Az esettanulmany készítéséhez tanacsok

Az esettanulmány készítéséhez tanácsok

A dolgozat célja: alaposan megismerni egy gyermekvédelmi problémát. Kipróbálni, gyakorolni, hogy:

hogyan lehet szakszerűen átgondolni egy gyermekvédelmi problémát,

hogyan lehet a gyermekvédelemben érintett személyekkel szakszerűen elbeszélgetni,

hogyan lehet megfigyelni, megvizsgálni a gyermekvédelmi problémák jellegzetességeit egy gyermeken keresztül

hogyan lehet több szempontból információt gyűjtve komplex, teljes képet "rajzolni" egy gyermekről, egy gyermekvédelmi problémáról

A MINTA KIVÁLASZTÁSA: amennyiben l 818e44i ehetséges saját pedagógiai gyakorlatukból válasszanak egy gyermekvédelmi problémát, bármilyen korú fiatal lehet.

ADATGYŰJTÉS:  törekedjenek arra, hogy lehetőleg minden adatot összegyűjtsünk az esetről.  Az adatok forrásai lehetnek:

a gyermekvédelmi felelős, a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak hivatalos feljegyzései, jegyzőkönyvek, jelentések, kérvények

a pszichológus, osztályfőnök jellemzése szóban, írásban egyaránt

lehet készíteni interjút azokkal a személyekkel, akik részt vettek a probléma megoldásában

AZ ESETTANULMÁNY SZERKEZETE:

a minta bemutatása: név nélkül a gyermek és családjának legfontosabb jellemzői (a lakhely jellege - falu, község, kisváros, város, nagyváros -, a család szocioökonómiai státusa, egészségállapota, a gyermek személyiségének jellemzői, tanulmányi eredménye, illetve mindaz, amit fontosnak tart az eset szempontjából

a probléma bemutatása: konkrétan leírni, hogy milyen gyermekvédelmi problémáról van szó: a probléma kialakulásának feltételezhető okai, a probléma hatása a gyermek életére

a probléma megoldására tett kísérletek: milyen lépések történtek a probléma megoldása érdekében, a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai mennyire vettek részt ebben, mennyire volt sikeres/sikertelen.

szubjektív vélemény, megoldási javaslat: hogyan vélekedik a probléma megoldásáról, milyen más ötlete van, hogyan értékeli saját, illetve a jelzőrendszeri tagok szerepét, stb.

A szülőkkel való beszélgetés (anamnézis) témakörei

Módszer: irányított beszélgetés (félig strukturált interjú) Þ lásd hozzá a kérdéseket alább, amelyek azonban csak iránymutatóak

Rögzítés: lejegyzés közben + közvetlenül utána a személyes benyomások, gondolatok.

A kérdések csak iránymutató jellegűek, nem fontos pont ugyanebben a sorrendben, ugyanígy feltenni őket. Amikor a szülő beszél a gyermekéről, sokszor elegendő csak elindítani a beszélgetést, a továbbiakban rövid észrevételekkel, nyugtázással, esetleg a számunkra fontosabbnak tűnő információnál az alábbi kérésekkel fordulhatunk felé: pl.: Mesélne erről bővebben is? Hogyan történt ez pontosan? Emlékszik erre? stb.

Nagyon fontos, hogy ez tényleg beszélgetés legyen, nem kikérdezés, vallatás!!!

Például jó kezdés lehet: Meséljen a gyermekéről!

Személyi adatok

A gyermek neme, keresztneve?

Mikor született?

Melyik kórházban született? (Hol született ?) (itt majd lehet, hogy elkanyarodik a beszélgetés a gyermekvárás, születés körülményei felé, de ne faggassuk mindenáron erről)

Előzmények, eddigi fejlődése

Milyen kisbaba volt (nyugodt, sírós...)?

Szopott-e? Ha igen mennyi ideig?

Milyen alvó volt csecsemőkorában? Most milyen alvó?

Ki segített a kicsi gondozásában kezdetben?

Voltak-e a gyermek születése óta moziban, színházban a gyermek apjával kettesben? Olyankor ki segített?

Mikor állt fel? Mikor kezdett el járni? Mászott-e, kúszott-e, mielőtt elindult?

Mikor kezdett el beszélni? Mik voltak az első szavai? Most mi jellemzi kommunikációját? Szívesen beszél-e stb.

