|
||
|
|||||||||||||||||||
Nem tudom, létezik-e gasztronómiai pszichoanalízis, de ha átesnék egy ilyenen, akkor egyik első dolgom lenne bevallani fenntartásaimat a sárgarépával kapcsolatban. A magyaráz 626e49g atot, mint annyi esetben, itt is a gyermekkorban kell keresni. Egészen pontosan a sárgarépafőzelékek okozta traumákban: egyszerre volt sós meg édes és egy-két kanálnál többet senki kedvéért sem voltam képes magamba gyömöszölni. De ha gőzben párolom meg a sárgarépákat és aromás korianderrel fűszerezem, akkor a mézédes mazsolaszemekkel együtt már őszinte örömmel kanalazom.
Hozzávalók:
2-3 közepes nagyságú sárgarépa
3 deci alap csirkeleves
1 pohárnyi tejszín
só és frissen őrölt fekete bors
1 evőkanálnyi apróra vágott korianderzöld
1 evőkanálnyi aranyszínű mazsola
A sárgarépát alaposan megmosom és erősen végigdörgölöm egy körömkefével, aztán 2-3 centis darabokra felvágom.
Jöhet a párolás. Kevés vizet engedek egy fazékba, beleteszem a kukta fém párolóbetétjét és ebbe szórom bele a répádarabokat. Felforralom a vizet, lefedem a lábost és a gőzben, ugyanúgy ahogy eddig a többi zöldséget, a répát is megpárolom. A turmixgép már szinte magától tudja, hogy mi jön: az ALAP CSIRKELEVES, a párolt és már nem tűzforró sárgarépa, a tejszín - aztán megnyomom a gombot.
A levest megsózom, tekerek hozzá frissen őrölt fekete borsot, keverek bele apróra vágott korianderzöldet - Ázsia ízei zöld levélkék formájában-, aztán beleszórom a levesbe a megmosott mazsolákat is. Azért nem főzöm meg picit sem előre ezeket az édes, töpörödött szőlőszemeket, mert kellőképpen megpuhulnak a levesben másnapra azalatt, amíg a hűtőben éjszakázik a dobozolt ebéd.
1 adag lesz belőle.
Találat: 894