A HUMÁNPOLITIKA ESZKÖZEI . V. AZ ÜDÜLÉS

A HUMÁNPOLITIKA ESZKÖZEI . V. AZ ÜDÜLÉS

E fejezet megírásához a következő irodalmakat használtam fel:

• Rózsa József: Szociálpolitika Magyarországon Kossuth K. Bp. 1978.
• Sándor András: Beszélgetés a DUNAFERR RT. humánfejlesztési igazgatójával = Humánpol 828f52i itikai Szemle 1993. 9.  41-48.
• A személyzeti vezetés új feladatköre és módszerei a nyugati országokban Kézirat Bp. 1988.
• Menedzsment Fórum 2003. 05. 08. www. mfor. hu
• Szociálpolitikai kézikönyv Táncsics K. Bp. 1980.
• Szociálpolitika ma és holnap Kossuth Bp. 1987.
• Vállalati szociális-jóléti ismeretek Országos Munkaügyi Központ Bp. 1992.

A munkáltató alapvető érdeke, hogy dolgozói frissek, kipihentek legyenek, munkaerejüket regenerálják, ezáltal munkavégző képességüket megújíthassák. Ilyen értelemben az üdülés, pihenés a munkaerő-újratemeléséhez nagymértékben hozzájárul. Ezt felismerve támogatják több évtizede dolgozóik pihenését, üdülését a vállalati humánpolitika részeként a munkaadók úgy Európában, mint az Egyesült Államokban. A munkáltatónak a munka hatékonyságának növelése érdekében nem közömbös, hogy dolgozója a számára jogszabályban biztosított fizetett szabadságát hogyan tölti el. Az eltöltés számos lehetősége adott. A magyar gyakorlat szerint különösen a hetvenes évek végétől, nyolcvanas évek elejétől, amikor a második gazdaság beindulása, háztáji földön való gazdálkodás, másodállások, vállalati gmk-k megalakulására már törvényes lehetőségek is biztosítottak voltak, a főmunkahely jelentette a második gazdaság fáradalmainak kipihenését. Ha az alkalmazott regenerálódásra felhasználandó szabadságát sorozatosan az életszínvonala megtartása érdekében vállalt munkák elvégzésére használja fel, jelentősen csökken a fáradságból eredően a főmunkahelyi teljesítménye, gyakrabban lesz beteg, esik ki a munkából. A nyolcvanas évek romló életnívójának következtében a családok anyagi szempontok miatt az üdülést, pihenést, luxusfogyasztásnak tekintették, és elsőként mondtak le a szabadság üdülésre való felhasználásának lehetőségéről. Ennek következményei az alacsony munkateljesítményeken túl a népesség egészségügyi mutatóiban is észlelhetőek voltak.

A vállalati üdültetés fejlődése a hatvanas évektől indult meg Magyarországon. A kedvezményes üdültetés megszervezésének nem humánpolitikai, sokkal inkább politikai indokait hangsúlyozták. "A szakszervezeti üdültetés politikai feladat, amelynek jó megoldása erősíti a kapcsolatot a tagsággal és egyben a dolgozók nevelésének fontos eszköze...

Ezért a beutalójegyek odaítélésénél fokozottabban kell törekedni arra, hogy az üdülésben résztvevők összetétele tükrözze a szakszervezeti tagság különböző rétegeinek arányait. Mindenütt érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy az üdülés a közösségért legtöbbet tevő, élenjáró dolgozók jutalma." (Szociálpolitikai kézikönyv 1980. 140-141. old)

A hetvenes években a lakosság 10 százaléka vett részt évente a vállalatok által szervezett kedvezményes üdültetésben. (Rózsa József 1978.) Ezek az üdülések valóban kedvezményesek voltak, hisz az alkalmazottaknak a bekerülési összeg alig 10 százalékát kellett kifizetniük. A vállalatok viselték az üdülésre kiadott összeg több mint kétharmadát.

Krémer Balázs az üdülésben résztvevők társadalmi hierarchiában elfoglalt helyének vizsgálatakor bizonyította, hogy a legjobb és a legrosszabb helyzetű foglalkozási csoportok részvételi esélye között az üdültetésben öt-nyolcszoros volt a különbség. A szociális szempontok gyenge érvényesülését sejtette a könnyűipar szembetűnő leszakadása az egy főre jutó üdülésre fordított összeget vizsgálva. A hetvenes-nyolcvanas évek vállalati üdültetésre fordított összegének értelmezését nehezíti, hogy a statisztikában az üdültetési támogatások közé kerültek a vadászházak, a reprezentatív hétvégi házak fenntartási költségei is. (Krémer Balázs 1987.)

