A XVIII. sz. magyar zenéje

A XVIII. sz.-i Magyarországon a németes kultúra uralkodott, az egyház nyelve a latin, a magyar zene csak a perifériákon jutott szóhoz. Városainkban szinte kizárólag külföldi muzsikusok, 535j91f zenekarok és karmesterek működtek.

Dal- és kóruséneklés

Elsősorban a református kollégiumokban élt. (Debrecen, Sárospatak, Pápa, Kolozsvár.) A fennmaradt források, melyek a kor magyarnyelvű dalkincsét megőrizték, a diákénekeskönyvek, új. melodáriumok.

"Kulcsár-féle sárospataki melodárium"

"Szkárosi-féle melodárium"

Pálóczi Horváth Ádám kéziratos gyűjteménye:

"Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek" (1813)

Az utóbbi a legfontosabb és legbővebb forrásunk, összesen 357 dallamot tartalmaz: kollégiumi énekek, kuruc dalok, a XVIII. sz. végén divatos műdalok szerepelnek benne.

pl.: "Ej, haj, gyöngyvirág"

"Hej Rákóczi, Bercsényi"

Hangszeres zene

A hangszeres zene területén a XVIII. sz. második felében alakul ki a verbunkos műfaja, amely hosszú időre meghatározza a magyar zene uralkodó nemzeti stílusát.

Verbunkos

A szó német eredetű, Werbung = fogadást, édesgetést, szerzést, toborzást jelent. A tánccal társított verbuválás célja az volt, hogy a magyar parasztlegényeket katonai szolgálatra csábítsa, csalogassa, toborozza. Ez a hadkiegészítés adott nevet új stílusú férfitáncunknak, később pedig a verbunkos műzenei stílusnak. A verbunkos stílust tehát a zene és a tánc kölcsönhatása alakította.

A verbunkos zene jellemzői:

A verbunkostáncot a méltóságteljes katonás testtartás, a kétrészesség, a bokázó és a változatos figurák jellemzik. A verbunkosmuzsikára jellemző a hegedűjátékból fakadó dallamalkotás, a páros ütemű pontozott ritmus, amelyet triolák tarkítanak, s a "bokázó" zárlattípus

(A pontozott ritmus egy éles és egy nyújtott ritmust tartalmaz. Mindkettő egy rövid és egy hosszú hangból áll, s a hangok hosszúságát egy ponttal jelöljük. Tehát ha az első után áll a pont, akkor nyújtott, ha a második után, akkor éles lesz a ritmus. Ezért is nevezik pontozott ritmusnak. A triola azt jelenti, hogy egy mértékegység alatt három hang szólal meg.)

A magyar népzenére és a néptáncra is általában jellemző a díszítés, cifrázás. A verbunkos zenében is gyakran találunk díszítő, motívumokat.

A verbunkos tánczene könnyen felismerhető sajátsága, stílusjegye még a kétrészesség. Ez azt jelenti, hogy a lassú kezdést gyors második rész követi.

A verbunkos tánczene tehát két szakaszból áll:

Az egyik gyökere a lassú magyarban található. Talán kissé furcsának tűnik, hogy lassú táncból ered ez a feszes tempójú katonatánc. Ez azért lehetséges, mert általában a magyar táncokra, főleg a férfiak táncára jellemző a délceg testtartás, amely a lassú táncban jobban meg valósítható. Ez azonban nem jelent merevséget, inkább alapja a könnyed, szabad testmozgásnak, amely a verbunkosra is jellemző. Zenéje lassú, széles ívű dallam, hallgatónak is szokták nevezni.

Másik gyökere a friss magyar, melyen a gyors és feszes tempójú, tüzes, dinamikus ugrós táncot értjük. Zenéjére is a feszes táncritmus,  és a gyorsan ívelő dinamikus dallammozgás a jellemző.

A verbunkos táncok formai szempontból két nagy csoportot alkotnak:

A szólóverbunk gazdag formakincsű, rögtönzésszerű, az egész ország területén elterjedt. Nyitottsága a táncot és a zenét is alkalmassá tette a további átalakulásra.

A körverbunk ennek a táncnak a klasszikus formája, a katonai verbuválás megszűnése után más szerepkört betöltve, legényavatáson, bevonuló katonák búcsúztatásán, búcsúkon még ma is föllelhető. Szabályozott fölépítésű, formakincse lényegében azonos a szólóverbunkéval, de abból csak azok a motívumok épültek a körverbunkba, amelyek alkalmasak voltak az egységes, egyöntetű előadásra, az együtt táncolásra.

