Szakkifejezések

A

A és B típusú személyiség [personality type A and B] - A szívkoszurúér - megbetegedések tanulmányozásából származó két ellentétes viselkedésminta. Az A típusú emberek hajszoltak, versengőek, agresszívak és teljesítmény- központúak. A B típusúak nyugodtabbak, és kisebb nyomást éreznek magukon. Az A típusú személyiség a szívbetegségek egyik kockázati tényezője.

addikció [addiction]- Lásd fizikai függőség.

afágia [aphagiaJ - Evési képtelenség. Lásd még hiperfágia.

afázia [aphasia) A beszéd vagy a beszédmegértés képességének részleges sérülése vagy teljes hiánya.

affektív [affective] Érzelmi, érzelemmel kapcsolatos.

agnózia [agnosia) Az agykéreg sérüléséből eredő észlelési zavar, amelyben az egyén nehezen ismer fel ismerős tárgyakat, vagy rosszul helyezi el azokat a térben, habár látásélessége normális. Az 727d36h agnóziában szenvedő emberek észlelnek ugyan, de képtelenek a nekik bemutatott információt megérteni. Lásd még asszociatív agnózia, prozopagnózia.

agorafóbia [agoraphobia] - Félelem az egyedülléttől vagy olyan nyilvános helyen való tartózkodástól, ahonnan nehéz menekülni, vagy nincs segítség a pánik miatt tehetetlenné váló egyén számára. Lásd még fóbia, pánikbetegség.

agresszió (aggression) Másik személy (fizikai vagy lelki) megsértését célzó viselkedés.

alaklélektan [Gestalt psychologyJ - Elsősorban az észleléssel foglalkozó pszichológiai iskola, amely a mintákra, a szerveződésre, az egészekre és a perceptuális mezőkre helyezi a hangsúlyt.

ambivalencia [ambivalence] - Egy szeméÍy vagy tárgy egyidejű szeretete és gyűlölete; egy egyszerre negatív és pozitív céltárgy által okozott konfliktus. Lásd még konfliktus.

amnézia_[amnesia] Az emlékezet részleges vagy teljes elvesztése. Lehet pszichológiai tényezők (például érzelmi trauma) vagy fiziológiai tényezők (valamilyen agyi sérülés) eredménye. Az emlékezetvesztés ki- terjedhet az amnéziát okozó trauma előtti és az azt követő eseményekre is. Lásd még anterográd amnézia, retrográd amnézia.

anális szakasz [anal stage]- A pszichoanalitikus elmélet szerint a pszichoszexuális fejlődés második szakasza, amely az orális szakaszt követi. A kielégülés és a konfliktus forrásai a széklet ürítésében is visszatartásában gyökereznek. Lásd még pszichoszexuális fejlődés.

anorexia nervosa - Elsősorban fiatal - nőknél fellépő táplálkozási zavar, amelyet szélsőséges és önkéntes fogyás jellemez. Lásd még bulimia.

anterogád amnézia [anterograde amnesia] - Az amnéziát okozó trauma utáni eseményekre kiható emlékezet- vesztés; a beteg képtelen új információkat elsajátítani, bár a trauma előtti események felidézése többé-kevésbé ép marad. Lásd még amnézia, retrográd amnézia.

antidepresszánsok   [antidepressant drugs]- Depressziós betegek hangulatát javító gyógyszerek. Hatásukat feltehetőleg a noradrenalin és a szerotonin neurotranszmitterek szintjének növelésén keresztül fejtik ki.

antipszichotikumok   [antipsychotic drugs] - Pszichotikus tüneteket csökkentő gyógyszerek, leginkább a szkizofrénia kezelésében használatosak. Ismert példái a klórpromazin és a rezerpin. Lásd még pszichotikus viselkedés.

antiszociális személyiség [antisocial personality]- Indulatossággal, a társadalom törvényei és szokásai megtartásának képtelenségével, valamint a szorongás és a bűntudat hiányával jellemezhető személyiségzavar. Régebbi nevén pszichopátia vagy szociopátia.

antropológia [anthropology] - Elsősorban az írott kultúra nélküli ("primitív") társadalmakat tanulmányozó tudomány. Fő ágai a régészet (a korábbi civilizációk fizikai emlékeinek tanulmányozása), a fizikai antropológia (az ember és evolúciós ősei közti anatómiai különbségek vizsgálata), nyelvi antropológia és szociális antropológia (a viselkedés és a társadalmi intézmények tanulmányozása).

anyai ösztön [maternal drive, maternal instinct] A nőstény egyedek azon késztetése (elsősorban állatoknál), hogy utódokat szüljenek és neveljenek, amely olyan viselkedésekben jelenik meg, mint a fészeképítés, tisztogatás és a gondozás egyéb formái. Lásd még drive.

apátia [apathy] Kedvetlenség, közömbösség a frusztráció egyik következménye. Lásd még frusztráció.

arousal_[arousal] Éberség, izgatottság, gerjesztettség. A fiziológiai arousal az idegi-hormonális rendszer izgalmi szintjére utal.

asszertív tréning [assertiveness training] - A viselkedés gyakorlásának alkalmazása a saját szükségletek hatékony, de nem ellenséges kifejezésének megtanulásában.

átdolgozás [working through] - A pszichoanalitikus terápiában az újratanulás folyamata, amelyben a személyt ugyanazokkal a konfliktusokkal szembesítik újra és újra mindaddig, amíg egyedül is szembe képes velük nézni, és a valódi életben is kezelni képes őket.

áttolás [displacment] Elhárító mechanizmus, melynek segítségével egy motívum, amely közvetlenül nem fejeződhet ki (mint például a szexuális és az agresszív késztetések), egy elfogadhatóbb formában jelenik meg. Lásd még elhárító mechanizmus.

áttolt agresszió [displaced aggression] - A frusztrációt okozó forrástól eltérő személy vagy tárgy elleni agresszió. Lásd még bűnbak.

attribúció [attribution]- Az a folyamat, amellyel megpróbáljuk más emberek viselkedését megmagyarázni. Az attribúcióelmélet azokkal a szabályokkal foglalkozik, amelyeket az emberek alkalmaznak a megfigyelt viselkedések okainak kikövetkeztetésére. Lásd még diszpozicionális attribúció, szituációs attribúció.

attribúciós stílus [attributional style] - Áz a jellemző mód, ahogyan a személy oksági magyarázatokat (attribúciókat) ad fontos eseményekre. A pesszimista attribúciós stílusú emberek, akik a negatív eseményeket belső, időben stabil és globális okoknak tulajdonítják, hajlamosabbak a depresszióra, mint az optimistábbak, akik az ilyen eseményeket külső, időleges és specifikus okoknak tulajdonítják. Lásd még attribúció.

autisztikus gondolkodás [autistic thinkin] - Az asszociatív gondolkodás egyik formája, amelyet inkább a személy szükségletei és vágyai irányítanak, mint a valóság; vágyteli gondolkodás.

autizmus [autism] Elmerülés a fantáziában, a valóság iránti érdeklődés kizárásával. A szkizofrénia egyik tünete. Lásd még szkizofrénia.

autoritariánus személyiség [authoritarian personality] Olyan személyiségtípus, aki alázatos és engedelmeskedő a felette állókkal szemben, de lenézi azokat, és agresszív is azokkal szemben, akiket alsóbbrendűnek tart. Előítélettel viseltetik a kisebbségi csoportokkal szemben. Az Autoritariánus személyiség, a szociálpszichológia pszichoanalitikus elméleten alapuló klasszikus kutatása vizsgálta ezt a személyiségtípust. Lásd még bűnbakelmélet.

autoritatív szülők [authoritative parents] A gyerekeik viselkedése feletti erős kontrollt melegséggel, gondoskodással és kétoldalú kommunikációval ötvöző szülő. Lásd még autoriter szülő .

autoriter szülők (authoritarian parentsJ Gyerekeik viselkedése felett melegség, gondoskodás és kétoldalú kommunikáció nélkül erős kontrollt gyakorló szülők. Lásd még autoritatív szülők.

azonosulás [dentiftcation] - a) A társas szerepek gyerekkori elsajátításának normális folyamata, amelyben a gyermek a számára jelentős felnőttek viselkedését (részben tudattalanul) másolja; például a gyermek azonosulása a vele megegyező nemű szülőjével. Lásd még utánzás. b) Hasonló érdeklődésű emberekhez való szoros kötődés, például azonosulás egy csoporttal.

