kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Ahogy korosodom, egyre világosabban látom, hogy a biztonságnak csupán egyetlen formája létezik: hogy képes vagy kiemelkedően végezni a feladatodat.
(Abraham Lincoln)
A kockázatvállalás a vállalkozók, katonák, vezetők, uralkodók mesterségének alapvető eleme, de minden ember életének része, akár tud róla, akár nem.
Ahhoz, hogy a kockázatvállalásról érdemben beszélhessünk, a következő kérdéseket célszerű tisztázni:
Mi a bizonytalanság?
Mi a kockázat?
Hogyan függ a kockázat a bizonytalanságtól, mi a különbség közöttük?
Miben különbözik a kockázatvállalás a vakmerőségtől, hazardírozástól?
Mi jellemzi a kockázatot elkerülő, a kockázatkerülő és a kockázatkereső embereket?
A bizonytalanság abból ered, hogy a döntéseink, munkánk, vállalkozásunk - a továbbiakban összefoglalón: tevékenységünk - által előidézett eseményeknek, folyamatoknak többnyire nem egyetlen kimenetele lehetséges. Ha csak egyetlen dolog történhet, akkor nincs bizonytalanság, a kimenetel végeredménye bizonyosan, 100% valószínűséggel bekövetkezik. Ha viszont tevékenységünknek többféle kimenetele lehetséges, és az azokat előidéző összes tényezőt nem lehet, nem tudjuk, vagy nem kívánjuk figyelembe venni, akkor bizonytalan, hogy a lehetséges kimenetelek közül melyik válik valósággá. A lehetséges kimenetelek valószínűsége lehet azonos (pl. egy szabályos hatlapú dobókocka bármelyik lapja 1/6 eséllyel kerül felülre.), vagy lehet eltérő (pl. annak a valószínűsége jóval nagyobb, hogy egy autós épségben a céljához ér, mint annak, hogy balesetet szenved.). Egy adott anyagi rendszerben végzett tevékenység kimeneteleinek valószínűségei tudatunktól független, objektív értékek, mivel objektív törvényszerűségek határozzák meg őket. Ezek az objektív esélyek akár kísérletekkel megállapíthatók, akár számításokkal meghatározhatók, utóbbi feladatokkal a valószínűség-számítás és statisztika foglalkozik.
A bizonytalanság azért áll fenn a pontosan meghatározható valószínűségek dacára, mert a valószínűségek csak a kimenetelek várható megvalósulási esélyeit adják meg, egyetlen konkrét próbálkozásnál - szakszóval: kísérletnél - sem lehet megmondani azt, annál a kísérletnél melyik kimenetel válik valósággá. Mindenesetre a valószínűségekkel jellemezhető bizonytalanság szintén tudatunktól független jellemzője egy anyagi rendszernek.3
Amikor tevékenységünk lehetséges kimeneteleinek pénzbeli vagy más anyagi következménye van (pl. emberek sérülése vagy halála), akkor a megvalósuló kimenetel eredménye a viszonyítási alapnak, mércének tekintett eredményhez képest veszteséggel vagy nyereséggel jár. Ez a mérce lehet a várható, a legvalószínűbb, vagy a remélt eredmény. Pontosan ez, a mércéhez viszonyított veszteség vagy nyereség a kockázat, ezért akár meghatározásképpen is mondhatjuk, hogy a kockázat a bizonytalansághoz rendelt árcédula.
Lényeges tisztán látnunk, hogy nem a viszonyítási alap a kockázat, akkor sem, ha a viszonyítási alap maga is veszteséget jelent. Ha a számítható eredmény veszteséges, akkor az pl. üzleti veszteség (vagyis rossz üzlet), vagy egy hadművelet, hadgyakorlat(!) előre kiszámítható embervesztesége. A kockázat a viszonyítási alaptól lehetséges eltérés4.
Ejtsünk néhány szót arról, mit értünk várható, legvalószínűbb és remélt eredményen! A várható eredményt úgy számítjuk ki, hogy az egyes kimenetelek valószínűségével (wi) szorozzuk a kimenetel számszerűen kifejezett eredményét (si), és a szorzatokat összegezzük:
Tekintsünk például egy olyan kockajátékot, ahol a bankkal szemben a játékos tétje 100 Ft, a hatosra a bank 600 Ft-ot fizet (visszaadja a tétet, plusz 500 Ft nettó nyereményt), a többi számnál a tét a banké marad. Itt a várható eredmény 0 Ft, tehát hosszú távon mind a játékos, mind a bank "pénzénél marad". Ez annak dacára így igaz, hogy a várható átlagos eredmény egyetlen játékban sem valósulhat meg, mert nem szerepel a lehetséges kimenetel-eredmények között. A kimenetelek veszteségeinek és nyereségeinek eredője az, amely határértéke a várható eredményhez tart.
Ha a lehetséges kimenetelek közül az egyik valószínűsége kiemelkedőn nagyobb a többinél (általában majdnem 100%), és ez a kimenetel egyben az elvárt, normális kimenetel is, akkor van értelme a legvalószínűbb kimenetel eredményéről, röviden a legvalószínűbb eredményről beszélni. Ilyen, legvalószínűbb eredmény pl. az, hogy egy fix kamatozású állampapír az esedékesség napján 8 % kamatot fizet, az autónkkal épségben hazaérünk, a házunk nem ég le, hónap elején a fizetésünket megkapjuk, stb.
A remélt eredmény inkább lélektani, mint üzleti vagy valószínűség-számítási fogalom. Azért érdemes beszélni ró 141f51b la, mert gyakran előfordul, hogy az esélyek és kockázatok tényszerű értékelése helyett ebből indulunk ki.
Akkor még nincs gond, ha a remélt eredmény a legvalószínűbb eredmény is, és valószínűsége meghaladja a 99, esetleg a 99,9 százalékot; teljes joggal remélhetjük, ha autóba ülünk, és ésszerűen vezetünk, épségben meg fogunk érkezni. Nem lenne ésszerű minden utazás előtt új végrendeletet írni. A gond azzal a gondatlansággal kezdődik, ha a remélt és igen valószínű eredményt bizonyosnak is tekintjük, ezért nem kötünk Casco biztosítást, és készületlenül ér az autót megrongáló baleset. A gond forrása az, hogy megsértettük azt a célszerű elvet, hogy reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra is. Hasonló gondatlanságnak nevezhetjük azt is, amikor valaki sem életbiztosítást nem köt, sem más tartalékról nem gondoskodik családja részére, mert reméli, hogy legalább 70 éves koráig él. Pedig erre nem 99,98 százalék az esélye, mint az autóbaleset elkerülésére5, hanem 30 évesen nőknek 70, férfiaknak 48, 40 évesen 71 illetve 50, 50 évesen 74 illetve 55, 60 évesen 82 illetve 67 százalék . Igaz, az életbiztosítás általában drágább, mint a Casco, de ha mint vagyontárgyat tekintjük magunkat[1], általában jóval többet érünk, mint az autónk, és hosszabb a tervezett üzemidőnk is. Ezt részletesebben a 10. fejezetben (biztosítási ismeretek) tárgyalom.
