KONYHAI VILLAMOS KÉSZÜLÉKEK BESZERZÉSE

KONYHAI VILLAMOS KÉSZÜLÉKEK BESZERZÉSE

A konyhai villamos készülékek beszerzése ma még a legtöbb családban eseményszámba megy, mert meglehető­sen drágák. Éppen ezért nem árt megfontolni, hogy mit és mikor vásároljunk, hacsak nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy a szüleink minden felszerelési tárggyal ellátott komplett konyhát ajándékoznak nekünk. Akik lassan, fokozatosan kívánják kialakítani a háztartásukat, azok a villamos készülékek beszerzését a hűtőszekrénnyel kezdjék. E nélkül ugyanis elképzelhetetlen egy korszerű háztartás fenntartása, mivel a megvásárolt nyersanyagot nem tudjuk a felhasználásig romlásveszély nélkül tárolni, és az elkészült étel sem tartható szobahőmérsékleten néhány óránál tovább. Működési elvét tekintve a közforgalomban kétféle hűtő­szekrény szerezhető be, az egyik az abszorpciós, a másik a kompresszoros. A különbség közöttük annyi, hogy amíg az abszorpciósnál a hűtőgáz cirkuláltatásáról fűtőbetét gondos­kodik, addig a kompresszorosnál a gáz áramoltatását egy csendes járású villanymotor végzi. Az abszorpciós hűtőgép előnye, hogy működés közben semmi zajt sem kelt, hátránya viszont, hogy valamivel több áramot fogyaszt, mint a kompresszoros változat. Mivel ez a fogyasztásbeli különbség nem túl nagy, helyesebben járunk el, ha aszerint választunk, hogy a készülék hol, melyik helyiségben fog üzemelni. A kompresszoros gép csendben működik ugyan, de a motor megindí­tása és leállása mechanikai rázkódással jár, ezért jobb minél távolabb helyezni a hálószobától. Ha erre nincs mód, akkor csak az abszorpciós változat jöhet számításba.

A belső tér kihasználhatósága szempontjából azok a legelőnyösebb típusok, ahol az italtartó rekeszt magasabbra helyezték, így a zöldségtároló doboz egészen az ajtóig kinyúlik. Ellenőrizzük a tojástartó rekesz kialakítását is az ajtó tetején. Az alulról nyíló bukóablak elegáns megoldás ugyan, de így nem lehet telepakolni ezt a fachot, mivel a kinyitásakor minden kihullik belőle. A legbiztonságosabb az lenne, ha a gyártók ebben a térrészben egy "U" alakú mély vájatot hoznának létre. Még azok is jól járnának ezzel a kialakítással, akik ezt a rekeszt eredeti rendeltetésének megfelelően kívánják használni, mert a tojás is több rétegben tárolható benne. Ehhez tartozékként min. 4 db tojástartó rácsra van szükség. Az ajtó új szempontok alapján történő tervezésénél nagyon fontos követelmény még, hogy az italtartó rekesz felett vagy a tojástartó rekesz alatt - valamelyik ráccsal szemben - legyen egy néhány centiméter széles szabad sáv. Erre azért van szükség, mert a leveles vajastésztákat sütés előtt le kell hűteni. A 40×40 centiméter külméretű nagy gáztepsinek tehát be kell férnie a hűtőszekrénybe úgy, hogy az ajtót rá lehessen csukni.

Ugyancsak fontos, hogy a polcok robosztus fémrácsból legyenek. A mostanában terjedő üveglapos illetve műanyag tálcás polcrendszer kétségtelenül esztétikus látvány, de nem praktikus. Csekély teherbírásuk következtében nem képesek megtartani egy 4-5 literes, vastag talpú fémfazekat, étellel teletöltve. A balesetveszélyen túlmenően a helykihasználásuk is korlátozott, csak a tálca szélein belüli területre lehet rakodni. Ráadásul ezek a fajta polcok anyaguk folytonosságánál fogva gátolják a levegő áramlását, ami jelentős mértékben csökkenti a hűtés hatásfokát. Nem ártana ha a konstruktőrök gondot fordítanának a hőfokszabályzó gomb oldalirányú takarására is. Így nem fordulhatna elő, hogy egy terjedelmes csomag betolása illetve kihúzása esetén elfordul a hűtőtér hőmérsékletét beállító kerék.

A hűtőszekrény méretét elsősorban a családtagok számától, és a rendelkezésre álló hely nagyságától tegyük függővé. Mivel általános tapasztalat, hogy a legnagyobb hűtőszekrény is kicsinek bizonyul idővel, ne vásároljunk kisméretű készüléket. Ezt ugyanis előbb-utóbb le fogjuk cserélni, mert nap mint nap azon bosszankodunk, hogy soha semmit nem lehet berakni, miután állandóan tele van. Így kénytelenek leszünk az egyik edényt a másikra tenni, ami nem egyszer azzal a következménnyel jár, hogy az ajtó kinyitásakor az "edényto­rony" ledől, és rámolhatunk ki mindent, takarítás végett. Tisztítani természetesen normál körülmények között is kell a hűtőgépet, de nem mindegy, hogy milyen időközönként. Régebben erre meglehetősen gyakran került sor, mivel a korábbi típusokat meghatározott időnként le kellett olvasztani. Ma már azonban kaphatók önleolvasztásos rendszerű hűtőgépek is, amelyek ezt a műveletet automatikusan elvégzik. Ezeknél a készülékeknél tulajdonképpen nem jégleolvasztás történik, hanem jégmen­tesítés oly módon, hogy a hűtőszekrény belső terének hátsó oldalára felszerelt páralecsapó armatúra a hűtőtérben képződő párát vízzé alakítja. A szerkezetről lecsöpögő víz egy kis nyíláson keresztül a gép hátoldalán elhelyezett tálcába folyik, ahol a hőcserélő rács által kisugárzott meleg elpárologtatja. Mivel a hagyományos és az önleolvasztós rendszerű automata hűtőgép között nincs túl nagy árkülönbség, kényelmi szempontból cél­szerű az utóbbit választani.

Léteznek már "no frost" jelzésű indirekt hűtési rendszerű készülékek is, amelyekbe egy hideg levegő cirkuláltató ventilátor van beépítve. Ezt kiegészíti egy speciális légnedvesség-szabályzó szűrő, ami meggátolja a zöldség-gyümölcs kiszá­radását. Ennek a kb. 30 %-al drágább megoldásnak az az előnye, hogy nem csupán a páralecsapódást, azaz a jegesedést gátolja meg, hanem a belső légtér állandó cseréjével azt is, hogy az ételek átvegyék egymás szagát. Ez a kellemetlen jelenség egyébként normál hűtőszekrényeknél is megakadályozható, ha az ételt gondosan lefedve tároljuk. Erre a célra ma már sokféle méretű és formájú műanyag doboz kapható. A legkorszerűbbek lég- és cseppmentesen zárnak, így aromamegőrző tulajdonsággal is rendelkeznek. A többnyire poli­etilén-alapanyagú frissen tartó dobozok közül lehetőleg olyan gyártmányt válasszunk, amelynek az alján egy talpas poha­rat és egy villát szimbolizáló ábra látható. Ez a piktogram az ENSZ egészségvédelmi szervezetének a jele, és garantálja, hogy az alapanyagul használt műanyag környezetbarát ada­lé­kokból készült, és abszolút méregmentes. Ha a meg­különböz­tető jelzésű egészségkímélő dobozok közül kellő választék áll rendelkezésünkre, akkor azokat a típusokat része­sítsük előnyben, amelyeknek a címkéjén egyértelműen fel van tüntetve, hogy légmentesen zárhatók, mert a benyomott fedéllel enyhe vákuum alatt tartott élelmiszer jóval tovább megőrzi frissességét, mintha légmentesen nem zárható dobozban tárolnánk.

A hűtőszekrények legtöbbjében felül van egy mélyhűtő rekesz is, amely jégkocka készítésén kívül nem sok mindenre használható. Ez a rekesz ugyanis nem gyorsfagyasztó, így az ide betett zöldség, gyümölcs és egyéb fagyásra érzékeny nyersanyag felolvasztás után lottyadt, gusztustalan lesz. Más a helyzet azonban, ha a mélyhűtőtér egycsillagos. Ebben az esetben kiválóan alkalmas arra, hogy 131h73b mézzel összekevert limonádét, rostos gyümölcslevet vagy dzsemet tároljunk benne. Az egycsillagos hűtőtér által biztosított -6 °C -os hőmérséklet még nem elegendő ahhoz, hogy ezek a nagy gyümölcscukor-tartalmú nyersanyagok megfagyjanak, de ahhoz elegendő, hogy meggátolja a romlásukat. Az egycsillagos hűtőtérből kivett rostos gyümölcslénél nem kell meg­várni, amíg felenged, hanem csak fel kell hígítani szobahő­mérsékletű ásványvízzel, és máris fogyasztható a kellemesen pincehideg ital. Ezen a hőfokon a sajt sem szárad ki, nem penészedik meg, és kivétel után azonnal reszelhető. Jól tárolható benne a felbontott lecsó, és a megmaradt csipetke is, mert nem fagy kőkeménnyé, mint a háromcsillagos mélyhűtőben, kanállal még éppen kivehető belőle a szükséges mennyiség. Igen alkalmas ez a hűtőtér az élesztő, valamint a sütemények kenésénél megmaradt nyers tojás fagyasztására is. Nem kell órákig várni a felengedésre, mivel kivétel után pár perc múlva használhatók.

Sajnos, az ipar nem ismerte fel ezt a lehetőséget, ezért ma már egyre kevesebb az egycsillagos mélyhűtő rekeszel rendelkező hűtőszekrény, szinte mindenütt felhagytak a gyártásával. Biztató jel azonban, hogy már akad olyan cég, amely egy-egy típus elkülönített mélyhűtő rekeszét hőfokszabályzóval látja el, ami +8 és -18 °C közötti beállítást tesz lehetővé. Ezál­tal jelentős mértékben kiszélesedik ezeknek a normál hűtőtér alatt vagy felett elhelyezett különajtós rekeszeknek az alkalmazhatósága. Még azok is nagy hasznát veszik ­ennek a multifunkciós rekesznek, akik nem főznek otthon, mert +1 °C -ra beállítva sokáig eltartható benne a készen vásárolt zöldségsaláta, a friss gyümölcs, vagy a különféle tejtermékek. A vizsgálatok szerint a közel 0 °C -ra lehűtött zöldség-gyümölcs állagmegőrzési ideje háromszor akkora, mintha normál hűtőtérben +10 °C -on tárolnánk. Az egycsillagos, illetve az állítható hőmérsékletű fagyasztórekesszel rendelkező hűtőszekrények nagy előnye még, hogy áramfogyasztásuk a háromcsillagosnál jóval kisebb, ami egy szünetmentesen üzemelő készüléknél nem elhanyagolható szempont.

Az egycsillagos hűtőszekrények újbóli gyártásba vétele, illetve a szabályozható mélyhűtőtér elterjedése azzal az előnnyel járna még, hogy megoldható lenne a fogyasztók vegyszermentes gyümölcslével való ellátása, és megszűnnének a szőlőtermelők gondjai is. A borászok egyre jobban panaszkodnak, hogy a csökkenő borfogyasztás következtében nem tudnak mit kezdeni a terméssel. Ez a gond azonban nagyon egyszerűen megoldható lenne, ha az étkezési célra alkalmatlan borszőlőt nem borként, hanem must formá­jában hoznák forgalomba. Ehhez semmi mást nem kellene tenni, mint az alaposan megmosott szőlőt gépi úton leszemezni, és egy nagyteljesítményű préssel kinyerni belőle a szűrt gyümölcslevet. Ezt a sűrű, tömény mustot papírdobozokba töltve és lefagyasztva az élelmiszerboltok mélyhűtő gondoláiban lehetne árusítani. A fogyasztók a kívánt fajtájú és színű mustot otthon beraknák hűtőszekrényük egycsillagos mélyhűtő rekeszébe, ahonnan bármikor elővehetnék és szobahőmérsékletű ásványvízzel hígítva azonnal fogyaszthatnák. Ez a módszer nem csak egészséges, hanem nagyon gazdaságos is lenne, mert jelenleg a rostos gyümölcslevek gyors romlékonysága miatt a mustot erősen felhígítják, és több mint 80 %-nyi vízzel keverve forgalmazzák. Ráadásul ez a kb. 12 % gyümölcstartalmú híg gyümölcslé jelentős mennyi­ségű citromsavat is tartalmaz, hogy szobahőmérsékleten eltartható legyen. A gyártók és a kereskedők tehát ma még világviszonylatban több millió hektoliternyi vizet tárolnak és szállítanak egyik helyről a másikra, teljesen értelmetlenül. A fagyasztásos módszer elterjedésének nagy előnye lenne még, hogy az ily módon forgalomba hozott gyümölcslevet nem lehet hamisítani sem, mivel vízzel felhígítva -6 °C -on megfagyna, és ezzel egyértelművé válna a hamisítás ténye. Ebben az esetben még a borászatban ismert pancsolás sem vezethetne eredményre. A felhígított must közönséges cukor­ral való "dúsítása" ugyanis nem csökkenti a fagyáspontot, mert a víz megfagyását csak a gyümölcscukor képes meg­akadályozni. Ez a fajta cukor azonban olyan drága, hogy erre a célra nem lenne kifizetődő az alkalmazása.

Bizonyos esetekben szükség lehet rá, ezért nem árt ha tudjuk, hogy az egy-, két- és háromcsillagos hűtőszekrények mélyhűtő rekeszére megadott -6 ^oC, -12 ^oC és -18 ^oC -os üzemi hőmérséklet minimumérték. Ezt a hőmérsékletet a legalacsonyabb, azaz a "1"-es fokozatos is biztosítja a gép. A szabályozógomb nagyobb értékre állításával a mélyhűtő rekesz hőmérséklete is arányosan csökken. Ez a változás oly mértékű, hogy az egycsillagos hűtőszekrény mélyhűtőjében is lecsökkenhet a hőmérséklet -18 ^oC -ra, ha a szabályozógombot maximumra (7-es értékre) állítjuk. Ekkor azonban a normál hűtőtér hőmérséklete is annyira lecsökken, hogy akár fagypont alá is süllyedhet. Ez nem csak fagykárokat okozhat, hanem a villanyáram-fogyasztást is alaposan megnöveli. A gyakori ki-be kapcsolgatás a gépet is túlerőlteti, ezért "1"-esnél magasabb fokozaton csak szükség esetén üzemeltessük a készüléket. 1-es fokozaton a normál hűtőtér hőmérséklete +10 ^oC, azaz pincehideg. Ezen a hőmérsékleten már nem romlik meg az étel, és a hűtőből kivett italok azonnali fogyasztása sem okoz torokfájást. A kíméletes használatot a gép hosszú élettartammal fogja meghálálni nekünk. A legalacsonyabb fokozaton üzemeltetett, rendszeresen leolvasztott, és kívül-belül kitakarított hűtőszekrény élettartama elérheti a 20 évet is, míg a "3"-as fokozat felett üzemeltetett és elhanyagolt frizsider 10-15 évnél tovább nem szokott működni. Egyébként a hűtőipari szakemberek azért választották ezeket a hőmérsékletértékeket alapértéknek, mert -6 ^oC -on áll le a baktériumok szaporodása, és -18 ^oC -on az enzimek aktivitása gyakorlatilag megszűnik. A háromcsillagos hűtő tehát nem csak a megromlástól, hanem az oxidációtól, a barnulástól is megvédi az élelmiszert.

Azokban a háztartásokban, ahol a családtagok elfoglalt­sága nem teszi lehetővé a naponkénti vásárlást, vagy csak jelentős távolságban található bevásárlásra alkalmas üzlet, előbb-utóbb be kell szerezni egy fagyasztószekrényt is. A fagyasztószekrény illetve mélyhűtő láda különösen előnyös a kiskerttel rendelkező családoknál, mivel a zöldség-gyümölcs tartósításának jelenleg legegészségesebb és legtökéletesebb módja a gyorsfagyasztás. Beszerzésére ugyanaz vonatkozik, mint a normál hűtőszekrényekre, azaz lehetőleg minél nagyobbat vásároljunk. Egyébként a kissé drágább fagyasztószekrénynek az az előnye a fagyasztóládával szemben, hogy kevesebb helyet foglal, és a benne tárolt nyersanyag rekeszekre osztható. A fagyasztóládába viszont több élelmiszer rakható, így a fajlagos energiakölt­sége alacsonyabb. Ez utóbbi használata esetén ügyeljünk arra, hogy a gyorsfagyasztó rekeszből a nyersanyagot a fogyasztás sorrendjében rakjuk át a tároló rekeszbe, ellenkező esetben le kell túrni egészen az aljáig, ha valamit keresünk.