A rendszerváltás nem hagyta érintetlenül a vállalati üdültetést sem. 1990-től megkezdődött a vállalati üdülők kiárusítása, 1991-től lényeges változás következett be a kedvezményes üdültetés igénybevételi feltételeit illetően. Korábban a beutalókat kedvezményesen csak a szakszervezeti tagok vehették igénybe, ma ez munkavállalói jog, nem szakszervezeti tagsághoz kötött. 1991-ig a jogszabályok lehetővé tették, hogy az üdültetésre fordított anyagi eszközöket a vállalat költségként számolhassa el, és az üdülést igénybe vevő dolgozó számára a munkáltatói üdülési támogatás ne minősüljön jövedelemnek, vagyis a teljes munkáltatói hozzájárulás szociálpolitikai támogatásnak számított. 1991-től megszűnt a munkáltatói üdültetéshez nyújtott támogatás adómentessége. Ez a szabály, valamint az életszínvonal csökkenését egyértelműen jelző mutatók, pl. munkanélküliségi ráta, infláció mértéke, létminimum alatt élők számának növekedése, térítési díjak megemelése is hozzájárult, hogy 1991 volt az első olyan év az üdültetés történetében, amikor tömeges mértéket öltött az üdülők kihasználatlansága. A kihasználatlanságot, mint okot a munkáltatók egy része úgy értelmezte, hogy a vállalati üdültetés az új társadalmi rendszerben elvesztette létjogosultságát. Mindez a gyakorlatban az üdülők eladását, felszámolást, privatizációját jelentette. Ennek a problémának a megoldására jött létre a kormány, a munkaadók és hat szakszervezeti tömörülés részvételével a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, mely később átalakult Nemzeti Üdülési Szolgálattá. Létrehozásával az volt a cél, hogy a korábbi szakszervezeti üdülőket oszthatatlan egészként az Alapítványba bevéve, kedvezményes üdülési formákat biztosítson a dolgozók részére. Az Alapítvány üdülési lehetőségeivel igyekszik alkalmazkodni a munkavállalók anyagi lehetőségeihez, így különböző szolgáltatásokkal bővíti, illetve szolgáltatások nélkül árulja üdülési csekkjeit. Valamennyi utalványért a bekerülési összeg 50 százalékát fizetik a munkavállalók. A munkáltató a dolgozók által fizetendő részt is átvállalhatja. Az elfogadóhelyek köre meglehetősen széles, utazási irodák, szállodák, panziók, éttermek, kempingek, ifjúsági szálláshelyek közül azok fogadják el, akik szerződéses kapcsolatban állnak a Nemzeti Üdülési Szolgálattal. Az üdülési csekkek készpénzfizetést helyettesítő fizetőeszközök, melyeket utazásra is fel lehet használni. Számos wellness-hotelben is elfogadják az üdülési csekket, de a munkaerő újratermelése szempontjából már önmagában az is nagy előny, ha munkatársunk valóban nyaralással, pihenéssel tölti a szabadság napjait, és nem egyéb munkára vagy épp lakásfelújításra fordítja ezt az időt.

Különösen kedvező mindez az egyén számára is, hisz a személyi jövedelemadó szempontjából ezek a kedvezmények nem minősülnek jövedelemnek, így adó nem terheli e fizetésen kívüli juttatásokat. Így adómentes a munkáltató vagy a szakszervezet tulajdonában (kezelésében) lévő belföldi üdülőben a munkavállalónak és közeli hozzátartozójának biztosított üdülés a minimálbér erejéig, továbbá az üdülési csekk, szintén a minimálbér összegéig. További előny, hogy az üdülési csekk után a munkáltatót társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség nem terheli. Ha az összeg a minimálbért meghaladja, e fölött a munkáltatónak 44 százalékos adófizetési kötelezettsége van.

A multinacionális cégek nagy hangsúlyt fektetnek a munkavállalók egész évi jó közérzetére, ezért sporttal kapcsolatos juttatásokat is adnak munkatársaiknak. Sportpályák bérlésével és ingyenes használatával, fitness-bérletek váltásával próbálják elérni, hogy alkalmazottaik a szabadidejüket is együtt tölthesse aktív kikapcsolódással. Különösen a fiatalok számára vonzó lehetőség ez, gyakran az adott cég mellett szóló pozítivumként sorakoztatják fel és döntésük meghozatalánál figyelembe veszik. Sok helyütt például a dolgozók egy, a közelben fekvő fitneszterem szolgáltatásait ingyenesen vehetik igénybe. Olyan vállalkozások is előfordulnak, amelyek sportcsapatot, sportegyesületet tartanak fenn, vagy évente egyszer-kétszer sportnapot, sportversenyeket rendeznek - mindez egyfelől csapatépítési, másfelől viszont egészségvédelmi célokat szolgál.
Az incentív utak, jutalomüdülések sorába is bekerültek a wellness-üdülések. Ezek az utak kettős haszonnal járnak: a minden kényelemmel, luxussal felszerelt wellness-szállodákban töltött idő egyrészt jutalom, másrészt pedig a kezelések a dolgozó fizikai és lelkiállapotának javításával gondoskodnak a munkaerő megújulásáról.
Az 1980-as években a Szilícium-völgyben vált népszerűvé az irodai masszázs, ma már itthon is egyre több vállalkozás kínál ilyen szolgáltatást. Az íróasztal mellett töltött órák alatt elgémberedett derék-, hát-, nyak- és karizmokat a szakképzett masszőr egy kávészünetnyinél is kevesebb idő, mindössze 15 perc alatt teszi rendbe. A masszázshoz nem kell levetkőzni, sem átöltözni, a szokásos irodai ruházatban is elvégezhető, csupán egy speciális, a vállat és a hátat tehermentesítő masszázsszéken kell helyet foglalnia a páciensnek. A heti egyszeri masszírozás és a hozzá kapcsolódó rekreációs tanácsadás a szervezet fizikai és szellemi regenerálódásához is hozzájárul.
Az is egyre gyakoribb, hogy a vállalkozás gyógytornásszal köt szerződést az alkalmazottak tornáztatására. A 15, 30 vagy 60 perces foglalkozás segít ellensúlyozni az ülő életmód ártalmait, javítja a testtartást, megelőzi a mozgásszervi panaszokat, a hátfájást és a gerinc egyéb problémáit, sőt az idegeket is erősíti. A gerinctornához sincs szükség speciális felszerelésre, ruházatra, és a gyakorlatok bármilyen helyiségben, akár egy tárgyalóban is elvégezhetők.

A humánpolitika tantárgy ebben a curriculumban ezeknek a témaköröknek a tanulmányozását tette lehetővé. A gyors társadalmi változások hatására több területen változás várható, kérem a tanulásnál vegye figyelembe, hogy az itt leírtak 2007. januári állapot jellemzésére vonatkoznak!