MISKOLCI EGYETEM

GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR

GAZDÁLKODÁSTANI INTÉZET

ÜZLETI VÁLLALKOZÁSI TANSZÉK

VERSENYSZABÁLYOZÁS A GAZDASÁGI ÉRDEKEK SZOLGÁLATÁBAN

Jogesetek és kutatási eredmények

Bevezetés

Személyes érdeklődésem miatt választottam szakdolgozatom tárgyaként a versenyszabályozás témakörét. Véleményem szerint ez a kutatási terület nem csak izgalmas, hanem a mai turbulens gazdasági környezetet figyelembe véve különösképpen aktuális is. Ezt igazolja az is, hogy az Európai Unióban a versenyjog és a versenyszabályozás, kiemelt szerepet kapva, közösségi politika. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak, így hazánknak is, a közösségi szabályoktól csak szigorúbban lehet eltérni, attól megengedőbben nem. Mentségül szolgálva éppen ezért nem is térek ki dolgozatomban az uniós versenyjogra.

Annak érdekében, hogy a dolgozat széles körű primer és szekunder információkon alapulhasson, a téma feldolgozásához több módszert is alkalmaztam. Így többek között elemeztem a vonatkozó törvényeket és azok magyarázatait, rengeteg versenytanácsi határozatot tekintettem át és gyűjtöttem össze, sajtóanyagok és elektronikus dokumentumok alapján szekunder adatokat vizsgáltam meg, és ezen kívül egy saját, primer kutatást is elvégeztem.

A primer kutatás azt a célt szolgálta, hogy világos képet adjon arról, mennyire vannak tisztában versenyjogot érintő lehetőségeikkel és kötelezettségeikkel a kis- és közepes vállalkozások (KKV). Azért választottam éppen a KKV szektort a kutatásom "főszereplőjének", mert véleményem szerint a kis- és középvállalatoknak a nagyvállalatoktól eltérően, sokkal kiszolgáltatottabb gazdasági környezetben kell működniük. Gyakran kerülnek szembe erőforráshiánnyal, mely ahhoz vezethet, hogy a létfenntartásért és a túlélésért való küzdelem során, esetükben kevésbé érvényesüljenek az etikai szempontok. Persze ezen kívül arról sem feledkezhetünk meg, hogy a mai, gyorsan változó vállalati környezetben, egyes, elsősorban nagyvállalatok akarva vagy akaratlanul, de vissza tudnak élni gazdasági erejükkel. E két hatás fékentartása miatt van szükség a jogi szabályozásra.

Valóban érdekes téma ez, hiszen a versenyjognak egyrészt meg kell védenie a "kicsiket a nagyoktól", a "gyengébbeket az erősebbektől", másrészt irányt kell mutatnia az etikus versenykultúra fejlődéséhez mind nagyvállalati, mind kis- és középvállalati szinten, s mindezt szinte észrevehetetlenül, azaz a gazdasági növekedés és hatékonyság korlátozása nélkül.

A dolgozatban először a versenyszabályozás elméleti alapjait ismertetem, egy kis történeti áttekintéssel egybefűzve. Kitérek a mai modern piacok jellemzőire, a gazdasági verseny fogalmára és funkcióira, valamint a versenyszabályozás és az állami beavatkozás létjogosultságára.

Ezt követően esettanulmányok segítségével mutatom be a magyar Versenytörvény szabályait, különösen nagy hangsúlyt fektetve a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmaira. Az összegyűjtött magyar és külföldi jogesetek a törvény, olykor igen bonyolult szövegének könnyebb megértését szolgálják.

A harmadik fejezet a Gazdasági Versenyhivatal jogállásáról, feladatairól, funkcióiról, működéséről és tevékenységéről ad képet. Ezen kívül bemutatásra kerül az is, hogyan bonyolítja le versenyfelügyeleti eljárásait a Hivatal.

S végül, az utolsó fejezetben saját kutatásom eredményeit teszem közzé. A kutatást, kis elemszámú minta alapján, standard kérdőív segítségével végeztem el 2006. márciusában. A felmérés célja az volt, hogy objektív képet nyújtson a versenyjogi kérdések ismertségéről.

1. A versenyszabályozás elméleti alapjai

Dolgozatom első fejezetében rövid áttekintést nyújtok néhány, a versenyszabályozás témaköréhez szorosan kapcsolódó közgazdasági fogalomról. Ezen kívül az állam, versenyfolyamatokba történő beavatkozási lehetőségeit, és a versenyszabályozás történelmi gyökereit is bemutatom.

1.1. A mai modern piacok jellemzői

A piac a tényleges és a potenciális eladók és vevők, illetve azok cserekapcsolatainak rendszere, melynek legfőbb tényezői a kereslet, a kínálat, az ár és a jövedelem. A piaci kapcsolatokban azonban nemcsak az eladók és vevők kölcsönös viszonya, hanem az eladó és eladó, valamint vevő és vevő egymás közötti viszonya is igen lényeges.[1]

A piac alapvető mozgatórugója a piaci szereplők versenye. A versenyt döntő módon befolyásolja az, hogyan viszonyul egymáshoz a szereplők száma, mérete, hatalma, gazdasági súlya. Ennek megfelelően, a piac formáit az alapján ítélhetjük meg, hogy:

mennyien vannak az eladók és a vevők,

könnyű-e vagy nehéz a szereplőknek belépni a piacra,

illetve, képes-e egy-egy szereplő egyedül is befolyásolni az árakat.

A fentiekből következően, a piacnak, illetve a piaci versenynek két szélsőséges formáját különböztetjük meg, a tökéletes versenyt és a tiszta monopóliumot.

A piacon akkor lehet tökéletes verseny, ha a piaci résztvevők száma nagy, nagyon sok az eladó és nagyon sok a vevő, a szereplők árelfogadók (az ár, külső adottság), s e piacon szabad a be- és kilépés[2]. Minden egyéb esetben a piac és a verseny úgymond "nem tökéletes".

Monopolizált piac, vagy monopolpiac kifejezést használjuk, ha hiányoznak a tiszta verseny feltételei. Ilyenkor néhány nagyvállalat uralja a piacot (képesek befolyásolni az árakat és a termelési volumeneket, az üzletkötés feltételeit). Különleges esete a tiszta monopólium, amikor egyetlen eladója van a termékeknek az adott piacon. (A vevői oldalon kialakult monopolhelyzetet monopszóniának nevezzük (ilyenek például a közbeszerzések).) Egy piacra való bejutásnak a tökéletes verseny kivételével mindig vannak nehézségei, korlátjai. Ezek a legerősebben a monopolizált piacon jelentkeznek. A monopolpiac kialakulásához így több ok is vezethet. Például valamilyen gazdasági adottság (óriási méretű üzem), jogi feltétel (állami engedély), vagy műszaki ok (nem célszerű több vállalatot létesíteni).

A monopóliumokat alapvetően káros piaci formáknak tekinthetjük, hiszen a verseny korlátozásával jár, de a valóságban, akár hasznosak is lehetnek. A költségeik jóval a tökéletes verseny költségei alatt lehetnek, s nagy tőkekoncentrációjuk lehetővé teszi a kutatást, fejlesztést, ami szintén hasznos a társadalom számára.

A mai világban ritkán találkozhatunk az előzőekben bemutatott két szélsőséges formával, hiszen a mai modern piacok egyik legfontosabb jellemzője, hogy oligopol (többszereplős) jellegűek. Az oligopólium az a piaci forma, amikor néhány nagyobb, egymást ismerő, és egymáshoz alkalmazkodni képes termelő látja el a teljes piacot[3]. Tulajdonképpen átmeneti formát jelent a tiszta monopólium és a tiszta verseny között.

Az oligopol piacok szereplői között igen meghatározó a kölcsönös függőség[4], közöttük a verseny minimális. Hasonló piaci erejük, részesedésük miatt nem tudnak sem árat emelni, sem csökkenteni anélkül, hogy a többi versenytárs azonnal ne reagálna. Az árverseny terén így nem tudnak elszakadni egymástól. Ezért törekszenek arra, hogy minél jobban befolyásolják a piacot és ezzel együtt a fogyasztókat, elsődleges céljuk a profitmaximalizálás és a hosszú távú fennmaradás, melynek érdekében ármeghatározó magatartásra törekszenek. Ezért akár tevékenységeik összehangolására is készen állnak.

1.2. A verseny fogalma és funkciói

"A verseny gazdasági jelentősége elsősorban

abban áll, hogy olcsó és jó minőségű javak

előállítására készteti a gazdasági élet szereplőit."

(Stigler)

A fejlett vegyes gazdaságok három alappilléren nyugszanak: a magántulajdon dominanciáján, a személyes döntési szabadságon és a versenyen alapuló piacba helyezett bizalmon. Ennek a "hitnek" az az alapja, hogy a versenykörülmények között működő piacon biztosítható a legtökéletesebben a javak optimális allokációja, mellyel egyúttal maximális jólét is elérhető.[5]

Gazdasági verseny alatt két vagy több szereplő egymással szembeni előnyszerzésre irányuló, adott szabályok közt zajló, tevékenységét értjük. A versenynek gazdaságszervező ereje van. Egyrészt kiválasztási módszerként funkcionálva segít kideríteni, hogy a szűkösen rendelkezésre álló javak és erőforrások mellett, az adott feladat ellátására ki a legalkalmasabb, másrészt teljesítményösztönző eszköz is, a gazdasági és a társadalmi hatékonyság növelésének motorja. Ebből következően már világosan láthatjuk, hogy szerepe kiterjed az élet valamennyi területére, gazdasági funkciói tehát elválaszthatatlanok társadalmi funkcióitól.

A következőkben az egyes funkciók részletesen is bemutatásra kerülnek :

1. Jóléti funkció: a verseny lehetővé teszi, hogy az emberek a jövedelmük elköltésekor saját érdekeiket és lehetőségeiket mérlegelve választhassanak a versengő eladók kínálatából, így érve el a számukra lehetséges legnagyobb jólétet.
2. Elosztási (allokációs) funkció: a verseny befolyásoló, sőt kényszerítőerőt fejt ki abban, hogy a termelők a rendelkezésre álló erőforrásokat a fogyasztói keresletnek és igényeknek megfelelő áruk termelésébe és szolgáltatások nyújtásába fektessék.
3. Hatékonysági funkció: a verseny arra készteti a termelőket, hogy a javakat a leghatékonyabb módszerekkel és a lehető legalacsonyabb ráfordítással állítsák elő.
4. Társadalompolitikai funkció: a verseny révén kerülhető el az önkényre alkalmat adó hatalmi pozíciók kiépítése.
5. Fejlesztési funkció: a verseny nyomására a vállalatok kénytelenek a meglévő technikájukat folyamatosan továbbfejleszteni, és még hatékonyabb termelési és forgalmazási módszereket felkutatni.

A fentiek alapján szerintem mindannyiunk számára bizonyítást nyert, hogy a verseny, a piacgazdaság egyik alapértéke, nélkülözhetetlen, kikapcsolhatatlan eleme, amely védelmet igényel az állam részéről.

1.3. A versenyszabályozás létjogosultsága, avagy az állam beavatkozási lehetőségei a verenyfolyamatokba

Az üzleti vállalkozások természetes létformája a versengés, az a törekvés, hogy minél több fogyasztó forduljon feléjük igényeivel, szükségleteivel. A verseny ugyanakkor a piac szereplői számára megmérettetést is jelent, mivel a piacon folyamatosan új versenyzők jelennek meg, ezért a pozíciókért és azok megtartásáért még a legjobb helyzetben levő vállalatoknak is minden pillanatban harcolniuk kell. A versenynek ezen kívül van még egy kellemetlen jellemzője, mégpedig az, hogy győztesekre és vesztesekre osztja a szereplőket. Ebből következően állandó a kísértés a verseny elkerülésére, s e késztetés annál nagyobb, minél jobb egy vállalkozás pozíciója. Ha egy vállalkozás a monopolhelyzethez közelít, egyre inkább érdeke a verseny korlátozása, és erre egyre inkább lehetősége is nyílik. A verseny csorbulása és korlátozása azonban hátrányos lehet nem csak a versenytársak, hanem a társadalom egésze számára is. Az ugyanis, ha egy vállalkozás többletteljesítmények nélkül jut előnyökhöz, nyílván nem lehet tisztességes.

Így az államra hárul az a feladat, hogy fellépjen a verseny korlátozásának negatív formáival szemben, és a cégeket versenykörülmények közé kényszerítse. Erre az állami versenypolitika és az azt szolgáló eszközrendszer, a versenyszabályozás hivatott.

Az állam, a versenyfolyamatokba többféleképpen is beavatkozhat :

1. Ha a piacon a versenyfunkciók megfelelően érvényesülnek, a kormányzat semmiféle rendkívüli versenyszabályt nem ír elő. Ilyenkor a laissez faire elv érvényesül: "Hagyd, hogy menjen minden a maga útján!"
2. A másik lehetséges kormányzati politika az úgynevezett trösztellenes[9] (antitröszt) szabályozás. Ezt versenytörvényben rögzítik, és a szabályok betartására önálló intézmény (hazánkban a Gazdasági Versenyhivatal) ügyel.
3. A gazdaságban vannak olyan piaci szegmensek, amelyekben a természetes monopólium tud a leghatékonyabban működni (például a postai szolgáltatás, vasút). Ilyen esetben az államra hárul az a feladat, hogy olyan működési feltételeket biztosítson, amelyek a lehető legjobban megközelítik a versenyszférabelieket (például az ártörvény).
4. A versenypolitika következő eleme az "egyéb területek" szabályozása. Ez alatt a piaci működés általános szabályozását, és az azokhoz tartozó intézményeket kell érteni (például környezetvédelmi, műszaki előírások). De ide tartozik az állam közvetett befolyása is, például kedvezmények nyújtása, büntető és fogyasztási adók kivetése által.
5. S végül az állam közvetlenül is befolyásolhatja a piaci versenyt, például az állami szektor működtetésével, állami vállalatok alapításával. Ez azonban nem járhat a verseny korlátozásával.

Az állam szerepvállalásával kapcsolatban felmerülhet bennünk néhány kérdés:

Eltűnne-e a gazdasági verseny, ha a kormányzat nem segítene azt aktív politikával megőrizni? Avagy a verseny még a kormányzat szorgos, versenyt korlátozó erőfeszítései ellenére is képes fennmaradni?

A versenyt segíti-e elő a kormányzat, ha megakadályozza, hogy a nagyobb, és esetleg gátlástalanabb, de ugyanakkor termelékenyebb és hatékonyabb vállalatok kiüssenek más vállalatokat az üzleti életből? Vagy a versenytársak védelme éppen a verseny visszaszorítását jelenti?

S végül, a versenyszabályozás a versenyzőket, vagy magát a versenyt védi?

A fenti három kérdéscsoportra a legegyszerűbb válasz talán annyi lenne, hogy "is-is", és véleményem szerint nem is szükséges részletesen kifejteni, hiszen a kérdésekben egyúttal a válaszok is megtalálhatók. Ezen kívül azt is könnyen beláthatjuk, hogy bármelyik válasz mögé felsorakoztathatunk számtalan érvet és ellenérvet egyaránt.

1.4. Egy kis történelem .

A versenyszabályozás gyökerei az Egyesült Államokba nyúlnak vissza. Az USA, mint a világ egyik vezető gazdasága, már az 1800-as évek végén fellépett a szabad verseny védelme érdekében. Ez azt jelentette, hogy olyan törvényi szabályozást igyekezett magvalósítani, amely tiltotta azokat a magatartásformákat, amelyek a verseny ellen hatnak. A másik szempont az volt, hogy ne jöhessenek létre olyan piaci szerkezet típusok (például monopóliumok), amelyek szintén gátolhatnák a szabad versenyt.

Az Egyesült Államok versenytörvényeinek (trösztellenes törvények) alapjai az 1890-ben elfogadott Sherman-féle törvénybe (Sherman Act ) vannak lefektetve. Ez volt ugyanis az első olyan törvény, amely megtiltotta a vállalatok közötti kartell jellegű megállapodásokat és a monopolhelyzetek kialakítását.

Ezt a törvényt, az 1914-ben elfogadott Clayton Act pontosította, amely már a vásárlók közötti árdiszkriminációt, az árukapcsolást, a verseny csökkenését eredményező vállalatfelvásárlásokat, valamint az egymással versengő nagy részvénytársaságok igazgatótanácsai közötti személyi összefonódásokat is megtiltotta.

1914-ben létrehozták a Szövetségi Kereskedelmi Bizottságot (Federal Trade Commission) is, melynek fő feladata a törvények betartatása lett. Azzal hatalmazták fel, hogy a "tisztességtelen" gyakorlatok széles körének betiltásával segítse elő a versenyt. A bizottságnak jogában áll a cégek ellen eljárásokat indítani, működésüket betiltani, illetve a ver 636h72g senyellenes tevékenységek megszüntetésére felszólításokat kiadni.

A következő törvény a Celler-Kefauver Act volt 1950-ben, amely a Clayton Act hiányosságait hivatott pótolni. A Clayton-féle törvény ugyanis a vagyontárgyak megvételével történő fúziókat még nem szabályozta, csak a részvények megszerzésével létrejövőket.

Kartellellenes törvények azonban ez idő alatt nem csak a tengerentúlon születtek, hanem az európai kontinensen is. Ilyen volt például Németországban, az 1923-ban elfogadott, gazdasági hatalommal való visszaélésről szól törvény.

Hazánkban, kartellellenes törvényi szabályok, már az 1923-as kereskedelmi törvényben is találhatók, melyek többek között a saját áruk "feldicsérését", és a vevők, valamint a pénzmegtakarítók becsapását tiltották. Ezt követően, versenyszabályozási kérdésekkel, a kartellmegállapodásokat megtiltó 1931. évi XX. törvénycikk foglalkozott.

A rendszerváltó országok között egyébként hazánkban született elsőként átfogó versenytörvény (A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény), mely létrehozta a Gazdasági Versenyhivatalt is. Ez a törvény 1996-ban módosításra került. Ekkor született meg a ma is hatályos, A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló - azóta több ízben módosított - 1996. évi LVII. törvény. A következő fejezetben ez kerül részletesen bemutatásra.

2. A Versenytörvény és a tisztességtelen piaci magatartás "példatára"

" A jogi korlátok a gyengébbeket védik az erősebbekkel szemben,

mert a versenyben alulmaradók megélhetési forrásukat vesztik el."

(Milton Friedman)

Szakdolgozatom második fejezetében mutatom be a magyar versenyjogi szabályozás törvényi hátterét, azaz a Versenytörvényt. Ezen belül is, kiemelt szerepet tulajdonítva és részletesebben bemutatva a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmait, hiszen ez az a terület mellyel magánszemélyként és fogyasztóként akár mi is gyakran találkozhatunk és kapcsolatba kerülhetünk. S mivel jogsértő példa sajnos mindenre van - itthon és külföldön egyaránt - így esettanulmányok ismertetésével teszem egyszerűbbé a szabályok megértését.

Hazánkban A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló, többször módosított 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) szabályozza a gazdasági versennyel kapcsolatos eseteket. Foglalkozik mind az általános üzleti tisztességtelenséggel, mind a versennyel összefüggő fogyasztóvédelmi, mind a versenykorlátozásokkal kapcsolatos (antitröszt) kérdésekkel. A főbb érintett témák a tisztességtelen piaci magatartás, a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, a versenyt korlátozó megállapodások (vertikális illetve horizontális), a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, és a fúziókontroll. Ugyancsak a Versenytörvény foglalkozik a versenyjog érvényesítésének intézményi kereteivel, így a Gazdasági Versenyhivatallal (GVH) és annak feladataival valamint eljárásaival. Fontos kiemelni, hogy a tisztességtelen verseny témakörét ugyan a Versenytörvény tárgyalja, de az nem a GVH, hanem a bíróságok hatáskörébe tartozik.[13]

2.1. A Versenytörvény alapvető szabályai

2.1.1. A törvény hatálya

Személyi hatály: A Versenytörvény - mely 1997. január 1.-én lépett hatályba - általánosan megfogalmazva a vállalkozásokra terjed ki. Ez alatt négy személykört kell értenünk:

Természetes személyként bárki a versenyjogi szabályozás alanyává válhat, ha olyan tevékenységet vagy magatartást folytat, ami a törvény tárgyi hatálya (erről később bővebben) alá tartozik. Természetes személyként így elsősorban kereskedők, termelőtevékenységet folytató személyek, vagy például ügyvédek kerülhetnek kapcsolatba a versenyjoggal.

A törvény azonban döntően a jogi személyeket érinti. A Polgári Törvénykönyv alapján a jogi személyek közé az államot, az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi szervezeteket és az egyesületeket sorolhatjuk. Ezen kategóriákon belül a szakdolgozat témája szempontjából a jogi személyiséggel rendelékező gazdasági társaságok kiemelése a legfontosabb. E körbe a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság tartozik. Ezen kívül jogi személyiséggel rendelkeznek bizonyos non-profit szervezetek is, mint például a közhasznú társaságok vagy alapítványok.

A jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok közé a közkereseti társaság és a betéti társaság sorolható.

Végül a Versenytörvény személyi hatálya alá tartoznak a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei is.

Fontos megemlíteni, hogy a Tpvt. egyes fejezetei nem vonatkoznak valamennyi vállalkozásra, mivel azok további személyi rendelkezéseket tartalmazhatnak és így bővíthetik, vagy épp szűkíthetik a személyi hatály alá tartozók körét (például hírnévsértés, vagy jellegbitorlás esetén a Versenytörvény személyi hatálya csak a versenytársakra terjed ki).

Tárgyi hatály: Hatályos versenyjogunk a vállalkozások piaci magatartására terjed ki. Piaci magatartás (versenycselekmény) alatt a nyereség-, illetve vagyonszerzésre irányuló tevékenységek mellett olyan tevékenységeket is értünk melyek kifejtésére nem ellenérték fejében kerül sor (például a társaságokra vonatkozó adatok gyűjtése, csoportosítása és rendelkezésre bocsátása - nyereségszerzési célzat nélkül is - piaci magatartás).

Területi hatály: A Versenytörvény területi hatályát tekintve kettős. Egyrészt minden olyan versenyt érintő magatartásra vonatkozik, amely a Magyar Köztársaság területén valósult meg, függetlenül attól, hogy belföldi vagy külföldi személy tanúsította-e azt. Másrészt a tisztességtelen verseny és a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tiltó szabályok kivételével a törvény alkalmazható a Magyarországon kívüli, külföldi magatartásokra is, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesül.

Időbeli hatály: A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény időbeli hatályának kezdete 1997. január 1. napja volt.

Lényeges kiemelni, hogy a törvény alkalmazhatóságának feltétele, hogy a személyi, tárgyi, területi és az időbeli hatály egyidejűleg álljon fenn.