Emlékszik-e rá, hogy mikor mosolygott először? Hogy viszonyult másokhoz? Szeretett-e ismeretlenek között lenni, könnyen barátkozott-e?

Beteges volt-e, volt-e esetleg valami miatt kórházban (ha igen, mikor, mennyi ideig, kivel)?

Életmódja, szokásai, kötődései

Hogyan szólítják a családban? Van-e beceneve?

Kikkel él együtt, kik élnek együtt a családban? Ez a gyermek születése óta így van-e, vagy voltak változások? (itt lehet arról beszélgetni, hogy kik élnek együtt, hányan vannak testvérek, ki hány éves a testvérek közül)

Ha van testvére, meséljen róla; meséljen arról, hogy milyenek ők együtt!

Milyen a gyermeke, amikor örül? Milyen, amikor bánatos? Hogy lehet jókedvre deríteni? Hogy lehet megnyugtatni?

Milyen, amikor nem sikerül neki valami, amit nagyon szeretne?

Szokott-e félni valamitől?

Mi a kedvenc játéka?

Kivel szeret játszani? Van -e játszótársa?

Mi a kedvenc étele / itala? Van- e olyan étel / ital, amit kifejezetten elutasít?

Van-e kedvenc meséje? Ki szokta neki mesélni?

Egyedül alszik? Van külön fekhelye? Van-e valamilyen megszokott holmija, amihez lefekvésnél ragaszkodik? Ki szokta esténként lefektetni? Szokott-e aludni délután? Aludt-e már máshol (nagymamánál, más családtagnál, szomszédoknál, ...)?

Mi mindent csinál már önállóan a gyermek?

Mesélje el, hogyan telik a gyermeknek egy napja? (itt lehet mindenféle napi szokásokról, a gyermek kedvenc tevékenységeiről, szabadban lévő programokról beszélgetni)

Bölcsőde, óvoda

Meddig volt otthon, kivel?

Járt-e bölcsődébe?

Mikor kezdett el óvodába járni?

Hogy emlékszik vissza ön az első óvodai napokra?

Iskola

Mikor kezdett el iskolába járni?

Hogyan választották ki, hogy melyik iskolába íratják?

Hogy emlékszik vissza az első iskolai napokra?

Mit szeret gyermeke legjobban az iskolában?

Mit szeret legkevésbé az iskolában?

Milyen a kapcsolata az osztálytársaival?

Milyen a kapcsolata a pedagógusaival?

Szeret-e iskolába járni gyermeke? Miből gondolja, hogy szeret vagy nem szeret?

Vannak-e nehézségek az iskolával, tanulással kapcsolatban? Ha igen, hogy próbálják ezeket megoldani?

Szívesen mesél-e gyermeke az iskolai eseményekről? Miről mesél?

Ki szokta iskolába vinni a gyermeket? Ki megy érte? Milyen, amikor jönnek haza az iskolából? Szívesen mesél-e az iskolai eseményekről? Miről mesél a gyermek?

Speciális

Van-e olyan egészségi vagy egyéb probléma, amire külön oda kell figyelni? (lezajlott betegség, érzékenység...)

Voltak-e nagyobb változások a gyermek életében? (pl. költözés, családi változások)

A környezet megfigyelésének szempontjai

Módszer: megfigyelés természetes helyzetben: pl. amikor amúgy is ott lennénk a családnál, hogy beszélgessünk a szülővel, a gyermekkel.

Rögzítés: a családnál töltött idő után a látottak lejegyzése (nem ott rögtön)!

Ez is minél természetesebb legyen, nem járni-kelni jegyzettömbbel, írószerrel a kézben, alaposan összeírva a dolgokat!

Ha szeretnénk beszélgetni erről, akkor jó kezdés lehet: Mióta laknak itt? Mikor költöztek ide?

a gyermekkel: Mutasd meg, hol alszol, hol vannak a játékaid!

Élettér megfigyelése

milyen a környék (városrész, ház környéke: utca, játszótér, zöld terület, közlekedés)

a lakás mérete, elosztása (szobák, helyiségek)

mi veszi körül a gyermeket a lakásban: könyvek, játékok, TV, video, számítógép stb.

kik élnek együtt

a gyerek saját élettere: külön szoba, szobarész: mi veszi körül: játékok, könyvek stb. (pihenés, tanulás feltételei)

benyomásaink a család, a gyermek életteréről

A család élete

Hogyan zajlik egy átlagos napjuk?

