A romantikus német opera

E műfaj megalapítójának Mozartot tekintjük, s itt főleg a "Varázsfuvolára" kell gondolnunk. Kezdeményezéseinek folytatója Carl Maria von Weber, akinek legismertebb 929g63j operája "A bűvös vadász" német szövegre íródott. E szövegválasztással nem csupán szabadulni akart a sablonná fagyott olasz librettóktól, hanem ennél jóval többet: német operát írni, szellemében, hangvételében, dallamvilágában felhasználni mindazt a kapcsolatot, mely Webert a népzenéhez és a népies zenéléshez köti. Ő a német színpadokat akarja megszabadítani az olasz "kényuraktól", akik uralkodnak a karmesteri emelvényen, színigazgatói irodában, az énekesek és a publikum fölött, nemcsak rájuk kényszerítve egy idegen ízlést, hanem el is torlaszolva az útját újabb, merészebb hangsúlyozottan német törekvéseknek. Weber mögött mindig ott érezzük, a Rajna leheletét és a türingiai erdők fenyőillatát, az éneklő német parasztokat, azt a jó, erőteljes háromnegyedes ritmust, amire a falusi nép táncol. Weber is -­ megfelelve a romantika divatjának, mely buzgón gyűjtötte a varázslatos, kísérteties, már-már félelmetes meséket - megragadja a démonit, felidézi az ördögöt, s a rossz útra tévedt embert. Vonzódik a távoli, különös, mesés világokhoz, zenekarának erős az ábrázoló hajlama, fantasztikus, hátborzongató színek jellemzik. Weber nem elmélyedő lírikus alkat, hanem a színpadszerű hatások igazi mestere.