Ha úgy döntünk, hogy a petrezselymet illetve a friss fűszernövényeket konyhakész állapotban fagyasztjuk, akkor olyan polietilénből készült jégkockatartót célszerű beszerezni hozzá, ahol minden egyes kockának saját tálkája van, így egymástól függetlenül kiemelhetők. Érdemes még megemlíteni, hogy az üvegpohárba vagy befőttesüvegbe töltött folya­dék nyugodtan betehető a mélyhűtőbe, nem fog szét­fagyni. A hengeres üvegedényekben ugyanis a teletöltött palackokkal ellentétben a folyadék felfelé tud tágulni, így nem repeszti szét az üveget. Arra azonban ügyeljünk, hogy a befőttes üveget ne töltsük tele a nyakáig, mert fagyás közben a víz térfogata 10 %-al növekedik.

A mélyhűtőszekrények elengedhetetlen tartozéka kell legyen a fóliahegesztő, mivel a kiporciózott nyersanyagot fagyasztás előtt légmentesen le kell zárni. Az oxidáció megaka­dályozása érdekében a polietilénzacskót úgy hegesszük le, hogy minél kevesebb levegő maradjon benne, vagyis a fólia minél szorosabban tapadjon a nyersanyaghoz. A nyers­anyagok légmentes lezárásával meggátoljuk a kipárolgást is, így a mélyhűtő nem jegesedik el olyan hamar, ritkábban kell leolvasztani. A hűtő- és fagyasztószekrény időszakos leolvasztását lerövidíthetjük, ha törlőruhára állítva belehelyezünk egy fazék forró vizet, és rácsukjuk az ajtót. A mélyhűtő falára hízott jeget hagyjuk magától leválni. Ne feszegessük, mert ezzel nem csak a burkoló lemezt sértjük meg, hanem eltörhetjük az alatta húzódó gázvezető csöveket is. Tartózkodjunk a hajszárítóval történő jégolvasztástól is, mert ha a csepegő víz bejut a készülékbe, halálos áramütés érhet minket. A mélyhűtőből kivett élelmiszereket rakjuk át hűtőtáskába, vagy csomagoljuk papírba, és szorosan egymás mellé rakva tegyük egy fedéllel zárható műanyag edénybe, vagy papírdobozba, így meggátolható a felolvadásuk. Jelentősen csökkenthetjük a felengedés veszélyét, ha a kiszedett élelmiszerek közé jég­akkumulátort rakunk. Ezt a vízzel megtöltött műanyag palac­kot legalább 1 nappal korábban tegyük a fagyasztóba.

Lénye­gesen könnyebb helyzetben vannak a félautomata készülékek tulajdonosai. Ennél a típusnál a hőfokbeállító kerék közepén található piros gomb megnyomásával a gép leolvasztja önmagát, és ezt követően automatikusan visszakapcsol hűtésre. A félautomata leolvasztás nem igényel felügyeletet sem, mert a mélyhűtő rekeszről lecsurgó vizet az alatta levő műanyag tálca felfogja. Leolvasztás után a hűtőszekrény belső terét szóda­bikarbónás vízzel mossuk át, majd töröljük szárazra. Erre a szagtalanító eljárásra nem csak higiéniás szempont­ból van szükség, hanem azért is, mert ha a fagyasztóre­keszben visszamaradt vékony vízrétegre rárakjuk a nyers­anyagot, úgy odafagy, hogy megmozdítani sem tudjuk. Egy új keletű felismerés alapján kitisztítás után sokan bekenik a hűtőszekrény belsejét glicerinnel. Így kevésbé jegesedik, és a fogyasztása is kisebb lesz. A mélyhűtőszekrények évenkénti leolvasztását célszerű az éléskamra tavaszi nagytakarításával összekötni. Április végére, május elejére többnyire már elfogy a tavalyi termés, az új pedig csak 2-3 hét múlva várható. Ha hosszabb időre elutazunk, és leállítjuk a hűtőszekrényt, ne csukjuk rá az ajtaját. Leolvasztás után hagyjuk nyitva, különben befülled, sőt vizes, nyirkos levegőjű lakásban be is penészedhet. A kitárt ajtót támasszuk alá, hogy ne ereszkedjen meg.

Mind a hűtő-, mind a fagyasztószekrény beszerzésénél legyünk tekintettel az áramfogyasztásra is. A korszerű, energiatakarékos készülékek drágábbak ugyan, de az árkülönbözet a jóval alacsonyabb villanyszámla révén néhány év alatt megtérül. Csökkenthető az áramfogyasztás azáltal is, ha a készüléket nem csak belül, hanem kívül is tisztán tartjuk. Ennek során legalább évente egyszer poroljuk le, vagy áramtalanítás után vizes ruhával töröljük tisztára a hűtőrácsot, mivel a rárakódott por rontja a hűtés hatásfokát. A zsúfolásig telerakott hűtőszekrény fogyasztása is jelentősen megnő a levegőcirkuláció akadályozása miatt. Az előzőeken túlme­nően ezért sem érdemes a szükségesnél kisebb készüléket venni. Környezetünk védelme érdekében a vásárlásnál része­sítsük előnyben a freonmentes hűtőszekrényeket. A hagyományos hűtőszekrények aggregátorából kiszabaduló freongáz ugyanis jelentős mennyiségű ózont képes elbontani, és ez is hozzájárul a Földünket körülvevő ózonpajzs elvékonyodásához.

A megmaradt vagy előre megfőzött ételt lehűtés után fel is kell melegíteni. Ennek hagyományos módja, hogy vastag falú edényben lángterelő felett melegítjük, miközben gyakran megkeverjük, hogy ne égjen le. Így viszont nem melegít­hető fel minden étel, mert keverés közben összetörik. A rakott ételek, a palacsinta vagy az aranygaluska pl. csak grillsütőben vagy mikrohullámú sütőben melegíthető fel tökéletesen, nem is szólva a sütemények felfrissítéséről. Ezek a sütők természetesen nem csupán melegítésre alkalmasak, hanem jó néhány ételt el is lehet készíteni bennük. Legelőnyösebb a grillsütő használata, mivel jóval kevesebb energiával lehet benne kisebb adag nyersanyagot sütni, mint a háztartási tűzhelyek sütőjében, és az ily módon készült étel gusztusos, ropogós lesz.

Grillsütőből igen sokféle típus kapható az egyszerű, melegítésre alkalmas változattól kezdve az időzítő órával és motoros nyárssal rendelkező készülékekig. A vegetáriusok azonban nem tudnak mit kezdeni a forgatható nyárssal ellátott, grillcsirke készítésére kifejlesztett típussal, számukra a legegyszerűbb szendvicssütő változat is megfelel. Ételkészítésre legalkalmasabb a két fűtőbetéttel szerelt változat. Ezt azonban csak akkor vegyük meg, ha az alsó és felső fűtőbetét külön-külön is üzemeltethető. Szendvicssütésnél ugyanis csak a kenyérszeletek krémmel megkent tetejét kell pirítani; amennyiben az alja is sül, pirított kenyér lesz belőle. Ételmelegítésnél viszont előnyösebb az alsó fűtés, mert ha felül is melegszik, kiszárad. A fémcsőburkolatú fűtőspirálok helyett ma már sok cég alkalmaz kvarcüvegcső-hősugárzót. Ennek a típusú fűtőtestnek az előnye, hogy a hagyományosnál rövidebb hullámhosszú hőenergiát bocsát ki, ami mélyebben behatol az ételbe, tehát hatékonyabban melegít. Hátránya viszont a kvarccsővel burkolt fűtőbetétnek, hogy kényes. Könnyen eltörhet, és ha forró állapotban hideg víz freccsen rá elpattanhat. Ráadásul drágább, mint a fémcsőburkolatú fűtőspirál.

Amennyiben a pénztárcánk engedi, akkor üvegajtós, hőfoksza­bályzós készüléket válasszunk, mert ennél elkerülhető a fel­melegített ételek megégése. A luxus kivitelre vágyók időzítő órával ellátott példányt is vásárolhatnak, de a meglehetősen drága beépített kapcsolóóra jól helyettesíthető egy mecha­nikus főzőórával. Abból a szempontból azonban előnyös ennek a változatnak a megvásárlása, hogy a beépített óra nem csak csörög a beállított idő lejárta után, hanem lekapcsolja a fűtőbetétet is. Így az étel nem fog megégni akkor sem, ha éppen nem tartózkodunk a közelben.

A grillsütők különleges változata a kontaktgrillnek nevezett szétnyitható sütő. Ez a teflonbevonatú, leginkább sajtostallér-sütőre emlékeztető villamos készülék elsősorban hússzeletek gyors sütésére szolgál, így a vegetáriusok szintén nem sok hasznát veszik. Aki még nem szokott le teljesen a húsevésről, és ragaszkodik ehhez az egyébként meglehetősen drága készülékhez, olyan típust válasszon, amelynél a sütőlap kiemelhető, mivel a rögzített sütőlap nehezen tisztítható. Mellesleg a kiemelhető sütőlappal szerelt készülé­kekhez legtöbbször mellékelnek egy finomabb bordázattal ellátott sütőlapot is, amellyel ostyát (pl. sajtos tallért) lehet sütni. Egyébként a waffel-, illetve a gofrisütő is egy speciálisan kiképzett kontaktgrillsütő, ennek az ára azonban egy átlagcsalád éves gofriszükségletét alapul véve nem térül meg. Alapelvét tekintve a kontaktgrillsütőhöz hasonló módon működik az elektromos palacsintasütő is. Ez a szintén nem olcsó készülék elsősorban azoknak ajánlott, akik nem tudnak egy palacsin­tát megfordítani anélkül, hogy szétszakadna; ennek a nyeles eszköznek a tésztába mártogatása ugyanis olyan egyszerű, hogy még egy gyerek is el tudja végezni. További előnye, hogy a szabályozott sütési hőmérséklet következtében a lakást nem árasztja el a füst és az olajszag. Mivel az elektromos palacsintasütő teflonbevonatú, kevesebb zsiradékkal készült tésztával is üzemképes. Ebben az esetben azonban a kisült palacsintát egy hőálló üvegtálba rakva takarjuk le, különben nagyon kiszárad. Ennek oka, hogy az ily módon előállított palacsinta rendkívül vékony. Ennek ellenére nem ropogós a széle, így az ínyencek elvárásainak nem képes eleget tenni.

A másik ételmelegítésre és ételkészítésre egyaránt alkalmas készülék a mikrohullámú sütő. Ez a nagyfrekvenciás elektromágneses hullámokat kibocsátó készülék alapvetően abban tér el a más rendszerű sütőktől, hogy belülről kifelé melegíti az ételt, így sütés közben a nyersanyag felületének hőmérséklete alig tér el az őt körülvevő levegő hőmérsék­letétől. Ezt a legmodernebb kutatási eredményeket ötvöző készüléket egyébként magas ára miatt először csak az újgaz­dag sznobok vásárolták, hogy pukkasszák vele az ismeret­ségi körüket. Később az ár csökkenésével szélesebb társa­dalmi rétegek is hozzáfértek ehhez a különleges sütőhöz, de ezzel arányosan nőtt a problémák száma is. A csalódott vásárlók egy része olyan szélsőséges véleményt alakított ki róla, hogy csak undorító, nyálkás ételek készíthetők vele. Ezek a panaszok azonban főleg arra vezethetők vissza, hogy sokan nem tudják, hogy a nevével ellentétben a mikrohullámú sütő nem sütő, hanem pároló. Ez a készülék ugyanis azáltal kelti a hőt, hogy a rövid hullámhosszú elektromágneses hullámok a nyersanyag belsejében levő vízmolekulákat gyors moz­­gásra késztetik, ami azután az étel puhulásához vezet. A max. 100 °C -os hő tehát nem kívülről hatol befelé, hanem belül keletkezik. Mivel a nyersanyag felületén nem található számottevő vízmolekula, ezért nincs, ami melegítse. Ennek tudható be, hogy a mikrohullámú sütőből kivett étel úgy néz ki, mintha nem lenne megsülve. Ez a fajta készülék tehát nem pirít, nem lehet számon kérni rajta a pörzsanyagképződés hiányát. A mikrohullámú sütőben készült étel nem lesz ropogós, és hiányozni fog róla a magyaros sültek felületén elengedhetetlen világospiros, gusztusos bevonat.

Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére időközben kifej­lesztettek egy kombinált készüléket is, amelyben beépített grillező gondoskodik a puhára főtt sültek utólagos pirításáról. A grillsütővel kombinált mikrohullámú sütők azonban meg­lehetősen drágák. Létezik még egy látszólag egyszerűbb megoldás a pirulás elősegítésére, az ún. barnító tál haszná­lata, de ez sem olcsó mulatság. Ez a speciális edény egyébként oly módon fejti ki hatását, hogy az alját cink-oxid réteggel vonják be, ami elnyeli a mikrohullámú sugarakat, amitől felforrósodik, és az általa kisugárzott kb. 310-320 °C -os hő pirítja az ételt. A legújabb változat már a Lopakodónak nevezett kémrepülőgéphez kifejlesztett bevonattal készül, amely még tökéletesebben nyeli el a mikrohullámokat. A bar­nító tál azonban önmagában nem eredményez egyenletes piru­lást, ezért a gyártók előálltak egy másik kombinált készülék­kel is, amelynél a barnítás egyenletességét a sütőben képződő meleg levegő cirkuláltatásával érik el. Tovább drágította eze­ket a készülékeket, hogy az egyenletes puhulás és pirítás érdekében az igényesebb típusokat forgó tányérral látták el, hogy a mikrohullám a nyersanyag minden oldalát egyformán érje.

Ettől kezdve az olcsóbb készülékeket elsősorban ételek melegítésére, és a mirelit termékek felolvadásának gyorsítására ajánlották a gyártók. Azonban ezen a téren is adódtak gondok. Kétségtelen, hogy a mikrohullámú sütőben jóval rövidebb idő alatt enged fel a mirelit áru, mint szobahőmérsékleten, de ez a módszer nem minden esetben alkalmazható. A fagyasztott zöldségek és gyümölcsök gyors felolvasztása esetén megsérül a sejtfal, ami a vitaminok és egyéb értékes ásványi anyagok kifolyását eredményezi. Ezeket az élelmiszereket előnyösebb előző este a mélyhűtőből normál hűtőszekrénybe átrakni, és másnapra károsodás nélkül felengednek. Mivel az oxigén is fokozza a nemkívánatos puhulást, lefedve tegyük a rácsra. Legalkalmasabbak erre a célra a légmenetesen záró polietiléndobozok. Ha ételbe szánjuk a gyümölcsöt, zöldséget, ne hagyjuk felengedni, hanem fagyottan használjuk fel. Ez esetben az intenzív felmelegítés nem árt, mivel a főzőlé illetve a zsiradék légmentesen elzárja a pórusait, és ugyanolyan ropogós marad, mintha friss lenne.

Igen jól használható azonban a mikrohullámú sütő a lefagyasztott nyers húsok felolvasztására, mert amíg egy 8-10 kilós pulyka szobahőmérsékleten teljesen felenged, addig a bőre már romlani kezd. Vegetáriusok azonban nem sok hasznát veszik ennek, így számukra egyetlen lehetőség marad: az ételek melegítése, hiszen a mikrohullámú sütőben percek alatt felme­legíthető a hűtőből kivett étel anélkül, hogy leégne. A prob­léma azonban az, hogy a normál készülékekbe nem lehet fémedényt betenni, mivel ettől szikrázni kezdenek, zárlatosak lesznek. Az ételt tehát nem melegíthetjük fel abban az edényben, amelyikben megfőztük, hanem át kell előbb tenni egy festetlen porcelán, üveg vagy műanyag tálba, és le kell fedni. (A faedény sem rakható be, mert kiszárad és eltörik.) A dupla mennyiségű edény mosogatásával viszont elveszítjük azt az időt, amit a gyors melegítéssel nyertünk. A gyártók idővel erre a problémára is gondoltak, mert újabban olyan zárlatbiztos (két magnetronnal üzemelő) készüléket dobtak a piacra, amelybe fémedényeket is be lehet rakni. A baj csak az, hogy ez egyelőre még rendkívül drága, így nagyon kevesen engedhetik meg maguknak a beszerzését. A kevés idővel, de annál több pénzzel rendelkezők azonban műszaki szempontból nyugodtan megvásárolhatják ezt a típust, használható­ságát tekintve nem fognak csalódni benne, mert ételmele­gítésre igen praktikus.