Az igazán nagy bajt az okozza, ha valaki a remélt eredményről, csak azért, mert kívánatos, azt hiszi, hogy egyben a legvalószínűbb eredmény is, pedig messze nem az. Esetenként a remélt kimenetel esélye csak 10-20 százalék, vagy annyi sincs. Elképesztő, hányan hiszik, hogy az új vállalkozásuk, befektetési ötletük, stb. "tuti tipp", azaz 100%, hogy beválik, pedig a siker valószínűsége inkább 2-5% körül lehet. Az a helyzet, hogy a vállalkozói kockázati tőkealapok (venture funds) nagyon nagy nyereséget tudnak realizálni ilyen befektetésekből, mert az a néhány, amelyik bejön, nagyon bejön. De a tőkealapok szakemberei nagyon megvizsgálják az ötletben rejlő lehetőséget - nulla esélyű ötletre egy vasat sem adnak - , és 30-40 ötletbe fektetik be az alap pénzét, az egész alapnak legfeljebb 10-20 százalékát. Az alap többi tőkéjét már futó, érettebb vállalkozások finanszírozására fordítják. Aki ezzel szemben egyetlen ilyen ötletre teszi fel a teljes vagyonát, az 95-98% eséllyel egyenes úton halad egy válsághelyzet, és az anyagi csőd felé.
Az i-ik kimenetelhez tartozó kockázat számszerű értéke a várható eredmény alapján si-S, megvalósulásának esélye wi. Az egyes kimenetelekhez tartozó kockázat szintén objektív mennyiség, a kockázatnak azért van - a bizonytalanságtól eltérőn - szubjektív oldala is, mert mind az emberek, mind a vállalkozások számára vélemény kérdése, hogy egy kockázati szintet nagynak vagy kicsinek tartanak. Ez függ az egyén vagy vállalkozás tőkeerejétől, likviditásától, és nem utolsósorban viszonyuktól a kockázathoz: kockázat-elkerülők, kockázatkerülők, vagy kockázatkeresők.
A kockázat-elkerülő
személy a teljes biztonságra törekszik, és minden kockázatot elutasít, ha
teheti. A kockázatkerülő személy nem kerüli el, hanem hajlandó vállalni
a kockázatot, ha érdemesnek látszik. Érdemesnek akkor látszik, ha nagyobb
kockázat arányosan nagyobb várható hasznot ígér. A közgazdaság nyelvén ez akkor
teljesül, ha a várható hozam rajta fekszik az értékpapír-piaci egyenesen, vagy
fölötte van:
A kockázatkereső emberek akkor is vállalják a nagyobb kockázatot, ha nem várható érte arányos haszon, hanem a játék várható értéke nulla (úgynevezett igazságos vagy fair játék), vagy a várható érték kisebb nullánál (vesztő játék), de szerencsés esetben nagy nyereménnyel kecsegtet. Belső hajtóerejük ilyen vállalkozásokra az élmény érdekessége, az izgalom, stb. Úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a kockázatkerülő személy a haszonért, a kockázatkereső személy a kockázatért (is) vállalja a kockázatot. Ez így teljesen nem igaz, helyesebb azt mondani, hogy a kockázatkereső emberek a várható eredményhez hozzászámítják az izgalom élményének, mások elképesztésének, és az önfejlődésnek pénzben nem kifejezhető, szubjektív hasznát is.
A kockázat-elkerülő személy azért jár tévúton, mert a teljes biztonságot nem érheti el, viszont hátrányos számára, hogy nem tanulhatja meg a kockázat kezelését. Így lemond a tapasztalatok fejlesztő hatásáról, és nem kevés haszonról. A kockázatkereső emberek álláspontjában is van logika ("őrület, de van benne rendszer", Hamlet), de a gazdasági számításokba a pénzben nem kifejezhető haszon nehezen építhető bele. Izgalmakkal és személyiség-fejlesztő tapasztalatokkal a várhatón profitot hozó kockázatok is járnak. Hosszú távon több pénzre és kevesebb csődeljárásra számíthat az, aki gazdasági döntéseiben kockázatkerülő stratégiát használ; szabad idejében ettől még lehet kockázatkereső, és hódolhat pl. a sziklamászásnak.
Minden esetre a részvénytársaságok döntéshozóinak, amikor a cég értékét befolyásoló döntést hoznak, arra kell számítaniuk, hogy a befektetők összessége kockázatkerülő stratégiával dönt a részvények vásárlásáról és eladásáról. Rossz kockázatot vállalva nem számíthatnak arra, hogy a befektetők színes szavakkal tömegesen elkápráztathatók, ha a várható hozam elmarad attól, ami az értékpapír-piaci egyenes alapján elvárható.
Szimmetrikus kockázatról akkor beszélünk, ha az eredmény a viszonyítási alapnál jobb is, rosszabb is lehet. Ilyen kockázat jellemzi a beruházások várható jelenértékét, értékpapírok várható hozamát, stb. A ténylegesen megvalósuló eredmény a várható eredmény körül, általában haranggörbe alakú, Gauss-eloszlású szórást mutat. Gauss-eloszlás esetében a várható és legvalószínűbb érték egyenlő. Az eredményeknek lehet Maxwell-eloszlása is, ebben az esetben az eloszlás aszimmetrikus, de a kockázat még szimmetrikus marad (20. ábra).
20. ábra. Maxwell-eloszlás (folytonos vonal) és Gauss eloszlás (szaggatott vonal). A nyilak jelölik a csúcsokhoz tartozó legvalószínűbb értéket, és a Maxwell-eloszlásnál az ettől különböző várható értéket.
