decembertöl a községeknek ínségjárulékot kellett fizetni az alapadók után, mely a vármegyei közjóléti alapba került, s onnan történt a szétosztás.[301] Az 1939. évi II. törvény pedig kimondta, hogy minden 14. életévét betöltött és a 70. életévét túl nem haladott egyén honvédelmi munkára köteles. Ez elsösorban az aratói munkára történö kirendelést érintette.1940-ben a hideg keményen tartotta magát, hiszen február közepén mínusz 25 fokot, március 2-án még mínusz 20 fokot mértek. 25-én nappal plusz 7 fok volt, éjjel azonban mínusz 17 fokra csökkent a hömérséklet.[302] A nagy mennyiségü hó olvadása megduzzasztotta a Laskó vizét, s a faluban az árvíz húsvét hétföjén 2 házat összedöntött, ötöt pedig megrongált. Összesen 2400 pengö kár keletkezett.[303]Februárban elrendelték a hadkötelesek szemléjét 60 éves korig, s a kerecsendieknek is jelentkezniük kellett Egerben.[304] Elkészült Eger esetleges kiürítési terve, mely szerint Kerecsenden 100 lakás lett összeírva, mint elhelyezésre alkalmas épület. 773 föt, 134 db lovat, 67 db jármüvet kellett volna a községnek befogadnia szükség esetén. A téglagyárban 250, a Levente Egyesület tánctermében 40, míg az iskola helyiségben 100 személy fért volna el. A közgazdaság épületére 1 fö és egy ló volt írva. 2 iskolahelyiséget kórháznak jelöltek ki.[305] Az 1940. április 15-én kelt rendelet szerint felnöttek heti cukorfejadagja 7 dkg, a 12. életévét be nem töltött gyermeké 24 dkg, míg a szoptatós anyáké 36 dkg volt. A 12. életévüket betötöttek részére adták ki a községi bélyegzövel ellátott cukorjegyet. A 12. életévüket be nem töltöttek 2-2 sójegyet kaptak, ennek ellenében heti 12-12 dkg cukor vételezésére voltak jogosultak. Terhes, vagy szoptatós anyák 3-3 sójegy ellenében jutottak cukorhoz.[306] A közélelmezés zavartalan biztosítására kiosztó helynek a Hangya Szövetkezet lett kijelölve, s az élelmiszer - gazdálkodás ellátásával Nemes Gáborné nyugdíjas tanítónö lett megbízva.[307]1941-ben a birtokban tartható termények mennyiségét tovább szigorították: mezögazdasági östermelö háztartásában búzából 110 kg, ebböl nullás liszt legfeljebb 10 kg lehetett. Babból, borsóból, lencséböl személyenként 6 kg birtoklását engedélyezték. Zsír, szalonna, háj, személyenként összesen 11 kg-ban lett megszabva. Ez április 1-e után felére csökkent. Vetömagból csak a vetéshez szükséges mennyiség lehetett. A fölösleget a Hangya Szövetkezet vette át, megfelelö térítés ellenében. Aki a leadást 8 napon belül elmulasztotta, két hónapos elzárásra számíthatott.[308] Lábbelit és talpbört csak utalványra lehetett kapni. Kerecsend piros utalványt 28,5 kg. talpbörre kapott, míg zöld utalványt 38 pár kész lábbelire. Ezt az Egerben kijelölt helyeken lehetett levásárolni.[309] Március 1-re lett kijelölve a feltételezett mozgósítás. A szolgabíró utasítása szerint „du. 6.00-tól semminemü szeszes ital nem szolgálható ki, még házi fogyasztásra sem…Amenyiben – különösen a bevonulás ideje alatt – szükséges az italmérések állandó zárva tartása, annak elrendelésére utólagos bejelentési kötelezettség mellett, a föjegyzö urakat felhatalmazom.”[310] A teljes honi légvédelmi készültséget április 6-án, 18.00-tól rendelték el, ugyanakkor életbe lépett a teljes elsötétítés, s a községházán éjjel-nappali ügyeleti szolgálatot kellett tartani.[311]Szabályozták a gépjármüvek maximális sebességét: személygépkocsival és motorkerékpárral 60 km/óra, busszal 40 km/óra, tehergépkocsival és egyéb nehéz jármüvel 30 km/óra volt a megengedett legnagyobb közúti sebesség. Július 6-tól vezették be a közúti jobboldali közlekedést.