B

behaviorista nézőpont [ehavioral perspective] A pszichológia megfigyelhető viselkedésekre összpontosító megközelítése, amely a viselkedést a környezeti események alapján kísérli meg megmagyarázni. Lásd még behaviorizmus.

behaviorizmus (behaviorism] A pszichológia John B. Watson nevével összefonódott iskolája, irányzata. A pszichológiát mint a viselkedés tanulmányozását határozza meg, és a pszichológiai adatokat a megfigyelhető tevékenységekre korlátozza. Klasszikus formájában jóval dogmatikusabb volt, mint a kortárs pszichológia behaviorista szempontú megközelítései.

biológiai nézőpont [biological perspective]-A pszichológia egy olyan megközelítése, amely a viselkedést a testen belüli, elsősorban az agyban és az idegrendszerben lejátszódó elektromos és vegyi folyamatok segítségével próbálja megmagyarázni.

biológiai terápia [biological therapy]- Személyiségzavarok és mentális betegségek gyógyszeres, elektromos és egyéb, közvetlenül a testi folyamatokra ható módszerekkel történő kezelése. Lásd még pszichoterápia.

Broca-terület [Broca's area] A bal ágyféltekének egy része, amely a beszéd irányításában játszik szerepet. Az ezen a területen sérült személyeknek nehézségeik vannak a szavak helyes kiejtésével, beszédük lassú és fáradságos. Beszédük legtöbbször értelmes tartalmat hordoz, de csak kulcsszavakból áll.

bulimia [bulimia] Elsősorban fiatal nőknél jelentkező táplálkozási zavar, amelyet nagy zabálások visszatérő epizódjai jellemeznek, amiket általában a fölös ételmennyiség hányással vagy hashajtókkal történő eltávolítási kísérletei követnek. Lásd még anorexia nervosa.

bűnbak ]scapegoat] - Az áttolt agresszió egyik formája, amelyben egy ártatlan, de tehetetlen áldozatot (a bűnbakot) hibáztatnak és büntetnek a frusztráció miatt. Lásd még áttolt agresszió.

bűnbakelmélet [scapegoat theory of prejudice] Az az elmélet, miszerint a kisebbségi csoportokkal szembeni ellenségesség azért jön létre, mert az előítéletes személyek elfojtják saját elfogadhatatlan késztetéseiket, és ezért ellenséges attittűdökkel viseltetnek azokkal szemben, akikben ugyanezeket a késztetéseket észlelik. Az ellenségesség gyakran úgy jelentkezik, hogy azt a csoportot hibáztatják mind a személyes, mind a társadalmi problémákért.

büntetés [punishment] A válasz erősségének csökkentésére használt eljárás kellemetlen vagy fájdalmas inger adásával a válasz minden megjelenésére. Jegyezzük meg, hogy ez az inger így használva büntetés, de megvonva negatív megerősítőként hat, megerősíti azt, ami a megvonásához vezetett. Lásd még negatív megerősítő.

C - CS

cannabis - Az a kenderfajta, amelyből a marihuánát készítik. Lásd még marihuána.

Cannon-Bard-ehnélet [Cannon-Bard theory] - Az érzelmek Cannon és Bard által felállított klasszikus elmélete. Az elmélet szerint egy érzelemkiváltó inger egyszerre aktiválja az agykérgi és a testi válaszokat; a testi válaszok és az érzelem élménye egy időben jelenik meg. Lásd még James- Lange-elmélet, kognitív kiértékelés elmélete.

centrális diszpozíció [central disposition] Gordon Allport személyiségelméletében olyan személyiségvonás, amely az egyén életének számos területén hat. A legtöbb ember néhány centrális diszpozícióval és sok-sok másodlagos diszpozícióval jellemezhető. Lásd még közös vonás, másodlagos diszpozíció, személyes diszpozíció, uralkodó diszpozíció.

családterápia [family therapy] Az egyéni kezelés helyett a családtagokkal mint csoporttal végzett pszichoterápia. Lásd még csoportterápia.

csoportgondolkodás [group think] - Egyes döntéshozó csoportok tagjainak hajlama, hogy a csoportkonszenzus érdekében elnyomják ellenvéleményüket, ami nem megfelelő döntéshozatali folyamatot és rossz döntéseket eredményezhet.

csoportpolarizáció [group polarization] - A csoportok azon hajlama, hogy döntésük ugyanolyan irányú, de szélsőségesebb legyen, mint a csoprt egyénei által a vita előtt vallott álláspontok átlaga.

csoportterápia [group therapy] - Több klienssel vagy pácienssel egyszerre folytatott terápiás célú csoporttevékenység. Lásd még pszichoterápia.

D

disszociáció [dissociation]- Az a folyamat, amelyben bizonyos gondolatok, érzések vagy cselekedetek elvesztik a tudat és a személyiség más részeivel való kapcsolatukat, és automatikusan, függetlenül kezdenek működni.

dopamin [dopamine] - A központi idegrendszer egyik neurotranszmittere, amelyről úgy hisszük, szerepet játszik a szkizofrénia kialakulásában. Bizonyos testi enzimek szintetizálják egy aminosavból, és noradrenalinná bomlik le. Lásd még neurotranszmitter, noradrenalin, szkizofrénia.

dopaminhipotézis [dopamine hypothesis] - Az a hipotézis, amely szerint a szkizofrénia a dopamin nevű neurotranszmitter többletéhez kötődik; a szkizofrének vagy túl sok dopamint termelnek, vagy az az enzim károsodott, amely a dopamint noradrenalinná bontja le. Lásd még dopamin, szkizofrénia.

E

ego- Freud elméletében a három részre felosztott személyiségnek az észlelt énhez legközelebb álló része, amely visszatartja az id impulzusait, elhalasztva a kielégülést mindaddig, amíg az nem társadalmilag elfogadható módon valósulna meg. Lásd még id, szuperego, valóságelv.

egoanalitikus [ego analyst] Olyan pszichoanalitikus, aki az ego integráló, pozitív funkcióira (például a környezettel való megküzdésre) összpontosít az id funkcióival (például a szexuális impulzusok kielégítése) szemben. A legismertebb egoanalitikusok Heinz Hartman és David Rapaport. Lásd még ego, id, pszichoanalitikus.

egyszerű fóbia [simple phobia] Egy tárgytól, állattól vagy helyzettől való túlzott félelem valódi veszély hiányában. Lásd még fóbia, fóbiás betegség.

elaboráció [elaboration] - Az az emlékezeti folyamat, amelyben a nyelvi anyagot kiterjesztjük, kidolgozzuk, hogy megnöveljük az előhívás lehetséges módjait.

elárasztás [flooding] Viselkedésterápiás eljárás, amelyben a személy képzeletben vagy valóságosan, a menekülés esélye nélkül hosszú időre kiteszi magát a fenyegető ingereknek vagy helyzeteknek. Lásd még viselkedésterápia.

elektoencefalogram [electroencephalogram, EEG] A fejbőrre (vagy esetleg a feltárt agyba) rögzített elektródák segítségével az agy spontán elektromos aktivitásáról készített felvétel. Az agyhullámok közül közismert a nyugodt ébrenléti állapotra jellemző alfa-hullám (8-13 Hz); a lassú, nagy amplitúdójú, mély alvás alatt jelentkező delta-hullám (1-3 Hz); és a hippokampuszra, valamint a viselkedéses arousalre jellemző téta-hullám (4-7 Hz).

elektrokonvulzív terápia [electroconvulsive therapy, ECT] - A súlyos depresszió egyik kezelési módja, amelyben enyhe elektromos áramot bocsátanak az agyra, ami az epilepsziás rohamhoz hasonló görcsöt eredményez. Másik neve elektrosokk.

elfojtás ]repression] - a) Elhárító mechanizmus, amelyben a kényelmetlen vagy esetleg bűntudatot okozó impulzus vagy emlék kizáródik a tudatból. Lásd még elhárító mechanizmus, elnyomás. b) A felejtés egyik elmélete.

elhanyagoló szülők [neclecting parents] - Azok a szülők, akik nem szabályozzák gyermekeik viselkedését, és többet törődnek magukkal, mint gyermekeikkel. A szélsőségesen elhanyagoló szülők érzelmileg megközelíthetetlenek gyerekeik számára, elidegenednek tőlük, és ők sem mutatnak érzelmet gyermekeik iránt. Lásd még megengedő szülők, megkívánó szülők, megkövetelő szülők.

elhárító mechanizmus [defense mechanizm] Freud pszichoanalitikus elméletében az ego által a szorongás elhárítása vagy csökkentése érdekében alkalmazott stratégia. Tudattalan szabályozás, mely valamilyen cselekvésben vagy cselekvés elkerülésében nyilvánul meg, és megakadályozza azoknak a személyes motívumoknak a felismerését, amelyek az önértékelést fenyegetik, vagy a szorongást növelik. Példái az elfojtás, a tagadás és a projekció.

elkerülő tanulás [avoidance Iearning] - A kondicionált viselkedés azon formája, amelyben az élőlény megtanul elkerülni egy büntető eseményt válaszképp a figyelmeztető jelre. Lásd még kondicionálás.

