Sajtos szendvics

Sajtos szendvics

Friss szendvicskenyérből vágjunk vékony szeleteket. Kenjük meg vajjal, és fektessünk rá egy szelet kb. 2 mm vastag friss edámi vagy trappista sajtot. Utána borítsuk be szeletekre vágott kemény tojással. A tojást acélhuzalos készülékkel célszerű feldarabolni. Végül díszítsük a tojás­szeletek tet 424i87e ejét nyomózsákba töltött paprikakrémmel vagy sajtkrémmel. Önmagában, sütés nélkül fogyasszuk. Még ízletesebbé tehetjük, ha nyáron zöldpaprikát, télen pedig savanyított uborkát, vagy csalamádét adunk hozzá. Amennyiben uborkaszeleteket rakunk rá, célszerű a tojást már előző nap megfőzni, és megtisztítva az uborka levében másnapig áztatni. A pikáns ízt kölcsönző pácolást hűtőszekrényben végezzük. A változatosság kedvéért a sós vízben megfőzött kemény tojást diódarálón áthajtva le is reszelhetjük, és villával finoman összekeverve szórjuk a sajtra. A félkemény sajt helyett vékony szeletekre vágott ömlesztett sajtot is használhatunk. (Könnyebbé válik a lágy sajt szeletelése, ha előtte mélyhűtőben kifagyasztjuk.) A pikáns ízek kedvelői füstölt sajttal is elkészíthetik. Hűtőszekrényben tároljuk.

Ma még a szendvicseket legtöbb helyen hosszú, francia típusú kenyérből csinálják. A fehér kenyér egészségkárosító hatása azonban elkerülhető, ugyanis búzakorpás, rozs- vagy más magas rosttartalmú kenyérből ugyancsak finom hideg szendvicsek készíthetők. Ennek a fajta szendvicsnek előnye még, hogy hosszabb útra magunkkal is vihetjük. Ebben az esetben két szelet vajas kenyér közé rakjuk a tölteléket, valamint a felszeletelt paprikát illetve uborkát, és szalvétába csomagolva fogyasszuk.

Ha sok vendéget hívunk, akkor a morzsálódás elkerülése, valamint szőnyegeink megóvása érdekében érdemesebb mini szendvicset készíteni. A "falatka" annyiban különbözik a normál szendvicstől, hogy ebben az esetben a kenyérszeletek belét, valamint a sajtszeleteket ki kell szúrni egy 3 cm átmé­rőjű pogácsaszaggatóval. A kör alakú kenyérdarabkákat kenjük meg vajjal, helyezzük rá a sajtkorongokat, tegyünk rá egy félbe- vagy négyfelé vágott tojásszeletet, és díszítsük a tetejét paprikakrémmel, majd az egészet szúrjuk át fogpiszkálóval, hogy könnyen felemelhető legyen. Ha a sajt nem elég friss, akkor a paprikakrémet kenjük a tetejére, hogy a tojásszeletke hozzátapadjon. Ennél a készítési módnál cél­szerű a vajat habosra keverni, mivel így könnyebben kenhető, és finomabb lesz a szendvics. A visszamaradt kenyeret ne dobjuk ki, hanem kockára vágva szárítsuk meg, és készít­sünk belőle Zsemlemorzsát az I. fejezetben leírt módon.

A fentieken kívül sokféle szendvics készíthető még különféle természetes alapanyagokból, arra azonban ügyeljünk, hogy mindig friss kenyeret használjunk hozzá. Amennyiben valamilyen oknál fogva nem tudunk naponta friss kenyeret vásárolni, akkor egy polietilénzacskóba csomagolva tegyük a mélyhűtőbe. Ha még meleg a kenyér, várjunk vele míg lehűl, különben befülled. Néhány órával a felhasználás előtt vegyük ki, és ha felengedett, ugyanolyan puha lesz, mint amikor vásároltuk. Amennyiben csak pár napig kell a kenyeret tárolni, akkor ne fagyasszuk, hanem burkoljuk alufóliába, és normál hűtőtérbe rakjuk. Papírba csomagolva ne tegyünk semmi­lyen pékárut a hűtőszekrénybe, mivel a normál hűtőtér erős szárító hatásánál fogva jobban kiszikkad, mint szobahőmér­sékleten tartva.

Szendvics természetesen nem kizárólag kenyérből, hanem kifliből és zsemléből is készíthető. A másnapos péksü­teményeket úgy frissíthetjük fel a legeredményesebben, hogy az aljukat kissé megvizezzük, és grillsütőben átmelegítjük. Amennyiben a készüléknek csak egy fűtőbetétje van, akkor az alját pirítsuk először. Ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert pillanatok alatt megég. Amikor kellően átsült, és ropogóssá vált, vegyük ki a sütőből. Ne hagyjuk benne a lekapcsolt készülékben, mert kiszárad. Az ily módon kezelt kifli vagy zsemle olyan friss és ropogós lesz, mintha éppen akkor vették volna ki a kemencéből. Ez a módszer 2-3 napos kenyérnél, és más kelt tésztás készítményeknél is jól alkalmazható. Ez esetben a felfrissítést a sütőben végezzük. A tészta regenerálódását az teszi lehetővé, hogy a héjára spriccelt víz hő hatására gőzzé alakul, és a pórusokba behatolva megszünteti a kiszáradás okozta szárazságot. Eközben feltárja, újra aktivizálja az ízanyagait is. Ennek előfeltétele a zárt héjszerkezet, ami nem engedi a gőzt eltávozni a tésztából. Szükség esetén a felvágott kenyeret is felfrissíthetjük, ha a vágási felületet vizes kézzel enyhén megnedvesítjük. Ily módon ehető állagúvá varázsolhatjuk a maradék kalácsot is.

Ha csak 1-2 napra való mennyiséget vásárolunk, akkor a megmaradt kenyeret kétrétegű papírba göngyölve a kenyértartó szekrényben tároljuk. Polieti­lénzacskóba ne tegyük, mivel a levegőtől teljesen elzárt kenyér vagy péksütemény szobahőmérsékleten megpenészedik. A gyári celofáncsomagolást is szedjük le róla, mert ez valójában nem más, mint légmentesen záró polipropilén fólia. Ha nagyon kiszáradt, ne dobjuk el, hanem pirítsuk meg. Szinte bármi­lyen ételhez adhatjuk így is, és sokkal finomabb, mint szárazon. A kenyértartó doboz belsejét időnként ecetes vízzel mossuk ki, majd meleg helyen szárítsuk meg, így tovább csökken a penészedés veszélye. A szintetikus úton előállí­tott ecetsav egyébként nem csak a penészgombák ellen nyújt hathatós védelmet, hanem rendkívül jó vízkőoldó is. További előnye, hogy az ecetes vízben elmosott üvegpohár foltmentesen szárad.

Mivel ezek a gyorsan elkészíthető és könnyen fogyaszt­ható készítmények mind nagyobb népszerűségnek örvendenek az egész világon, méltánytalan lenne, ha nem említenénk meg keletkezésük körülményeit. A szendvics feltalálását lord Sandwichnek köszönhetjük, aki olyan szenvedélyes játékos volt, hogy még az evéssel töltendő időt is sajnálta távol tölteni a kártyaasztaltól. Szakácsa ezért kénytelen volt számára olyan ételeket kikísérletezni, amelyek evőeszközök nélkül, kézbe véve is fogyaszthatók.