Kertész Imre - Koltai Lajos: Sorstalanság

- Oktatási segédanyag a film iskolai feldolgozásá 434f52e hoz -

Tartalomjegyzék

Bevezető

1. A Sorstalanság tanításának lehetőségei

2. A Sorstalanság tanításának problémái

2.1. Mit tegyünk, ha érdektelenség vagy elutasítás fogadja a filmet?

2.2. Mit tegyünk, ha érdektelenség vagy elutasítás fogadja a regényt?

2.3. Mit tegyünk, ha határozott ellenérzésekkel ülnek be a diákok a filmre?

2.4. Mit tegyünk, ha politikai és ha nem politikai ellenérzéseket tapasztalunk?

2.5. Mit tegyünk, ha antiszemita ellenérzéseket tapasztalunk?

3. A Sorstalanság filmen

3.1. Az adaptációról

3.2. Koltai Lajos rendező a filmről

3.3. Kérdések és szempontok a film iskolai feldolgozásá 434f52e hoz

4. Kertész Imréről

4.1. Rövid életrajz

4.2. Kertész Imre írása önmagáról

4.3. Kertész Imre művei

4.4. Kertész Imre önjellemzése művészetéről

5. A regényről

5.1. A könyv stílusa és elbeszélésmódja

5.2. Az író vallomása művéről

6. A Sorstalanság mint történelmi tapasztalatok közvetítője

6.1. Történelmi kronológia a holokauszt történetéhez

6.2. Tudnivalók a koncentrációs táborokról

7. Ajánlott művek

7.1. Ajánlott szépirodalmi művek, visszaemlékezések és dokumentumok a holokausztról

7.2. Filmek a zsidóüldözésekről, a holokausztról és a koncentrációs táborokról

7.3. Válogatott szakirodalom a holokausztról

7.4. Ajánlott linkek

Tisztelt Kollégák!

2005 elején a magyar mozikban bemutatják a Sorstalanság című filmet, amelyet az első és eddig egyetlen magyar Nobel-díjas regényből, Kertész Imre azonos című remekművéből készített Koltai Lajos, a korábban kiváló operatőrként ismert rendező. A film bemutatását nagy várakozás, sok hír, pletyka, információ és félinformáció előzte meg. Most íme, itt a film és vele a lehetőség, hogy ki-ki saját szemével győződjön meg arról, milyen film készült Kertész Imre könyvéből.

Ennél sokkal nagyobb lehetőséget is kínál a film: olyan százezrekhez és milliókhoz is eljuttathatja a regényt, akik eddig nem olvasták, akik csak hírből hallottak róla, esetleg akik megpróbálkoztak az elolvasásával, de nehéznek találván azt, félretették. Olyan emberekhez is eljuthat a film révén a történet, akik nagyon keveset tudnak az emberiség történetének eddigi legtotálisabb népirtási kísérletéről.

Ám még ennél is nagyobb az a lehetőség, ami a film kapcsán kínálkozik: a magyar holokauszt története úgy kerülhet be a magyar történelmi tudatba, mint a magyar múlt kitörölhetetlen része. A filmkockákon magyar embereket látunk, magyarul beszélő hősöket, magyar bérházakat és utcákat, villamosokat és csendőröket. Vagyis világossá válhat sokak előtt, hogy itt nem mások tragédiájáról van szó, hanem a mi közös tragédiánkról, a miénkről, akik itt élünk a Duna-Tisza táján. Magyar tragédiáról szól a film, még ha főhőse és annak családja zsidó is. A hangsúly a látszólag jelentéktelen is szócskán van: a főhős magyar is, zsidó is, és budapesti is, gyerek is, tanuló is, kamaszfiú is. Egy azok közül, akik századunk történelmének legnagyobb botrányát átélték és elszenvedték. Egy apáink, nagyapáink, dédapáink közül. Egy közülünk.

1. A Sorstalanság tanításának lehetőségei

A film több különféle kontextusban is előkerülhet az iskolában. Egyrészt ünnepi alkalmakkor, elsősorban a holokauszt áldozatainak emléknapján, április 16-án, de más ünnepi alkalmakkor is, például az adott településről elhurcolt zsidó emberekre való emlékezéskor.

A témának elő kell kerülnie a történelemórákon, akár nyolcadik, akár tizenkettedik évfolyamon. Irodalomból a nagyobbakra érdemes gondolni: középiskolásokra, akik esetleg megismerkednek Kertész Imre művével. Érdemes osztályfőnöki órákon is beszélni az európai és a magyar holokauszt történetéről: a múlt feldolgozása, közös múltunk máig fájó kérdései az osztályfőnöki órák fontos témái lehetnek. Médiaórákon azokon a filmeken kívül, amelyeket filmtörténeti, filmelméleti vagy narratológiai szempontból feltétlenül be kell mutatni tanítványainknak.

Sokak számára nehéz feladat elolvasni a Sorstalanságot. Ezért érdemes azzal kísérletezni, hogy a tanár kedvet ébresszen iránta, még ha a gyerekek esetleg nem is tudják végigolvasni a könyvet. Ilyenkor felolvashatunk néhány részletet, beszélgethetünk egy akkora szövegrészről, amit képesek elolvasni és befogadni a diákok. Ha a részletet kontextusba kívánjuk helyezni, akkor elmesélhetjük magunk a könyv történetét, de felhasználhatjuk a filmet is.

2. A Sorstalanság tanításának problémái

2.1. Mit tegyünk, ha érdektelenség vagy elutasítás fogadja a filmet?

Nemcsak a regény, de a film is nehezen befogadható. Játékideje több mint két óra, emellett sajátos a tempója, olyan, amit a klipekhez, reklámokhoz és akciófilmekhez szokott tanítványok nehezen vesznek fel. Le kell hozzá lassulni, figyelmesnek kell lenni - mindez nem könnyű feladat egy 14-18 éves diáknak. Ezért javasoljuk, hogy csak kellő előkészítés után nézessék meg a diákokkal a filmet. Beszéljenek a hátteréről, keltsék fel az érdeklődésüket a téma iránt, hívják föl a figyelmet előre néhány - akár sok - mozzanatra. Mondjanak szempontokat, sőt, a filmnézéshez is adjanak tanácsokat.

