Reformtaplalkozas

Reformtáplálkozás

A reformtáplálkozás nem csupán hús-, zsír és cukormenetes étrend, hanem egy átfogó, sokrétű szemléleti változás, amelyben az egészség helyreállításán, a természetes íz és étvágy megőrzésén, s új ízek megismerésén van a hangsúly. A legfontosabb ebben a folyamatban, hogy a táplálkozási szokásaink megváltoztatását tudatossá tegyük. Higgyünk abban, hogy szokásaink megváltoztathatók, ha kellő ismeretekre teszünk szert ezen a téren, és elegendő energiát fordítunk az irányváltásra. Jelenleg nem a különféle fertőző betegségek, nem is a környezetszennyezésből eredő egészségkárosodások okozzák a legtöbb halálesetet, hanem az egészségtelen táplálkozás szervezetre gyakorolt káros következményei. Az "Ezoterikus körkép" II. fejezetéből ismerjük a helytelen táplálkozás szervezetünkre gyakorolt közvetlen hatását. A testidegen táplálkozás azonban nem csak az ott felsorolt betegségeket képes előidézni, hanem táptalajjá alakítja szervezetünket a különböző vírusok, baktériumok számára, sőt előhozza belőlünk örökletes betegségeinket is. A legtöbb ember ma még nem azt eszi, amire élettanilag szüksége van, hanem azt, ami az ínyét csiklandozza, amit a hús- és édesipar nyakra-főre gyárt, és a kereskedelem bőségesen kínál. Ennek következtében mind gyakoribb jelenség az anyagcserezavar és az elhízás, amely sok halálos betegség szálláscsinálója. Úgy tűnik mintha egy világméretű versengés folyna, hogy ki tudja az egészségét miné 737h76h l hamarabb és minél alaposabban tönkretenni. Semmi másban nem követ el az ember annyi merényletet az egészsége ellen, mint a táplálkozásban.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy arat a rák, emberek százmilliói halnak meg szívinfarktusban, és szenvednek örökletes betegségekben. Ez azért is sajnálatos, mert a betegségek nem öröklődnek, csak a hajlam. Jelenlegi életmódunk azonban nem elnyomja, hanem előhozza belőlünk a különböző betegségekre való fogékonyságot, tovább növelve az önmagukat "halálba evők" népes táborát. A változás szele azonban már megérintett bennünket. Nálunk is egyre többen igénylik a tudatos táplálkozás feltételeinek megteremtését. Ez a vágy ösztönösen sarkall bennünket a "csak egyszer élünk" vagy "az az enyém, amit megeszek" szemlélettől való elfordulásra. Ebben a folyamatban nagy szerepe van az utóbbi években mind intenzívebbé váló egészségnevelésnek, a saját magunk iránti felelősség felélesztésének.

Az egészséges táplálkozásra való áttérés nagyon fontos szabálya, hogy tartsuk be a fokozatosság elvét. Ellenkező esetben veszélybe sodorhatjuk magunkat, mivel a vegán életmód kialakítása alapos gasztronómiai tudást és gyakorlatot igényel. Aki tájékozatlanul vállalkozik a tisztán növényi étrendre való átállásra, az egészségét kockáztatja. Ennél is nagyobb baj, hogy a szervezete nem képes megszokni a hirtelen jött radikális változást, ezért egy idő után feladja a küzdelmet, és úgy megundorodik a reformétrendtől, hogy többé hallani sem akar róla. Egészségkárosodás nélkül abbahagyható azonban a húsfogyasztás a tejjel, tejtermékekkel, tojással és szójával kiegészített étrenddel. Az ovo-laktovegetárius étrend megszokása után már áttérhetünk a laktovegetárius, majd a vegán táplálkozási módra. Erőltetni azonban nem szabad a dolgot; csak akkor hagyjunk el egy-egy ételféleséget, ha már nem érezzük a hiányát, és elég erősek vagyunk a váltásra. A fontos az, hogy egyre egészségesebben táplálkozzunk, és a váltás magától is bekövetkezik, amikor a szervezet ennek szükségét látja. Az Amerikából indult és jelenleg oly divatos New Start mozgalom megpróbálja ugyan a húsfogyasztókat rábírni, hogy egyből a vegán táplálkozási módra térjenek át, de a tojás- és tejtermékmentes étrend túl nagy áldozatot követel az emberektől. Az a legnagyobb baj ezzel a táplálkozási móddal, hogy tiltja a szójafogyasztást is, már pedig a húst a szója képes leginkább helyettesíteni. Ennélfogva nem sikerült áttörést elérniük ezen a téren. A gyakorlat is azt bizonyítja, hogy a tisztán növényi étrend elfogadása nem megy egyik napról a másikra.

