Diós pite

Diós pite

30 dg liszthez adjunk 1 mokkáskanál szódabikarbónát, és morzsoljuk össze 15 dg hűvös vajjal. Keverjünk hozzá 8 dg barna cukrot, 1 egész tojást, 2 evőkanál tejfölt, egy csipet sót, és az egészet jól dolgozzuk össze. Ha túl kemény lenne, a 646d37g djunk még hozzá egy kis tejfölt. A tészta akkor jó, ha a kézre nem tapad rá, de ne legyen annyira masszív, mint a bejglitészta. A kidolgozást gyorsan végezzük, hogy a kéz melegétől megolvadó vaj ne lágyítsa ki. Összegyúrás után hideg helyen 1 órán át pihentessük, majd osszuk ketté, és az egyik cipót sodorjuk ki akkorára, hogy egy kisebb méretű zománcozott tepsibe helyezve az oldalán a tészta kissé vissza­hajoljon. Utána 30 dg előzőleg megtisztított és ledarált dióba keverjünk 16 dg mézet, 5 dg vajat, 1,6 dl tejet, 4 dg ­meg­mosott mazsolát és 1 citrom reszelt héját, majd a kása­szerű masszát lassú tűzön, lángterelő felett főzzük kb. 5 percig. Kenjünk 10 dg baracklekvárt a tepsi alján elegyengetett tésztára, majd terítsük rá a kissé lehűlt tölteléket. (A szélére ne nagyon rakjunk lekvárt, mert a töltelék elsimításakor úgyis kitüremkedik.) Ezután tepsi méretűre sodorjuk ki a másik cipót is. A kinyújtott lapot ugyancsak sodrófára csavarva illesszük a töltelék tetejére, és a szélét körös-körül nyomkodjuk hozzá a tepsi oldalához. Verjünk fel 1 kisebb tojást, és kenjük meg a ráhelyezett lapot, majd villával kb. 2 centiméterenként jó mélyen szurkáljuk meg, hogy a töltelékben keletkező gőz szabadon eltávozhasson. Végül tegyük forró sütőbe, és közepes tűzön süssük kb. 25 percig, amíg a tészta teteje világosbarnára pirul. Ha teljesen kihűlt, vágjuk kisebb koc­kákra, és óvatosan kiemelve tálaljuk. Előtte azonban még a tepsiben metéljük le a széleit. Melegen ne nyúljunk hozzá, mert a vágás mentén a tészta "megszalonnásodik", a töltelék pedig kidől belőle. Fogyasztás előtt szórjunk a tetejére kevés szőlőcukrot. Ha másnapra marad ne melegítsük fel, mivel hidegen finomabb. Hűtőszekrényben nem szabad tárolni. A fenti mennyiségből kb. 24 db sütemény várható.

A megszokottnál hígabb töltelék ne zavarjon bennünket, a mézzel kevert massza ugyanis sütés közben kismértékben kiszárad, ezért a korábban általánosan használt cukros töltelék laza, omlós állaga csak így biztosítható. Mazsola helyett 10 dg reszelt almával is dúsíthatjuk a tölteléket. Ebben az esetben azonban csak 1,3 dl tejet adjunk hozzá, és 18 dg mézzel édesítsük. Finomabbá tehetjük, ha a dióbelet darálás előtt grillsütőben legalább egyszer átforgatva kissé megpirítjuk. A fenti módon ízletes pitét készíthetünk török mogyoróból is, de ezt ne süssük, mert nyersen finomabb. Drágább olajos magvakból nem érdemes pitét készíteni, de azért jó tudni, hogy a mandula nyersen szintén ízletesebb, a barackmag viszont pirítva jobb ízű. A földimogyoró és a pisztácia azonban csak pörkölve használható, mert nyersen emészthetetlen.