2.1.2. A tisztességtelen verseny tilalma

Versenytörvényünk második fejezete mutatja be részletesen a tisztességtelen piaci verseny tilalmait. Azt, hogy milyen magatartás minősül tisztességtelennek, maga a jogszabály nem határozza meg mivel a tisztesség alapvetően erkölcsi kategória, és mint ilyet, nehéz lenne pontosan definiálni. Annak megítélésében, hogy egy magatartás tisztességes-e, vagy sem, elsősorban a társadalmi elvárások, a gazdasági életben kialakult szokások a meghatározók. A törvény maga olyan gazdasági tevékenységeket és piaci magatartásokat minősít tisztességtelennek, amelyek sértik, vagy veszélyeztetik a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit, vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközik.

2.1.2.1. Hírnévrontás

3.§ "Tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni."

A jó hírnévnek számos összetevője van. Beletartozik például a vállalkozó termelési-szolgáltatási színvonala, termékeinek minősége, megbízhatósága, az a körülmény, hogy kötelezettségeit határidőre teljesíti, vagy, hogy rendelkezik a szükséges eszközökkel, szakképzett munkaerővel stb..

Hitelképesség alatt a Versenytörvény szempontjából nem csak a financiális hitelképességet - például azt, hogy egy vállalkozás kölcsön iránti kérelmét nem utasították vissza - kell érteni, hanem az adott vállalkozás pénzügyi helyzetének rendezettségét, pénzügyi megbízhatóságát is.

Hírnévrontást csak az adott gazdasági szereplő versenytársa követhet el, így például egy újságíró, aki beszámol, vagy tudósít egy vállalkozásról, nem követ el versenyjogi jogsértést, hiszen annak nem versenytársa.

A következő eset még 2004. januárjában történt, az utóbbi években, a híradásokban oly sokat emlegetett Jukosz, orosz olajtársasággal:

1. Esettanulmány

Hírnévrontás miatt perel a Jukosz[16]

Üzleti hírnevének védelmében a Jukosz orosz olajcég keresetet nyújtott be a moszkvai választott bíróságon az adóminisztérium és annak helyettes vezetője ellen.

Az adóügyi tárca vezetősége azzal vádolta meg a Jukoszt, hogy 1998. és 2003. között több mint 150 milliárd rubellel kevesebb adót fizetett a kelleténél.

A Jukosznak még 2003. decemberében megküldték az orosz hatóságok az ügy vizsgálati jelentését, melyben közvetlenül törvénysértéssel vádolták a céget. A Jukosz szerint a jelentés tartalmát előre kiszivárogtatták a sajtónak, melynek következtében jócskán csökkent részvényeinek árfolyama. Az olajcég levélben tiltakozott a jelentés ellen a tárcánál, melyben azt is cáfolta, hogy törvénytelen sémákat használt volna adóterhei csökkentésére, és kilátásba helyezte: az adófizetéssel kapcsolatos bizonylatokat bíróság előtt védi meg.

2.1.2.2. Üzletititok-sértés

4.§ (1) "Tilos az üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni."

Az üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, védelemre méltó érték, mivel titoksértés következtében romolhat a titok jogosultjának gazdasági pozíciója, hátrányos helyzetbe kerülhet a piacon, de akár előfordulhat az a szélsőséges eset is, hogy teljesen "kidobott pénzzé" válik egy komoly befektetés, vagy egy K+F tevékenység. Az üzleti titok megjelenési formáját tekintve lehet tény, információ, megoldás (például eljárások vagy termelési, kereskedelmi módszerek, amelyek gyakran írott formában is rögzítettek, műszaki dokumentáció, receptúra, stb. formájában) vagy adat, amelyek vonatkozhatnak például a gazdasági tevékenységet folytató termelési vagy kereskedelmi tevékenységének feltételeire, pénzügyi helyzetére, vagy akár vevőkörére.

Az üzletititok-sértés megállapításának nem feltétele az, hogy versenytársi viszony álljon fenn a titok jogosultja és a jogsértő között, hiszen például nem ritka az olyan eset, amikor valaki azért szerzi meg az üzleti titkot, hogy annak birtokában kezdhesse meg tevékenységét.

Végül fontos megemlíteni, hogy az üzleti titoknak a jogosult hozzájárulása nélküli felhasználása, időkorlát nélkül törvénybe ütközik.

Gyakran fordul elő, hogy üzleti titkokat az adott vállalat volt munkatársai "szivárogtatnak ki". Lássunk erre egy 2001-ben történt amerikai esetet:

2. Esettanulmány    

Az üzleti titok és a dolgozó méhek[18]

Az Apple Computer a sajtó figyelmét kerülve megegyezett a titkos cégadatokat a világhálón közlő egykori munkatársával. A "dolgozó méhek" miatt soha nincsenek biztonságban a méregdrága információk!

Az Apple Computer szép csendben megegyezett azzal az egykori dolgozójával, aki állítólag "dolgozó méh" álnéven titkos cégadatokat ismertetett az Interneten. A "dolgozó méh", azaz a húsz év körüli Juan Gutierrez egyébként még 1999. októberében írta alá az Apple titoktartási nyilatkozatát. Ennek ellenére a szorgos "méhecske" a világháló segítségével, az Apple több, egyedi, és olcsónak nem igazán nevezhető termékéről (például az iBook-ról, a Power Mac G4-ről, a Pro Mouse-ról) közölt titkos, fejlesztésekre vonatkozó adatokat. Az Apple érthető módon nem fogadta túl nagy lelkesedéssel az adatok kiszivárgását. Az információk olyan ismert weboldalakra is felkerültek, mint például a Yahoo.

Gutierrez ügyvédje, a fiatalokra amúgy is jellemző túláradó lelkesedésnek nevezte ügyfele tettét, mondván, hogy ő csak egy okos Mac-rajongó, aki véletlenül eltalálta, hogy milyen irányban folynak az Apple fejlesztései.

2.1.2.3. Bojkott

5.§ "Tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza."

A bojkottfelhívás tilalma a piaci kapcsolatok rendjét, ezen belül a gazdálkodók befolyásolásmentes döntési szabadságát védi.

A bojkott mely a piaci kapcsolatok megzavarásának sajátos formája, három résztvevőt érint:

• bojkottáló, aki felhívást intéz egy másik személyhez,
• címzett, akihez a bojkottáló intézte a felhívását, és a
• bojkottált, aki a címzettel már a felhívás idején gazdasági kapcsolatban állt, vagy nem zárható ki, hogy vele a jövőben gazdasági kapcsolatot épít ki.

Fontos kiemelni, hogy ez a felhívás vagy ajánlkozás csak akkor ütközik a Versenytörvény előírásaiba, ha ez tisztességtelen módon történik. A szabad verseny ugyanis nem tiltja meg azt, ha valaki az üzleti tisztesség követelményeibe nem ütköző módon megkísérli annak elérését, hogy egy megrendelő harmadik személy helyett vele szerződjön.

A következőkben bemutatott rövid szemelvények elsősorban a bojkott fogalmának és esetleges negatív hatásainak megértését hivatottak segíteni:

3. Esettanulmány

Munkahelyek megszűnését okozhatja a muzulmán bojkott[19]

(2006. január 31.)

Több mint 11 ezer dán munkahely elvesztését okozhatja az a bojkott, amelyet muzulmán országokban alkalmaznak a dán árukkal szemben a muzulmán vallási érzéseket sértő Mohamed-karikatúrák miatt.

A dán Jyske Bank nyilvánosságra hozott elemzése szerint a muzulmán országokban alkalmazott kereskedelmi bojkott - egyévi időtartammal számolva - nyolcmilliárd dán koronás (1,1 milliárd eurós) exportkiesést okozhat, és több mint 11 ezer megszüntetésével járhat. Főleg az élelmiszerexport és az agrártermékek kivitele van veszélyben.

A dán áruk vásárlói bojkottjának gyors terjedése láttán az Arla dán élelmiszeripari konszern már be is zárta ideiglenes jelleggel az egyik nagy tejgazdaságát, bár ez még nem Dániában történt, hanem a dán konszern egy szaúd-arábiai vállalkozását érintette.

A dán miniszterelnök, Anders Fogh Rasmussen, kifejezte reményét, hogy az érintett újságok bocsánatkérése után az iszlám világ vezető személyiségei tartózkodni fognak a további bojkottfelhívásoktól.

Torinóban betiltották az olimpiai főszponzor Coca-Cola termékeit[20]

(2005. november 17.)

Bizarr szituáció alakult ki Torinóban, a téli olimpia helyszínén, a városi tanács ugyanis betiltotta a Coca-Cola termékeinek árusítását a nyilvános helyeken. Az ügy pikantériáját az adja, hogy az amerikai üdítőital-gyártó a játékok egyik főszponzora.

A bojkottra felhívó javaslatot a testület két tagja nyújtotta be arra hivatkozva, hogy tudomásuk szerint a tengerentúli vállalat egyik kolumbiai üzemében sértik az emberi jogokat. A Coca-Cola persze azonnal visszautasította a vádakat. Torino polgármestere, Sergio Chiamparino, hibásnak nevezte a tiltó határozatot, véleménye szerint nem gondolták át alaposan a döntés következményeit. S bár az eset nem lesz kihatással az ötkarikás játékokra, a jövőben azonban elképzelhető, hogy befolyásolhatják az esetleges olasz pályázatok sikerét.

Ismét leáll a Daewoo[21]

(2002. augusztus 28.)

Ismét leállt a termelés a harmadik legnagyobb dél-koreai autógyártónál, a Daewoo Motor Co.-nál. Ennek oka az, hogy a cég 191 beszállítója megállapodott: megszüntetik a cég kiszolgálását, mivel az, közel 715 millió dollárral tartozik nekik. A bojkott minden napja 2000 autóval csökkenti a Daewoo kibocsátását.

2.1.2.4. Tiltott utánzás (szolgai utánzás, jellegbitorlás, márkabitorlás)

6.§ "Tilos az árut a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni továbbá olyan nevet, megjelölést, vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni."

A jellegbitorlás fennállásának az a feltétele, hogy a felek versenytársak legyenek és az árut (szolgáltatást) a jogosult hozzájárulása nélkül állítsák elő, illetve hozzák forgalomba. Ezen kívül a versenytársnak, illetve árujának a magyar piacon már ismertnek kell lennie ahhoz, hogy a két előállítót, valamit, az utánzatot és az eredeti terméket összetévesszék.[22]

A jellegbitorlás elkövetési magatartásai kétféleképpen csoportosíthatók. Egyrészt aszerint, hogy milyen tevékenységek esnek tilalom alá, másrészt, abból a szempontból, hogy a magatartás mire irányul.

A jogsértést,

• előállítással,
• forgalomba hozatallal,
• reklámozással,
• névmegjelöléssel és
• árujelző

használatával lehet elkövetni. A jellegbitorlás akkor is megvalósul, ha a magatartás nem célzatos és nem eredményez a fogyasztók körében összetévesztést.

A tiltott utánzásnak két nagyobb csoportját különböztetjük meg aszerint, hogy mire vonatkozik az utánzás: magára az árura, vagy valamilyen elnevezésre.

Az áru utánzása megvalósulhat az áru

• külső megjelenésének (ez gyakori eset),
• csomagolásának (például jellegzetes csomagolás, speciális forma, színkombináció másolása),
• működésének, felépítésének másolásával, és
• megjelölés, vagy eredetmegjelölés alkalmazásával. (például ha az árut olyan jelöléssel hozzák forgalomba, amelyből belföldi áru esetén külföldi eredetre, külföldi esetén pedig belföldi eredetre lehet következtetni.)

Az elnevezéssel kapcsolatos jellegbitorlás megvalósulhat

• azáltal, hogy a másoló saját árujának ugyanazt a nevet adja, mint amilyen nevet az eredeti termelő választott árujának (ilyen esetek viszonylag ritkán fordulnak elő, hiszen elég nyilvánvaló lenne a jogsértés),
• azáltal is, ha önmagának választ a versenytárséra emlékeztető illetve összetévesztésre alkalmas nevet.[23]

Most pedig lássunk egy több évvel ezelőtti esetet a tiltott utánzás témakörével kapcsolatban:

4. Esettanulmány

Domestos kontra Dosia[24]

A Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult terméke jellegbitorlása miatt az Unilever.

A történet még 1998. március 23-án kezdődött, amikor feltűnt a magyar háztartási boltok polcain a Benckiser Kft. legújabb terméke, a Dosia tisztító és fertőtlenítőszer, amely komoly hasonlóságot mutatott az Unilever Magyarország Kft. ugyanilyen célra szánt, még 1993. márciusában megjelent Domestosával. Azonos forma, egyező, piros-zöld színkombináció, egyazon bemélyedések a flakonon. Az Unilever meggyőződött a szándékos másolásról, és hiába próbált meg tárgyalni versenytársával, először nem sikerült megegyezniük. Végül mégis megvalósult az egyezség, a Benckiser ígérte: megváltoztatja a Dosia színeit és külsejét. A megállapodás azonban felborult, merthogy a Benckiser regionális vezetői megvétózták. A Domestos tulajdonosa a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult, kérve, hogy tiltsa meg a termékének szolgai utánzását. A cég eljárást kezdeményezett tisztességtelen piaci tevékenység és termékük jellegzetes külsejének átvétele miatt, már csak azért is, mert a Domestos-design az Országos Szabadalmi Hivatalnál védettséget élvezett.

2.1.2.5. Versenytárgyalás, árverés, tőzsdei alku tisztasága

7.§ "Tilos a versenyeztetés - így különösen a versenytárgyalás, a pályáztatás -, az árverés, a tőzsdei ügyletek tisztaságát bármilyen módon megsérteni."

Hatályos Versenytörvényünk 7. paragrafusának egyik legfontosabb célja annak biztosítása, hogy bizonyos ügyletek a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt történjenek meg, egyrészt annak érdekében, hogy a piac résztvevői minél nagyobb számban szerezzenek tudomást ezen ügyletekről, másrészt azért, hogy a nyilvánosság önmagában is garanciát jelentsen arra, hogy a piac hatásai érvényesülhessenek.

A Versenytörvény fenti, 7. paragrafusába ütköző magatartásokat a pályázat kiírói, a kiértékelői és maguk a pályázók is elkövethetnek. Általánosan megfogalmazott példákkal bemutatva ezek a következők lehetnek:

• A versenytárgyalás, vagy pályázat kiírója például a feltételek megfogalmazásával képes befolyásolni a pályáztatás eredményét.
• A versenytárgyalások manipulálását jelentheti az is, ha a pályázati felhívást olyan időpontban teszik közzé, vagy olyan rövid határidőt szabnak ki annak benyújtására, hogy az érdemi felkészülés és ennek következtében a valódi verseny nem valósulhat meg.
• Jogsértőnek minősülnek az olyan esetek is amikor bizonyos érintetteket nem is tájékoztatnak az ajánlattétel lehetőségéről.
• Zártkörű versenytárgyalás esetén szintén jogsértés valósul meg, ha a pályázat kiírója úgy válogatja össze a meghívottakat, hogy a többiek alkalmatlansága miatt csak egyetlen pályázó nyerhesse azt meg.
• Tisztességtelenséghez vezet az is, ha olyan személy is részt vesz pályázóként, aki részt vett a kiírás megfogalmazásában, és így a feltételeket hamarabb megismerhette, mint versenytársai.
• A kiértékelő is elkövethet jogsértést, ha az általa preferált pályázó esetén bizonyos mellette szóló körülményeket felnagyít, míg más esetleg negatív körülmények jelentőségét csökkenti.
• Maguk a pályázók is tanúsíthatnak tisztességtelen magatartást, de ezek az esetek nem tisztességtelen versenynek, hanem kartellnek minősülnek.

A következő 2005. évi újságcikkrészlet a magyarországi versenyeztetés és pályáztatás helyzetéről ad képet:

5. Esettanulmány

Kartell, vesztegetés és szakszerűtlenség a hazai tendereken[26]

Az évi csaknem négyezer közbeszerzési eljárásnak csak 10 százaléka lehet szabályos. A vesztegetés, a kartellek, és a szakszerűtlenség is meghatározó.

Várday György közbeszerzési szakértő szerint a tenderek mintegy 10 százaléka lehet tiszta, a korrupció és a kartell a közbeszerzések több mint felében lehet jelen, a fennmaradó rész pedig szakszerűtlen. A szakértő úgy véli, hogy csak egy új generáció felnövésével, negyven-ötven év múlva érvényesülhetne Magyarországon a tiszta verseny. A szakértő nem tartja azt sem elképzelhetetlennek, hogy a következő években több, támogatást elnyert szervezettől is visszaveszik a dotációt.

A következő esettanulmány egy konkrét példát is bemutat, igaz az alábbi ügy kapcsán végül jogsértés megállapítására nem került sor:

6. Esettanulmány

Visszavonta jogorvoslati eljárását a Közbeszerzési Döntőbizottság[27]

A Gazdasági Versenyhivatal Közbeszerzések Tanácsába delegált egyik munkatársa 2005. március 1.-jén kezdeményezett hivatalból indítandó eljárást a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, mert feltételezni lehetett, hogy jogsértő az Educatio Kht. közbeszerzési eljárása.

Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. még 2005. február 4-én tette közzé az Európai Unió Hivatalos lapjában a chip kártya alapú országos informatikai rendszer kialakítására, az alap és középfokú oktatási intézmények kártyaelfogadó infrastruktúrájának kiépítésére, valamint kb. 600 000 darab chip kártya és 2,5 millió igazolvány legyártására kiírt gyorsított tárgyalásos részvételi felhívását.

A GVH munkatársa beadványában azt hangsúlyozta, hogy a gyorsított eljárás feltételei között nem biztosítható a potenciális ajánlattevők piachoz jutásának esélyegyenlősége, és a pályázatban megjelölt rövid idő alatt nem lehetséges szakmailag megalapozott ajánlatot készíteni. S bár a közbeszerzési eljárás rendkívüli sürgőssége indokolhatja a gyorsított eljárást, az azonban nem eredhet az ajánlattevő késlelkedéséből.

Mivel az ajánlatkérő időközben a szerződés megkötésére képtelenné vált, és ez okból a közbeszerzési eljárást eredménytelenné nyilvánította, a GVH munkatársa elállt az eljárás további folytatásától.

2.1.3. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma

Nemzetközi összehasonlításban kuriózumnak számít, hogy a magyar Versenytörvény önálló fejezetben (A Tpvt. III. fejezete), közvetlenül fogyasztóvédelmi célzatú versenyjogi normáknak is helyet ad. Ezzel kapcsolatban lényeges, hogy az általános fogyasztóvédelmi szabályoktól eltérően a versenyszabályozás szempontjából a versenyt torzító tisztességtelen befolyásolás vagy megtévesztés ítélendő el. A versenyt nem torzító, de egyébként megtévesztő magatartások elleni fellépés a kifejezetten fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezetek és jogszabályok feladata Magyarországon.

Fontos kiemelni azt is, hogy a III. fejezetben szereplő tilalmak csak a Magyar Köztársaság területén elkövetett jogsértő versenymagatartásokra alkalmazhatóak.

A versenyjogi fogyasztóvédelem normái a Tpvt. leggyakrabban alkalmazott szabályai. A Gazdasági Versenyhivatalban folyó versenyfelügyeleti eljárások legnagyobb hányadát évek óta a fogyasztó megtévesztésével, illetve a fogyasztó döntési szabadságának tisztességtelen korlátozásával kapcsolatos magatartások kivizsgálása teszi ki. Ezen ügyekkel kapcsolatban megfigyelhető, hogy évről évre visszatérően ugyanazokon a területeken mutatkoznak problémák. Ezek a tipikus területek a következők:

• Banki, pénzintézeti tevékenység: A pénzügyi szolgáltatások piacán a fogyasztói kiszolgáltatottság létező probléma, annak ellenére, hogy a jogszabályok az átlagosnál is szigorúbb és részletesebb feltételeket írnak elő az e tevékenységet folytató vállalkozások reklámjaira, a fogyasztók tájékoztatásának szabályaira. A leggyakoribb problémát az jelenti, hogy a nehéz érthetőség és áttekinthetőség miatt az ügyfelek csak az aláírás után tanulmányozzák át alaposabban a szerződéseket. Az ilyen esetekben ezért általában nem is mutatható ki a szolgáltató Versenytörvénybe ütköző magatartása. Megtévesztő magatartások inkább a hozamok és a kamatok nagyságával, vagy például a meghirdetett feltételekkel kapcsolatban fordulnak elő.
• A médiafogyasztók számával kapcsolatos megtévesztés: Újságokkal, vagy például hirdetési lapokkal kapcsolatban gyakori eset, hogy elterjedtségükre, példányszámukra vonatkozóan, versenytársaikhoz viszonyítva túlzó állításokat közölnek, azért, hogy a reklámozni szándékozók őket válasszák. Ezen kívül gyakori a különböző televízió-csatornák nézettségével, vagy rádióadók hallgatottsági mutatójával kapcsolatos megtévesztések is.
• Ingatlanközvetítés, címközvetítés: A hirdetések útján lakást keresők közül sokan áldoznak arra, hogy a lakáskínálatról, keresletről az igényeiknek megfelelően válogatott információt kapjanak. Problémát az jelenthet, hogy ez a szolgáltatás sokszor megbízhatatlan és jellemzően ellenőrizetlen adatokat adnak el a lakást keresőknek.
• Könyvkiadás: Szintén gyakran fordulnak elő olyan esetek amikor egyes kiadók népszerű külföldi szerzők korábban már kiadott műveit újra megjelentetik más címen, sokszor úgy, hogy még a fordítás is teljesen ugyanaz.
• Telekommunikáció: Napjainkban szinte mindenki tudna említeni olyan esetet, melyben mobiltelefon-szolgáltatók reklámakcióiban elhangzott túlzó, pontatlan állítások, ígéretek miatt állapított meg jogsértést a Gazdasági Versenyhivatal.
• Oktatás: Piaci alapon működő oktatási, képzési tevékenységet végző vállalkozásokkal szemben az utóbbi években több eljárás is folyt. Sok közülük megfelelő feljogosítás és akkreditáció nélkül is olyan látszatot keltett hirdetéseiben, mintha elismert oktatást tudna garantálni.
• Egészségügyi, gyógyhatású termékek forgalmazása: A fogyasztók szakismeretének hiányát kihasználva sok egészségügyi szolgáltatást nyújtó, illetve gyógyászati termékeket forgalmazó vállalkozás alkalmaz túlzásokat tartalmazó tájékoztatásokat.
• Csomagküldő kereskedelem: Szintén gyakran fordul elő, hogy egyes csomagküldő cégek, a kínált árut a valóságosnál jobb minőségűnek, értékesebbnek tüntetik fel és látszólag nagy értékű ajándékokkal, nyereményekkel hitegetik a fogyasztókat, ha azok tőlük rendelnek.
• Akciók, engedmények: Feltűnően sok visszásság tapasztalható a kereskedelmi vállalkozások időszakos akciói során is. Gyakori jogsértés, hogy nem pontos a leértékelt termékek körének megjelölése, az időtartam meghatározása, a nyereményjátékok feltételei, sok esetben előfordul, hogy már az első nap kifogy, vagy akár nem is kapható az akciós termék.
• Túlzások a reklámozásban: Sok vállalkozás használ értékesítési tevékenysége során terméke jellemzésére megtévesztő, illetve alaptalan felsőfokú jelzőket.