Aszimmetrikus a kockázat, ha az eredmény a várt értéknél csak rosszabb, vagy csak jobb lehet. Az eredmény a várt érték vagy rosszabb, amikor kár, baleset vagy halál lehetőségével számolunk. Ennek tudatában kötünk (vagy nem kötünk) biztosítást. A várt érték vagy annál jobb lehet az eredmény olyan helyzetben, amikor valakinek már nincs veszíteni valója. Erre vonatkozik a klasszikus Clausewitz idézet[89]: "A kétségbeesés bátorsága éppúgy számításba jön a katonai mérlegelésben, mint minden más tényező. Az, hogy a siker valószínűsége (ilyen esetekben) kicsiny - érthetetlen ellenvetés. A kicsiny valószínűség még mindig jobb, mint a valószínűség teljes hiánya. Ha tétlenek maradunk ugyanis, akkor semmilyen valószínűsége nincs a sikernek."
Eleve aszimmetrikus kockázattal kell számolnunk, ha a várt érték nem az átlagos, hanem a remélt eredmény. Az ilyen vállalkozások azért nagyon kockázatosak (mint például a kommandó-akciók), mert mindennek sikerülnie kell, nincs a rendszerben tartalék.
Vegyünk példának kockajátékot! A szokásos módon tétet kell tenni, a hatos nyer, a többi veszít. Négy különböző játékot fogunk megvizsgálni, de az alapja mindegyiknek ugyanaz a dobás-sorozat lesz. Így jól látható lesz az, hogy azonos bizonytalanság mellett a feltételektől függőn mind a várható hozam, mind a kockázat eltérő lehet.
A négy játék feltételei:
Játék: |
|
|
|
|
Tőke (eFt) |
|
|
|
|
Tét (eFt) |
|
|
|
|
6-os fizet (eFt) |
|
|
|
|
Átlagos nyeremény (eFt) és szórása |
|
|
|
|
Á. Nyeremény./Tét (%) |
|
|
|
|
Teljes vesztés esélye |
|
|
|
|
A várható hozam nyilvánvalóan az első játékban a legkisebb, mivel ez vesztő játék, mégsem nevezhetjük kockázatosnak sem az eredmények változékonyságát tekintve (a szórás a tét 76 százaléka), sem a tőke teljes elvesztésének kockázata szempontjából. Végül az elveszthető teljes tőke sem nagy összeg. Ez egyszerűen egy előnytelen, és kis kockázatú játék.
Ezzel szemben mindhárom szempontból legkockázatosabb a negyedik játék: a szórás a tét 1,4-szerese, a tőke teljes elvesztésének valószínűsége 16 százalék, és a kockáztatott tőke is itt a legnagyobb. Viszont az átlagos nyeremény összege is, aránya is nagyon vonzó.
A legnagyobb hasznot ígérő játék a negyedik, viszont az adott feltételek mellett legajánlhatóbb játék a harmadik; 1 M kezdőtőkével különösen az ajánlható, hogy a negyedik helyett párhuzamosan 5 darab harmadik fajta játékban vegyen részt a tőke tulajdonosa. A tőke elvesztésének valószínűsége a tőke megosztása miatt gyakorlatilag nulla (1,2 milliomod százalék alatt van), és minden lépésben átlagosan a tőke 1,67 százaléknyi hasznot hoz. A negyedik játékban lépésenként a tőke 6,7 százaléka a várható haszon, tehát a profitráta négyszer nagyobb, viszont minden hatodik játékos az egész tőkéjét elveszti.
A negyedik játék a legjobb üzlet, de mivel a tőke csak a tét 10-szerese, a kockázata a második és harmadik játékhoz képest túl nagy. Ez a kockázat azonban a második és harmadik játék szintjére csökken, ha a játékos tud 1-2 M tőke kölcsönt szerezni (ezzel pénzügyi tőkeáttételt hoz létre), amellyel akár a tőke/tét arányon javíthat, akár 2-3 párhuzamos játékba foghat bele. Vagy ha a tőkét megtestesítő eszközre biztosítást tudna kötni, például 200 ezer forintért biztosítva az 1 milliós eszközt. Csőd esetén az egymilliós biztosítási összeggel újra kezdhet valamit. A biztosítást megszervező vállalkozás is megtalálná a számítását: 60 befizető esetén beszed 12 M-t, átlagosan kifizet 10 M-t, és 2 M az üzleti bevétele. Ez természetesen csak egy példa, nincs olyan biztosító, amelyik ilyen kockázatra hajlandó lenne biztosítást kötni, viszont a 10. fejezetben tovább elemzem az esetet, hogyan javítható annyira, hogy a biztosítottaknak is, és a biztosítónak is megérje.
A négy kockajáték menetét az első táblázat mutatja be, és a 21. ábra szemlélteti. Mint látható, 41 dobásból 7 darab hatos fordul elő, ami megfelel annak, ami statisztikailag várható, viszont a játékosok dolgát nehezíti, hogy van két hosszabb, hatos nélküli sorozat (8 illetve 19 dobással). Annak a valószínűsége, hogy 8-szor egymás után nem dobunk hatost, 23 %, annak, hogy adódik egy 19 dobásból álló, hatos nélküli sorozat, 3,1 % - kicsi, de nem nulla. Átlagosan minden 27-ik játékosnál várható, hogy legalább 19-szer egymás után nem dob hatost. Az első balszerencse-sorozat a játék kezdetén adódik, erősen megcsapolva a kezdő tőkét, a második játék közben. Az első sorozat a 10 tét kezdőtőkéjű játékost üti ki majdnem, a többiek pénzének még a fele sem fogy el 8 dobás során; a tét 20-szorosa ehhez a játékhoz kielégítő. A második sorozat a vesztő játékot szakítja majdnem félbe 38 dobás után a várható 100-110 dobás helyett, a 3. és 4. játékost nyereségei átsegítik az átmeneti balszerencsén, és nyerési esélyeik érvényesülnek.
21. ábra. Különböző esélyű játszmák. Az igazságos játékban (legnagyobb körök) a játékos tőkéje megmaradását várhatja.
1. táblázat.
Ssz. |
Kockadobás (0: nem hatos) |
1. játékos tőkéje (eFt) |
2. játékos tőkéje (eFt) |
3. játékos tőkéje (eFt) |
4. játékos tőkéje (eFt) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A következtetések, amelyeket levonhatunk:
Kiszámított, megismert kockázattal lehet tervezni, vállalható-e a kockázat, elfogadjuk-e. Tervezhető egyrészt a bukás valószínűségének csökkentése, másrészt az adott, esetleg csökkentett valószínűség mellett a bukás következményeinek enyhítése. Mint láttuk, kölcsöntőke igénybe vétele (tőkeáttétel) javítja az esélyeket, hasonlóan az is, ha több vasat tartunk a tűzben (erőforrás-megosztás vagy diverzifikálás). A biztosítás, mint a kár megosztása az esélyeken ugyan nem javít, de a következmények súlyának mérséklésével magát a kockázatot mégis csökkenti.
