A sziami harcoshal

A sziámi harcoshal Betta splendens, REGAN, 1910

Kedves Olvasó! Két cikket is olvashatsz egyszerre a bettákról. Az egyik Pasaréti Gyula tollából a tartásukról, szaporításukról, a másikat Major Hajnalkától a tenyészváltozatokról. A tenyésztésröl szóló cikk olvasásához kattints a cikkre!

A harcoshalak nemébe (Betta) jelenleg több mint 30 ismert faj tartozik. Szaporodásmódjuk alapján vannak közöttük habfészeképítök és szájban költök. A l 444b12e egismertebb faj a habfészeképítö sziámi harcoshal, a Betta splendens.

1892-ben jelent meg elöször Európában, majd 1896-ban vittek 10 párat Moszkvából Berlinbe, és azóta is legkedveltebb díszhalaink egyike. Labirinthal, ami azt jelenti, hogy oxigénigényének jelentös részét képes a légköri levegöböl kielégíteni. Tartása egyszerü, nem igényel speciálisan beállított vizet. Vegyes akváriumba is ajánlható, de ne tegyük olyan medencébe, ahol pl. szumátrai díszmárna, nagytestü sügér, vagy más csipkelödö hal van. A harcoshal nevet onnan kapta, hogy erösen védelmezi területét, ha oda hím vetélytárs érkezik, akkor azt minden eszközzel (elijesztés, harapások) elzavarja. Kipróbálhatjuk egy egyszerü fogással, hogy halunk mennyire támadókedvü. Tartsunk elé egy tükröt. Ahogy felismeri a mozgó tükörkép-bettahímet, azonnal támadásba kezd. Az így védett terület (revír) átméröje 40-70 cm között van. Ez azt jelenti, hogy egy nagyobb, 1 méternél hosszabb, akváriumba kettö vagy több hím is tehetö.
A kifejlett hím 7 cm, míg a nöstény 1 cm-rel kisebb marad. E halak élettartama általában 3 év, de ha hüvösebben tartjuk öket, akkor meghaladhatja a 4 évet is.

Tenyésztés:

Tenyésztése egyszerü, de a felnevelt ivadékok száma több mindentöl függ. A tenyésztés menete nálam a következö:
Megtöltök egy 4 literes akváriumot szürt (ill. ülepített) esövízzel és meleg (28-30 C°) helyre teszem. Ha füteni kell az ívatómedence vizét, akkor feltétlenül takarjuk le valamivel, mert késöbb a kikelt kishalak, ha hideg levegöt szívnak, könnyen megfáznak és hasonúszók lesznek. Én a tenyészállatokat egyszerre helyezem a medencébe, de ha nem vagyunk biztosak a nöstény ivarérettségében, akkor egy beföttesüvegben lógassuk be a hím mellé. Ha nöstény néhány perc alatt becsíkozódik, akkor van benne érett ikra és beengedhetjük a fiú mellé. Ha több bettás ívatóakvárium kerül egymás mellé, akkor azokat az oldalakat, ahol a hímek láthatják egymást, takarjuk le (pl. újságpapírral), hogy ne egymással foglalkozzanak, hanem a behelyezett nösténnyel.
Ha van, akkor egy kis kagylótutajt (Pistia) teszek a víz tetejére, de egy darab hungarocell, vagy kartonplaszt lapocska is megteszi. Ez alá építi a hím a fészket. A fészeképítésben a nöstény is segít. A második, vagy a harmadik napra már az ikrák is a fészekbe kerülnek. A párzás a fajra jellemzö módon zajlik, igen látványos, és mintegy két órát tart. Gyönyörü látvány, amikor a hím a fészek alá csalja nöstényét, hogy ott átölelve kipréselje belöle az ikrákat. Ikrázás után - akár még aznap - vegyük ki az ívatómedencéböl a nöstényt, mert a hím nagyon megverheti.
A habfészeképítö labirinthalak között (gurámik, betták, bozóthalak) a sziámi harcoshal az egyik, amelynek ikrája nehezebb a víznél. Ezért van szükség arra, hogy a hím gondozza a fészket és állandó ügyeletet tartson, visszavigye a fészekböl lehulló ikrákat. Az ikrákból 24-36 óra alatt kelnek ki a kishalak, valamint további 48-72 óra amíg elúsznak és a habon való függeszkedést felváltja az úszás illetve a táplálék keresése. Ekkor vegyük ki a hímet is és kezdjük meg az etetést igen apró eleséggel.

Indításnak megfelel a fött tojás sárgája, a papucsállatka, vagy a frissen keltetett -apró méretü, vagy 16 órás- sóféreg. A fött tojás sárgájából kb. borsónyit vizesen szétkenek a tenyeremen, majd "kezet mosok" a kishalak vizében. Az etetés megkezdésekor tegyünk a kishalak mellé néhány apró vízicsigát, hogy a keletkezö eleségmaradékokat megegyék. Szokás az, hogy a kishalak elúszása után, amikor már legalább két napja esznek, összeöntünk több, egyidöben kelt csapatot egy nagyobb akváriumba. Így nagyobb helyen több kishal is nevelhetö egyszerre, söt a nagyobb vízmennyiség könnyebben szürhetö. A szüréshez egyszerü szivacsos szüröt, vagy talajszüröt használjunk. A kikelt kishalakat naponta legalább kétszer etetni kell, mert megfelelö fejlödés csak így érhetö el. Az egyhetes ivadékoknál elhagyhatjuk a papucsállatot és etethetünk keltetett sórákot, mikrót, finom szemü planktont és jó minöségü száraz eleséget. Nálam a vágott tubifex vált be leginkább. Növekedésük ettöl rohamosan megindul, persze a szürést és a vízcserét fokozni kell.

Az egyhónapos halakon már jól látható a színezet, és naponta egyszer megkínálhatjuk öket vágott, kimosott tubifex-szel. Bö etetés és rendszeres (hetenkénti) vízcsere esetén halaink nem nönek szét, de figyeljünk arra, hogy a csapat legszebb, legelöször színesedö egyedei hímek lesznek! A hímek aránya egy ikrázásban általában kb. 30 %-os, de neveltem már olyan, közel ötszáz fös csapatot, amelynek 90 %-a hím volt.
A betta betegségekre nem érzékeny, de nem bírja az öreg, savanyú vizet. Ha costia jelenik meg a halakon (olyan, mintha lisztben forgatták volna meg a halakat), cseréljük le a fele vizet, és használjunk egy kevés xanthachridint.
 Magunk is megpróbálkozhatunk különleges nagy betta hímek nevelésével. Több lehetöségünk van ehhez. Az egyik esetben úgy járunk el, hogy a megfelelö hímeket más halakat tartalmazó medencébe tesszük, ahol betta hím csupán egyetlen lesz -olyan akváriumba tegyük, ahol nem bánthatják öket-.
A második lehetöség az, hogy begyüjtünk sok 1 literes beföttesüveget és a kiszemelt bettapéldányokat ezekbe helyezzük ki. Az üvegeket félig töltjük vízzel, jól etetünk és minden héten cseréljük az egész vizet, ezzel egyidöben szivaccsal kitöröljük az üvegeket. A harmadik megoldáshoz szükségünk van egy, vagy több, olyan medencére, amelyik félliteres részekre van osztva. Ha magunk ragasztunk ilyen bettahím-tartókat, megtehetjük azt is, hogy a választófalak ne érjenek le az akvárium aljára, mert így a teljes vízmennyiség együtt mozog, együtt kezelhetö.