Pirított földimogyoró

Pirított földimogyoró

A tökmaghoz hasonló módon pörkölhetünk földimogyo­rót is. A nyers földimogyorót magas falú, nagyméretű edénybe helyezzük, és takaréklángon pirítsuk, amíg a felbontott és kettéválasztott mag zsemleszínűvé válik. Utána a fémtálcára kiöntött mogyorót hagyjuk lehűlni, mert melegen nyirkos és puha a 424h77e magja. A földimogyorót mindig héjastól pörköljük, mivel a kibontva pirított mag kevésbé jóízű. Frissen pörkölve a legfinomabb, mert a levegő nedvességtartalma pár nap alatt felpuhítja a magot. Ezen a forgalmazók úgy segítenek, hogy légmentesen lezárt műanyag zacskóban árusítják a földimogyorót, de néhány hétnél tovább így sem őrzi meg a frissességét. Ha a megvásárolt mogyoró nem elég friss, akkor fűtési szezonban öntsük festetlen fémtálcára, és a fűtőtestre helyezve szárítsuk ki. Nyáron grillsütőben is elvégezhetjük ezt a műveletet, de pár perc után, még a héj elszíneződése előtt kapcsoljuk ki az áramot, mert a már egyszer megpörkölt mogyoró hamar megég. Hőfokszabályozós sütő esetén a leg­alacsonyabb hőfokon szárítsuk, és teljes lehűlésig hagyjuk a mogyorót a sütőtérben. Kánikulában a tűző napon is száríthatjuk. Ha a napsütés nem elég erős, másnap ismételjük meg a műveletet.

Mindezen nehézségek elkerülésére a gyárak többnyire sózva hozzák forgalomba a megtisztított földimogyorót. A só ugyanis elvonja a nedvességet belőle, ráadásul intenzív konzerváló hatása révén sokáig megóvja az avasodástól. A sózott mogyoró fogyasztását azonban lehetőleg kerüljük, mert a sózás többnyire konyhasóval történik, és ez a jelentős mennyiségű, nátriumklorid-tartalmú só árt az egészségnek. A tökmaghoz hasonlóan a földimogyoró is igen fontos szerepet tölt be a táplálkozásban, mivel olajtartalma előse­gíti az adrenalin szállítását a szervezetben.

Az olajos magvak közül talán legolcsóbb a napra­forgómag. Ennek ellenére ez a mag is nagyon ízletes, és magas linolsavtartalma fokozza a sejtlégzést. Nem célszerű viszont héjastól pirítani, egyrészt mert az apró magvak kibontása nagyon körülményes (ráadásul nem is gusztusos), másrészt a sötét héj miatt nem tudjuk a pirulás mértékét ellenőrizni. Ezért hántolt napraforgómagot vásároljunk, és a fenti módon addig pörköljük, amíg aranysárgává válik. Ha nem fogy el a teljes mennyiség, akkor légmentesen zárjuk le, és tegyük a hűtőszekrénybe. Ezt az eljárást minden hántolt, olajos magnál célszerű alkalmazni, mivel az oxigén és a meleg jelentős mértékben elősegíti az avasodást.

Nem tanácsos edényben pirítani a diót, mivel az eltérő méretű diódarabok nem egyszerre sülnek meg. Ezen túlmenően a pörkölés során leváló hártya megég, és a kevergetés hatására rátapad a diógerezdekre, amitől a végén úgy fog kinézni, mintha pernyébe hempergettük volna. Ezért sokkal előnyösebb a dióbelet grillsütőben pirítani. Amikor aranysárgára sült, forgassuk át, hogy a másik fele is megpiruljon. A kisebb darabokat a tálca szélére rakjuk, vagy korábban vegyük ki, nehogy túlsüljenek. Ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert nagyon hamar megég. Átforgatás után akár ki is kap­csolhatjuk a grillsütőt, mivel a benne felhalmozódott hő is elegendő a dió készre pirításához.

Ezek a magvak nem csak az egészségre gyakorolnak jóté­kony hatást, hanem élvezeti értékük is jelentős. A pörkölés során ugyanis az olajos magvak legtöbbjében olyan különle­ges zamat­anyagok alakulnak ki, amelyek ellenállhatatlan vágyat keltenek irántuk. Mértéktelen fogyasztásuk azonban a szervezetet nemkívánatos "luxus kalóriához" juttatja, ami szinte észrevétlenül elhízáshoz vezet. Tehát saját érdekünkben korlátozzuk ennek a magas zsírtartalmú csemegének a fogyasztását.