Ha van rá módjuk, lehetőleg ne videón és főleg ne televízión nézzék meg, hanem legalább videoprojektorral, de inkább moziban. Remélhetőleg bármelyik mozi hajlandó lesz külön kérésre levetíteni a filmet. A képek ugyanis fontosak, szépen szerkesztettek: nem elég, ha egy néző azonosítani tudja, mi van a képen, de látnia is kell a színeit, a kompozícióját, az arányait, a ritmusát. Ha megoldható, törekedjünk arra, hogy minél teljesebb élményt kapjanak tanítványaink.

És mit tegyünk, ha ezek után sem tetszik a film? Ha hiába meséltünk róla, hiába készítettük elő a vetítést - mégsem tetszik egy-egy diáknak vagy akár egész csoportoknak? Ha így alakult, fogadjuk el, hogy ízlésbeli kérdésekben nincsen kötelező előírás. Érveljünk a film és a könyv szépségei, jelentősége mellett, mutassunk sok példát a filmből arra, hogyan lehet képek segítségével visszaadni egy szemléletmódot és nyelvet, de ne alkalmazzunk ízlésdiktátumot. Tartsuk tiszteletben a diákok ízlését - de magyarázzuk el nekik, hogy az ő ízlésük sem abszolút, és azt is tiszteletben kell tartani, ha valakinek nagyon tetszik a film, ha megrázónak, katartikusnak találja.

2.2. Mit tegyünk, ha érdektelenség vagy elutasítás fogadja a regényt?

A regény elolvastatása is sok ellenérzést okozhat. Nehéz a nyelve, nehezen azonosítható a nézőpontja és az értékrendje. Nem ad olyan fogódzókat, amilyeneket sok más könyv és film megad, nem engedelmeskedik a sémáinknak, a sablonjainknak, nem engedni, hogy a befogadó ne gondolkozzon rajta. Ha nehéznek vagy érthetetlennek tartják diákjaink, fogadjuk el. Ugyanakkor - éppúgy, mint a filmnél szóltunk róla - mutassuk be a könyv jelentőségét. Érdemes hangosan felolvasnunk néhány oldalt, egy-két részletet a könyvből. Egészen másként reagálnak gyakran olvasási problémákkal küszködő tanítványaink olyan szövegre, amelyet szépen, érthetően felolvasnak nekik, mint aminek az elolvasásával küszködnek. Hiába tűnik ijesztőnek a szó: elemezzük a szöveget, megmutatva szépségét, bonyolultságát, radikálisan eredeti nézőpontját. És reménykedjünk abban, hogy az évek múlásával, történelmi élettapasztalatokkal gazdagodva, felnőttként inkább lesznek képesek befogadni a könyvet diákjaink.

2.3. Mit tegyünk, ha határozott ellenérzésekkel ülnek be a diákok a filmre?

Sajnos meglehetősen megosztott a magyar társadalom mind a magyar holokauszt, mind Kertész Imre könyvének megítélésében. Ennek a problémának a gyökere nem az iskolában keresendő, de az iskolában is érezteti hatását. Mindenekelőtt hívjuk föl a figyelmet az előítélet-mentes megközelítésre, ami előfeltétele mindenfajta gondolkodásnak; hiszen a kész értékelések és gondolatok akadályozzák a gondolkodást azzal, hogy mintegy helyettesítik a megértést az átvett gondolati panelekkel. Javasoljuk tehát diákjainknak: nyissák ki fülüket, szemüket, agyukat és lelküket, és nézzék úgy a filmet!

Másodszor: mindenféle tudás segíthet az előítéletek lebontásában. Ezért beszéljünk minél többet a második világháborúról, a zsidóüldözésekről, a holokausztról, a magyar holokausztról, a koncentrációs táborokról.

Harmadszor: minél konkrétabb és kézzel foghatóbb, minél átélhetőbb, minél személyesebb valakinek a tudása, annál inkább én-közeli lesz, és az ilyen tudás válik igazán a személyiség részévé. Ha tehetjük, vetítsünk filmeket a témáról, vigyük el tanítványainkat a holokauszt-múzeumba, kiállításra, ha tudjuk, vigyük el őket Auschwitzba, Buchenwaldba vagy más koncentrációs táborba. Olvassunk fel memoárokból, regényekből, novellákból, mutassunk nekik fényképeket. Tegyük a történetet élményszerűvé.

2.4. Mit tegyünk, ha politikai és ha nem politikai ellenérzéseket tapasztalunk?

Az ellenérzések gyakran más köntösben jelentkeznek, mint ami az eredetük. Lehet, hogy egy diák azt mondja, hogy a film unalmas, és ezzel politikai ellenérzését fejezi ki - de lehet természetesen az is, hogy azért tartja unalmasnak, mert nem értette, mert nehéz volt számára, mert nem nőtt fel a témához, mert hárítja magától, és természetesen találhatta azért unalmasnak, mert unatkozott rajta, mert lassú számára a film. Ne gyanítsunk politikai természetű ellenérzést ott, ahol nem az van, ugyanakkor igyekezzünk érdemben reagálni a diákok által felvetett kérdésekre. Hangsúlyozzuk a jóindulat szerepét a beszélgetésekben: azt, hogy egymás szavait komolyan vesszük, hogy véleményünk érdemi és nem előítéletekből fakadó. Ne engedjük, hogy aktuálpolitikai vitává fajuljon a film és a könyv megbeszélése, még ha tudjuk is, hogy az egyes vélemények mögött különböző politikai nézetek állnak.

