A kultúra funkciója az emberi életben

Kultúra fogalma: A lexikonok a kultúrát az anyagi és szellemi javak összességével azonosítják, a fogalom értelmezése közben az utóbbira korlátozzák. Eközben olykor hajlanak arra, hogy a tudományt a kultúrán kívül helyezzék el. Beszélünk környezetkultúráról, lakáskultúráról, öltözködési kultúráról, viselkedéskultúráról, beszédkultúráról, és a biológiában, a mezögazdaságban még a kultúratalaj és a kultúrnövény is elöfordul. Az ember nem ember a kultúra nélkül. A kultúra elsajátításával válunk emberré (beszéd, stb.) Kultúra mint definíció: nehezen értelmezhetö: anyagi és szellemi javak összessége. Vitányi Iván: A szó egyedül helyes tudományos értelmezése azonban magában foglalja mind a hármat, az anyagi a szociális és szellemi kultúrát egyaránt. Minden társadalomnak van kultúrája, vagyis minden társadalomnak vannak viselkedési szabályai és értékei, amelyeket a társadalom tagjainak többsége elfogad. Ezek hiányában a társadalmi együttélés lehetetlenné válna. A normákat (viselkedési szabály) és értékeket (adott társ. mit tartanak jónak v. rossznak) a szocializáció során sajátítja el az egyén. A szocializáció nagy része gyermekkorban történik meg, de folytatódik a felnöttkorban is, söt a felnöttkorban reszocializáció következhet be. Az emberi kapcsolatok, viszonyok rendszere közösségi majd társadalmi körben. Legrégibb automatikus eljárás 131i85b ok amely szerint az emberben él, a hagyományok és szokások. A hagyomány közösségben vagy társadalomban él, a szokás egyéni. A szokásból alakul ki a hagyomány, amennyiben sok ember kötödik hozzá és több nemzedéken keresztül továbbmegy. Megjelenik egy újabb fogalom az erkölcs: Ne lopj, Ne ölj!, de nem fejlödik olyan gyorsan mint a tudás v. a tudomány. Az emberek társas lények, közösségekben, társadalomban élnek. A közösség kisebb a közeg, itt még az emberek ismerik egymást, a társadalomban a közös nyelv használata tartja össze az embereket. A szellemi kultúra hasznossága pénzre nem váltható. A megismerö, élvezö, érdeklödö ember számára kitágítja a látókört, az ismereteket rendezni tudja, jobban átlátja a dolgok összekapcsolódását. Alapkérdés, hogy a természeti szükségletek szintjén marad-e vagy önmegvalósítást, azaz adottságainak, képességeinek fejlesztését végzi-e. Ehhez szükséges egy világnézet, rendezni kell a tapasztalatokat, ok-okozati összefüggések megértése. A kultúra, minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább meghatározó tényezö az emberi lét egészében. Ez a funkcionális szerep sok mindennel jár együtt: elsösorban a személyiség szerepének a növekedésével. A kultúra tág fogalom, amelynek centrumában az emberi magatartás áll.

A kultúrának az életmódot átfogó tág értelmezése, és a szellemi értékekre szükülö felfogása:

Kultúra föbb típusai. Jelentése bizonytalan, anyagi és szellemi javak összessége. Beszélünk környezet, lakás, öltözködési, viselkedési, beszédkultúráról. A kultúra két részre oszlik: 1. magas vagy elitkultúra, 2. tömegkultúra. Az elitkultúra és a tömegkultúra közti határ a szolgáltatásokban kezd elmosódni. A kultúra szorosan kapcsolódik az életvitelhez, nem különül el töle. Míg az elitkultúra és a tömegkultúra egyaránt szabadidöt igényel, s távol él az élet gyakorlatától, a tág kultúrában lévö kulturális tényezök e gyakorlat minöségét fejezik ki. A tömegkultúra a meglevö gondolkodásmódot és ízlésszintet tartósítja, kikapcsolódást ígérve az élet problémáiból. A mindennapi lét kultúrája viszont azért nehezen változó, mert benne általában a szokás a meghatározó. Lényeges különbség van a népi kultúra és a tömegkultúra közt abban a tekintetben, hogy az elsöt a nép körében élök hozzák létre, s az átvételkor a mü át is alakul bizonyos mértékig az átvevök igényei szerint. A tömegkultúrát viszont a kultúraközvetítésböl üzleti hasznot remélök rendelik meg, és az végleges formában kerül a befogadókhoz.