2.1.3.1. A fogyasztó fogalma

A Versenytörvényen kívül a Reklámtörvény, a Polgári Törvénykönyv, és a Fogyasztóvédelmi törvény határozza meg a fogyasztó fogalmát. Mindegyik törvény a saját jellemző szabályozási területe szempontjából közelít a fogyasztó fogalmához.

A Reklámtörvény azt tekinti fogyasztónak, aki felé a reklám irányul.

A Polgári Törvénykönyv alapján csak az tekinthető fogyasztónak, aki szerződést köt, azaz aki szerződéses jogviszonyban áll.

A Fogyasztóvédelmi törvény szerint mindenki fogyasztó, aki árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá az, aki áruval, szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.

Az utóbbi két definíció ezen kívül rögzíti, hogy a fogyasztó természetes személy, és gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül jár el. A Versenytörvény által megfogalmazott fogyasztó-definíció esetén hiányzik ez a fenti kritérium, így tehát a megrendelőt, a vevőt, a felhasználót akkor is fogyasztónak tekinti, ha a terméket vagy a szolgáltatást gazdasági tevékenységéhez, üzleti célból veszi meg, veszi igénybe, építi be, dolgozza fel, esetleg változatlan formában tovább értékesíti. Versenyjogi szempontból tehát a természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok is fogyasztónak minősülhetnek.

A fogyasztók sem felkészültségre, sem tudásra, sem gondosságukra nézve nem egyformák, ezért a versenyjogi joggyakorlat egy úgynevezett "jogiasított fogyasztó fogalmat" alkalmaz a különböző esetek elbírálásakor. Az ilyen fogyasztó jellemzője, hogy átlagos személy, aki sem nem gondosabb, sem nem felületesebb, mint az átlag, valamint képes a számára nyújtott információk alapján racionálisan és önállóan dönteni. Ebből tehát az következik, hogy nem részesül versenyjogi védelemben az a fogyasztó, aki nem tanúsít legalább átlagos szintű gondosságot.

Ezen kívül lényeges kiemelni, hogy a magyar versenyjogi gyakorlat - számtalan esettel bizonyítva - eltérően veszi figyelembe a nagyobb szakértelmű fogyasztókat, akik számára a laikus fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatás nem feltétlenül minősül megtévesztőnek, valamint a helyzetüknél fogva hiszékenyebb beteg és kiszolgáltatott embereket.

2.1.3.2. Áruval kapcsolatos megtévesztés

8.§ (2) a) ". ha az áru ára, lényeges tulajdonságai tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak."

A gazdasági életben az áru árával kapcsolatos megtévesztések sajnos igen gyakran fordulnak elő, hiszen az ár az a körülmény, amely a fogyasztók döntését, választását a leginkább meghatározza. Ez az a tényező, amelyet a vállalkozások közvetlenül tudnak befolyásolni annak érdekében, hogy megszerezhessék versenytársaik fogyasztóit. Az ár fogalma[29] alatt a versenyszabályozás szempontjából mindenfajta ellenértéket értenünk kell, így például a különböző díjakat, a béreket, és a kamatokat is. Az árral kapcsolatos megtévesztések jellemzően úgy fordulnak elő, hogy az adott vállalkozás a ténylegesen alkalmazott áraknál alacsonyabb árakat tesz közzé (például áruházi katalógusokban). De tipikus megtévesztésre alkalmas magatartásnak számíthat az is, amikor a hitelt a fogyasztó számára lényegesen terhesebbé tevő költségeket "homályban tartják".

A következőhöz hasonló eset szerintem sokunk számára ismerős lehet:

7. Esettanulmány

Akciós újság miatt bírságolta az Auchant a GVH[30]

A fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított az Auchan Magyarország Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., amikor nagy példányszámban, kéthetente megjelenő akciós újságában nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta a vásárlókat - állapította meg 2005. június 21-én a GVH. A Versenytanács ezért 4 millió forint bírság megfizetésére kötelezte a vállalkozást.

Az Auchan-nak több "bűne" is volt. Először is a 2004. december 28. és 2005. január 13. közötti időszakra vonatkozó reklámújságában egyes akciós termékek esetében, az árkedvezmény mértékének bemutatására, nem az áru akciót megelőzően alkalmazott árát tüntette fel, illetve öt áruházában egyes akciós termékeket a reklámújságban szereplő árnál magasabb áron értékesített. Másodszor a 2005. január végi újságában azt állította, hogy a "legolcsóbb" felirattal megjelölt termékeket ő árusítja a legalacsonyabb áron, miközben ezen ígérete teljesítését nem tudta garantálni, valamint egyik áruházában az egyik akciós terméket nem a meghirdetett áron, hanem annál drágábban árusította. S végül 2005. február elejére vonatkozó akciós újságában nem a valóságnak megfelelő tájékoztatást adta az akcióban résztvevő egyik termékről.

Az árakon kívül az áru lényeges tulajdonságaival kapcsolatos megtévesztések is jogsértőnek minősülhetnek. Ezek tipikus esetei a következők:

• Az áru összetételével kapcsolatos megtévesztés (például bioterméknek tüntetik fel a valóságban tartósítószert, vagy élelmiszer-színezéket tartalmazó termékeket).
• Megtévesztés az áru használatával kapcsolatban (például ha valótlanul azt állítják, hogy az áru használata a jövőben kötelező lesz).
• Megtévesztés az áru egészségre gyakorolt hatása tekintetében (gyakran fordul elő, hogy egyes gyártók az általuk termelt áruk egészségre gyakorolt pozitív hatását eltúlozzák, vagy például betegséget megelőző, gyógyító hatást tulajdonítanak nekik).
• Az áruk környezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatos megtévesztés (ha például környezetbarát terméknek tűntetnek fel a valóságban esetleg akár súlyos környezetkárosodást okozó terméket).
• Megtévesztés az áru eredete, származási helye szempontjából (például ha egy ismert és híres földrajzi területről származó jellegzetes terméknek tüntetnek fel valójában máshol előállított terméket).
• Megtévesztés az áru beszerzési forrása illetve annak módja tekintetében (például egy műkereskedő azt állítja, valótlanul, hogy egy adott műtárgy, egy híres embertől származik).

Az előbbiekben bemutatott, áruk lényeges tulajdonságaival kapcsolatos megtévesztésekre, sajnos, nem nehéz esetet találni. A következő példa egy, a megtévesztés több formáját is magában foglaló 2006. évi ügy:

8. Esettanulmány

Egy illúzióval kevesebb a gyógyító Colgate pasztáról[32]

A Gazdasági Versenyhivatal 257 millió forintra bírságolta 2006. február 2.-án a fogkrémeket forgalmazó Colgate-Palmolive Magyarország Kft.-t a cég, fogyasztókat többszörösen megtévesztő televíziós reklámkampánya miatt.

Az elmarasztalt társaság ugyanis 2004-2005 során, széles körben sugárzott reklámjaiban a Colgate Total fogkrémjeiről azt állította, hogy valamennyi más terméknél hatásosabbak.

A Versenytanács álláspontja szerint a teljes fogorvosi szakma véleményének sugallása, mint például: "Colgate Total. A fogorvosok választása.", vagy más tudományosan nem megalapozott, elsőbbségi állítások - "Nincs még egy olyan fogkrém, amely jobb védelmet nyújtana." -  illetve terápiás hatásra való hivatkozás alkalmazása - "Szinte hihetetlen, de pár hónap múlva nem csak fehérebbek de egészségesebbek is lettek a fogaim." - alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére.

Az eset pikantériája - az első állítás kapcsán - hogy a cég saját maga által készített felmérése szerint is a fogorvosok csak kb. 1/6-a ajánlja a Colgate Total fogkrémet pácienseinek.

Az utolsó állítással kapcsolatban azzal indokolta a Versenytanács a jogsértést, hogy a fogkrém használatától nem lesznek egészségesebbek a fogak, mivel például a meglévő szuvasodás nem múlhat el, sőt még csak nem is csökkenhet.

A bírság mértékének megszabásakor a GVH mérlegelte a vállalat reklámkampányára fordított sugárzási költségeit, illetve, hogy a reklám mennyire volt piactorzító hatással a versenytársak kárára. A Versenytanács ezen kívül figyelembe vette azt is, hogy a cég piacvezető, és a terméke bizalmi jellegű.

Mivel a társaság vitatja a GVH döntését, további fejlemények is várhatók az ügy kapcsán.

2.1.3.3. Megtévesztő árujelző alkalmazása

8.§ (2) a) ". ha az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak."

Az árujelzők a fogyasztó számára az áruk felismerhetőségét biztosítják, ezért a velük való visszaélés gyakran kelthet a vevőkben valótlan és hamis benyomásokat. Az árujelzők közül legnagyobb gyakorlati jelentőséggel a védjegy rendelkezik. Jellemzően azok a termelők és szolgáltatók alkalmazzák, akik az átlagosnál jobb minőséget garantálnak.

Nem egy esettel találkozhattunk már az utóbbi években, jellemzően ásványvíz forgalmazó cégekkel kapcsolatban, melyek a Tpvt. fenti szabályába ütköztek:

9. Esettanulmány

"Vízdíj", avagy megtévesztette vevőit a díjnyertes ásványvízcég[33]

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a fogyasztók megtévesztése miatt bírságolta 1 millió forintra a Szentkirályi Ásványvíz Kft.-t.

A Szentkirályi Ásványvíz a 2004-es párizsi Aqua Expo-n a legjobb külföldi szénsavmentes víznek járó 2004. évi "Eauscar díjat" nyerte el. Ezzel szemben az elmarasztalt cég az általa forgalmazott egyes szénsavas termékein is feltüntette az "Eauscar díjra" utaló jelzéseket. A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható volt az, hogy a szénsavas ásványvíz nem nyert díjat, ezért a Versenytanács azt vizsgálta ki, hogy ezek a címkék kelthették-e azt a hatást a fogyasztókban, hogy a széndioxiddal dúsított ásványvíz is díjat nyert. A GVH szerint az egyes szénsavas termékeken alkalmazott címkék összhatásukkal azt az üzenetet hordozták, hogy a fogyasztó által éppen megvett, szénsavas ásványvízként értékesített áru lett a világverseny győztese.

A Versenytanács a bírság kiszabása mellett arra is kötelezte a vállalkozást, hogy többé ne hozza forgalomba a jogsértő címkével ellátott termékeit.

2.1.3.4. Áruk tulajdonságainak elhallgatása (passzív megtévesztés)

8.§ (2) b). ha az áruk lényeges tulajdonságairól elhallgató magatartást tanúsítanak.

Nemcsak aktív módon, hamis tények állításával követhető el a fogyasztók megtévesztése, hanem úgy is, hogy az árut forgalomba hozó az áru lényeges tulajdonságait vagy hiányosságait elhallgatja (elhallgatja például, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak vagy esetleg annak felhasználása csak a szokásostól lényegesen eltérő feltételek mellett valósítható meg ). Ilyen esetek leggyakrabban mobiltelefon-szolgáltatók, és bankok reklámjaiban szereplő percdíjakkal, lebeszélhető összegekkel, elérhető kamatokkal kapcsolatban fordulnak elő. Az utóbbi esetet mutatja be a következő 2005. júniusi példa:

10. Esettanulmány

Bankot marasztalt el a Gazdasági Versenyhivatal[35]

A fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. a "K&H megtakarítási betétszámla" elnevezésű termékének tájékoztatásaival kapcsolatban.

A Kereskedelmi és Hitelbank, internetes honlapján a K&H megtakarítási betétszámláról megjelent ismertetőjében nem adott tájékoztatást arról, hogy a számlán lévő összeg után járó kamat jelentősen csökken, ha a számla napi záróegyenlege nem éri el az 50 000 Ft-ot. Ezt a bank a 2005. január 10. és február 13. között megtartott akció kapcsán sugárzott televíziós reklámjaiban is elhallgatta, valamint arról sem tájékoztatott, hogy a reklámban hangsúlyozott mértékű kamat akkor érhető el, ha a számla terhére egy hónapban legfeljebb két tranzakció történik. A Versenytanács azt is megállapította, hogy a bank, egyes reklámjaiban nem megfelelően tájékoztatta a fogyasztókat arról, hogy az ígért szintű kamat csak 2005. február 28-ig szól, azt követően azonban csökken annak mértéke.

A jogsértés miatt, a GVH a bankot 10 millió forint bírság megfizetésére kötelezte, illetőleg az Interneten megjelenő tájékoztatásra vonatkozóan megtiltotta a jogellenes magatartás további folytatását.

2.1.3.5. A fogyasztói döntés befolyásolása

8.§ (2) c) ". ha az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak."

Hatályos Versenytörvényünk szerint nem csak az áruk lényeges tulajdonságaira vonatkozó megtévesztő állítások, hanem azok értékesítésével és forgalmazásával kapcsolatos valótlanságok is eredményezhetik a fogyasztók megtévesztését.

Forgalmazás alatt az áru vagy szolgáltatás más személyhez való eljuttatásával, igénybevételi lehetőségének megteremtésével kapcsolatos valamennyi teendőt értenünk kell a piackutatástól kezdve a teljesítésen át a szerződést követő szolgáltatásokig (például alkatrész utánpótlás biztosítása).

A fogyasztók döntéseinek befolyásolása számtalan módon megvalósulhat. Leggyakrabban,

• a forgalmazási mód,
• a fizetési feltételek,
• a kapcsolódó ajándékok,
• az engedmények,
• és a nyerési esély

tekintetében fordulnak elő a megtévesztések.

Különféle eladásösztönzők alkalmazásával sok cég próbálja megnyerni a fogyasztókat. Az egyes termékek árengedmény-akciói, valamint a különböző pontgyűjtő-akciók valóban nem tartoznak az áruk lényeges tulajdonságai közé, azok megtévesztésre alkalmas tájékoztatása mégis törvénybe ütköző, hiszen hátrányos helyzetbe hozhatja nem csak a versenytársakat, de fogyasztókat is. A következő 2005. szeptemberi példa is egy ilyen esetet mutat be:

11. Esettanulmány

5 milliós bírság a Pick Szeged Rt.-nek[37]

Nem tájékoztatta vásárlóit a Pick Szeged Rt. az általa bonyolított "Pick Hűségprogram" lényeges feltételeinek megváltoztatásáról.

A Pick Szeged Rt. 2003. júniusában indította el (egyébként 2005. december 31.-ig tartó) "Pick Hűségprogram" elnevezésű akcióját, amelyben bármely vásárló részt vehetett, ha a Pick termékek csomagolásán elhelyezett pontot érő matricákat a csomagolásról kivágta, összegyűjtötte és a megadott címre beküldte. Az összegyűjtött pontok különböző ajándéktárgyakra, illetve vásárlási utalványra voltak átválthatók. Az egyes tárgyak kapcsán pontosan meg volt határozva, hogy hány ponttal szerezhetők meg.

A "Pick Hűségprogram"-ban azonban 2005. január 1.-től jelentős változások következtek be. Míg 2004. végéig bárki bármilyen mértékű pontot beküldhetett, 2005. január 1.-től az évente egy fogyasztó által beküldhető pontok száma 7200 pontban került maximalizálásra. Ezen kívül az egyes megszerezhető ajándéktárgyak pontértéke is jelentősen emelkedett. A Pick Rt. azonban, ezen lényeges feltételek megváltozásáról nem tájékoztatta megfelelően egyes fogyasztói csoportjait, így azok nem szereztek tudomást a változásokról.

A Versenytanács ezért 5 millió forint bírság megfizetésére kötelezte a céget. A bírság összegének meghatározása során a Versenytanács figyelembe vette azt is, hogy a vállalkozással szemben 2004-ben két versenyfelügyeleti eljárás is indult, fogyasztók megtévesztése ("N'1" jelző használata) miatt.

2.1.3.6. Különösen előnyös vásárlás hamis látszatának keltése

8.§ (2) d) ". különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik."

Napjainkban az erősödő gazdasági verseny miatt egyre több vállalkozás alkalmaz kifejezetten agresszív eladási módszereket. Gyakran megesik, hogy az ilyen marketingmódszerek elterelik a fogyasztók figyelmét az áru lényeges tulajdonságairól és megnehezítik számukra az ésszerű és objektív döntést.

A különböző televíziós csatornákon nap mint nap találkozhatunk a következőhöz hasonló esettel:

12. Esettanulmány

Különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltette a TV Shop Kft.[38]

A TV Shop Kft.-t még 1999-ben bírságolta meg 500 000 Ft-ra a GVH, mert a Magyar Televízióban, valamint különböző kereskedelmi csatornáknál sugárzott ajánlatában, különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltette a "Forever Classic" elnevezésű CD gyűjtemény reklámozása során. A reklám szerint a CD kollekció értéke 35 000 Ft volt, de a fogyasztó "MOST CSAK" 15 900 Ft-ért vásárolhatta meg. A kérdéses reklámban ez az információ képi és hangi megjelenítésben is szerepelt és a 35 000 Ft át volt húzva. A GVH szerint ilyen formában a reklám alkalmas volt arra, hogy a leendő fogyasztók számára különösen előnyös vásárlás látszatát keltse, mivel így "MOST" fele összegért juthattak a CD gyűjteményhez.

A cég azzal próbált védekezni, hogy a reklámszöveget és képanyagát angol partnerétől vette át és fordította le, a 35 000 Ft-os értéket pedig úgy állapították meg, hogy a magyar piacon található hasonló témájú CD lemezek árait (kb. 2500 Ft) felszorozták a gyűjteményben található lemezek számával. A 35 000 Ft-ot pedig árként nem is alkalmazták, mivel a reklámban nem árról, hanem értékről volt szó, s így nem is téveszthette meg a fogyasztókat.

S bár a vizsgálat megindulása után a TV Shop Kft. változtatott a reklám megjelenésén, GVH mégis megállapította a jogsértést.

2.1.3.7. A fogyasztó választási szabadságának korlátozása

10.§ "Tilos a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása."

Érdekesség, hogy a fogyasztó választási szabadságának indokolatlan korlátozása nem került be az eredeti 1996-os törvényszövegbe, a fenti - tizedik - paragrafussal ugyanis egy évre rá, 1997-ben bővült a Tpvt.. Valójában a joggyakorlatban máig sem tisztult le igazán, hogy milyen magatartások sorolhatók a választási szabadság korlátozásának körébe, hiszen azok egyben szinte automatikusan a fogyasztók megtévesztését is jelentik. A legtipikusabb előfordulási területek a következők:

• A szolgáltató személyével kapcsolatban jelentkező korlátozás (például ha egy szolgáltató speciális jogokkal rendelkező vagy egyedüli szolgáltatónak állítja be magát).
• A termék más hasonló termékkel való összehasonlításának megnehezülése (akár egy különösen nagy árleszállítás meghirdetése is korlátozhatja a fogyasztó választási szabadságát, hiszen ilyenkor a vásárlók más lényeges szempontokat figyelmen kívül hagyva gyakran csak arra koncentrálnak, hogy például 60, 70 %-kal olcsóbban vásárolhatnak).
• Különböző nyereményjátékok (gyakori eset, hogy egyes vállalkozások kiválasztottságra utaló - "a címzett nyert" - szövegekkel megtévesztő információt adnak a nyerési esélyre vonatkozóan).
• Termék-összehasonlítás (megtévesztő hatású tájékoztatások alkalmazása).
• Az ellenértékkel kapcsolatos lényeges információ elhallgatása
• Gazdasági és társadalmi célú reklám összekapcsolásával új, bevezetésre váró termék piacának megteremtése

Összehasonlító reklámokkal nap mint nap találkozhatunk a média világában. S bár alkalmazásuk alapvetően nem ütközne törvénybe, feltéve, hogy bizonyíthatóan igaz állításokat közöl és nem korlátozza a fogyasztók választási szabadságát stb., a gyakorlatban, a legtöbb esetben mégis megállapítják a jogsértést. Ilyen ügy volt a következő, 2006. januári eset is:

13. Esettanulmány

Jogsértő volt az Unilever összehasonlító reklámja[40]

A fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított az Unilever Magyarország Kft. azzal, hogy reklámjaiban az általa gyártott Dove Intenzív krémnek a versenytárs Nivea kréménél jobb hidratáló és gyorsabb beszívódó képességet tulajdonított.

Az Unilever a Dove Intenzív krémet 2005. júliusában széleskörű reklámozási kampánnyal vezette be a piacra. A reklámozás vezérelve az volt, hogy a piacvezető Nivea krémhez képest fogalmazza meg az új termék jobb hidratáló tulajdonságát és gyorsabb beszívódását.

Azt nem vitatta a GVH, hogy a vállalkozásokat megilleti az a jog, hogy termékeik tulajdonságairól, ezen belül a versenyjogilag releváns lényeges tulajdonságokról piaci léptékben (például széleskörű reklámkampánnyal) tájékoztassák a fogyasztókat, az azonban már jogellenes, ha az áruk megítélését nehezítő üzleti módszereket alkalmaznak. Ekkor ugyanis a vásárlói kedvet tisztességtelenül keltik fel, s így - a versenytársak jogszerűtlen hátrányára - bekövetkezhet a fogyasztók elfordulása a versenytárs áruktól, ami végső soron kedvezőtlenül befolyásolja magát a versenyt is.

A GVH álláspontjának kialakításakor azt is figyelembe vette, hogy annak megállapítására, hogy egy krémnek milyen a hidratáló és beszívódó képessége, több vizsgálati módszer is létezik, így egyetlen vizsgálati eredmény által végképp nem lehet azt állítani, hogy az egyik termék jobb a másiknál.

A jogsértés csekély súlya miatt bírság kiszabására nem került sor, de a Versenytanács a kifogásolt magatartás további folytatását megtiltotta.

2.1.4. A gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalma (kartelljog)

A versenyjog következő nagy területének szabályozása, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalma a Tpvt. negyedik fejezetében kapott helyet. A kartelljog a független vállalkozások olyan versenykorlátozó hatású megállapodásai (kartell) ellen lép fel, amelyek révén a piac egyes szereplői igyekeznek kivonni magukat a piaci megmérettetés alól, és mesterséges körülményeket alakítanak ki pozíciójuk javítása érdekében.

A kartellel szemben jogszabályi fellépésre azért van szükség, mert annak résztvevői a versenyt korlátozva, annak egyes elemeit kiküszöbölve és azt egy általuk létrehozott feltételrendszerrel helyettesítve, a gazdaság alapintézményét és a fejlődés motorját torzítva illetve korlátozva magát a versenyt sérti. A kartelljog áttételesen védi a kartellből kiszorult versenytársak és valamennyi fogyasztó érdekét is, elsődleges célja azonban magának a versenynek a védelme. A kartelljog ezen kívül az állam piaci viszonyokba történő beavatkozásának egyik legfontosabb eszköze.

