Makos pite

Mákos pite

A Diós piténél leírt módon készítsünk linzertésztát. Utána 30 dg előzőleg megőrölt mákba keverjünk 20 dg mézet, 5 dg vajat, 1,8 dl tejet, 4 dg megmosott mazsolát és 1 citrom reszelt héját, majd a kásaszerű masszát lassú tűzön, lángte­relő felett főzzük kb. 5 percig. Kenjünk 10 dg baracklekvárt a tepsi alján elegyengetett tész 828e46i tára, majd terítsük rá a kissé ­lehűlt tölteléket. Utána a diós piténél leírtak szerint járjunk el. Mazsola helyett 10 dg reszelt almával vagy kimagozott és kettéválasztott meggyel is dúsíthatjuk a tölteléket. Ebben az esetben az almás változathoz 1,5 dl tejet és 22 dg mézet, a ­meggyeshez pedig 1,2 dl tejet és 24 dg mézet adjunk. A gyü­mölcs nedvességtartalmától függően a tej mennyisége kismértékben változhat. Ezért egy keveset tartsunk vissza belőle, és csak a töltelék felfőzése során adjuk hozzá, amennyiben szükséges.

Ha nagyobb mennyiségű mákot vásárolunk, akkor a maradékot egy tüllzacskóban, szellős helyen felakasztva tároljuk, különben befülled és megkeseredik. Ügyeljünk arra, hogy a ritka szövésű zsák pamutból legyen, mivel a műszálas anyagok magukhoz vonzzák a port. A mákot - más terményekkel ellentétben - nem lehet megmosni, mert néhány hónap után a leggondosabb szárítás esetén is megdohosodik. Amennyiben sok léhát vagy bebarnult magot tartalmaz, és elkerülhetetlen a mosása, akkor ezt néhány nappal a felhasználás előtt tegyük meg. (Langyos vízben legalább kétszer keverjük át, miközben a felúszó szennyeződéseket óvatosan leöntjük róla.) Ha porszemcséket is tartalmaz rakjuk egy kisebb lyukú teaszűrbe, és folyó víz alatt még egyszer mossuk át. A szárítás legegyszerűbb módja, hogy pamutból készült fehér abroszon szétterítjük. Ledarálva soha ne tároljuk a mákot, mivel pár nap alatt megkeseredik. A piacon kétféle mák, acélkék és szürke színű kapható. A kékes árnyalatú jobb minőségű ugyan, de a két fajta íze között nincs számottevő különbség. Mellesleg, létezik fehér színű mák is, de ennek az íze nem túl intenzív, és inkább a dióra emlékeztet. Ha a nyár végén vagy kora ősszel vásáro­lunk mákot, okvetlenül nézzük meg a töltési időpontot, mert könnyen előfordulhat, hogy az előző évről megmaradt termést sózzák ránk. Amennyiben a piacon kimérve vásároljuk, feltétlenül szagoljuk meg. Ha enyhén dohos ne vegyünk belőle, mivel a frisset összekeverték a tavalyival, hogy így szabaduljanak meg tőle. Amennyiben a saját készletünk kezd el avasodni, tegyük a mélyhűtőbe, mert a hideg leállítja a folyamatot.

A saját kerttel rendelkezők jól teszik, ha őszi mákot vetnek. A szeptember végén elvetett mag gyorsan kikel, és a növények még ősszel megerősödnek. A tél viszontagságait számottevő károsodás nélkül elviselik, tavasszal korán virágoz­nak, és mire legfőbb kártevőjük a máktokbarkó felébred téli álmából, addigra a máktokok fala annyira megkeményedik, hogy az apró rovarok nem képesek átszúrni. Így nincs szükség permetezésre, a termésünk nem lesz férges, és nem pusztulnak el a méhek a vegyszerrel kezelt virág miatt. Ma már a mák, a sárgarépa, a fehérrépa vagy a kapor magja drazsírozott formában is kapható. Ezt a fajta vetőmagot azonban nem érde­mes megvenni, mivel drága, és a vastag burok miatt gyakran nem kel ki. Egy régi, jól bevált módszer szerint az apró magvakat keverjük össze száraz homokkal. Így nem kell szemenként potyogtatni az ágyásba, és nem lesz sűrű a vetemény. Az erős fagy az őszi mákot megritkítja, ezért csak tavasszal egyeljük ki.