A vezető motivációja, beállítódottsága.

A vezető beállítódottsága

McGregor állította először, hogy az az attitűd, amely szerint egy vezető megítéli az embereket, nagymértékben befolyásolja viselkedését. Ezt az attitűd-viselkedés kapcsolatot "önme 141e42b gvalósító próféciának" nevezte.

McGregor két beállítódottságú vezetőt különböztetett meg. X és Y beállítódottságút.

Az X beállítódottságú vezető e feltételezések szerint viselkedik:

Ø      Az általános alkalmazott eredendően nem szereti a munkát, s amennyire csak lehet, kerüli.

Ø      A legtöbb alkalmazottat kényszeríteni, dirigálni és szorosan ellenőrizni kell ahhoz, hogy erőfeszítést tegyen a szervezeti cél elérésére.

Ø      A legtöbb alkalmazottban kevés az ambíció, és az állásuk biztonságára nagyobb súlyt helyeznek, mint bármi másra.

Ø      A legtöbb alkalmazott messze elkerüli a felelősségvállalást.

Ezek alapján az X beállítódottságú vezető autokrata vagy direktív stílust alkalmaz a vezetői viselkedésben.

Az Y beállítódottságú vezető viselkedése ezzel szemben sokkal kevésbé lesz autokrata a következő feltételezések alapján:

Ø      A fizikai és szellemi erőfeszítés olyan természetes emberi megnyilvánulás, mint a játék vagy a pihenés.

Ø      A legtöbb ember előnyben részesíti az önirányítást és az önkontrollt.

Ø      Az emberek megtanulják elfogadni, sőt keresni a felelősségvállalást, ha arra bátorítják őket.

Ø      Az emberek szívesen mutatnak találékonyságot, képzelőerőt és kreativitást a szervezeti problémák megoldásában.

Livingston szerint a vezetés önmegvalósító próféciája a következőképpen működik: Az, amit a vezető elvár alárendeltjétől, és a mód, ahogyan bánik velük, erősen meghatározza azok teljesítményét, viselkedését. A vezetők tevékenységében az objektív lehetőségek a meghatározóak.

A vezetői hatékonyságot a vezető és a vezetettek adottságai, tapasztalatai, elvárásai kölcsönösen befolyásolják.

A vezető motivációja

Amikor a vezető viselkedését és annak indítékait vizsgáljuk, soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a vezető is ember. Ennek megfelelően rá is vonatkoznak azok a motivációk, amik a munkavégző emberre. McClelland szerint "három elsődleges motiváló tényező"-t kell alaposan vizsgálni. McClelland elméletét teljesítménymotivációs elméletnek is szokták nevezni:

Az eredményesség (a teljesítmény) igénye: a mérhető, személyes teljesítés igénye. Kihívást, versenyhelyzetet keresnek, ugyanakkor számukra elérhető célokat tűznek ki. Gondolkodásukat jellemzi: jobban teljesíteni, mint mások, elérni vagy meghaladni a kitűzött célt, törekedni új felmutatására, hosszú távú feladatok kitűzése.

A kapcsolódás (a barátság) igénye: annak az igénye, hogy valakivel vagy valakikkel együtt legyünk és kölcsönösen kötődjünk egymáshoz. A nagy kapcsolódási igényű emberek jellemzője: egy csoport vagy csapat része akar lenni, élvezni akarja mások szeretetét és elfogadását, pozitív interperszonális kapcsolatokat tart fenn, a munkahelyén foglalkozik emberekkel, minimalizálja a konfliktusokat.

A befolyás vagy a hatalom igénye: ez az az igény, hogy elérjen valamilyen befolyásolási célt. Eszközrendszere változatos, de mindig arra irányul, hogy a másik embert kézben tartsa, viselkedését vagy életfeltételeit szabályozza. A magas hatalmú ember arra törekszik, hogy jó hírnevet vagy pozíciót szerezzen, uralkodjon a szituációkon.

A vezető motiváltsága:

Kifelé irányuló: a közösség szolgálata, megbecsültség, hatalom.

Befelé irányuló: önmaga megvalósítása, önmegbecsülés, önállóság.

Alapvető: viszonylagos biztonság, magasabb életszínvonal.