Szilvadzsem
Mosás után 5-6 darabban vágjuk le a szilva
húsát a magról, és helyezzük egy ismert űrtartalmú zománcozott fazékba, majd a
Meggydzsemnél leírt módon kb. 10 percig főzzük. Az édesítéshez literenként 20
dg mézet has 242j97c ználjunk. Jó minőségű dzsemet csak a kásás, savanykás ízű, nem
magvaváló szilvafajtákból lehet készíteni. Ezeket az különbözteti meg az
édesebb étkezési szilvától, hogy a héjuk könnyen lefejthető, az alatta levő
gyümölcshús pedig lekvárszerűen szétnyomható. Finom dzsemet készíthetünk nem
magvaváló ringlószilvából is, de
igazán jó íze csak az apró szemű, vadon termő kék színű ringlónak van.
Ma még sokan vannak, akik a szilvából nem
dzsemet, hanem lekvárt készítenek. Az agyonfőzött, összepöndörödött héjú szilvalekvárnak azonban koránt sincs
olyan jó íze, mint a szilvadzsemnek. Aki azonban továbbra is ragaszkodik hozzá,
ne savanykás, hanem édes magvaváló szilvát használjon lekvárfőzésre. A hazai
fajták közül legalkalmasabb erre a célra a szeptemberben érő besztercei szilva.
Akkor célszerű beszerezni, amikor a gyümölcs szár felőli vége kezd ráncosodni,
mert ebben az állapotban a legmagasabb a cukortartalma. Ez esetben a lekvár már
nem szorul külön édesítésre. A lekvárnak való szilvát ketté kell választani, és
a mag eltávolítása után addig kell főzni, amíg pasztává sűrűsödik. Nem fog
leégni a lekvár, ha az edényt előzőleg 10 %-os ételecettel kiöblítjük.
Feltehetően a cukormenetes előállíthatóság és a Kárpát-medence kedvező
klímájából eredő kiváló zamat az oka annak, hogy újabban szilvaérés idején a
külföldiek sorba állnak a nyírségi parasztporták előtt, és kocsijuk
csomagtartóját megpakolva bödönszámra viszik haza a szilvalekvárt.
