Mexikoi kardfarku hal (Xiphophorus helleri)

Mexikoi kardfarku hal (Xiphophorus helleri)

Szarmazasa:Mexiko,Guatemala es Honduras folyoi.

Leirasa: A hím 10-12 cm hosszú, zöld alapszínu, kékesen irizálódó oldalakkal, a test közepén élénkvörös csíkkal. A hím jellegzetessége a farokúszó kardra emlékezteto alakú nyúlványa. Az importált példányok szépségétol messze elmaradnak a 151f51b jelenleg medencéinkben tartott zöld Xiphophorusok. Az akváriumokat tenyészváltozataik népesítik be olyannyira, hogy a zöld alak mindinkább ritkaság számba megy.

Tartas korulmenyei:Aktiv hal.Falank csak nagyobb halakkal tarthato egyutt,sok helyett kivan es kozepes kemenysegu enyhen lugos vizet kedvel,mindenevo.Kedvenc novenyei:Fontinalis,Nitella es Myriophyllum.

Vizhomerseklet:22-25°C

Testhossza:12 cm,a nosteny a nagyobb testu.

A viz pH-ja es kemenysege:6-8 pH,6-12°NK

Tenyesztese:A tenyeszmedencebe finom szalu novenyeket kell helyezni pl.Fontinalis,chara,Nitella.nem ragadozo de szules utan ha ehes kart tehet az ivadekban.4-6 hetenkent szulnek es az ivadekok szama elerheti a 200 is.5-6 honapos korban ivarerett. Egy-egy nostény 4, 5-5 hetenként nagyszámú ivadékot szül. Nem ritkaság a 200-250 ivadék sem. A nostények szívesen fogyasztják újszülöttjeiket, ezért általában védeni kell azokat az anya kanibalizmusa elol. A fiatalok gyorsan nonek, ellenállóak. A Xipho és a Platti hibridizációjának köszönhetjük a legelterjedtebb színváltozatokat. Így az alapszín szempontjából ismerünk: sárga, vörös, valamint fekete változatokat. Az albínók, amennyiben vörös színfarokkal is rendelkeznek, akkor a vörös albínó (neurot) változattal állunk szemben. Az alapszíntol függetlenül elterjedt a wagtail, a berliner és a tuxedo változat, valamint ezek kombinációi.

1961-ben indult hódító útjára a Simson Xiphophorus, amelynek hátúszói megnyúltak.

A hímek hátúszója elérhet a farokúszó kardjának közepéig, a nostényé pedig túlnyúlhat a farokúszón. A lírafarkú változat - amely egy 1966-ban felfedezett mutáció - tovább bovíti a már úgyis igen nagyszámú tenyészváltozat számát. A különbözo tenyészváltozatok egy részének szaporítása nehezebb, mint a "vad" típusoké. Ezek egyrészt kevésbé szaporák, másrészt sokkal igényesebbek, mint a vad változatok. Így az aranyvörös színu egyedek mindkét ivarban gyakran terméketlenek. A fekete Xiphophorus nostények között alig akad termékeny, míg a hímek dönto többsége intersex (hím és no közötti) jellegu. A berliner változatok szaporasága is gyenge, különösen az erosen pigmentált egyedeké. Lehetoleg csak azokat a berliner Xiphophorusokat tartsuk tenyésztésben, amelyeken nagyon kis kiterjedésu a fekete folt. A Sipson Xiphophorusok homzygota egyedei életképtelenek (letalis faktor). A heteroziygoták is lassabban növekednek, a tartási hibák iránt érzékenyebbek.

A lírafarkú Xiphophorusok rendszeres szaporítása még nem megoldott kérdés. A hímektol csak mesterséges úton sikerül spermát nyerni, és ezt üvegpipettával kell a nostények ivarnyílásába juttatni (mesterséges megtermékenyítés).

A lírafarkú változat rendszeres szaporítása tervszeru keresztezési eljárásokkal megoldható úgy, hogy lírafarkú nostényeket nem lírafarkú hímekkel párosítjuk.

Általános irányelvéknt tartsuk szem elott, hogy lehetoleg csak az azonos alapszíncsoportba tartozó egyedeket párosítsuk egymással (pl. Aranyvöröset aranyvörössel), mert különben az ún. elfedett színek (epi és hiposztázis jelensége) jelennek meg az ivadékban, ami nagyon kedvezotlen pigmentációjú utódokat eredményezhet.