Kirantott vöröshagyma

Kirántott vöröshagyma

4 közepes méretű vöröshagymát tisztítsunk meg, és keresztben vágjuk kb. 1 cm széles szeletekre. Az egyes szeleteket szedjük szét, és a külső hagymakarikákat forgassuk meg lisztben. Utána verjünk fel 3 egész tojást, és mártsuk bele a lisztes karikákat. Végül forgassuk meg zsemlemorzsában és bő, forró olajban, közepes tűzön süssük aranysárgára. Kevés sóval megszórva, melegen, feltétként tálaljuk. Tartármártással leöntve, és párolt rizzsel fogyasztva érvényesül leginkább az íze. A megtisztított vöröshagymát közvetlenül sütés e 838d39i lőtt vágjuk fel, mert az állás során levet enged, és nem tapad már rá a panír. A kisebb hagymadarabokat egy jól záródó befőttesüvegbe rakva tegyük hűtőszekrénybe, és egyéb készítményekhez használjuk el. Ennél a zöldségfélénél könnyen előfordulhat, hogy a kis tömege miatt túlsózzuk. Ez a kellemetlenség azonban könnyen elkerülhető, ha nem a frissensültet sózzuk, hanem a tojást. A szükséges sómennyiség: tojásonként egy csipetnyi.

Annak érdekében, hogy más ételek ne legyenek hagymaszagúak, a vágódeszkának mindig ugyanazon oldalán végezzük a vörös- és fokhagyma feldolgozását. Egyébként a hagymaszagtól úgy szabadulhatunk meg a legeredménye­sebben, hogy egy kettévágott citrommal a kést, deszkát, edényeket bedörzsöljük, majd pár perc után folyó vízben leöblítjük. Ha nincs otthon citrom, akkor a megvizezett deszkát dörzsöljük be sóval, és néhány perc múlva mossuk le. (Erre a célra mindig hideg vizet használjunk, mert a meleg víz felerősíti a hagymaszagot.) A hagymaszag távol tartásának ennél is egyszerűbb módja, hogy használat előtt a deszkát hideg vízzel leöblítjük, így az illóolajok nem tudnak felszívódni a fa pórusaiba. Ha a megtisztított vöröshagymát kb. 10 percig hideg vízbe áztatjuk, akkor az aprítása illetve szeletelése során nem fogunk könnyezni. Egy újkeletű módszer szerint hagymavágás előtt vegyünk egy nagy korty hideg vizet a szánkba, így sem fogunk könnyezni tőle.

A zöldségfélék igen elterjedt kirántási módja még, hogy a belisztezett nyers szeleteket tojás helyett sűrű (szódavíz és olaj nélküli) palacsintatésztába mártjuk, és csupaszon vagy zsemlemorzsába forgatva sütjük ki. Ezzel az eljárással külö­nösen finommá tehetjük a jellegtelen ízű zöldségeket is, ha a palacsintatésztába apróra vágott kaprot keverünk. Ennek a kissé bonyolult és időigényes panírozási módnak az előnye még, hogy segítségével a vékony leveles zöldségek is könnyen kiránthatók. Legismertebb példa erre a Kirántott kelkáposzta. Kb. 40 dg megtisztított kelkáposztát torzsája nélkül, egy darabban főzzünk vagy pároljunk félig puhára. Leszűrés után nyomkodjuk ki belőle a vizet, és vágjuk kb. 3 cm széles szeletekre. Utána szedjük szét vastagabb rétegekre, és mártsuk fél adag sűrű palacsintatésztába. Végül forgassuk meg zsemlemorzsában, és süssük világospirosra. Jobb íze lesz, ha fél mokkáskanál majoránnát vagy őrölt köménymagot is szórunk a tésztába.

A maradék palacsintatésztát itt se dobjuk ki, hanem keverjük össze finomra reszelt nyers burgonyával és kevés vöröshagymával, majd a sűrű masszát Vegetával, valamint őrölt borssal ízesítve közepes tűzön, kisebb adagokban süssük meg. Az ínyencek kevés apróra vágott petrezselymet, és áttört fokhagymát is adhatnak hozzá. Kis felületű zöldségek panírozása esetén a megmaradó jelentős mennyiségű tésztából készült Tócsni köretként is tálalható. Ha a kirántani kívánt levelekről nem folyik le a palacsintatészta, akkor a lisztezést mellőzzük, a túl vastag bunda ugyanis elnyomja a zöldség saját ízét. Vannak zöldségek, amelyek tojásba és pala­csintatésztába egyaránt márthatók. Közéjük tartozik pl. a gomba és a kelbimbó. Ezek azonban nehezen sülnek át, ezért előzőleg forgassuk őket lisztbe, hogy minél vastagabb legyen a bundájuk.

Vegetáriusok, valamint a különleges ízek kedvelői ezzel a módszerrel a leveleken kívül ehető virágokat, pl. bodzavirágot vagy akácvirágot is kiránthatnak. Ebben az esetben kisütés után ízesítőként természetesen ne sót, hanem szőlőcukrot használjunk. A megmosott virágokat fürtönként rántsuk ki, és csak a fogyasztás során válasszuk le a szárukról. Ugyan­csak sűrű palacsintatésztába mártva készül a Kirántott sárga-, illetve őszibarack is. Az előzőleg meghámozott és félbevágott magvaváló barackokat készre sütés után őrölt fahéjjal kevert szőlőcukorral szórjuk meg. Ha azt akarjuk, hogy ropogós legyen a bundája, a cukrot a palacsintatésztába rakjuk. Az édes készítményeket nem szabad zsemlemorzsába forgatni. Igen finom lesz azonban, ha helyette darált diót, vagy kókuszreszeléket használunk. A kirántott gyümölcsöket régen desszertként, tejszínhabbal megrakva fogyasztották. Még finomabbá tehet­jük őket, ha a palacsintatésztába a tojásfehérjét keményre vert habként keverjük bele, vagy a masszát finomliszt helyett rizslisztből készítjük, és nem olajban, hanem vajban sütjük ki. Télen a barackot meghámozott és 2-3 darabra vágott banánnal helyettesíthetjük.

Akinek nem nyerte volna meg a tetszését az előzőekben közölt kirántott zöldségfélék természetes zamata, valamint vál­tozatos elkészítési módja, és a továbbiakban is ragaszko­dik a kirántott húsok megszokott ízéhez, az szójakockából ízletes bécsi szeletet készíthet magának az alábbi módon.