|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
A barokk kor ünnepelt egyénisége, a pompa, a ragyogás zeneszerzőjeként említik. Ezt az emelkedett ünnepélyességet úgy érte el, hogy a zenekart, amely alapvetően nála is vonós jellegű volt, a fafúvósok mellé állított fényes hangú trombitákkal, kürtökkel és a méltóságteljes üstdobokkal egészített ki.
Bach kortársa volt, életútjuk és egyéniségük azonban igen különbözött egymástól. Händel nem volt befelé forduló ember, nagy tömegekhez kívánt szólni. Ő eljutott a kor nagy zenei centrumaiba, közvetlenül meríthetett az olasz dallamvilágból. Muzsikája a maga idejében "korszerűbb" volt, mint Baché.
Händel Szászországban született, Halléban 1685. február 23-án. Apja
híres sebészorvos volt, gyermeke születésekor már 63 éves, idős ember.
Händel zenei képességei már
korán megmutatkoznak, apja azonban hallani sem akar arról, hogy fia zenei
pályára lépjen, mivel jogásznak szánta. Végül is a szász herceg unszolására -
akinél mint orvos szolgálatban á 656j94g llt - beleegyezik, hogy fia komolyabb zenei
tanulmányokat folytasson. Mestere F. W. Zachow a kiváló hallei orgonista,
orgona- és csembalójátékon kívül zeneszerzésre is oktatta. 1697-ben meghalt
édesapja, 1702-ben pedig apja emlékét és végakaratát tiszteletben tartva
beiratkozott a hallei egyetem jogi fakultására. A jogtudomány azonban távol
állt művészi alkatától, s tanulmányai mellett zenei állást is betöltött, a
hallei református templom orgonistája volt. 1703-ban pedig Zachow mester
tanácsára otthagyva az egyetemet és szülővárosát, Hamburgba ment. Itt virágzó
zenei élet fogadta, s végre lehetősége nyílt arra, hogy művészi képességei
kibontakoztathassa. 1705-ben, 20 éves korában mutatták be első operáját, az
Almirát, melynek igen szép sikere volt.
1706-ban Gaston de Medici herceg ösztönzésére utazott Itáliába. Eljutott Firenzébe, Rómába, Velencébe és Nápolyba. Ezekben az olasz városokban élénk zenei élet folyt. Tanulmányozta az olasz operát, megismerkedett a concerto- és szonátairodalommal. Firenzében mutatták be Rodrigo c. operáját, nagy sikerrel. Neve ismertté vált, bejuthatott a legelőkelőbb körökbe. (Ottoboni bíboros palotájában találkozhatott a kor legkiválóbb olasz mesterivel: Scarlatti, Corelli.)
Mint orgona és csembalóművész is híressé vált. Domenico Scarlatti egy ízben "zenei párviadalra" hívta ki: a csembalóverseny nem hozott döntést, az orgonajátékban azonban miután Scarlatti meghallotta a mesteri improvizációkat, önként legyőzöttnek nyilvánította magát.
Az itáliai évek tehát minden vonatkozásban döntő módon formálták, alakították egyéniségét, zenei fejlődését. 1710-ben elhagyta Itáliát, mert felkínálták neki a hannoveri választófejedelem udvari zenekarának karmesteri állását. Hannoveri tartózkodása azonban elég rövid volt, ugyanis még ebben az évben rövid látogatásra Londonba utazott, de az engedélyezett időt túllépve hosszabb ideig maradt ott. Ezért a választófejedelem előtt kegyvesztett lett, s így 1711-ben végleg elhagyta hazáját, s Angliába ment.
Londonban Rinaldo c. operájával mutatkozott be. A siker olyan nagy volt, hogy ez bírta rá Händelt a nyugalmas hannoveri állás elhagyására. Alkalmazkodó ember lévén igyekezett minél erősebben gyökeret verni új hazájában.
Az Anglia számára diadallal járó utrechti békekötés alkalmából írta a Te Deumot, majd Anna királynő tiszteletére Születésnapi ódát komponált.
1720-tól különböző londoni operaházak művészi irányítója és részben vállalkozója lett.
1726-ban elnyerte az angol állampolgárságot, s a király támogatását is élvezte. A közönség azonban még nem állt egyértelműen mellette. Ekkor írta híres oratóriumait, amelyek a közönség szempontjából is végleg biztosították számára a győzelmet: Anglia ünnepelt nemzeti zeneszerzője lett. Művészetének elismeréséért folytatott harca azonban anyagilag is, egészségileg is igen erősen megviselte. Látása fokozatosan romlott, rövidesen teljesen megvakult, hiába operálta meg Taylor, a híres sebész.
