Linzerkoszorú

Linzerkoszorú

40 dg lisztet morzsoljunk össze 25 dg hűvös margarinnal, majd keverjünk hozzá 12 dg barna cukrot, 1 dg vanillincukrot, egy csipet sót, 1 citrom reszelt héját, valamint 2 tojássárgáját, és dolgozzuk össze. Túl sokáig ne gyúrjuk, mert a kéz melegétől megolvadó margarin kilágyítja, és rántást csinál belőle. (A szakemberek ezt úgy mondják, hogy a sokáig gyúrt linzertészta "elég", a lis 848h78i ztszemcséket összetapasztva grízessé válik.) A kemény tésztát hideg helyen 1 órán át pihentessük, majd osszuk ketté. A kisebbik felét tegyük vissza a hűtőbe, a nagyobbnak látszó felét pedig belisztezett deszkán nyújtsuk kb. 0,5 cm vastagra, és egy 7 cm átmérőjű, bordázott oldalú kiszúróval szaggassuk ki. A leeső darabokat gyúrjuk össze, és folytassuk a formára vágást, amíg az összes tészta elfogy. Helyezzük a lapocskákat egy nagyobb méretű zománcozott tepsibe, és előmelegített sütőben, mérsékelt tűzön süssük kb. 10 percig, amíg a tetejük csontszínűre pirul. Legalább 1 centiméternyi hézagot hagyjunk az egyes korongok között, hogy legyen hely a növekedésre. Vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert pillanatok alatt megég. Rósejbnisütő lapáttal szedjük ki, mivel könnyen törik. Amíg a koszorú alja sül, vegyük ki a maradék tésztát a hűtőből, nyújtsuk ki ugyancsak 0,5 cm vastagra, és az előzőek szerint járjunk el. Utána egy 2 cm átmérőjű, szintén bordázott falú linzerszaggatóval szúrjuk ki mindegyik korong közepét. Erre a célra sokan normál, kör alakú kiszúrót használnak. A belső tésztadarabokat szedjük ki, és összegyúrva folytassuk a karikakészítést, amíg az alap­anyag teljesen elfogy.

Ezt követően kenjük meg a kilyuggatott tészták tetejét gyengén felvert tojásfehérjével, szórjuk meg 8 dg apróra vágott dióval, és a kihűlt tepsibe rakva, az előző módon süssük ki. (A dióval úgy díszíthetjük a leggyorsabban és legegyenletesebben, hogy a tésztadarabokat megkent felületükkel lefelé ráfektetjük a deszkán összevágott diódarabokra.) Végül a kisült lapocskákat ragasszuk össze 12 dg savanyú baracklekvárral oly módon, hogy az alsó korong közepére helyezzünk 1 púpozott kávéskanál lekvárt, kissé kenjük szét rajta, és fektessünk rá egy karikát. Előtte azonban a kisült karikák tetejét véko­nyan hintsük meg vaníliarúddal átitatott szőlőcukorral. Lehűlve fogyasszuk. Hűtőszekrényben nem tárolható. Sajnos másnapra átgyöngül, de grillsütőben mindkét oldalát lassan melegítve ismét kiszárítható. Az előbbi aprósüteményekhez hasonlóan ez a dekoratív készítmény is sokáig eltartható, de jelen esetben vegyük figyelembe, hogy szobahőmérsékleten a lekvár 4-5 nap után elkezd penészedni. A fenti tésztából min. 16 db linzerkoszorú várható.

A hideg vajkrémmel töltött hagyományos torták helyett egyre többen részesítik előnyben a gyümölcstortákat. Egészségvédelmi szempontból ez nagyon előnyös, de ennek az irányzatnak van egy vadhajtása is. Az ételrecepteket közlő színes magazinokban mind gyakrabban jelennek meg olyan gyümölcstorták, melyekhez vájú alakúra kiképzett, előre sütött tortalapot ajánlanak. Ezeket nyers gyümölccsel töltik meg (ráadásul zselatinnal is leöntik) és tejszínhabbal meg­rakva tálalják. Az így készített gyümölcstorta igen esztétikus, sőt nagyon finom is, de van egy hátránya. A nyers gyümölcsöt hamarabb dolgozza fel a gyomor, mint a hőkezelt ételeket, és ez (a későbbiekben ismertetésre kerülő módon) különféle emésztési zavarokat okoz. Ennél is veszélyesebb helyzetet teremthet, hogy kismértékben minden gyümölcs fertőzött. Önmagában fogyasztva ez nem okoz gondot, de tejes-tojásos-cukros közegben még a mosás után megmaradó néhány baktérium is milliónyira képes felszaporodni, ami súlyos mérgezést válthat ki. Ugyanez a helyzet a gyümölcskrémes tortáknál, ahol a lapokra vágott kész piskótát péppé zúzott nyers gyümölccsel töltik meg. Ennek elkerülésére célszerű visszatérni a hagyományos előállítási módhoz, vagyis a gyümölcsöt a tésztával együtt meg kell sütni. (Ebben az esetben zselatinra sincs szükség, mert a gyümölcsöt a tészta összetartja.) Ennek egyik változata, hogy sütőporral kevert keményebb piskótatésztát készítenek, amelyet kinyújtva úgy helyeznek a formába, hogy a széle visszahajoljon (karimát alkosson). Erre kerül rá az ízesített (sokszor olajos magvakkal dúsított) gyümölcs. A másik változat inkább hasonlít a lepény­hez, mint a tortához, mert itt a sütőporral kevert, híg piskótatésztába belenyomkodják a gyümölcsöt, vagy a masszát a sütőformába rakott gyümölcsre öntik. Mi most ezzel a legegyszerűbb változattal fogunk megismerkedni egy általánosan használható recept erejéig.