|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
Az athéni demokrácia
A görög anyaország nagy része a Balkán-hegység déli részén terül el. A magas, nehezen járható hegyek számos, kisebb-nagyobb völgykatlanra osztják a területet, amelyben rendszerint egy-egy görög állam helyezkedett el.
Miután ez a táj alkalmatlan volt nagy kiterjedésű birtokok művelésére, ezért itt a kisparaszti gazdaságok formája terjedt el. A másik meghatározó földrajzi tényező, hogy a szárazföldi Görögországot három oldalról is tenger mossa. Így ez a tengeri hajózás és a kereskedelem elterjedését segítette elő.
A közös földtulajdon eltűnésével fokozatosan kialakul a föld magántulajdon. A közösség egy-egy városállam közösségéről van szó, teljes jo 141b11b gú polgára csak a földdel rendelkezők.
I.e. VIII. századtól kezdve az árutermelés és a pénzgazdálkodás megindulásával az ipar és a kereskedelem fellendülése figyelhető meg. Ez maga után vonja a társadalom vagyoni differenciálódását. A társadalom alapvetően három rétegből áll:
- arisztokrácia (földdel és politikai joggal rendelkeznek, vezetőket közülük választják)
- parasztok (nincs politikai joga, rendelkezhet földdel, gyalogos katona)
- polgárok (iparosok és kézművesek)
A legnagyobb hatalma a nagybirtokos arisztokráciának van. Az arisztokrácia született előjogokat élvez. Kialakul az arisztokratikus köztársaság a poliszokban.
Az arisztokrácia mellett a polisz társadalmát még a városi és falusi kisbirtokos parasztság alkotja, akik egyenrangúak. A földbirtok elvesztése együtt járt a polgári jogok elvesztésével. A hatalom alapja ugyanis a föld. Éppen ezért a beköltözött kézművesek és kereskedők (polgárok) csak megtűrt, jogtalan tagjai a közösségnek.
A polisz a görög államszervezet sajátos formája, városközpontú állam. A városállam egy-egy kisebb közösség központi települést és a környező falvakat fogja össze, azaz gazdasági és politikai egységüket teremti meg. A közös nyelv, vallás és az olimpiai játékok (i.e 776-tól) tartják össze a városállamokat.
I.e. VIII. szd-tól az árutermelés következtében egyre általánosabb a parasztok eladósodása, mert nem bírják a meginduló versenyt az arisztokraták nagybirtokaival szemben. A kisbirtokos parasztok közül sokan nem tudják kifizetni tartozásaikat, s adósrabszolgákká váltak. Az adósrabszolgaság terjedésével a feszültség is növekszik a poliszokon belül. Lassan a jelentős népszaporulat következtében a földjüket vesztett parasztokat már a nagybirtok nem tudja foglalkoztatni. Megindul a kivándorlás, hogy levezesse a felesleges munkaerőt. Ez volt az egyik oka a VIII. szd görög gyarmatosítás megindulásának. A másik oka: a nyersanyag és a piackeresés.
Gyarmatosítás iránya: Dél-Itália, Szicília
Égei tenger partvidéke
Fekete-tenger partvidéke
Nílus deltája
Kereskedő városok alakultak, ezek idővel teljesen függetlenné váltak az anyavárostól.
A gyarmatosítás következménye
Fellendül az ipar és a kereskedelem, ennek hatására megnövekszik az iparos kereskedő réteg gazdasági hatalma. Viszont a politikai hatalom még az arisztokrácia kezében van.
Az athéni demokrácia kialakulásának folyamata
A gazdasági hatalom birtokában a démosz (közép kézművesek, hajósok, kereskedők, birtokos parasztság, nincstelen parasztok) megindítja a harcot a politikai jogokért.
Athénban az adósrabszolgaság következében feszült a helyzet. Szükség volt a törvények írásba foglalására. A démosz nyomására i.e. 621-ben Drakon arkhon írásba foglalja a törvényeket. Írásai elsősorban a magántulajdont védik, határt szabva az arisztokrácia önkényének. Azonban az adósrabszolgaságot nem szünteti meg. Ezért a harc a démosz és az arisztokrácia között tovább folyt.
I.e. 594-ben Szolon arkhont bízták meg az állam ügyeinek rendezésével. Szolónt kivételes törvényhozói hatalommal bízzák meg. Ő valóbban a bajok gyökerére teszi a fejszét, amikor eltörölte az adósságot minden következményével együtt. Az adósrabszolgák felszabadultak, a külföldre eladottakat államköltségen vásárolták vissza.