elkerülő viselkedés [aversive behavior] - Menekülő, egy tárgytól vagy egy helyzettől távolodást jelentő viselkedés. Lásd még közelítő viselkedés.

ellenállás [resistance] - A pszichoanalízisben a szabad asszociáció gátlása, pszichológiai akadály a tudattalan impulzusok tudatba emelése ellen. Az ellenállás az elfojtási folyamat része. Lásd még elfojtás.

ellenkondicionálás [counterconditioning] - A viselkedésterápiában egy ingerre adott sajátos válasz lecserélése egy másik (általában azzal összeegyeztethetetlen) válasszal. Lásd még asszertív tréning.

előítélet [prejudice] Előzetes ítéletalkotás valami jóságáról vagy rosszaságáról, általában minden alap nélkül. Szilárd attitűd, amely nem tárgya a szabad és ésszerű megvitatásnak, és ellenáll a megváltoztatásnak.

elvonási   tünetek [withdrawal symptoms] - A fizikai drogfüggésben élő személynél a szer használatának hirtelen abbahagyását követő kellemetlen fiziológiai és pszichológiai tünetek. Ezek az enyhe függőségnél hányinger, szorongás, enyhe remegés és alvászavarok, erős függésnél hányás, görcsök, hallucinációk, izgatottság és komoly izomremegés vagy rohamok is lehetnek. Lásd még fizikai függőség.

emóció [emotion] Érzelem, illetve érzelmi élményekkel együtt járó állapot.

énfogalom [self- concept] - Az emberek önmagukról alkotott elképzeléseinek, érzéseinek és önmaguk iránti attitűdjeinek összessége. Néhány pszichológusnál az énfogalom a "self'-fel, az énképpel azonos.

énideál [ideal self] Carl Rogers elméletében az a személy, aki lenni szeretnénk. Az énideál és a valódi én közötti nagy távolság boldogtalanságot és kielégületlenséget eredményez. Lásd még énfogalom.

énséma [sef schema] - Önmagunkról a múltbeli tapasztalatok alapján alkotott általánosítás, elmélet. Az énsémákról feltételezik, hogy befolyásolják a személyes fontossággal bíró információkra figyelést, azok feldolgozását és felidézését. Lásd még séma.

éntudatosság [self consciousness] Önmagunk tudatának hangsúlyozott állapota, az önmagunkra való figyelés hajlama.

erkölcsi realizmus [moral realism] Piaget kognitív fejlődési elméletében az a jelenség, hogy a művelet előtti korszakban lévő gyerekek a társadalmi szabályokat abszolútnak és megváltoztathatatlannak tekintik. Lásd még művelet előtti szakasz.

érvényesség [validity] -Egy teszt szándékolt céljára vonatkozó előre jelző ereje. Az érvényesség a tesztpontszámok és a bejóslandó adatok (kritérium) közötti korrelációs együtthatóval jellemezhető. Lásd még kritérium, megbízhatóság.

érzelemközpontú megküzdés [emotion-focused coping] A szorongás vagy stressz csökkentésének olyan módja, amely nem közvetlenül a szorongáskiváltó helyzetre irányul. Az elhárító mechanizmusok az érzelemközpontú megküzdés példái. Lásd még problémaközpontú megküzdés.

esettanulmány [case history] - Tudományos célú életrajz. Néha interjú egészíti ki; van olyan is, amelyhez az adatokat évekig gyűjtik. Lásd még longitudinális vizsgálat.

F

faktoranatízis /factor analysisJ - A tesztalkotásban és a teszteredmények értelmezésében alkalmazott statisztikai módszer. A módszer lehetővé teszi, hogy a kutató meghatározza azt a legkisebb számú faktort (tényezőt), amely a tesztpontok közötti interkorrelációk megmagyarázásához szükséges. Lásd még általános faktor, specifikus faktor

fallikus szakasz [phallic stage] - A pszichoanalízisben a pszichoszexuális fejlődés azon szakasza, amelyben a kielégülés a nemi szervek ingerléséhez kapcsolódik, a szexuális kötődés pedig az ellenkező nemű szülőhöz. Lásd még pszichoszexuális fejlődés.

fenomenológia [phenomenology] Az egyén szubjektív élményeit és egyedi észleleteit tanulmányozó megközelítés. Az eseményeknek a személy nézőpontjából történő megértését hangsúlyozza a viselkedés vizsgálatával szemben. Lásd még humanisztikus pszichológia, introspekció.

fenomenológiai nézőpont [phenomenology perspective] A pszichológia olyan megközelítése, amely a szubjektív élményeket hangsúlyozza, és azokat a személy egyedi nézőpontjából kísérli meg leírni. Lásd még humanisztikus pszichológia.

fixáció [fixation] A pszichoanalízis elméletében egy korábbi pszichoszexuális szakaszt túlhaladni nem képes vagy a tárgykapcsolatain változtatni képtelen személy megrekedt fejlődése (például az orális szakaszban, vagy az anyához fixálódott személyiség).

fizikai függőség [physical dependence] - Egy drog (gyógyszer vagy kábítószer) rendszeres használata esetén az egyén a drogtól függővé válhat. A fizikai függőséget a tolerancia (egyre több drog szükséges ugyanahhoz a hatáshoz) és az elvonási tünetek (a használat abbahagyásával járó kellemetlen fizikai tünetek) jellemzik. Másik elnevezése addikció. Lásd még pszichológiai függőség.

fiziológiai motívum [physiological motive] - Egy nyilvánvaló testi szükségleten (például a víz vagy az élelem szükségletén) alapuló motívum.

fóbia ]phobia] Erős félelem valódi veszély hiányában. Lásd még agorafóbia, klausztrofóbia.

fóbiás betegség [phobic disorder] Szorongásos betegség, amelyben elég súlyos és átható fóbiák tapasztalhatók ahhoz, hogy komolyan veszélyeztessék az egyén mindennapi életét. Lásd még fóbia, szorongásos betegségek.

freudi elszólás [Freudian slip] - A pszichoanalitikus elmélet szerint a szóban vagy írásban elkövetett szótévesztés vagy szócsere, amely ellentétes a beszélő tudatos szándékaival, és feltehetőleg a tudattalanba elfojtott vágyakat vagy gondolatokat tükrázi.

frusztráció [frustration] - a) Mint esemény olyan akadályozó körülmény, amely meghiúsítja vagy zavarja a célvezérelt cselekvést. b) Mint állapot akadályozottság, csalódottság vagy vereség miatti bosszankodás, zavartság vagy harag.       .

frusztráció-agresszió hipotézis [frustration-agression hypothesis] - Az a hipotézis, miszerint a frusztráció (a célirányos erőfeszítés megakadályozása) agresszív drive-ot hoz létre, amely viszont agresszív viselkedést motivál.

G GY

generalizált szorongás [generalized anxiety disorder] Állandó feszültséggel és nyugtalansággal járó szorongásos betegség. Testi tünetekkel, például szapora szívveréssel, fáradtsággal, zavart alvással és szédüléssel is együttjárhat. Lásd még szorongásos betegségek.

genitális szakasz [genital stage] - A klasszikus pszichoanalízisben a pszichoszexuális fejlődés utolsó szakasza, amely az ellenkező nem egy tagjával való szexuális egyesülésben teljesül be. Lásd még pszichoszexuális fejlődés.

Gestalt-pszichológia [Gestalt psychology] Lásd alaklélektan.

gyerekkori amnézia [childhood amnesia] Az első életévek felidézésének képtelensége.