2.5. Mit tegyünk, ha antiszemita ellenérzéseket tapasztalunk?

A tanárnak maximális toleranciát kell tanúsítania a véleményeket illetően, ugyanakkor egyértelműen meg kell húznia a véleménymondás határait. Ezek a határok egyrészt ott húzódnak, ahol hazánk alkotmánya meghúzza azokat: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül." Másrészt a véleménymondás határainak kijelölésekor meg kell tanítani a diákokat tapintatosnak lenni: figyelembe venni mások érzékenységét, elutasítani minden olyan nyelvet, amely másokat bánt, megkülönböztet, mások érzékenységére nincs tekintettel. Vagyis vannak tolerálható, sőt tolerálandó vélemény- és nézetkülönbségek, és vannak elfogadhatatlan állítások. Jeleznie kell a tanárnak, hogy más a véleménykülönbség, és más a megkülönböztetés, más a gondolkodás szabadsága, és más a sértés.

Elfogadhatatlan minden antiszemita megnyilvánulás. De természetesen nem kell minden nem filoszemita megnyilvánulásban antiszemitizmust látni. A holokuaszt-tagadás ugyancsak elfogadhatatlan. De ez természetesen nem kell hogy jelentse minden holokauszt-témájú mű szeretetét, és nem szabad minden kérdésben és kételyben holokauszt-tagadást látnunk.

3. A Sorstalanság filmen

3.1. Az adaptációról

Irodalmi művek filmes adaptációja mindig felveti a kérdést: azonos-e film a könyvvel, hűséges-e a könyvhöz, jobb vagy gyengébb annál. Hétköznapi tapasztalatunk szerint ilyenkor meglehetősen parttalan vita alakul ki atekintetben, hogy a film vagy a könyv tetszett-e jobban.

Ha ezt a kérdést felvetjük tanítványainknak, feltétlenül tisztázzuk: két külön műalkotásról van szó, amelyek más-más nyelven szólalnak meg, más törvényszerűségeik vannak, mások az alkotóik, máskor keletkeztek, más a közönségük - és így tovább. Ezért azt a kérdést, hogy melyik tetszett, érdemes ugyan felvetni, de csak azért, hogy miután mindenki elmondta a maga élményeit, már érdemben lehessen a filmről beszélni.

A film mindvégig lineárisan meséli el a történetet. Nincsenek benne időbeli váltások, ugrások, visszaemlékezések. Ezzel az egyívű történetmeséléssel hűséges igyekszik lenni a regényhez, amelynek szintén lineáris az időrendje. Ez a technika lehetővé teszi, hogy Köves Gyuri fejlődéstörténetére koncentrálhassunk: egyfajta külső leépülés- és belső fejlődésregényre. Mert Gyuri naiv és jószándékú nézőpontjából látjuk az eseményeket, aztán Gyurival együtt éljük át a legnagyobb megaláztatásokat és legmélyebb kínokat, Gyuri arcának változásában látjuk viszont a szenvedéseknek az embert átformáló, lelket torzító erejét, és szintén Gyuri tekintetében látjuk a kérdést: hogyan lehetséges mindez? Hogyan történhetett ez meg? Hogyan képesek emberek ezt cselekedni - és hogyan képesek emberek ezt elviselni? A film ezért is koncentrál a főszereplő arcára, tekintetére.

A film színei fokozatosan egyre fakóbbak, halványabbak, élettelenebbek lesznek, bár a képek mindvégig szépek és költőiek. Ezzel kívánja a film visszaadni azt a látásmódot, ahogyan szereplői átélték a történteket, ezzel is kifejezi a látásmód változását. Ugyanakkor a képek el is emelik a filmet a naturalizmustól: nem érezzük egy pillanatra sem, hogy a szenvedések közvetlen ábrázolásával akarna a film a nézőjére hatni. A befogadó együtt-szenvedése nem fizikai, biológiai a film alatt, hanem emberi-szellemi. Gondolkodó és érző embereket kíván megszólítani a film, nem az ösztöneinkre hat.

3.2. Koltai Lajos rendező a filmről

"Abban hamar egyetértettünk Kertész Imrével, hogy a regény alapvonása a linearitás, nem pedig a csapongás, hiszen nincsenek benne csattanók, és a katarzisok nem a felszínen, hanem a főhős lelkében történnek meg. Nincsen a történetben egy attraktív kulcsjelenet, amire az egész filmet fel lehetne húzni, ehelyett a dolgok csendben, lépésről lépésre - egész egyszerűen - megtörténnek. Filmesként nehéz dolog lemondani a megható nagyjelenetekről, és csendben maradva, egy lelket követve letapogatni a történetet.

Minden, amit tényszerűen tudunk, a fotóarchívumokból származik, kamera ugyanis soha nem volt a táboron belül, nincsen mozgóképes dokumentáció a rabéletről. A témával foglalkozó tudósok ugyanakkor meg vannak győződve arról, hogy maradtak fenn tekercsek, azaz forgattak a barakkokon belül, de ezek az anyagok el vannak süllyesztve valahová. Nekünk tehát egyedül fekete-fehér fényképek álltak rendelkezésünkre, a szem élménye, amelyhez a történet folyamán a lehető legközelebb akartunk kerülni. Nem mutathattunk be más világot, mint ami az emlékezetben él. A cselekmény előrehaladásával a kép elszíntelenedik, hiszen a holokauszt-élmény a nézők számára világszerte fekete-fehér, de legalábbis nagyon kevéssé színes. A felszabadulás után természetesen az oroszok és az amerikaiak is sokat forgattak színesben, de az már egy másik világot, a tábor utáni életet ábrázolja.