A vegetárius táplálkozási módra történő átálláshoz természetesen biológiailag tiszta élelmiszerekre van szükség. A gyári kereslet miatt a biotermékeket kezdetben mellékutcák alagsori helyiségeiben árusították. A reform- és bioboltok később egyre népszerűbbek lettek, és a szupermarketekből való elkülönülésükkel azt igyekeztek sugallni, hogy itt a minőségi portékén kívül megkülönböztetett figyelmet és szaktanácsot kaphat az alternatív fogyasztó. A baj csak az volt, hogy ezek a kis boltocskák alkalmatlanok a forgalom nagyságrendnyi növelésére. Enélkül pedig nem lehet jelentősen csökkenteni a biotermékek meglehetősen magas előállítási, szállítási és forgalmazási költségét. Ezért az érdekeltek úgy döntöttek, hogy változtatnak az értékesítési stratégián. Kézenfekvőnek látszott, hogy beköltöznek a már működő szupermarketekbe, és létrehoznak egy biorészleget. A rendkívül profitéhes áruházláncok azonban nem láttak fantáziát ebben az elképzelésben. Emiatt új megoldást kellett keresniük, ami nem volt más, mint egy bioszupermarket létrehozása.

Első hallásra merész ötletnek tűnik egy olyan élelmiszer-áruházat építeni, ahol kizárólag biotermékeket forgalmaznak. Münchenben azonban nem csak kitalálták, hanem meg is valósították a bioélelmiszer-áruház gondolatát. Az első bioszupermarket a 450 négyzetméteres Bio-Basic a város északi részén, egy forgalmas főútvonal mentén létesült. A 3500 féle cikk árát már induláskor lenyomták annyira, hogy csupán 10-20 %-kal voltak magasabbak, mint a hagyományos vegyszeres termékek. Az óriási választék és a mérsékelt árak mágnesként vonzották a vásárlókat. Az 1998 decemberi nyitáskor hosszan kígyózott a sor a bejárat előtt. A vevők nem panaszkodtak a gyér választékra. Csak a különféle magvak 29 métert, a müzlik és a mindenféle gabonából készült pelyhek pedig 18 métert foglaltak el a polcokon. A nagy sikerre való tekintettel 1999-ben 750 négyzetméterre növelték a bolt alapterületét, és Münchenben újabb négy ökoszupermarketet kívánnak nyitni.

Amióta a természetes táplálkozás és a biogazdálkodás divatba jött, mind több visszaélés tapasztalható ezen a téren is. Sokan vannak, akik szeretnék meglovagolni ezt a "lovat". A "bio" szó használatát jó üzletnek tartják, ezért különféle mesterkedésekkel, manipulációkkal megpróbálják saját egészségkárosító termékeiket ökoterméknek átminősítve rásózni az óvatlan vásárlókra. Így van már biobor. Remélhetőleg nem várat sokáig magára a biopálinka, a biocigaretta, sőt a biokábítószer sem. A biohúsra azonban már nem kell várni, mert mindenütt kapható a bioszalámi. Attól bio, hogy természetvédelmi területen legelő szürke marha húsából készült. Kísérleteznek már a mangalicával is. Ha ezt az ősi disznófajtát vegyszermentes kukoricával etetik, abból lesz majd a biopecsenye, a bioszalonna, a bio véres hurka és a bio füstölt csülök. Milyen jó világ vár ránk! Nem kell leszoknunk semmilyen egészségromboló élelmiszerről. Csak rá kell ragasztanunk egy címkét, hogy "bio" és máris ehetjük, ihatjuk. Ha mégis megbetegednénk tőle, akkor legfeljebb biofából készült koporsóba fognak eltemetni bennünket.

