Köleskasa

Köleskása

Egy diónyi vöröshagymát vágjunk apróra, és 2 evőkanál étolajon, lángterelő felett dinszteljük üvegesre. 30 dg hántolt kölest váltott vízben mossunk meg, és jól lecsurgatva adjuk a hagymához. Állandóan kevergetve dinszteljük pár percig, majd öntsünk rá 9 dl forró viz 949b15j et. (Így olyan lesz az állaga, mint a párolt rizsé. Aki az eredeti kásaszerű köretet kedveli 1,2 liter vizet öntsön rá.) Szórjunk rá 1 mokkáskanál sót, és továbbra is lángterelőt használva, fedő alatt pároljuk puhára. Az ősi magyar recept szerint ízesíthetjük friss lestyánlevéllel, vagy negyed mokkáskanál szárítmánnyal is. Ha nem lenne elég puha, adjunk hozzá még egy kis meleg vizet, keverjük át, és lassú tűzön pároljuk tovább. Amikor megpuhult, vegyük le róla a fedőt, és főzzük még egy darabig, így nem lesz ragadós a kása. Melegen, párolt zöldséggel fogyasszuk. Régen a köleskását ürühússal ették. Akinek hiányzik a hús íze, készítsen hozzá sült szójaszeletet, vagy brassói aprópecsenyét. Hűtőszekrényben tároljuk. A köleskásának létezik egy zamatosabb változata is. Ebben az eset­ben a főzővizébe 1 csapott mokkáskanál sót, és fél mokkáskanál Vegetát tegyünk. Az ínyencek 5 dg pörkölt naprafor­gómagot valamint 5 dg apróra vágott paradicsompaprikából (pritaminpaprikából) készült salátát kevernek még a kész kásába, és petrezselyemmel díszítve tálalják. A Paprikasalátát legalább fél nappal előbb készítsük el, és hűtőben érleljük, majd jól lecsepegtetve adjuk a kásához.

A tejberizshez hasonlóan a kölest olaj és hagyma nélkül, tejben is párolhatjuk. Ezt a változatot mézzel ízesítsük, egy csipet sót azonban ebben az esetben is adjunk hozzá. Az ínyen­cek az ily módon készített kását szintén ízesebbé teszik azáltal, hogy a tejhez a kölessel együtt negyed vaníliarudat és 2 dg mazsolát adnak. Az ínyencek tálaláskor meghintik szőlőcukorral kevert őrölt mákkal is. Nagyon egészséges kását készíthetünk az ugyancsak méltánytalanul elfelejtett hajdinából, valamint hántolt zabból, árpából, tönkölyből, amarantból és kukori­cadarából is. A hántolt hajdinából vagy népies nevén pohán­kából készített kása főleg érrendszeri megbetegedések ellen hatásos, mert magas rutinsavtartalma növeli az érfalak rugalmasságát. Ha a hajdinát a kukoricához hasonlóan kipattogtatjuk, akkor a tarhonyához hasonló köretet készíthetünk belőle. A könnyen emészthető zabnak jelentős vérnyomás­csökkentő és vérzsírszabályozó hatása van, de fogyasztásával nő a fizikai erőnlét, és a szervezet ellenálló képessége is.

A XX. század közepéig nálunk szintén népi eledelnek számított a kukoricalepény. Vidéken nem volt olyan ház, ahol havonta legalább egyszer ne sütöttek volna prószát, vagy ahogy egyes tájegységeken nevezték, málét. A modern életmód azonban méltatlanul kiszorította ezt az ősrégi süteményt is az étrendünkből.