Ettől függetlenül a fejlesztés nem állt meg ezen a szinten. A Whirlpool cég 1997 őszén piacra dobta a két magnetronos készülék továbbfejlesztett változatát, ahol egy speciális műszaki megoldással elérték, hogy az elektromágneses hullámok három oldalról járják át az ételt. Ennek következtében a forgó tányér le is állítható, ami lehetővé teszi szögletes tepsik, vagy nyeles serpenyő behelyezését is a sütőtérbe. A három sugárforrás ugyanis a belső teret teljes egészében kitölti energiával, így nincs szükség az ételek forgatására. A nagy hatásfokú hőkeltés járulékos előnye még, hogy hetedannyi idő alatt olvasztja ki a lefagyasztott nyersanyagot, illetve készételt, mint a szimpla változat. A jelenleg kapható kétmagnetronos készülék típusa: Talent 243. Kezelhetőségét illetően a mikrohullámú sütő végre elérkezett arra a szintre, hogy ugyanúgy használható, mint a többi sütő. A kvarccsöves grillező betét együttes alkalmazásával nem kell a hiányosságait különböző kényszermegoldásokkal kompenzálni, ugyanakkor fele annyi idő alatt fő, illetve sül meg benne az étel, mint a hagyományos sütőkben.

Mivel a mikrohullámú sütő alapvetően eltér a hagyományos sütőktől, az üzemeltetésével kapcsolatban érdemes néhány dologra felhívni a figyelmet. Szigorúan tilos benne bő olajban sütni, mert a felforrósodott olaj meggyulladhat. Folyadéktartalmú ételek főzése vagy sütése esetén ajánlatos letakarni a tálat, hogy a fröcskölés következtében ne szennyeződjön be a sütőtér. Azokat az ételeket is le kell fedni, amelyeket más sütőkben is le szoktunk takarni, hogy nedves­ségtartalmuk ne párologjon el olyan gyorsan, és ne száradjanak ki. Ha más fedő nincs kéznél, akkor erre a célra átlyu­kasz­tott polietilénfólia vagy egy szalvéta, illetve papír­tö­rölköző is megfelel. Amennyiben nem forgótányéros a készülék, akkor az egyenletes melegedés érdekében legalább egyszer ajánlatos átkeverni az ételt. Üzem közbeni káros sugár­zástól nem kell tartanunk, mivel az ajtó kinyitásakor azonnal leáll a mikrohullámú gerjesztés. Héjas nyers tojást, diót, mandulát vagy más csonthéjas gyümölcsöt ne tegyünk mikrohullámú sütőbe, mert a gyors felmelegedés következtében keletkező gőz szétrobbantja a kemény burkot. Vigyázzunk a tükörtojással is, sütés előtt villával szurkáljuk meg a sárgáját, mert előfordult már, hogy fogyasztás során, beleszúráskor a forró tojássárgája kispriccelt, és komoly szemsérülést okozott. Légmentesen lezárt polietilénzacskóba csomagolt nyers­anyagot szintén felbontva szabad csak a sütőtérbe rakni, hogy a pára szabadon kiáramolhasson belőle.

Ha valamilyen szennyeződés került a sütő belső falára, akkor ne kapargassuk, hanem helyezzünk a készülékbe egy vízzel töltött hőálló üvegtálat, és kapcsoljuk be. Az intenzív gőz fellazítja a szennyeződést, és ezt követően puha, nedves ruhával is könnyen kitörölgethetjük a belsejét. Különös gondot fordítsunk az ajtó illeszkedő felületeinek tisztán tartására, mivel csak így biztosítható a hézagmentes zárás. Ellenkező esetben a készülékből kilépő 2450 MHz frekvenciájú káros sugárzás a nemzőképesség megbénulását, vagy szürke hályogot okozhat. Ugyanezen okok miatt tartózkodjunk a zárszerkezet házilagos javításától is. Egyébként a mikrohullámú sütőben használt edényeket a szokásosnál jóval könnyebb elmosogatni, mert nem ég le benne az étel. Kétségtelen előnye még, hogy használata során nem keletkezik ételszag, és kívülről sem melegszik fel, így szinte bárhol elhelyezhető. Káposzta vagy egyéb "illatos" ételek melegítése esetén tehát az aromás gőzök nem jutnak ki a légtérbe, ­viszont beivódnak a sütőtér falába. Ettől a kellemetlen szagtól úgy szabadulhatunk meg a legegyszerűbben, hogy egy pohár vízbe néhány csepp ecetet vagy citromlevet keverünk, betesszük a sütőbe, és kb. 1 percig forraljuk. A mikrohullámú sütőnek nem használ ha üresen jár, ezért az étel behelyezése előtt ne kapcsoljuk be, és még a főzés befejezése előtt kapcsoljuk ki, mivel számos készítménynél a készre puhítást a nyersanyagban felhalmozódott energia fejezi be.

A mikrohullámú sütők használatával kapcsolatban nem szabad elhallgatni azt a nemrégen nyilvánosságra hozott kutatási jelentést, amelyet a laussannei Biokémiai Intézetben végzett vizsgálatok alapján adtak ki. A vizsgálatot az tette szükségessé, hogy Svájcban, ahol a magas életszínvonal következtében elterjedten alkalmazzák a mikrohullámú sütőket, még soha nem regisztráltak annyi leukémiás gyereket, mint az utóbbi években. A kísérletben 8 önként jelentkező vett részt, akik felváltva kaptak nyers, majd mikrohullámú sütőben főzött táplálékot. Ennek során megállapították, hogy a mikrohullámú sütőben felmelegített vagy főzött élelmiszer fogyasztása után a kísérleti személyek vérében csökkent a hemoglobinérték, módosult a koleszterin-egyensúlyt befolyásoló HDL és LDL faktorok aránya, melynek következtében emelkedett a koleszterinszint, és megváltozott a vér vastartalma is. Külön megvizsgálták a mikrohullámú sütőben felforralt tejben létrejött változásokat, és azt tapasztalták, hogy megnövekedett a savasságának a foka, megváltozott zsírtartalmának a struktúrája, növekedett a nemfehérje-nitrogén arány, csökkent a folsavtartalma, és a tej elektromágneses energiával töltődött fel. Minden élelmiszernél egyértelműen kimutatható volt a mikrohullámú sugárzás sejtmembránra gyakorolt romboló hatása, amely géntechnológiai ismereteink szerint mutáció­hoz vezet. Más megfigyelések szerint a mikrohullámú sütőben készített ételek vitamin- és enzimtartalmából csak 10 % marad meg. Ezenkívül lényeges ízveszteség lép fel. A legna­gyobb gond azonban az, hogy a mikrohullámú energia a táplálék útján továbbkerül a szervezetbe, ami megzavarja a sejtek bioenergia-felvételét, és rákos elváltozásokat okozhat. Ezek a vizsgálati eredmények azonban még nem véglegesek, a tudósok szerint további kiterjedt kutatásokra van szükség ahhoz, hogy egyértelmű bizonyítékokkal rendelkezzünk ennek a hőkezelési módnak a káros hatásáról.

A konyhai készülékeket gyártó ipar ugyancsak sok kritikát megért terméke a fritu. A fritu, vagy más néven fritőz nem más, mint egy elektromos árammal fűtött hőfoksza­bályzós fazék. Általában 2,5 liter étolajat kell beleönteni, és a hasábburgonyát valamint a húsokat ebben a bő zsiradékban, szagmentesen ki lehet sütni. A nagy mennyiségű olaj lehetővé teszi, hogy a nyersanyagot távol tartsuk a fazék falától, és ezzel megakadályozzuk a megégését. Ezt a feladatot egy kor­ró­zióálló acélhuzalból készült kosár látja el, amit a feltöltött edénybe kell helyezni. A kész étel az acélkosárral együtt kiemel­hető, a visszamaradó olaj pedig még 4-5 alkalommal használható, nem kell kiönteni a fazékból. Ez azonban csak akkor igaz, ha a frituhoz mellékeltek egy mikrofiltert is. Ez a finom perforációval ellátott korrózióálló acéltál az edény oldal­fala és a drótkosár között helyezkedik el, és a sütés végén kiemelve kiszűri az olajból az égett pör­cöket, és a kirántott ételek bundájáról lehullott zsemlemor­zsát. Az így visszamaradó zsiradék teljesen tiszta lesz, és valóban nem fenyegeti a romlásveszély. A panaszok főleg azoktól a vásárlóktól származnak, akik az olcsó, mikrofilter nélküli változatot vették meg, hiszen ez a típus jóformán semmivel sem tud többet, mint egy közönséges serpenyő. Ebben az esetben még azt sem lehet felhozni előnyként, hogy a sütés a fritu aljától és oldalfalától legalább 1 cm-re történik, így nem áll fenn az égésveszély, mivel a boltokban külön is lehet kapni olyan korrózióálló acélkosarat illetve perforált acéltálat, amely ezt lehetővé teszi. Ha ilyen utólag megvásárolt füles kosarat egy hasonló méretű fazékba rakunk és bő olajat öntünk rá, akkor lényegében ugyanazt az eredményt érjük el olcsóbban, mint a mikrofilter nélküli olajsütőkkel. (Az edényt nem szabad lefedni, mert ha a gőz nem tud eltávozni, akkor az étel nem sülni fog, hanem főni.)

Nem tudjuk maradéktalanul kihasználni a fritu által nyújtott előnyöket akkor sem, ha erősen fűszeres (pl. fokhagymás) ételeket sütünk benne. Ebben az esetben ugyanis olyan inten­zív mellékíz marad az olajban, hogy kénytelenek leszünk a több mint 2 liter zsiradékot kiönteni, vagy légmentesen lezárható üvegben a következő sütésig hűtőszekrényben tárolni, mivel más ételeket tönkretenne. A húsevők nem sok hasznát veszik a fritunak, ha halat sütnek, mert ugyanabban az olajban más hús már nem süthető. Az átlagosnál hamarabb kell lecserélni a zsiradékot akkor is, ha erősen habzik, mivel ebben az esetben túl magas volt a nyersanyag nedvességtartalma. Amennyiben nem cseréljük le, akkor a benne levő víztől még a teljes elhasználódás előtt megavasodhat. A jelentős mennyiségű olaj ellenére a frituba nem rakható egyszerre sok nyersanyag, mert a szoros lezárás miatt a megengedettnél több gőz keletkezik, és sülés helyett párolódni fog az étel. Ennek következtében a kirántott készítményekről leválik a panír, "eláznak" a frissensültek. Ez nem csak az ételt teszi tönkre, hanem idő előtt "kifárasztja", sötétté és kellemetlen szagúvá teszi az olajat is. Vigyázzunk a kirántott zöldségek frituban való sütésével is, mivel a nedves felületről könnyen leválik a bunda. Ha mindent egybevetve mégis megvesszük ezt a készüléket, ne felejtsük el az automata hőszabályzót minden egyes ételnél az előírt értékre beállítani, mert amennyiben a szükségesnél nagyobb hőfokon végezzük a sütést, akkor az olaj hamar tönkremegy. A kipárolgó gőzök aktív szénnel tör­ténő szűrésén, azaz a szagtalanításon kívül ugyanis a fritu leg­nagyobb előnye az automata hőfokszabályozás, amely gondoskodik arról, hogy a zsiradék ne hevüljön túl, azaz minél kevesebb egészségre ártalmas égéstermék keletkez­zen benne.

Óvakodjunk a frituhoz ajánlott magas égéshőjű speciális olajoktól (pl. kókuszolaj, zsírral kevert keményolaj). ­Nagyon sokáig használhatók ugyan a kifáradás veszélye nélkül, de 90 százaléknyi telített zsírsavtartalmuk következtében káros hatást gyakorolnak az egészségre. (A napraforgóolaj telített zsírsavtartalma 12 %, a repceolajé pedig csupán 8 %.) Itt célszerű felhívni a figyelmet arra, hogy jó lenne, ha az ipar ismét elkezdene szőlőmagból étolajat gyártani. Ebből a semmi másra nem használható borászati illetve üdítőipari melléktermékből ugyanis olyan olcsó zsiradék állítható elő, amelyben hőkezelés hatására nem alakulnak ki telített zsírsavak. A szőlőmagolaj másik előnyös tulajdonsága, hogy igen sok esszenciális zsírsavat tartalmaz, ami csökkenti az érelmeszesedést, és gátolja a bőr ráncosodását. Nagy nedvességtartalmú nyers­anyagok sütésekor előfordul, hogy az olaj pezsegni kezd, és kifut. Ezt oly módon kerülhetjük el, hogy a nyersanyaggal töltött acélkosarat először csak negyedrészig merítjük a forró zsiradékba, majd kiemeljük. Utána félig merítsük bele, és újból vegyük ki. Ezt fokozatosan addig folytassuk, amíg a habzás megszűnik. Teljes bemerítés után várjuk meg, amíg a pára túlnyomó része eltávozik az edényből, és csak utána helyezzük fel a fedelet.

A tehetősebbek egyébként már kapcsoló­órával ellátott automata készüléket is vásárolhatnak, így a sütés végén, a fűtőáram lekapcsolását követően egy motoros mechanizmus kiemeli az acélkosárban lévő nyersanyagot a lehűlő olajból. (Az elkészült ételt ne hagyjuk hosszú ideig az olaj felett, mert befülled, elveszti ropogósságát.) Ugyancsak villanymotorral van kombinálva a teflonbevonatú forgatókosaras kivitel, amely az acélkosár megdöntése következtében fele mennyiségű zsiradékkal üzemeltethető. A kondenzátorrendszerrel ellátott legújabb típus jellegzetessége, hogy hermetikusan zárt. A kondenzátorfiók magába zárja és vízzé alakítja az olajos gőzt, így a kellemetlen olajszag maradékától is megszabadulunk. Ezt a jégakku teszi lehetővé, amit a sütés megkezdése előtt 24 órával kell a fagyasztóba rakni. A fritu alsó fiókjába helyezett jégakkumulátor kb. fél órán át képes a hozzá vezetett gőzből a vizet kicsapni, és a szagokat megkötni. Ennek a többletszolgáltatásnak természetesen megkérik az árát. Nem növeli azonban számottevően a készülék árát a bemerülő fűtőtest. Ennek az az előnye a tartály alá helyezett fűtőtesttel szemben, hogy nem hevíti annyira az olajat, és nem égeti meg a panírból az edény aljára hulló morzsákat. Ennélfogva az olaj tovább használható, nem sötétedik el olyan hamar. Ma már nagyon gyakori az olyan változat is, amelyből nem csak a filter, hanem az olajtartály is kiemelhető, ami jelentősen megkönnyíti a készülék tisztítását.

A teljesség kedvéért megemlíthető még, hogy a nagyüzemi konyhákon úgy oldják meg ezt a problémát, hogy a medencébe egyharmadnyi térfogatú vizet öntenek az olajhoz. A fajsúlykülönbség következtében a víz lemegy a tank aljára. Ez képezi a hidegzónát, ahol a felette levő olajban keletkező szennyező anyagok összegyűlnek. Az olaj hevítése kerámia-fűtőtestekkel oldalról történik. A műszak végén a szennyezett vizet egyszerűen leengedik, majd másnap csapvízzel pótolják a fogyást, melynek szintje egy ablakon át ellenőrizhető. Ennél a megoldásnál nagyon fontos, hogy a kosár csak a kétharmadnyi olajréteg aljáig érhet, mert ha belelóg a vízrétegbe, akkor a nyersanyag nem sülni, hanem főni fog.