11.§ (1) "Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, (.), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre."

A Versenytörvény a kartellek általános tilalmát mondja ki, vagyis egyaránt tiltja a horizontális és vertikális kartelleket. Horizontális kartellről akkor beszélünk, ha a megállapodás vagy összehangolt magatartás versenytársak között jön létre. Vertikális kartellről van szó, ha a megállapodást a piaci rendszer különböző szintjein elhelyezkedő, a termelés-értékesítés láncolatának különböző fázisaiban működő vállalkozások (például termelők és kereskedők) kötik.

A felek szóbeli megállapodása vagy írásbeli szerződése a kartell alapesete. Az írásbeli szerződéssel keletkező kartell viszonylag ritka, hiszen az egyértelmű bizonyítékot jelentene a résztvevők ellen. Előfordulásuk főként a vertikális megállapodásokhoz kötődik, azon belül is jellemzően a továbbeladási ár meghatározása kapcsán figyelhető meg.

Kartell valósul meg akkor is, ha a résztvevők egymásra tekintettel azonos piaci magatartást tanúsítanak, azaz összehangolják magatartásukat (például egyszerre emelik áraikat).

Maga a Versenytörvény példálózó jelleggel sorolja fel a kartell-tilalmakat, amelyek közül a különösen negatív hatásúakat emelem ki a következő bekezdésekben, egy-egy esettanulmánnyal illusztrálva.

2.1.4.1. Az árkartell

Árkartellről akkor beszélhetünk, ha a résztvevők a vételi vagy az eladási árakat közvetlen vagy közvetett módon meghatározzák:

• Klasszikus esete, amikor a termelés-forgalmazás azonos szintjén levő vállalkozások állapodnak meg a jövőbeni eladási árak mértékében.
• Ezen kívül árkartellről akkor is beszélhetünk, ha az eladási árak csökkenésének megakadályozása érdekében kötnek megállapodást a résztvevő felek.
• A magyar gyakorlatban nem ritka az az eset sem, amikor a vásárlók, vagy a megrendelők fognak össze annak érdekében, hogy egységesen alacsony szinten konzerválják az általuk fizetendő ellenértéket.
• Jelentősen korlátozhatja a versenyt az az összehangolt magatartás is, amikor a kartell résztvevői közösen határoznak meg egy minimális árszintet, s így mindegyikük biztos lehet abban, hogy egyik konkurens sem csökkentheti árait a rögzített mérték alá.
• Árverseny a fizetési feltételek terén is folyhat a konkurensek között. Azonos ár mellett a fogyasztók számára biztosított kisebb kezdőrészlet, alacsonyabb kamat vagy hosszabb időre elosztható fizetési lehetőség is lehet olyan előny amely befolyásolhatja vásárlói döntéseket, tehát a fizetési feltételek egységesítése ugyanúgy versenykorlátozó magatartás, mint magának az árnak a rögzítése.

A következő 2006. év eleji példa, több nagy nemzetközi légitársaság árkartellezési gyanúját mutatja be. S mivel a vizsgálatok akár több hónapot is igénybe vehetnek, az üggyel kapcsolatban további fejlemények is várhatók:

14. Esettanulmány

Világméretű vizsgálat indult csaknem tucatnyi légitársaságnál árkartellezés gyanúja miatt[42]

Több nemzetközi légitársaságnál indult vizsgálat 2006. februárjában, mert gyanítható, hogy összejátszottak áruszállítási tarifáik kialakításában, amikor azokra különböző felárakat, így például a dráguló üzemanyag miatt kerozin pótadót vezettek be.

Az uniós és amerikai kormányzati ellenőrök által kezdeményezett akció olyan jelentős légitársaságokat érint, mint például az American Airlines, az Air France-KLM csoport, a British Airways vagy a Japan Airlines. Az árrögzítés gyakorlatát állítólag Európán belüli és kívüli járatokra is alkalmazták, és ilyen irányú együttműködésük 2000-ig is visszanyúlhat. A légitársaságok illetékesei ugyan együttműködési készségükről biztosították az uniós-amerikai vizsgálatban eljárókat, de ha a feltételezés beigazolódik, akkor komoly büntetés elé nézhetnek az érintett társaságok. Az EU-ban akár az éves forgalmi érték 10 százalékát is elérheti a büntetés összege, ha kartellezésen, önkényes összehangolt árrögzítési gyakorlaton érik tetten az adott vállalatot.

A tarifaemelést nem csak az üzemanyag drágulása kapcsán foganasították a légitársaságok: a 2001-es amerikai terrortámadások után a biztonsági intézkedések növelték költségeiket, az Irak elleni 2003-as támadás után pedig háborús kockázati prémiumot is érvényesítettek áraikban.

2.1.4.2. A piacfelosztó kartell

Piacfelosztó kartell esetén a kartell részesei egyfelől, mint beszerzők, másfelől, mint értékesítők szerepelhetnek. Az előbbi körbe tartózó tipikus tiltott magatartás:

• a beszerzési források felosztása, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozása,
• a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárása.

A második csoportba:

• a piac felosztására,
• az értékesítésből történő kizárásra,
• az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására

irányuló magatartások tartoznak.

Piacfelosztó kartellekre vonatkozó esetek sajnos bőségesen rendelkezésre állnak, mind a magyarországi, mind a külföldi gyakorlatban. Megfigyelhető jelenség, hogy az ilyen jellegű ügyek gyakran párosulnak rekord összegű bírságokkal. Lássunk erre egy külföldi és egy hazai példát:

15. Esettanulmány

Rekordbírság francia mobilszolgáltatóknak[43]

A francia versenyhivatal rekordösszegű, összesen 534 millió eurós pénzbüntetéssel sújtott három franciaországi mobiltelefon szolgáltatót, még 2005. végén.

A France Télécomhoz tartozó Orange-ot, a Vivendihez tartozó SFR Cegetelt és a Bouygues Telecomot jogellenes összejátszás miatt bírságolták meg. A három cég 1996 és 2003 között bizalmas információkat cserélt az új, illetve a távozó ügyfelek számáról, 2000 és 2002 között pedig megegyezett a piaci részesedések befagyasztásában.

A három cég a BBC szerint tagadta a vádakat.

Az Orange büntetése 256 millió, az SFR Cegetelé 220 millió, a Bouygues Telecomé pedig 58 millió euró volt, melynek együttes értéke európai viszonylatban egyike lett azon legnagyobb összegeknek, amelyeket versenyjogi megfontolásból valaha is kivetettek vállalatokra.

A "magyar rekord" még 2004-ben született meg, a szinte mindenki által ismert autópálya-kartell ügyben:

16. Esettanulmány

7 milliárdos bírság a sztrádaépítőknek[44]

Rekordnagyságú, összesen 7 milliárd 43 millió forint bírságot szabott ki öt nagy autópálya-építtető cégre a GVH Versenytanácsa a kartellgyanú miatt indított versenyfelügyeleti eljárás során.

Krimibe illő kommandós akció tanúi lehettek 2003 májusában több, az autópálya-építésben érdekelt vállalkozás alkalmazottai. Egy tavaszi reggelen a Gazdasági Versenyhivatal munkatársai szállták meg cégük székhelyét, iratokat kerestek, és beosztottakat hallgattak meg: minden idők legnagyobb, 127,9 milliárd forintos közbeszerzési pályázat-csomagjának ügyében nyomoztak. A GVH ugyanis még 2003. február 18-án hivatalból versenyfelügyeleti eljárást indított annak megállapítására, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. 2002. augusztusában (az M7 balatonszárszói, az M7-M70 Becsehely-Letenye, és az M3 görbeházai szakaszra) kiírt nyílt, előminősítéses közbeszerzés során összejátszottak-e az érintett vállalatok.

A Versenytanács a rendelkezésre álló iratok, nyilatkozatok és egyéb bizonyítékok alapján megállapította, hogy a tendereken induló cégek előzetesen felosztották egymás között, hogy melyik pályázó melyik autópálya szakasz kivitelezését szerzi meg, illetve, hogy a fővállalkozó melyik vállalkozást fogja alvállalkozóként bevonni az összesen 59,91 kilométeres, bruttó 160 milliárd forintos építkezés során.

A vizsgálat következtetése szerint korlátozódhat a verseny, ha az azonos tendereken egymás ellenében induló, illetve érdekelt felek egymás ajánlatának részleteit indokolatlanul megismerik, vagy indokolatlanul érdekeltté válnak a másik pályázó fél nyertességében. A vállalkozások ilyen irányú magatartása az adott tendereken történő összejátszást eredményezheti, melynek eredményeképpen piacfelosztás jöhet létre. Az esetleges piacfelosztás pedig közgazdaságilag a pályázati árak növekedését eredményezheti, s így a nem versenykörülmények között kialakult árak több évre kiterjedően befolyásolhatják a magyarországi autópálya építéseket. Az ilyen típusú kartell az uniós gyakorlat szerint is a legsúlyosabban szankcionálandó versenykorlátozások közé tartozik, továbbá tekintettel arra is, hogy a jogsértés közpénzek felhasználását érintette, fokozottan sértve a társadalmi érdekeket, a Versenytanács a következő bírságokat szabta ki:

Az útépítési kartellekben részt vevő vállalkozásoknak a bírságon kívül nem kellett más szankcióktól tartaniuk - a már megkötött szerződéseket sem bontották fel a jogsértés miatt. S bár az elmarasztalt cégek kizárhatók bizonyos tenderekből, a piacon viszonylag kevés útépítő társaság miatt, a fejlesztések zavartalansága érdekében ezt a szabályt aligha fogják a jövőben alkalmazni, mert nem maradna cég, amely el tudná végezni a munkákat.

2.1.4.3. Egyéb tilos kartellek

A kartelleknek annyi fajtájuk van, ahányféle módon a versenyt korlátozni lehet. Ezért az előzőekben kifejtett, és leginkább veszélyesnek minősülő eseteken kívül - a teljesség igénye nélkül - tilalom alá esnek a következő magatartások is:

• Az üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározása (például ha egyes vállalkozások egységesítik fizetési feltételeiket).
• A kontingentáló kartell, amely az előállítás, a forgalmazás, vagy a befektetés korlátozását, vagy ellenőrzés alatt tartását jelenti (például a műszaki fejlesztések szándékos korlátozása).
• A piacra lépés akadályozása.
• Az üzletfelek megkülönböztetése azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében.
• A versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszás.

2.1.4.4. Kikre nem vonatkozik a kartell-tilalom?

Fontos kiemelni, hogy hatályos Versenytörvényünk kartell-tilalmának vannak kivételei, így nem esik tilalom alá az a megállapodás, amely:

• csekély jelentőségű (bagatell kartell), azaz, ha a feleknek a piaci összforgalmon belül az együttes részesedése nem nagyobb, mint 10 %.

• egymástól nem független vállalkozások között jön létre, mivel nem várható el, hogy egymással ugyanolyan kiélezett versenyt folytassanak, mint a kartelljogi értelemben egymástól függetlenek. Egymástól nem független vállalkozásoknak minősülnek azok a vállalkozások, amelyek között irányítási kapcsolat létezik.

A fentieken túl, a kormány csoportmentesítési rendelettel mentesíthet a tilalom alól egyes megállapodásokat, ezen kívül a Gazdasági Versenyhivatal, egyedi kérelem alapján hozott határozattal is mentesíthet bizonyos kartelleket. A következő bekezdésben a mentesítési rendszer részletesen is bemutatásra kerül.

2.1.4.5. A mentesítés rendszere

A mentesülési rendszer szükséges velejárója a kartelltilalomnak, mivel a tiltásokat a jogalkotók kénytelenek általánosan megfogalmazni, és emiatt a tilalmak olyan megállapodásokra is vonatkozhatnak, amelyek a versenyt nem is érintik hátrányosan. Ebből következően a mentesítés rendszerének az a célja, hogy a gyakorlatban pozitív hatások elérésére alkalmas megállapodások, az ésszerű gazdálkodás alapján létrejövő szerződések kivételes jogi elbánásban részesüljenek és például külön jogszabályban (Magyarországon kormányrendeletekben) előírt feltételek megtartása esetén mentesüljenek a Versenytörvény szankcióitól.

A magyar versenyjog a mentesítés kétlépcsős rendszerét építette ki .

1. Az első lépcső az ún. csoportmentesség. A Tpvt. a Kormányt jogosítja fel arra, hogy rendeletek alkotása révén mentesítse a megállapodások egyes csoportjait a kartell-tilalom alól. Valamennyi csoportmentességi rendelet pontosan meghatározza, hogy a kartell-megállapodások mely típusai, milyen feltételek mellett részesülhetnek mentesülésben.

A tipikus csoportmentességek[47] a következők:

a biztosítási megállapodások egyes csoportjait az 18/2004. (II.13.) Kormányrendelet,

a kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjait a 54/2002. (III. 26.) Kormányrendelet,

a szakosítási megállapodások egyes csoportjait a 53/2002. (III. 26.) Kormányrendelet,

a technológia-átadási megállapodások egyes csoportjait a 86/1999. (VI. 11.) Kormányrendelet,

a gépjármű ágazatban a vertikális megállapodások egyes csoportjait a 19/2004. (II. 13.) Kormányrendelet,

illetve

a vertikális megállapodások egyes csoportjait a 55/2002. (III. 26.) Kormányrendelet

mentesítette a versenykorlátozás tilalma alól.

A csoportmentesítésben részesülő kartellek tilalom alóli mentesítése nem feltétlenül szól "örök időkre", hiszen időközben a mentességi feltételeket képező körülmények könnyen megváltozhatnak, s így akár arra is nagy lehet az adott kartell esélye, hogy addigi törvényes magatartása, a jövőben jogsértővé válik.

2. Az egyedi mentesítés a rendszer második lépcsője. Az egyedi mentesítést mindig a GVH-tól kell kérni, amely az esetek egyedi elbírálását követően - határozott időre szólóan - határozatával dönthet a megállapodás kartell-tilalom alóli felmentéséről.

A Versenytörvény egységesen határozza meg a csoportos és az egyedi mentesülésre egyaránt, azokat a kritériumokat, amelyek együttes megléte szükséges a kartell-megállapodások mentesüléséhez. Mentesíthetők a megállapodások:

• ha azok hozzájárulnak a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki, gazdasági fejlődés előmozdításához, a környezetvédelem, a versenyképesség javulásához,
• ha a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztókhoz juthat,
• ha teljesül az a feltétel, hogy ne legyen a versenykorlátozás aránytalanul nagy,
• valamint ha a megállapodás nem teszi lehetővé az érintett áruk (Érintett áruk alatt egy adott földrajzi terület szempontjából nem csak a megállapodás tárgyául szolgáló árut kell értenünk, hanem azt ésszerűen helyettesítő árukat is.) jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

Érdekesség, hogy a bizonyítási teher a mentességi kérelmek esetén megfordul, azaz annak kell igazolnia a szükséges feltételek meglétét, aki a mentességet kéri.

A következőkben bemutatásra kerül egy 1997. évi mentesítési kérelem:

17. Esettanulmány

11 biztosító intézet kért mentesítést[48]

11 biztosító társaság[49] kérelmezte a GVH-t, hogy az általuk 1997. június 27.-én kötött Magyar Atom Pool együttműködési szerződést mentesítse a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalom alól.

Az érintett biztosítók azzal a céllal kötötték meg a nukleáris létesítmények vagyonkárainak és a nukleáris létesítmények üzemeltetéséhez kapcsolódó felelősségi károk biztosításáról szóló megállapodást, hogy az együttműködés révén a Magyarország területén található nukleáris létesítményekkel kapcsolatos valamennyi biztosításra fedezetet nyújtsanak.

A biztosítók többek között azzal indokolták a szerződés mentesítésére vonatkozó kérelmet, hogy az, a biztosítási piacon korábban nem létező, speciális termékre vonatkozik, így nem minősülhet versenyt korlátozó megállapodásnak, mert nem célozza például a verseny akadályozását, vagy annak korlátozását sem, hiszen a piacon e termékből még nem is részesedtek. Ezen kívül a szerződés hozzá járul a kockázatviselés ésszerűsítéséhez, nyitott az új biztosítók belépéséhez, és nem érinti az egyéb felelősségbiztosítás és vállalkozói vagyonbiztosítás piacát.

A GVH bár sok mindenben nem értett egyet a kérelmezőkkel, de a mentesítést - különböző feltételekhez kötve - megadta.

2.1.5. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma (a Tpvt. V. fejezete)

A közép-kelet európai országokban, így hazánkban is a gazdasági erőfölényben lévők versenyjogi kontrollja még fontosabb feladat, mint a világ többi piacgazdaságában. Ennek fő oka az, hogy a korábbi állami vállalatoktól a privatizáció során megszerzett monopolhelyzet, és a multinacionális cégek látványos térnyerése folytán a gazdasági erőfölény gyakrabban fordul elő, mely sajnos sokszor párosul különböző visszaélésekkel.

21.§ "Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni."

Gazdasági erőfölényben van az, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására[50] (gazdasági erőfölényben van a piacon például az a vállalat:

amelynek áruját nem lehet ésszerűen helyettesíteni, vagy csak igen nagy nehézségek árán lehet beszerezni. Az értékesítőre kedvező piaci körülményeket egyébként monopóliumnak hívjuk.

vagy olyan áru megrendelője, amely árut nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet értékesíteni. Azt a szituációt pedig, amikor a jogosult (vevő, fogyasztó, megrendelő) van előnyös helyzetben, monopszóniumnak nevezzük.

A gazdasági erőfölénnyel kapcsolatban a visszaélési elv érvényesül, vagyis gazdasági erőfölénnyel rendelkezni nem tilos, de az erőfölénnyel visszaélni - így a fogyasztókat kizsákmányolni, vagy a versenyt korlátozni - nem szabad.

A Versenytörvény példálózó jelleggel sorolja fel a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés eseteit. Érdekesség, hogy ezek a magatartások nagy hasonlóságot mutatnak a törvény egy másik fejezetében szereplő, mégpedig a tisztességtelen verseny körébe sorolt cselekményekkel:

• A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés egyik leggyakoribb megjelenési formája a tisztességtelen ár alkalmazása. A konkurencia hiányát ugyanis az erőfölénnyel rendelkezők egy része gyakran úgy próbálja kihasználni, hogy termelőként vagy szolgáltatóként tisztességtelenül magas árakat alkalmaz, illetve megrendelőként csak a piaci árnál alacsonyabb ellenértéket hajlandó fizetni. Az ilyen jellegű jogesetek elbírálásánál felmerül egy fontos kérdés: Hogyan lehet meghatározni a tisztességes árat valódi piac és versenytársak hiányában? Azaz mitől lesz egy ár tisztességes vagy tisztességtelen?

A versenyjogi gyakorlatban tisztességtelen ár alatt értékesítés, szolgáltatás esetén a túlzottan magas árat, míg vétel esetén a túlzottan alacsony árat kell érteni.

A tisztességes ár, gazdaságilag indokolt mértékű költségből és tisztességes mértékű haszonból áll. További problémát az esetek elbírálása kapcsán az jelent, hogy a tisztességes ár mindkét összetevője bizonytalanság forrása, mivel egyik sem határozható meg pontosan és egyértelműen.

• A Tpvt. a gazdasági erőfölény kapcsán tiltja az indokolatlan előnyök kikötését, illetve hátrányos feltételek elfogadásának kikényszerítését is, azaz a másik fél kiszolgáltatottságának és a máshoz való fordulás beszűkült lehetőségeinek a kihasználását.
• A jog visszaélésnek minősíti az erőfölényben lévő vállalkozó részéről azt is, ha a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók kárára korlátozza. A műszaki fejlődés korlátozása lenne megállapítható például, ha a gazdasági erőfölényben lévő szabadalmaztatná, de nem vonná termelésbe az új, korszerűbb megoldást, technológiát, hanem a régi alapján folytatná tevékenységét. A fogyasztókat ért kár ilyen esetekben nagyon sokféle lehet. (A korszerűtlen termékek okozhatnak például műszaki veszélyeket, de indokolatlan idő- és költségigényeket is.)
• Az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolattól való indokolatlan elzárkózás szintén tilos.  Ez alapján a törvény azt kívánja meg az erőfölényben lévő vállalkozástól, hogy az üzleti kapcsolatok felvételétől való elzárkózás, illetve a már fennálló kapcsolat megszakítása, részéről ne önkényes, hanem indokolt legyen. Az üzleti kapcsolattól való elzárkózást a domináns helyzetben lévő vállalkozás fizikai (például a mezőgazdasági termékek esetén az időjárási körülmények miatti terméscsökkenés) és pénzügyi (nem várható el például, hogy költségtöbblettel és tartós profitcsökkenéssel járó gazdálkodást folytasson) akadályai indokolhatják.
• Jogsértésnek számít a másik fél gazdasági döntéseinek indokolatlan előny szerzése céljából történő befolyásolása is. Az erőfölényben lévő vállalkozók gyakran képesek befolyásolni a függésben lévő partnerek akaratát és döntéseit, hogy az számukra kedvező legyen. Ilyen eset például ha a domináns helyzetben lévő a jótállási vagy szavatossági igény érvényesítéséről "beszéli le" partnercégét.
• A forgalomból történő indokolatlan árukivonás illetve áruvisszatartás ugyancsak törvénybe ütközik, ha annak célja az ár emelkedésének előidézése, indokolatlan előny szerzése vagy versenyhátrány okozása. Ez utóbbira példa, hogy azért nem szállít egy alkatrészt a gyártó, hogy annak következtében megrendelője, (az összeszerelő) nehéz gazdasági helyzetét kihasználhassa és betörhessen a késztermékek piacára. De az is visszaélésnek számít, ha az árut a vállalkozó az ár emelését megelőzően vonja ki illetve tartja vissza a forgalomból.
• Tilosnak minősül az egymáshoz nem tartozó áruk forgalmának összekapcsolása is. Visszaélésnek minősül például az olyan magatartás, amelynek során egy keresett terméket csak azzal a feltétellel értékesítenek, ha a vevő egy kevésbé népszerű terméket is megvásárol.
• Jogellenes a szerződést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlat alapján nem tartoznak a szerződés tárgyához.
• Az üzletfelek indokolatlan diszkriminációja szintén versenyellenes. Az erőfölényben lévő nem tehet partnerei között se negatív, se pozitív megkülönböztetést. Az indokolatlan megkülönböztetés tipikus esetei közzé tartozik, ha a domináns cég indokolatlanul eltérő árakat, fizetési határidőket, eladási vagy vételi feltételeket, vagy módszereket alkalmaz.
• "Felfaló ár" alkalmazása ugyancsak sérti a Versenytörvény előírásait. Felfaló árnak számít az ár, ha túlzottan alacsony, azaz még az önköltséget sem fedezi, és ha alkalmas a konkurensek piacról való kiszorítására, vagy piacra lépésük akadályozására. Fontos törvényi kritérium az is, hogy a versenytársakhoz képest nagyobb, meglévő hatékonysággal nem magyarázható az ár alacsony volta. A felfaló ár alkalmazása mögött komoly pénzügyi erőnek kell meghúzódni, hiszen ez az üzleti módszer általában időigényes.
• A piacra lépést a felfaló árak alkalmazásán kívül más módon is lehet akadályozni. A hátrányokozás egyik sajátos módja, a potenciális versenytársakkal szembeni fellépés. Ebben az esetben az erőfölényben lévő arra törekszik, hogy ne bővüljön konkurenseinek köre, vagy legalább azt elérje, hogy az új versenytárs kedvezőtlenebb feltételek között kezdhesse meg gazdasági tevékenységét.
• S végül, a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos helyzet teremtése is jogellenes magatartásnak minősül.