Kinek milyen az időbeosztása, mivel foglalkoznak a szülők stb.

Ki mit szokott együtt csinálni a gyermekkel leginkább?

Benyomások a család hangulatáról, az érzelmi légkörről (egymás közötti viszony, gyermekkel való kapcsolat, testvérek egymás között)

Ki vesz részt a beszélgetésben?

A tanítónővel való beszélgetés témakörei

Módszer: irányított beszélgetés - lásd hozzá a kérdéseket, de ezek csak iránymutatóak

Rögzítés: lejegyzés közben + közvetlenül utána a személyes benyomások, gondolatok lejegyzése

A szülőkkel való beszélgetéshez hasonlóan itt is beszélgetésre törekedjünk, pl. a "gyermek" helyett nevezzük nevén a gyermeket a beszélgetés során!

Jó kezdés lehet: meséljen kicsit a gyermekről! (Mióta ismeri, milyen a temperamentuma stb.)

A beszélgetés vázlata lehet:

Hogy emlékszik vissza a gyermek első napjaira az iskolában?

Hogy szokott megérkezni a gyermek az iskolába? Ki hozza reggelente? Hogy válik el reggelente a szülejétől?

Milyen tevékenységeket kedvel különösen? Melyeket kevésbé?

Hogyan teljesíti az iskolai feladatait?

Milyen a gyermek temperamentuma?

Hogy reagál a sikerekre, kudarcokra?

Mennyire tájékozott a gyermek a világ dolgairól? Milyen a gondolkodása?

Milyen a képzeletvilága, kreativitása?

Mi érdekli különösen a gyermeket?

Mit szeret játszani, mit játszik gyakran? Milyen játékokkal játszik? Hoz-e otthoni játékokat? Tudja-e, hogy mi a kedvenc játéka?

Kikkel szeret együtt játszani? Milyen a többiekkel való kapcsolata? Milyen a szerepe az osztályon belül? Szokott-e konfliktusba keveredni a többiekkel? Hogy viselkedik ilyenkor?

Milyen a gyermek szünetekben?

Szeret-e mozogni? Milyen a gyermek mozgása?

Milyen a kommunikációja?

Mennyire önálló?

Mennyire alkalmazkodik az iskolai szokásokhoz?

Szót fogad-e önnek? Mesél-e önnek az élményeiről? Milyen kapcsolatban van vele?

Amióta ismeri a gyermeket, miben változott a gyermek?

Mikor szoktak érte jönni? Ki jön érte? Hogy szokott elmenni a gyermek az iskolából? Milyen élményekkel?

Ön szokott-e beszélgetni a szülőkkel? Milyen a szülőkkel való kapcsolata?

stb.

ARRA KÉREK MINDENKIT, HOGY NE CSAK BEMUTASSA, HANEM ELEMEZZE, ÉRTÉKELJE AZ ADOTT ESETET!!!

A leírás során arra kell törekedni, hogy egy összefüggő kép alakuljon ki a gyermekről.

Természetesen a dolgozatot tagolni kell a megfelelő részek szerint.

A teljes esettanulmány terjedelme: kb. 5 oldal

Formai követelmények: gépelve leadott dolgozat (12-es betű, 1-1,5-es sortáv), jól követhető tagolás, borítólap (név, évfolyam, csoport, tantárgy, tanár, dátum, cím)

A dolgozatban feltétlenül írják majd le az esettanulmány készítésének menetét is:

hogyan választották ki a gyermeket

hány alkalommal voltak vele

milyen beszélgetéseket, vizsgálatokat, megfigyeléseket végeztek pontosan stb.

Kíváncsiak vagyunk arra is a legvégén, hogy milyen volt számára ez a munka, az esettanulmány elkészítése, mivel volt esetlegesen problémája, nehézsége.

 Néhány könyv, melyek nagy segítséget nyújthatnak az esettanulmány elkészítéséhez:

Mikor egészséges egy család?