Balesetvédelmi okokból a háztartási készüléket is csak olajjal feltöltve szabad bekapcsolni. A fedél nyitásakor legyünk óvatosak, mert a forró gőz sérülést okozhat. A túlhasznált olaj könnyen begyulladhat, ezért ne cigarettázzunk a közelében. Amennyiben a baj megtörtént, azonnal csukjuk le a fritu fedelét, így a tűz magától elalszik. Sütés után a kihúzott hálózati kábelt ne hagyjuk lógva, mert aki elmegy mellette könnyen beleakadhat, és magára rántja a forró olajjal teli készüléket. Újra használatkor az olajat utána kell tölteni, hogy az előírt szintet elérje. Erre biztonsági okokból is szükség van, mivel a kevés olaj könnyen meggyulladhat. Jelentős mennyiségű friss olaj beleöntésével nem érdemes próbálkozni, mert ettől nem hosszabbodik meg a fáradt olaj használhatóságának időtartama. A megengedettnél több olajat se öntsünk bele, mert ez meg habzásveszéllyel jár. Használat után fedjük le a készüléket. Ezáltal megvédjük a benne levő olajat a napfény és a levegő oxidáló hatásától. Tilos a készüléket olaj nélkül bekapcsolni. Az elhasznált olajat környezetünk kímélése érdekében ne öntsük a lefolyóba, hanem gyűjtsük össze, és szállíttassuk el a fáradtolaj-felhasználókkal. (Ez a szolgáltatás ingyenes.) Aki mindezek alapján ragaszkodik az olajsütőhöz, jól jár a Tefal cég típusaival. A Teszt magazin szerint a Tefal gyártmányú fritukban készített frissensültek egyenletes, aranysárga színűek, ropogósak, élvezeti értékük kiváló, és csak a szükséges mennyiségű olajat veszik fel. Ráadásul a kivehető teflonbevonatos tartályuk következtében könnyen tisztíthatók.

Érdekes változata a fritunak a cseh gyártmányú ­Remoska, amiből magánimport útján meglehetősen sok példány került hozzánk. Alapkonstrukcióját tekintve megegyezik az Amerikában közkedvelt "frypan" (frájpen) edénnyel. A Remoska szintén árammal fűtött sütőedény, a teteje azonban néhány gőzelvezető nyílással is el van látva, így ebben a speciális fazékban nem csak sütni, hanem főzni is lehet. Aki tehát ragaszkodik a villannyal történő sütéshez jobban jár, ha Remoskát vesz, mivel igen sokoldalú, és a leggyengébb minőségű fritunál is olcsóbb. Ráadásul a teteje üvegből van, így könnyen figyelemmel kísérhető az ételkészítési folyamat. Ebből a mini tűzhelynek is nevezhető zománcozott fedelű edényből létezik 2, 4, és 6 személyes is. A Remoskának van már egy modernebb változata, a japán Seiko cég D' Agostino Aurora típusú légkeveréses sütő-főző fazeka. Ez a hőálló üvegből készült univerzális ételkészítő edény egy kisebb családban úgyszólván minden hőkezelési igényt képes kielégíteni. Ami a különleges fazekakat illeti, évtizedekkel ezelőtt nálunk is létezett egy Cyrkotopf nevű készülék, amely légkeveréses elven működött. Ebben a sütésre és főzésre egyaránt alkalmas magyar találmányban jóval hamarabb készült el az étel, mint a hagyományos tűzhelyeken, és ez jelentős energia megtakarításával járt. A Cyrkotopfban ugyancsak elektromos fűtőtest által szolgáltatott levegőt cirkuláltattak, így minden oldalról azonos hőfokon történt az étel hőkezelése. Érthetetlen, hogy miért hagyták abba a gyár­tását, mivel a jelenleg létező tűzhelyek egyikében sem lehet olyan egyenletesen sült tésztát és égésmentesen főtt ételt készíteni, mint ebben a korát jóval meghaladó készülékben.

A villamos sütő-főző készülékek családjába tartozik még a melegen tartó lap. Szerepe az elkészített étel hőmérsékletének tálalásig való megőrzése. Alakja leginkább egy vastag húsvágó deszkához hasonlít, elől fogantyúval ellátva. A burkolata többnyire tűzzománccal bevont acéllemez, de készülhet alumíniumból vagy rozsdamentes acéllemezből is. Belül található a hőtároló mag, amely nem más, mint kerámiába ágyazott fűtőspirál. A beépített hőmérsékletkorlátozó max. 100-120 ^oC -ra engedi felmelegedni a lapot. A felfűtési idő: 6-8 perc. Hőtároló képességére jellemző, hogy 1 órával a kikapcsolása után felületi hőmérséklete még kb. 50 ^oC.

Igen hasznos, sőt kenyérsütés esetén nélkülözhetetlen készüléke a háztartásnak a mixer. Alapvető funkciója a habverés, de a nagyobb teljesítményű típusok lágy tészták dagasz­tására is alkalmasak. Tésztadagasztásnál azonban ügyeljünk arra, hogy a gép maximális fordulatszámon üzemeljen. A kis sebességgel működő, osztott tekerccsel gerjesztett motor ugyanis kevésbé terhelhető, ezért hamar túlmelegszik. A villanymotorok nem a hosszú üzemeltetési idő miatt melegszenek, hanem a fordulatszám-csökkenés következtében. Minél nagyobb a különbség a névleges és az üzemi fordulatszám között, annál több hő keletkezik a motorban. Ráadásul az alacsony fordulatszám következtében csökken a beépített ventillátor hatásfoka is, így a kívülről beáramló levegő sem tudja kellő hatásfokkal hűteni a motort. Amennyiben "turbo" gomb is van a készüléken, ezt ne használjuk erősen leterhelt motor fordulatszám-növelésére. Ez a fokozat ugyanis a motor túlgerjesztése által jön létre, amit a készülék néhány másodpercnél tovább nem képes károsodás nélkül elviselni.

A Graham-kenyér receptjénél már szó volt róla, hogy a kenyértészta kézzel való dagasztása igen fáradságos és hosszan tartó munka, dagasztópálcával ellátott nagyobb teljesítményű mixerrel azonban 20 perc alatt elvégezhető ez a feladat. Erre a célra egyébként legalkalma­sabb egy alacsony fordulatszámú, tehát nagy forgatónyomatékkal rendelkező 300 W-os mixer lenne, mivel az ilyen teljesítményű gép még kézben tartható, és nem lép fel számottevő melegedés sem. (Ezt nem a motor névleges fordulatszámának a csökkentésével kell elérni, mert akkor csökken a ventillátor hatásfoka is, hanem a fogaskerekek méretének növelésével.) A névleges teljesítmény ellen­őrzésénél körültekintően járjunk el, mert a távol-keleti gyár­tók nem egyszer valótlan vagy megtévesztő paramétereket tüntetnek fel a terméken. Ne vegyünk meg olyan készüléket, amelynek az adattábláján üzemelést korlátozó időtartam található (pl. max. 10 min.), mert nagyon hamar túlmelegszik. Az ilyen gép kenyértészta dagasztására teljesen alkalmatlan, még akkor is, ha azt írták rá, hogy a teljesítménye: 200 W. Ezt csak néhány percig képes biztosítani, utána az erős felmelegedés következtében leég a motor.

Sajnos a teljesítményszá­mítás körülményeit még nem rögzíti egységes szabvány, így a nyugati gyártók némelyike is irreális értéket tüntet fel a készülékén. A forgató nyomaték növelése nagyobb súllyal és motormérettel jár, így ha azt látjuk, hogy egy 280-,  illetve 300 W-os gép mérete megegyezik más cégek 190 W-os készülékével, akkor valódi teljesítményük sem nagyobb annál. A jelenleg kapható készülékek közül általános használatra a Philips cég HR 1540 típusú, 240 W-os mixere a legalkalmasabb. Vigyázzunk, hogy túl kemény tésztához ne használjuk, mivel a dagasz­tópálcája elnyíródik, tőben eltörik. Rendszeres hasz­nálat esetén 3-4 év után célszerű a motor csapágyait beolajozni, mert ez jelentős mértékben növeli az élettartamát.

Teljesítménye alapján ez a típus alkalmas lenne kenyértészta dagasztására is, a gondot csak az okozza, hogy a motorja be van fojtva. A korábbi típussal ellentétben az új, formatervezett készülékházon csak minimális szellőzőnyílás található, az is el van torlaszolva porvédő lemezekkel. Mentes ettől a hátránytól a Zelmer cég 250 W-os mixere. A 181 típusszámú készülékük nagyobb felületű szellőzőnyílással van ellátva. A dagasztópálcája is vastagabb, mint a Philipsé, így nem hajlamos a törésre. Ehhez a típushoz mellékeltek egy merülő turmixot is. Az állványos változata poharas turmixfejjel is beszerezhető.

Mellesleg a komolyabb mixerekhez más típusok esetén is lehet állványt és keverő­tálat kapni. Ne ragaszkodjunk azonban ezekhez a meglehetősen költséges tartozékokhoz, mivel a kézben tartott mixerrel sokkal gyorsabban és hatékonyabban lehet dolgozni, mintha állványra rögzítenénk. Erre főleg vajjal illetve olajjal kevert tészták esetén van szükség. A zsiradék hozzáadása után ugyanis a tészta rendszerint darabokra esik, vagy a keverőpálcákra csavarodva egymástól függetlenül forog. Ebben a helyzetben a rögzített mixer tehetetlen. Kézben tartva azonban könnyen megszüntethetjük ezt a problémát, ha a pálcákat az edény oldalához nyomjuk, és így kénysze­rít­jük a tésztát arra, hogy összehurkázódjon, és magába fogadja a zsiradékot. Gyakori probléma még, hogy a lágy tészta egészen a készülékházig felszalad a pálcára. Állványos rögzítésnél ilyenkor le kell állítani a motort, és kézzel leszedni a tésztát, nehogy a gépbe jutva tönkretegye a mechanizmust. Kézben tartva azonban erre nincs szükség. Döntsük meg kissé a készüléket, majd hirtelen emeljük ki a tálból. A ragacsos massza lehúzza a tésztát a pálcákról, anélkül, hogy kézzel segítenénk. Vigyázat! A bekapcsolt készülék pálcáihoz nem szabad hozzányúlni, mert ez súlyos balesetet okozhat. Ha mindezek ellenére mégis az állványos változat mellett döntünk olyan típust válasszunk, ahol nem csak a tál forog körbe, hanem a motor is ide-oda jár, így a tál közepe sem marad keveretlen.

Habverés szempontjából érdemesebb olyan típust választani, amelynél a habverő pálcák drótból készültek, mivel a szé­les lemezből kialakítottak nem olyan hatékonyak. Előnye még a huzalpálcának, hogy kíméletesebben bánik az alapanyaggal. Így tejszínnél kisebb a vajkiköpülődés veszélye. A mixert mindig a legalacsonyabb fokozaton kezdjük el használni, hogy a még össze nem kevert nyersanyag ne szóródjon szét. Habverésnél a készüléket ne emeljük ki a tálból, mert a habot szétfröcsköli. A drágább mixerek merülőturmixként is üzemeltet­hetők. Ehhez a gép alján egy nyílást alakítanak ki, amelyen át a gyümölcspépesítést végző adapter a motor tengelyéhez kap­csolódik. Egyes típusoknál ehhez a csonkhoz aprító fej is csatlakoztatható, ami a petrezselyem aprításától a dió őrléséig sok mindenre használható.

Kenyérsütésre egyébként ma már olyan automata készü­léket is gyártanak, amely a nyersanyag beadagolása után a dagasztást önmaga elvégzi, és a megadott időre a kenyeret kisüti. Ez az elektromos szerkezet azonban nem képes kovászt keleszteni, így a benne sült kenyér nem jobb minőségű, mint a boltokban árult változat. Igazán finom, foszlós kenyeret csak kovásszal lehet készíteni. Sajnos, ezt a fajtát ma már jóformán sehol sem lehet kapni, mivel a pékek nem érnek rá arra, hogy órákon át várják a kovász megkelését, a normaidő 1,5-2 óránál többet nem engedélyez egy-egy adag tészta előállítására. Ezért a dagasztást kovászpótló anyagokkal (pl. citopán) végzik, melyeknek a hatása nem sokkal múlja felül a sima élesztőt. Amennyiben időnk engedi, jobban járunk, ha a Graham-kenyérnél leírt recept szerint magunk dagasztjuk a kenyértésztát. Ebben az esetben a tészta normál sütőben is kisüthető, mert a kenyér "lelke" a kovász, a sütés módja kevésbé befolyásolja a minőséget. A meglehetősen drága automata kenyérsütő készülékek megvásárlása csak azok számára jelent előnyt, akik szeretik a frissen sült kenyeret, de nem tudnak időt szakítani a háztartási munkára. A programozható kenyérsütők használata során ne feledkezzünk meg az előírt nyersanyagok betöltése mellett a dagasztókar és a dagasztócsavar behelyezéséről sem, mert e nélkül hiába várjuk a friss kenyeret.

Akik komolyan kívánnak kenyérsütéssel foglalkozni, jól teszik, ha a lisztet nem az élelmiszer-áruházakban, hanem a Gabonaforgalmi Tröszt szaküzleteiben szerzik be. A malomipari boltok ugyanis közvetlenül a malmoktól kapják a lisztet, így az áraikat nem terheli a kb. 15 %-os nagykereskedelmi árrés. További 10 %-os árengedményt érhetünk el azáltal is, ha a lisztet nem kilónként vásároljuk, hanem megveszünk egy 50 kg-os zsákkal. A szezámmagot legolcsóbban bioboltokban sze­rezhetjük be, kimérve. Ily módon az otthon sütött kenyér nem csak finomabb lesz, mint a bolti, hanem olcsóbb is, a házi jellegű kenyerek és magvas kenyerek árának az egyharmadából megoldhatjuk családunk minőségi pékáruval való ellátását.

A mixer bonyolult, több művelet végzésére is alkalmas változata a háztartási robotgép. Ez a kiépítéstől függően habverésre, tészta dagasztására, turmixolásra, darálásra, zöldségek szeletelésére valamint reszelésre és passzírozásra hasz­nálható. Ennek ellenére, ha anyagi helyzetünk engedi, akkor kerüljük az univerzális robotgépeket, és helyettük egyedi célgépeket vásároljunk. Az a gép ugyanis, amelyik mindent tud, valójában semmit sem tud tökéletesen. Az egyedi készü­lékek tervezése célorientált módon történik, a konstruktőrök minden tudásukat latba vetik annak érdekében, hogy azt a feladatot, amit a gépnek el kell végeznie, maximális hatásfokkal teljesítse. Eközben nem kell kompromisszumokat kötniük, mivel ezeknek a készülékeknek csak egy feladatot kell ellátniuk, de azt tökéletesen. Ha költségkímélési okok miatt mégis rákényszerülünk univerzális robotgép vásárlására, akkor feltétlenül olyan típust vegyünk, amely passzírozásra is alkalmas, mert a kézi meghajtású paradicsompasszírozók meglehetősen drágák, és a legtöbbjük még alumíniumból készül. A robotgépekből azonban a gyártók már száműzték az alumíniumot, és helyette korrózióálló acélt illetve az olcsóbb típusoknál horganyzott vaslemezt használnak.

Vannak azonban olyan robotgépek is, amelyek tökéletesen, szinte már ipari szinten látják el a különféle konyhai feladatokat. Ilyen a svéd gyártmányú Royal N24 Assistent típusú készülék. A több mint 40 országot felölelő Lux-hálózat először 1940-ben jelent meg a piacon ezzel a modellel, és igen nagy sikert aratott. A későbbi továbbfejlesztések révén a jelenlegi változat már hatvanféle műveletre képes. Ez a rendkívül precízen megkonstruált robotgép főként abban különbözik a kommersz társaitól, hogy a hozzá csatlakozó adapterek nem műanyagból, hanem rozsdamentes acélból vannak. Ennek következtében több évtizeden át használhatók, és a kések önélező kivitele miatt karbantartást sem igényelnek. A 400 W teljesítményű gép leghasznosabb tartozéka a 7 literes űrtartalmú acéltál, amelyben egy robosztus gyúrófej (spirálisan rovátkolt vastag műanyag henger) gondoskodik a különféle tészták összedol­gozásáról. A nagy teljesítményű motornak egy teljes adag kenyértészta dagasztása sem okoz gondot. Különlegessége ennek az adapternek, hogy tartozik hozzá egy kaparókés is, amely a tál forgása közben automatikusan leszedi az oldalára ragadt tésztát. A két munkafejes alapgép szerves tartozéka még a gyümölcs- és zöldségprés valamint -centrifuga; a dióda­ráló; a citromfacsaró; a zöldségszeletelő adapter, ami reszel és gyalul; a habverő, melynek különlegessége, hogy két -"V" alakban kialakított - önálló fejjel rendelkezik. Külön kell szólni a húsdaráló adapterről, ami paradicsom- és szőlőpasszíro­zásra, sőt, még kolbásztöltésre is használható. (Ennek a háza azért van műanyagból, hogy minél kevésbé károsítsa a nyers­anyag C-vitamin-tartalmát.) Jellemző ennek az egységnek a gondos tervezésére, hogy egy henger alakú fröcskölésgátló gyűrűt is konstruáltak köréje. Természetesen itt is megtalálható a turmixfej, ami törhetetlen műanyagból készült, a konyha köve­ze­tére leejtve sem történik semmi baja. Pótlólagosan rendelhető hozzá egy gabonaőrlő adapter, ami mákdarálásra is alkalmas. Ugyancsak külön adapterrel száraztészta (spagetti, sőt makaróni) is készíthető vele.

