Olajos magvak beszerzése, tarolasa

Olajos magvak beszerzése, tárolása

Ha héjas diót vásárolunk, akkor a 0,4-es váltószámot használjuk, azaz 100/0,4 = 250, vagyis átlagosan 2,5 kg dióból lesz 1 kg dióbél. Ugyanez fordítva is igaz, azaz 100×0,4 = 40, vagyis 1 kg átlagos minőségű dióból 40 dg dióbél várható. A vá 939i88j ltószám segítségével azt is könnyen megtudhatjuk, hogy mennyi héjas dió kell egy-egy sütemény elkészítéséhez. Ha a recept 14 dg dióbelet ír elő, akkor 14/0,4 = 35 dg héjas diót kell vásárolnunk, vagy lehoznunk a padlásról. A héjas diót ne tartsuk műanyag zsákban, mert befülled és megpenészedik. Legjobb kiszárítva pamut vagy lenzsákba helyezni, és hűvös, száraz helyen tárolni. A dióbelet viszont legcélszerűbb egy poli­eti­lén­zacskóban a mélyhűtőbe tenni, mivel szobahő­mérsékleten hamar avasodik. Sokat ne vegyünk belőle, mert a többi olajos maghoz hasonlóan a dió is csak héjastól képes az enzimtartalmát hosszú ideig megőrizni. Héjas dió vásárlásánál ajánlatos egy-két szemet megtörni. Erre nem csak azért van szükség, hogy meggyőződjünk a minőségéről, hanem azért is, hogy ellenőrizzük a tisztíthatóságát, mivel még mindig jelentős mennyiségben található az országban oltatlan vaddiófa, amelynek a terméséből a belet "kirobbantani" sem lehet. Ha fél évnél hosszabb ideig kívánjuk tárolni a diót, akkor kerüljük a nagy szemű, papírhéjú fajtákat, mert ezek hamar beszáradnak, és könnyen avasodnak. Ügyeljünk arra is, hogy az áru ránézésre homogén legyen. Amennyiben eltérő méretűek és formájúak, akkor nagyon valószínű, hogy vas­tag héjú, nehezen tisztítható diót kevertek az első osztályú közé. Ha a világos héjú diók között szürke színű, penészes héjú példányok találhatók, akkor szinte biztos, hogy a tavaly­ról megmaradt avas, romlott diót belekeverték a friss közé. Egyébként a friss dió is lehet penészes héjú és dohos, ha hely­telenül szárították ki. A héjas dió vásárlását nem érdemes elkapkodni, mivel a tárolás során betakarítási súlyának 50 %-át is elveszítheti, ami azt jelenti, hogy minél később vesszük meg, annál többet kapunk a pénzünkért.

Megemlíthető még, hogy a Kárpát-medence kontinentális viszonyok között egyedülálló klímája nem csak a magyar zöldséget és gyümölcsöt teszi páratlan ízűvé, hanem van egy ősrégi diófajtánk is, ami szintén világhírnévre tett szert. A Kelet-Magyarországon termő milotai dió Amerikában is kedvelt, mert azonkívül, hogy jóízű, nagyon könnyen tisztít­ható. Sajnos a "Milotai 10" dió nagyon igényes a termőhely iránt, de van egy ugyancsak rendkívül ízletes fajtánk az "Alsószentiváni 117", amely az egész országban hozzáférhető. A gyengébb minőségű, szárazabb talajokon is erőteljesen fej­lődik, a tavaszi fagyok kevésbé károsítják, ráadásul eléggé ellenálló a betegségekkel szemben, így aki diófa-ültetésre vál­lal­kozik, jól teszi ha ezt a fajtát választja. Sokan kedvelik még a "Tiszacsécsi 83" fajtát. Íze szintén kiváló, a héja könnyen törhető, de csak a jó vízgazdálkodású, tápdús talajokon ígér bő termést. A kuriózumok kedvelői vérdiót is termeszthetnek. Ez annyiban különbözik a hagyományostól, hogy a diógerezdek hártyája nem csontszínű, hanem bordó.

Török mogyoró használata esetén a váltószám ugyan­csak 0,4. Kedvezőtlenebb a helyzet a kemény héjú mandulánál és a barackmagnál, ahol a váltószám 0,3 (a teljesen száraz barackmagnál ez az érték 0,2-re is lecsökkenhet). Héjveszteség szempontjából leggazdaságosabb a földimogyoró, mivel ebben az esetben a váltószám 0,7. 1 kg pörkölt földimogyorónak tehát alig valamivel több, mint a negyedrésze az eldobandó héj. Hasonlóan kedvező a helyzet a pisztáciánál, de ez a mag többnyire csak sózott formában, önmagában fogyasztandó csemegeként kerül forgalomba. A zárt héjú török mogyorót és a mandulát hűvös, száraz helyen, egy papírdobozban vagy kosárban, zsák nélkül is tárolhatjuk, de előtte meleg helyen szétterítve szárítsuk ki, mert nyirkosan könnyen penészedik. 1-2 hónapnál tovább azonban ne tartsuk meleg helyen a csont­héjas magvakat, mert túlságosan kiszáradnak és megavasodnak. Különösen vonatkozik ez a barackmagra. A panellakásban élők ezért jól teszik, ha a már száraz magot megtörik, és polietilénzacskóba rakva a hűtőben tárolják. Ellenkező esetben fél év után úgy összetöpped, hogy csak száraz lemezeket találunk a héjában.

Ősszel fokozottan ügyeljünk arra, hogy a frissen vásárolt olajos magvakat haladéktalanul terítsük szét, mivel ­műanyag zsákban hagyva napokon belül megindul a penészedés. Csa­ládi házakban a csonthéjas magvak kiszárításának legcél­szerűbb módja, hogy a padláson újságpapíron szétterítjük, és csak a tél beállta, a hófúvások kezdete előtt szedjük fel ­zsákba. Ha a hó nem jut be a padlástérbe, vagyis a tavaszi olvadás nem tehet kárt a dióban, akkor egész éven át hagyhatjuk szétterítve. Az átlagfogyasztót nem nagyon érinti, de azért érde­mes még megjegyezni, hogy a fán termő török mogyoró helyett jól használható a bokron termő varázsmogyoró is. A török mogyoró ízletesebb ugyan, de külsőre és állagra nincs számottevő különbség a két fajta között. Ha magunk termeszt­jük a mogyorót ügyeljünk arra, hogy a termését csak akkor gyűjtsük be, amikor az ágat megrázva magától lehullik. A túl korán leszedett mogyoró bele ugyanis összezsugorodik, és nem sokáig tárolható. Hasonlóan bánjunk a mandulával is. Mellesleg a diót sem szabad bottal leverni a fáról, hanem meg kell várni, amíg magától lehullik. Ekkor azonban naponta fel kell szedni és száraz helyre vinni, mert a talajon hagyva megpenészedik.

A fentiekben közölt váltószámok minimumértékek, vékony héjú, nagy szemű és teljesen egészséges diónál vagy mogyorónál pl. a magbél-héj arány elérheti az 50-50 %-ot is. Ilyen minőségű árut azonban nehéz találni, mivel a könnyen törhető, szép diót általában megtisztítva, dióbélként viszik a termelők a piacra, ezért célszerűbb az előzőekben megadott váltószámokat alkalmazni. A vásárlásnál tehát ne felejtsük el, hogy a héjas mag árát mindig osztani kell a váltószámmal, hogy megkapjuk a tisztított mag árát, míg magbél esetén a váltó­számmal szorozni kell az árat, ha azt akarjuk megtudni, hogy mennyibe kerülne héjastól az áru.