[312] Július 21-én, a „vasnapok” keretében Kerecsend részt vett az ócskavasgyüjtésben, melyet a háborús hadicélok érdekében szerveztek.[313]Augusztusban egy tüzeset is történt a faluban: „Szombaton este 10 óra körül a kerecsendi Spekker asztagon egy százötven mázsás búzakazal eddig ki nem derített körülmények között kigyulladt. A tüz hamarosan átterjedt a szomszédos szénakazalra is, úgy hogy a kerecsendi községi elöljáróság kénytelen volt Egerböl segítséget kérni. Az egri tüzoltóság motoros fecskendövel vonult ki a tüz színhelyére és reggel 4 óráig tartó megfeszített munkával sikerült a tüzet lokalizálni. A kár jelentékeny, de egy része biztosítás útján megtérül. A körülmények arra mutatnak, hogy a tüzet szándékos gyújtogatás okozta. A termés behordását szombaton este fejezték be és alig hogy a ház népe nyugovóra tért magasra csaptak a lángnyelvek. A szigorú vizsgálat megindult.”[314]Ekkor már arról olvashatunk, hogy a gazdák kötelesek voltak a gabonafölösleg 1/3-ad részét augusztus 15-ig térítés ellenében felajánlani. Azt a gabonát, amelyet nem jelentettek be, a hatóság elkobozta. Ennek értéke az államkincstárba folyt be. Az, aki a felderítésben kiemelkedö érdemet szerzett, a gabona 1/5 részéig jutalomban részesült.[315] Így tehát, a mezögazdaságban nehéz testi munkát végzö családfö gabonából évi 250 kg-ot, 12 éven felüli családtagja 200 kg-ot, 12 éven aluli családtagja 150 kg-ot tarthatott birtokában.[316] A felsorolást lehetne folytatni a végtelenségig, hiszen ezek a mennyiségek havonta, de sokszor hetente is változtak; természetesen, megszorításokkal.1942-ben a január hidegnek és nagy havazásokkal járónak bizonyult. 12-töl 24-ig 30 cm-es hó nehezítette a közlekedést, s 24-én mínusz 28-29 fokot mértek.[317] Januárban újraszabályozták a mezögazdasági cselédek járandóságát is: ezek szerint azok, akik 365 napon át hajnal 2-3 órától este 8-10 óráig dolgoztak, 500 kg kenyérgabona fejadagban részesültek.[318] Áprilisban már arról olvashatunk, hogy a gazdák panasza szerint a mezögazdasági cselédek túl sok napszámot kérnek: 10-12 Pengöt, reggel 6-tól este 6-ig, ebéd és uzsonnaidövel. Ezért májusban már azt tervezték, hogy a napszám helyett órabért kell bevezetni.[319] A májusban kihirdetett bérek azonban mégis napra szóltak:I. osztályú munkásII. osztályú munkásIII. osztályú munkásmájus:3,60 P.2,80 P.2,10 P.június:3,90 P.3,10 P.2,50 P.július-augusztus 15.:4,30 P.3,70 P.2,70 P.szeptember 15-október:2,80 P.2,10 P.1,60 P.november:2,50 P.1,80 P.1,40 P.december:2,50 P.1,80 P.1,40 P.Kaszálásért, zsákolásért a felsorolt összegre járt még 20 %.[320] Szeptemberben egy kellemesebb hírt is találhatunk: „A földmüvelésügyi miniszter Detrik József kerecsendi lakost, aki az érseki uradalom albertmajori gazdaságában negyven évig szolgált hüségesen, mint uradalmi cseléd, kitüntetésben és pénzjutalomban részesítette. A kitüntetést és jutalmat vasárnap adta át a kitüntetettnek közvetlen szavak kiséretében dr. Szvetitska Antal föszolgabíró a község lakosságának meleg érdeklödése mellett. A hüséges urasági alkalmazottat ebböl az alkalomból az érsekföpásztor is megjutalmazta.”[321] 1943-ban Kerecsend nem feledkezett meg a harctéren vérzö katonákról sem, s márciusban a kerecsendi szölösgazdák bort szállítottak az egri hadikórházba, a fronton megsebesült ápoltak számára.[322] Júliusban pontot tettek a mezögazdasági napszámbérek vitájára is: az I. osztályú mezögazdasági munkások bére 40 fillér/órától 60 fillér/óráig terjedhetett, míg az élelmezésben is részesülök gabonajárandóságuk mellett 30-45 Pengöt kereshettek. Az élelmezés nélkül dolgozók ennek kétszeresében részesültek.