Az alapgép üzemi sebessége fokozatmentesen állítható. Ezen túlmenően ellátták egy elektronikus időkapcsolóval, ami a munkafolyamat elvégzése után automatikusan leállítja a motort. Sokoldalúsága ellenére a robotgép minden egyes egysége könnyen tisztítható. Megbízhatóságára jellemző, hogy a jól működő szervizhálózattal rendelkező gyártó cég 5 év garanciát vállalt rá. Szokatlanul nagy teljesítménye és strapabírása következtében előszeretettel vásárolják ezt a gépet a kisebb közösségek (pl. iskolák, óvodák, bölcsődék) is, a konyhai munka megkönnyítésére. Teljesítményére jellemző, hogy órákon át működtethető, minden probléma nélkül. Egyszerre akár 50 kg paradicsomot is átpasszírozhatunk rajta. Ehhez nincs szükség másfél óránál több időre. A paradicsomot nem kell előfőzni, mert nyersen is boldogul vele. A ribizlit, epret, málnát szárastól is képes kipréselni. Különleges kiképzése folytán az apró magvak sem tömítik el. Csupán egyetlen hátránya van ennek a gépnek, hogy meglehetősen drága. Beszerzési költsége több mint ötszöröse a hasonló felszereltségű kommersz robotgépek árának. Az ÁFA befizetése ellenében azonban részletre is megvásárolható. A legtöbb professzionális kivitelű termékhez hasonlóan ez a készülék sem kapható üzletekben. Nálunk a forgalmazását a Lux Kft. végzi, az általa létrehozott ügynökhálózaton keresztül. Címük: 1011. Budapest, Szilágyi Dezső tér 3. Tel: 212 2338. Aki szeretne megbizonyosodni a készülék sokoldalúságáról, otthoni termékbemutatót is kérhet az alábbi telefonszámokon: 201 3936 és 201 3963.

A mixer után az egyedi célgépek legfontosabb tagja a turmixgép. Segítségével különféle italokat, püréket, pépeket, mártásokat, krémleveseket, sőt még fagylaltmasszát is készíthetünk. Szinte elengedhetetlen a használata olyan családokban, ahol kisgyermek, illetve emésztési betegségben szenvedő családtag van, vagy ahol a levesek és főzelékek sűrítését az étel saját nyersanyagával végzik. Habár tartár­mártás kézzel illetve mixerrel is készíthető, az ehhez szükséges majonézt leggyorsabban és legtökéletesebben turmix­gépben lehet kikeverni. A turmixgép tisztításának egyébként egyszerű és alapos módja, hogy a kelyhét félig megtöltjük meleg vízzel, és bekapcsolva pár másodpercig járatjuk. A fedelet ebben az esetben se felejtsük el felhelyezni.

A turmixgép speciális változata a botturmix. Bármilyen puha, vagy puhára főzött zöldség-gyümölcs pépesítésére alkalmas. Előnye a hagyományos turmixgéppel szemben, hogy egyszerűbb a használata és a tisztítása. Általában kisgyermekes családok alkalmazzák, bébiételek készítésére. A régebbi típusokhoz feltétlenül magas falú tálat használjunk, hogy a percenként tízezer feletti fordulatszám következtében ne fröcskölje össze a ruhánkat, illetve a konyha falát. Az újabb típusoknál ezt a késvédő kosár megnyújtott fala akadályozza meg. Némelyik típusnál az aprító fej levehető, és habverő fejre cserélhető. Ezek a változatok azonban nagyon drágák. Jobban járunk, ha egy olyan mixert vásárolunk helyette, amelynek a végéhez turmixkar csatlakoztatható. Ezzel a készülékkel tésztát is dagaszthatunk, és az ára sem magasabb. Ugyancsak meglehetősen drágák azok a botturmixok, amelyekhez darálószerű daraboló feltétet mellékelnek. Olcsó és igen praktikus tartozék viszont a pohárba helyezhető passzírozó betét, ami az apró magvaktól és héjdaraboktól szabadítja meg a masszát. A rögzített karú botturmix tisztításának legegyszerűbb módja, hogy néhány másodpercig egy pohár tiszta- vagy enyhén mosószeres vizet turmixolunk vele.

A vegetáriusoknak a húsdarálón kívül kávédarálóra is szükségük van a fűszerek őrléséhez. Azoknak azonban akik már rendelkeznek önálló turmixgéppel, csak az őrlőfejet kell beszerezniük. Ez a megoldás sokkal előnyösebb, mint a kommersz kávédarálók megvásárlása, mivel ezek a kisméretű villamos készülékek meglehetősen gyengék, 2-3 perc használat után már erősen melegszenek, így fűszerek őrlésére nem iga­zán jók. Különösen alkalmatlanok arra, hogy mákot daráljunk velük, mert ez rendkívüli módon igénybe veszi a motort. Sokan a darálás megkönnyítésére cukrot kevernek a mák közé. Ez a módszer azonban nem ajánlott, mivel a fejlődő hő következtében megolvadó cukor befolyik a gép csapágya­zásába, amitől előbb lecsökken a fordulatszám, majd ment­hetetlenül leég a motor.

Nem éppen nélkülözhetetlen, de főleg nyáron közkedvelt készülék a fagylaltgép. A legolcsóbb elektromos fagylalt­készítő gép sajnos nem szerencsés kivitelű, mert működés közben a mélyhűtőbe kell rakni. Ennek következtében a háló­zati vezetékre rá kell csukni a hűtőszekrény ajtaját, ami egyrészt balesetveszélyes, másrészt az ajtó deformálódását okoz­hatja. A praktikusabb típusoknál már jégakku biztosítja a tartályban lévő massza hűtését, amit villanymotor forgat. A speciális folyadékkal töltött jégakkut előző este három­csillagos mélyhűtőbe kell tenni, ahol másnapig megfagy. A háztartások számára kifejlesztett max. 1 liter űrtartalmú professzionális fagylaltgépek már nem csak keverik, hanem önállóan fagyasztják is a masszát, és a bennük készült fagy­lalt állaga semmiben sem különbözik a cukrászdai változattól. Ha ezt a drága gépet nem tudjuk megvenni, nem érdemes sajnálkozni miatta, mivel találékony háziasszonyok rájöttek arra, hogy e nélkül is lehet jó minőségű fagylaltot készíteni. Ennek módja, hogy a mélyhűtőbe rakott masszát habverőpálcával ellátott mixerrel óránként jól átkeverjük. Ezt addig kell folytatni, amíg az állaga olyanná válik, mint a hó. Ne feledkezzünk el egy adagolókanál beszerzéséről, mert e nélkül nem lehet gusztusosan tálalni a fagylaltot. A maradék csak mélyhűtőben tárolható. A már egyszer felengedett fagylalt újra nem fagyasztható, mivel jégkristályok képződnek benne, és fennáll a romlásveszély is. A masszát célszerű előző nap elkészíteni és hűtőszekrényben lehűteni, mert minél hidegebb a nyersanyag, annál hamarabb elkészül a fagylalt.

A vegetárius háztartások elengedhetetlen tartozéka a gyümölcscentrifuga. Ez a készülék nem olcsó, ennek ellenére lehetőleg minél nagyobbat vásároljunk belőle. A kisméretű típusok csak arra jók, hogy néha egy-egy pohár friss gyü­mölcslevet készítsünk velük. Amennyiben télre nagyobb mennyiségű gyümölcslevet kívánunk lefagyasztani, akkor feltétlenül nagyteljesítményű, márkás típust vegyünk, hogy hosszú éveken át kifogástalanul szolgáljon bennünket. Nem szabad elhallgatni, hogy a vegetáriusok nem kedvelik a gyümölcscentrifugát. Ők hidraulikus prést alkalmaznak erre a célra, mert a gyümölcscentrifuga nagy fordulatszáma miatt az enzimek és a vitaminok nagy része tönkremegy. Befőzésnél, konzerválásnál azonban ennek nincs jelentősége, mivel a hőkezelés jóval nagyobb mértékben károsítja a gyümölcslevet. Hidraulikus gyümölcsprés sokféle található a piacon, a húsdaráló kinézetű háztartási kiviteltől kezdve a vendéglátóiparban használt nyomókaros présgépekig. Ma már sok családban található elektromos kenyérpirító. Kenyeret ugyan grillsütőben is lehet pirítani, de ebben az esetben állandó felügyeletre van szükség. Az elektromos kenyérpirító azonban a II. fejezet végén leírt módon készen szolgáltatja az ízlés szerint barnított kenyeret.

Ezenkívül számos különleges villamos készülék található még a piacon, amelyek speciális igényeket elégítenek ki. Ilyen pl. a háztartások számára kifejlesztett kukoricapattogtató készülék. (Vigyázat, saját termesztésű kukoricával nem működik.) Ablakkal nem rendelkező szűk konyhákban pl. jó szolgálatot tesz egy tűzhely fölé szerelhető szag- és páraelszívó. Ezeknek a készülékeknek alapvetően két típusa ismert. Az egyik a páraelvezetős, a másik a levegő-visszacirkuláltatós. Az előbbit egy robosztus bádogtölcsér közvetítésével a kürtőbe csatlakoztatják, amely a légtérből elszí­vott levegőt a szabadba engedi. Előnye ennek a változatnak, hogy hatékonyabban működik, és olcsóbb a karbantartása. Hátránya, hogy a meleg levegőt is kiszívja a légtérből, így télen a konyha fűtése többe kerül. A levegőcirkuláltató típus a megtisztított levegőt visszaáramoltatja a konyha légterébe, így mentes ettől a hátránytól. Az üzemeltetéséhez azonban a zsírlecsapó textilszűrőn kívül egy aktív szénből készült szűrőbetét is szükséges, ami meglehetősen drága. Ezt a típust felhajtható változatban is gyártják, ami megkönnyíti a tűzhely tisztítását. A kellő hatékonyság érdekében a páraelszívó és szagtalanító készülékek szűrőbetétjeit legalább félévente cserélni kell. Viszonylag magas áruk ellenére csodát ne várjunk tőlük, mert az alaptípusok hatásfoka csupán 25-30 %, és a legdrágábbak is max. 70 %-át tudják csak kivonni a levegő pára- és szagtartalmának. Számítsunk arra is, hogy ma még meglehetősen nagy zajjal jár a működtetésük

Ahol gondot okoz a konyhai hulladékok tárolása és elszál­lítása, ott felszereltethetünk a mosogatómedence alá egy "konyhamalac"-nak nevezett készüléket, amely minden­fajta nyersanyag- és ételmaradékot megdarál és bő víz kíséretében a csatornába enged. Meg kell azonban jegyezni, hogy környe­zetvédelmi szempontból a konyhai hulladéknak ez az eltá­volítási módja nem túl szerencsés. A csatornajáratok elzsíro­so­dása ugyanis előbb-utóbb dugulást okoz, és a tisztításuk szinte lehetetlen. Ráadásul az ételmaradék bomlása erősen szennyezi a vizet, az erjedésből eredő intenzív gázok pedig veszélyeztetik a szennyvíztelepen dolgozók testi épségét. Ugyanez vonatkozik az ételmaradék WC-kagylóba való leengedésére is. Ezek a problémák egyébként könnyen elkerülhetők, ha csak annyi ételt főzünk, amennyi várhatóan el is fogy. A pazarlás sem a pénztárcánknak, sem a világ nyers­anyag- és energiakészletének, sem a környezetnek nem tesz jót. Ha kiöntjük a feleslegesen elkészített ételt, vagy kidobjuk a félig elfogyasztott kenyeret, jusson eszünkbe, hogy ezt a világ számos országában szívesen megennék. A fejlett ipari államokban elpazarolt élelmiszerekkel emberek tízmillióit lehetne megmenteni az éhhaláltól a fejlődő országokban.

A gáztűzhelyek fontos kelléke a gázgyújtó készülék, amelynek beszerzésénél körültekintően kell eljárni. Kerüljük a ma még sok helyen fellelhető tűzköves gyújtókat, mert megbízhatatlanok, és állandó karbantartást igényelnek. Ugyancsak ajánlatos lemondani a hálózatról üzemeltethető eszközökről, mivel ezek igen balesetveszélyesek. Különö­sen érvényes ez azokra a villamos gyújtókra, amelyeknek nincs védőföldelésük. A világ néhány országában ugyanis a villamos energia továbbításában nem alkalmazzák a földe­léses rendszert, hanem a nullavezetéket a fázisvezetékkel együtt ráhelyezik a nagyfeszültségű távvezeték oszlopaira. Ennek az az előnye, hogy miután a földtől el van szigetelve, valamelyik pólus testzárlata esetén nem éri a fogyasztót áramütés. Ennélfogva ezekben az országokban a villamos készülékek fémházát nem földelik le, hiszen erre nincs szükség. Baj csak akkor van, ha ezek az eszközök magánimport útján bekerülnek olyan országokba, ahol a villamos energia továbbításában nullavezetékként a földet használják. Ebben az esetben a fázisvezeték esetleges testzárlatakor halálos áramütés érhet bennünket, mert ezek a készülékek nem rendelkeznek egy harmadik, nullázó vezetékkel, így a fémházra került áram nem tud leföldelődni. Mivel a védőföldelés nél­küli rendszer legnagyobb alkalmazója a volt Szovjetunió és tagországai, a szomszédságunk következtében számunkra különösen fontos, hogy turistaútjaink alkalmával ne hozzunk be ezekből az országokból semmilyen fémházas villamos készüléket. Ezt az energiaelosztó rendszert használják Kínában is, ezért onnan származó villamos készülékeket se használjunk. Ennek a helyzetnek a széleskörű tudatosításával mind a mai napig adósak a hivatalos szervek, így évente meglehetősen sokan halnak meg a keleti szomszédainktól becsempészett gázgyújtók, villanyvasalók és egyéb villamos készülékek meghibásodása következtében.

A tragédia elkerülése érdekében fémházas készüléket soha ne tartsunk a kezünkben a hálózatra csatlakoztatás során. Csak feszültség alá helyezés után nyúljunk hozzá. Testzárlat gyanúja esetén használjunk fázisceruzát. Az életével játszik az is, aki a védőföldelős dugóval ellátott készüléket földeletlen konnektorba csatlakoztatva használja. Eltávolítható hálózati kábeles készülékek alkalmazásakor (a vezeték mindkét végén dugó van) a kábelt először a készülékhez csatlakoztassuk, és utána dugjuk a konnektorba. Ha mindezek ellenére valakit áramütés ér, ne próbáljuk meg reflexszerűen kiszabadítani az áramkörből, mert ezzel azt érjük el, hogy a továbbiakban rajtunk földelődik le az áram, és mi halunk meg helyette. Áram alatti mentéssel csak akkor próbálkozzunk, ha elég távol vagyunk a balesetet szenvedett személytől, és a csatlakozó vezetéket ki tudjuk rántani a konnektorból anélkül, hogy az illetőhöz hozzáérnénk. Ha ere nincs mód, rohanjunk a villanyórához, oldjuk ki a főbiztosítékot, és csak ezután segítsünk a sérültön. Amennyiben az illető elvesztette az eszméletét, azonnal meg kell kezdeni a mesterséges lélegeztetést és a szívmasszást. Súlyosabb esetekben hívjunk orvost, illetve értesítsük a mentőket.

Már 200 éve, hogy felfedeztük és a szolgálatunkba állítottuk az elektromosságot, de még mindig nem tudatosult az emberekben, hogy a villamos áram okozta tüzeket nem szabad vízzel oltani. Ha a tüzet okozó vasalót, hősugárzót, rezsót, karácsonyfaizzót, vagy a falban kigyulladt vezetéket vízzel locsoljuk, szinte biztos, hogy halálos áramütést szenvedünk. A víz ugyanis vezeti az áramot, ami rajtunk fog leföldelődni. Ebben az esetben is első dolgunk a főbiztosíték leoldása legyen, és csak utána kezdjük el a tűzoltást. (Hasonló okok miatt szigorúan tilos a fürdőkádban bármilyen villamos készüléket használni. A testünket körülvevő víz tökéletes földelést hoz létre, így a kádba ejtett hajszárító vagy villanyborotva biztos halált jelent.) Az oltás során elázott készüléket nem elég kiszárítani. Szakemberrel át kell vizsgáltatni, és csak ezt követően lehet újra használatba venni.