A színvilág megfestésén és a pontos környezetrajz visszaadásán túl a személyes, fizikai és lelki változás ábrázolását tartottuk legfontosabb feladatunknak. A legtöbb holokauszt-filmben a történet eleje és vége között átlagosan minimum egy év telik el, a szereplőkön azonban jóformán semmi változást nem észlelni. A Sorstalanság állapotfilm: leépülés-történet és szenvedéstörténet egyben. Elsősorban a főszereplő, Köves Gyuri leépülését követi, de természetesen hangsúlyos az őt kísérő, majd egyenként eltűnő, esetleg elpusztuló mellékszereplők párhuzamos sorsa is.

Nem holokauszt-filmet készítettünk, csupán egy fiú történetét meséltük el. Elkezdtük követni Köves Gyurit, mert érdekes és szimpatikus ember, érdemes arra, hogy kíváncsiak legyünk a sorsára. Követtük a fiú lelkét, akár egy dokumentumfilmben, miközben ő bekerült egy olyan világba, melynek nem akar részese lenni. Nem az a célunk, hogy egy megható történet tolmácsolásával megríkassuk a nézőt, ám akinek sírnia kell, az tegye meg. Nem szurkáljuk kötőtűvel a közönséget, nem facsarjuk ki a könnyzacskóját, de ha lélekben olyan közel kerül a fiúhoz, hogy szenvedő részese lesz a történetnek, akkor el fogja sírni magát."

3.3. Kérdések és szempontok a film iskolai feldolgozásá 434f52e hoz

A. A történet

1. Foglaljátok össze Köves Gyuri korábbi élettörténetét a film alapján!

Mit tudunk az elfogása előtti életéről - helyzetéről, családjáról, jelleméről, személyiségéről?

Mikor kezdődik a történet? Mi történik Gyuri apjával? Hogyan reagál a környezete Gyuri apjának munkaszolgálatra történő bevonulására?

Kik Gyuri rokonai, ismerősei? Melyiket milyennek ismerjük meg?

2. Hogyan történik Köves Gyuri elfogása?

Milyen a fiúk hangulata a begyűjtéskor?

Hogyan viselkedik a magyar csendőr?

Hogyan változik meg a begyűjtött zsidókat kísérők magatartása?

Ki próbál meg segíteni, és hogyan? Ki fejezi ki a gyűlöletét a zsidók iránt?

3. Hogyan szállítják az összegyűjtött zsidókat Auschwitzba?

Milyen mellékalakokat látunk az utazás során?

Ki hogyan reagál a történtekre?

Hogyan viselkedik a határon posztoló csendőr a rabokkal?

Hogyan és milyennek látják Auschwitzot az oda megérkező foglyok?

4. Hogyan változik meg Köves Gyuri élete a lágerekben?

Milyenek a foglyok körülményei: étkezése, alvása, öltözete, mosdása, munkája, orvosi ellátása?

Próbáljátok meg rekonstruálni a film alapján: milyen lehetett a koncentrációs tábor (épületek, utcák, őrök, munkahelyek, szögesdrótok stb.)!

Kiket ismerünk meg a foglyok közül - ki hogyan viselkedik?

Kiket ismerünk meg a fogvatartók közül - ki hogyan viselkedik?

Milyen különösen elviselhetetlen események vannak Gyuri táborbeli életében? Mely epizódok a legemlékezetesebbek?

Ki hogyan próbál meg védekezni a szenvedések ellen?

5. Mikor éli át a legnagyobb megpróbáltatásokat Köves Gyuri?

Van-e olyan pillanat az életében, amikor már nem próbál meg élni?

Hogyan bánnak vele mint beteggel?

Kik segítenek neki - miért és hogyan?

6. Hogyan éli át a láger felszabadítását Köves Gyuri?

Melyek az első élményei a szabadságról?

Miért nem megy el az amerikai katonával?

Hogyan kerül haza Magyarországra?

7. Kikkel találkozik hazaérkezvén? Hogyan fogadják visszatérését?

Mit kérdez tőle a pályaudvaron az őt megszólító férfi? Miért?

Hogyan, miről, miért beszél vele a villamoson neki segítő újságíró?

Hogyan fogadja Citrom Bandi családja?

Kikkel találkozik a házban Gyuri? Kikkel beszélget - ki mit gondol a történtekről?

Mit tud meg a családjáról hazatértekor?

8. Miért Sorstalanság a film és a könyv címe?

Hogyan kerül szóba a sors a filmben? Mit mond a házbeli lány erről a film elején? Mit válaszol erre Köves Gyuri?

Megtud-e véleményetek szerint valamit a sorsról a történet végére?

Mit jelent a "sorstalanság" szó? Elvették a sorsát - eleve nincs sorsa - nem ismeri a sorsát - nem érti a sorsát?

Kire vonatkozik a sorstalanság kifejezés? Köves Gyurira - a lágerekbe hurcoltakra - a zsidóságra - minden emberre?

Van-e sorsa Köves Gyurinak? Lesz-e sorsa?

Érti-e Köves Gyuri, hogy mi történik vele? Jobban érti-e a történet végén?

9. Elgondolkodtatok-e a film és a regény utolsó szavain, amelyek "a koncentrációs táborok boldogságáról" szólnak?

Mi a furcsasága ennek a kifejezésnek?

Hogyan lehet elképzelni, hogy utólag "a koncentrációs táborok boldogságáról" beszél a főhős?

Miért beszél erről? Mert voltak boldog pillanatok benne - mert túlélte - mert nagyon intenzív, meghatározó, felejthetetlen élmény volt számára - mert fölismerte, hogy élni mindezek ellenére jó - mert itt ismerte és értette meg önmagát - mert itt ismerte és értette meg a sorsát - mert nem tudja megkülönböztetni a boldogságot és a boldogtalanságot - mert tudott örülni a puszta létezésnek is?

B. A film

1. Hogy tetszett a film - mi tetszett benne, mi nem?

Melyek a film legemlékezetesebb képei, képsorai?

Mit találtatok benne megrázónak, szépnek, váratlannak, megdöbbentőnek?

