ROZMARINGOS-OLAJBOGYÓS KENYÉR

Ahogy egy híres képtárban a festményeket, éppen úgy tudom hosszasan nézegetni és önfeledt áhitattal gusztálgatni egy-egy jobb péküzletben a polcokon sorakozó, illatozó finomságokat. Amikor először látogattam meg Ildót, legjobb gyerekkori barátnőmet -aki svéd férjével évek óta él Bázel mellett- és egyik nap átvitt Franciaországba, hogy 535f55f megmutassa kedvenc pékséget, akkor láttam életemben először rozmaringos kenyeret. Mit mondjak, szerelem volt első látásra.

Hozzávalók:

7 gramm szárított élesztő

4 evőkanál + 3 deci meleg víz

1 evőkanál olivaolaj

1 evőkanál só

1 teáskanál frissen őrölt bors

2 teáskanál cukor

1 evőkanál apróra vágott, friss rozmaring

50 deka + esetleg még 5 deka liszt (rétes lisztet szoktam használni, de sütöttem már kenyeret finom lisztből is: ennyit a mai lisztek minőségéről)

5 deka magozott, fekete olajbogyó

olaj a tál kikenéséhez

liszt a gyúródeszka megszórásához

1 tojássárga + 1 teáskanál víz a tészta megkenéséhez

Beleszórom a szárított élesztőt egy nagy tálba és simára keverem 4 evőkanál meleg vízzel.

Kimérek 3 deci meleg vízet, hozzálöttyintem az olivaolajat, belekeverem a sót, tekerek hozzá frissen őrölt borsot, hozzákeverem a cukrot és beleszórom az apróra vágott, friss rozmaringot is. Ezt a kevercset aztán fakanállal hozzákeverem az addigra már kicsit felhabosodott élesztős vízhez.

Utána fakanálról dagasztókarú kézirobotgépre váltok és a lassú fokozatra kapcsolt géppel folyamatosan kevergetve apránként beledolgozom a folyadékba a mikroban meglangyosított réteslisztet.

Jön a dagasztás, dolgozzon a nagyobb fokozatra kapcsolt gép úgy 6-7 percig, amíg fényesen sima és lyukacsos lesz a se túl kemény, se túl lágy tészta. Ha épp úgy látom - és ez kzárólag a liszttől függ-, akkor még szórok bele úgy 5 dekányit.

Ha ezzel megvagyok, akkor leteszem a gépet és rászórom a tésztára a lecsöpögtetett, apróra vágott olajbogyót. Aztán saját két kis kezemmel még 2 percig tovább dagasztom a kenyértésztát, hogy jó alaposan beledolgozzam az olajbogyódarabkákat.

Kiolajozok vékonyan egy nagy tálat és belehempergetem a tésztát, hogy mindenhol megpuszilja az olaj, majd rányomogatok a tészta tetejére egy darabka folpackot, hogy ne száradjon ki.

Aztán vagy mehet a hűtőbe éjszakázni vagy ha kint hagyom és 45-60 perc múlva, mikor már duplájára nőtt, akkor ököllel finoman rácsapdosok, hogy a ducira puffadt tészta kilehelje a lelkét: esküszöm, pont ilyen hangot ad.

Lisztezett deszkán 1 perc alatt gyorsan átgyúrom a tésztát, utána veknire formázom (lemértem a múltkor, 23 cm X 12 cm nagyságú, enyhén ovális alakú lett) és réteszem egy vékonyan megolajozott sütőlapra. Egy konyharuhával letakarom a csinos kis veknimet és hagyom, hogy fél óra alatt újra a duplájára keljen.

Amíg növöget, addig előmelegítem a sütőt 200 C-ra (gázsütőn 6-os fokozat).

Mikor már szép méretes, akkor elkeverem a tojássárgáját egy kis vízzel, lekenem vele a kenyeret -ha valaki gondolja, néhány apróbb, nem túl mély vágást ejthet is a felületén- és 45 perc alatt megsütöm.

Ha kész van -az alját, ha megkocogtatjuk, akkor kongó hangot ad ilyenkor-, akkor az aranybarna, illatos és ropogós kérgű büszkeségemet rácsra teszem, hogy alul-felül jól ki tudjon hűlni.

1 vekni lesz belőle.