Az ókor zenéje

Az ókorban a zene és a költészet szorosan összefonódott, együvé tartozott. A zenének nagy szerepe volt az ókori kultúrák művészetében. Ezt a különféle képzőművészeti alkotások és a fennmaradt írásos emlékek is igazolják.

A világ zenekultúrái közül a legrégebbi a kínai. Igen fejlett volt a zeneelmélete.

India zenekultúrájának kezdeteiről nincsenek forrásaink, azt azonban már bizonyosan tudjuk, hogy hétfokú hangsoruk is volt, s sajátos csúszkáló kromatikájuk. (7 hang negyedhangokra oszlott az oktáv keretein belül.)

A perzsa-arab zenevilágra erős hatással volt az asszír-babiloni zene. Az i.sz. VII. századi arab hódítás a két nép kölcsönös kulturális érintkezését hozta magával. Dárius király udvarában nagy létszámú zenekarok és tánckarok szerepeltek. Az arabok honosították meg Európában a lantot. Az asszír-babiloni zene első emléke egy agyagtábla, amely az óbabiloni himnusz töredékeit őrzi.

Egyiptom virágzó zenei életére a meglévő leleteink alapján következtethetünk. Fő hangszereik a hárfa és a fuvola voltak. A vallásos szertartások, ünnepélyek, különböző társadalmi események mind megannyi lehetőséget és alkalmat adtak a zenélésre. Az államot vezető papság azonban erős befolyást gyakorolt a zenére, s ebből következett a régi hagyományokhoz való merev ragaszkodás.

A zsidók zenéje főként templomi énekeket, himnuszokat, zsoltárokat, győzelmi dalokat, köszöntőket és siratókat foglalt magába.

A görög világban a legnagyobb a zene szerepe az összes többi ókori világ közül, mert itt válik először az általános műveltség részévé. A zene itt alkotóeleme a vallási szertartásoknak, a görög drámák előadásainak és az olimpiai játékoknak. A görög zeneelmélet alapvető fontosságú a későbbi korok szempontjából, ezenkívül foglalkozik a zenének a társadalomban betöltött szerepével és hatásával is. A görögök szerint a zene isteni eredetű (a zene istene: Orfeusz), s nagy erkölcsi hatása van, mely kiterjed az emberi jellemre és viselkedésre is.  "Szeikilosz sírverse"

A rómaiak zenéjét főként leírásokból, képzőművészeti emlékekből ismerhetjük meg, mivel dallamemlékek sajnos nem maradtak fenn. A rómaiak átvették a görögök zeneelméletét, hangszereiket, s zenetanítóik rendszerint görög rabszolgákból kerültek ki.