[323] E hó 16-án már a hadiárvák megsegítésére folyt a gyüjtés, s ehhez 5 pengövel járult hozzá: Adler István, Hajdúhegyi János, Juhász Ferenc, Kalo József, Kecsmár István, Kecsmár Sándor, Nemecz Sándor, Nemes Gábor, Pauer József, Rabecz Béla, vitéz Serfözö István, Szabó Antal, Szöke Ambruzs és Varga Sándor.[324] A képviselö testület a szegény gyermekek karácsonyfájára 50 pengöt szavazott meg. A Tüzoltó Szövetség ekkor 60 önkéntes tüzoltóval müködött, s a szövetségi díj 10 frt volt a 450 ház után.Segélyezendö egyletek:- falu szövetségi tagdíj 10 pengö- jegyzö árvaházi tagdíj 40 pengö- gazdasági egyleti tagdíj20 pengö- süketnémák egyletének tagdíja40 pengö - Gyümölcstermelök Orsz. Egyl-i tagdíja10 pengö - Vakok Egyletének tagdíja 5 pengöKözségi kiadások:- utak, hidak javítási költségei 310 pengö- utak, terek világítása 1820 pengö- út tisztántartása 1200 pengö- községi tulajdon kéményseprés 20 pengöA községi közmunkaváltságból a községet megilletö rész 1137 pengö.A faluban volt 28 közvilágítási lámpa és 10 közkút, s a falu évi 2800 Kw. áram fogyasztására volt kötelezve. Az anyagi nehézségek ellenére a Parti utat továbbkövezték.[325] Az alispán 2380/1943. sz. rendelete alapján 2,5 mázsa/fö réti szénát vagy egy mázsa zabot kellett a katonaság számára beszolgáltatni, s a légóörség is bevezetésre került.[326]A Mészáros György parancsnoksága alatt álló Önkéntes Tüzoltó Egyesület felszerelése 1943-ban: 1 db motorfecskendö, 1 db 5 hl-es lajt, 1 db 230 fm-es nyomótömlö, 1 db 8 fm-es szívótömlö, 1 db támasztórudas kihúzós létra, 1 db angol dugó létra, 1 db vasvilla, 2 db petróleum fáklya, 2 db fejsze, 10 db veder, 4 db csákány, 4 db ásó, 4 db kalapács, 1 db rézkürt, 20 négyzetméter ponyva, 1 db sugárosztó, 1 db sugárkapcsoló, 2 db olajozó, 1 db fakalapács, 1 db csavarkulcskészlet, 4 db lapát, 1 db szekérre felszerelhetö hordágy, 1 db hordágy, 2 db mentöszekrény. A tüzoltó szövetségi díj 10 fillér volt házanként, 450 ház után.[327] A község külterülete ekkor 2524 kat. h.[328]1943 május végén mintegy 250 zsidó vallású személyt szállítottak lovaskocsikkal a közeli falvakból Kerecsendre, s a téglagyár szárítóiban helyezték el öket. Innen 1944. június 14-én gyalog hajtották öket a füzesabonyi vasútállomásra, s valamennyiüket Auswitzbe deportálták. A jegyzöi jelentés szerint a német parancsnokság a szárítóban két nöi és két férfi holttestet hagyott hátra.[329]A lovak is elindultak a háborúba. Június 27-én 8.00-kor a füzesabonyi vásártéren 17 lovat kellett átadni egy német alakulatnak,, többek között: Sári János Sárga nevü, Semperger Imre Fecske nevü, Mészáros József Mirza nevü, Kecsmár István Pajkos nevü lova is átadásra került. Sebestyén József Kesely, Semperge István Bogár, Semperger János Csóka nevü lova csak azért úszta meg a „ bevonulást”, mert fiasak voltak.[330]A magyar királyi 4. honvéd huszárezred részére szintén át kellett adni 24 darab lovat, mint például Muskatal Miklós Pityu, Varga János Csillag és vitéz Kerecsendi Pál Vidra nevü lovát. A lovak kísérésével és átadásával mindkét esetben Sári János esküdt lett megbízva.Augusztus 12-én 8.00-kor az egri Baktai úti vámháznál még 25 db lótól vált meg Kerecsend.[331]Ebben a hónapban kijelölték a felvásárlással megbízottakat is. Kerecsenden gabona felvásárlására jogosult kereskedö Spekker Sándor, hüvelyesek viszonylatában Knitli Péter, míg marha és sertésfelvásárlást Varga István végezhetett.