2. Hogyan vált a film a képsorok között?

Miért ilyen a vágástechnikája?

Milyen a film ritmusa, tempója? Hol változik meg a ritmusa?

3. Honnan látjuk a történteket?

Ki a filmbeli elbeszélő?

Mennyiben azonosul a film nézőpontja Köves Gyuri nézőpontjával?

4. Milyen a filmbeli események időrendje?

Véleményetek szerint miért nincsenek benne előre- vagy visszautalások, emlékek?

5. Milyennek látjuk Köves Gyuri arcát? Hogyan változik az arca?

Milyen emlékezetes arcokat tudtok felidézni?

6. Melyek a film legszebb képei?

Hol használ nagyon közeli képet (premier plánt) a film?

Hol használ nagyon távoli képet (nagytotált)?

A közeli, félközeli vagy a távoli képek dominálnak a filmben? Miért? Hogyan váltogatja ezeket a film? Miért?

Hogyan mozog a kamera? Hol és hogyan változik meg a kamera mozgása? Vannak-e feltűnő váltások a kameramozgásban?

Hol látunk valamit más tárgyak, emberek, dogok takarásában, félig vagy csak részben? Hol, miért használja ezt a képkompozíciót a film?

Milyen fényekre emlékeztek?

Milyen az ég színe, fénye Auschwitzban?

7. Milyen beszédet, zörejeket, zenéket hallunk a filmben?

Hogyan beszélnek egymással a szereplők?

Hogyan változik meg a szereplők nyelve a lágerben?

Mely nyelveken beszélnek a szereplők? Vannak-e nyelvileg érthetetlen részei a filmnek?

Hol szólal meg a zene a filmben? Milyen dallamokra emlékeztek?

Mi a zene funkciója a filmben - hol mi a funkciója?

4. Kertész Imréről

4.1. Rövid életrajz

A magyar közgondolkodást az öröm ellenére szinte sokkolta a Nobel-díj. Egy olyan könyvért kapta meg a szerző minden irodalmi díjak legjelentősebbikét, amelyet először kiadója visszautasított. Kertész Imre olyan témáról írt, amelyről könyvek ezrei keletkeztek, mégis ezt tartotta a nemzetközi irodalmi közvélemény a legnagyszerűbbnek. Egy önmaga zsidóságát vállaló magyar író kapta ezt a kitüntetést. Olyan író, aki élete egy részét Németországban tölti, szeret ott élni, és akinek a német fordítások és kiadások hozták meg a világhírt. Aki többször leírta és elmondta, hogy magyar rendőrök tartóztatták le, magyar csendőrök deportálták. És aki szerint Magyarország a háború óta eltelt hatvan év alatt sem nézett szembe őszintén és komolyan a múltjával.

4.4. Kertész Imre önjellemzése művészetéről

"Ha Auschwitzról írunk, tudnunk kell, hogy Auschwitz - egy bizonyos értelemben legalábbis - felfüggesztette az irodalmat. Auschwitzról csak fekete regényt lehet írni, tisztesség ne essék szólván: folytatásos ponyvaregényt, amely Auschwitzban kezdődik, és mind a mai napig tart. Amivel azt akarom mondani, hogy Auschwitz óta semmi sem történt, ami Auschwitzot visszavonta, ami Auschwitzot megcáfolta volna. A Holocaust az én írásaimban sosem tudott múlt időben megjelenni.

[.] A Holocaustnak elnevezett kérdéskört én sohasem próbáltam holmi németek és zsidók közti feloldhatatlan konfliktusnak tekinteni; sohasem hittem, hogy a zsidó szenvedéstörténet legújabb fejezete, amely logikusan követi a korábbi próbatételeket; sohasem láttam az úgynevezett történelem egyszeri kisiklásának, a korábbiaknál nagyobb szabású pogromnak, a zsidó állam létrejötte előfeltételének. A Holocaustban én az emberi állapotot ismertem fel, a nagy kaland végállomását, ahová kétezer éves etikai és morális kultúrája után az európai ember eljutott."

5. A regényről

5.1. A könyv stílusa és elbeszélésmódja

A regény legszembetűnőbb sajátossága nyelvének nehézkessége. 1973-ban azért utasította vissza a regényt a kiadó, mert "nehézkes, rosszízű mondatokban" meséli el a történetet, és a kiadó szerkesztője úgy vélte, ez a nyelv nem biztosít megfelelő köntöst és fontos témának. Fontos dolgokról nem lehet ilyen rossz, hosszú, nehézkes, néhol rosszul érthető mondatokban beszélni - vélekedett. És valóban, szinte minden olvasónak szembetűnik, milyen csikorogva formálódnak a mondatok.

Miért jelentékteleníti el szándékosan a szöveg az eseményeket? Miért ilyen rejtetten és görcsösen halad előre? A magyarázat egyrészt az elbeszélő személyében - és ezzel együtt az elbeszélés szituációjában - rejlik. Másrészt, természetesen, a regény felfogásában, szemléletében, világképében. Az elbeszélő egy tizenötödik életévében lévő gimnazista fiú, Köves György, és a regény mindvégig nagyon következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy az ő és csakis az ő nézőpontját érvényesítse. Azért különösen nehéz ezt a szemléletet tartani, mert ez a tizenöt éves fiú annyit tud, lát és ért a világból, amennyit egy átlagos tizenöt éves gyerek tudhat, láthat és érthet. Vagyis ami kiderül a regényből, az csak és kizárólag az ő nézőpontján keresztül derülhet ki.