A parasztok földjeiket visszakapták. A kisbirtok védelmét szolgálta a földbirtok maximalizálása. Szolón magát az adósrabszolgaság intézményét is megszűntette. Új alkotmányában a jogokat és a kötelességeket nem az arisztokrata származási elv, hanem a demokratikusabb vagyoni elv szerint szabta meg. Ezzel a démosz leggazdagabb rétege bekerült a politikai hatalomba. A polgárokat négy osztályba sorolta.
A démosz és az arisztokrácia között egy egyensúlyi helyzet alakult ki. Az arisztokrácia már nem tudta szilárdan tartani a kezében a politikai hatalmat, a démosz pedig még nem olyan erős, hogy megszerezze azt. Ebben az egyensúlyi helyzetben egyes arisztokraták magukhoz ragadják a hatalmat. Ezt a rendszert nevezzük türannisznak (zsarnokuralom), az élén álló személyt türannosznak (zsarnok). Ilyen türannosz volt Peiszisztratosz is, aki csellel szerezte meg a hatalmat, ám a kedvező kereskedelmi szerződéseknek köszönhetően Attika felemelkedik.
A türannoszok politikája a démosz megerősödését vonta maga után. Azonban ahhoz, hogy a démosz megszerezze a teljes politikai hatalmat, ebben már a türannosz személye akadályozza meg, azaz a démosz további fejlődésének akadályává vált. Ezért i.e. 510-ben elűzték az utolsó türannoszt, Hippiaszt.
A türannosz elűzése után Kleiszthenész szervezte újjá az athéni államot i.e. 508-tól. Attika lakosságát területi alapon osztotta fel (10 kerületre=phülére). Ezen belül minden phüle további három részből állt (város, partvidék, szárazföld), így tehát 1-1 phülébe a legkülönbözőbb lakóhelyű, foglalkozású és társadalmi helyzetű ember került. Minden phüle 50 tagot küldött (20 arisztokrata, 20 polgár, 10 paraszt) az így megszervezett ötszázak tanácsába, ahol már nem a vagyoni előjogok vagy az arisztokrata származás döntött.
Az ötszázak tanácsa (bulé) vitatta meg a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatokat, s gondoskodott a törvények végrehajtásáról. A tanács tagjai 1 évig maradtak hivatalban, ezalatt fizetést kaptak. Phülé élére 1-1 hadügyeket irányító parancsnokot (stratégoszt) választottak. A politikai egyenlőség azonban nyilván nem járt együtt gazdasági egyenlőséggel. Egy évszázad lefolyása alatt Athén arisztokratikus államból demokratikus állammá alakult.
A demokrácia kiterjedése
Az állam legfőbb szerve a népgyűlés (ekklészia). Tagja minden húsz évet betöltött athéni (athéni az, akinek anyja, apja athéni) férfi állampolgár. Nem lehet tagja idegen, nő és rabszolga.
A népgyűlés feladata:
Jogköre:
Két népgyűlés között (évente 4-et tartottak) az ötszázak tanácsa intézte az állam ügyeit, előkészítette a törvényjavaslatokat.
Bevezették a cserépszavazást (osztrakiszmosz), hogy megakadályozzák a zsarnok visszatérését. Minden közhivatalt sorsolás útján töltöttek be a demokrácia jegyében.
Az igazságszolgáltatást az esküdt bíróság (heliaia) gyakorolta. Tagjait sorsolják, megbízásuk egy napra szólt, fizetést kaptak.
A görög-perzsa háborút követő ötven esztendőt (a szalamiszi győzelemtől (i.e. 480) az athéni-spártai testvérháború kirobbanásáig (i.e. 431)) számítva a görögség viszonylagos békéje jellemzi. A fejlődés élén járó Athén ebben az időben éli fénykorát, amely elválaszthatatlanul összefonódik legnagyobb államférfija, Periklész nevével, aki 15 évig volt stratégosz.
Gazdasági élet
A mezőgazdaságban kialakul az árutermelő paraszti kisiparosok csoportja. Főbb tevékenység a kertművelés, az olajfa és szőlőtermelés volt. A rabszolgákat inkább házi munkával foglalkoztatták.
Athén gazdaságának alapja elsősorban az ipar. A termelés kisüzemi keretek között folyt. A rabszolgák száma egyre nőtt, de az athéni polgárság nagy többsége szabad kistulajdonos. Ők elsősorban saját munkájukból élnek.
Periklész reformjai:
Az athéni demokrácia mintaértékű volt, mert itt közvetlen politikai jog gyakorlása folyt, míg a 19-20. századi demokráciákban közvetett törvényhozás van. Attikában a létszám miatt ezt meg lehetett tenni. Politikai joggal azonban csak Attika 20%-a rendelkezett, a törvények az ő érdekeit nézték, nem igaz, hogy a többség "uralkodott".
Találat: 2563
