Jean Phillippe Rameau
(1683-1764)
Clavecin művész ő is, de stílusa teltebb,
keményebb hangzású a zenéje, mint Couperiné. Virtuóz módon kezeli a hangszert,
viszont kevésbé fogékony bizonyos hangu 626b11g latok ábrázolására.
Meg kell még említenünk a prelúdiumot és
fúgát, a barokk zene jellegzetes formapárját, melyet elsősorban billentyűs
hangszerekre alkalmaztak.
A prelúdium (= előjáték) a kor
rögtönző művészetét tükröző, többnyire szabad forma. A fúga (= futás) szigorúan
szerkesztett polifón kompozíció, amely egy adott témára épül, és a reneszánsz
vokálpolifóniához hasonlóan a szólamok egyenrangúságát valósítja meg. Lényeges
stílusjegye, hogy a téma lépcsőzetesen minden szólamban megszólal. Ez a
szerkesztés a kánonszerű imitációs elven alapul, és annak klasszikus formája. A
fúgában tehát ugyancsak az imitáció jelentkezik, ez azonban abban különbözik a
kánontól, hogy az egymást utánzó szólamok nem azonosak, csak hasonlóak. A fúga
szó futást, kergetőzést jelent, a zenei műfajban a téma átfutását egyik
szólamból a másikba. Fő részei: a témabemutatás, vagy expozíció, a feldolgozás
és a visszatérés. Ezt rövid zárórész, a kóda követi. A fúgaírás kiemelkedően
legnagyobb mestere J.S.Bach.
