Kemény tojas

Kemény tojás

Főzés előtt minden egyes tojást meleg vízben alaposan mossunk meg. Utána tegyük egy vékony falú edénybe, és öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje. Adjunk hozzá literenként 1 evőkanál sót, és forrástól számítva, fedő alatt főzzük 8 percig. Tovább ne főzzük a kemény tojást, mert a fehérje "meggumisodik", a sárgája pedig elveszti üde, narancssárga színét. További kellemetlen következménye a túlfőzésnek, hog 939j93j y a tojássárgája külső felülete szürkészöldre színeződik. Díszítésre használt tojásszeleteknél ez a penészre emlékezető bevonat nem túl vonzó látvány. Ha nem friss a tojás, a főzés kezdetén kanállal néhányszor gurítsuk át őket a túlsó oldalukra, így középen marad a sárgájuk. Ezután egy kanállal szedjük ki a forró vízből, és csap alá tartva, hideg vízzel öblítsük le. Ha nem hámozzuk meg azonnal, akkor teljes lehűlésig tegyük bő hideg vízbe. Szoba­hőmérsékleten tartva ugyanis a hősokk következtében elvált héj a belső hőtől ismét "rásül" a tojásra. Az ily módon főzött tojás héja könnyen leválik, és nincs szükség utólagos sózásra. A héjat a tompább végénél kezdve a belső hártyával együtt fejtsük le, mivel így könnyebben tisztítható. Jelentős mértékben gyorsítható a tisztítás, ha a két végét beütjük, és a keményre főzött tojás héját az asztallapon kézzel hengergetve megropogtatjuk. Ha mindezek ellenére nem boldogulunk vele, akkor egy időre tegyük vissza a hideg vízbe, mert az összetört héj alá szivárgó víz elválasztja a hártyát a fehérjétől. Sokkal hatékonyabb ez a módszer, ha még forró állapotban megrepesztjük a tojás héját úgy, hogy a hideg vízzel teletöltött edény belső falához ütögetjük. Amennyiben nagyobb mennyiség áll rendelkezésünkre, akkor ne a legfrissebb példányokat főzzük meg, mivel a friss tojásnak kicsi a légkamrája, így nehezen tisztítható. A tárolás során a párolgás miatt a vízveszteség egyre nagyobb lesz, és ennek következtében a tojás beltartalma folyamatosan apad. Minél régebbi tehát a tojás, annál könnyebben leválik a héja.

A fenti módon lágy tojást is készíthetünk. Ebben az esetben a főzési idő 3 perc, de a tojást most a lobogó forró vízbe kell beletenni. Ennek legegyszerűbb módja, hogy egy kanál segítségével óvatosan a vízbe engedjük, hogy ne repedjen meg a héja. Ez az időtartam szobahőmérsékletű tojásra vonatkozik, a hűtőben tároltat előzőleg ki kell venni, hogy felme­legedhessen. A hűtőből kivett tojást azért sem szabad azonnal megfőzni, mert a hideg tojás héja a forró vízben meg­reped. Ha hirtelen szükségünk van főtt tojásra, a hideg tojás tompa végét szúrjuk át tűvel. Így biztosan nem reped meg a héja. Egyébként a repedt héjú tojás is megfőzhető anélkül, hogy kifolyna a fehérje, ha a vízbe kevés ecetet teszünk. A repedt tojás többnyire beleragad a tartójába. Ne próbáljuk meg kifeszegetni belőle, mert biztosan összetörik a héja. Csurgassunk kevés vizet a tojás oldalára, vagy nedvesítsük meg a tojástartó alját. Az átázott papírból könnyen kiemelhető a leragadt tojás. A nedves tojástartót nem kell eldobni, mivel kiszárítva tovább használható. A főzési időt a nyers tojás hőmér­sékletén kívül a mérete is befolyásolja. Az átlagosnál nagyobb méretű tojások esetén az előírt időtartamokat fél perccel növeljük. Az ínyencek fél marék megmosott vöröshagymahéjat is szórhatnak a főzővízbe, mivel ettől ízletesebb lesz a tojás. Ebben az esetben azonban ne a legjobb edényünket használjuk, mert a hagymahéj nem csak a tojásokat, hanem a fazék falát is megfesti.