H

hallucináció [hallucination] - Érzékleti élmény a-megfelelő inger hiányában; a képzelet tényleges észleletként való értelmezése. Lásd még illúzió, szkizofrénia, téveszme.

hallucinogének [hallucinogens] Olyan drogok, amelyek fő hatása az észleleti élmény megváltozása és a "tudat kiterjedése"; például az LSD és marihuána.

házassági terápia [marital therapy] - A házaspár mindkét tagjával folytatott pszichoterápia a kapcsolatukban felmerült problémák megoldása érdekében. Lásd még pszichoterápia.

hermafrodita [hermaphrodite] Nem egyértelmű vagy többféle nemi szervvel született, vagy a belső ivarmirigyekkel meg nem egyező nemi szervekkel rendelkező egyén.

heroin [heroin] Ópiumból nyert, erősen addiktív, központi idegrendszeri depresszáns.

heteroszexuális [heterosexual] - Olyan személy, aki a másik nem tagjaihoz vonzódik, és velük keres szexuális kapcsolatot.

hiperfágia [hyperphagia] Kórosan sok evés. Lásd még afágia.

hipnotikus transz [hypnotic trance] A hipnotizőr által egy személyben létrehozott álomszerű állapot, amelyet erős szuggerálhatóság jellemez. Lásd még poszthipnotikus szuggesztió.

hipnózis [hypnosis] Olyan állapot, amelyben a személy (a hipnotizált) egy másik személy (a hipnotizőr) szuggesztióit hajtja végre, és megváltozik észlelése, emlékezete és akaratlagos cselekedetei.

hipnózisindukció [hypnosys induction] Hipnózis létrehozására alkalmazott eljárás hipnotizálható embereken. Általában relaxációt és sugallt képzeletet tartalmaz. Lásd még hipnózis.

homoszexuális [homosexual] Olyan személy, aki a saját nemével egyezőt részesíti előnyben szexuális kapcsolataiban. Lehet férfi és nő is, de a női homoszexuálisokat legtöbbször leszbikusoknak nevezik. Nem tévesztendő össze a transzszexuálissal.

humanisztikus pszichológia [humanistic psychology] Olyan pszichológiai megközelítés, amely az ember egyediségét hangsúlyozza, a szubjektív élményekkel és az emberi értékekkel foglalkozik. A behaviorizmus és a pszichoanalízis mellett gyakran mint "harmadik erőt" emlegetik. Lásd még fenomenológia.

humanisztikus terápiák [humanistic therapies] A pszichoterápia olyan megközelítéseire alkalmazott kifejezés, amelyek az egyén szubjektív élményeire, szabad akaratára és képességeire helyezik a hangsúlyt problémáik megoldásában. Példái a kliensközpontú terápia és a Gestalt-terápia. Lásd még kliensközpontú terápia.

I

id - A személyiség freudi háromrészes felosztásában a legprimitívebb, alapvető biológiai késztetéseket (driveokat) tartalmazó rész. A pszichikai energia, vagyis a libidó forrása. Az örömelv alapján működik, örömök szerzésére és a fájdalom elkerülésére törekszik a külső körülményektő1 függetlenül. Lásd még ego, libidó, örömelv, szuperego.

identifikáció [identification] Lásd azonosulás.

identitáskrízis [identity crisis] Erikson pszichoszociális fejlődésről alkotott elméletében az az időszak, amikor az egyén kételkedni kezd magában, és megkérdőjelezi önmeghatározását. ("Ki vagyok?" "Merre tartok?") A serdülőkorra jellemző. Lásd még identitásszint, pszichoszociális stádiumok.

identitásszint [identity statusJ Erikson identitásfejlődési folyamatában az egyén pillanatnyi helyzete, amely az identitás elérése, korai zárás, moratórium vagy identitásdiffúzió lehet. Lásd még identitáskrízis.

illúzió [illusion] Az érzékelt ingerek viszonyainak olyan félreértelmezése, amely nem felel meg a fizikai valóságnak. Leggyakoribb, de nem kizárólagos illúzió a vizuális illúzió. Lásd még hallucináció, téveszme.

imprinting [imprinting] - Etológusok által arra a fajspecifikus tanulásra alkalmazott kifejezés, amely az élőlény korai életkorában jelentkezik, és később nem módosítható. Példája, ahogy a kiskacsák megtanulnak egy bizonyos felnőtt állatot (általában az anyjukat) követni a születés utáni 11- 18. órában. Bármilyen tárgyat is kezdenek el követni ebben az időszakban, később is ahhoz fognak ragaszkodni. Lásd még etológia, kritikus periódus.

indulatátvitel [transference] A pszichoanalízisben az a jelenség, hogy a páciens tudat alatt a terapeutát érzelmi válaszainak tárgyává teszi, és ezáltal a saját életében fontos személyeknek szóló válaszokat a terapeutára mintegy átviszi.

inszomnia [insomnia] - Az alvás mennyiségével vagy minőségével való elégedetlenség. A diagnózis szubjektív, mivel sok inszomniára panaszkodó ember normális alvást mutat a laboratóriumban, míg mások, akik nem panaszkodnak álmatlanságra, észlelhető alvászavarokat mutatnak. Lásd még apnoé.

intellektualizáció [intellectualization] - Elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy próbál megszabadulni egy fenyegető helyzettől, hogy elvont, intellektuális fogalmakban kezeli azt. Lásd még elhárító mechanizmus.

interjú [interview] A vizsgálatvezető (interjúkészítő) és a vizsgálati személy (interjúalany) közötti párbeszéd megfelelő adatok gyűjtése céljából az interjúalany érdekében (például pszichoterápiás interjú) vagy információgyűjtési céllal (például közvéleménykutatás).

introspekció (introspection] - a) A képzett önmegfigyelés egyik formája, amelyben a személy saját tudatának tartalmait írja le azok jelentésének és értelmezésének figyelmen kívül hagyásával. b) A szubjektív (tudatos) eseményekről vagy élményekről szóló bármilyen beszámoló. Lásd még fenomenológia.

introverzió-extraverzió [introversion- extraversion] Egy, először Carl Jung által leírt személyiségdimenzió, amely azt jelzi, hogy mennyire fordul az ember befelé, saját maga felé, illetve kifelé, a külvilág felé. A dimenzió introverzió végén a félénk, önmagukba húzódó egyének állnak, míg az extraverzió oldalán lévők szociábilisek, és szeretnek mások társaságában lenni.

J

James-Lange-elmélet [James-l.ange theory] Az érzelmek egyik klasszikus elmélete, amely a nevét megalkotóiról kapta. Az elmélet szerint az inger először testi válaszokat eredményez, és azután ezen válaszok tudatosulása alkotja az érzelem átélését. Lásd még Cannon-Bard-elmélet, kognitív kiértékelés elmélete.

K

kasztráció [castration] - A nemi mirigyek sebészeti eltávolítása. Hímeknél a herék, nőstényeknél a petefészkek eltávolítását jelenti.

katarzis [catharsis] Egy érzelmi vagy indulati állapot csökkentése közvetlen vagy közvetett megfogalmazása, elsősorban verbális vagy fantáziában történő kifejezések által.

katatóniás mozdulatlanság [catatonic immobility] - A testtartás hosszú ideig fennmaradó rögzítettsége, amely izommerevséggel és transszerű tudatállapottal társul. A szkizofrénia egyes eseteinek tünete. Lásd még szkizofrénia.

kényszer [compulsion] - Visszatérő cselekedet, amelynek az egyén nem képes ellenállni, úgy érzi, hogy végeznie kell; rituális viselkedés. Lásd még rögeszmés-kényszeres betegségek, rögeszme.

kliensközpotú terápia [client-centered therapy] Egy Carl Rogers által kifejlesztett terápia, amelyben a terapeuta nem utasít, nem értelmez és nem ad tanácsot. A terápia feltételezése szerint a kliens a legjobb szakértője saját problémáinak, és maga oldhatja meg azokat egy nem ítélő, elfogadó légkörben. Régebbi elnevezése személyközpontú terápia.

kognitív disszonancia [cognitive dissonance] - Olyan helyzet, amelyben valakinek a hiedelmei vagy attitűdjei ellentmondanak egymásnak vagy a viselkedéses késztetéseknek. Amikor kognitív disszonancia keletkezik, a személy arra motivált, hogy viselkedésének vagy hiedelmeinek és attitűdjeinek megváltoztatásával csökkentse a disszonanciát.

kognitív nézőpont [cognitive perspective] A pszichológia olyan megközelítése, amelynek az észlelés, emlékezés, következtetés, döntéshozás, problémamegoldás és egyéb mentális folyamatok állnak a középpontjában, és a viselkedést ezek alapján kísérli meg megmagyarázni. Lásd még kognitív pszichológia, megismeréstudomány.

kognitív   pszichológia [cognuive psychology] - A pszichológia olyan megközelítése, amely a mentális folyamatok szerepét hangsúlyozza a viselkedés megértésében. A kognitív pszichológus a viselkedést a mentális reprezentációk és az ezeken működő műveletek szintjén magyarázza, mely utóbbiak újabb reprezentációkat és válaszokat hoznak létre. E megközelítés nemcsak a gondolkodás és a tudás témakörére korlátozódik; az ezeken a területeken végzett korai munkák miatt kapta a "kognitív pszichológia" címkét. Az utóbbi években azonban hatóköre kiterjedt a pszichológia összes területére. Lásd még információfeldolgozási modell, megismeréstudomány, mentális reprezentáció, mesterséges intelligencia.

korregresszió [age regression] Hipnózisban a korai emléknyomokon vagy fiatalabb kori tapasztalatokon nyugvó élmények ismételt átélése. Lásd még hipnózis.

kötődés [attachment] - A fiatal élőlény azon késztetése, hogy egy bizonyos másik egyed közelében igyekezzék maradni, mivel nagyobb biztonságban érzi magát annak jelenlétében.