Ha egészségről beszélünk általában egyének egészségére gondolunk, pedig az emberek többsége családban él, szoros kötelékekkel összekötve számára fontos emberekkel, gyermekeivel, szüleivel, testvéreivel. Ezek közül bármelyik családtag betegsége súlyos terhet róhat a vele együtt élőkre. Ezért fontos a teljes család egészségét óvni. A család az állam és a társadalom alapja, de az egyén szempontjából  is meghatározó a család szerepe. Gyermekként a család készít fel az életre, felnőtt korban a család segít egy értelmes élet végig vitelében  - és ha annak eljön az ideje - a család segíthet abban, hogy emberhez méltó körülmények között hagyjuk el a földi létet. A család egészsége szempontjából döntő jelentőségük van a családon belüli társas kapcsolatoknak.

Társas kapcsolatok a családban

A családban másképp viselkedünk, mint egyébként az életben. Itt őszintébbek a beszélgetések és a lényegről szólnak, mert közvetlen hatással vannak életünkre. Legalább is így kéne lenni. Sajnos a valóság más, sok családban folytatódik a társadalmi szerepjátszás, a családtagok egymás előtt is titkolódznak. A titkolódzás oka lehet a személyes szabadság féltése, ha a partnernek túlzott elvárásai vannak felénk. Ne feledjük, hogy mindenkinek joga van egy kis "magán világhoz", egy olyan zárt körhöz, amelybe behatolni még a legközvetlenebb hozzátartozónak is szentségtörés. Ezért, ha őszinte légkörben akarunk élni tiszteljük családtagjaink zárt körét és tanuljunk meg élni a saját zárt körünkben.

A család az emberi életnek az a területe, ahol fokozottan érvényesül a felelősségvállalás szerepe.

A generációk kapcsolata

Világunk feloldhatatlan ellentmondásai, mindenekelőtt a teremtés lenyűgöző csodája és a halál ember számára elfogadhatatlan ténye visszatükröződnek társas kapcsolatainkban. Sok minden elmondható ezekről és a sok mindennek az ellenkezője is. Igaz például, hogy nincs két egyforma viszony különböző emberek között, de igaz az is, hogy félelmetes hasonlósággal ismétlődnek meg bizonyos szituációk és világos trendek ismerhetők fel egy-egy kor társas viszonyait elemezve. Napjaink igen szomorú tendenciája, hogy szinte teljesen eltűnt a generációk közötti tapasztalatátadás természetes módja. Pedig ma is érvényes, hogy az élet telis-tele van bonyolult helyzetekkel, amelyekben úgy célszerű viselkednünk, ahogy azt szüleinktől ellestük. Ezeket az életvitellel kapcsolatos ismereteket a gyermek családban élve tanulhatja meg az idősektől anélkül, hogy tudatosan törekedne erre. Erre azonban egyre kevesebb idő jut, ennek oka az életforma változása, amely szinte kizárja a szülőkkel, nagyszülőkkel való szoros gondolati kapcsolatot. Így megszakad annak a tudásnak az átadása, amit az életpálya végén járó letisztult gondolkodású emberek adhatnak át utódaiknak. Pedig ezek az ismeretek talán a legfontosabbak az életben való eligazodáshoz. A videó filmek és a számítógépes játékok nem a normális életre hanem abnormális helyzetek abnormális megoldására tanítják a gyerekeket. Valószínűleg ez, a közvetlen szülői nevelés hiánya okozza azokat a súlyos beilleszkedési zavarokat, amelyekkel nap mint nap találkozunk az élet minden területén.

A gyermekek helye a családban

 A család egyik legfontosabb feladata a gyermekek felnevelése az önálló életre. Ahogy gügyögéssel nem lehet megtanítani beszélni egy gyereket, ugyanúgy nem nevelhető az életre egy gyerek, ha állandóan a gondolatait lesve körülötte forog a család. A család akkor él helyesen, ha a szülők a saját életükkel foglalkoznak, azt töltik meg értelmes dolgokkal amibe a munka mellett megfér a szórakozás, társaságba járás, sport stb. A gyerek nem főszereplője az ilyen családnak, hanem szemlélője a felnőttek életének, megtanulhatja hogyan éljen, ha majd felnő. Ha még őszinték is vele a szülök akkor minden esélye meg van arra, hogy önálló életre legyen képes ha majd felnő. Az a gyerek viszont akit kényeztetnek, középpontba állítanak az ezt a helytelen életvitelt sajátítja el, viszi tovább a saját életében.