A verbunkos zene hatása az európai zenére

A verbunkos a maga korában egyet jelentett a magyar zenével. Elemei, mint ún. "ungarizmusok" szinte minden európai szerző zenéjében nyomot hagytak.

Brahms például műveiben a verbunkosmuzsikát egészen magáévá tette, mintegy anyanyelvi szinten művelte. 21 magyar táncot írt, s valamennyi eredeti dallam feldolgozása.

Joseph Haydn, a bécsi klasszicizmus egyik vezéralakja, mint ismeretes - megszakításokkal ugyan -, de több mint 30 évig állt az Esterházyak szolgálatában. Nem csoda, hogy hatott rá a magyar verbunkoszene. (Haydn: "Magyar nemzeti induló"). Beethoven több alkalommal is járt hazánkban. Szoros kapcsolatban állt a művészetet pártoló Brunszvik, Erdődy, Esterházy családokkal. III. szimfóniájának egyik részletében az ünnepélyes dallam, a pompázatos ritmus nagyon emlékeztet a verbunkos tánczenére.

Johann Nepomuk Hummel, a pozsonyi származású zeneszerző, aki Mozart egyik kedvenc tanítványa volt, évekig Haydn helyettes karmestereként dolgozott Kismartonban. Szinte természetes, hogy trombita versenyműve magyaros hangvételű.

Liszt Ferenc volt az első, aki műveivel fölkeltette Európa érdeklődését a verbunkos alapú magyar műzene iránt.

A XIX. századhoz, a romantika évszázadához jól illett Liszt érzelmekre ható muzsikája. Magyar rapszódiáival Európa-szerte mindig elsöprő sikert aratott.

Erkel Ferencnek a verbunkoszenéhez kapcsolódó munkássága még színesebb. ő stílussá formálta ezt a zenét, így alkotta meg énekes és hangszeres műveit. Erkel operáiban a hagyományos balett verbunkoselemeket tartalmazó táncbetét. A Bánk bánban a csárdást, a Hunyadi Lászlóban a kifinomult úri palotást találjuk.

A verbunkosmuzsika a XX. században is tovább él Kodály, Bartók és követőik munkásságában. Kodály nagyzenekari művében a Galántai táncokban is megtalálható nemzeti múltunk e legszebb zenei öröksége, a verbunkos.

A verbunkos zene legjelentősebb képviselői

A XIX. században a verbunkos tánczene egyre inkább hangszeres műzenévé alakult, kilépett a toborzás, valamint a falusi táncmulatságok köréből, és a cigányzenekarok közvetítésével szórakoztató társasági zeneként eljutott a nemesi udvarokba és a városi lakossághoz is. A zeneirodalom a most már szélesebb körben kedvelt verbunkosmuzsika alkotói és előadói közül Lavotta, Csermák és Bihari nevét az elsők között említi.

Bihari János

Cigány származású zeneszerző és hegedűvirtuóz. Pesten, Pozsonyban és Bécsben aratta legnagyobb sikereit. 1800 körül öt tagú bandát alakított, s ennek élén valósággal lázba hozta hallgatóságát. Nem ismerte ugyan a kottát, de táncdallamai - amelyek közvetlenül vonója alatt születtek - megannyiszor ámulatba ejtették a közönséget. (Berzsenyi, Széchenyi, Liszt Ferenc emlékezik bámulattal játékára.) Összesen 84 kompozíciója maradt fenn, egyik legismertebb verbunkos dallama a Friss magyar.

Lavotta János

Először joghallgató volt Pozsonyban és Pesten, majd hivatalnok, nevelő lett, s csak később szánta el magát a zenei pályára. Változatos, nyugtalan élete során: volt muzsikadirektor a pestbudai és kolozsvári színháznál, tanított zongorát és hegedűt, majd zenemű-kereskedést is nyitott. Műveiben megpróbálta a verbunkos nagyobb formákba való beépítését (programszvitek). Zenéjéről elismerően nyilatkozott Csokonai, Kölcsey, Kazinczy. Említésre méltó Lassú magyar kompozíciója.

Csermák Antal

Életéről keveset tudunk. Egy ideig a pestbudai magyar színtársulat 1. hegedűse volt. A színházban hangversenyt is rendezett. Zenéje közelebb áll a bécsi hangszeres stílushoz, mint a magyar dallamokhoz. Az első szerző, aki a verbunkos stílust kamarazenére alkalmazta.