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés előbbiekben felsorolt típusai nem egyformán gyakoriak. Messze a legtöbbször alkalmazott visszaélési mód a tisztességtelen ár alkalmazása, mely miatt több eljárás indult, mint az összes többi lehetséges elkövetési magatartás miatt együttvéve.

Ahhoz, hogy egy vállalkozás gazdasági erőfölényes helyzete megállapítható legyen, először is tisztáznunk kell egy fogalmat. Ez pedig nem más mint az érintett piac[51]. Az érintett piac egy gyűjtőfogalom, mely magában foglalja az "érintett árupiacot" és az "érintett földrajzi piacot" is. Érintett árupiacon a gazdasági erőfölényben lévő által gyártott, forgalmazott, illetve beszerzett árukat, az általa nyújtott vagy igénybe vett szolgáltatásokat értjük, a helyettesítő termékeket is ide értve. Az érintett földrajzi piac az a terület, amelyen kívül a vevő egyáltalán nem, vagy csak lényegesen kedvezőtlenebb feltételekkel tudna hozzájutni az adott áruhoz vagy szolgáltatáshoz. (Érintett piacként gyakran csak a helyi piacot határozzák meg, de előfordulhat például az is, számottevő többletköltség nélkül, külföldről is beszerezhető áruk esetén, hogy az érintett piac nagyobb, mint az ország területe.)

A gyakorlatban, a GVH, az erőfölényes helyzet megállapításához először is ezen érintett piac szerkezetét, valamint a részesedési arányokat vizsgálja. Ha egy eljárás alá vont vállalkozás viszonylag magas piaci részesedéssel rendelkezik, miközben versenytársai részesedése alacsony, s ez a piacvezető szerepkör komoly pénzügyi tartalékokkal és a piac csekély megtámadhatóságával (figyelembe véve az adott érintett piacon a műszaki és gazdasági, jogi körülményeket, illetve azok fejlődési tendenciáit, valamint a ki- és belépés költségeit és kockázatait) párosul, akkor beszélhetünk gazdasági erőfölényről. Minél nehezebb, lassabb, költségesebb, illetve kockázatosabb a potenciális versenytársak piacra lépése, annál valószínűbb, hogy a már piacon lévő vállalkozás erőfölénye megállapítható.

Gazdasági erőfölényes helyzetben több vállalkozás közösen is lehet, ezeket az eseteket gyártók, szolgáltatók esetén oligopóliumnak, jogosultak esetén pedig oligopszóniumnak nevezzük.

A következő, 2005. májusi eset a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés egy kevésbé súlyos formáját mutatja be:

18. Esettanulmány

Visszaélt gazdasági erőfölényével a T-Mobile[52]

Versenyjogot sértett a T-Mobile hangposta szolgáltatásával kapcsolatos magatartása.

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősítette a T-Mobile hangposta szolgáltatásának- sikertelen hívások esetén - kötelező igénybevételével kapcsolatos gyakorlatát.

A GVH megállapította, hogy a T-Mobile, az előfizetői felé irányuló sikertelen hívásokat úgy fejeztette be, hogy a hívó fél előzetesen semmilyen formában nem értesült a hívott fél el nem érhetőségéről, csak azáltal, hogy a hangposta automata szövege és ezzel együtt a díjfizetési kötelezettsége elindult. A jogsértő gyakorlat következtében így azoknak is meg kellett fizetni a hangposta szolgáltatás időarányos díját, akik egyébként nem is szándékoztak a szolgáltatást igénybe venni, azaz üzenetet hagyni.

A Versenytanács megítélése szerint a fent leírt gyakorlat tisztességtelen többletbevételt eredményezett a T-Mobile számára, és egyben indokolatlan többletfizetési terhet rótt a más hálózatból indított hívásokat kezdeményező előfizetőkre is. Bírság kiszabására ugyan nem került sor, de a jogsértő magatartás további folytatását a Versenytanács megtiltotta.

2.1.6. A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése (Koncentráció)

A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése szintén nagyon fontos eszköz a gazdasági verseny tisztaságának megőrzése érdekében. Ezzel a területtel a Versenytörvény hatodik fejezete foglalkozik, mely három fő magatartáskört fog össze: a fúziót, az irányításszerzést és a tevékenységfolytató közös vállalkozás alapítását. Ezen esetek mindegyike ugyanis veszélyt jelenthet a piaci struktúrára és bizonyos mérethatár fölött egyedileg szükséges elbírálni azok piaci hatásait.

A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése bonyolult és komplex joganyag, mely teljes átlátásához széles körű jogi és gazdasági ismerek szükségesek. Már a törvényszöveg megértése is komoly nehézségeket jelenthet, ezért elsősorban csak a legfontosabb szabályokat részletezem a következőkben.

Először is vizsgáljuk meg közelebbről a koncentráció három fő esetét :

Fúzió (egyesülés) alatt a vállalkozások összeolvadását, beolvadását értjük, ideértve azt az esetet is, amikor csak a vállalkozás valamely része válik a vállalkozástól független másik vállalkozás részévé (részbeolvadás). Érdekesség, hogy az utóbbi években a vállalkozásrész átadása és átvétele révén megvalósuló összefonódások egyre gyakoribbá váltak. Ennek oka részben az, hogy a privatizáció útján megszerzett vállalatok tulajdonosai igyekeznek megszabadulni az olyan tevékenységektől, amelyek korlátozhatják, illetve visszafoghatják a vállalkozás egészének hatékony működését. Ezzel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy mit tekinthetünk vállalkozásrésznek? A GVH joggyakorlata alapján megállapíthatjuk, hogy vállalkozásrésznek minősülhetnek például üzemek, gyáregységek, részlegek, vagy vagyontárgyak, melyek átvevő általi birtoklása - a saját eszközeihez és/vagy jogaihoz hozzáadva - elégséges feltételei a piaci tevékenység végzésének, de vállalkozásrésznek minősülhetnek különböző immateriális javak is, mint például egy kereskedelmi név, védjegy vagy szabadalom. Ezeken kívül vállalkozásrész lehet egy üzletág, egy üzemeltetési jog, egy hálózat vagy akár egy adott vállalkozás ügyfélállománya is. A fúzió három alfaja közül az első két esetben csökken a piaci szereplők száma. Összeolvadás esetén ugyanis az egyesülő társaságok mindegyike megszűnik és a helyükbe lépő új társaság valamennyi megszűnő társaság jogutódjává válik. Beolvadás esetén pedig a beolvadó társaság úgy szűnik meg, hogy teljes vagyona az átvevő társaságra, mint jogutódra száll át.

A koncentráció második esete az irányításszerzés. Az irányítás egy vagy több vállalkozás tevékenységének, magatartásának érdemi befolyásolását jelenti. Egy vállalkozás felett az irányítás megszerzése nem jár szervezeti változással, a piaci szereplők száma is változatlan, és általában nem jár vagyonmozgással sem. A versenyjogi szempontból fontos változást egy vagy több cég önállóságának megszűnése jelenti. Az irányítás két fajtája között tesz különbséget a Tpvt.. Ezek:

a közvetlen irányítás. Közvetlen irányítással rendelkezik az, akié a szavazati jogok többsége vagy az, aki a másik vállalkozás tisztségviselői többségének kijelölésére, megválasztására vagy visszahívására jogosult. Ezeken kívül irányítási kapcsolat jön létre akkor is, ha valaki szerződés alapján jogosulttá, vagy a körülmények folytán ténylegesen képessé válik arra, hogy egy másik vállalkozás döntéseit meghatározó módon befolyásolja;

és a közvetett irányítás. Ebben az esetben az irányító nem egyedül, hanem általa irányított más vállalkozás vagy vállalkozások révén, vagy azzal, illetve azokkal közösen szerez irányítást, vagyis az irányító és az irányított közé beiktatódik egy vagy több vállalkozás.

Hatályos jogunk az irányítás két fajtáját versenyjogilag egyenlőnek tekinti.

A tevékenységfolytató közös vállalkozás létrehozása képezi a vállalkozások összefonódásának harmadik, egyben utolsó esetét. Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy csak az olyan közös vállalkozásalapítást tekinthetjük összefonódásnak, ahol mindegyik alapító folytatott már korábban az új vállalat feladatkörébe tartozó tevékenységet, illetve ha az alapítók korábbi tevékenysége azonos volt, vagy kiegészítette egymást.

24.§ (1) "A vállalkozások összefonódásához a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kell kérni, ha valamennyi érintett vállalkozás-csoport, valamint az érintett vállalkozás csoport tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen a tizenöt milliárd forintot meghaladja, és az érintett vállalkozás-csoportok között van legalább két olyan vállalkozás-csoport, melynek az előző évi nettó árbevétele (.) ötszáz millió forint felett van."

A piacon végbemenő koncentrációk ellenőrzésének eszközeként tehát a törvény, bizonyos összegű árbevétel elérése esetén (15 milliárd és 500 millió forint), engedélykérési kötelezettséget ír elő. (Az engedély iránti kérelemhez mellékelni kell a GVH által kibocsátott bejelentési űrlap megfelelően kitöltött példányát is.)

Fontos követelmény, hogy a résztvevők függetlenek legyenek egymástól, engedélykérési kötelezettség ugyanis csak ilyen esetekben van.

A fenti törvényrészlettel kapcsolatban tisztáznunk kell az érintett vállalkozások[54] fogalmát is. Az "érintett vállalkozások" egy gyűjtőnév, mely a koncentráció közvetlen és közvetett résztvevőit foglalja magába. Ezt a fogalmat azért érdemes tisztázni, mivel az árbevétel számításakor nemcsak a koncentrációs folyamatban közvetlenül érintett két (esetleg több) vállalkozást kell figyelembe venni, hanem a közvetett résztvevők árbevételeit is. Közvetlen résztvevőnek azok a vállalkozások minősülnek, akik között az összefonódás létrejön. Így ebben az értelemben közvetlen résztvevőnek minősül például a beolvadó és az átvevő vállalkozás, az irányítási jogot szerző, és az irányított vállalkozás stb.. A közvetett résztvevők nem vesznek részt a koncentráció folyamatában, de valamilyen formában kapcsolódnak a közvetlen résztvevőkhöz. Közvetett résztvevőnek számít például a közvetlen résztvevő által már irányított vállalkozás, de azok a vállalkozások is akik magukat a közvetlen résztvevőket irányítják stb..

Az árbevétel számítással kapcsolatban a törvény kivételeket is hoz. Fontos szabály például, hogy nem kell figyelembe venni az érintett vállalkozások egymás közötti forgalmát, illetve a külföldön honos vállalkozások esetén is csak a Magyarországon elért árbevételt kell figyelembe venni.

Lényeges tudni azt is, hogy a Versenytörvény hatodik fejezete nem vonatkozik egyrészt a vállalkozások megszűnésével kapcsolatos tevékenységekre, azaz a felszámoló és a végelszámoló tevékenységére, másrészt az átmeneti (egy éves) összefonódásokra. Tipikusan ilyen átmeneti összefonódások jönnek létre, ha például biztosítóintézet, hitelintézet vagy pénzügyi holding társaság továbbértékesítési céllal szerez irányítást vagy vagyont. Ezekben az esetekben világosan kell látni, hogy nem az adott piacra való betörés a cél, így az ilyen tranzakciók nem is rendezhetik át tartósan a piaci erőviszonyokat.

Fontos tudnivaló, hogy az engedélykérés elmulasztása esetén a GVH akár bírságot is kiszabhat.

Az engedély iránti kérelem elbírálásakor a GVH mérlegeli az összefonódással járó előnyöket és hátrányokat. Azt, hogy mi számíthat előnynek vagy hátránynak a Tpvt. nem rögzíti, azt viszont igen, hogy milyen tényezőket kell megvizsgálni. A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálja többek között[55]:

az érintett piac szerkezetét, annak fejlődésének dinamikáját, a fontosabb piaci folyamatokat,

azt, hogy az érintett vállalkozás az ország mely részén működik,

azt is, hogy az összefonódó vállalkozások egymás versenytársaiként szerepeltek-e a versenyben,

a piacon folyó versenyt, ennek kapcsán felméri a piaci szereplőket, azok piaci részesedését, piaci súlyukat (minél kisebb a piaci részesedés, annál nagyobb az engedélyezés valószínűsége),

a szomszédos piacokon folyó versenyt,

a beszerzési és értékesítési lehetőségeket (az összefonódó cégek által gyártott termékek túlkínálata az összefonódás engedélyezése mellett szól),

a piacra lépés és a piacról történő kilépés költségeit, kockázatát, a műszaki, gazdasági és jogi feltételeket,

az összefonódás várható hatását az érintett piacokon folyó versenyre (pozitívan hat például a versenyre, ha az összefonódás révén korszerűsödik a szervezeti struktúra, megszüntethetőek a párhuzamosságok, mely így a működési költségek csökkenését, közvetetten pedig az árak mérséklődését eredményezheti),

az érintett vállalkozások piaci helyzetét (piaci részesedés, piaci súly), stratégiáját, gazdasági és pénzügyi képességét,

az érintett vállalkozások üzleti magatartását,

az érintett vállalkozások bel- és külpiaci versenyképességét, illetve azok várható változásait (a kérelem pozitív elbírálását mozdíthatja elő például ha az összefonódás segíti a résztvevők külföldi fellépését)

az összefonódás szállítókra gyakorolt hatását (előnynek számít ha például a beszerzési, értékesítési szervezet ésszerűbben kialakítható a koncentráció következtében),

a koncentráció, fogyasztókra gyakorolt hatását (pozitívum, ha az összefonódás révén javulhat az ellátás színvonala, a termékek és szolgáltatások minősége, csökkenhetnek a szállítási határidők, vagy ha országos hálózat alakulhat ki, de mindezek mellett jelentkezhetnek akár biztonságtechnikai előnyök is).

Előfordulhat olyan eset, amikor az előnyök összességükben meghaladják ugyan a hátrányokat, de van egy-két olyan piaci szegmens, ahol a hátrányos vonások felerősödnek. Ilyen esetekben a Gazdasági Versenyhivatalnak joga van az összefonódást, feltételekhez és kötelezettségekhez kötni (ezek előzetesek és utólagosak is lehetnek).

A Gazdasági Versenyhivatalnak az engedélyek megadásán kívül joga van arra is, hogy visszavonja azokat. Egy engedély visszavonására két körülmény szolgálhat alapul:

egyrészt abban az esetben, ha megtévesztették a Versenyhivatalt. (Például ha fontos tényt félrevezető módon közöltek, és ennek alapján a Hivatal nem a valós viszonyokat értékelte.)

másrészt, ha az előírt kötelezettségét - mely az összefonódás hátrányos hatásainak mérséklését szolgálta volna - az érintett vállalkozás nem teljesítette.

A következőkben, három esettanulmányt is bemutatok annak érdekében, hogy érthetőbbé váljon a versenyjog ezen bonyolult területe. Elsőként egy részbeolvadással kapcsolatos ügyről lesz szó, amely kiválóan mutatja be, hogy mit is tekinthetünk vállalkozásrésznek, másodikként egy összealvadással kapcsolatos eset következik, és végül egy érdekesen alakult irányításszerzéssel kapcsolatos esettanulmány kerül bemutatásra.

19. Esettanulmány

Gazdát cserélt egy régi magyar márka[56]

A Henkelé lett a Biopon, 2005. márciusában.

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa engedélyezte, hogy a Henkel Magyarország Kft. megvásárolja az Unilever Magyarország Kft. Biopon Üzletágát. A tranzakcióval gyáregységek és termelési eszközök nem, csak a Biopon márkanévhez kapcsolódó gyártási és technikai ismeretek, bejegyzett védjegyek, marketing anyagok, vevői megrendelések, cégérték és egyéb szellemi termékek kerültek a Henkel tulajdonába.

Az ügylet révén a Henkel Magyarország Kft. részesedése a mosószerek piacán az addigi, körülbelül 30 százalékos mértékről 40 százalék fölé emelkedett. A GVH szerint az összefonódás miatt, a piac jellegében nem következhet be érdemi változás, mivel továbbra is két kiemelkedő részesedésű vállalkozás (a Henkel és a Procter and Gamble) lesz azon jelen. Az összefonódás folytán ugyan a Henkel átveszi a piacvezető helyet a Procter and Gamble-től, de a két cég piaci részesedése között nem alakul ki olyan különbség, amely a Henkelt egyedüli gazdasági erőfölényes helyzetbe hozná.

Az Unilever Magyarország Kft. a Biopon Üzletágba tartozó termékeket Romániában gyártotta, ezért a fúzió mellett szólt azon érv is, hogy a tradicionális magyar Biopon mosószercsaládot a Henkel Magyarország Kft. magyar gyáraiban fogja előállítani.

20. Esettanulmány

MiZo-Sole fúzió[57]

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa 2005. novemberében engedélyezte, hogy az Új MiZo Tejterméket Gyártó, Forgalmazó és Szolgáltató Rt. beolvadjon a Sole Hungária Tejipari Rt.-be.

Mivel az összefonódásban érintett vállalkozások (a Sole Rt. és a Bonitas-csoport[58] tagjai) 2004. évi együttes nettó árbevétele meghaladta az akkori szabályok szerinti 10 milliárd forintot , ezen belül a beolvadó MiZo Rt. és a hozzá kapcsolódó résztvevők (a Bonitas-csoport további tagjai) együttes nettó árbevétele az 500 millió forintot, ezért a Versenytörvény alapján a fúzióhoz a GVH engedélye volt szükséges.

S bár a tejtermékek magyarországi piacán a Sole és a Bonitas-csoport együttes részesedése így 31,7 %-os lett, mely ugyan a verseny érezhető csökkenését jelenti, a GVH szerint mégse valószínűsíthető, hogy az összefonódás révén létrejövő vállalkozás erőfölényes helyzetbe kerüljön.

21. Esettanulmány

Elutasította a GVH a Népszabadság Rt. feletti Ringier-irányításszerzést[60]

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa 2003. szeptember 25.-én hozott határozatával nem engedélyezte, hogy a Ringier-csoporthoz tartozó holland Tabora B.V. 50 % alatti részvénycsomagját 50 % fölé emelve irányítást szerezzen a Népszabadság Rt.-ben.

A döntés azon alapult, hogy a GVH álláspontja szerint az irányításszerzés révén a Ringier-csoport gazdasági erőfölényes helyzetbe került volna a lapkiadás piacán. Ezen kívül az irányításszerzéssel megvalósuló összefonódásnak nem lettek volna olyan előnyei, melyek az erőfölény erősödéséből adódó hátrányt ellensúlyozták volna, valamint a GVH nem látott lehetőséget olyan feltétel vagy kötelezettség előírására sem, amely mellett az engedély megadható lett volna.

A gazdasági versenyre gyakorolt hatások vizsgálatakor a GVH a lapeladási és a hirdetési tevékenységet, valamint az ezek tekintetében jelentkező hatások összefüggéseit értékelte.

A GVH úgy ítélte meg, hogy a Ringier-csoport az olvasói piac már több részterületén (országos politikai napilapok, sport napilapok, bulvárlapok) is gazdasági erőfölényes helyzetben volt, és a hirdetési piacon is erős pozíciókkal rendelkezett. Az összefonódás, - az olvasói és a hirdetői piac közötti szoros kapcsolat alapján - azzal járhatott volna, hogy az olvasói piacon meglévő erőfölényes helyzete révén a Ringier-csoport tovább erősíthette volna helyzetét a hirdetői piacon is.

A fentiek alapján a Gazdasági Versenyhivatal akkor elutasította az irányításszerzés megvalósulását.

2005. áprilisában azonban fordulat következett be az ügyben. A GVH Versenytanácsa a Fővárosi Bíróság által elrendelt új eljárásban ugyanis mégis engedélyezte a Tabora B.V. Népszabadság Rt. feletti irányításszerzését. Az engedély a GVH az alábbi kötelezettségek előírása mellett adta meg:

- a Ringier-csoport köteles a jelenleg is kiadása alatt álló napilapok és a Népszabadság hirdetésszervezési tevékenységét legalább 2006. április 30-ig szétválasztottan működtetni, és ezen időszak alatt a jelenleg Ringier-lapokat nem ajánlhatja egy hirdetési csomagban a Népszabadsággal.

- A Népszabadság a hirdetési listaárait a 2005. április 30. és 2007. október 30. közötti féléves időszakokban legfeljebb az előző félévi országos napilap-piaci hirdetési átlagárak emelkedésének mértékében emelheti.

A GVH az új eljárásban figyelembe vette a 2003. szeptembere óta bekövetkezett, a tranzakció versenyjogi megítélése szempontjából lényeges lappiaci változásokat, így például az Axel-Springer Reggel című napilapjának megjelenését a piacon. E mellett rövidtávon káros versenyhatásokat is azonosított, amely a Népszabadság és a maguk területén piacvezető Ringier-napilapok azonos tulajdonoshoz kerüléséből adódik. Ezen káros hatások ellensúlyozására írta elő a GVH a fenti kötelezettségeket. Azok egy-, illetve kétéves érvényesítési ideje alatt ugyanis a piac többi szereplője felkészülhet a tranzakció következtében kialakult új helyzetre.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény foglalkozik a Gazdasági Versenyhivatallal, valamint a GVH versenyfelügyeleti eljárásainak szabályaival is, ezek a témakörök azonban önálló részként, a következő fejezetben kerülnek bemutatásra.

3. "A verseny őre"

A versenyszabályozásnak a jogi háttér csak az egyik pillére. Ahhoz, hogy érvényesüljön, piacfelügyeletre, azaz a jogszabályok betartásának ellenőrzésére is szükség van. Magyarországon ezt a feladatot a Gazdasági Versenyhivatal látja el. Dolgozatom harmadik fejezetében ez kerül bemutatásra.

3.1. Amit a Gazdasági Versenyhivatalról tudni "kell"

A Gazdasági Versenyhivatal országos hatáskörű (nincsenek területi, helyi szervei), önálló költségvetési és közigazgatási szerv, mely őrködik a verseny szabadsága és tisztasága felett. A Hivatalt a Magyar Kormány hozta létre 1990-ben. A GVH általános versenyfelügyeleti szerv, mely a teljes magyar gazdaságra kiterjedően, szektorális kivételek nélkül látja el versenyjogi tevékenységét.