A tőkeáttételről, mivel Pandora-szelencét nyit meg, érdemes néhány szót szólni. A tőkeáttétel, mint látjuk, a bukás esélyét csökkenti, ebben a modellben 16 százalékról 2,6 százalékra, viszont a bukás következményeit - ha mégis bekövetkezne - súlyosbítja. Bukás esetén kölcsöntőke nélkül egyszerűen a játékra szánt pénz vész el, viszont kölcsön igénybevétele esetén a kölcsön visszafizetésére olyan pénzt kell felhasználni, amelyet célja nem a játék (üzlet, vállalkozás, stb.) volt. A játékos vagyonának további része (autója, lakása), vagy egész vagyona vész el, ezért a tőkeáttétel általában véve inkább növeli, mint csökkenti az üzleti kockázatot.
Akkor és csak akkor, ha a kölcsöntőke a játékos vagyonánál kisebb, mondhatjuk, hogy a tőkeáttétel nem növeli a játék kockázatát. Felmerül a kérdés: viszont miért lehet érdemes kölcsönt felvennie annak, akinek nem lenne szüksége rá? Azért, mert ha az üzlet profitrátája nagyobb, mint a hitelkamat, akkor az elérhető teljes nyereség nagyobb lesz, mint csak saját tőke befektetésével, tőkeáttétel nélkül.
Milyen taktikát válasszunk, amikor olyan játékba fogunk, amelynek kockázata van?
Három esetet különböztethetünk meg, nyerő, vesztő és nyerési esély nélküli játékot. A nyerő játékban a játék várható eredménye számunkra nullánál nagyobb, a másik kettőben kisebb. A vesztő játékban azért időnként és helyenként nyerhetünk, csak hosszú távon elkerülhetetlen a vesztés, a nyerési esély nélküli játékban viszont átmeneti nyerési esélyeink sincsenek.
Nyerő játéknál (3. és 4. kockajáték) egyszerű tanácsot adni: ne legyünk mohók, kis tétekkel kell játszani, és esélyeink idővel egyre ellenállhatatlanabbul érvényesülni fognak. Nyerő játékot csak egy módon lehet elrontani: ha pénzünkhöz vagy erőforrásainkhoz mérten túl nagy tétekkel játszunk, egy balszerencse-sorozat elfogyaszthatja forrásainkat, és a játék feladására kényszerülünk. Amint a 3. és 4. kockajáték szemlélteti, ha 10 menetre elég a pénzünk, a vereség esélye 16%, míg 20 menetre elegendő pénzzel már csak 2,6% a valószínűsége annak, hogy a játékot fel kell adnunk.
Összefoglalva: nyerő játékban biztonsági játékra törekedve ne kockáztassunk, és semmiképpen ne tegyünk fel mindent egy lapra. A kockáztatás látványos csatanyerésekre jó, de itt mi a háborút akarjuk megnyerni, lehet, hogy unalmasan, de bizonyosan. Ne feledjük: nyerő játszmát megnyerni nem dicsőség, hanem kötelesség; ezért találják unalmasnak a hozzá vezető utat. A megszerzett haszon élvezetét már nem annyira.
Ha az ilyen játékot nem lehet elkerülni, csak egyet tehetünk: tegyük az ellenfélnek minél drágábbá a győzelmet ("die hard"). Paradox módon a jó taktika a nyerő játékéval azonos: a lehető legkisebb tétekkel, biztonsági játékra törekszünk. A cél az, ami más: nem a nyerés, mert az lehetetlen, hanem az időnyerés, és a lehető legnagyobb veszteséget okozása az ellenfélnek. Így ellenfelünknek a győzelem többe kerül, mint amennyit ér, és győztes lesz, de nyertes nem. Esetleg azt is elérhetjük, hogy a további harc helyett egyezséget ajánl fel.
Vesztő játéknál a jó stratégia: kerüljük el az olyan helyzeteket, hogy belekény-szeríthessenek, akár erőszakkal, akár manipulációval (társadalmi manipuláció volt, hogy úriember párbajkihívást nem utasíthatott vissza). Unalmas álláspont, de veszíteni, és mást gazdagítani valószínűleg rosszabb. Legalább tárgyilagosan vizsgáljuk meg, tényleg elkerülhetetlen-e. Attól még nem az, hogy a közvélemény így gondolja. Többnyire nem a közt alkotó emberek viszik vásárra a bőrüket, vagy vagyonukat, hanem mi. Azt is érdemes meggondolni, hogyan javíthatunk esélyeinken (tanulással, edzéssel, elegendő tőkével), vagy csökkenthetjük kockázatunkat (üzlettársak bevonásával, biztosítással), mielőtt belekezdünk.
Ha tényleg bele kell mennünk vesztő játékba, mert például nincs veszteni valónk, vagy ellenfelünk egyébként harc nélkül veszi el, ami a miénk, akkor két taktika közül választhatunk:
Védekező: mint a nyerési esély nélküli játékban, időnyerésre játszunk, a lehető legkisebb téteket kockáztatva, hogy erőforrásaink elkerülhetetlen felőrlődése a lehető legtovább tartson, és a győzelem ellenfelünknek a lehető legtöbbe kerüljön. Sakkban ez szívós védelmi játékot jelent, harcban rugalmasan manőverezve a lehető legnagyobb veszteséget okozzuk az ellenségnek. Lehetséges, hogy teljes vereségünk előtt ellenfelünk megsokallja a teljes győzelem árát, és valamilyen egyezséget ajánl a további harc helyett. Ez az időnyerés egyik lehetséges értelme, és haszna. A másik az lehet, ha az ellenfél fölénye időleges, és célunk kitartani addig, amíg fordul a kocka (Így harcoltak az oroszok a moszkvai csatában 1941 novemberében.).