L

latencia [latency] - a) A válasz időbeli mutatója, amely az inger megjelenése és a válasz közötti időre vonatkozik. b) A pszichoanalízisben a középső gyermekkor szakasza (durván 6 és 12 év között), amikor mind a szexuális, mind az agresszív impulzusok valamiféle tompított állapotban vannak, így a gyermek figyelme kifelé irányul, és a környezet felé irányuló kíváncsisága következtében tanul. Lásd még pszichoszexuális fejlődés.

latens álomtartalom [latent content] Az álom mögöttes jelentése (vagyis az általa kifejezett motívumok és vágyak), amelyek a manifeszt álomtartalomból bonthatók ki. Lásd még manifeszt álomtartalom.

lelkiismeret [conscience] A helyes és a helytelen belső felismerése, amely által az egyén saját viselkedését megítéli. Lásd még szuperego.

libidó [Iibido]- Freud pszichoanalitikus elméletében az id pszichikai energiája. Lásd még id.

M

manifeszt álomtartalom [manifest content] Az a része az álomnak, amelyre emlékezünk, annak szereplői és cselekedeteik. Megkülönböztetendő az ebből kikövetkeztetett latens álomtartalomtól. Lásd még latens álomtartalom.

marihuána_[mariiuana] A vadkender (cannabis) szárított levele. Ismert még hasis vagy "fű" néven is. A hasis tulajdonképpen egy kivonat a növényből, és általában erősebb, mint a marihuána. Bevétele az érzékleti élményeket felerősíti, és eufóriás állapotot hoz létre.

meditáció [meditation] Módosult tudatállapot, melyben az egyén erősen relaxált, elhatárolva érzi magát a külvilágtól, elveszti ön-tudatosságát, és úgy érzi, egy szélesebb értelmű tudatosság részese. Ez a meditatív állapot bizonyos rituálék, például a légzés szabályozása, a figyelem éles beszűkítése vagy jógatesthelyzetek felvétele segítségével érhető el. A meditáció egyik   kommercializált formáját transzcendentális meditáció néven reklámozzák.

megengedő szülők [indulgent parents] - Érzékeny, gyerekközpontú szülők, akik kevés kontrollt gyakorolnak gyermekeik viselkedése felett, és keveset is követelnek tőlük. Lásd még elhanyagoló szülők, megkívánó szülők, megkövetelő szülők.

megerősítés [reinforcement] - a) A klasszikus kondicionálásban az a kísérleti eljárás, amelyben a feltételes ingert a feltétlen inger követi. b) Az operáns kondicionálásban az ezzel analóg eljárás, amelyben az operáns választ a megerősítő inger követi. c) Az a folyamat, amely ezekben az eljárásokban megnöveli a kondicionálás erősségét. Lásd még negatív megerősítés, pozitív megerősítés, részleges megerősítés.

megfigyeléses módszer [observational method] - Áz események tanulmányozása természetes megjelenésükben, a változók kísérleti befolyásolása nélkül. Például a madarak fészeképítésének vagy a gyerekek játékhelyzetben mutatott viselkedésének megfigyelése. Lásd még kísérleti módszer .

megfigyeléses tanulás [observational learning, vicarious learning] - Tanulás mások viselkedésének megfigyelése és a viselkedés következményeinek megjegyzése által.

megismeréstudomány [kognitive scienceJ - Ez a hetvenes években bevezetett fogalom egy "új" tudományt takar, amelynek célja a kogníció megértése, vagyis annak magyarázata, hogy miképp szerzik meg és miképp szervezik az emberek a világról alkotott tudásukat. A pszichológia mellett a megismeréstudomány számára releváns diszciplína még az idegtudomány, a nyelvészet, a filozófia, a matematika és a számítógép-tudomány (különösen az az ága, amely mesterséges intelligencia néven vált ismertté). Lásd még kognitív pszichológia, mesterséges intelligencia.

megkívánó szülők [authoritative parents] Azok a szülők, akiknél a gyerekeik feletti nagymértékű kontroll melegséggel, gondoskodással és kétirányú kommunikációval társul. Lásd még megkövetelő szülők.

megkövetelő szülők [authoritarian parents] Azok a szülők, akik gyermekeik felett szigorú kontrollt gyakorolnak melegség, gondoskodás és kétirányú kommunikáció nélkül. Lásd még megkívánó szülő.

modell [model] - a) Logikai, matematikai vagy fizikai minta alapján alkotott kis rendszer, amely valamilyen adatok szerveződését a párhuzamosságok révén érthetőbbé teszi. Példa a zongora billentyűzete mint a belső fül alaphártyájának, vagy a termosztát mint a homeosztázis visszacsatolási elvének modellje. b) A viselkedésterápiában az a személy, aki modellálja, vagyis végrehajtja azt a viselkedést, amelyet a terapeuta a pácienssel utánoztatni kíván.

modellálás [modeling] A szociális tanuláselméletben az a folyamat, amelyben a gyerek társas és kognitív viselkedésformákat mások megfigyelése és utánzása által tanul. Lásd még azonosulás.

motiváció [motivation] A szükségletkielégítés és a célirányult viselkedés szabályozására utaló általános kifejezés. Lásd még motívum.

motívum [motive] Az élőlény olyan állapota, amely befolyásolja, hogy elkezdjen vagy folytasson egy viselkedéssorozatot.

N

narcizmus [narcissism] Önszeretet. A pszichoanalitikus elméletben a pregenitális fejlődés normális velejárója.

narkolepszia [narcolepsy] Befolyásolhatatlan rövid elalvásokkal jellemezhető alvászavar.

narkotimok [narcotics] Lásd opiátok.    ..

negatív tünetek [negative symptoms] A szkizofrénia olyan viselkedéses tünetei, mint az érzelmi sivárság, az apátia és a beszéd szegényessége. Feltételezések szerint az agy szerkezeti rendellenességeinek eredményei. Lásd még pozitív tünetek, szkizofrénia.

nemi identitás [gender identity] - Annak foka, hogy mennyire tekinti magát valaki férfinak vagy nőnek. Lásd még nemhez igazodás, nemi szerepek.

neuroticitás [neuroticism] Eysenck faktoranalitikus személyiségelméletében az érzelmi stabilitás-labilitás dimenzió elnevezése. A neurotikus (labilis) oldalon a szeszélyes, szorongó, nehezen alkalmazkodó egyének találhatók, a dimenzió másik végén pedig a nyugodt, könnyen alkalmazkodó személyek vannak. Lásd még introverzio-extraverzió.

neurotikus szorongás [neurotic anxie] - A tényleges veszéllyel nem arányos félelem. Lásd még objektív szorongás, szorongás.

neurózis [neurosis] Mentális betegség, amelyben az egyén képtelen szorongásaival és konfliktusaival megküzdeni, ezért zavaró tüneteket, például kényszeres cselekvéseket, rög- eszméket, fóbiákat vagy szorongásos rohamokat fejleszt ki. A pszichoanalitikus elméletben a neurózisok az elhárító mechanizmusok eredményei, amelyek a tudattalan konfliktusok által okozott szorongás legyűrését szolgálják. Ma már nem használt diagnosztikai kategória. Lásd még fóbia, rögeszmés-kényszeres betegségek, szorongásos betegségek.

noradrenalin [norepinephrin] A mellékvese velőállománya által kiválasztott egyik hormon. Emocionális izgatottságot okozó hatása részben, de nem mindenben hasonlít az adrenalin hatására. A noradrenalin a központi idegrendszer egyik neurotranszmittere is. Az ezzel működő szinapszisok serkentők és gátlók is lehetnek. Feltételezik, hogy szerepet játszik a depresszió és a bipoláris betegség kialakulásában. Lásd még adrenalin, mellékvese.

NY

nyugtató [tranquilizer] A szorongást és az izgatottságot csökkentő gyógyszer. Lásd még szorongásoldók.

O Ö

objektív szorongás [objective anxiety] - A veszéllyel arányos méretű félelem.

opiátok [opiates] Az ópium és kémiai leszármazottai, azaz a kodein, a morfium és a heroin. Központi idegrend- szeri depresszánsok, enyhítik a fájdalmat, és eufóriát eredményeznek. Mindannyian erősen addiktívak. Másik elnevezésük narkotikumok. Lásd még heroin.

orális viselkedés [oral behavior] A csecsemő szopásából vagy tágabb értelemben a szájon keresztüli étkezéséből származó viselkedés.

ödipális konfliktus [Oedipal conflict] - Freud pszichoanalitikus elméletében a pszichoszexuális fejlődés fallikus szakaszában jelentkező konfliktus, amelyben a gyermek az ellenkező nemű szülőhöz vonzódik, és az azonos nemű szülőt vetélytársának tekinti. Lásd még fallikus szakasz, pszichoszexuális fejlődés.      .