A természetes táplálkozásban fontos szerepet tölt be az evés módja is. A "new age" embere számára az étkezés egyfajta kommunikáció a természettel, semmint az érzékek tombolása. Ezen a téren vegyünk példát a székelyektől. Erdélyben az ételfogyasztás folyamatát szigorú rend és áhítat vette körül. Étkezés alatt ne beszéltek, és még a legnagyobb dologidőben sem siettek az evéssel. Azt tartották, hogy a "mérsékletesség és a lelki békesség a legjobb fűszere a éteknek."

A vegetarizmus nem pusztán táplálkozási mód, hanem életforma. Nem attól egészséges, hogy hiányzik belőle a hús, hanem az egészségközpontú életviteltől. A vegetárius gondosan megválogatja, hogy mit eszik. Csak vegyszermentes zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt. Csapvíz helyett ásványvizet iszik. Természetesen nem italozik, nem dohányzik, és tartózkodik a narkotikumok, így a kávé fogyasztásától is. Mindenben a mérsékletesség elvét követi. Jellemző még rá az embertársaival szemben tanúsított türelem és nagyfokú szeretet.

Sajnos az egészséges táplálkozásra való átállás fokozatosan zsugorítja az ízek skáláját. A választék korlátozásával csökken az étkezés által kiváltott boldogságérzet. A jó közérzet megőrzése érdekében a hiányzó boldogságot az ember más forrásból fogja pótolni. Mivel a külső források egyre jobban beszűkülnek, marad maga az ember. Magunkban, illetve másokban kell a továbbiakban keresnünk a boldogságot. Ez azt jelenti, hogy a testi örömöket fokozatosan felváltják a lelki és szellemi örömök. Mellesleg hasonló átalakuláson fog átmenni a birtoklási vágy, az anyagi javak okozta öröm is. Már ma sem okoz felhőtlen boldogságot a megszerzett tárgyak birtoklása, mert magával hozza azok elévesztésének félelmét is. Ezt úgy próbáljuk legyőzni, hogy újabb és újabb tárgyakat gyűjtünk be, sokszor olyanokat, amelyek a már meglevők megóvását, megőrzését szolgálják. De el fog érkezni az emberiség történetében egy olyan időszak, amelyben az embereket már sem a megszerzett javak nem érdeklik, sem újak megszerzésére nem törekszenek. Ez a helyzet az anyagi lét vágytalanságának állapota lesz. Ettől kezdve az ember már csak a lelki örömöknek hódol, felszabadul a test vágyai alól.

Most még sokan vannak, akiknek nem tetszik jövőnk ez irányú alakulása. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül az univerzum alaptörvényét, mely szerint a fejlődés áldozatokkal jár. Ahogy haladunk előre az úton, mindig elveszítünk valamit. Miközben újabb és újabb ismereteket, lehetőségeket kapunk egyidejűleg le kell mondanunk régi szokásainkról, korábbi életvitelünkről. Ha nem tudunk megválni a túlhaladott dolgoktól, nem tudunk átlépni önmagunkon, akkor "őskövületté" válunk. Megrekedünk a fejlődésben, és ennek egyenes következménye lesz, hogy elpusztulunk. A korábbi fejlődésképtelen fajok sorsára jutva mi is kiselejteződünk, helyet adva egy új, életképesebb civilizációnak. A nyitottság, a rugalmasság, az új dolgok iránti befogadóképesség alapvető feltétele bármely civilizáció megmaradásának, és ez állandó megújulással, életvitelünk folyamatos megváltoztatásával jár együtt.

