Túrókrémes szendvics

Túrókrémes szendvics

Helyezzünk a húsdarálóba egy 3 milliméteres lyukakkal ellátott tárcsát, és hajtsunk át rajta 25 dg lágy túrót. (A pépesítést könnyebben tisztítható burgonyatörővel is végezhetjük.) Adjunk hozzá 2 dl tejfölt, fél 343f57d mokkáskanál sót, 3 dg apróra vágott metélőhagymát, és jól dolgozzuk össze. Csak hűtőszekrényben tárolható. Néhány órai érlelés után vastagon kenjük rá a túrókrémet friss kenyérszeletekre. Aludttejjel, joghurttal, kefir­rel vagy nyers tejjel tálalva könnyű és finom vacsorát készít­hetünk belőle. Még pikánsabbá tehetjük, ha fél mokkáskanál bazsalikomot is keverünk hozzá, és másnapig érleljük.

Metélőhagymát nem csak a piacon vásárolhatunk, hanem magunk is nevelhetünk otthon, cserépben. Arra azonban ügyeljünk, hogy a hajtásokat ne tőben szakítsuk le, mert akkor a növény elpusztul, és a tetejét se vágjuk le, mert így csak 1-2 alkalommal hajtatható újra. Az arasznyi hosszú lombozatot kb. 1 centiméterrel a talaj felett vágjuk el a szükséges mennyiségben. Ily módon a hagymagumók hetekig megőr­zik életképességüket és erős, vastag szálú metélőhagymát nevelnek. Vigyázzunk arra, hogy ne öntözzük túl, és világos helyre, az ablak közelébe tegyük. A piacon kötegelve vásárolt metélőhagymát ne állítsuk vízbe, mert megsárgul. Tárolásának legcélszerűbb módja, hogy egy darab polietilénfóliába ­tekerve a hűtőbe tesszük. Sokan megmossák, apróra vágják, és egy légmentesen záródó befőttes üvegbe szórva rakják a hűtőbe. A kötegbe rendezett metélőhagymát keresztben, apró hengerekre vágjuk. A petrezselyemmetéléshez hasonló össze-vissza vágással kifolyik a leve, és gusztustalanná válik. Fagyasz­tani nem lehet, de erre nincs is szükség, mert télen is nevelhető ez a növény. A metélőhagyma tőosztással nem szaporítható. A vetőmagot felmagzott példányokról, vagy szak­üzletekben szerezhetjük be.

Ha nincs metélőhagymánk, adhatunk a szendvics mellé zöldhagymát vagy retket is, de nyáron zöldpaprikával és paradicsommal fogyasztva érvényesül leginkább a túrókrém íze. Aki túl erősnek találja a zöldhagyma ízét, ehet helyette primőr gyöngyhagymát is, mivel zsenge állapotban az összes gumós hagymafajta közül ez a leggyengébb. Ezt a szendvi­cset nem csak hidegen, hanem melegen is fogyaszthatjuk. Ebben az esetben keverjünk a túrókrémbe 2 tojássárgáját, és negyed mokkáskanál őrölt fehér borsot is. Vajazás nélkül vastagon kenjük friss kenyérszeletekre, szórjuk meg a tetejét reszelt sajttal, és grillsütőben süssük zsemleszínűre.

A zöldhagymáról télen sem kell lemondanunk, mivel ez a közkedvelt zöldség a vöröshagyma csíráztatásával nagyon könnyen előállítható. Dobjunk 2-3 db csírázásnak indult kisebb méretű hagymagumót egy vízzel teli befőttesüveg tetejére, és állítsuk világos helyre. A zsenge hajtás nem csupán a zöld­hagyma pótlására, hanem a metélőhagymához hasonló módon használva díszítésre is alkalmas. A csírázás csak sötét, hideg, nyirkos helyen indul meg. Mivel ez a folyamat meglehetősen lassan megy végbe, legjobb a piacon keresni néhány csírázásnak indult gumót. A főzési célra vásárolt vöröshagymát hűvös helyen, egy jól szellőző kosárban tartsuk. Éléskamra hiányában rakjuk polietilénzacskóba, és tegyük a hűtőbe. Ha kicsi a hűtőszekrényünk, akkor egyenként csavarjuk polietilénfó­liába, mert így szobahőmérsékleten sem fonnyad meg, és nem csírá­zik ki. Téli tárolásra magról termesztett vöröshagymát vegyünk, mivel a dughagymáról nevelt korai fajták nem tarhatók el. Ezt a fajtát szeptemberben szedik fel a földből, így legcélszerűbb a téli tárolásra szolgáló burgonyával együtt megvenni. Ezt azért is célszerű megtenni, mert a vöröshagyma sem tartozik a leg­drágább zöldségek közé, ezért a fűtetlen raktárban könnyen megfagyhat. A burgonyával ellentétben ennek látható következményei is vannak. Kiengedés után a héja rohamosan elkezd ráncosodni, felvágva pedig "könnyezik", fehér nedvet enged. Ezt követően megrothad. A megtisztított és felvágott vörös­hagyma már csak hűtőszekrényben tartható. A teljesség kedvéért érdemes még szólni a téli sarjadékhagymáról. Ez kevésbé ismert évelő fajta onnan kapta a nevét, hogy a magszár tetején apró sarjadékhagymákat nevel. Ha ezeket ősszel elültetjük, már januárban kihajtanak, és finom, zsenge zöldhagyma lesz belőlük. Így nem kell várnunk márciusig, a dughagyma kicsí­rázásáig, hogy a tavaszi zöldségek által kínált friss ízeket élvezhessük.