önformálás [autoshaping] - A kísérletező jelentétét nem igénylő viselkedésformáló eljárás, amely mind a klasszikus, mind az operáns kondicionálás elemeit magában foglalja. Lásd még viselkedésformálás.

önmegvalósítás [self-actualization] - A személynek az az alapvető késztetése, hogy kiteljesítse a benne rejlő lehetőségeket. A személyiség humanisztikus elméleteinek (például Maslow és Rogers elméleteinek) egyik alapfogalma.

önszabályozás [seif-regulatiy] - A viselkedésterápiában a saját viselkedés nyomon követése és olyan módszerek használata, mint az önmegerősítés és az ingerfeltételek szabályozása, a maladaptív viselkedés megváltoztatása

örömelv [pleasure principle] Freud pszichoanalitikus elméletéből az id által követett stratégia, amely a külső körülményektől függetlenül azonnali örömszerzésre és a fájdalmak elkerülésére törekszik. Lásd még id, valóságelv.

ösztön [instinct - Tanulatlan, szervezett, célvezérelt fajspecifikus viselkedés, például a madarak fészeképítése és a lazacok vándorlása. Lásd még etológia.

P

pánikbetegség [panic disorder] - Olyan szoróngásos betegség, amelyben az egyén hirtelen megmagyarázhatatlan rémületet él át, és a végzet közeledtét érzi. E tünetek a félelem fiziológiai tüneteivel (erős szívverés, kapkodó légzés, izomremegés, erőtlenség) járnak együtt. Lásd még szorongás, szorongásos betegségek.

parafiliák [paraphilias] Szexuális perverziók, szexuális vonzódás tárgyakhoz, vagy különös szexuális szokások. Példái a fetisizmus (élettelen tárgyakhoz vagy személyek nem genitális részeihez való szexuális vonzódás), exhibicionizmus (szexuális kielégülés a nemi szervek másoknak mutogatása által) és a pedofília (jogilag fiatalkorúakkal folytatott szexuális kapcsolat preferenciája).

paranoid szkizofrénia [pranoid schizophrenia] Szkizofrén reakció, amelyben a páciensnek üldöztetéses téveszméje van. Lásd még szkizofrénia.

parapszichológia [parapsychotogy] - A pszichológia egyik területe, amely a pszi-jelenségeket   (extraszenzoros percepció és pszichokinézis) vizsgálja. Lásd még clairvoyance, extraszenzoros percepció, prekogníció, pszi, pszichokinézis, telepátia.

poszthipnotikus amnézia [posthypnotic amnesia] A poszthipnotikus szuggesztiók egyik különleges formája, amelyben a személy mindaddig elfelejti, hogy mi történt a hipnózis alatt, amíg egy előre megbeszélt jellel nem jelzik, hogy emlékezzen. Lásd még poszthipnotikus szuggesztió.

poszthipnotikus szuggesztió [posthypnotic suggestion] - A hipnotizált személynek adott szuggesztió, hogy a hipnózis után egy előírt módon (általában egy jelre) cselekedjen. E cselekedetet a hipnotizált személyek általában úgy hajtják végre, hogy nincsenek tudatában, hogy miért cselekszenek. Lásd még hipnózis.

poszthipnotikus válasz [posthypnotic response] - Lásd poszthipnotikus szuggesztió.

poszttraumatikus stresszbetegség [posttraumatic stress disorder] - Szorongásos megbetegedés olyan stresszkeltő esemény (például egy katonai támadás vagy egy természeti katasztrófa) következtében, amely kívül esik az emberi tapasztalat szokásos terjedelmén. Tünetei a trauma ismételt újraátélése, az ahhoz kötődő ingerek elkerülése, elidegenedés érzése, ijedékenység, lidércnyomás és visszatérő álmok, valamint alvászavarok. Lásd még szorongásos betegségek.

pozitív tünetek [positive symptoms] - A szkizofrénia viselkedéses túlzásokból, például a hallucinációkból és a bizarr viselkedésekből álló tünetei. A negatív tünetekkel szemben ezekről azt feltételezik, hogy az idegi átvitel rendellenességei okozzák. Lásd még negatív tünetek, szkizofrénia.

problémaközpontú megküzdés [problem-centered coping] A szorongás vagy stressz csökkentése a szorongáskeltő helyzet valamilyen kezelésével. Példái a menekülés a helyzetből vagy a helyzet megváltoztatási módjának keresése. Lásd még érzelemközpontú megküzdés.

problémamegoldási stratégiák [problem-solving strategies] Különféle stratégiák, amelyek egy probléma megoldásában alkalmazhatók. Külön érdekességgel bír a stratégiák azon osztálya, amely a probléma megoldását alcélok sorozatára bontja fel. A teljesített alcélok a végcél elérésének közbeiktatott lépései.

projekció [projection] Elhárító mechanizmus, amellyel az emberek úgy védik meg magukat saját nemkívánatos tulajdonságaik tudatosulásától, hogy másoknak túlzottan tulajdonítják azokat. Lásd még elhárító mechanizmus.

pszichoaktív szerek [psychoactive drugs] Olyan szerek, amelyek az egyén viselkedését és gondolkodási folyamatait befolyásolják. Lásd még depresszánsok, hallucinogének, stimulánsok.

pszichoanalitikus nézőpont [psychoanalytic perspective] A pszichológia olyan megközelítése, amely bizonyos típusú viselkedéseket tudattalan hiedelmek, félelmek és vágyak segítségével kíván megmagyarázni. Lásd még pszichoanalízis.

pszichoanalitikus pszichoterápia [psychoanalitic psychotherapy] A mentális betegségek kezelésében Freud elméleteire alapozódó, de a pszichoanalízisnél rövidebb és kevésbé intenzív módszer. Kevésbé hangsúlyozza a gyerekkori tapasztalatokat, és több figyelmet szentel a kliens pillanatnyi interperszonális problémáinak. Lásd még pszichoanalízis.

pszichoanalízis [psychoanalysis] a) Freud által kidolgozott és követői által továbbfejlesztett módszer a neurózisok kezelésére. b) A pszichoanalitikus módszer tapasztalataiból kinőtt pszichológiai elméletrendszer.

pszichofarmakológia [psychopharmacology] Az a tudományág, mely a drogoknak a viselkedésre gyakorolt hatását vizsgálja.

pszichológiai függőség [psychological dependence] Kábítószerek, gyógyszerek vagy alkohol rendszeres használata a szorongás csökkentésére fizikai függőség (addikció) kialakulása nélkül. Lásd még fizikai függőség.

pszichopátia [psychopatic personality] Lásd antiszociális személyiség.

pszichoszexuális fejlődés [psychosexual develpoment] A pszichoanalízisben az az elmélet, miszerint a fejlődés szakaszokban (orális, anális,fallikus, latens, genitális) történik, ahol minden szakaszt az örömszerző ingerlés zónája és a szexuális kötődés megfelelő tárgya jellemez, és amely a normális heteroszexuális párosodásban tetőzik. Lásd még anális szakasz, fallikus szakasz, genitális szakasz, latencia, orális szakasz, pszichoszociális stádiumok.

pszichiátria [psychiaby] a. Lásd még pszichiáter, s.

pszichoszociális stádiumok [psychosocial stages] - A pszichoszexuális fejlődés pszichoanalitikus elméletének Erikson általi módosítása, amely több figyelmet szentel az egyes szakaszokhoz kötődő szociális és környezeti problémáknak, és további felnőtt stádiumokat is hozzáad a genitális érés elérése után. Lásd még pszichoszexuális fejlődés.

pszichoszomatikus betegségek [psychosomatic disorders] Fizikai betegségek pszichológiai okok következtében.

pszichoterápia [psychotherapy] Személyiségproblémák és mentális betegségek pszichológiai eszközökkel történő kezelése, általában, bár nem kizárólagosan, személyes tanácsadással. Lásd még biológiai terápia.

pszichotikus viselkedés [psychotic behavior] - A valósággal való kapcsolat súlyos károsodását jelző viselkedés, amelyet a hallucinációk és téveszmék jeleznek. Agysérülés, vagy olyan mentális betegségek következménye, mint a szkizofrénia és a bipoláris betegség. Lásd még pszichózis.

pszichózis [psychosis] Súlyos mentális betegség, amelyben a gondolkodás és az érzelmek olyan komolyan károsodtak, hogy az egyénnek szinte megszakad a kapcsolata a valósággal. Ma már nem használt diagnosztikai kategória. Lásd még pszichotikus viselkedés.

pubertás [puberty] A szaporodási szervek funkcionálisan éretté válásának időszaka. A másodlagos nemi jellegek kialakulása (elsősorban a hónalj és szeméremszőrzet növekedése és sötétedése) jelzi a pubertás kezdetét, és a szaporodási képesség a tetőzését. Lásd még másodlagos nemi jellegek.