Ehhez a nagyon korlátozott elbeszélői szemlélethez járul az egyidejű elbeszélés fikciója. "Ma - mondja az első mondat - nem mentem iskolába", vagyis azt kell gondolnunk, még aznap mondja el a történteket Köves Gyurka. Vagyis legfeljebb korlátozottan egyidejű lehet az elbeszélés, mondjuk még aznap este elmondja a tapasztalatait és élményeit a főhős. Hiszen minden múlt időben áll, mégis úgy tűnik, az eseményekhez nagyon közeli elbeszélő időpontban meséli a történeteket. Nem lehet egyidejű az elbeszélés, változtatjuk tovább az álláspontunkat, hiszen a későbbiekben gyakran hosszabb időegységeket fog át egy-egy rész, a láger legsúlyosabb hónapjairól vagy a kórházban töltött időről nem naplószerűen tudósítva, hanem elbeszélésként, utólag összefoglalva beszél. Addig bizonytalankodunk az elbeszélés idejét, szituációját illetően, amíg egyrészt meg nem szokjuk, hogy bizony valami nagyon korlátozott nézőpontból látjuk az eseményeket, és mégis torokszorító az, amit a fiú elmesél, másrészt meg nem szokjuk ezeket az akadozó, félbemaradó, magyarázkodó mondatokat, harmadrészt pedig meg nem érkezünk az utolsó bekezdéshez.

Az utolsó bekezdés ugyanis ismét felvillant egy elbeszélői szituációt, amelyről azt gondoljuk, az egész regény beszédhelyzete lehet. A hazatérés napján Köves Gyurka hazamegy, de lakásukban mások élnek, apja meghalt a munkaszolgálatban, mostohaanyja férjhez ment korábbi alkalmazottukhoz, Sütő úrhoz és máshol, nála lakik. A házbeli Fleischmannékkal és Steinerékkel megpróbál beszélni a fiú, de láthatóan nem értik meg egymást. Ez azonban már a negyedik kommunikációs csőd aznap: sem a holokausztot kétségbevonó, a gázkamrák létét tagadó férfival a pályaudvaron, sem Citrom Bandi családjával, sem az irattáskás úrral, sem a régi szomszédokkal nem sikerült megértetnie magát. Innen megy tovább: "Anyám vár, s bizonyára igen megörvend majd nékem, szegény." E mondat arra utal, hogy az elbeszélés ideje az anyával való találkozás előtti idő.

5.2. Az író vallomása művéről

"Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos - és nem tisztán zenei - törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.

[.] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam."

6. A Sorstalanság mint történelmi tapasztalatok közvetítője

6.1. Történelmi kronológia a holokauszt történetéhez

1933. január 30.: Hitler kancellár lesz Németországban

1933. április 1.: A zsidó üzletek bojkottja Németországban

1933. május 10.: Zsidó, marxista és más, felforgatónak minősített könyvek nyilvános elégetése Berlinben

1935. szeptember 15.: A nürnbergi fajvédelmi törvények bevezetése Németországban

1938. május 29.: Az első zsidótörvény Magyarországon

1938. június 15.: A német zsidók tömeges letartóztatásának és koncentrációs táborba küldésének kezdete

1938. október 6.: A zsidótörvények megszavazása Olaszországban

1938. november 9-10.: Kristályéjszaka: országos pogrom Németországban

1939. május 4.: A második zsidótörvény Magyarországon

1940. november 15.: Lezárják a varsói gettót

1941. július 31.: Göring megbízza Heydrichet "a zsidókérdés végső megoldásának" előkészítésével

1941. augusztus 8.: A harmadik zsidótörvény Magyarországon

1941. augusztus 27-28.: Kamanyec-Podolszkijnál hozzávetőleg 23.000 zsidót, köztük 18.000 Magyarországról deportáltat gyilkolnak meg

1941. szeptember 1.: A német zsidók számára kötelező a sárga csillag viselése

1941. december 5.: Az első zsidó transzportok megérkeznek Chełmnóba, ahol gázteherautókkal semmisítik meg az embereket

1942. január 20.: Titkos náci konferencia a berlini Wannsee tó mellett: a zsidóság teljes megsemmisítésének elhatározása és technikájának kidolgozása

1942. március 26.: Megkezdődik a szlovák zsidók deportálása

1942. március 28.: Az első deportáló vonatok elindulnak Franciaországból

1942. április 17-20.: A németek felszámolják a lublini gettót

1942. július 15.: Az első deportáló vonatok elindulnak Hollandiából

1942. július 22.: A varsói gettó felszámolásának kezdete

1943. április 19.: A varsói gettólázadás kezdete

1944. április 5.: Magyarországon kötelező a sárga csillag viselése zsidók számára

1944. május 15.: Megindul a magyar zsidók tömeges deportálása

1944. november 6.: Szálasi Ferenc utasítására megindulnak a gyalogmenetek Budapestről, több tízezer zsidót hajtanak a nyugati határszélre, kényszermunkára

1945. január 27.: A szovjet csapatok felszabadítják Auschwitz-Birkenaut

6.2. Tudnivalók a koncentrációs táborokról

1933-tól működött az első koncentrációs tábor Dachauban. A második világháború kitörésekor 6 nagy koncentrációs tábor működött Németországban. Lengyelországban mintegy 6.000 kisebb-nagyobb tábort állítottak föl.