Támadó: adott, jól meghatározott, korlátozott célt - például kezdőtőkénk megduplázása - igyekszünk elérni a lehető legjobb eséllyel. Igyekszünk olyan helyzetet teremteni nyerő játszmát folytató ellenfelünk számára, amit el kellene kerülnie: gyorsan, rövid játékra törekszünk, nagy tétekkel, és reméljük, hogy ki tudjuk használni rövid balszerencse-sorozatát (ami nekünk szerencse-sorozat). Mivel a feladat itt nem a játék maga, hanem a cél elérése, ha elértük, a játékot azonnal abba kell hagyni! Az ehhez szükséges fegyelem a vesztő játék talán legnehezebb lélektani próbatétele, ezért veszít a kaszinóval szemben azok többsége is, akik átmenetileg nyernek.
Egy fontos összefoglaló megjegyzés: a védekező és támadó taktika a vesztő játékban egymást kölcsönösen kizáró! Nem keverhetők eredményesen, a kettő közötti kompromisszumra irányuló kísérletek mindkét stratégia hátrányait egyesítik, bármelyiknek az előnye nélkül.
A 4.3.4. és a 4.3.5. alfejezet átugorható, az itt leírtak ismeretének hiánya nem zavarja a továbbiakban tárgyalt anyag megértését. Mindazonáltal hasznosnak tartom a 4.3.4. alfejezetben a kockázatkezelés részletes számszerű szemléltetését, amely meggyőzőbb, mint csupán a szavak. A 4.3.5. alfejezetben pedig a történelem - amely valóban az élet tanítómestere, ha hallgatunk és figyelünk rá - szolgál példákkal a kockázatkezelés hibáira.
A vesztő játékot az első fajta kockajáték modellezi. Legyen a korlátozott cél a kezdőtőke megduplázása. Mivel a hatos a téten felül a tét négyszeresét fizeti, könnyen kiszámítható, hogy az első lépésben a kívánt 2000 forintos nyeremény negyedét, 500 forintot kell feltenni, és a nyerés esélye 16,67%, a nem-nyerésé 83,33%. A többi a 2. táblázatban látható.
2. táblázat. Első kockajáték (a hatos a tétet adja vissza plusz a tét 4-szeresét):
|
Vesztes ág |
|
Nyertes ág |
||
Lépésszám |
Tőke(Ft) |
Esély(%) |
Tét(Ft) |
Tőke(Ft) |
Esély(%) |
|
|
|
|
|
|
1a |
|
|
|
|
|
1b |
|
|
|
|
|
2a |
|
|
|
|
|
2b |
|
|
|
|
|
3a |
|
|
|
|
|
3b |
|
|
|
|
|
|
Vesztés esélye |
|
|
Nyerés esélye |
|
Jobban a részletekbe menő számítással a nyerésre 42,8 %, a vesztésre 57,2 % adódik. A téteket 10 forint pontossággal számítva a 3b lépés elvesztése után marad 90 Ft, 57,87 % valószínűséggel, ami (5/6)-nak a negyedik hatványa. Ha ez a 90 Ft kétszer nyer, aminek a valószínűsége (5/6)4 100 = 1,61 %, akkor 2250 Ft-al az egész fenti sorozatot újra lehet kezdeni, és ennek az 1,61 % valószínűséggel várható újabb sorozatnak is mintegy 42-43% esélye van a nyerésre. Ez az 1,61 % feltételes valószínűségű 42-43 % ad hozzá a 42,13 %-hoz 0,67-0,69 %-ot, ami kerekítve 42,8 % nyerési esély. A matematikai teljesség kedvéért hozzá tehetjük, hogy a 2250 Ft-ból 3 lépés után ismét marad valamennyi, de ennek a lehetőségnek a számba vétele csak 1-2 század százalékot eredményez. Így határozottan kimondhatjuk, hogy az első kockajáték nyerési esélye tizedszázalékra kerekítve a korlátozott támadó taktikával 42,8 százalék.
Az adatok kiszámításának ilyen pontossággal nincs jelentősége, mivel célom a különböző játékok esélyeinek összehasonlítása, amelyhez a százalék hibahatár is megfelel.
Az első játékban bemutatott korlátozott támadó taktika esélyeit vizsgáljuk meg a további három játék esetében is! Az összehasonlítható eredmények érdekében mindegyik játékban 2000 Ft lesz a kezdőtőke, és a cél is azonos, 4000 forinttal befejezni a játékot.
A várhatón nulla nyereményű (úgynevezett igazságos, vagy egyenlő) második játék eredményei a 3. táblázatban láthatók. Amint várható is, az egyenlő játék egyik félnek sem kedvez a másik rovására: hosszú játéknál a játékosok kezdőtőkéjük megmaradását várhatják, ha egyikük kockáztatva támad, akkor is mind a támadónak, mind ellenfelének közel egyenlő esélye van a győzelemre.
3. táblázat. Második kockajáték (a hatos a tétet adja vissza plusz a tét 5-szörösét):
|
Vesztes ág |
|
Nyertes ág |
||
Lépésszám |
Tőke(Ft) |
Esély(%) |
Tét(Ft) |
Tőke(Ft) |
Esély(%) |
|
|
|
|
|
|
1a |
|
|
|
|
|
1b |
|
|
|
|
|
2a |
|
|
|
|
|
2b |
|
|
|
|
|
3a |
|
|
|
|
|
3b |
|
|
|
|
|
4a |
|
|
|
|
|
4b |
|
|
|
|
|
|
¯ |
|
|
¿ |
|
|
|
|
|
|
|
5a |
|
|
|
|
|
5b |
|
|
|
|
|
6a |
|
|
|
|
|
6b |
|
|
|
|
|
7a |
|
|
|
|
|
7b |
|
|
|
|
|
8a |
|
|
|
|
|
8b |
|
|
|
|
|
9a |
|
|
|
|
|
9b |
|
|
|
|
|
10a |
|
|
|
|
|
10b |
|
|
|
|
|
11a |
|
|
|
|
|
11b |
|
|
|
|
|
|
Vesztés esélye |
|
|
Nyerés esélye |
|
A harmadik és negyedik játék nyerő jellege az agresszív támadó taktika 50 % fölötti, és növekedő győzelmi esélyeiben tükröződik. Az érem másik oldala viszont, hogy a vereség valószínűsége sem kicsi, a harmadik játékban 39, a negyedikben 30 %, és ezt a vereséget teljesen felesleges kockáztatni, mivel lassú, térnyerő taktikával 97-98 % eséllyel, majdnem bizonyosan győzni lehet. A számok markánsan bizonyítják, hogy a nyerő játékban a türelem sokkal kifizetődőbb, mint vadul kockáztatni: a kezdőtőke megduplázása a harmadik játékban 60, a negyedik játékban 30 lépés után várható, erőszakosan kockáztatva 7-8 lépésben nyerni is, veszíteni is lehet (4. és 5. táblázat).