R

racionalizáció [rationalization] Elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tartja fenn önbecsülését, hogy kézenfekvő és elfogadható indokokat kapcsol impulzív vagy kevésbé elfogadható eredetű cselekedeteihez. Lásd még elhárító mechanizmus.

reakcióképzés [reaction Qrmation] Elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tagadja egy helytelenített motívumát, hogy annak éppen az ellenkezőjét hangsúlyozza.

regressció [regression] Primitívebb, gyermekibb válaszmódhoz való visszatérés.

relaxációs tréning [relaxation training] - Az izomfeszülés ellazításának valamilyen módszerrel való megtanítása. Az eljárás Jacobson progresszív relaxációs módszerén alapul, amelyben a személy azt tanulja meg, hogyan lazítson el izomcsoportokat egymás után, és amelynek feltételezése szerint az izomrelaxáció érzelmi relaxációt is eredményez.

REM - Gyors szemmozgások az angol megfelelő (rapid eye movement) kezdőbetűiből. Ezek a szemmozgások általában álmodás közben jelentkeznek, és a személy szeme mellett és felett elhelyezett elektródákkal mérhetők. Az elektródák a szemgolyó szemüregbeli mozgásával együttjáró elektromos változásokat mérik.

rögeszme [obsession] Állandóan visszatérő, nem kívánt, tolakodó gondolat, amely gyakran agresszív vagy szexuális cselekedeteket sugall. Lásd még kényszer, rögeszmés-kényszeres betegségek.

rögeszmés-kényszeres betegségek [obsessive-compulsive disorders] - Három alakban megjelenő szorongásos betegségfajta: a) visszatérő, gyakran zavaró és nem kívánt gondolatok (rögeszmék); b) ellenállhatatlan késztetés sztereotipizált, szertartásos cselekedetek végrehajtására (kényszer); c) az előző kettő kombinációja. Lásd még szorongásos betegségek.

S SZ

serdülőkor [adolescence] - A pubertástól a felnőttkorig tartó fejlődési szakasz, durván 10 és 20 éves kor között. Lásd még pubertás.

serkentő szinapszis [excitatory synapse] - Olyan szinapszis, amelyben a neurotranszmitter a fogadó sejt membránjának áteresztőképességét a depolarizáció irányába változtatja meg. Lásd még depolarizáció, gátló szinapszis, szinapszis.

sérülékenység-stressz model [vulnerability-stress model] - A fizikai és mentális betegségek egy interaktív modellje, amely szerint az egyén csak akkor betegszik meg, ha alkatilag hajlamos a betegségre, és stresszkeltő körülmények közé kerül.

spontán remisszió [spontaneous remission] - Felépülés egy betegségből vagy javulás a beteg állapotában kezelés nélkül.

stimulánsok [stimulants] Izgatószerek. Ölyan pszichoaktív szerek, amelyek emelik az arousat szintet. Példái az amfetaminok, a kokain és a koffein.

stressz [stress] Többféleképpen határozzák meg. a) Mint válasz a nehéz helyzetekben jelentkező pszichológiai és fiziológiai reakciók mintázata. b) Mint inger olyan esemény vagy körülmények, amelyek szokatlan választ követelnek meg. c) Mint tranzakció a személy és a környezet közti viszony, amit a személy úgy értékel, hogy az megterheli erőforrásait, és veszélyezteti jóllétét.

stresszorok [stressors] - Olyan események, amelyeket az egyén fizikai vagy pszichológiai jóllétét veszélyeztetőnek észlel.

stressz reakciók [stress responses] - Az olyan eseményekre adott válaszok, amelyeket az egyén jóllétét veszélyeztetőnek észlel. Ezek részben testi válaszok, amelyek felkészítik a szervezetet a vészhelyzetre ("harcolj vagy menekülj"), másrészt olyan pszichológiai reakciók, mint a szorongás, a harag és az agresszió, a fásultság és a depresszió, valamint bizonyos kognitív károsodások.

szabad asszociáció [free association] - a) A szóasszociációs kísérletek azon fajtája, amelyben a személy az ingerként közölt szóra egy olyan szóval válaszol, ami arról eszébe jut. b) A pszichoanalízisben az arra tett kísérlet, hogy módosítás nélkül beszámoljunk mindenről, ami a tudatunkba kerül.

szabad felidézés [free recall] - Emlékezeti feladat, amelyben a személynek a tételek egy listáját mutatják be (általában egyszerre egyet), és később a lista tételeit tetszőleges sorrendben kell felidéznie.

szadizmus [sadism] Kóros motívum, amely másoknak való fájdalomokozásra irányul. Lásd még mazochizmus.

személyes konstruktum [personal construct] - George Kelly személyiségelméletében olyan, az egyén által használt dimenzió, amely mentén értelmezi, "megkonstruálja" a környezetét. Kelly szerint a személyiség szerveződésének alapegysége.

személyes konstruktumok elmélete [personal construct theory] - A személyiség George Kelly által előterjesztett fenomenológiai elmélete, amely az egyént saját személyes konstruktumaiban jellemzi, nem pedig a pszichológus által meghatározott vonások mentén. Lásd még személyes konstruktum.

személyiség [personality] - A viselkedésnek, a gondolkodásnak és az érzelmeknek az a jellegzetes mintázata, amely meghatározza, hogy a személy hogyan alkalmazkodik környezetéhez.

személyiség-kérdőív [personality inventory] - Önértékelési kérdőív, amely több olyan állítást vagy kérdést tartalmaz a személy tulajdonságairól és viselkedéséről, amelyekről a személynek magának kell eldöntenie, illenek-e rá vagy sem. Lásd még projektív teszt.

személyiségmérés [personality assessment] - a) A személyiség feltérképezése általános értelemben, bármilyen módszerrel. b) Specifikusabban a személyiség kiértékelése komplex megfigyelések és ítéletek sorozatán keresztül, általában kitalált társas helyzetekbeli viselkedés alapján.

személyiségprofil [personality profile] - Egy egyén több vonásának közös skálán, párhuzamos sorokban ábrázolása, amelyről a vonások mintázata könnyen leolvasható. Lásd még vonás.

személyiségzavarok [personality disorders] - A viselkedés vagy jellem meggyökeresedett, szokássá vált és merev mintázatai, amelyek komolyan korlátozzák az egyén alkalmazkodási képességét. Gyakran a társadalom maladaptívnak ítéli a viselkedést, a személy maga azonban nem.

szenvedélyszerelem [passionate love] - Erőteljes érzelmi állapot, amelyben gyengédség és szexuális érzések, feldobottság és fájdalom, altruizmus és féltékenység együtt létezik az érzések kuszaságában. A fiziológiai arousal annak észlelésével vegyül, hogy azt a szeretett partner váltotta ki. Különbözik a társszerelemtől. Lásd még társszerelem.

szerepjátszás [role playing] - Interperszonális kapcsolatokban fontos attitűdök és viselkedések tanítása spontán játék keretében. Pszichoterápiákban és vezetői tanfolyamokon használatos.

szerotonin [serotonin] - Mind a központi, mind a perifériás idegrendszerben megtalálható neurotranszmitter. A szerotonin gátló neurotranszmitter, amely számos folyamatban, többek közt az alvásban, a fájdalomészlelésben és a hangulatbetegségek (depresszió és bipoláris kórkép) kialakulásában szerepet játszik. Lásd még neurotranszmitter.

szkizofrénia [schizophrenia] - A mentális betegségék egy csoportja, amelyre a gondolkodás, az észlelés, az érzelmek és a viselkedés súlyos zavarai jellemzőek. A gondolkodás illogikus, és általában téveszméket tartalmaz; a torzított észlelés hallucinációk formájában jelentkezhet; az érzelmi élet sivár és az alkalomnak nem megfelelő; a bizarr viselkedés szokatlan testhelyzeteket, sztereotipizált mozgásokat és értelmetlen beszédet jelenthet. Az egyén visszahúzódik más emberektő1 és a valóságtól. Kialakulásában öröklött biokémiai rendellenességek is szerepet játszhatnak.

szkizoid [schizoid] A szkizofréniára emlékeztető jellegzetességeket mutató, de kevésbé súlyos. Szkizoid emberek nagyobb gyakorisággal fordulnak elő szkizofrének családjában, ami a szkizofrénia genetikus megalapozottságának nézetét támogatja. Lásd még szkizofrénia.

szociális behatás elmélete [social impact theory] - A társas befolyásolás egyik általános elmélete, amely szerint minden befolyásoló forrás hatása a célszemélyre a források számával, közvetlenségével és fontosságával együtt nő, de a célszemélyek számának, közvetlenségének és fontosságának növekedésével csökken.