Kultúra megjelenése a polg. társ.-ban. A kultúra csak a polgárosodás közben lett az emberi lét külön területe, ekkor vált el a mindennapi lét gyakorlatától. Az ember nem csak természeti lény, hanem tudata van, gondolkodik és ez a szellemi tevékenység különbözteti meg öt más élölénytöl. Herder szerint a természetben két ellentétes erö van: pusztító, építö erö. Arra kell törekedni, hogy az utóbbi valósítsák meg saját viselkedésükben. Ez az ellentét az ókorból származik, ott kizárólag a természetre vonatkoztatták. Csak jóval késöbb kezdték ezt a szót az emberi fejlettség egészére vonatkoztatni a polgári társadalom kezdetén. Kult. kései megjelenésének okai: A XIX.sz-ban a kultúra fogalma megváltozott, elötérbe került a tudomány, a müvészet és a tárgyiasult kultúra. Ettöl kezdve a kultúrát az embereken kívül álló, felhalmozódó javakban látták. Foglalkozássá vált a kultúra közvetítése, ami azután beékelödött az alkotók és a befogadók közé, intézményesítette a kultúra terjesztését. A kultúra áruvá vált, közvetítése profitszerzö üzleti vállalkozás lett. Kultúrafelfogás. Romantikus: Hiába tudja az ember, hogy mit kéne tennie, ha érzelmileg nem tud ráhangolódni. Schiller szerint müvészeti alkotást csak a zseni hozhat létre. A kultúrtermelés kiváltság, ami csak kevés emberben található meg. A romantikus tömeghatásra törekedett, fogékony volt a népi kultúra értékeire. Életfilozófiai kult.felfog: Az irracionális élményt tette meg a kultúra alapjának. Kulturális alkotás az intuíciónak köszönheti (lelki állapotnak), amelyben az alkotó ösztönös megérzéssel képes a dolgok és események lényegét megragadni, és képzeletével azt kifejezni. A tudomány nem tartozhat a kul.-hoz, mert felismerései törvényszerüségekhez igazodik. A kultúra tárgyiasulásával a kultúra dologi eröként jelenik meg életünkben. Az életfilozófia szerint fokozatosan elveszi emberi tartalmát, nem segíti az emberi fejlödést. Civilizáció-kultúra szembeállítása. A civilizáció és a kultúra kapcsolatának pesszimista megítélése szerint a technikai civilizáció háttérbe szorítja a humán jellegü kultúrát. Vagyis a lét anyagisága elnyomja az emberi szellemet. Nem elég az élet anyagi feltételeit javítani, az emberek növelésére is törekedni kell.

A népI, a népszerü és az elit-kultúra

A társadalom különböző rétegei kialakítják a maguk kultúráját, amely nemcsak megjelenésének ebben vagy abban a sajátosságában, de jellegében funkciójában, tartalmában és formájában egyaránt sajátos képződmény. A népi kult. évszázadokkal elöbb más volt, de a polgárosodás kibontakozásával a XIX.-XX. népi kult. háttérbe szorult, elvesztette kapcsolatát a mindennapi élettel, mert az a lakosság, ami örizte a népi kultúrát, városiasodni akart, a városi kultúrát akarta átvenni. A falu a nehéz munkát, rossz viszonyokat jelentette, a városi kult. ebböl való kitörést. A XX. sz. közepétöl mozgalmak indulnak a népi k. megörzésére, gyüjtésére. Pl. 1960-70 "Röpülj páva mozgalom". A múlt továbbítását jelenti a népi kult. Egyes elemeket be lehetett építeni a modern müvészetbe, Bartók, Kodály zenéje ezt célozta meg. Új hangszerelés, dallam: a régi nem tünik el teljesen. Vitányi Iván a "Vitairat a mai magyar müvelödésröl"c. írásában az alábbi kultúrfaj elnevezéseket használja, amelyek egyaránt kiterjednek a kultúra minden ágára (anyagi, szellemi, szociális): Tradicionális kultúra: (folklorisztikus, népi v. mély kultúra): erösen kötödik a hagyományokhoz. -Az alkotó és a befogadó nem ismert; -szájról-szájra terjedö néphagyományok, átadás során csiszolódik, mindig kicsit más, mindig hozzátesznek, kivesznek, módosítanak, nincs végleges változata, így fordulhat elö, hogy 1-1 népdalnak több változata van; -a mindennapi élet részei és azokról is szólnak: átfogja az egész életet; -jellemzö a fordulatok használata "Egyszer volt, hol nem volt..."; -tipikus alakok a történetben: törpe, sárkány, boszorkány....; - írásbeliség elterjedése: a könyvnyomtatással a népi k. háttérbe szorul. Heteronóm kultúra: (népszerü-, tömeg-, szórakoztató-, alacsony kultúra). Profitorientált célhoz igazodik Szórakoztatni akar. Látványtermékeket állít elö. Mennyiség és az újszerüség a lényeg. Látványosság, a külsöségek, a show-szerüség a meghatározóak. Akkor van baj, ha az ember csak az alacsony szintet fogadja be, ha nincs igény a fejlesztésre. Tömegkommunikációs eszközök terjedése - mozi, rádió, tv. A tömegk. (kommersz) üzleti célból jön létre, az alkotó, a terjesztö profitot akar szerezni belöle. Az eladhatóság a lényeg. Autonóm kultúra: (magáértvaló kultúra, magas kultúra) Az osztálytársadalommal jelenik meg, s fejlödésében szorosan kötödik az árutermelés kibontakozásához. A kultúra itt más önálló szférát alkot és kifejezi és táplálja a személyiség kibontakozó autonómiáját. Kulturális életünkre még ma is az jellemzö, hogy a kritikusok csak a magas kultúra eseményeiröl és eredményeiröl írnak.

