|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
A mozgalom legnagyobb, s a műfaj mindmáig legnépszerűbb mestere, a
Verdi munkásságát követő olasz opera jeles zeneszerzője. Művei a világ
operaszínpadjainak leggy 444c23e akrabban játszott darabjai közé tartoznak, melyekben
éppúgy tükröződik a századforduló nyugtalan atmoszférája, mint az opera korábbi
nyugat-európai hagyományai, vagy a kortárs törekvések (pl.: Debussy) számos
eleme. Olasz előde mellett sokat tanult a francia operaszerzőktől, elsősorban
Bizettől. Igen jól ismerte a színpadi hatás eszközeit, és melodikus tehetsége
mellett főként ez biztosítja operáinak sikerét. Példátlan népszerűségének
magyarázata zenei világának leglényegesebb stíluselemeiben rejlik.
Színpadáról száműzte a nagy eszméket tartalmazó történelmi témákat, vagy a mitológiát. Szereplői többnyire a polgári élet hétköznapjainak egyszerű kisemberei. Az ő érzésviláguk és sorstragédiájuk elevenedik meg a színpadon.
|
"Bohémélet" "Pillangókisasszony" "A Nyugat lánya" |
- kis varrólány Mimi, és a nincstelen művészek köré szőtt cselekmény. - főhőse Csa-Cso-Szán, az idegen függőségben élő japán nép világából való. - kivándorlók bányászok, tehenészek keresik boldogulásukat a még archaikus állapotban lévő Amerikában. |
Drámái a "Gianni Schicchi" című vígoperája kivételével mind nőközpontúak. Többnyire a női sors kiszolgáltatottságát hangsúlyozzák, s férfi alakjai nem akarat és tetterős romantikus hősök - hanem csak mint a nő életének része szerepelnek. (Pl.: "Tosca")
Igen nagy jelentőséget tulajdonít a környezet varázsának. Színpada tele van látványos háttérrel, s hogy egy-egy mű minél meggyőzőbben keltse az eredeti, helyi hangulat illúzióját, zenei nyelvével is igyekszik ezt kifejezni. (Pl.: "Köpeny"-ben verkliszó utal a párizsi utcára. A "Pillangókisasszony"-ban, vagy "A Nyugat lányá"-ban sűrűn feltűnnek japán, illetve indián népzenei motívumok. A környezethez való alkalmazkodás legnagyszerűbben a "Turandot" című befejezetlen operájában valósul meg, melynek zenéjét végig átszövi az egzotikus, keleti hang.)
Művészetének legfőbb varázsa: melódiavilága. E tekintetben méltán tekinthető Verdi utódjának.
Zenéjének hatásfokát emeli erős szifonizmusa, zenekara a cselekmény aktív, magyarázó háttere, s az áriáknál sem válik "csak" kíséretté, hanem az énekszólam méltó társa, vele együtt szárnyal.
1858-ban született, Luccai muzsikuscsaládból. A milánói Conservatorium tanulója volt. Mestere Ponchielli, aki önfeláldozó barát is egyben. Ő szerez szövegkönyvet az ifjú zeneszerző számára, és ő gondoskodik megfelelő összeköttetésekről is. 1893 a "Manon Lescaut" bemutatója. A század legszellemesebb zenekritikusa, Bernard Shaw írta róla: "Az a gyanúm, hogy ez a Puccini nevű úr egyszer majd átveszi maestro Verdi örökét..." Jó három esztendővel a Manon bemutatója után, 1896-ban jelentkezik új művével, a "Bohémélet"-tel. A premier színhelye Torino, a vezénylő karmester Arturo Toscanini. Ezek a kezdeti sikerek nemcsak elismerést és tapsot hoztak a zeneszerző számára, hanem pénzt, jobb anyagi körülményeket is jelentettek.
1900-ban került sor a "Tosca" című operájának bemutatójára, mely világsikert aratott. Négy évvel később került színpadra a "Pillangókisasszony", melynek címszerepe minden szopránénekesnő "mennybemenetelét" jelenti.
Élete utolsó időszakában született három miniatűr remekműve, a "Köpeny", az "Angelica nővér" és a "Gianni Schicchi". Mindhárom egyfelvonásos opera, s mint Hármaskép (Triptichon) ismeretes. A kortársak és az utókor egyöntetű véleménye szerint a Gianni Schicchi Puccini életének egyik csúcsteljesítménye. Mintha azt a hangot pengetné tovább, amit Verdi a Falstaffban kezdeményezett. Remekmű, telve élet- és emberismerettel, iróniával és bölcsességgel. Az Angelica nővér kolostorbeli élményeinek hatására született, ahová nővérét ment meglátogatni. A Köpeny miniatűr rémregény, melynek témája a szerelem és féltékenység kegyetlen ötvözete.
1926-ban a milánói Scalaban mutatták be Puccini hattyúdalát, a "Turandot"-ot. Az alkotás versenyfutás a halállal, hiszen a zeneszerző már nagyon betegen írja a partitúra sorait, s a mű utolsó jelenete már csonkán maradt. Franco Alfano fejezte be, Puccini jegyzetei alapján. A bemutató napján, április 25-én Toscanini a karmester kegyelete jeléül Lin halála után letette a pálcáját, és közölte a publikummal, hogy a toll ennél a taktusnál hullott ki a mester kezéből. A teljes mű, Alfano kiegészítésével csak a következő napon került színre.
Puccini 66 éves korában, 1924-ben halt meg. Zenetörténeti jelentősége abban áll, hogy még Verdi után is tudott eredetit és maradandót alkotni. Követője nem volt, s követni már nem is lehetett, hiszen halálának évében már az élre törtek az új idők modern törekvései. (Bartók, Sztravinszkij, Schönberg)
Találat: 1925