4. táblázat. Harmadik kockajáték (a hatos a tétet adja vissza plusz a tét 7-szeresét):
|
Vesztes ág |
|
Nyertes ág |
||
Lépésszám |
Tőke(Ft) |
Esély(%) |
Tét(Ft) |
Tőke(Ft) |
Esély(%) |
|
|
|
|
|
|
1a |
|
|
|
|
|
1b |
|
|
|
|
|
2a |
|
|
|
|
|
2b |
|
|
|
|
|
3a |
|
|
|
|
|
3b |
|
|
|
|
|
4a |
|
|
|
|
|
4b |
|
|
|
|
|
5a |
|
|
|
|
|
5b |
|
|
|
|
|
6a |
|
|
|
|
|
6b |
|
|
|
|
|
|
¯ |
|
|
¿ |
|
|
|
|
|
|
|
7a |
|
|
|
|
|
7b |
|
|
|
|
|
8a |
|
|
|
|
|
8b |
|
|
|
|
|
|
¯ |
|
|
¿ |
|
9b |
A sémát folytatva a nyerési esélyek nullához tartanak, |
|
|||
10b |
és a nyerés teljes esélye e sorozat összegének a határértéke, |
|
|||
11b |
amely jól közelíthető a felírt tagok összegével. |
|
|||
12b |
|
|
|
|
|
13b |
|
|
|
|
|
|
Vesztés esélye |
|
|
Nyerés esélye |
|
5. táblázat. Negyedik kockajáték (a hatos a tétet adja vissza plusz a tét 9-szeresét):
|
Vesztes ág |
|
Nyertes ág |
||
Lépésszám |
Tőke(Ft) |
Esély(%) |
Tét(Ft) |
Tőke(Ft) |
Esély(%) |
|
|
|
|
|
|
1a |
|
|
|
|
|
1b |
|
|
|
|
|
2a |
|
|
|
|
|
2b |
|
|
|
|
|
3a |
|
|
|
|
|
3b |
|
|
|
|
|
4a |
|
|
|
|
|
4b |
|
|
|
|
|
5a |
|
|
|
|
|
5b |
|
|
|
|
|
6a |
|
|
|
|
|
6b |
|
|
|
|
|
7a |
|
|
|
|
|
7b |
|
|
|
|
|
|
Az eddigi eredmények alapján azt becsülhetjük, hogy |
|
|||
|
a sorozatot 2400 Ft-tal újra kezdve ennek az 5,58%-nak |
|
|||
|
határértékben mintegy 70%-a realizálódik a nyerő ágon, |
|
|||
|
és 30%-a a vesztő ágon. Így írhatjuk a következő sorban: |
|
|||
|
|
|
|
|
|
|
Vesztés esélye |
|
|
Nyerés esélye |
|
|
Az eredmény a 70:30% becslést alátámasztja. |
|
A témáról még ennél is többet tudunk mondani, ha elemezzük a 4. és 5. táblázatok első három-négy lépését. Ezek azt mutatják, hogy 3-4 lépés alatt 40-50 % eséllyel gyors győzelmet lehet aratni, és ha mindegyik lépésben veszítenénk is, tőkénk fele még mindig megmarad. Ha ezzel átváltunk a térnyerő taktikára, és ha ennek nincs akadálya, kétszer több lépésben ugyan, de 97-98% eséllyel még mindig győzhetünk. Ebből az következik, hogy a hazardírozás az, aminek nyerő helyzetben nincs értelme, de kiszámított kockázatot érdemes vállalni, mert jelentősen lerövidítheti a győzelemhez vezető utat. A kiszámított kockázattal nyerő játékban nem a vereséget, hanem csak a hosszabb játékot kockáztatjuk.
Érdemes a játékok összefoglaló döntési fáját áttekinteni. A hagyományoknak megfelelően az emberi döntéshez tartozó elágazást négyszöggel, a véletlen döntését körrel jelöltem.
22. ábra. Óvatos és merész játék eredményei a játék fajtájától is függően.
Az ábra André Kostolany[90] elvét szemlélteti: "Akinek van pénze, az kockáztathat; akinek viszont nincs, annak kockáztatnia kell." Akinek nyerő játéka van, az megteheti, hogy rámenősen, gyorsabb győzelemre törekedjen, mert mindenképpen nyer. Aki viszont vesztő játékba fog, az azért kénytelen kockáztatni, mert ez az egyetlen lehetősége a győzelemre, óvatos játékkal bizonyos vereség vár rá.
A még válaszra váró kérdések:
Miért hajlandó kockáztatni, akinek egyenlő játéka van?
Igaz-e, hogy aki merészen játszik, annak a várhatónál mintha valamivel gyakrabban lenne szerencséje?
Ha igen, miért?
Az egyenlő játék, az erők egyensúlya kevés hasznot és dicsőséget ígér, a legtöbb embernek unalmas, és úgy gondolja, nem vezet sehová. Az emberek többsége nem tekinti kielégítő célnak az adott helyzet (a status quo) fenntartását. Ezen kívül tart attól, hogy ellenfele hasonlóan gondolkodik, és ha nem ő támad, megteszi az ellenfél. Ebben az esetben ellenfeléé lesz a kezdeményezés előnye.
Itt áttérünk a második kérdés tárgyalására. Igen, aki támad és kezdeményez, annak ez által előnye van, amely kezdeti előny, ha a megtámadott elveszti a fejét, akár győzelemig növekedhet. A valóságban ugyanis a támadás nem annyit jelent, hogy zsetonokat raknak az asztalra, hanem rágalom, zsarolás, fegyverek stb. alakjában jelenik meg. Természetes, hogy a támadás észlelése félelmet okoz, a különbség abban áll, hogy aki tapasztalt vagy bátor , az félelme dacára azt teszi, ami a legcélszerűbb, és nem azt, amit a félelme diktál. További előnyt adhat a támadónak, hogy ha a támadás megalapozott, akkor az erő helyzetéből sem lehet veszteségek nélkül megállítani és felszámolni; a váratlan veszteség kilátása önmagában elég ahhoz, hogy válságot okozzon, és kapkodni kezdjen a védekező fél. Aki veszteségek nélkül szeretné megúszni a harcot, vagy mindent meg akar védeni, előnyösebb helyzetben is nagy vereséget szenvedhet.