Egyébként a gáztűzhelyen lángra lobbant zsiradékot sem szabad vízzel eloltani, mert szúrólángot lövell ki, ami egy pillanat alatt lángba borítja a lakást. Ilyenkor legjobb egy vizes rongyot dobni a serpenyőre, ami elfojtja a lángot. Nálunk a szabvány már csak lángőrrel ellátott gázkészülékek forgalmazását teszi lehetővé. Ezáltal a gázömlésből eredő balesetek száma jelentősen csökkent, de nem szűnt meg teljesen, mivel időnként a vezetékek is megsérülnek. A háztartásokban alkalmazott gáz szagtalan ugyan, de a hozzákevert merkaptán már enyhe szivárgás esetén is jelzi a vezeték tömítetlenségét. Ha megérezzük a gáz jellegzetes szagát, semmiképpen ne gyújtsunk villanyt, mert a kapcsolóban keletkező szikra levegőbe repíti a lakásunkat, velünk együtt. A villamos fogyasztók véletlenszerű bekapcsolásának megakadályozása érekében itt is célszerű az épületet áramtalanítani, és csak utána álljunk neki a lakást kiszellőztetni. Akkor is ez legyen az első dolgunk, ha egyedül vagyunk a lakásban, mert az automatikusan működő készülékek (hűtőszekrény, klímaberendezés, időzített rádió, -tévé, -képmagnó) bármelyik pillanatban bekapcsolhatnak. Ezt követően zárjuk el a gázvezeték főcsapját, hogy a további szivárgást megakadályozzuk. A szellőzőnyílások szabaddá tételénél ne használjunk acélszerszámokat, mivel az általuk keltett szikra is előidézheti a robbanást.

A gázüzemű készülékek biztonságos használatával kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy nem szabad a vizes konyharuhát, törlőrongyot a gázkonvektoron szárítani. Az Országos Tűzoltó Parancsnokság statisztikai kimutatása szerint a háztartásokban a legtöbb tűzeset abból ered, hogy sokan a fűtőtestre rakva szárítják a vizes ruhát. A kárvallottak nem egyszer arra hivatkoznak, hogy előtte a kályhát minimumra állították, csak az őrláng égett. A tragédia mégis bekövetkezett, mert nem voltak tisztában azzal, hogy a gázkonvektor szabályozó gombja nem a gáz intenzitását állítja, hanem a fűtés időtartamát. A legalacsonyabb fokozaton ugyanolyan erősen ég a láng, mint maximumra állítva, csak kevesebb ideig. Amíg 8-as fokozatra állítva egyfolytában legalább fél órán át fűti a helyiséget, 1-es fokozaton kb. 10 perc után lekapcsol. A kívánt léghőmérsékletet tehát szakaszos üzemeléssel, a bekapcsolás gyakoriságával éri el. Ebből következik, hogy 1-es fokozaton is meggyulladhat a szárított ruha, mert 10 perc is elegendő ahhoz, hogy elérje az öngyulladási hőfokot. A jelenlegi szélsőséges időjárási viszonyok között egyik óráról a másikra is előfordulhatnak 10-15 ^oC -os hőmérsékletingadozások. Ha kint hirtelen lehűl a levegő, a lakásban is csökken a hőmérséklet. Miután a gázkonvektor 1-es fokozaton kb. +15 ^oC -on kapcsol be, könnyen előfordulhat, hogy megindul a fűtés, és a rátett ruha lángba borítja az egész lakást. Ha ez éjszaka történik, az áldozatok többségének még arra sincs esélyük, hogy kimeneküljenek a lakásból, mert a füstmérgezés következtében elkábulnak, és bennégnek az épületben.

Visszatérve a gázgyújtókra, legideálisabbak a piezo-gyújtók, amelyek igen sokféle kivitelben vásárolhatók meg. A nálunk kapható piezoelektromos gyújtók közül a leg­olcsóbb és az egyik legmegbízhatóbb típus ugyancsak szovjet gyártmányú, úgyhogy inkább ezt vegyük meg, mint az ugyanonnan származó balesetveszélyes hálózati gyújtót. Az utóbbi hivatalos forgalmazása a hazai védőföldeléses rendszer következtében szigorúan tiltott, de sajnos az ún. "KGST" pia­cokon még mindig szép számmal megtalálható. A szovjet gyártmányú piezoelektromos gyújtónak más típusokkal szemben nagy előnye még, hogy a hajlítható lemezekből kialakított ellenpólus beállításával kétirányú szikraadásra is képes. A nyugati gyártmányok közül jelenleg a német Leifheit cég készüléke a legtökéletesebb. Ennél a megoldásnál a henger alakúra kiképzett elektróda körkörös gyújtást biztosít. Ráadásul a másik elektróda sapkaszerűen van kialakítva, amely azzal az előnnyel jár, hogy a gáz nem száll át rajta, hanem megreked alatta. Ezáltal megnő a gázkoncentráció a gyújtótérben, ami a láng gyors belobbanását eredményezi. Előnyös tulajdonsága még ennek a típusnak, hogy ergonómiai szempontok figyelembevételével tervezték, és a kivitelezése is igen esztétikus. Mellesleg a már meglevő, hagyományos kons­trukciójú gázgyújtókat is átalakíthatjuk ennek megfelelően, ha a szikrakamra oldalsó és felső nyílásait egy darab ragtapasszal letakarjuk.

Vizes, földszintes lakásokban előfordul, hogy a pieso-gyújtó egyre kisebb szikrát ad. Ennek oka, hogy a nedves levegő lerontja a nagyfeszültségű készülékek hatásfokát. Miután ez a jelenség főleg télen tapasztalható, tegyük a gyújtót a kályha vagy fűtőtest közelébe. Pár óra alatt kiszárad, és újra tökéletesen fog működni. Túl közel ne rakjuk, mert akkor a műanyag ház megolvad, és a készülék tönkremegy. A legmodernebb gáztűzhelyeknél már nincs szükség külső gyújtóeszközökre, mivel a beépített gyújtószerkezet ugyan­olyan szerves tartozéka a készülékeknek, mint a belső sütőtér-világítás, vagy a forró levegő cirkuláltató ventillátor. A leg­drágább típusok beépített grillezővel is rendelkeznek, ­amelyet a gáztűzhelyeknél úgy oldanak meg, hogy felül, a tepsi közép­vonalában elhelyeznek egy külön gombbal működtethető cső alakú égőfejet. A belső világítással szerelt üvegajtós sütők előnye, hogy elkerülhető velük a megégés, és a tészták összeesésével sem kell számolnunk. Arra azonban ügyeljünk, hogy dupla üvegablakosat vegyünk, mert a szimpla ablakkal szerelt készülékek nem sütnek egyenletesen. Léteznek öntisz­tító zománccal ellátott sütők is. A vegetárius családokban azonban ennek nincs jelentősége. Ahol nem sütnek húsokat, ott nem fröcsköl a zsír a sütőben.

Mivel a konyhai tevékenység eredményessége leginkább a tűzhelytől függ, maradjunk még egy kicsit ennél a témánál, és tekintsük át a háztartási tűzhelyek kissé sajátosan alakult fejlődési menetét. Kezdetben volt a búbos kemence, amely nem csak kenyér, de sütemények készítésére is kiválóan alkal­masnak bizonyult. A kenyérsütés kapcsán már szó volt róla, hogy az égetett agyagban egy olyan különleges fizikai reakció megy végbe, ami páratlan ízt kölcsönöz a benne sülő tésztának. Ennek megfelelően ezekben az ormótlan kemencékben is fantasztikusan finom süteményeket lehetett sütni. A mai fiatalok, akik már nem kóstolhatják meg a szinte mindenütt lebontott búbos kemencékben sült kenyeret és süte­ményeket, el sem tudják képzelni, hogy akkoriban milyen fenséges ízük és illatuk volt ezeknek a készítményeknek. Az iparosodás előrehaladtával a sok helyet foglaló búbos kemencéket felváltották a német eredete által "sparherd"-nek nevezett tűzhelyek. Ezeket a vaslemezből készült, kívül zomán­cozott sütő-főző alkalmatosságokat a városokban fával, vidéken pedig kukoricaszárral vagy csutkával fűtötték, és a bennük készült sütemények minősége nem sokkal maradt el a búbos kemencében sütött tésztáktól. A főzőrészben keletkezett forró levegő ugyanis körbejárta a sütőrészt, amely vastag samottréteggel volt borítva. Ennek következtében a tészta egyenletesen pirult, magasra felnyúlt, és az égetett agyag­hoz hasonló összetételű samottban lejátszódó fizikai folyamat következtében az íze is jó volt. Ráadásul a sparherd a mai fogalmaink szerint igen energiatakarékos tűzhelynek számított. Valószínűleg azért is kapta a "takaréktűzhely" elnevezést, mert főzés közben ugyanazzal a hővel sütni is lehetett benne, sőt az elkészült ételt a kályha tetején félrehúzva, melegen tartotta.

A modern élettel együtt járó elkényelmesedés azonban nem sokáig tűrte meg a sok piszokkal, hamuval és korommal járó sparherdeket a konyhában, mivel a gázgyártás megindulásával, és a gázvezeték-hálózat kiépülésével megszülettek a gáztűzhelyek. Ezek már nem rendelkeztek sem cserép-, sem samottköpennyel, így a bennük sült tészták íze sem hasonlított nagyanyáink süteményeire. Ennek ellenére a házi­asszonyok nagyon megszerették, mert ezek az első generációs tűzhelyek nagy gonddal lettek megkonstruálva, így szépen, egyenletesen, a kétlapos villanytűzhelyekhez hasonlóan sütöttek. Ezeknél a két világháború között általánosan használt gáztűzhelyeknél a tökéletes pirulást az tette lehetővé, hogy a sütőteret nem csak alulról fűtötték, hanem felül is volt két láng. A négy sarkot fűtő láng intenzitásán kívül az irányát is szabályozni lehetett két kar elfordításával, így minden tésztánál be lehetett állítani az optimális hőfokot, hogy se az alja, se a teteje ne égjen meg.

A modernizálás jegyében azonban megszüntették ennek a bonyolult konstrukciónak a gyártását, és áttértek az alulról történő fűtésre, mondván, hogy a dolgozó nő úgysem tölt sok időt a konyhában, mivel a családok étteremben fognak étkezni. Ez nem így történt, úgyhogy most a háziasszonyok kínlódnak a könnyen gyártható, de szabályozhatatlan gáztűzhelyekkel, amelyekben nem csak ízetlen a sütemény, hanem ráadásul még az alja is megég. A technikai fejlődés e téren lezajlott menetét látva tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy alapfunkcióját tekintve minél korszerűbb egy tűzhely, annál használhatatlanabb, sőt a legmodernebb sütők némelyike egyenesen életveszélyes. Úgy tűnik, hogy a háztartási tűzhelyt gyártó iparág az atomkorba történő előreha­ladásunk arányában fejlődik vissza. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a század elején készült háztartási készülékek és berendezések olyan jó minőségű anyagból készültek, hogy 40-50 éven át kifogástalanul működtek. A jelenleg gyártott készülékek azonban jó, ha 10-15 évig használhatók, és utána teljesen lerobbannak. Az anyagtakarékosság jegyében ugyanis ma már minden ipari terméket eleve úgy terveznek, hogy a kihordási idő után az alkatelemei egyszerre menjenek tönkre, hogy a javíttatásnak még a lehetősége se álljon fenn. A gyártók ily módon kényszerítik rá a fogyasztókat a gyakori vásárlásra, hogy minél nagyobb profitra tehessenek szert. Eközben a sajtóban egymás után jelennek meg a képmutató felhívások, hogy fogytán a világ energia- és nyersanyagkészlete, tenni kellene valamit a pazarlás megszüntetésére. A kormányok és az ipari vezetők szóban egyetértenek ugyan ezekkel az aggodalmakkal, de az állam adóbevételeit féltve semmit sem tesznek ellene.

A nyersanyag- és munkaidő-ráfordítás kötelező minimumon tartása miatt a konstruktőrök az esztétikai megjelenés tökéletesítése terén próbálják kiélni jobbító szándékaikat. Ennek következtében ma már egyre szebb, ergonómiai szempontokat is figyelembe vevő, formatervezett készülékeket lehet kapni, csak éppen az a tulajdonság hiányzik belőlük, amire a legnagyobb szükség lenne, a használhatóság, és a hosszú élettartam. Ez alól csak a svéd eredetű és Angliában még ma is gyártott AGA-tűzhely a kivétel. Ezt a kb. 1 tonna súlyú öntöttvas tűzhelyet ugyanis a modernizálás jegyében úgy alakították át folyamatos gáz-, illetve villanyfűtésre, hogy az alapkonstrukciót nem változtatták meg.

A jelenlegi helyzetben az ipari lobby hatalmának kiszol­gáltatott, és a múltból átmentett hagyományos konstrukciók horribilis árát megfizetni nem tudó kisember nem tehet mást, mint megpróbálja kijavítani azokat a hibákat, amelyek a gyártók nemtörődömsége következtében előállnak. Az alulról fűtött, kommersz gáztűzhelyekben pl. jelentősen csök­kenthető a megégés veszélye, ha a láng feletti lemezt megvastagítjuk. Ez a megoldás természetesen ipari viszonylatban is kivitelezhető lenne, de ez növelné a nyersanyagköltséget és a munkaidő-ráfordítást, így a gyárak nem foglalkoznak vele. Ezt a problémát tehát nekünk kell megoldani úgy, hogy beszerzünk egy akkora méretű acéllemezt, ami a sütő alját teljes mértékben kitölti. Vigyázzunk, hogy a fémlap ne takarja el a meleg levegő beáramlására szolgáló hátsó nyílásokat, mert ekkor a süteményeink teteje még annyira sem fog pirulni, mint eddig. Ezután vágjunk a kb. 2 mm vastag lemez közepébe egy ablakot. Az így létrejövő keret tulajdon­képpen azt a célt szolgálja, hogy az égőfejet leárnyékolja, ­tompítsa a sütő aljára gyakorolt hőhatást. Ehhez a művelethez lomb- vagy dekopírfűrész szükséges, így csak ezermester hajlamúak vállalkozzanak rá. Az ablak méretét kísérleti úton kell meg­határozni. Ennek legegyszerűbb módja, hogy sütünk egy adag burgonyás pogácsát a klasszikus recept szerint. A szélső sorok pirultsági fokát összevetve a tepsi közepén levő példá­nyokkal egyértelmű képet kapunk a hőeloszlásról. Az ablak méretét addig növeljük, amíg a pogácsák alja nagyjából mindenütt egyformán pirul. Egy jól megkonstruált sütőnél ez a helyzet normál állapotban is biztosítva van, de árnyékoló lemez nélkül a pogácsák alja szénné ég, mire a teteje piro­sodni kezd.

Sok háziasszony panaszkodik amiatt, hogy használhatatlan a sütője, mivel minden megég benne. Ha az alulról fűtő gáztűzhelyekben a süteményeknek nem csak az alja, hanem a teteje is megég, akkor ennek többnyire az az oka, hogy nem működik a hőfokszabályzó. Ezért egyre maga­sabb lesz a hőmérséklet a sütőtérben, végül minden szénné ég benne, mert semmi nem szabályozza vissza a gázlángot. Mivel a laikusok nem ismerik a hőfokszabályzó rendszerek működési mechanizmusát, nem egy családban évek óta kínlódnak a hibás sütőkkel, hiszen sejtelmük sincs a baj eredetéről. Az ilyen jellegű hiba azonban könnyen felderíthető, ha begyújtjuk a sütőt, és a legalacsonyabb sütési fokozatra állítjuk. Amikor a beáramló gáz sustorgása egy idő után lecsillapodik, és a hőmérséklet max. 120 °C -on állandósul, működik a hőfokszabályzó. Ha a gáz beáramlása nem csillapodik, akkor megsérült a kapilláris vezeték, a benne lévő folyadék alkoholtartalma elpárolgott, így ki kell cseréltetni a hőfokszabályzót. Gyakori használat esetén az is előfordul, hogy a láng minden különösebb ok nélkül kialszik, vagy már a begyújtás után sem hajlandó stabilizálódni. Ennek oka, hogy a lángőr tönkrement, vagy a biztonsági szelepet működtető elektromágnes zárlatossá vált. Ilyenkor ne próbáljuk meg a szabályozó gombot kitámasztani, mert ha a láng kialszik, a biztonsági szelep kiiktatása következtében könnyen a levegőbe repülhetünk.