Felhasznált irodalom: Vitányi Iván: Vitairat a mai magyar müvelödésröl

Olvasott szakirodalom: Maróti Andor: A müvelödéselmélet alapjai

Hagyomány és újítás a kultúrában

A hagyományok. A polgárosodásig a hagyomány a döntö a kultúrában. Az elfogadás és követés a jellemzö rá. A modern társadalomban az újítás veszi át a szerepet. Hagyomány és szokás. Hasonló jelentés, mindkettö gyakran ismétlödö eljárást jelent, de a hagyomány társ.-ban, vagy csoportokban él, a szokás pedig egyéni. A hagyományhoz több dolog kell: sok ember kövesse, több nemzedéken át fennmaradjon. Több mint szokás. integrál, koordinál, összeköt közösségeket. Beépül a jelenbe (evés, öltözködés), módosul az idövel. A szokás: Lehet tartós, válhat hagyománnyá, de 3 nemzedéken át kell, hogy tartós legyen. A hagyomány átadása feltétele a fejlödésnek. A hagyományok egyszerre segítik és gátolják az újítást. A hagyományt értéknek tekintök ezt nem szívesen fogadják, ezért a társadalom mindig megoszlik maradiakra és reformerekre. A hagyomány összefogja az emberek együttélését, a modernitás viszont a személyes szabadság és az egyéniség kibontakozásának hangsúlyozásával lazítja a kapcsolatokat. Ahol ez érvényesül, ott megjelenik a társadalmi egység megbomlása, a különbözö érdekek szembeállítása és az egyének elmagányosodása. Hankiss Elemér szerint MO-n negatív modernizáció ment végbe, mert biz. vonatkozásában túlszaladtuk a modern társadalmakat, más vonatkozásban (hatékony munka, önállóság, újítási készség) viszont elmaradtunk a modern társadalmaktól. Pl. jó példa a mai MO-i kulturálatlan autóvezetési szokások. A probléma egyes társadalmakon belül érzékelhetö, de a különbözö társadalmak között is. Nehéz megoldást találni a nemzetek közti harmonikus együttmüködésre az elönyök kölcsönössége alapján. Nem véletlen, hogy a globalizációnak ma sok ellenzöje van. Sokan gyanakszanak arra, hogy a gazdasági, politikai szövetkezés a nemzeti önállóság feladásával valamely erösebb hatalom uralmával jár. Veres Károly szerint a nemzedékváltás szerepe a kultúrában: Hagyományok, múltbeli ismeretek, értékek, hitek, szokások megörzésének és nemzedékröl nemzedékre való átörökítésének társadalmi és kulturális intézménye. A régi kultúra kiesését a nemzedékváltás ugyanolyan fontosnak tartja mint az új tapasztalatokat, a régi kultúra csak akkor releváns, ha a jelenben is használható

