A HUMÁNPOLITIKA ESZKÖZEI

A HUMÁNPOLITIKA ESZKÖZEI.  IV. A VÁLLALATI ÉTKEZÉS BIZTOSÍTÁSA

E fejezet megírásához a következő irodalmakat használtam fel:

• Horváth Mária: A személyügyi munka lehetőségei és feladatai a kisvállalkozásokon és kft-ken belül = Humánpolitikai Szemle 1993. 9. 14-29. old.
• Molnár Patrícia: Enni vagy nem enni? 252f57c = HVG 1993. XII. 18. 82-86. old.
• Szociálpolitikai kézikönyv Táncsics K. Bp. 1980.
• Vállalati szociális - jóléti ismeretek Országos Munkaügyi Központ Bp. 1992.

A munkáltatónak alapvető érdeke, hogy alkalmazottai ebéd és/ vagy étkezés címén ne kényszerüljenek hosszabb időt a munkahelytől távol tölteni, hanem helyben vagy viszonylag közel lehetőségük legyen étkezni. Az étkezés lehetőségének biztosítása minden munkavállaló számára igénybe vehető szolgáltatás, függetlenül a vállalati hierarchiában betöltött szerepétől.

A vállalati étkezés biztosításának formái

1. Üzemi étkeztetés. Üzemi konyha és / vagy étterem meglétét jelenti. Az üzemi étkeztetés hazánkban 1952-től indult. A fejlesztésnek elsősorban politikai és nem humánpolitikai indokai voltak. "A nők fokozódó arányú munkába állítása megkívánja, hogy a társadalom sokoldalúan gondoskodjék a háztartási munka megkönnyítéséről és egyszerűsítéséről. Ennek egy eszköze, hogy a munkahelyeken a dolgozókat meleg étellel lássák el. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy hét közben elmaradhat az otthoni ebédfőzés, a vacsora előállítása, pedig kevesebb gonddal jár. Ily módon az üzemi étkeztetés megkönnyíti a nők helyzetét, és lehetőséget teremt a termelőmunkába való bekapcsolódásukra is." (Szociálpolitikai kézikönyv 1980.) 1954-ben 200 ezren, 1957-ben 415 ezren, 1969-ben több mint egymillión vettek részt üzemi étkeztetésben. 1976-ban a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknak 39 százaléka, 1977-ben 40 százaléka evett üzemi étkezőkben. (Szociálpolitikai kézikönyv 1980.) A rendszerváltás után a veszteségesen gazdálkodó, pénzzavarba került szervezetek elsőként a különböző szociális létesítményeket adták el. Értékesítették az üzemi éttermeket, megszüntették az üzemi konyhákat. Erre azért is lehetőségük nyílt, mert a Munka Törvénykönyve - a korábbival ellentétben - nem írt elő kötelező félórás ebédidőt. Csak hatóra munkavégzés utáni 20 perces pihenőidő kötelező, az ebédidő helyi megállapodás kérdése. Ennek eredményeként 2000-ben a munkáltatók mindössze 10-15 százalékánál volt csak lehetőség helyben meleg étel fogyasztására.

2. Étkezési kedvezmények biztosítása. Ennek formája lehet, amikor a dolgozók pénzbeli támogatásként egy összegben havonta étkezési hozzájárulást kapnak. A gazdálkodó szervezetek nagy része meleg étel helyben való biztosítása helyett beváltható utalványt ad dolgozóinak. Az utalványok két típusa létezik, az egyik az étkezési jegy. A jegyrendszer előnye, hogy kisebb, üzemi étteremmel nem rendelkező cégek is gondoskodhatnak munkatársaik kedvezményes étkeztetéséről. A jegyek felhasználhatósága széleskörű, nem egy céghez kötött. A jegyfüzetek népszerűsége növelhető, ha az elfogadóhelyek különböző kedvezményeket biztosítanak, például ingyen üdítőt, kávét ígérnek annak, aki jegyével hozzájuk tér be. Már Magyarországon is megtalálható az a közétkeztetésre specializálódott étteremlánc, amely negyedszázada a világ számos országában biztosítja a dolgozók napközbeni meleg étkezésének lehetőségét. Közös jellemzőjük, hogy a la carte lehet éttermeikben választani, nem ismerik az előrendelést, a menürendszert.  Gyakorta mágneskártyán rögzítik a fogyasztást, ami feleslegessé teszi a készpénzzel való fizetést. A dolgozó mágneskártyán rögzített fogyasztását egyszerűen levonják a fizetéséből.

Az utalványok másik típusa az élelmiszerre beváltható jegyrendszer. Ennek lényege, hogy a dolgozó a kijelölt boltokban élelmiszervásárlásra használhatja fel az így kapott utalványokat. Táplálkozástudománnyal foglalkozó orvosok nem ajánlják ezt a típust, mondván, hogy így elmarad a meleg ebéd elfogyasztása. A napközbeni stresszhatásoknak amúgy is kitett szervezet bioritmusa felborulhat, az éjszakára túlterhelt gyomor idővel káros egészségi következményeket okozhat.

2006-ben a cégek 90 százaléka támogatta valamilyen formában alkalmazottai étkezését. A munkáltató által biztosított étkezőhelyi vendéglátás, munkahelyi érkeztetés, közétkeztetés adómentes értékhatára 10.000 forint havonta, a kizárólag fogyasztásra készétel vásárlására jogosító utalványra pedig adómentesen 5000 forint fizethető. Nincs korlátozás abban, hogy meleg étkeztetés kizárólag a munkahelyen vagy a munkaközi szünet alatt a munkahely elérhető közelségében melegkonyhai étkeztetést biztosító étkezdében elköltött ebédre vonatkozik vagy sem. Az adómentességhez nem szükséges ebédszünetben és a munkahely közelében felhasználni az étkezési bonokat.

Az étkezési hozzájárulás általában munkahelyi státusztól független juttatás, azaz ha a vállalatnál van ilyen térítés, akkor minden munkavállaló megkapja.