A javíttatás során érdemes a szerelővel beállíttatni a főzőrózsákon is a takarék- és a teljes láng intenzitását, mert sok esetben már a gyári beállítás is pontatlan, és a szállítás során is elrázódhatnak a beállító csavarok. A sütőtér esetében a takarékláng csökkenése abban nyilvánul meg, hogy a legalacsonyabb fokozatra állítva a láng röpködni kezd, majd kialszik. Ez nem csak az alacsony hőfokot igénylő készítmények (pl. habcsók) sütésekor okoz kellemetlenséget, hanem az összes fokozatnál. Ilyenkor ugyanis az egész hőmérsékletskála eltolódik lefelé, ami azt eredményezi, hogy az egyes fokozatok nem az előírt szabványértékre fognak beállni, hanem 20-30 ^oC -al alacsonyabb hőértékre. Nem árt a befúvó nyílások szelepeit is kitisztíttatni, mivel ezek a varrótűnél is kisebb átmérőjű lyukak a víz és koromlerakódások következtében könnyen eltömődnek.

Gyakran hallani mostanában, hogy "alacsony a gáz fűtőértéke". A legtöbbször azonban csak arról van szó, hogy az égőfej nem kap elég levegőt, ezért tökéletlen az égés. Ha nem kéken, hanem sárgán ég a láng, akkor biztosan ez a baj. Az is előfordul néha, hogy túl sok levegőt kap az égőfej, és elfújja a lángot. Mivel a kiszivárgó gáz ez esetben szintén életveszélyessé válhat, feltétlenül állíttassuk be a levegőadagolót is. Ezzel a témával kapcsolatban fel kell még hívni a figyelmet arra, hogy a gáz veszélyes üzem, ezért a gázkészülék javítását, karbantartását csak szakember végezheti, a kontárkodás könnyen az életünkbe kerülhet.

Az előzőekben vázolt körülmények között meglehetősen nehéz jól használható gáztűzhelyet ajánlani. Kevés olyan készülék van, amely mind műszakilag, mind ergonómiai szempontból sikeres konstrukciónak mondható. Ami a használhatóságát illeti a magyar gyártmányú "Vesta" tűzhely nem sokkal marad el a nagy nyugati cégek csillogó-villogó termékeitől, és a szervizelése sem okoz gondot. A multinacionális nagyvállalatok magas műszaki színvonalú és ergonómiailag igen gondosan tervezett tűzhelyeinek közös hátránya, hogy szinte mindegyiknek kicsi a tepsije. A magyar piacon jóformán csak egy olyan készülék található, amely maradéktalanul képes eleget tenni a XX. század végére meglehetősen lecsökkent elvárásoknak. Ez a svéd Lux cég által kifejlesztett gáztűzhelynek egy változata, ami szintén nem tudja biztosítani a korábbi ízeket, de legalább megalkuvásmentesen használható.

A lengyelek által "Acanta Lux" néven gyártott készülék nagyméretű, levegőcirkuláltatós sütőtérrel rendelkezik, sőt a húsevőknek beépítettek egy grillező betétet is. Mint minden csúcskészülékben itt is megtalálható az időzítő óra, a sütőtér-megvilágítás, és a központi gyújtószerkezet. A négy főzőrózsa kialakításánál nem csak a könnyű tisztíthatóságára fektettek nagy hangsúlyt, hanem arra is, hogy a felettük levő rácson akadálytalanul odébb csúsztatható legyen az edény anélkül, hogy megbillenne, és a tartalma kiömlene. Jelentős mértékben növeli a tisztíthatóságot az is, hogy a dupla üvegablakos sütőajtó egyetlen mozdulattal kibillenthető a helyéről. Így nem kell görnyedezni felette, kiemelve odavihető a mosogatóhoz, ahol könnyen lesúrolható. A svéd licensz alapján Lengyelországban gyártott Acanta Lux gáztűzhely a zománcozotton kívül üvegfedlapos kivitelben is kapható. Az ezzel járó többletköltséget azonban nem érdemes vállalni, mert az üveg balesetveszélyes, és lehajtva senki sem kíváncsi rá, hogy mi van alatta. Mindezen előnyök ellenére ennek a készüléknek az ára semmivel sem magasabb más cégek hasonló kategóriájú tűzhelyeinél. Sajnos a hazai forgalmazása meglehetősen korlátozott, de Budapesten, a Boráros téri Duna üzletházban jelenleg ki tudják elégíteni az országos igényeket.

A háztartási tűzhelyek modernizálásának másik útja a villanytűzhelyek létrehozása volt. Ezen a téren az ipar jóval több sikert ért el, mint a gáztűzhelyek gyártásával. Különö­sen a villanysütők örvendenek nagy népszerűségnek mind a sütödeüzemeltetők, mind a háziasszonyok körében. Ennek oka, hogy a villanysütőknél nem csak alul, hanem felül is van egy fűtőbetét, és nem jelentett gondot az egyenletes hőelosztás megteremtése sem. Közel sem aratott ekkora sikert a főzőlapok megjelenése. Az ormótlan öntöttvas platnikba ágyazott fűtőbetétek nagyon lassan melegednek fel, és lekapcsolás után még hosszú percekig ontják magukból a hőt. A gyártók egy része ezen úgy próbált segíteni, hogy létrehozták a vegyes táplálású tűzhelyet, ahol a főzésre gázrózsák szolgálnak, a sütőt pedig villanyáram fűti. Más üzemek a platni felfűtési idejét gyorsfőzőlapok beiktatásával próbálták csökkenteni. A közepén piros ponttal jelölt, nagy teljesítményű fűtőbetéttel és hőmérséklet-szabályzóval ellátott főzőlap azonban a normál kivitelűnél jóval többet fogyaszt. A luxus kivitelű készülékeket automata főzőlapokkal szerelik. Ennél középen egy érzékelő lapka található, ami az edény fenekével érintkezve méri a felfűtéshez, illetve a főzéshez szük­séges hőmennyiséget. Az érzékelőfejet a sütőhöz hasonló kapilláris cső köti össze a tűzhely kapcsolósorába épített szabályzószerkezettel, így a gombokkal a kívánt hőfok pontosan beállítható. A fokozatmentes és automatikus hőmérséklet-szabályozás következtében ezekkel a tűzhelyek­kel nem csak olcsóbban, hanem gyorsabban is lehet főzni.

Jelentősen csökkent az energiafelhasználás azáltal is, hogy újabban a gyártók az öntöttvas főzőlapokat spirál alakúra hajlított csőfűtőtestekkel váltják fel. Miután itt nem kell a robosztus platnit melegíteni, ennek a fűtőtestnek nem csak az áramfogyasztása kisebb, hanem a hőtehetlensége is. Nagy hátránya azonban ennek a készüléknek, hogy meglehetősen körülményes és nehéz a tisztítása. Sajnos a villanytűzhelyeken való sütés-főzés még így is nagyon drága. A villanyáram és a földgáz fajlagos fogyasztói ára között kb. egy nagyságrendnyi különbség van, ezért csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy villanytűzhelyet szereltessenek be a konyhájukba. A jóról azonban nehéz lemondani, ezért sokan azt csinálják, hogy a hagyományos gáztűzhelyük mellé beállítanak egy különálló villanysütőt, amelyen a kényesebb tésztákat (pl. piskótát) sütik. Kb. 20-30 %-al mérsékelhető a fogyasztás azáltal is, ha hőlég­keveréses sütőt veszünk. A ventilátor ugyanis csökkenti a sütőtér felfűtési idejét, és egyenletessé teszi a hőeloszlást. Ennek következtében a levegőcirkuláltatós sütőbe egyszerre több tepsit is be lehet rakni, ami tovább csökkenti az üzemeltetési költséget, és jelentős időmegtakarítást eredményez. A főzőlapok a gázlánggal ellentétben csak közvetve, hőve­zetés útján képesek az energiát átadni. Ezért a villannyal főzők számára nagyon fontos, hogy a tűzhelyre rakott edények feneke egyenletes és sima legyen. Domború vagy homorú fenekű edények használata esetén a főzési idő, és ezzel a villanyáram-fogyasztás akár a duplájára is növekedhet. Lényeges a lábasok és a fazekak tisztántartása is. Már egy kis homokszemcse vagy ételmaradék is elemelheti az edényt a platnitól, meggátolhatja a kontaktust a hővezető felületek között. Hasonló módon kell eljárni a főzőlappal is. A legkisebb szennyeződést is el kell távolítani róla, mert a ráégett ételmaradék azáltal is csökkenti az energiaátadás hatásfokát, hogy hőszigetelőként viselkedik. A drága villanyáram miatt itt fokozottan ügyeljünk arra, hogy az edény és a főzőlap átmérője megegyezzen. Ha kisebb az edény, sok hő kárba vész, ha meg nagyobb, akkor lassan melegszik fel az étel. Jelentős mértékben csökkenti a villanyszámlát az edények letakarása is. Laboratóriumi mérések szerint 1 liter víz felforralásához fedő nélkül 30 %-kal több energia szükséges, mint légmentesen záródó fedéllel letakarva.

Érdekességként megemlíthető még, hogy létezik induk­ciós villanytűzhely is. Ennél a fűtést elektromágneses hullámok végzik. Működése azon az ismert fizikai elven ala­pul, hogy fémekben a mágneses indukció örvényáramot kelt, ami erős melegedést okoz. A hőmérséklet-szabályozás impulzuscsomag-vezérléssel történik. Előnye ennek a készüléknek, hogy a felfűtési ideje gyors, jól szabályozható, és nullára kap­csolva azonnal megszűnik a melegítés. Itt tehát nem fordulhat elő, hogy a főzőlapok hőtehetetlensége következtében lekap­csolás után túlfő az étel. Ennek oka, hogy az indukciós tűz­helynek nincs is főzőlapja, az elektromágneses erővonalak közvetlenül az edényt melegítik. Ez a magyarázata annak, hogy az indukciós főzőlapon a víz fele annyi idő alatt forr fel, mint a hagyományos tűzhelyen. Az indukciós fűtés jellegéből fakadóan a fémedénynek mágnesezhető anyagból (acélból, öntöttvasból) kell lennie. Alumínium- és rézedények nem használhatók hozzá. A korrózióálló nemesacél lábasok és fazekak is csak akkor fognak átmelegedni felette, ha a fenéklapjukba beépítettek egy mágnesezhető acéllemezt.

A gerjesztést végző teker­csek üvegkerámia-felület alatt helyezkednek el, és az általuk kibocsátott alacsonyfrekvenciás erővonalak a rájuk helyezett fémedények fenéklapjában keltenek örvényáramú melegedést. Ez azt eredményezi, hogy a tűzhely ceránlapja csak a felforrósodott edény alatt melegszik át. A szabadon levő terület hideg marad, ami azzal az előnnyel jár, hogy az esetlegesen kifutó étel nem ég rá. Ennélfogva rendkívül könnyű a tisztán tartása. Mindezek alapján szakmai körökben úgy jellemzik ezt a készüléket, hogy gyors mint a gáztűzhely, tiszta mint az elektromos tűz­hely, és mindkettőnél kevesebb energiát fogyaszt. Hátránya viszont, hogy rendkívül drága, ezért kiskereskedelmi forgalomban csak elvétve kapható. Ezeket a tűzhelyeket ma még csupán nagyobb éttermek és szállodák használják, és ők közvetlenül a gyártótól vagy nagykereskedőktől rendelik meg. Jelenleg a Pelgrim és a Miele cég gyárt üvegkerámia felületű indukciós főzőlapokat. Az áruk a hagyományos változatok 5-10 -szerese. Érdemes még annyit tudni ezekről a készülékekről, hogy ha netalántán a közelükbe jutnánk, akkor órát, gyűrűt, man­dzsettagombot ne viseljünk a használatuk során, mert a mág­neses erővonalaktól megolvadhatnak.

Aki kis hőtehetetlenségű villanytűzhelyet szeretne vásá­rolni, annak a kerámialapos típus ajánlható. Ennél ugyanis a fűtőbetétek nem nagy tömegű öntöttvas burkolatba vannak beágyazva, hanem egy áttetsző kerámialap alá helyezik őket. Így a szabályozás gyorsasága csak a fűtőspirál hőtehetetlenségétől függ. Előnyös tulajdonsága még ennek a fűtési módnak, hogy a közös kerámialap következtében kismértékben a tűzhely széle is átmelegszik, ezért a félrehúzott étel nem hűl le. Egyes típusoknál erre a célra a tűzhely oldalán, vagy a hátsó részén egy kis teljesítményű betéttel fűtött helyet alakítottak ki. Ezeknél a villanytűzhelyeknél a kis hőtehetetlenség miatt a lekapcsolt fűtőbetét már nem izzik. Annak érdekében, hogy a forró platni ne okozzon égési sérülést, már a kommersz kivitelű készülékeknél is maradékhőlámpa világít a kerámialap alatt, amíg az le nem hűl. Az 5-10 mm vastag ceránlap rendkívül ütésálló, és a hőstresszt (hideg folyadék ráömlését) is jól bírja. Ha mégis elrepedne, akkor feltétlenül kapcsoljuk le a tűzhelyet, és hívjunk szerelőt, mivel a beszivárgó víz életveszélyes lehet. A luxus kivitelű üvegkerámia-főzőfelületű villanytűzhelyek edényfelismerő automatikát is tartalmaznak. Ez a kapacitív vagy induktív érzékelővel szerelt áramkör csak akkor kapcsolja be a főzőlap fűtését, amikor edény van felette. A drágább típusok az edény méretét is érzékelik. Kisebb méretűnél csak a belső-, nagyobbaknál a külső fűtőkört is bekapcsolják. Az edényfelismerő automatika azonban csak fémlábasokra, -fazekakra reagál, üvegből illetve kerámiából készült tálakra nem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeken a tűzhelyeken nem használhatunk hőálló üvegedényeket, mivel nem mindegyik főzőlap van ilyen érzékelővel ellátva.

Sajnos ennek a korszerű háztartási villanytűzhelynek is eléggé borsos az ára. Ehhez járul még a drága villanyáram miatti tetemes üzemeltetési díj, valamint a telepítés költsége. Egy komolyabb tűzhely áramfelvétele ugyanis az 50 ampert is elérheti, ami azt jelenti, hogy le kell cserélni a villanyórát, az automata biztosítékokat, és ujjnyi vastag kábe­leket kell kiépíteni a tűzhelyig. Aki mindezek ellenére kitart az elhatározása mellett, ne vegye meg a készüléket mindaddig, amíg az áramszolgáltatónál meg nem érdeklődi, hogy egyáltalán bírja-e a gerincvezeték a fokozott terhelést. Ha nem, akkor háromfázisú ipari áramot kell igényelni, ami meglehetősen sokba fog kerülni, mert a többletszerelvénye­ken kívül a bejövő vezeték kiépítésének költségét is meg kell fizetni. Ahol nem alakítható ki háromfázisú villamos hálózat, és nincs kiépítve gázvezeték sem, ott megpróbálkozhatunk a "villamosan reteszelt" villanytűzhellyel (pl. Pelgrim PE-453 típus). Ezek egyfázisú, 16 A-es csatlakozó aljzatról is üzemeltethetők. A hálózat túlterhelését a reteszelő kapcsoló akadályozza meg, amely nem engedi az összes fűtőtest egyidejű használatát.

A konyhai eszközökhöz hasonlóan a villamos háztartási készülékek között is találhatók olyan (sokszor vitatható hasznosságú) termékek, amelyek nem feltétlenül szükségesek a háztartásban, de amennyiben igény van rájuk, beszerez­hetők. A régen feledésbe merült ételkészítési módszerek reneszánszának köszönheti újkori feléledését pl. a kőgrill. Kőkorszaki őseink sziklából hasított kőlapon sütötték az ételeiket, amit nyáron a tűző nap melegített, télen pedig faágakkal gyújtottak alája. Ennek a sütési módnak modern megjelenési formája a kőgrill, ami nem más, mint egy csi­szolt gránitlap, és egy elektromos fűtőbetét kombinációja. Ez a speciális grillsütő elsősorban rostonsült húsok készítésére szolgál, de gomba vagy más zöldségek is piríthatók rajta. Arra azonban ügyeljünk, hogy a nyersanyag zsír- illetve víztartalma ne legyen túl magas, mivel a sok folyadék lecsorog a polírozott kőlapról, és ráég a készülékre. A kőgrillen rendkívül látványosan lehet sütni, ezért pl. japán éttermekben előszeretettel készítenek speciális ételeket asztalnyi méretű kőla­pokon, a vendégek szeme láttára.

