Vezetői elméletek: a szituációs elméletek.

Szituációs elméletek:

A vezetési stílust meghatározó szituációs tényezők azonosítása és viszonylagos fontosságuk eldöntése igen nehéz feladat.

Vezetés út-cél elmélete:

A vezetésnek azt az elméletét, amely nagyrészt a motiváció elvárásos 222d38c elméletére támaszkodik, út-cél teóriának nevezzük. Eszerint a vezető kulcsfigura, aki javítja a beosztott motivációját, elégedettségét és teljesítményét. Az elmélet szerint négy vezetési stílus használható:

Erélyes: a vezető irányít, a beosztott nem vesz részt a döntésben

Támogató: a vezető barátságos, érdeklődik, de csak mint az ember iránt

Résztvevő: a vezető kéri, és elfogadja, felhasználja a beosztott javaslatait a döntéshozatalban

Eredmény orientált: a vezető érdekes feladatokat tűz ki a beosztottak elé, bizalmat előlegez, hogy e célokat el is lehessen érni.

Az út-cél elmélet szerint ezt a négy stílust ugyanaz a vezető alkalmazza a különféle szituációkban.

Az elméletnek fontos kulcsa az a mód, ahogyan a vezető befolyásolja az utat, azaz a beosztottat. Ennek módjai:

Ø      Felismeri és ösztönzi a beosztott igényét olyan jutalmak iránt, melyek felett ő rendelkezik.

Ø      Jutalmazza a célok elérését.

Ø      Támogatja a beosztottaknak a célok elérésére tett erőfeszítéseit.

Ø      Segít a célok elérésének útjában álló akadályok eltávolításában, növeli a beosztottak személyes kielégülésének lehetőségeit.

A Vroom-Yetton elmélet:

Ez az elmélet megkísérli, hogy egy adott szituációhoz megfelelő vezetési stílust rendeljen. Öt vezetői stílust különböztet meg:

Autokrata I.: a vezető megoldja a problémát vagy meghozza a döntést a rendelkezésre álló információk alapján.

Autokrata II.: a vezető a beosztottaktól szerzi be az információt, azután eldönti, hogyan oldja meg a problémát. A beosztottak feladata csak az információ szolgáltatása.

Konzultatív I.: a vezető megosztja a problémát a beosztottakkal egyénileg, anélkül, hogy csoportonként összehozná őket.

Konzultatív II.: a vezető megosztja a problémát a beosztottakkal, mint csoporttal és javaslatok formájában begyűjti az elképzeléseket.

Csoportos: a vezető megosztja a problémát a beosztottjaival, mint csoporttal. Együttes munkával alternatívákat dolgoznak ki és értékelik azokat, megkísérelve, hogy egy megoldásban egyetértésre jussanak.

Vroom és Yetton döntésfát használnak a problémahelyzetben legjobb vezetési stílus meghatározására, a diagnosztikai kérdésekre adott "igen" és "nem" válaszokkal vezetik keresztül a vezetőt a döntésfán. A Vroom-Yetton elmélet alkalmazhatóságának egyik vizsgálati tanúsága szerint a vezetési hierarchia magasabb szintjén lévő vezetők inkább alkalmazzák a beosztottak részvételén alapuló stílusokat, mint az alacsonyabb szintűek. Azok a vezetők, akik tartják magukat a döntésfa indukálta stílushoz, sikeresebbek, és alkalmazottaik magasabb munkakielégültségi szinteket érzékelnek. A döntésfa alapján a vezető azonosíthatja a szituációját és az annak legjobban megfelelő vezetési stílust.