Auschwitz három táborból állt: Auschwitz I. - főtábor; Auschwitz II. - Birkenau; Auschwitz III. - Monowitz

A táborok típusai funkciójuk szerint

hadifogoly- és munkatáborok

kényszermunka-táborok

gyűjtő- és kitelepítő-táborok

büntetőtáborok

megsemmisítő táborok (haláltáborok)

A legnagyobb és legfontosabb koncentrációs táborok

Auschwitz, Belzec, Majdanek, Sobibór, Treblinka, Chelmo, Stutthof (Lengyelország területén)

Theresienstadt (Csehország területén)

Mauthausen (Ausztria területén)

Dachau, Buchenwald, Flossenburg, Dora, Gross Rosen, Sachsenhausen, Ravensbrück, Bergen-Belsen (Németország területén)

A foglyok csoportjai Auschwitzban

A hivatalos beosztás során így minősítették a fogva tartottakat:

zsidó fogoly: zsidó emigráns / zsidó köztörvényes / aszociális zsidó személy / zsidó "fajgyalázó" / zsidó politikai fogoly

politikai fogoly: német / francia / spanyol

politikailag megbízhatatlan fogoly

emigráns fogoly

homoszexuális fogoly

Jehova tanúi fogoly

cigány fogoly

köztörvényes bűnöző fogoly

aszociális fogoly

elzárásra ítélt fogoly

átnevelő kényszermunkára ítélt fogoly

Mint ez a hivatalos felsorolásból kitűnik, a lágerekben fogva tartottak legnagyobb tömegét a zsidó foglyok tették ki, jelentős részüket egyszerűen származásuk miatt szállították koncentrációs táborba. Fajgyalázónak tekintették a tiszta fajúakkal, árjákkal nemi kapcsolatot létesített zsidókat. Ki akarták irtani a cigányságot, mert azt is alacsonyabb rendű fajnak tekintették. A betegeket és az elmebetegeket mind halálra ítélték (külön programot dolgoztak ki annak biztosítására, hogy csak egészséges, erős emberek éljenek), koncentrációs táborba zárták a politikailag megbízhatatlannak vagy ellenségesnek ítélteket. A foglyok visszaemlékezéseiben gyakran visszatérő elem, hogy a táborokon belül a köztörvényes bűnözőket (betörőket, rablókat, gyilkosokat) mint elöljárókat, megbízottakat, besúgókat felhasználták a többiek ellen, s azok igen sokat szenvedtek nemcsak a fogvatartók, hanem az ilyen fogolytársaik zaklatásaitól is.

7. Ajánlott művek

Az alábbi lista a legkevésbé sem teljes. Történeti művek ezrei, regények, novellák, drámák és filmek sokasága szól a holokausztról. A válogatás az iskolai feldolgozás céljait szolgálja. Éppen ezért a könyveket néhány mondattal jellemeztük, hogy ezzel segítséget nyújtsunk kollégáinknak munkájukhoz.

7.1. Ajánlott szépirodalmi művek, visszaemlékezések és dokumentumok a holokausztról

Visszaemlékezések

Levi, Primo: Ember ez? és: Akik elvesztek és akik megmenekültek

Primo Levi olasz író (1919-1987) 1947-ben megjelent első könyve a holokausztról visszaemlékezés vagy élménybeszámoló. Egyes szám első személyű én-elbeszélést olvasunk, és az író semmiféle eszközzel nem törekszik arra, hogy távolságot teremtsen önmaga és könyvének főhőse között. Történeteit a visszaemlékezés logikája szerint mondja el: bizonyos eseményekre részletesen kitér, egyes arcokat, embereket, helyzeteket részletesen bemutat, mások homályban maradnak. Az elbeszélt események sorrendje a lágerbeli történések sorrendjét követi: 1943 decemberében, letartóztatásával indul a könyv, és 1945. január végén, az orosz csapatok megérkezésével ér véget.

Szép Ernő: Emberszag

Emlékeit alig tíz hónappal pokoljárása után, 1945-ben vetette papírra az akkor hatvanegy éves Szép Ernő. Az 1944 októberében elhurcolt író felidézi a megaláztatásokat, a sáncásást, a napi nyomorúságot mindaddig, míg novemberben váratlanul haza nem engedik őket. A fasizmus iszonyatáról beszámoló emlékiratszerű vallomásban valami sajátos kedvesség, humor enyhíti a borzalmak leírását.

Naplók

Anne Frank naplója

A holokausztról szóló könyvek közül az egyik legismertebb egy kamasz diáklány, Anne Frank naplója. Anne Frank német zsidó volt, akinek családja 1933-ban - amikor Anne még csak négy éves volt - áttelepült az akkor még biztonságos Hollandiába. Anne már hollandul tanult az iskolában és hollandul írta naplóját. Miután tizenharmadik születésnapjára kapott egy szép füzetet, még aznap, 1942. június 12-én, elkezdett naplót írni, és írt bele egészen 1944. augusztus 1-jéig.

Hillesum, Etty: A megzavart élet

Etty Hillesum naplója kevéssé ismert könyv, bár magyarul is olvasható. Ez a 27 éves amszterdami asszony 1941 és 1942 között vezette naplóját, nyolc sűrűn teleírt füzetet. A naplóból egy izgalmas személyiség képe rajzolódik ki, aki nemcsak a vele, hanem a benne történtekről is személyes hangon és őszintén számol be. 1943. szeptember 7-én családjával együt deportálták, Auschwitzba került, és még 1943-ban meggyilkolták.

Novellák

Borowski, Tadeusz: Kővilág

Az Ukrajnában született lengyel írót 1943-ban tartóztatták le Varsóban, innen először börtönbe, majd pedig Auschwitzba hurcolták. 1945 és 1948 között egy kötetnyi elbeszélést írt a lágerek világáról. Körülbelül tucatnyi elbeszélése két novelláskötetben látott napvilágot, a Búcsú Máriától és a Kővilág címűekben; ez utóbbi címmel jelentek meg novellái magyarul. Borowski novelláinak világa kegyetlenebb, mint talán bármely más írás a lágerekről.

Wander, Fred: A hetedik kútfő

Fred Wander osztrák zsidó származású német író Auschwitz és Buchenwald foglya volt. A hetedik kútfő című könyvét kisregénynek nevezi, utalva arra, hogy a benne elbeszélt tizenkét történet milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz, ám az egyes részek, fejezetek önállóak, úgy olvashatók, mint egy-egy novella.