1759. április 14-én halt meg. Az angol nemzet legnagyobbjai mellett nyugszik, a Westminster apátságban.
Händel művei
Rengeteg művet írt, melyeknek gyűjteményes összkiadása a múlt század második felében jelent meg. (Ez 94 kötetből állt, de azóta is fedeztek fel újabb és újabb alkotásokat.)
Művészetének legfőbb jellemvonásai
- a barokk építészet pompájára emlékeztető nagyszabású formálás (opera, oratórium stb.)
- a kivételes és kifejező drámai érzék
- az olaszos dallamalkotás ( a természet szeretetétől áthatott férfias líra)
Műveit - ugyanúgy, mint Bachnál tettük - két csoportra oszthatjuk:
Művészetének igazi nagysága az opera és az oratórium területén bontakozik ki legjobban.
Csaknem mind az opera seria keretébe tartoznak. Ária típusai közül a "da capo"-s forma a legjellemzőbb, leggyakoribb. Operái nem hozták meg számára a várt sikert, Londonban igen erős vetélytársakkal találkozott. (Bononcini, Porpora, Hasse). Műveiben sok az oratórikus vonás, kevés színpadi cselekményük miatt viszonylag ritkán láthatók operaszínpadon.
Legismertebb operái: Almira, Rinaldo, Ottone, Julius Caesar, Rodelinda, Poros, Xerxes.
Händel a zenetörténet legnagyobb oratórikus mestere. Oratóriumai többnyire bibliai (vallásos) tárgyúak, mégsem tekinthetők egyházi kompozícióknak, inkább "színpad nélküli zenedrámák." A bibliai téma jó alkalom volt Händel számára, hogy a közösséghez szóljon, a közösség pedig idővel megértette szándékát.
Händel minden külső eszköz nélkül - színpad nélkül - hátteret tudott festeni, jellemeket, szenvedélyeket tudott ábrázolni zenéjével. Legfőbb kifejező eszköze a közösséget megszemélyesítő kórus, és a főhősök. Oratóriumkórusai egyaránt alkalmazzák a homofónia és a polifónia eszközeit.
Néhány oratóriuma:
Eszter, Saul,
Izrael Egyiptomban
1738-ban született, 3 hét alatt komponálta. Az egész mű zenei súlypontja a kórusokon nyugszik. (19 kórus, és csak 4 ária és 3 duett szerepel benne.)
Bemutatója 1742. ápr. 12-én Írországban , Dublinban volt. A Messiás az egész egyetemes zeneirodalomnak olyan örök értéke, mint Bach Máté passiója, vagy Beethoven IX. szimfóniája. Hatalmas alkotás - amely mint minden nagy mű - minden korhoz és minden emberhez közvetlenül szól.
Tárgya: Jézus életének története, küldetésének értelme. Szövegét, a bibliai történetnek megfelelően Händel barátja, Charles Jennens írta. Az oratórium 3 részből áll:
I. rész: A Megváltó előtti időket tárgyalja. Júdea sötétségben és elnyomásban élő népe isteni kinyilatkoztatásban részesül: a próféták, hírnökök bejelentik, hogy Isten megváltót küld, és a sötétséget végre felváltja a fény ragyogása. Ezután Jézus születését jelentik a pásztorok és angyalok, majd Jézus tanításainak hatását ábrázolják az első rész záró számai.
II. rész: A Megváltó szenvedéseiről, az emberiségért vállalt megpróbáltatásairól beszél. Jézus mennybemenetelét ábrázolja, és végül az égi hatalmak győzelmét festi le.
III. rész: Az ember halálával, és a feltámadással kapcsolatos hitnek ad kifejezést.
A Messiás zenei építkezése: a mű 52 számot tartalmaz, melyek a következőképpen oszlanak meg: 2 zenekari tétel, 12 recitativo, 2 arioso, 15 ária, 1 duett és 20 kórustétel. (Itt is látható, hogy a zeneszerző mind tartalmilag, mind zeneileg a legfontosabb szerepet a kórusnak szánja művében.)
A Messiás kartételeiben a kórus éppúgy megszemélyesítheti:
a Megváltót váró Júdea népét, mint
a Jézus megszületését ünneplő angyalok seregét, vagy
a Messiás szenvedéseit részvéttel és fájdalommal szemlélő keresztény híveket,
a hitetlenek gúnyolódását,
a Krisztus mennybemenetelét kísérő angyalok dicsőítését stb.