Napjainkra alapvetően megváltozott a gyermekek helyzete a családokban. Megszűnt egy sor tiltás és korlát, amelynek néhány évtizede még megvoltak a családok életében. Étkezéskor például a családi asztalnál a gyerekek az asztal végén ültek, nem szólhattak bele a felnőttek beszédébe és nem szeghették meg a kenyeret. Ezeknek a ma már furcsának tűnő szokásoknak fontos szerepük volt a nevelésben, mert sóvárgást ébresztettek a gyermekben a felnőtt kor iránt. Mára ez megszűnt. Amit a gyerek lát a felnőttek világából az a rosszkedvű robot, a véget nem érő rohanás a pénz után. Érhető, ha nem vágyakoznak felnőtté válni, családot alapítani.

Mit lát a gyermek a családból?

A család felnőtt tagjai gyakran ügyetlennek tekintik a gyerekeket és mérgelődnek azon, hogy milyen nehezen tanul. Pedig ennek éppen az ellenkezője az igaz. A gyermek állandóan tanul, mégpedig félelmetes gyorsasággal és hatékonysággal. Csak éppen nem biztos, hogy azt tartja érdemesnek megtanulni, amit a felnőttek. A családi életnek sem azt a részét tanulja meg, amit mi szeretnénk. Észrevesz mindent, a ki nem mondott szavakból is értve belelát a valós helyzetekbe és kimondva vagy kimondhatatlanul is véleményt alkot, és ez a vélemény ritkán hízelgő a szülőre nézve. Gyakori eset, hogy a gyerekek közönyösséget, sőt megvetést éreznek szüleikkel szemben. Különösen gyakori ez ott ahol pénzzel próbálják "megvenni" a gyerek szeretetét.

Számtalan jómódú család tragédiája jelzi, hogy a gyermek többre vagy inkább másra vágyik mint amit kap. Mindent megkapott odahaza - mondja az a bánatos szülő miután gyermeke bajba került, pedig éppen a legfontosabbat nem adta meg gyermekének: a megértő, de kritikus figyelmet.

Egy család akkor számít egészségesnek ha valamennyi tagja boldog és teljes életet él! Ha családtagok figyelnek egymásra, a különböző generációk segítik egymást, és nem zavarják vagy korlátozzák egymás életét. Mindez így leírva nagyon egyszerűen hangzik, pedig nagyon nehezen valósítható meg. A család élete, mint minden együttélés csak kompromisszumokkal képzelhető el, ezek pedig áldozatokkal járnak valamennyi fél részéről. A családban kimondva vagy kimondatlanul mindenkinek megvannak a feladatai. Ha valaki nem látja el a feladatát a családban, akkor elkerülhetetlenül több feladat hárul a többiekre. Ráadásul a feladatok jórészét más nem is vállalhatja át. Egy anya nem tud apai nevelést adni, egy apa nem tud anyai szívvel és gyöngédséggel istápolni.

Sokan félreértik a szerepet, melyet a családban kell betölteniük. Nagy tévedés például azt hinni, hogy valaki akkor tesz meg mindent a családjáért, ha éjt nappallá téve dolgozik és előteremt mindent amire csak a családnak lehet. A környezetünkben lévőknek, és ez fokozottan igaz családtagjainkra elsősorban figyelemre van szükségük. A figyelem élteti az emberi kapcsolatokat, ez a legtöbb amit adhatunk és kaphatunk.

Ne feledjük soha, hogy családi kötelezettségeink nem tolhatók el időben. Akkor kell azokat teljesíteni, amikor annak eljött az ideje. Nem mondhatjuk, hogy sok munkánk van, majd később segítünk. Nem mondhatjuk, hogy most nem szólunk, ha gyerek helytelenül viselkedik egy szituációban! A helyzetek megismételhetetlenek akkor és ott kell helytállnunk, amikor arra szükség van. Sajnos nehéz igazi áldozatot hozni, ezért sokan önmagukat megnyugtatandó álmegoldásokhoz folyamodnak. Egy érdekes emberi tulajdonság, hogy szeretünk azokon segíteni, akik nem igénylik azt, és nem törődünk azokkal akik tényleg tőlünk várnák a segítséget. Az is gyakori, hogy olyan formában, stílusban segítenénk a rászorulóknak, ahogy azt ő nem tudja, vagy nem akarja elfogadni. RR