|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
||||||||||||||||||
Évekig nézegettem külföldi konyhafelszerelési boltokban a szebbnél szebb törőmozsarakat. Elképzeltem, milyen lehet az, ahogy durva felületükhöz hozzá csiszolódnak a különböző friss és szárított fűsz 727c27h erek, aztán szép lassan mennyei harmóniává olvadva szabadulnak fel belőlük az aromás illóolajok. Ezért amikor megláttam, hogy a budapesti Vásárcsarnok aljában már nálunk is árulnak mozsarakat, akkor vettem egyet. És bár itthon sem filléres darab, legalább nem kell beleszakadni a hazacipelésébe. Ugyanis egy törőmozsár annál jobb, minél súlyosabb.
Hozzávalók:
1 darab kb. 3 kilós malaccomb
10 fokhagymagerezd
10 deka köménymag
só és frissen őrölt fekete bors
2 csilipaprika
3-5 citrom
0.5-1 deci olivaolaj
Először a sütőt kapcsolom be 230 C-ra (gázsütőn ez a 8-as fokozat).
Aztán éles késsel fél centi mélyen bevagdosom a malachús bőrét. Megpucolok dundi fokhagymagerezdeket és a köménymaggal, némi sóval, a frissen őrölt borssal és az apróra vágott chilipaprikával mozsárban összepépesítem az egészet.
Ezzel a keverékkel dörzsölöm be alaposan a malac bőrét úgy, hogy bőven jusson a bevagdosott részekbe is. Kényesebbek húzzanak ehhez gumikesztyűt; én anélkül szoktam, mert így jobban érzem, mit is csinálok. Igen, fokhagymás és köményes lesz így a kezem, de az jó: végül is főzök, szappan meg van. (Azért a biztonság kedvéért ideírom: vigyázni kell, csípős paprikás ujjal ne érjünk a szemünkhöz. De miért tennénk?!)
Tepsibe rakom aztán a fűszeres pasztával bedörgölt malachúst és úgy fél órára beteszem a sütőbe. Kiveszem és megfordítom, hogy a bőre legyen lefelé. Ehhez a mozdulathoz jól jön a sütőkesztyű: persze, zsíros lesz, de mire való mosógép?! Rányomom 2-3 citrom levét és megöntözöm néhány evőkanál olivaolajjal. Óvatosan lefedem alufóliával, hogy ne tapadjon hozzá, de azért védje. A sütő hőfokát visszaveszem 120 C-ra (akinek gázsütője van, azon ez a feles fokozat) és visszarakom a húst.
Így utánozza a városi ember a hűlő kemencét. A malac meg sül, sül, süldögél, jól van a sütőben. Ha a konyha felé járok, néha megfordítom és facsarok rá még 1-2 citromból kevés levet vagy ha kell, öntök rá pici olivaolajat.
Reggel, amikor felébredünk, isteni az illat a konyhában: beköszönök a malacnak, megkérdezem kér-e citromlevet vagy olajat, akar-e egyet fordulni. Akkor van kész, amikor már nagyon éhesek vagyunk és késznek nyilvánítjuk. A ropogós bőr alatt puha a hús, ha megnyomnám az ujjammal, leomlana a csontról.
Vágódeszkára rakom és mindenki tányérjába teszek mindenféle részt. A tepsiben maradt ízes lére öntök még kevés frissen facsart citromlevet, visszatolom néhány percre a sütöbe és rákanalazom a tányérokon illatozó fűszeres húsra. Ehetünk!
Találat: 2165