[332] Lovakat még késöbb is követeltek a falutól: október 23-án a Magyar királyi 14/2 törzspótszázad parancsnoksága levélben sürgette a vezetöjegyzöt, hogy aznap 18.00-ig, ha kell, karhatalommal is állíttassa elö a fogatolt jármüveket: „ Kérem a csendörség bevonásával és az általam kirendelt kettö katonával föltétlen bevonultatni minél elöbb a még be nem vonult 47 országos fogatolt jármüvet. Kérem egyben ellenük az eljárást megindítani és az eredményt pság-ommal közölni.”[333] Nem véletlen tehát, hogy 1944 végére a faluban nyilvántartás szerint csupán 4 ló maradt.A községben 895 nö, 486 férfi, 14 éves korig 328 gyermek volt, összesen 1709 fö. Ez a lélekszám az 1860. évit sem érte el. A község tulajdonát képezte 4 ló, 500 szarvasmarha, 350 sertés, 5000 baromfi. Jármüvekböl 2 személygépkocsit, 1 tehergépkocsit, 1 traktort, 2 egylovas fogatot és egy kétlovas fogatot írtak össze.[334]Az élelemnyilvántartás szerint búzából 2000, árpából 800, tengeriböl 1200, burgonyából 50, hüvelyesekböl 50, egyébböl 2020 métermázsa, míg lisztböl 550, zsírból 20, tojásból 1, szalonnából 3, füstölt húsból 15, cukorból 1 métermázsa élelem állt rendelkezésre. Ipari üzemi gép 2, egyéb gép 1 volt. Az esetleges kiürítésnél elszállítandó áruk súlya 13130 métermázsát tett ki.[335]Októberben Dél - Erdélyböl 15-20.000 fös német menekültcsoport vonult át a falun 3000 db jármüvel, 4000 db lóval, 2000 db ökörrel Nagykároly-Poroszló-Füzesabony--Gyöngyösön át Tolna, Veszprém megye irányába.[336] A németek és csendörök 1944. november 15-én minden otthon tartózkodó férfit 18-60 éves korig a futballpályára hajtottak és Egerbe kísértek a Szarvas laktanyába. Sokan közülük Demjén felé megszöktek, de néhányan a front átvonulásáig az ottani pincékben húzták meg magukat.[337]A visszavonuló német katonaság november 16-án este 19.45-kor felrobbantotta a Laskó hídját, de az Abonyi útra robbantották a téglagyár kéményét is. Szintén az esti órákban két német katona a harangozó vitéz Kerecsendi Pál lakásán megjelent és követelte a templom kulcsait. Idönyerés céljából letagadta, hogy az nála lenne, de kevés idö múlva újabb két német kíséretében odaérkezett Szabó Antal plébános és Baráth István káplán. A plébános a kényszer hatására átadta a kulcsot, s a németek 16 láda robbanóanyagot helyeztek el a templom különbözö részein. A robbantás nemsokára megtörtént, s romok egy része az útra omlott. A falu lakói az elsö orosz katonát november 17-én reggel pillantották meg a Füzesabonyi, illetve a Bereksori úton.[338] A német ellenállás Füzesabony térségében összeroppant, így Kerecsend megmenekült a pusztító károktól, bár néhány, a faluban illetve a falun kívül robbant lövedék emberéleteket is követelt. 1944. november 22-én a megszálló orosz katonaság 24 civil férfit szedett össze és hurcolt el a faluból „málenkij robot”- ra, akik közül néhánynak sikerült a Füzesabonyból induló mozgó vagon aljdeszkáit felfeszíteni és megszökni, de a többiek közül sokan ott pusztultak.[339]

2. Kerecsend Urbáriuma 1770.

3. Kerecsend Urbáriuma 1770.

4. A kerecsendi tüzoltócsapat (1930-as évek)5. A „Cigány Panna” színielöadás plakátja (1930-as évek)6. A „Falu rossza” szereplöi 1939-ben

7. A Hangya Szövetkezet vezetösége (Ülö sorban elsö Nemecz Sándor jegyzö.)

8 A Hangya Szövetkezet tagsága

9. A Hangya Szövetkezet (jobbra a kocsma) 1930-as évek.

10. Kerecsendi képeslap (1940-es évek).

11. Régi futballpálya az 1930-as években (Demjéni út)

12. Vasárnapi beszélgetés a Füzesabonyi úton, 1941-ben.

13. Leventék (1930-as évek)

14. Kerecsendi szekér 1935-ben