FŰSZEREK ÉS ÉTELADALÉKOK
Noha az ételek zöme meglehetősen
fűszerezett, ezek nem mindegyike csípős, mint ahogyan azt külföldön gondolják.
A méregerős zöld- és vörös csilipaprika használata elsősorban Dél-Indiában jellemző.
Az indiaiak fűszerként használj 959d39j ák a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért, de a
fűszerek közé sorolják a sót valamint a cukrot is. A nálunk kizárólag
sütemények, édességek ízesítésére szolgáló fahéjt, szegfűszeget, ánizst,
kókuszreszeléket Indiában sós ételek alkotórészeként is használják.
Az indiai fűszerek legtöbbje -
hasonlóan a mi fűszereinkhez - a patikák polcairól került a
háztartásokba ételízesítőként. A
fűszereket nemcsak az ételek ízesítésére, hanem gyógyhatásúk miatt is szívesen
használják, hisz tudvalévő, hogy van amelyik serkenti az emésztést, van amelyik
tartósít, az egyik fertőtlenít, a másik növeli az étvágyat, némelyik mint
például a bors növeli a szexuális erőt; az édeskömény segíti az anyatej
termelést és hajtja a vizeletet, a koriander hűti a testet, a lepkeszeg oldja a
bélgörcsöket, a gyömbér többek közt közömbösíti az izzadtságszagot.
Az első fűszerek, melyekről
feljegyzés maradt a mustár, a savanyú citrus, a kurkuma és a hosszú bors
voltak. A fekete borsról és az asa foetidáról az árják letelepedése után
olvashatunk. A gyömbér, kömény, szegfűszeg, a savanyú balzsamszilva és az ecet
használata a buddhista éra során vált megszokottá. A Harappa időszak és a
védikus korszak ismertebb fűszerei a kurkuma (haldi), a lepkeszeg (görögszéna),
a gyömbér és a fokhagyma. A bors és a kardamom dél-Indiából származik, míg az
asa-foetida Afganisztánból.
A legrégibb édesítőszer a méz, a
Rig-véda szerint a kis méhek által összegyűjtött méz finomabb volt, mint a nagy
méheké. A régi időkben az iskolába járóknak és asszonyoknak nem volt szabad
mézet fogyasztaniuk. A buddhista érában a méz szerepét a kókuszpálma nedvéből
nyert cukor és a cukornádból készült cukor vette át.