Regények

Wiesel, Elie: Az éjszaka

Elie Wiesel Magyarországon született, Észak-Erdélyben, egy olyan városkában, amelynek lakossága 40 %-ban zsidó volt. Olyan zsidó közösség lakott itt már évszázadok óta, amely saját templomokkal, iparral, kereskedelemmel, iskolákkal és tanítókkal rendelkezett, és amely békében élt együtt a város magyar, német, román és rutén lakosságával. Wiesel 1928-ban született, vallásos nevelést kapott, zsidó volt a vallása és magyar az anyanyelve. 1944 tavaszán a vidéki magyar zsidóság deportálásakor Wiesel családját is elhurcolták: apját, anyját, húgát és őt magát. Tizenöt-tizenhat évesen megjárta Birkenau, Auschwitz, Buna, Gleiwitz és Buchenwald lágereit. Családjából egyedül ő élte túl a koncentrációs táborokat. A holokauszt emlékezetének megőrzéséért dolgozik évtizedek óta: Nobel-békedíjat kapott munkásságáért.

Semprun, Jorge: A nagy utazás

Jorge Semprun spanyol-francia író a 20. század közepének nagy baloldali, antifasiszta, humanista mozgalmainak jegyében élt és írt évtizedeken keresztül. Mint politikai elítéltet Buchenwaldba deportálták, és két évig, a tábor 1945-ös felszabadulásáig a koncentrációs tábor foglya volt. Alapélménye, viszonyítási pontja mindig a buchenwaldi koncentrációs tábor marad. A nagy utazás 1963-ban keletkezett, ugyanúgy a koncentrációs táborba tett utazásról szól Az ájulás című kisregény is (1967). A nagy utazás az emlékezés lehetőségéről vagy lehetetlenségéről szóló regény: 16 évvel az események után megpróbálja a főhős felidézni a Franciaországból Buchenwaldba való deportálást, a láger éveit, valamint az azt megelőző és követő időket.

Ember Mária: Hajtűkanyar

A regény főhőse egy Tisza menti községből származó kisgyerek, aki családjával kerül egy viszonylag szelídebb és biztonságosabb náci láger, Strasshof falai közé, hogy ott a hitleri hadiipar egyik üzemében végezzen rabszolgamunkát. A regény cselekményét korabeli dokumentumok szakítják meg és teszik még feszültebbé és hitelesebbé.

Albumok

Ember Mária: 100 kép

Az albumban az írónő száz kiválasztott képhez írt kommentárt. Ezekből kirajzolódik a holokauszt arca és története: az első képeken fiatal, egészséges emberek néznek szembe a fényképezőgéppel, az utolsókon hullahegyekben és eltorzult, megcsonkított emberi maradványokban próbálhatjuk meg felismerni egy-egy valaha élt ember testét.

Auschwitz-album

Az album eredete a homályba vész, csak annyit tudunk róla, hogy egy SS-tiszt fényképeket készített az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban a Magyarországról érkező vonatok utasairól. Ezek a fotók és a hozzájuk fűzött magyarázó szövegek találhatók meg a könyvben.

7.2. Filmek a zsidóüldözésekről, a holokausztról és a koncentrációs táborokról

Játékfilmek

A Napfény íze (2000, kanadai, Szabó István)

Apa (1966, magyar, Szabó István)

Elysium (magyar, 1986, Szántó Erika)

Nappali sötétség (magyar, 1963, Fábri Zoltán)

Küldetés Evianba (magyar, 1988, Szántó Erika)

A hetedik szoba (1995, magyar, Mészáros Márta)

Az első kétszáz évem (magyar, 1985, Maár Gyula)

Jób lázadása (magyar, 1983, Gyöngyössy Imre-Kabay Barna)

Két félidő a pokolban (magyar, 1961, Fábri Zoltán)

Korczak (lengyel, 1990, Andrzej Wajda)

Jó estét, Mr. Wallenberg! (magyar-svéd, 1990, Kjell Grede)

Senkiföldje (magyar, 1993, Jeles András)

Schindler listája (amerikai, 1993, Steven Spielberg)

Életvonat (román, 1998, Radu Mihaileanu)

Az élet szép (olasz, 1998, Roberto Benigni)

A zongorista (amerikai, 2002, Roman Polanski)

Ámen (francia, 2002, C. Costa-Gavras)

Perlasca - Egy igaz ember története (olasz-magyar-francia, 2003, Alberto Negrin)

Dokumentumfilmek

Sötétség és köd (francia, Alian Resnais, 1955)

Shoa (izraeli, 1979, Claude Lanzmann)

Az utolsó napok (amerikai, 1998, James Moll)

A Holocaust szemei (magyar, 2000, Szász János)

7.3. Válogatott szakirodalom a holokausztról

Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok. Bp. 1986. Magvető Könyvkiadó, II. kötet

Braham, Randolh L.: A magyar holokauszt. 2. rövidített kiadás, Bp. 1990. Gondolat

Hosszú Gyula: Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról. Debrecen, 2002, Pedellus Tankönyvkiadó.

Karsai László: Holokauszt. Bp. 2001. Pannonica Kiadó.

Válogatott szakirodalom Kertész Imre Sorstalanság című regényéről

Az értelmezés szükségessége. Tanulmányok Kertész Imréről. Szerkesztette Scheibner Tamás és Szűcs Zoltán Gábor. Bp. 2002. L'Harmattan Kiadó.

Szirák Péter: Kertész Imre. Pozsony, 2003. Kalligram.

Vári György: Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég. Bp. 2003. Kijárat Kiadó.

7.4. Ajánlott linkek

https://kertesz.uw.hu - Kertész Imre honlapja

https://www.neumann-haz.hu - Neumann-ház: Kertész Imre művei digitalizálva

https://www.irodalmiakademia.hu - Digitális Irodalmi Akadémia: Kertész Imre művei digitalizálva

https://www.mkk.hu - Magyar Könyvklub

https://vizsla.origo.hu - Origo keresőprogramja

https://kortarsirodalom.lap.hu - Kortárs irodalmi lap

https://www.sulinet.hu - Sulinet