|
||
|
|||||||||||||||||||
Zsemlegombóc
3 szikkadt zsemlét aprítsunk fel kb. 1 cm széles kockákra, és egy vastag falú edényben, 3 evőkanál forró olajra rakva pirítsuk rózsaszínűre. Állandóan kevergetve, lassú tűzön süssük. Ha teflonbevonatú edényt használunk, n 444j92e agymértékben csökkenthetjük a leégés veszélyét. Utána locsoljunk rá 2,5 dl tejet, és néha átforgatva áztassuk min. negyed óráig, majd tegyünk bele 2 felvert tojást, 3 dg lágy vajat, 1 mokkáskanál sót, egy csipetnyi reszelt szerecsendiót, egy kis csokor apróra vágott petrezselymet, és keverjük össze. (A különleges ízek kedvelői petrezselyem helyett zellerlevelet adjanak hozzá.) Végül dolgozzunk bele 15 dg lisztet, és vizes kézzel formáljunk a galuskatészta keménységű masszából 16 db gombócot. A massza először keménynek tűnik, de a keverés hatására a tej kiszabadul a zsemlékből, ami fokozatosan lágyítja. Bő, forró vízben főzzük kb. 10 percig, amíg teljes keresztmetszetében megpuhul. Ezt úgy ellenőrizhetjük a legegyszerűbben, hogy az egyik gombócból levágunk egy darabot, és megkóstoljuk. Pár perc után keverjük át, hátha valamelyik leragadt az edény aljára. Szűrőkanállal kiszedve melegen, köretként tálaljuk. Vadas gombával fogyasztva érvényesül leginkább az íze, de fokhagymás szósszal, vagy márványsajtöntettel leöntve is finom. Hűtőszekrényben tároljuk. Másnap grillsütőben vagy mikrohullámú sütőben melegíthetjük fel a legkönnyebben.
Különleges állaga és kiváló íze következtében a zsemlegombóc egész Európában népszerű. Ausztriában a vadas mártással leöntött knédli nemzeti eledel. V. Ferdinándnak, a kissé gyengeelméjű osztrák császárnak is ez volt a kedvenc étele. Álruhában gyakran kiszökött a Hofburg hátsó kapuján, hogy a bécsi kiskocsmákban rogyásig egye magát knédlivel, holott az orvosai eltiltották a tésztáktól. Amikor fény derült a kiruccanásaira, a hátsó kiskaput lelakatolták. Az uralkodó meglehetősen zokon vette, hogy nem hódolhatott tovább a szenvedélyének, és egyre csak ezt hajtogatta: "Császár vagyok, gombócot akarok!"
Találat: 1789