3.1.1. A Versenyhivatal függetlensége

A Gazdasági Versenyhivatal független szervezet, nincs alárendelve se a kormánynak, se más országos közigazgatási szervnek. Sem konkrét ügyben, sem tevékenységének általános irányvonalát tekintve nem lehet utasítani vagy orientálni. Függetlenségének legfőbb garanciái:

• kizárólag az Országgyűlésnek tartozik beszámolóval,
• számára feladatot csak törvény írhat elő,
• pénzügyi forrásairól a Parlament dönt a költségvetés elfogadása során (az állami költségvetésben önálló fejezetet alkot),
• elnökét a köztársasági elnök nevezi ki.

3.1.2. A GVH feladatai, funkciói

A GVH feladatkörét jelenleg három törvény határozza meg:

1. Az első és legfontosabb természetesen a Versenytörvény. Az előző fejezetben már láthattuk, hogy a kartellügyeken, a gazdasági erőfölénnyel és a vállalkozások összefonódásával kapcsolatos tipikus feladatok ellátásán túl a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmát is a GVH felügyeli. Nem járhat el viszont a GVH a tisztességtelen versenycselekményekkel kapcsolatban, amelyek tekintetében a bíróság rendelkezik hatáskörrel (például a hírnévrontás vagy a bojkott stb.).
2. Ezen kívül a GVH feladatkörébe tartozik a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVII. törvényben meghatározott versenyfelügyeleti tevékenység is, így például a megtévesztő reklám és a megtévesztő összehasonlító reklám - mint a megtévesztés speciális esetei - kapcsán induló eljárások lefolytatása.
3. Végül a GVH ellátja az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényben meghatározott versenyfelügyeleti feladatokat is. Az ártörvény szerint ugyanis a kormány a hatósági ármegállapítás körébe nem tartozó termékek árának tervezett emelésére előzetes bejelentési kötelezettséget írhat elő, ha a terméket előállító vállalkozó a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényben megfogalmazott kritériumok alapján az érintett piacon gazdasági erőfölényben van.

A Gazdasági Versenyhivatal fő feladatain túl, több funkciót is ellát:

A kormányzati versenypolitikával és a kormányzat versenyre ható döntéseivel kapcsolatban szakmai véleményt ad, illetve javaslatot tesz.

Képviseli a versenyhez fűződő közérdeket a versenyfelügyeleti eljáráson kívüli fórumokon is.

Aktívan támogatja a versenykultúra fejlődését Magyarországon.

Szoros szakmai együttműködést folytat számos külföldi versenyfelügyeleti szervvel, az Európai Bizottság Verseny Főigazgatóságán túl például az EU tagállamok, az Amerikai Egyesült Államok, valamint a közép-kelet európai államok versenyhatóságaival.

3.1.3. A Gazdasági Versenyhivatal szervezeti felépítése

3.1.3.1. A GVH elnöke

A Versenyhivatal élén az elnök áll, akinek munkáját két elnökhelyettes segíti. Az elnököt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, hat évre. Az elnökhelyettesek személyére a GVH elnöke tesz javaslatot a miniszterelnöknek, aki egyetértése esetén - a hat évre szóló kinevezésre - előterjesztést tesz a köztársasági elnöknek.

Az elnök felelős a Gazdasági Versenyhivatal működéséért. Irányítja annak tevékenységét, meghatározza belső rendjét, illetve gyakorolja a munkáltatói jogokat a Hivatalban dolgozók tekintetében - a Versenytanács tagjainak kinevezésének és felmentésének kivételével. Ezeken túl képviseli a Hivatalt a külső szervekkel való kapcsolattartás során, valamint évente beszámol az Országgyűlésnek.

Az elnököt munkájának hatékony elvégzése érdekében különböző jogok is megilletik. Részt vehet például az Országgyűlés ülésein, kötelezettségeinek teljesítése érdekében adatgyűjtést végezhet, és információt kérhet, versenyt érintő jogszabálytervezeteket, rendelettervezeteket véleményezhet, a GVH joggyakorlatáról ismertető közleményeket adhat ki stb..

Az elnök munkáját az Elnöki Titkárság segíti, mely kapcsolatot tart a külső szervekkel, valamint a Hivatal belső szervezeti egységeivel, ezen kívül ellátja a központi titkársági feladatokat is.

3.1.3.2. A szakmai irodák

A Gazdasági Versenyhivatal munkáját nyolc különböző iroda támogatja és segíti. Ezek közül három, közvetlenül az elnök felügyelete alatt működik. Ezek a következők:

Versenypolitikai Iroda: a Hivatal elméleti, módszertani részlege és a kormányzati versenypolitikával, valamint egyéb versenypolitikai kérdésekkel kapcsolatos javaslatok kialakításának fő felelőse. Feladata többek között, hogy biztosítsa a GVH munkájának elméleti hátterét, elemezze a GVH munkáját, koordinálja a magyar versenyszabályozással kapcsolatos ismeretterjesztő tevékenységet stb..

Nemzetközi Iroda: ápolja a külföldi kapcsolatokat, illetve koordinálja az ezekből fakadó belföldi ügyintézést, feldolgozza a versenypolitika és a versenyjog fejlődésére vonatkozó külföldi ismeretanyagot stb..

Költségvetési és Munkaügyi Iroda: jogszabályi keretek között biztosítja a Hivatal pénzügyi és adminisztratív működési feltételeit.

A többi öt iroda, az azokat felügyelő egyik elnökhelyettes közvetlen szakmai irányítása alá tartozik. Fő feladatuk, hogy a bejelentések alapján döntsenek arról, hogy induljon-e versenyfelügyeleti eljárás vagy sem, lefojtassák a hivatalból és a kérelemre indult versenyfelügyeleti eljárásokat, előkészítsék a Versenytanács döntését, utóvizsgálatban ellenőrizzék a Versenytanács által hozott határozatok végrehajtását, valamint folyamatosan figyelemmel kísérjék a versenyhelyzet alakulását és a piac működését.

Az öt iroda legfőbb vizsgálati területei a következők:

• Ipari és Élelmiszergazdasági Iroda: foglalkozik többek között a bányászattal, a villamos energia-, gáz- és hőellátással, a csővezetékes szállítással, a műszaki, természettudományi kutatásokkal és fejlesztésekkel, az élelmiszerek és italok gyártásával, a mezőgazdasággal, a vad- és erdőgazdálkodással, stb..
• Infokommunikációs Iroda: vizsgálati területei közé tartozik a posta- és távközlés, a számítástechnika és az ehhez kapcsolódó tevékenységek, a rádió és televízió műsorszórás, stb..
• Szolgáltatási Iroda: tevékenysége kiterjed például a kis- és nagykereskedelemmel, a biztosítással, az értékpapír kereskedelemmel a tőzsdei- és egyéb szolgáltatásokkal, a kiadói tevékenységgel, az építőiparral, a szállítással, a raktározással, az ingatlanügyekkel, az oktatással, a vendéglátással stb. kapcsolatos vizsgálatokra.
• Fogyasztóvédelmi Iroda: funkcionális egységként működve valamennyi szakmai területet illetően ellátja a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmát érintő bejelentésekkel és versenyfelügyeleti eljárásokkal kapcsolatos feladatokat.
• Kartell Csoport: elvégzi a kartellekre vonatkozó bejelentésekkel és eljárásokkal kapcsolatos feladatokat, illetve más hatóságokkal együttműködve feltárja a titkos kartelleket.

3.1.3.3. "Szervezet a szervezetben" (A versenytanács)

A Versenytanács a GVH-n belüli teljes önállósággal működő szakmai szerv, melynek elnöki tisztét - köztársasági elnöki kinevezéssel - a GVH egyik elnökhelyettese tölti be. (A másik elnökhelyettes a szakmai irodák irányítását látja el.) A Versenytanács az egyes ügyek jellegétől és bonyolultságától függően három vagy öt tagú lehet. A tagokat a Versenytanács elnöke jelöli ki. A tagok a döntésük meghozatalakor csak a törvénynek vannak alárendelve, részükre utasítás nem adható.

A Versenytanács

• hozza meg a GVH versenyfelügyeleti eljárásait érdemben lezáró - valamint azok végrehajtását elrendelő - határozatokat, továbbá,
• jogorvoslati fórumként működik a vizsgáló által a versenyfelügyeleti eljárás során hozott ún. közbenső, valamint a bejelentést visszautasító határozatok esetében.

A Versenytanács, érdemi határozatait általános szabályként tárgyaláson hozza, a tárgyalás csak az ügyfelek együttes kérelme alapján mellőzhető. A végrehajtást elrendelő határozatok és a jogorvoslati döntések minden esetben tárgyaláson kívül kerülnek meghozatalra.

A Versenytanács döntését a Gazdasági Versenyhivatal szakmai irodái által lefolytatott vizsgálat előzi meg. A vizsgálati jelentés értékelése után a Versenytanács, tevékenységi körén belül:

• megszüntetheti az eljárást, ha megállapítja, hogy nem következett be törvénysértés, illetve akkor, ha az eljárás folytatása nem indokolt,
• visszaadhatja a vizsgálati jelentést kiegészítésre, ha úgy ítéli meg, hogy az eset tisztázásához további információkra van szükség,
• ideiglenes intézkedéssel megtilthatja a törvénysértő magatartás folytatását, illetve elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, ha erre az érintettek védelme érdekében halaszthatatlanul szükség van.

A Versenytanács érdemi határozataival szemben jogorvoslati lehetőség is van, melyben a bíróság rendelkezik hatáskörrel.

3.1.4. Az ügyfél fogalma a versenyjogban

A Versenytörvény meghatározása alapján ügyfél az, akivel szemben hivatalból indult meg az eljárás, illetve a kérelmező, továbbá az, akire a kérelem vonatkozik.

A definíció pontos értelmezése során abból kell kiindulni, hogy a GVH kérelemre és hivatalból is indíthat versenyfelügyeleti eljárást.

A Gazdasági Versenyhivatal kérelemre csak engedélyezési típusú eljárásokat folytat le, így például kérelmet kell benyújtani a fúziók engedélyezése érdekében, ha a Versenytörvényben szereplő bizonyos kritériumok teljesülnek, a gazdasági versenyt korlátózó megállapodás tilalom alóli mentesítésére, valamint az átmeneti irányítás-, és vagyonszerzés egy éven túli meghosszabbítására. Ezeken kívül kérelmet lehet benyújtani annak megállapítására is, hogy valamely megállapodás nem jogsértő, azaz nem minősül gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak, nem esik tilalom alá, vagy kormányrendelet alapján mentesül a tilalom alól. Az eljárás megindításához egy űrlapot is ki kell tölteni, valamint egyes dokumentumokat és információkat a Hivatal rendelkezésére kell bocsátani.

Ilyen esetekben világos, hogy ügyfélnek az minősül, aki a kérelmet benyújtotta, ezen kívül az is, aki összefonódás esetén közvetett résztvevő, vagy aki felett közvetlen irányítást szereztek.

A hivatalbóli eljárások, vagy a GVH észlelése, vagy bejelentés alapján indulnak. A hivatalból induló ügyekben a GVH az általa észlelt, versenyjogba ütköző magatartások miatt maga kezdeményezi az eljárást azzal a céllal, hogy elérje a magatartás abbahagyását és prevenciós célból szankciót alkalmazzon a jogsértővel szemben. A hivatalból indított eljárásban ügyfélnek minősül az, akivel szemben az eljárás megindult. Tipikusan valamilyen versenyjogba ütköző magatartás feltételezett elkövetőjeként válik valaki ügyféllé, de előfordulhat az is, hogy a GVH azt észleli, hogy kérelem benyújtásának lett volna helye, de azt nem terjesztették elő. Ilyen esetben hivatalból is megindítható az eljárás.

Az ügyfelet és/vagy képviselőjét az eljárás során bármikor megilleti az iratbetekintés joga, a másolat és feljegyzés készítésének lehetősége. A korlátlan betekintési jognak azonban korlátját képezi az egyéb résztvevők üzleti titkainak védelméhez fűződő jog. Az eljárás egyéb résztvevői (tanú, szakértő, versenytárs) az üzleti titok védelmére való hivatkozással kérheti, hogy a megadott adatokat vagy vallomását tekintsék üzleti titoknak.

Fontos megjegyezni azt, hogy az a piaci szereplő, aki valamely jogellenes magatartást sérelmez és a Gazdasági Versenyhivatalhoz bejelentéssel él, nem válik ügyféllé. A versenyfelügyeleti eljárás ugyanis a piaci verseny tisztaságában és szabadságában megtestesülő közérdek védelmére hivatott, így a bejelentői státusz nem jogosítja fel azt, aki sérelmet szenvedett, arra, hogy ügyfél minőségében léphessen fel a piac másik szereplőjével szemben.

3.1.4.1. A bejelentés

Bejelentést bármely természetes vagy jogi személy tehet, aki a Versenytörvénybe ütköző magatartást észlel, és az ügyben személyes érdekeltsége van. (Bejelentést tehet például egy fogyasztó, ha megtévesztették, és csak ezért vásárolt meg egy terméket. Az a vevő is bejelentést tehet, amely észleli, hogy szállítói összehangolták áraikat, vagy más módon összejátszanak. Ugyancsak tehető bejelentés a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés esetén.). A bejelentő a bejelentéskor vagy az eljárás során kérheti személye titokban tartását, ha attól tart, hogy bejelentése miatt bármilyen hátrány érheti.

A GVH a bejelentést megvizsgálja, és 60 napon belül dönt arról, hogy indít-e versenyfelügyeleti eljárást vagy sem. Ha indul versenyfelügyeleti eljárás, akkor abban a bejelentő csak tanúként vehet részt.

A megalapozott és megfelelően benyújtott bejelentések nagyon fontos információforrást jelentenek a Hivatal számára, ezért lényeges, hogy a bejelentés írásban kerüljön benyújtásra, pontosan és részletesen tartalmazza a sérelmezett magatartást vagy tevékenységet, és tartalmazzon utalásokat arra vonatkozóan is, hogy a bejelentő szerint a sérelmezett magatartás miért és hogyan sérti a versenyjogi szabályokat.

A Gazdasági Versenyhivatal több éves adatai alapján megállapítható, hogy a bejelentések döntő hányada magánszemélyektől ered (1. Ábra), s csak körülbelül egyharmaduk származik vállalkozásoktól. Ez utóbbiak esetében feltételezni lehet, hogy nagy százalékban az érintett cég konkurensei élnek a bejelentés lehetőségével, hiszen nekik állhat érdekükben a versenytársak tevékenységének folyamatos figyelése, s jogellenességet tapasztalva azt azonnal jelenteni.

1. Ábra: A bejelentő személye

Forrás: A Gazdasági Versenyhivatal Országgyűlési beszámolói alapján, saját szerkesztés[63]

3.1.5. A versenyfelügyeleti eljárás lefolytatása

A versenyfelügyeleti eljárásnak négy önálló szakasza van[64]:

1. a vizsgáló eljárása,
2. a Versenytanács eljárása,
3. az utóvizsgálat,
4. és a jogerős határozat végrehajtása.

A következőkben ezek a szakaszok részletesen is bemutatásra kerülnek.

3.1.5.1. A vizsgáló eljárása

A vizsgáló eljárása készíti elő a Versenytanács eljárását. Fő célja, hogy az adott eset versenyjogi szempontból fontos adatait, körülményeit összegyűjtse, valamint azokat értékelje egy jelentés keretében.

Kérelemre induló ügyekben ez a szakasz egyfajta "szűrő szerepet" tölt be, melynek keretében a vizsgáló áttanulmáyozza a bejelentést, szükség esetén gondoskodik annak kiegészítéséről. S végül a bejelentéstől számított 60 napon belül elrendeli a vizsgálatot, vagy ha annak megindítása nem indokolt, akkor nemleges határozatot hoz.

A vizsgáló eljárását a GVH hivatalból is elrendelheti, ha olyan tevékenységet, állapotot vagy magatartást észlel, melyek a Versenytörvény szabályait sértik.

3.1.5.2. A Versenytanács eljárása

A Versenytanács eljárása a versenyfelügyeleti eljárás jogi szempontból legfontosabb része, hiszen ez hozza meg az érdemi döntéseket. (Érdemi döntésnek számít az eljárás megszüntetése is.)

Az eljáró versenytanácsot összetett jogkör illeti meg, ezek egy részéről a korábbiakban már volt szó, de annak érdekében, hogy teljes legyen a kép, röviden ismét bemutatom:

• az eljáró versenytanács megszüntetheti az eljárást, ha nem látja indokoltnak annak folytatását, illetve ha megállapítja, hogy nem történt törvénybe ütköző magatartás,
• ha a vizsgáló eljárása hiányos volt, az iratokat visszaadhatja hiánypótlásra,
• ideiglenes intézkedéseket hozhat,
• tárgyalást tart, az eset további tisztázása érdekében,
• és végül érdemi határozatot hoz.

Korábban már esett szó arról, hogy a Gazdasági Versenyhivatalban folyó versenyfelügyeleti eljárások egyik legnagyobb hányadát évek óta a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatos magatartások kivizsgálása teszi ki. Ebből következően az érdemi határozatok nagy része is ezzel kapcsolatosan születik meg. A másik legjelentősebb terület a fúziók engedélyezésével kapcsolatos. 2005-ben, az összes versenyfelügyeleti eljárás 76 %-a tartozott e két területhez (2. Ábra).

2. Ábra: A versenyfelügyeleti eljárások megoszlása 2005-ben

Forrás: A Gazdasági Versenyhivatal Országgyűlési beszámolói alapján, saját szerkesztés

3.1.5.3. Az utóvizsgálat

Utóvizsgálatra egyrészt akkor kerülhet sor, ha az eljárást szüneteltetik (eljárás szüneteltetésére akkor kerülhet sor, ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés elbírálásától függ, amelyben más szerv illetékes), másrészt az érdemi határozattal befejezett ügyek esetén akkor, ha előzetes vagy utólagos feltételt vagy kötelezettséget írtak elő, és annak teljesülését kell ellenőrizni (az utóbbi esetén ez csak egy lehetőség, vagyis nem kötelező). Az utóvizsgálat során tulajdonképpen azt vizsgálják, hogy mi történt a piacon a GVH közbelépésének hatására.

3.1.5.4. A végrehajtás

A versenyfelügyeleti eljárás utolsó szakaszára a jogsértő önkéntes teljesítése hiányában kerülhet csak sor, melyet egy újabb határozattal rendel el a Versenytanács.

3.1.5.5. A bírság

Az eljáró versenytanács, a Versenytörvény rendelkezéseinek megsértése esetén bírságot szabhat ki. A pénzbeli marasztalás, mint szankció alkalmazása a törvény szerint nem kötelező. A GVH azonban általában alkalmazza a bírságot, de nem minden áron törekszik az ebből származó bevételek növelésére. A bírságot azzal szemben szabják ki, akinek a jogsértő magatartását megállapították, az enyhítő körülmények alapján azonban a Versenytanács sokszor eltekint kiszabásától, vagy éppen jelképes összegű szankciót alkalmaz.

A bírság összegének megállapításakor több szempontot is figyelembe kell vennie a Versenytanácsnak, így például a jogsértés súlyát, időtartamát, a jogsértéssel elért előny nagyságát, a felek piaci helyzetét, a verseny szabadságának veszélyeztetettségi fokát, vagy épp az ügyfél segítő, együttműködő magatartását stb..

A kiszabható bírság minimális összegére vonatkozóan a törvény nem állapít meg szabályokat, maximális összegére viszont igen. A Tpvt. alapján a bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének 10 %-a lehet. A határidőn belül meg nem fizetett bírság, adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül, melyet az APEH szed be.

Az elmúlt öt évet alapul véve folyamatos növekedés figyelhető meg a GVH által kiszabott bírságok összegében, eltekintve a 2004. évi kiugróan magas értéktől, mely a már korábban ismertetett autópálya-kartell ügy következménye (3. Ábra). Abban az évben ugyanis a kirótt bírságok közel 80 %-a, ezen eset kapcsán merült fel.

3. Ábra: A GVH által kiszabott bírságok összege 2001. és 2005. között

Forrás: A Gazdasági Versenyhivatal Országgyűlési beszámolói alapján, saját szerkesztés[66]

4. Kutatás a Versenytörvény és a Gazdasági Versenyhivatal ismertségéről

2006. márciusában primer kutatást végeztem elsősorban kis- és középvállalkozások körében azzal a céllal, hogy felmérjem ismereteiket a versenyszabályozás témakörével kapcsolatban. A negyedik fejezet ezen kérdőíves felmérés eredményeit mutatja be.

4.1. A kutatás előzménye

A szakdolgozatomhoz történő adat- és információgyűjtés során, pár hónappal saját kutatásom előtt, egy érdekes táblázatra bukkantam, egy kis- és középvállalkozások finanszírozásával foglalkozó tanulmányban. (1. Táblázat)

A táblázat, egy 1999. évi közvélemény kutatás eredményeit tartalmazta, melyet a Kisvállalkozás-Fejlesztési Intézet végzett kis- és közepes vállalkozások körében, nem reprezentatív minta alapján, azzal a céllal, hogy felmérje, mely tényezők akadályozzák leginkább növekedésüket.

1. Táblázat: A vállalkozások növekedését akadályozó tényezők

Forrás: Karszáné Bányai Klára: A vállalati finanszírozás a banki gyakorlatban, Szegedi Tudományegyetem, 2003.

A táblázat tartalma azért tűnt szakdolgozatom témája szempontjából érdekesnek, mert a felsorolt tíz növekedést gátló tényező között, közel közepes súllyal (44-es értékkel) szerepelt a tisztességtelen verseny is. E kapcsán merültek fel bennem a következő kérdések: A vállalkozások tisztában vannak-e egyáltalán azzal, hogy mi is számít tisztességtelen versenynek, tudják-e, hogy a jog hogyan szabályozza a versennyel kapcsolatos eseteket, tisztában vannak-e törvény adta lehetőségeikkel és kötelezettségeikkel, s mely szervhez fordulhatnak a verseny tisztaságával kapcsolatos problémáikkal?

Így azzal a céllal, hogy felmérjem a magyar vállalkozói szféra ismereteit a Versenytörvénnyel és a Gazdasági Versenyhivatallal kapcsolatban, kérdőíves kutatást végeztem 2006. márciusában, önkényes, nem reprezentatív minta alapján.

A kérdőív összeállításához nagy segítséget jelentett, hogy 2003. októberében, hasonló témában, már a TÁRKI is készített telefonos közvélemény kutatást a magyarországi vállalkozások körében. Saját kérdőívemet így a TÁRKI kutatási jelentése alapján állítottam össze, már csak azért is, hogy az eredmények összehasonlíthatóak legyenek.