Ezt az utat járva nem kizárt, hogy egy idő után a táplálkozásunkban is radikális változás történik, mindnyájan inediánokká válunk. Tudományos szakszóval így nevezik azt az állapotot, amikor valaki nem vesz magához sem ételt, sem italt, ennek ellenére kitűnő egészségnek örvend, és munkavégző képessége semmit sem csökken. Ilyen emberek már korábban is akadtak közöttünk. Az 1870-es években egy francia parasztasszony, Louise Lateau élete utolsó 7 évében semmit sem evett, holott egy parasztgazdaságban heti öt napon át a legnehezebb fizikai munkát végezte. Ráadásul folyadékot sem ivott. Hasonló módon nem evett és nem ivott semmit 56 éven át egy indiai nő, Giri Bala. A '30-as években egy európai kutató 3 hónapig tartotta őrizet és megfigyelés alatt, de a csalásnak semmi jelét sem tapasztalta. Ő 12 éves korában hagyta abban az evést, miután elkezdett jógázni. A bizonyíthatóan inediánok névsora manapság egyre bővül. Közéjük tartozik még az amerikai Mollie Faucher, a skót Janet McLeodot, a svájci Josephine Duran és a német Marie Furtner, aki egy betegséget követően 40 éven át nem evett, csak vizet ivott. A magyar Vass Boldizsár egy hosszú böjt után vált inediánná, és 1993 óta nincs szüksége szilárd ételre. Folyadékot csak ritkán vesz magához, akkor is megelégszik némi ásványvízzel.

Ezeknek az embereknek a szervezete nagy valószínűséggel egy sajátos átalakuláson ment át, melynek következtében a sejtjeik táplálásához szükséges energiát nem táplálékból, hanem az éterből nyerik ki. Egyikőjük ezt úgy fogalmazta meg, hogy "kozmikus erő táplálja, amely valahonnan az űrből sugárzik rá". Az inediánoknak egy idő után rendkívüli mértékben beszűkül a gyomruk, és elsorvad a bélrendszerük, így később már ha akarnák sem tudnának visszatérni a normális életmódra. Az evés-ivásról való lemondás azonban pszichikailag nem viseli meg őket, sőt a legtöbbjük tudata az éteri táplálék következtében egy fajta emelkedett állapotba kerül. Ma már ez a jelenség egyáltalán nem tekinthető kuriózumnak. A híradások szerint jelenleg 5000 pránaista található a Földön. A legtöbben Ausztráliában. Csupán azért nincs róluk tudomásunk, mert a legtöbben visszavonultan élnek. Egy indiai jógi pl. a Himalájában lakik. 40 éve tartózkodik a hegyekben, tiszta forrásvízen él, és ötévente csak azért ballag le a városba, hogy lássa mennyit változott a világ. Az inediánná válás módja már tanfolyamon is elsajátítható. Az ausztrál Jasmuheen 21 napos böjtkúrával szoktatja le a résztvevőket az evésről és az ivásról.

Természetesen ma még az emberek többségének nem teszik ez a perspektíva, nem örülnek ételkultúránk fokozatos beszűkülésének, sőt megszűnésnek. Aggodalomra azonban semmi okunk sincs, mert ez a tromemutációnak is nevezett átalakulás még több ezer év múlva sem válik tömegessé. Így a jövő generációinak nem kell lemondaniuk a táplálkozás öröméről. Csupán ennek módja változik. Egyre egészségesebben fogunk étkezni, és jelentős mértékben fejlődik majd az ételkészítési technikánk is. Ennek első jele már most is tapasztalható, mert mind több gasztronómiai tanács lát napvilágot a szakirodalomban, A háziasszonyok is sok új ötlettel gazdagíthatják a mindennapi sütés-főzéssel kapcsolatos ismereteinket. A továbbiakban ismerkedjünk meg ezekkel a szellemes eljárásokkal, a konyhatechnika fejlődését elősegítő új információkkal.