|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
Ahogy őrült különbség van a két mosolyunk között, amikor ajándékba aranyláncot vagy csak aranyozott bizsut kapunk -fukar és spórolós egyessel kezdődő személyi számúak nyugodtan futa 151e44b ssák át az előző néhány szón még egyszer a szemüket-, úgy az illatos vaníilarúddal vagy a zacskós, etilvanilines cukorral készült mártás is más és más reakciót vált ki abból, akinek van ideje és veszi a fáradtságot, hogy összehasonlítsa.
Hozzávalók:
2.5 deci tej
2.5 deci tejszín
1 vaníliarúd
5 tojássárgája
10 deka cukor
1 evőkanál étkezési keményítő
Összeöntöm egy lábosban a tejet meg a tejszínt, aztán beleteszem a félbevágott vaníilarudat és addig melegítem, amíg majdnem felforr. Pont mielőtt bugyogna, leveszem a tűzről és hagyom néhány percig állni, hogy beleoldódjon tej és a tejszín keverékébe az igazi vaníliaíz.
Aztán kézi és nem elektromos habverővel habosra keverem a tojássárgát a cukorral és az étkezési keményítővel, majd merőkanalanként hozzáadom az átszűrt vaníliás tejszínes tejet úgy, hogy közben folyamatosan kavarom-keverem az egészet.
Utána nagyon gyenge tűzön vagy gőz fölött besűrítem a szószt. Tudom, ez további csuklóedzést jelent, de arra, hogy igazán selymes legyen, nincs más megoldás csak a kitartó kevergetés.
Amikor már elég sűrű, akkor leveszem a mártást a gyenge tűzről vagy gőzről és megpihenek. Jöhet a kézi robotgép, dolgozzon az helyettem, amíg ki nem hül a habos, igazi vaníliamártás.
Bő 5 deci lesz belőle.
Találat: 1181