Kérdőívem három fő részből áll. Első része általános kérdéseket tartalmaz a megkérdezett vállalkozás foglalkoztatottjainak számával, jogi formájával, tevékenységi körével, a válaszadó iskolai végzettségével stb. kapcsolatban. A második részben a Versenytörvény ismertségével kapcsolatos kérdések szerepelnek, míg a harmadikban a Gazdasági Versenyhivatalra vonatkozó kérdések kaptak helyet. A kérdőívek kiértékelésének megkönnyítése érdekében egyetlen egy kivétellel, több kimenetelő szelektív, illetve kombinatív zárt kérdéseket (összesen 24 kérdés) alkalmaztam.

A kutatás előtt természetesen hipotéziseket is felállítottam. Ezek a következők:

1. A vállalat mérete jelentősen befolyásolja annak esélyét, hogy a vezetőjük hallott-e már a Versenytörvényről illetve a Gazdasági Versenyhivatalról. Nyilván nem rendelkezhet azonos információkkal és ismeretekkel egy néhány fős kisvállalkozás, és például egy saját jogi osztállyal rendelkező több száz fős nagyvállalat.
2. A válaszadók iskolai végzettsége szintén jelentősen befolyásolja a versenyszabályozással kapcsolatos ismereteket. Szinte biztosnak vehető, hogy a felsőfokú gazdasági és jogi végzettségűek mindegyike tisztában van (ha nem is teljes mértékben) a versenyjogi kérdésekkel.
3. A kis- és közepes vállalkozások keveset tudnak a magyar versenyszabályozásról, nem ismerik jogaikat és kötelezettségeiket.
4. Az elsődleges információszerzési forrás a média. A vállalkozók az írott sajtóból, televízióból, rádióból szerzik versenyjogi ismereteiket.

4.2. A megkérdezett vállalkozások jellemzői

Mint már korábban említettem, ennek a kutatásnak az volt a célja, hogy elsősorban a kis- és középvállalkozások (KKV) versenyjogi ismereteiről adjon képet, így a felmérés során szándékosan igyekeztem a KKV-k arányát növelni a mintában. A minta elemszáma 36 volt, melynek 80 %-a tartozott a KKV kategóriába, 20 %-a pedig nagyvállalatnak minősült a jog szerint (4. Ábra). A megkérdezett cégek 47 %-a mikro-, 23 %-a kis-, 10 %-a pedig a középvállalkozások közé tartozott. A TÁRKI kutatása esetén ebből a szempontból kiegyenlített volt a kép, akkor ugyanis a megkérdezett vállalkozások 32,5 %-a kis-, 35,4 %-a közepes-, és 32,1 %-a pedig a nagy cégek közé tartozott.

4. Ábra: A megkérdezett vállalkozások foglalkoztatottjainak létszáma

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

Egyfajta kontrollként, annak "ellenőrzésére", hogy a válaszadók foglalkoztatottjainak létszáma alapján valóban reális képet kaphatunk-e a vállalkozások nagyságáról, a kérdőívet kitöltők éves nettó árbevételére is rákérdeztem (5. Ábra). Az éves nettó árbevétel alapján a cégek 83 %-a minősült KKV-nek, 17 %-a pedig nagyvállalatnak. Így tehát megállapítható, hogy bármelyik mennyiségi mutatót is alkalmazzuk a vállalkozások nagyságrendi kategóriákba sorolásához, nagyjából hasonló képet kaphatunk, bár szerintem a legjobb megoldás, ha mindkettőt használjuk, hiszen a körülbelül 10 milliárd Ft-os (40 millió euró) értékhatár, rendkívül tág kategória, és azon belül a KKV-k viszonylag nagy szóródást mutathatnak.

5. Ábra: A megkérdezett vállalkozások éves nettó árbevétele

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

A felmérésben résztvevő vállalkozások 27-27 %-a Rt. illetve Bt., 26 %-a . Kft., 17 %-a egyéni vállalkozás, 3 %-a pedig Kkt. volt (6. Ábra).

6. Ábra: A megkérdezett vállalkozások jogi formája

Forrás: saját kutatás, saját szerkesztés

A vállalkozások székhelyét tekintve, 70 %-uk Borsod-Abaúj-Zemplén megyei volt, 17 %-uk budapesti cég, 7 %-uk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, és 3-3 %-uk pedig Hajdú-Bihar illetve Nógrád megyei. B.-A.-Z. megye nagy súlyát az magyarázza, hogy lakóhelyem is itt található. Ezen kívül véleményem szerint abból, hogy egy-egy vállalkozás székhelye hol található, nem vonhatók le messzemenő következtetések, és óriási eltérések sem feltételezhetők.

A vállalkozások tevékenységi körét tekintve igyekeztem a reprezentativitásra törekedni, ezen kívül több olyan céget is megkérdezni, melyek tevékenységüknél fogva érdekesebbek lehetnek a kutatás szempontjából. Ez alatt azt értem, hogy viszonylag nagy gyakorisággal sérthetnek versenyjogot például az építési vállalkozások, vagy hirdetéssel foglalkozó cégek. Így a válaszadók között több, ezen területekkel foglalkozó vállalkozás is megtalálható (például két hirdetési újságot kiadó cég is).

A kérdőívben a tevékenységi kategóriákat a TEÁOR alapján állítottam össze. Legnagyobb arányban, 21 %-kal a kereskedelemmel és javítással foglalkozó cégek kerültek be a mintába, második helyen, 17 %-kal az építőipar állt, harmadik helyen pedig, 13 %-kal az ingatlanügyletekkel és pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozások. A többi tevékenységi körhöz képest viszonylag nagy súllyal szerepelt még 10-10 %-kal a feldolgozóipar, és az egyéb közösségi, személyi szolgáltatás (7. Ábra).

7. Ábra: A megkérdezett vállalkozások tevékenységi köre

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

A kérdőívben a válaszadók iskolai végzettségére is rákérdeztem. Ezt azért tartottam fontosnak, mivel ezzel kapcsolatban még egy hipotézist is felállítottam (lásd 4.1. alfejezet).

A válaszadók közül, "csak" alapfokú iskolai végzettségel senki sem rendelkezett, középfokúval pedig a megkérdezettek egyharmada. 67 %-uk egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezett. Közülük a gazdasági végzettségűeknek volt a legnagyobb az aránya, 35 %-kal, őket 20 %-kal a műszaki, valamint 10 %-kal a informatikus végzettségűek követték (8. Ábra). Az összes többi végzettség esetében egyaránt 5-5 %-os érték adódott.

8. Ábra: A válaszadók iskolai végzettsége

Forrás. Saját kutatás, saját szerkesztés

4.3. Vállalkozói ismeretek a Versenytörvényről

A mintába került vállalkozások 80 %-a hallott már a Versenytörvényről (9. Ábra). A három évvel ezelőtti TÁRKI kutatás szerint a megkérdezettek 69 %-a nyilatkozta ugyanezt. A mintegy 11 %-kal magasabb érték már csak azért is számíthat "dicséretes" fejlődésnek, mivel a TÁRKI kutatással szemben, a saját felmérésem elsősorban kis- és középvállalkozásokra vonatkozott (három évvel ezelőtt ugyanis a kis és közepes méretű cégek körülbelül 50-70 %-a hallott a törvényről). A nagyobb érték nyílván köszönhető az egyre fejlettebb információ-kommunikációs eszközöknek és lehetőségeknek (például az Internet), és a média szerepének (A jogsértő esetek nyilvánosságra hozatala a Híradókban, napilapokban, szaklapokban stb.).

9. Ábra: A Versenytörvény ismertsége a vállalkozások körében

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

Azt már a kutatás előtt is feltételezni lehetett, hogy a vállalkozások számára a legfontosabb információszerzési forrást, a versenyszabályozás témakörével kapcsolatban az újság, a televízió, a rádió és az Internet jelenti (10. Ábra). Ezt a négy területet a kérdőívemben külön-külön szereplő válaszlehetőségként tüntettem fel, a kiértékelés során viszont egy kategóriába vontam őket. Ennek az az oka, hogy egy-két kivételt leszámítva a vállalkozások több mint fele mind a négy variációt bejelölte, mint információforrást. A TÁRKI kutatás esetében ez az érték 62 % volt. A körülbelül 10 %-os eltérésnek egyszerű magyarázat valószínűsíthető. Saját kutatásomnál ugyanis a TÁRKI felmérésével ellentétben, annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy "Hol hallott vagy olvasott a Versenytörvényről?", egy új válaszlehetőséget is megadtam. Ez pedig a "Tanultam róla". Nem véletlenül került ez a kategória 20 %-os értékkel a második helyre. A válaszadók összesen 26 % vagy nem tudta, hogy hol hallott a törvényről, vagy egyáltalán nem is hallott róla. Ügyvédjüktől, jogászuktól, jogtanácsosuktól a vállalkozások 3 %-a tudott meg valamit a törvényről. A TÁRKI kutatásában ez az érték 2 % volt.

10. Ábra: Az információ forrása a Versenytörvénnyel kapcsolatban

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

A Versenytörvényről a válaszadók 74 %-a helyesen tudta, hogy a gazdasági élet szereplőire - cégekre, vállalatokra, stb. - vonatkozik (11. Ábra). Csupán 3 %-uknak volt az a véleménye, hogy minden magyar állampolgár a törvény hatálya alá tartozik. Összesen 23 %-uk vagy nem hallott a törvényről, vagy nem tudta megmondani (10 %), hogy "Kiknek a magatartására vonatkozik?". S bár a kérdőívemben ezen négy kategórián kívül több válaszlehetőség is meg volt adva (például politikusok, sportolók, jogászok, ügyvédek, egyéb személyek), azokat senki sem jelölték be. A TÁRKI kutatás esetében a vállalkozások 63 %-a jelölte meg a "gazdasági élet szereplőire" kategóriát. A körülbelül 10 %-os eltérés, saját kutatási eredményemhez képest, véleményem szerint, nagyrészt a törvény nagyobb ismertségével magyarázható (lásd: 6. Ábra, és annak elemzése). De természetesen a minták különbözőségéből[70] is adódhatnak ilyen, viszonylag nagynak mondható eltérések. Ezen kívül a TÁRKI esetében senki sem jelölte meg a "minden magyar állampolgárra" vonatkozó válaszlehetőséget.

11. Ábra: Kiknek a magatartására vonatkozik a Versenytörvény?

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

A Versenytörvény céljáról a megkérdezettek 87 %-ának volt valamilyen elképzelése (12. Ábra). Közülük a legtöbben (81 %), helyesen, a gazdasági verseny tisztaságának védelmét jelölték meg. 3 %-uk a vállalkozások versenytársakkal szembeni védelmét, szintén 3 %-uk a fogyasztók tájékozottságának biztosítását gondolták a törvény céljának. Ez utóbbit egyébként ugyancsak helyesen. A fenti %-ok persze nem mutathatnak teljesen tiszta képet, hiszen azoknak a vállalkozásoknak közel fele (46 %), akik "A gazdasági verseny tisztaságának védelmét" választották, egyúttal más kategóriákat is megjelöltek, mint lehetséges törvénycélt. 25 %-uk a "A vállalkozások védelme a versenytársaikkal szemben", 8 %-uk "A fogyasztók tájékozottságának biztosítása", 13 %-uk pedig egy új, eddig nem említett kategóriát, "A magyar gazdaság védelme a külföldi vállalkozásokkal szemben" is megjelölt. A TÁRKI kutatás esetében hasonlóan alakultak az értékek. Kisebb eltérések persze itt is mutatkoztak, amelyek véleményem szerint a már korábban is említett okokra vezethetők vissza (lényegesen eltérő mintaelemszám, a megkérdezés módszere - telefonos vs. "vizuális", stb.)

12. Ábra: A Versenytörvény célja

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

A vállalkozói szféra Versenytörvénnyel kapcsolatos általános ismereteinek felmérése után, a törvény által szabályozott konkrét problémákra és területekre is kitértem. A részletesebb ismereteket először is azzal mértem (a TÁRKI kutatáshoz hasonlóan), hogy eldöntendő kérdéseket tettem fel három különböző, versenyjogot érintő témával kapcsolatban (lásd a kérdőívben). A válaszadóknak azt kellett eldönteniük, hogy az adott gazdasági viselkedéseket tiltja-e a Versenytörvény, vagy sem.

Mivel a magyar versenyjogban, a fogyasztók védelme különösen hangsúlyozott szerepet kap, így ezzel a területtel kapcsolatosan tettem fel először a kérdéseket.

Szerencsére a vállalkozások döntő többségének helyes elképzelései vannak a törvény rendelkezéseiről. Az első kérdés esetében (13/a. Ábra) a válaszadók 70 % vélekedte úgy, hogy tiltja a Versenytörvény azt, ha egy cég nem kellőképpen informálja fogyasztóit a termékeiről. A TÁRKI kutatása során 78 %-ban szintén igen válasz adódott.

A második kérdéssel kapcsolatban ugyancsak, közel azonos értékek születtek. Saját kutatásom esetében a válaszadók 77 %-a gondolta úgy, hogy az, ha egy vállalkozás a versenytársaival megegyezik egy kötelezően alkalmazandó minimális árról, az nem etikus (13/b. Ábra). A TÁRKI esetében 69 % volt az igenek aránya.

13/a. Ábra: Részletes ismeretek I.

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

13/b. Ábra: Részletes ismeretek I.

Forrás: saját kutatás, saját szerkesztés

A következő kérdéscsoport szintén a versenyjogi fogyasztóvédelem témakörével volt kapcsolatos. A válaszadóknak azt kellett eldönteniük, hogy vajon a fogyasztók megtévesztésének számít-e az, ha egy termék reklámjában elhallgatják egy fontos tulajdonságát (14/a. Ábra), illetve, ha egy terméket a másikkal összehasonlítva reklámoznak (14/b. Ábra).

Az első kérdés esetében az igenek aránya 83 % volt (a TÁRKI esetében 91 %), így a vállalkozások döntő többsége jól tudja, hogy ez a magatartás valóban a fogyasztók megtévesztésének számít és törvénybe ütközik

A második kérdéssel kapcsolatban először is fontos tisztázni azt, hogy két termék összehasonlító reklámja, ha bizonyíthatóan igaz állításokat tartalmaz, nem számít a fogyasztók megtévesztésének. Így a megkérdezettek 63 %-a hibásan gondolta úgy, hogy ez igenis törvénybe ütköző magatartás. A TÁRKI kutatása esetében egyébként szinte teljesen azonos arányok adódtak. Három évvel ezelőtt ugyanis a válaszadók 69 % gondolta ugyanezt, persze, mint már az előbb említettem, hibásan.

14/a. Részletes ismeretek II.

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

14/b. Részletes ismeretek II.

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

Az utolsó kérdéscsoport a közbeszerzésekre vonatkozott, hiszen ez az a másik, nagyon fontos terület, amellyel kapcsolatban a legtöbb törvénysértés bekövetkezik (például kartellek, lásd: 16. Esettanulmány).

A válaszadók 83 %-a helyesen ítélte meg, hogy a Versenytörvény tiltja azt, ha a pályázók előzetesen megegyeznek arról, hogy milyen árat fognak ajánlani (15/a. Ábra). A TÁRKI-nál, három évvel ezelőtt 79 %-os érték adódott. A két kutatás közötti 4 %-os eltéréshez véleményem szerint jelentősen hozzájárult a 2004. során, a sztrádaépítők körül kialakult, és nagy port kavart kartell-botrány, természetesen, mint intő példa.

Tartalmát tekintve, a következő kérdés nagyban hasonlított az előzőhöz, bár az nem fogalmazott ennyire konkrétan, talán ebből is adódott, hogy a megkérdezettek 73 %-a - tehát 10 %-kal kevesebben, mint az első kérdés esetén - vélte úgy, egyébként szintén jól, hogy a Versenytörvény tiltja a pályázatok tartalmának előzetes egyeztetését (15/b. Ábra). A TÁRKI kutatás esetében egyébként szintén megfigyelhető a fent említett tendencia, ugyanis ott 71 %-os érték adódott, amely ugyancsak majdnem 10 %-kal alacsonyabb az árak előzetes megegyezésére vonatkozó kérdéshez képest.

15/a. Ábra: Részletes ismeretek III.

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

15/b. Ábra: Részletes ismeretek III.

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

A fentieken túl, jelentős mértékű tévedések is megfigyelhetők a megkérdezett vállalkozások válaszai között. A válaszadók 40 % ugyanis azt hiszi, persze helytelenül, hogy a Versenytörvény megtiltja, hogy erőfölényben lévő cégek induljanak közbeszerzési tendereken (15/c. Ábra). A három évvel ezelőtti kutatás esetében a válaszadók kisebb aránya, 26 %-a gondolta ugyanezt. A viszonylag nagy arányú, 14 %-os eltérés véleményem szerint a mintába került vállalatok nagyságának arányaiban mutatkozó eltérésekből eredhet, hiszen saját kutatásom, döntő többségben kis- és közepes vállalkozásokra vonatkozott.

Ezen túl a válaszadók több mint fele (60 %-a) szintén tévesen vélte úgy, hogy a Versenytörvény szabályaiba ütközik, ha a közbeszerzési eljárás során az ajánlatkérő nem a legjobb ajánlatot választja ki (15/d. Ábra). A TÁRKI esetében ez az érték, közel azonos volt, 54 %-os.

15/c. Ábra: Részletes ismeretek III.

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

15/d. Ábra: Részletes ismeretek III.

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

Ezt követően arra kérdeztem rá, hogy milyen következményekkel járhat, ha egy vállalkozás nem tartja be a törvény előírásait. A legszélesebb körben ismert szankció a megkérdezett cégek körében a pénzbírság volt (2. Táblázat). A válaszadók 83 % jelölte be ugyanis ezt a kategóriát. Érdekesség, hogy három évvel ezelőtt, a TÁRKI kutatási jelentése alapján ez az érték "csak" 55 % volt. Ez a nagy arányú növekedés valószínűleg nagyban köszönhető annak, hogy egyre gyakrabban találkozhatunk a napilapok hasábjai között is jogsértő esetekkel, tehát a törvénybe ütköző magatartások egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak. Az "adott magatartástól való eltiltás" kategóriáját a vállalkozások fele jelölte meg, mint lehetséges szankciót. A TÁRKI kutatásban ez a válaszlehetőség mindössze 6 %-ot kapott, amely nagyban magyarázható azzal, hogy a három évvel ezelőtti kutatás ezen kérdésére, csak egyetlen választ adhattak a megkérdezettek, míg saját kérdőívem esetében több válasz is megadható volt. A két valóban lehetséges szankció (a pénzbírság és az adott magatartástól való eltiltás) említési gyakoriságának különbsége azonban saját kutatásom esetében is mindenképpen figyelemreméltó, és talán meg is kockáztatható az a kijelentés, hogy ezt, a szankciók ismertsége, illetve a nekik tulajdonított jelentőségek (például elrettentő erő)) különbözősége okozta. Az eredmény mindenképpen arra utal, hogy a gyakorlat szintjén a pénzbírság szerepe a jelentősebb. A válaszadók kisebbik része olyan szankciót is megjelölt, amelyekkel valójában nem is büntethetők a Versenytörvényt megszegő vállalkozások. A megkérdezettek 23-23 %-a állította, hogy a vállalkozás felszámolása vagy a vezetők szabadságvesztése is lehet a versenyjogot sértők büntetése.

2. Táblázat: Ön szerint milyen következményekkel járhat, ha egy vállalkozás nem tartja be a Versenytörvény rendelkezéseit?

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

A mintába került vállalkozásoknak 73 %-a gondolta úgy, hogy a Versenytörvény hatálya alá tartozik, 7 %-uknak az volt a véleménye, hogy csak részben vonatkoznak rájuk a törvény előírásai, 20 %-uk pedig nem tudta megválaszolni a kérdést (16/a. Ábra). Érdekesség, hogy a "nem" kategóriát egyetlen egy megkérdezett sem választotta, szemben a TÁRKI felmérésével, akkor ugyanis a vállalatok 11 % választotta az egyértelmű nemet. A többi kategóriában, saját kutatásomhoz hasonló értékek adódtak három évvel ezelőtt is. Nagy eltérés a fentiekből következően csak a "Nem tudom" kategóriában mutatkozott, mely véleményem szerint abból adódhat, hogy a kis- és középvállalkozások bizonytalanabbak ebben a kérdésben, nyilván azért is választják inkább a "Nem tudom" variációt.

16/a. Ábra: A vállalkozás viszonya a Versenytörvényhez

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

Ez a bizonytalanság a következő kérdés megválaszolása során is megmutatkozott (16/b. Ábra.).

A kérdőív következő kérdése ugyanis arra vonatkozott, hogy az adott vállalkozás szem előtt tartja-e a Versenytörvény előírásait. Ez esetben 60 %-uk nyilatkozta úgy, hogy, szem előtt tartja a törvény rendelkezéseit, 17 %-uk, hogy részben figyel azokra, a válaszadók 26 %-a pedig nem tudott egyértelmű választ adni a kérdésre. (A TÁRKI kutatásban a "nem tudom" válaszadók aránya csupán 6 % volt.) A "nem" kategóriát, az előző kérdéshez hasonlóan szintén nem választotta senki sem.

16/b. Ábra: A vállalkozás viszonya a Versenytörvényhez

Forrás: Saját forrás, saját szerkesztés

A mintába került vállalkozások 37 %-ában az ügyvezető, vagy az igazgató felel a törvény rendelkezéseinek betartásáért. (17. Ábra) Második helyen, egyaránt 20-20 %-os értékkel a tulajdonost, és a vállalati jogászt jelölték meg, mint a törvény betartásának felelősét. Érdekesség, hogy a vállalkozások szintén 20 %-a szerint, náluk, senki nem tartja szem előtt a törvényi előírásokat. 2003-ban ez utóbbi érték mindössze 7 % volt. A két érték közötti eltérés szerintem ugyancsak a mintába került vállalkozások méretbeli különbözőségéből adódhat. Ezen kívül egy másik lényeges eltérést a saját és a TÁRKI kutatása között az jelentett, hogy kérdőívemben egy új válaszlehetőséget is megadtam. Ez pedig a "Tulajdonos" kategória volt. Annak ellenére ugyanis, hogy kis és közepes vállalkozások esetében nagyobb annak a valószínűsége, hogy a tulajdonos egyben betölti az ügyvezetői, vagy az igazgatói feladatkört is, nagyvállalatok esetében azonban nem feltétlenül, sőt, ritkán van így.

17. Ábra: Ki felel a Versenytörvény betartásáért?

Forrás: Saját forrás, saját szerkesztés

4.4. Vállalkozói ismeretek a Gazdasági Versenyhivatalról

A kérdőívet kitöltő vállalkozások 90 %-a hallott már a Gazdasági Versenyhivatalról (18. Ábra). A TÁRKI-kutatás esetében ez az érték 92 % volt. Ez az igen magas százalékos arány arra utal, hogy sokkal többen ismerik - ha csak hallomásból is - a GVH-t, mint a Versenytörvényt.