A természetes ízeket visszahozó készülékek másik változata a lávaköves sütő. Ezt nem villanyárammal, hanem gázlánggal fűtik. A rácsra helyezett ételt itt sem a hőforrás melegíti közvetlenül, hanem az izzásig hevített lávakő, amely a gázégő felett található. A kavics formájú vulkanikus kőzetdarabok kb. 10 cm vastagságban terülnek el a rács alatt. A rostély V-alakú acéllemezekből áll, amely a nyersanyagból kifolyó zsírt és egyéb leveket felfogja, és vályúként elvezeti egy központi csatornába. Így a faszenes grillezőkkel szemben itt nem kell számolni füstképződéssel. Ezért ez a készülék nem csak a szabadban, hanem zárt térben is használható. Az ára azonban meglehetősen magas, emiatt jobbára csak éttermek alkalmazzák.

Sokan nem tudják, hogy a "kövesztés" szavunk is ebből az eljárásból ered. Őskori elődeink ugyanis a forró köveken nem csak sütöttek, hanem főztek is. Erre azért volt szükség, mert ők még nem találták fel a cserépedényt. A kiégetés nélküli agyagedényeiket nem tehették nyílt lángra, mivel az intenzív hőtől elrepedtek vagy szétporladtak. Így nem volt más lehetőségük, mint a tűzben felhevített köveket cserélték alatta, amíg az étel meg nem főtt. Ez a folyamat hosszadalmas ugyan, de az ily módon puhított húsok, zöldségek rendkívül finomak voltak. Ezt az aromakímélő főzési mód váltotta ki, ami annak tudható be, hogy a forró kövek nem tudták 90-95 ^oC -nál magasabb hőfokra felmelegíteni a főzővizet. Ma már csupán egyetlen ételünk őrzi ennek az eljárásnak az emlékét: a "kövesztett szalonna". Az ízkímélő főzési mód azonban nem ment ki a divatból, csak újabban abálásnak, illetve posírozásnak nevezik.

Kapható még az üzletekben elektromos pizzasütő, villamos rizspároló fazék, pattogatott kukorica-készítő villamos készülék, azonnal oldódó kávé és -tea készítésére szolgáló elektromos vízforraló, s azok számára, akik még nem szoktak le az erős feketekávéról, számtalan kivitelű presszógép is. Különleges készülék az aszalógép, amely a felső szitára rakott gyümölcsöt alacsony hőfokon melegíti, miközben egy lejjebb elhelyezett ventillátor gondoskodik az állandó szellőzésről. Ez a készülék kiválóan alkalmas még a nyers fűszerpaprika vagy gyógynövények gyors kiszá­rítására. A friss ízek kedvelői vásárolhatnak elektromos magőrlőt is, amellyel a kenyérsütéshez szükséges korpás lisztet garantált minőségben házilag elkészíthetik. Nálunk a háztartási elektromos őrlőgépek, kombinált kézimalmok, kézi pelyhesítők legnagyobb előállítója az "MM" Malomgyártó Kft. Címük: 7400, Kaposvár, Vasvári Pál u. 1. Tel/fax: (06)-82-314 447.

Az általuk konstruált kézimalom különlegessége, hogy a magvak őrlése egymáson forgó kövek között történik, ami elősegíti fogaink öntisztulását. Régen, amikor még hatalmas malomkövekkel őrölték a lisztet, nagyon apró kőpor is került bele. Ez rendszeresen csiszolta, karbantartotta a fogakat. Azután jött az acélhenger, meg a golyós malom, és a lisztből eltűnt a kőpor. Emiatt a fogágyra ülve mind több lepedék maradt az emberek szájában. Ráadásul egyre kevesebb nyers táplálékot ettek, így semmi sem tudta természetes úton tisztítani a fogakat. Ennélfogva törvényszerűvé vált a népesség fogállományának rohamos romlása, amit csak fokozott a finomított fehér cukor iparszerű előállítása, és mértéktelen fogyasztása.

Mellesleg a villamos készülékek választéka sem mentes a túlzott buzgalom által produkált termékektől. Ilyen pl. az elektromos jog­hurtkészítő, amellyel a természetes eljárásnál hamarabb lehet a tejet megalvasztani. Ennél is haszontalanabb készülék az elektromos tojásfőző. Sokba kerül, az üzemel­tetése is drága, és semmivel sem nyújt többet, mint a hagyományos módszer. A leglehetetlenebb készülék azonban az elektromos villa. Csak annak érdemes megvenni, aki egy egész hadseregnek akar tojásrántottát vagy omlettet sütni.

A hordozható villamos készülékek beszerzése során ne feledkezzünk el róla, hogy szinte biztosan kell venni hozzá egy hosszabbítót is. Különben nem tudjuk használni, mivel az asztalra helyezett készülék villamos csatlakozó vezetéke nem ér el a legközelebbi konnektorig. Az elektromos kisgépek gyártói ugyanis újabban úgy próbálják tovább növelni a nyereségüket, hogy mind jobban megkurtítják a hálózati kábelt. Sajnos ebbe az áldatlan versenybe már a nagy világcégek is beszálltak. Azért hogy néhány centtel nagyobb haszonra tegyenek szert, egymás után teszik használhatatlanná a termékeiket; nem törődve vele, hogy ezzel mennyi bosszúságot és többletkiadást okoznak a vevőiknek.

Végül szólni kell egy kiegészítő tevékenységről, a moso­gatásról, ami a háztartási munka legkellemetlenebb része. Ennek az általános közutálatnak örvendő tevékenységnek a megkönnyítésére is született egy készülék, a mosogatógép, amelynek szintén megvannak az előnyei és a hátrányai. Előnye, hogy a szennyes tányérok és evőeszközök szabály­szerű berakása után gombnyomásra elmosogat. Hátránya, hogy meglehetősen drága, a legtöbb háztartásban ma még luxusnak számít. Másik hátránya a mosogatógépnek, hogy erősen szennyezett, leégett edények nem tisztíthatók benne. Ráadásul a beszerzési és beszerelési költségeken kívül az üzemeltetése is sokba kerül. Akkor sem fogyaszt kevesebb vizet és áramot, ha csak egy poharat mosogatunk el benne, ezért 1-3 személyes háztartásokban nem fizetődik ki a használata. Ezzel tisztában vannak a gyártók is, ezért nem véletlen, hogy eleve 6-8 és 12 terítékes gépeket gyártanak. A költségek csökkentése érdekében újabban olyan érzékelőelemeket szerelnek a készülékeikbe, amelyek figyelik a berakott edények mennyiségét, és ennek megfelelően adagolják a vizet és a mosószert. Sajnos a "féltöltéssel" üzemelő mosogatógépek használata sem olcsó. Emellett szükség van hozzá gépi mosogatószerre, vízlágyítóra, és öblítőszerre is. Aki továbbra is ragaszkodik ehhez a készülékhez, a 12 terítékest válassza, mert ennek az üzemeltetése a leggazdaságosabb. Ezt a változatot ugyanis minden esetben ellátják víz- és energiatakarékos öko- valamint féltöltésprogramokkal. Ebbe a típusba a főzőedényeket is be lehet rakni, előtte azonban a szennyeződéseket és a zsírt papírral töröljük ki belőlük.

Mindezek ellenére kisebb családokban továbbra is a hagyományos módon célszerű mosogatni, aminek alapvető feltétele a hideg és meleg folyó víz állandó jelenléte. A hatékonyságot tovább növeli egy csepegtető tálcával ellátott kétrészes mosogató. Zománcozott medencébe feltétlenül fektessünk mind a mosó, mind az öblítő, mind pedig a csepegtető rész aljába egy-egy műanyag védőrácsot. Szükség van még két szivacsra, és egy műanyag mosogató gyapotra, a leégett edények tisztításához. A fémgyapotot kerüljük, mert összekarcolja a zománcozott edényeket. A műanyag gyapot helyett használhatunk kismé­retű nyeles kefét is. (Mellesleg megjegyezve az ezermester boltokban olcsón hozzájuthatunk olyan szivacsdarabokhoz, amelyek különböző gépek vagy készülékek szállításánál maradtak vissza. Ha ezeket az ujjnyi vastag habszivacs-táblákat egy éles fűrészfogú késsel kisebb téglalapokra szabdaljuk, akkor kitűnően alkalmazhatók a mosogatáshoz, és tizedannyiba sem kerülnek, mint a háztartási boltokban árult, színes celofánba csomagolt példányok.) A mosogatósziva­csot csak az edények tisztításához használjuk, ne törölgessünk vele port vagy egyéb piszkot. Palackok tisztításához szerezzünk be egy üvegmosót is, amit használat után ki kell szárítani, mert nedvesen elrakva bepenészedhet. Mosogatás után tisztítsuk ki a meleg- és hidegvizes medencét, és a munkaeszközöket is, hogy ne maradjon rajtuk szennyeződés, mivel ez a baktériumok elszaporodásához vezet. Emiatt szükség van az időnkénti hypós vízben való fertőtlenítésükre. Ez azért is fontos, mert laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a lakásokban a legtöbb baktérium nem a mellékhelyiségekben, hanem a mosogatószivacsban, illetve -rongyban található.

A mosogatószerrel kapcsolatban nem lehet időálló taná­csot adni, mivel szinte hetente jelennek meg újabb és újabb változatok. Ezek kipróbálása után mindenki megtalálhatja a számára leginkább megfelelő márkát. Arra azonban ügyeljünk, hogy környezetkímélő gyártmányt válasszunk, mert ez nem csupán élővizeinket kíméli, hanem az egészségünket is kevésbé veszélyezteti. Semmilyen környezetszennyezéssel nem jár a svédek által gyártott mikroszálas felmosó- és törlőkendők használata. Speciális szerkezetüknek köszönhetően vegyszerek nélkül is képesek eltávolítani a szennyeződéseket. Szárazon is működnek. Sztatikus elektromosságuknál fogva magukhoz vonzzák a porszemcséket. Ehhez a témához kapcsolódik, hogy a svájciak nemrég olyan "csodaszappant" készítettek, ami folyó víz alatt dörzsölgetve 30 másodperc alatt a legvadabb illatokat is eltünteti a kezünkről. Nincs többé hagymaszagú kéz, nem is szólva a háztartásban néha alkalmazott agresszív anyagok (pl. festékek) szagáról. Ez a tojás formájú fémeszköz környezetbarát, és állítólag örök életű. Sajnos a gyártó cég semmit sem közölt a működési mechanizmusáról, ezt valószí­nűleg ipari titokként kezelik.

Befejezésül még néhány jó tanács. Még a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban se szerezzünk be mindent egy helyen. Sokkal jobban járunk, ha előbb mind az áruhá­zakban, mind a szaküzletekben alaposan körülnézünk, feljegyezzük, hogy hol kapható a legjobb minőségű és számunkra leginkább megfelelő áru a legolcsóbban, és csak utána kezdjük el a vásárlást. Ne hagyjuk magunkat rábeszélni egyik üzletben sem valamely árucikkre, mert a kereskedőknek az az érdekük, hogy eladják az árut. Amennyiben módunk van rá, előbb a baráti körünkben érdeklődjünk az újonnan megjelent termékek használhatósága felől, és csak utána vegyük meg. A másik, legalább ennyire fontos tanács, hogy ne akarjunk egyszerre mindent beszerezni. A bármilyen áron történő gyors vásárlást nem csak a pénztárcánk fogja bánni, hanem a minőségi igényeinket is alaposan le kell szállítani, hiszen azzal kell beérnünk, ami éppen kapható. Tapasztalatok sze­rint az ember többnyire akkor talál rá a számára megfelelő árú és minőségű árucikkre, amikor esze ágában sem volt háztartási eszközöket venni. Ezért nem árt, ha nyitott szemmel járunk a városban, mivel ezek az alkalomszerű beszerzések szoktak a legjobban sikerülni. Ha meglátunk valamit amire már régóta "vadászunk", akkor ne halogassuk sokáig a vásárlást, mert lehet, hogy egy hét múlva már elfogy a boltokból, és évekig várhatunk, amíg éppen az a típus ugyanabban a színben, formában újra kapható lesz.

A garancialevelek helyes kitöltését minden esetben ellenőrizzük, mert sajnos előfordul, hogy szükség van rájuk. Itt is óvakodjunk a bóvlitól, mert azon kívül, hogy rossz minőségűek, többnyire megoldatlan az alkatrész-utánpótlásuk, így ha elromlanak, nem tudjuk megjavíttatni. A vásárlásnál azért is célszerű az ismert, jól bevált márkákhoz ragaszkodni, mivel újabban a műszaki cikkek gyártása illetve forgalmazása terén is terjed az a ruha- és cipőiparban már ismert jelenség, hogy egyes távol-keleti gyártók oly módon próbálják silány, de mutatós termékeiket az igényesebb vevőkre is rásózni, hogy irreálisan magas árat kérnek érte. Ezáltal azt a téves képzetet keltik a vásárlókban, hogy a magas ár arányban áll a minőséggel, és mire kiderül, hogy egy szélhámos üzletpolitika áldozatává váltunk, már nem sokat tehetünk ellene.

Ne dőljünk be a "régi készülékét magas áron beszámítjuk" akcióknak sem. Általános tapasztalat, hogy egy-egy ilyen "árengedmény" meghirdetése előtt a reklámozott árucikk árát jelentős mértékben megemelik. Nem csak annyival amennyiért megvásárolják a régit, hanem annak elszállítási költségét is felszámolják. Jobban járunk, ha vásárlás előtt körülnézünk, mert könnyen előfordulhat, hogy egy másik üzletben ugyanazt a készüléket akciómentesen jóval olcsóbban kínálják. Ennek ellenére ne dobjuk ki az üzemképtelen készülékeinket. Egy-egy új villamossági szaküzlet nyitásakor ugyanis a tulajdonosok a vevőkör kialakítása érdekében 1-2 hétig vállalni szokták a cserével kapcsolatos költségeket. Így akár nekünk, akár valamely ismerősünknek jól jöhet még a pincében vagy a garázsban megőrzött roncs.

Amennyiben külföldön vásárolunk elektromos készü­léket, akkor győződjünk meg arról, hogy a lakóhelyünkön használt hálózati feszültséghez illeszthető-e. Mielőtt otthon kipróbálnánk az új szerzeményt, ne felejtsük el a feszült­ségváltót átállítani, különben kellemetlen meglepetésben lehet részünk. Ha télen veszünk elektromos készüléket, akkor hazaérkezésünk után semmiképpen ne kapcsoljuk be azonnal. Legalább 3-4 óráig várjunk, amíg a párásodás megszűnik, ellenkező esetben belső zárlat keletkezhet, ami szintén a készülék leégéséhez, teljes tönkremeneteléhez vezet. Bekapcsolás előtt ne feledkezzünk meg a használati utasítás alapos áttanulmányozásáról sem, mert a helytelen használatbavétel is tönkremenetelt eredményez. Ebben az esetben még a garanciális javítás lehetőségére sem számíthatunk, mivel a jótállás csak a gyári hibákból eredő károkra terjed ki. Ha azt szeretnénk, hogy a megvásárolt készülék sokáig hibamentesen szolgáljon bennünket, gondoskodnunk kell a karbantartásáról és a rendszeres tisztításáról is. Ennek szakszerű módja ugyancsak a használati utasításban található meg.

E téma lezárásaként érdemes még megemlíteni, hogy az élet más területeihez hasonlóan a háztartási készülékgyártó ipar is nagy változások előtt áll. A szubatomi energiát kibo­csátó mágneses monopólusok sorozatgyártásával forradalmi átalakulások várhatók a hűtőgépiparban, a mikrohullámú sütők megreformálása terén, a tűzhelygyártásban, a robotgépek előállításában, a csapvíz nagyüzemi kezelésében, és még számos kapcsolódó iparágban. Ezek a találmányok az egész­ségvédelem terén új korszakot fognak nyitni az emberiség történetében, és jelentős mértékben elősegítik majd, hogy visszataláljunk a természetes életmódhoz, a világ valódi értékeinek a felismeréséhez.