Az egyenlő játék vagy a nyerő helyzet akkor és csak akkor érvényes, ha mindkét fél éber, a lehető legjobban játszik, és felkészül a meglepetésekre. Semmi nem hajtja jobban a vesztő helyzetű játékos malmára a vizet, mint az, ha erősebb ellenfele elkényelmesedik, minden bizalmát helyzeti előnyébe fekteti, és csak olyan támadásra készül fel, amilyet ő el tud képzelni (Idevágó klasszikus példák Nagy Sándor granikoszi és isszoszi csatája
Igaz tehát, hogy a bátrakat segíti a szerencse ("Fortes fortuna adjuvat"), de ennek az éremnek is van másik oldala. Amint láttuk a döntési fán, minden fajta (nyerő, egyenlő, vesztő) játékra igaz, hogy merész támadással gyors, korlátozott győzelmet lehet aratni, a modellben 40-50 százalék eséllyel. Ennek a győzelemnek egy nagy hiányossága van: nem ad semmi információt a játék jellegéről, így a győzelem megrészegítheti a győztest, és kísértésbe viszi, hogy újra és újra kockáztasson. Míg nyerő játékban ezt tenni kifizetődő - bár az elbizakodottság nyerő játékban is veszélyes - vesztő játékban hosszú távon bizonyos bukást okoz. A nyerő helyzetű játékos számára a balszerencse csak megtorpanás a győzelemhez vezető úton, a vesztő helyzetű játékos számára viszont a játék végét jelentheti.
Honnan tudhatjuk, hogy nyerő vagy vesztő játékot folytatunk? Egyszerű esetekben ki lehet számítani, az életben becslésre vagy intuícióra is szükségünk lehet. Olykor a józan ész is elég: nincs az a zsenialitás, amely egyszerre több, erősebb ellenféllel szemben vég nélkül győzelmeket biztosíthatna.
A Németország - Szovjetunió háború hosszú távon vesztő játék volt Németország számára. Ez nem utólagos bölcsesség, jónéhányan akkor is tudták (olyan különböző világnézetű emberek voltak ezen a véleményen, mint például a polgári parlamenti képviselő Bajcsy-Zsilinszky Endre, a kommunista Ernst Thälmann, és a Wehrmacht tábornoka, Heinz Guderian, 1941-ben a Második Páncélos Csoport parancsnoka.). A Wehrmacht főparancsnoksága, mint tudjuk, a támadó taktikát választotta, amely gyors döntést kíván, nagy tétekkel, idővesztegetés nélkül. Tekintsük át ebből a szempontból a három nyári hadjáratot: az 1941, 1942 és 1943 évit. 1941-ben a gyorsaság elvét sértették meg, 1942-ben nem vállalták a döntő összecsapást, 1943-ban pedig megváltozott a játszma jellege: már nem volt esély a háború megnyerésére.
1941-ben volt a Wehrmacht esélye a legjobb, mert ekkor volt legnagyobb a különbség a német és szovjet fegyveres erők tapasztalata, képzettsége, felszereltsége között. A Wehrmacht Közép Hadseregcsoportjának páncélos és gépesített csapatai (a 2. és a 3. Páncélos Csoport, parancsnokaik Heinz Guderian és Hermann Hoth) 1941. június 22 és július 11 között a határtól elértek Szmolenszkig. 20 nap alatt megtettek 700 kilométert, az út kétharmadát a határ és Moszkva között. Ekkor 20-25 nap vita következett, hogyan tovább. A Dél Hadsereg-csoport elmaradt, ezért a Közép Hadseregcsoport jobb oldala védtelenné vált. Hitler nem kívánta növelni a kockázatot és a téteket, ezért egy hónapos kitérő következett: a Második Páncélos Csoport Kijev, a Harmadik Páncélos Csoport Leningrád alá vonult harcolni. A Wehrmacht begyűjtötte az addigi tétek nyereségét: augusztus 30. és szeptember 25. között Ukrajna hatalmas területét foglalta el, 660 ezer hadifoglyot ejtett, de ezért idővel fizetett.
Csak szeptember 30-ikán, 80 nappal Szmolenszk elérése után indult a támadás újra Moszkva irányába. 20 nap gyors sikerei után 80 napot vesztegetett el a Wehrmacht főparancsnoksága. Akinek ellensége az idő, az nem vesztegethet el belőle ennyit következmények nélkül. Igaz, hogy júliusban a Közép Hadseregcsoport jobb oldala védtelen volt, ami a további támadást kelet felé kockázatossá tette, de a hazardírozás nem ekkor kezdődött, hanem 1941. június 22-ikén. Hazárdjáték közben már hiábavaló biztonságra törekedni, a biztonságot ebben az esetben csak a győzelem adhatja meg.
A Wehrmacht 1941. október-novemberi támadásait Moszkva ellen azok a szovjet csapatok segítettek megállítani, amelyeket részben 1941. július-szeptember folyamán hoztak létre, illetve a Távol-Keletről szállítottak át, mert megtudták, hogy a japánok ellen nincs rájuk szükség. Ez a két pótlólagos erőforrás (új és távol-keleti csapatok) nem állt rendelkezésére a szovjet hadvezetésnek július-augusztusban, hogy a késélen ingadozó helyzetet Moszkva alatt a Szovjetunió javára billentse.
1942. nyarán a Wehrmacht nem mert közvetlenül Moszkva ellen támadni, pedig ez lett volna a döntésre törekvés korlátozott céllal. Dél-Oroszország, a kalmük sztyeppe és a Kaukázus pedig nem volt az erőhöz mérten korlátozott cél, és a célok megfelelő rangsorolása is hiányzott. Ennek dacára ezt a nem szerencsés haditervet is lehetett volna jobban végrehajtani, ha a támadó erőket (a 6. gyalogos, és a 4. páncélos hadsereget) először Sztálingrádra összpontosítják, utána a kaukázusi olajmezőkre. A negyedik páncélos hadsereg tologatása már akkor sem látszott célszerűnek: eredeti célja a 6. gyalogos hadsereg támogatása volt Sztálingrád ellen, a kezdeti sikerek alapján július végén Baku felé fordították, majd szeptemberben Eliszta alól, 250-300 kilométerről vezényelték vissza Sztálingrádhoz. Ma azt is tudjuk, hogy július végén valószínűleg döntő erő lett volna, szeptemberben viszont a harcedzetté vált védőket a romok között már nem seperhette el.