A mű leghíresebb, egyik legnagyobb szabású kórustétele, amely a Händel oratóriumok kórustételei közül is a legnépszerűbb, a II. rész zárókórusa, a 43. sz. Halleluja-kórus. Tulajdonképpen ez az utolsó "cselekményes" rész, mivel a III. rész tartalma már elvont, lírai jellegű. E kórustétel a polifónia és homofónia művészi egyensúlyát adja.
Minden együtt hirdeti: az Élet legyőzi a halált, az igazság diadalt arat, az Ember küzdelme nem hiábavaló.
1747-ben készült, de bemutatójára csak egy év múlva került sor. Hatalmas sikert aratott.
Tárgya: a zsidó nép felkelése a hős Júdás Makkabeus vezetésével. Ez az oratórium is 3 részből áll.
I. rész: a nép siratja elesett vezérét, Mattathiást.
II. rész: az új vezér szabadságharcra szólít fel.
III. rész: a nép ünnepli a diadalmasan hazatérő hadvezért.
A mű drámai súlypontját itt is a kórustételek képezik.
1751-ben írta, s betegsége, egyre erőteljesebben elhatalmasodó szembaja miatt alig tudta befejezni ezt az oratóriumát.
Hangszeres műveit 3 nagy csoportba oszthatjuk.
Mesteri módon kezelte az orgonát, orgonaművészete azonban egészen más volt, mint Baché. ő nem írt hatalmasan zengő prelúdiumokat, toccatákat. Viszont az ő nevéhez fűződik a zenekar-kíséretes orgonaverseny megteremtése. Oratóriumainak előadása közben, a szünetekben, egy-egy orgonaversenyével szórakoztatta hallgatóságát. 20 orgonaversenyt írt, jellemzőjük, hogy mindegyik a pillanatnyi ihlet varázsából született, s valamennyit a derűs életöröm hatja át.
Legjelentősebb, s legjobb darabjai a szvitkompozíciók. Nyolc nagy szvit.
Az egyik legtöbbet játszott darab a 21 variációból álló G-dúr Chaconne. (Chaconne = eredetileg lassú 3/2-es ütemű spanyol tánc volt a XVI. században. A barokk korszakban azonban formai fogalommá alakult át: a variáció egyik válfaját nevezték el róla.)
Kamarazeneművei főleg különböző hangszer együttesekre írt szonáták.
Már 14 esztendős korában is írt triószonátát, de legkiforrottabb kamaraműveit Angliában írta.
6 hegedűszonáta (különösen szépek a D-dúr, A-dúr és E-dúr szonáták)
Triószonátái között is több mestermű akad.
Nagyzenekari művei műfajukat tekintve főleg concerto grossók. Két nagy gyűjteménye ismeretes: 6 concerto grosso, és a 12 concerto grosso.
Zenekari művei közül kiemelkedik két nagyméretű kompozíciója:
1717-ben keletkezett ez a zenekari szvit, amely egy, a Temze folyón rendezett udvari víziünnepségre készült. Keletkezésének története: I. György angol király szerette az akkor divatos sétahajózást, vitte magával zenekarát. Egyszer csak leintette muzsikusait, mert egy másik hajóról csodálatos zene hangzott föl. Elévezették Händelt, s a király - aki nem volt más, mint az 1714-ben Anglia trónjára kerülő hannoveri választófejedelem - most ismét kegyeibe fogadta a zeneszerzőt, az elbűvölő muzsika hatására elfelejtette régebbi sérelmeit.
A teljes Vízizene 3 zenekari szvitet foglal magába, s összesen 22 tételből áll. A mai hangversenygyakorlatban többnyire rövidített formában szokott műsorra kerülni, főleg az első és a második szvit hallható.
1748-ban megkötötték az osztrák örökösödési háborút lezáró aacheni békét, s az ünnepi alkalomra felkérték, hogy az eseményhez méltó zenét komponáljon. Műve az úgynevezett "Green Park"-ban került bemutatásra. A szabadtéri előadás nagyszabású tűzijátékkal volt egybekötve, s e csodálatos, lenyűgöző, fényes, diadalmas hangzású igazi "Királyi Muzsiká"-t hatalmasra méretezett zenekar adta elő: vonóskar, 40 trombita, 20 kürt, 16 oboa, 16 fagott s 8 pár üstdob.
:
1707