Újítás. Régen az emberek nem mertek váltani, féltek a bizonytalanságtól, inkább ragaszkodtak a kialakult de rosszabb helyzethez. De a hagyomány egy idö után elavul, változik. Egyre több az ellentmondás. Természetes dolog, hogy a hagyomány is változik. XVIII. sz-ban kezdték ezt belátni. Meg kell változtatni az elavultat. XVII-XVIII. sz. kezdi értékelni az újat, ekkor alakul ki a modernitás társadalma. Modern: korszerü. Azt jelenti a modernitás, hogy ha változtatjuk a dolgokat, akkor legyünk korszerüek. A hagyomány beépül a jelenbe, akár akarjuk, akár nem - benne van a jelenben. A világ felgyorsult, ez érvényesül a mindennapi életben. A tradíciók fontosságának enyhülése: házasságok helyett élettársi kapcsolatok, nök karrierizmusa, munkahelyi bizonytalanságok-kikényszerített újítások, a mindennapok elgépiesedése, a társas kapcsolatok informatikai útra való átterelödése (SMS, e-mail, társkeresö portálok).

KULTÚRA ÉS A CIVILIZÁCIÓ FOGALMÁNAK ELKÜLÖNÍTÉSE

A civilizáció a történelmi fejlödésnek azt a szakaszát jelenti, amely a vadság és barbárság után alakul ki, s a letelepült életmódot folytató földmüves társadalmakkal kezdödik. A civilizáció e felfogás szerint nem ellentéte a kultúrának, hanem magasabb foka. Ezért átfogja a kultúra egészét, s nemcsak a tudomány, meg a technikát foglalja magába. Erösödik az a vélemény, hogy a civilizációs fejlödés fokozódó nehézségeit az emberek már nem tudják megoldani, ezért helyesebb visszatérni egy természet közelibb, természetbarát életmódhoz, lemondva egy sor olyan szükségletröl, amit a civilizáció teremtett meg. Nem elég az élet anyagi feltételeit javítani, legalább annyi energiát kell fordítani az emberek nevelésére, müvelésük fejlesztésére. Nem a technika és nem a civilizáció rontja meg az életet, hanem az a magatartás, amely nem képes az emberi kapcsolatok normalizálására. Jelenleg azonban úgy látszik, mintha a müvelödés a társadalmi gyakorlat kevéssé fontos területei közé tartozna. Nem össztársadalmi ügy, csak egyetlen szektor részproblémája. Mintha igaza lenne a civilizáció kritikájának: az anyagi termelés és a pénzgazdálkodás messze megelözi az emberekre fordítandó figyelmet. Feltehetöen ebben az is szerepet játszik, hogy nem világos a legtöbb ember számára a kultúra gyakorlati jelentése. Az a látszat, mintha a kultúra haszontalan lenne, csak arra lenne jó, hogy üres óráinkat kitöltsük vele, s elüzzük unalmunkat.

A civilizáció és a kultúra ellentéte a XIX. század végén és a XX. sz. elsö felében fogalmazódott meg. A két fogalom kapcsolatának pesszimista megítélése szerint a technikai civilizáció háttérbe szorítja a humán jellegü kultúrát. Vagyis a lét anyagisága elnyomja az emberi szellemet. A civilizáció termékei biztosítják ugyan az anyagi lét kényelmét, de közben az emberi kapcsolatos kiüresednek, az érzelmek gyengülnek, az erkölcs és a vallásos hit sok ember számára értelmetlenné válik, és már csak annak lesz értéke, amit gyakorlatilag hasznosítható, vagy pénzre váltható.

Oswald Spengler német filozófus A Nyugat alkonya c. könyvében azt mondja: A történelmi haladás az ember feltaláló képességének köszönhetö. Ezzel képes átalakítani a természetet kényelme érdekében. Tettével leigázza a természetet, amely elöbb-utóbb szembefordul vele, és elpusztítja öt. A civilizácó viszont a tudományt és a technikát részesíti elönybe, s ettöl kezdve a hasznosság válik fontossá az embereknek. A természeti környezet elveszti eredeti értékét, az anyagi haszon reményében az emberek kiírtják az eröket, pusztítják a föld termelöképességét, hogy helyébe mesterséges környezetet építsenek. A városi tömeg Spengler szerint vallástalan lesz, a lelki élet helyett a testet részesíti elönyben. Spengler cezarizmusnak nevezi: A civilizáció kifejlödése kezdetén a városok még demokráciát valósítják meg, de ezt késöbb a központosított hatalom váltja fel, ez megsemmisíti az állampolgárok szabadságát, s egyúttal már országok leigázására is törekszik. A civilizáció tehát magával hordozza a világháborút is.

Vitányi Iván: Kultúra, müvelödés, közmüvelödés. A kultúra fogalma.

Maróti Andór: Hagyomány és modernitás. Maróti A.: A müvelödéselmélet alapjai