1943-ban Hitler nem volt hajlandó belátni, hogy alapvetőn megváltoztak az erőviszonyok: az előző két évvel szemben Németország fegyveres erőinek már nem volt esélye győztes hadászati támadásra, legfeljebb győztes csatára. Amíg a győzelem esélye 50 % alatt volt, de nullánál nagyobb, addig lehetett értelme arra törekedni, hogy adott korlátozott célt minél gyorsabban, döntő támadással elérjenek. Amikor viszont a győzelem esélye megszűnik, időnyerő, szívós, manőverező védekezés az optimális harci taktika (4.3.2. alfejezet), ha tárgyalni nem lehet.
A kockázat vállalása döntés. Előtte döntés-előkészítésre van szükségünk: számítsuk ki, vagy becsüljük meg, melyek a játék kimenetelei, milyen eséllyel, mekkora az egyes kimenetelek nyeresége vagy vesztesége. Ez alapján már megállapíthatjuk, milyen játszmát kínálnak a körülmények: nyerő, vesztő vagy győzelmi esély nélküli játékot.
Ha van mód arra, hogy elkerüljük, esélytelen játékba ne fogjunk bele.
Ha ennél jobbak a kilátások, tegyünk meg mindent a kockázat csökkentésére:
Először az esélyeink javításával (tanulással, edzéssel, elegendő tőkével);
Másodszor az optimális esélyek mellett a kockázat további mérséklésével:
o Több párhuzamos üzlettel (diverzifikálás)
o Tartalékképzéssel
o A kockázat szétterítésével (biztosítás, üzlettársak bevonása)
Most érdemes újra számolni, mert jó esetben az is lehetséges, hogy a játék feltételeinek javításával vesztő játékból nyerő játékot sikerült formálnunk.
Mekkora az esélye a teljes bukásnak (ez nyerő játékban is megtörténhet), és el tudjuk-e fogadni ennek a lehetőségeink szerint már enyhített következményeit? Ha igen, akkor tovább léphetünk a következő kérdésre: végül is milyen játékunk van?
Ha nyerő, akkor türelmesen keressük "betegre" magunkat. Egyre vigyázzunk: ha nemcsak természeti erőkkel szemben játszunk, hanem emberi ellenfelekkel is, ne higgyük vakon, hogy játékunk automatikusan örökre nyerő marad. A feltételek egyébként Természet anyánkkal szemben is változhatnak, Murphy törvényei erről szólnak.
Ha még mindig vesztő játékunk van, akkor jobb nem belefogni. Ha a körülmények kényszerítenek, vagy kedvünk van hozzá, akkor döntsük el, a vesztő játékok két elfogadható taktikája közül melyik felel meg érdekeinknek, és döntésünk mellett a játék forgatagában is tartsunk ki!
1. Bernstein, Peter: Szembeszállni az istenekkel (Panem-Wiley, Budapest-New-York, 1998).
2. Carnegie, Dale: Sikerkalauz 2. Ne aggódj - tanulj meg élni! (Minerva, Budapest, 1992).
3. Constantinovits Milán: Külkereskedelmi technika - külpiaci kockázat (Aula, Budapest, 1999).
4. Földi Pál: A második világháború katonai története 1-3 (Anno Kiadó, Debrecen, 2001).
5. Gaál Zoltán: A döntéshozatal alapjai (Egyetemi kiadó, Veszprém, 1989).
6. Gaál Zoltán - Lukács Eleonóra: Vezetéstudományi ismeretek (Egyetemi kiadó, Veszprém, 1996).
7. Keegan, John: Maszk - a parancsnoklás álarca (Aquila, Budapest, 1998).
8. Kehrer, Daniel: Üzlet és kockázat (Akadémiai, Budapest, 1992).
9. Kershaw, Robert: Háború virágfüzérek nélkül (Gold Book, Debrecen, 2000)
10. Kostolany André: Tőzsdepszichológia - Kávéházi előadások (Perfekt, Budapest, 2000).
11. Magyar Judit: Biztos utakon - Az ABN biztosító tankönyve (ABN-AMRO Rt., Budapest, 1999).
12. Munkaközösség: Magyar Statisztikai Évkönyv 2000 (KSH, Budapest, 2001).
13. Munkaközösség: Magyar Statisztikai Évkönyv 2001 (KSH, Budapest, 2002).
14. Munkaközösség: A Harmadik Birodalom hadviselése (Hajja & Fiai, Debrecen, 1997).
15. Parker, Danny S.: Az ardenneki offenzíva (Hajja&Fiai, Debrecen, 1999).
16. Perjés Géza: Clausewitz (Magvető, Budapest, 1983).
17. Pimlott, John: A Wehrmacht képes története (Hajja & Fiai, Debrecen, 1998)
18. Tóth T. - Sipos Z. - Végső B.: Vállalat és külső piac (Student, Budapest, 1988).
Akkor is így van, ha az anyagi rendszernek emberek is részei. Ebben az esetben a valószínűségek függhetnek a rendszerben levő emberek tudatától, de ezek a feltételes valószínűségek objektív értékek lesznek. Még lábjegyzetben sem célom ezt tárgyalni, ezért csak egy szemléltető példát említek meg: az ittas autóvezető balesetének valószínűsége tudatunktól független, és tudatunktól függetlenül sokkal nagyobb, mint a józan vezetőké. Ezt a tényt évente sok "kísérlet" bizonyítja az utakon.
Ez az alapja, és magyarázata annak, hogy ugyanannak a lehetséges kimenetelnek az eredménye lehet kockázat, de lehet vonatkoztatási alap, a vizsgált rendszer határaitól függő módon. Ha egy bányában az előírt biztonsági berendezések megléte esetén évente 2 baleset várható, nélkülük viszont 10, akkor az előírt biztonsági berendezések nélküli bányában végzett egy éves munka 10 áldozata a tulajdonos számára a várható eredmény, a 10 áldozatból 8 az egyes bányászok számára többlet-kockázat, a törvény számára, ha bizonyítható, üzleti tevékenység körében gondatlanul vagy szándékosan elkövetett többszörös emberölés.
Pontosabban egyetlen 100 kilométeres útra igaz, hogy a töréskárral járó baleset elkerülésének valószínűsége 99,98 %, viszont egy éven át, 15-20 ezer kilométer vezetés során ez a valószínűség már csak 95 %. A személyi sérülés elkerülésének esélye ennél jobb: egy év alatt nem 95 %, hanem 99,3 % (17 ezer sérült/2500 ezer személygépkocsi).
Találat: 3471