szociális normák [social norms] - Lásd társadalmi normák.

szociális tanuláselmélet [social learning theory] - A tanuláselmélet társas viselkedésre alkalmazása.

szorongás [anxiety] - Nyugtalanság,  feszültség, aggódás állapota. Néhány szakember szerint a félelem szinonimája, mások szerint a szorongás tárgya (például a homályos veszély előérzete) kevésbé specifikus, mint a félelem tárgya (mint egy támadó állat). Lásd még neurotikus szorongás, objektív szorongás.

szorongáshierarchia [anxiety hierarchy] -  Azon ingerek és helyzetek listája, amelyek egy személyben szorongást keltenek, a legkevésbé szorongáskeltőtől a legfélelmetesebbig sorba rendezve. A viselkedésterapeuták használják a szisztematikus deszenzitizáció módszerében, amelyben a betegben a félelmet keltő helyzetekhez mély relaxációt társítanak. Lásd még szisztematikus deszenzitizáció, viselkedésterápia.

szorongásoldók[antianxiety drugs] - A központi idegrendszert gátló (a benzodiazepinek családjába tartozó) szerek, amelyek csökkentik a feszültséget. Némileg álmosítanak, de kevésbé, mint a barbiturátok.

szorongásos betegsépek [anxiety disorders] -  A mentális betegségek egy csoportja, amelyeket az erős szorongás vagy a szorongás oldására alkalmazott maladaptív viselkedés jellemez. Idetartoznak a generalizált szorongás, a pánikbetegség, a fóbiák és a rögeszmés-kényszeres betegségek. Lásd még fóbia, generalizált szorongás, neurózis, pánikbetegség, rögeszmés-kényszeres betegségek, poszttraumatikus stresszbetegség.

sztereotípia [stereotype] - Emberek egy csoportjának vagy osztályának személyiségjegyeiről vagy testi megjelenéséről alkotott séma, absztrakt kognitív reprezentáció. A séma általában túláltalánosított, így olyan feltételezésekre vezet minket, hogy a csoport minden tagja egy sajátos jellemzővel bír; például arra a hamis sztereotípiára, hogy minden homoszexuális férfi nőies. Lásd még séma.

szuperego (super ego] Freud háromrészes személyiség felosztásában a lelkiismeretnek leginkább megfelelő rész, amely inkább erkölcsi aggályok, mintsem a szociális hasznosság alapján kormányoz. A szuperego a hajthatatlan és büntető lelkiismeret. Lásd még ego, id, lelkiismeret.

szükségtethierarchia [hierarchies of needs] - Maslow szükségletosztályozása, amely az alapvető biológiai motívumoktól a csúcson található (legmagasabb rendű emberi motívumnak tekintett) önmegvalósításig tart.

T

tabula rasa - Latin kifejezés, jelentése üres lap kifejezést abban az értelemben szokták használni, hogy az ember minden veleszületett tudás és gondolat nélkül jön a világra; minden tudás a tanulásból és a tapasztalatból származik. Ez a XVII. és XVIII. századi brit empiristák (Locke, Hume, Berkeley, Hartley) elképzelése.

tagadás [denial] - Elhárító mechanizmus, amely következtében az elfogadhatatlan impulzusok és gondolatok kívül maradnak az észlelésen, vagy nem tudatosulnak. Lásd még elhárító mechanizmus.

tárgykapcsolati elmélet [object relatios theory] - A pszichoanalitikus elmélet egyik mellékága, amelynek központjában az szerepel, hogyan kötődik az egyén másokhoz fejlődése folyamán. A klasszikus pszichoanalitikus elméletnél jobban hangsúlyozza az ego funkcióit.

társas facilitáció [social facilitation] Az a jelenség, hogy az élőlény gyorsabban válaszol fajtársai jelenlétében.

társas fóbia [social phobia] Társas helyzetekbeli erős bizonytalanságérzés, amely a zavarba jövéstő1 való túlzott félelemmel jár együtt. Lásd még fóbia, fóbiás betegség.

társas lógás [social loafing] - Az a jelenség, hogy az egyének kisebb erőfeszítést fejtenek ki, ha együtt dolgoznak, mint ha külön.

társszerelem [comppnionate love] - Az emberek azok iránt érzett ragaszkodása, akikkel életük mélyen összefonódott. A bizalom, a törődés, a partner hibáival és egyéniségével szembeni tolerancia, valamint a heves szenvedélyes érzelmek helyett a melegség és a ragaszkodás érzése jellemzik. Különbözik a szenvedélyszerelemtől. Lásd még szenvedélyszerelem.

TAT Thematic Apperception Test. Lásd projektív teszt.

temperamentum [temperament] - Egy egyén jellegzetes hangulata, ingerlésre való érzékenysége és energiaszintje. A temperamentumot általában genetikai hajlamnak tekintik, mert feltűnő különbségek vannak az újszülöttek ingerlésre való válaszkészségében, általános hangulatában és aktivitásszintjében.

téveszme (delusion) - Egyes pszichotikus betegségekre jellemző hamis hiedelem. Leggyakoribb a nagyzási és az üldöztetési téveszme. Lásd még hallucináció, illúzió, paranoid szkizofrénia.

típuselméletek [type theories] Olyan elméletek, melyek szerint az emberek jól osztályozhatók kisszámú csoportba vagy típusba. A csoporttagok olyan közös jellemzőkkel bírnak, amelyek megkülönböztetik őket a többi csoporttól vagy típustól. Lásd még vonáselméletek.

tolerancia [tolerance] - Egyre több drog szükséglete ugyanakkora hatás eléréséhez. A kábítószerek fizikai függőségének fontos tényezője.

többszörös személyiség [multiple personality] Két vagy több egységes és jól kifejlett személyiség létezése egy egyénen belül. Mindegyik személyiségnek saját emlékezete és saját jellemző viselkedése van. A váltakozva megjelenő személyiségek attitűdjei és viselkedése általában eléggé eltérő.

transzszexuális [transsexual] - Olyan személy, aki fizikailag az egyik nemhez tartozik, de pszichológiailag a másikhoz. A transzszexuálisok gyakran műtéthez és hormonális kezeléshez folyamodnak, hogy megváltoztassák fizikai nemüket. Mindazonáltal nem tartják magukat homoszexuálisnak. Lásd még homoszexuális.

tudat [consciousness] - Tudatosak vagyunk, amikor tudatában vagyunk bizonyos külső eseményeknek, múltbeli élményeket idézünk fel, problémákat oldunk meg, szelektíven figyelünk bizonyos ingerekre inkább, mint másokra, szabadon cselekszünk a környezeti feltételeknek vagy saját céljainknak megfelelően. Röviden, a tudatunk a) folyamatosan figyeli a környezetünket és magunkat, hogy észleleteink, emléknyomaink és gondolataink pontosan képeződjenek le; és b) vezérli önmagunkat és környezetünket, hogy viselkedéses és kognitív tevékenységeinket elindítani és befejezni képesek legyünk.

tudatelőttes emlékek [preconscious memories] - Emlékek és gondolatok, amelyek pillanatnyilag nem részei a tudatnak, de a tudatba emelhetők, ha szükséges. A személyes események emlékei és az élet folyamán felhalmozott információk tartoznak bele. Lásd még tudat.

tudatos folyamatok [corucious processes] - Az észleletek, utóképek, belső gondolatok és álmok közül azok, amelyeknek az egyén tudatában van. Mások számára a szóbeli beszámoló vagy a viselkedésből való következtetés teheti hozzáférhetővé.

tudattalan (unconscious] - Lásd tudattalan folyamatok.

tudattalan folyamatok [unconscious processes] - Olyan emlékek, impulzusok, vágyak, amelyek nem hozzáférhet6ek a tudat számára. Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete szerint a fájdalmas emlékek és vágyak sokszor elfojtódnak, azaz a tudattalanba szorulnak, ahol továbbra is befolyásolják cselekedeteinket, bár ennek nem vagyunk tudatában. Lásd még tudat.

tudattalan motívum [unconscious motive] Olyan motívum, amelynek a személy nincs tudatában, illetve amelynek csak torzított formája tudatosul. Mivel a tudatos és tudattalan között nincs éles határ, sok motívumnak van egyaránt tudatos és tudattalan vonatkozása.

U

utánzás [imitation] - Másokról másolt viselkedés: Lásd még azonosulás.

V

viselkedésterápia [behavior therapy] Tanuláselméleti alapelveken nyugvó pszichoterápiás módszer. Olyan technikákat alkalmaz, mint az ellenkondicionálás, megerősítés, viselkedésmódosítás. Lásd még kognitív viselkedésterápia.