18. Ábra: A Gazdasági Versenyhivatal ismertsége a vállalkozások körében

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

Az információforrások említési gyakorisága hasonló képet mutat, mint a Versenytörvény esetében (19. Ábra). A legtöbben, a válaszadók 56 %-a ugyanis újságból, televízióból, rádióból és az Internetről szerezte a GVH-val kapcsolatos ismereteit. 20 %-uk tanult róla, 10 %-uk pedig jogászától hallott a Hivatalról.

19. Ábra: Az információ forrása a Gazdasági Versenyhivatallal kapcsolatban

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

A kérdőívem következő kérdése arra vonatkozott, hogy a válaszadók próbálják megítélni azt, hogy mennyire tájékozottak a GVH munkájával és hatáskörével kapcsolatban. A megkérdezettek többsége, 40 %-a csak részben tartotta magát tájékozottnak a Hivatal tevékenységét illetően, 23 %-uk megfelelőnek értékelte ismereteit, 17 %-uk pedig azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nincs tisztában a GVH működésével (20. Ábra). 13 %-uk egyáltalán nem tudta megítélni saját tájékozottságának mértékét. Érdekesség, hogy a "Teljes mértékben" kategóriát egyetlen válaszadó sem jelölte meg. Saját eredményeim a TÁRKI kutatásához képest egyébként hasonló arányokat mutattak.

20. Ábra: Mennyire tájékozott a Versenyhivatal munkájával, hatáskörével kapcsolatban?

Forrás: saját kutatás, saját szerkesztés

A Gazdasági Versenyhivatallal kapcsolatos ismeretek mérését szolgálta a következő kérdés is (21. Ábra), mellyel azt kívántam feltérképezni, hogy a vállalkozások vajon pontosan tudják-e, hogy ki fordulhat a hivatalhoz panasszal, észrevétellel, stb.. A válaszadók többsége, 54 %-a úgy vélte, egyébként helyesen, hogy a GVH-hoz bárki fordulhat versenyt érintő, feltételezhetően jogsértő észrevételével vagy panaszával. A megkérdezettek 33 % úgy gondolta, hogy csak a vállalkozások fordulhatnak a Hivatalhoz. 13 %-uknak pedig semmilyen elképzelése nem volt arról, hogy kik előtt áll nyitva a GVH ajtaja.

E kérdés kapcsán egyébként nem hasonlítottam össze saját kutatásom eredményét a TÁRKI eredményével, mivel kérdőívemben kicsit módosítottam (egyszerűsítettem) a válaszlehetőségek megfogalmazásán, s ebből következően az összehasonlítás nem mutatott volna reális képet.

21. Ábra: Ki fordulhat a GVH-hoz?

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

A válaszadók döntő többsége, 90 %-a, azzal is tisztában volt, hogy a Versenyhivatalnak jogában áll bírságot kiszabni a törvényt sértő vállalkozásokra (22. Ábra). Ennek ellenkezőjét a megkérdezettek közül senki sem gondolta, míg a fennmaradó 10 % bizonytalan volt e kérdés tekintetében. A TÁRKI felmérésében hasonló eredmények születtek, bár három évvel ezelőtt 5 % "Nem" válasz is adódott.

22. Ábra: Szabhat-e ki bírságot a Versenyhivatal?

Forrás: Saját kutatás, saját szerkesztés

Az utolsó két kérdésre (23/a. és 23/b. Ábra), bevallom őszintén, nem számítottam, hogy bárki is igennel fog válaszolni. Abban ugyanis, hogy a kis minta ellenére mégis adódtak "Igenek", óriási szerepe lehetett "A Véletlennek". Főleg, hogy a TÁRKI nagy mintájához képest lényegesen nagyobbak lettek a százalékos értékek is. (A TÁRKI esetében az első kérdésre csupán 4 % volt az igenek aránya, a második kérdésre pedig mindössze 2 %.) Arra vonatkozóan egyébként, hogy milyen ügyekben fordultak a válaszadó cégek a Versenyhivatalhoz, csak rész információkkal rendelkezem. Azt biztosan tudom, hogy egy eset tiltott utánzással, egy másik pedig fúzióval kapcsolatos probléma és ügy volt. Arra vonatkozóan pedig, hogy milyen problémák merültek fel az egyes "Igent" válaszoló cégekkel kapcsolatban, egyáltalán nincsenek információim.

23/a. Ábra: A vállalkozások saját tapasztalatai

Forrás: Saját forrás, saját szerkesztés

23/b. Ábra: A vállalkozások saját tapasztalatai

Forrás: saját kutatás, saját szerkesztés

4.5. Beigazolódtak-e a hipotézisek?

Az első hipotézissel kapcsolatban (A vállalat mérete jelentősen befolyásolja annak esélyét, hogy a vezetőjük hallott-e már a Versenytörvényről illetve a Gazdasági Versenyhivatalról.) megállapítható, hogy valóban vannak eltérések a kis, közepes és nagyvállalatok versenyjoggal kapcsolatos ismereteiben. Ez az eltérés azonban nem tekinthető "jelentősnek". Természetesen ahhoz, hogy a válaszadók 80-90 %-a hallott már a törvényről és a Hivatalról, nagyban hozzájárult a nagyvállalatok teljes (100 %-os) tájékozottsága, de a "nagyokat" figyelmen kívül hagyva a KKV-k is megközelítették a 80 %-os "ismertséget".

A második hipotézis, mely az iskolai végzettség és a versenyjog témájában való tájékozottság közötti kapcsolatra vonatkozott, szintén nem teljesen igaz. Az persze igen, hogy a jogi és gazdasági végzettségűek lényegesen tájékozottabbak a versenyszabályozással kapcsolatban, már csak azért is, mert tanultak róla, de a más felsőfokú végzettségűek vagy a középfokú végzettségűek is meglepően jól informáltak ez ügyben. Jelentősebbnek mondható különbségek a fenti két csoport között inkább csak a részletesebb ismeretek esetén mutatkoztak, az általános kérdések esetében nem.

A harmadik feltevésem, melyet úgy fogalmaztam meg, hogy a kis és közepes vállalkozások keveset tudnak a magyar versenyszabályozásról, nem ismerik jogaikat és kötelezettségeiket, végképp nem igaz, legalábbis a kutatásom eredményei szerint. Pedig bevallom, épp ennek bizonyítására szolgálta "volna" a felmérés. Bár azt se felejtsük el, hogy a "kellemes meglepetés" és a pozitív eredmény is eredmény. Ezzel kapcsolatban egyébként fontosnak tartom még megemlíteni egy saját véleményemet. Ez pedig a következő: Az, hogy a KKV-k viszonylag ilyen jól "ismerik" a versenyjogi kérdéseket, nem feltétlenül a Versenytörvény és a GVH pontos ismeretének a következménye. Véleményem szerint ugyanis a kérdőívem kitöltése során a válaszadók "jó erkölcse, és etikussága szólalt meg". Az pedig, hogy a valóságban hogyan tevékenykednek, (etikusak-e, tisztességesek-e, vagy sem) az más kérdés, és valószínűleg nem is mérhető fel "ilyen vagy olyan" kérdőívekkel. Valamit ismerni, és az alapján cselekedni, vagy éppenséggel azzal ellentétesen cselekedni, nem ugyanaz.

S végül, negyedik feltevésem a versenyszabályozással kapcsolatos információk forrására vonatkozott. Ez esetben beigazolódott állításom. Az elsődleges információszerzési forrást valóban az újság, a televízió, a rádió, és az Internet jelenti.

5. ÖSSZEFOGLALÁS

Szakdolgozatomban egy számomra nagyon érdekes gazdasági-jogi szabályozási területet - a magyar versenyjog témakörét - tanulmányoztam.

Felkutattam a versenyszabályozás elméleti alapjait és történelmi gyökereit, annak érdekében, hogy bebizonyítsam a jogi szabályozás és az állami szerepvállalás szükségességét.

Ezen kívül részletesen bemutattam a Versenytörvény alapvető szabályait, melyekhez a könnyebb érthetőség érdekében számtalan hazai és külföldi esettanulmányt is gyűjtöttem. A kiválasztott esetek egy része azért került az érdeklődésem körébe, mert véleményem szerint a társadalom széles körét érintik, másik része pedig azért, mert a saját területén kimagasló jelentőséggel bír, például a különösen magas bírság, vagy a törvénysértés nagyságrendje tekintetében.

A dolgozatban, a szabályok betartatásáért felelős szerv, a Gazdasági Versenyhivatal, szerepét és tevékenységét is bemutattam.

S végül, az elsősorban kis- és középvállalkozások körében végzett saját kutatásom eredményein keresztül tártam fel a magyar vállalkozói szféra versenyszabályozással kapcsolatos ismereteit. E kapcsán joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért pont a KKV szektor ismereteit mértem fel, és miért nem a nagyvállalatokét, hiszen versenyjogot sértő esetekkel elsősorban a szinte mindenki által ismert nagy hazai cégekkel vagy multikkal kapcsolatban találkozhatunk.

Nos véleményem szerint a verseny tisztaságát sértő magatartások és tevékenységek ugyan úgy jelen vannak a kis- és középvállalati szférában, mint a nagyvállalati körökben. Igaz, hogy a legtöbb ilyen esetnek csekély a versenyt korlátozó hatása, de ettől függetlenül igenis tisztességtelennek tekinthetők. Nyilván jogosan "vehetné zokon" bárki, ha vele szemben fogyasztóként vagy vállalkozóként tisztességtelen versenycselekményt tanúsítana valaki. Természetesen nem arról van szó, hogy minden "jelentéktelennek tűnő kis ügyet" vizsgáljon ki és szankcionáljon a Gazdasági Versenyhivatal, - ez nyílván nem is várható el tőle, hiszen óriási terheket róna rá -, hanem arról, hogy valamilyen módon több támogatást kapjon az etikus versenykultúra fejlesztése. Hiszen hiába biztosított a megfelelő törvényi szabályozás, ha azok betartásához nem fűződik vállalkozói érdek, és hiába a sok elrettentésnek szánt óriási összegű bírság, ha ennek ellenére sem csökken a jogsértő magatartást tanúsítók száma. Véleményem szerint sokkal jobban kellene ösztönözni a vállalkozásokat, hogy a törvényi előírások szerint működjenek. Hatékonyabb versenyfelügyeletet és kontrollt kellene megvalósítani, hiszen nagyon sok vállalkozás kifizetődőbbnek tartja megfizetni a bírságot, majd azt követően mintha semmi se történt volna, ugyan úgy tovább működni.

Ezen kívül irányt kellene mutatni a vállalkozások számára azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes, tisztességes és faire versenymagatartás. Világossá kellene tenni számukra, hogy a tisztességtelenség, legyen az akár milyen jelentéktelennek tűnő is, hosszú távon nem kifizetődő. Segítséget kellene nyújtani a cégeknek abban is, hogy tisztázzák, hogy tulajdonképpen kikkel is állnak versenyben. A fogyasztókért vagy a fogyasztókkal szemben "küzdenek"? Az egész világgal vagy "csak" a versenytársakkal? Netán saját korábbi teljesítményeikkel? Abban is támogatni kellene a gazdaság szereplőit, hogy ismerjék fel a versenyszabályozás igazi jelentőségét, és a profit- és versenyorientáltság között próbáljanak valamilyen egyensúlyt teremteni.

Meglátásom szerint növelné a Gazdasági Versenyhivatal munkájának hatékonyságát, ha a jelenleginél több, a sajtó és a média által nagymértékben figyelemmel kísért kampány jellegű, átfogó, ellenőrző vizsgálatok indulnának. Persze ezekkel kapcsolatban is óvatosnak kell lenni, hiszen nem az a fő cél, hogy úgy tekintsenek a Gazdasági Versenyhivatalra, mint valami "rosszakaróra". Véleményem szerint egyfajta partneri kapcsolat kialakítása lenne a legcélravezetőbb.

Ezen kívül az államnak is több pénzt kellene fordítania a tájékoztatás növelésére, ezáltal is erősíteni a versenykultúra fejlődését.

Saját kutatásom bebizonyította, hogy a vállalkozások, legyenek akár kicsik, közepesek, vagy nagyok, igenis tisztában vannak, ha nem is a törvény ismerete által, de legalább erkölcsi szinten a versenyszabályozás kérdéseivel. Erkölcsi alapon ugyanis képesek megítélni, hogy mi a helyes vagy helytelen, tisztességes vagy tisztességtelen. Mindezek ellenére akkor hogyan lehetséges mégis, hogy a tisztességtelen versenyt tartják a fejlődésüket akadályozó egyik legfontosabb tényezőnek? A gyakorlatban nem úgy működnének a dolgok, mint az emberi fejekben? Az utóbbi kérdésre a válasz nyilvánvalóan "igen". Ezzel kapcsolatban már korábban is kifejtettem azt a véleményemet, hogy valamit ismerni, és az alapján cselekedni, vagy épp azzal szemben tenni, nem ugyan az. A probléma gyökereit nem feltétlenül csak a vállalkozók vagy általában véve az emberek "fejében" kell keresni. Ahhoz, hogy Magyarországon még nem fejlődött ki igazi, erkölcsös és tisztességes versenykultúra, nagyon sok minden hozzájárult. A történelem viharai, az elmúlt évtizedek politikai és gazdasági megkötöttségei, a magyar nép gondolkodásának jellemzői, olykor pesszimizmusa stb..

Borzasztóan hosszú, és lépésről lépésre zajló folyamat az emberek gondolkodásmódjának a megváltoztatatása, s véleményem szerint generációknak kell még felnőnie ahhoz, hogy érvényesülhessen hazánkban a tiszta verseny.

IRODALOMJEGYZÉK

KÖNYVEK

1. Bara Zoltán-Szabó Katalin: Gazdasági rendszerek, országok, intézmények

Aula Kiadó, Budapest, 2000.

2. Bod Péter Ákos: Gazdaságpolitika

Aula Kiadó, Budapest, 2002.

3. Chikán Attila: Vállalatgazdaságtan

Aula Kiadó, Budapest, 2003.

4. Fülöp Gyula: Kisvállalati gazdálkodás

Aula Kiadó, Budapest, 2004.

5. Kopányi Mihály: Mikroökonómia

Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999.

6. Dr. Miskolczi Bodnár Péter: A versenytörvény magyarázata

KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002.

7. Paul Heyne, Peter Boettke, David Prychitko: A közgazdasági gondolkodás alapjai

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004.

8. Dr. Polgár Gyula: Kapitalista közgazdaságtan

Accordia Kiadó, Budapest, 2003.

9. Veress József: Gazdaságpolitika

Aula Kiadó, Budapest 1999.

10. Voszka Éva: Versenyteremtés-alkuval

Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003.

ELEKTRONIKUS DOKUMENTUMOK, KIADVÁNYOK

1. A Gazdasági Versenyhivatal Országgyűlési beszámolói

2. A Gazdasági Versenyhivatal 2003., 2004. és 2005. évi Sajtóközleményei

3. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény.

4. GVH ismertetőfüzet: Amit a Gazdasági Versenyhivatalról tudni kell

Budapest, 2003.

5. TÁRKI kutatási jelentés: A Gazdasági Versenyhivatal és a Versenytörvény ismertsége és megítélése a vállalkozók körében

Budapest, 2003.

6. 2003., 2004. és 2005. évi Versenytanácsi határozatok

INTERNET

1. www.fn.hu

2. www.gvh.hu

3. www.hvg.hu

4. www.magyarorszag.hu

4. www.metro.hu

5. www.mfor.hu

6. www.mti.hu

7. www.sulinet.hu

SUMMARY

In the course of my dissertation I studied the topic of unfair economic competition and its regulation. I think that nowadays this topic is very imporatant and timely.

Firstly I dealt with some economic rudiments. In addition I showed the characteristics of the modern markets, the functions of the competition and the role of the state.

After it I showed the Hungarian legal regulation of this domain. I collected several foreign and domestic caseworks to make the understandig of the Act easier. My purpose was to find the most interesting cases.

In the following chapter I showed "The keeper of the competition", so I described the supervisory authority which follows the competition processes and the activity of the enterprises with attention.

The final chapter contains the results of my primary research. The subjects of this research were especially small and medium-sized companies. I asked 36 enterprises, what knowledges they have about the regulation of the economic competition.

I think that enterprises know what activities are fair or unfair, but in practice they act often not right, because the modern and rapid changing economic environment compels them to use unfair implements.

The role and the regulation of the state is very important in this case, because the unfair implements can hurt the interests of the consumers and other companies, too.

In our country the faire competition-culture is not high developed yet, and the changing of this circumstances requires a lot of time and a lot of money, too.

Surely the unfair activities are unremunerative for a long time and I hope that in the future the entreprenaurs recognize the importance of the competition-regulation, because the faire economic environment is important to everybody.

MELLÉKLETEK

A Gazdasági Versenyhivatal szervezeti felépítése

Forrás: www.gvh.hu

Kérdőív a Versenytörvény és a Gazdasági Versenyhivatal ismertségéről

I. Általános kérdések

1. A vállalkozás foglalkoztatottjainak létszáma

0-9 fő   

10-49 fő 

50-249 fő 

249 fő feletti 

2. A vállalkozás éves nettó árbevétele (1 Euro = 250 Ft árfolyamon számolva)

kevesebb mint 7 millió euró (~ 1,75 milliárd Ft) 

kevesebb mint 40 millió euró (~ 10 milliárd Ft) 

több mint 40 millió euró 

3. A vállalkozás jogi formája

Korlátolt felelősségű társaság (Kft.)            

Részvénytársaság (Rt.) 

Közös vállalat (Kv.) 

Egyesülés                                

Betéti társaság (Bt.)                

Közkereseti társaság (Kkt.)                          

Egyéni vállalkozás                  

Szövetkezet                             

Non-profit szervezet   

Egyéb:.....                 

4. A vállalkozás székhelye?

Település:......

Megye:........

5. A vállalkozás tevékenységi köre?

Mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás  

Halgazdálkodás 

Bányászat                                            

Feldolgozóipar 

Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás 

Építőipar 

Kereskedelem, javítás 

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 

Szállítás, raktározás, posta, távközlés 

Pénzügyi közvetítés 

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 

Közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás 

Oktatás 

Egészségügyi, szociális ellátás 

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás 

Egyéb:.... 

6. A válaszadó iskolai végzettsége:

Alapfokú                                 

Középfokú:

Szakmunkás végzettség 

Érettségi 

Felsőfokú (főiskola, egyetem):

Gazdasági        

Kereskedelmi                         

Jogi                  

Műszaki           

Informatikai     

Vendéglátóipari 

Egészségügyi 

Természettudományi 

Bölcsész 

Egyéb:........ 

II. Vállalkozói ismeretek a Versenytörvényről

1. Hallott már Ön a Versenytörvényről?

Igen 

Nem 

Nem tudom 

2. Hol hallott vagy olvasott a Versenytörvényről?

Újságban 

Televízióban 

Rádióban          

Interneten         

Jogászomtól     

Tanultam róla                        

Ismerőseimtől  

Egyéb:........ 

Nem tudom, hol hallottam 

Nem hallottam róla                           

3. Kiknek a magatartására vonatkozik a Versenytörvény?

A gazdasági élet szereplőire 

Minden magyar állampolgárra 

Politikusokra   

Sportolókra      

Jogászokra, ügyvédekre 

Egyéb személyekre                           

Nem tudom      

Nem hallottam a törvényről  

4. Ön szerint mi a célja a Versenytörvénynek?

A gazdasági verseny tisztaságának védelme 

A vállalkozások védelme a versenytársakkal szemben 

A fogyasztók tájékozottságának biztosítása 

A magyar gazdaság védelme a külföldi vállalkozásokkal

szemben 

A (kis és közepes) vállalkozások támogatása 

A multinacionális cégek támogatása 

A sportrendezvények rendfenntartásának biztosítása 

Egyéb 

Nem tudom 

Nem hallottam a törvényről 

5. Ön szerint tiltja a Versenytörvény azt, ha egy cég .?

Igen Nem

nem kellőképpen informálja fogyasztóit termékéről  

a versenytársaival megállapodik egy kötelezően

alkalmazandó minimális árról  

6. Ön szerint a fogyasztók megtévesztése az, ha .?

Igen Nem

a termék reklámjában elhallgatják egy fontos

tulajdonságát  

egy terméket a másikkal összehasonlítva reklámoznak  

7. Ön szerint tiltja a Versenytörvény a közbeszerzések területén .?

Igen Nem

ha a pályázók előzetesen megegyeznek arról, milyen

árat ajánlanak a pályázatukban  

ha a pályázók előzetesen megbeszélik, hogy milyen tartalmú

pályázatot fognak benyújtani  

ha erőfölényben lévő cég indul közbeszerzési tenderen  

hogy az ajánlatkérő ne a legjobb ajánlatot válassza ki  

8. Ön szerint milyen következményekkel járhat, ha egy vállalkozás nem tartja be a Versenytörvény rendelkezéseit? (több válasz is megadható)

pénzbírság                   

adott magatartástól való eltiltás 

a vállalkozás felszámolása 

a vezetők szabadságvesztése 

egyéb 

semmilyen következménnyel nem jár 

nem tudom 

9. Az Ön vállalkozására vonatkoznak-e a Versenytörvény előírásai?

Igen 

Nem 

Részben 

Nem tudom 

10. Az Ön vállalkozása szem előtt tartja-e a Versenytörvény előírásait?

Igen 

Nem 

Részben 

Nem tudom 

11. Az Ön vállalkozása esetében ki felel azért, hogy betartsák a Versenytörvényt?

Tulajdonos 

Ügyvezető, igazgató  

Vállalati jogász 

Minden alkalmazott 

Egyéb 

Senki 

Nem tudom 

III. Vállalkozói ismeretek a Gazdasági Versenyhivatalról

1. Hallott már Ön a Gazdasági Versenyhivatalról?

Igen 

Nem 

Nem tudom 

2. Hol hallott vagy olvasott a Gazdasági Versenyhivatalról?

Újságban 

Televízióban 

Rádióban          

Interneten         

Jogászomtól   

Tanultam róla                        

Ismerőseimtől  

Egyéb:........ 

Nem tudom, hol hallottam 

Nem hallottam róla                           

3. Mennyire tájékozott a Versenyhivatal munkájával, hatáskörével kapcsolatban?

Teljes mértékben                    

Megfelelően 

Csak részben 

Egyáltalán nem 

Nem hallottam még a Versenyhivatalról 

Nem tudom megítélni 

4. Ön szerint ki fordulhat a GVH-hoz?

Bárki                                                               

Vállalkozók 

Szakmai kamarák 

Állami szervek (pl.: parlament, minisztérium, rendőrség) 

Ügyvédek 

Egyéb ....... 

Nem tudom 

5. Szabhat-e ki a Versenyhivatal bírságot a vállalatokra?

Igen                            

Nem 

Nem tudom 

6. Az Ön cége fordult-e már valamilyen üggyel a Versenyhivatalhoz?

Igen                 

Nem 

7. Cégével kapcsolatban volt-e probléma, ami miatt a Versenyhivatal intézkedett?

Igen                 

Nem 

Közreműködését és válaszait köszönjük!