A vezető funkciói: a tájékozódás, az információ-szervezés és kezelés,  a probléma felismerés.

A vezetés folyamatos cselekvés, amely szervesen kapcsolódó tevékenységekből áll. Ezeket a tevékenységeket vezetési funkcióknak nevezzük

A sikeres vezetés alapvető feltétele, hogy a vezető reagáljon a változó körülményekre, igényekre és lehetőségekre. A reagáláshoz azonban megfelelő információkkal kell rendelkeznie.

A jó információ jel 232g67c lemzője:

a valóságot tükrözi,

határozott tartalmú,

idejében érkezik,

a vezetéshez szükséges.

A vezetőnek két különböző feladat ellátásához kellenek információk, az általa irányított szervezet hosszabb távú céljainak megvalósítására ható tényezőkről és azok változásairól, valamint az operatív irányításhoz, az azonnali vagy rövidtávú vezetői beavatkozást igénylő változásokról. A hosszabb távú: stratégiai, a rövid távú: operatív tájékozódás.

A stratégiai tájékozódás három alapvető vezetői problémával rendelkezik:

Hogyan tárja fel azokat a tényezőket, amelyek csak a jövőben fognak hatni.

Hogyan prognosztizálja ezek alakulását.

Hogyan mérje fel ezeknek a szervezetre gyakorolt várható hatását.

E kérdések megválaszolásához a vezetőnek nem csak jó szakmai és vezetői felkészültséggel, de nagyfokú gondolkodásbeli nyitottsággal és bizonyos képzelőerővel is kell rendelkeznie. A tájékozódási rendszer megszervezése egymást követő lépések megtételét, az információs folyamatban résztvevők feladatainak pontos körülhatárolását feltételezi.

1.lépés: kinek? A információ címzettjének kijelölése.

2.lépés: mit? A vezetők tájékozódási igényének és szükségletének feltárása.

3.lépés: honnan? Az információ források megjelölése. Két forrástípus van, az elsődleges (közvetlen), amelyek egy-egy részterület folyamatos hírei; a másodlagos egy-egy terület változásait elemző szakirodalom, jelentés.

4.lépés: kik? Az információkat feltárók, kidolgozók kijelölése.

5.lépés: milyen formában? Az információk feldolgozási módjának meghatározása.

6.lépés: mikorra? Az információk a vezetőhöz való továbbításának időpontja.

7.lépés: milyen minőségben? A visszacsatolás. A vezetőnek folyamatosan véleményt kell mondani az információkról.

Az operatív tájékozódás lényegesen különbözik a stratégiaitól, mivel a tájékozódáshoz szükséges belső és külső információk köre és forrása pontosan körülhatárolható. Az információkat azok tárják fel és továbbítják, akik az operatív folyamatokat végzik vagy irányítják. Az információk feldolgozásának módja többnyire szigorúan formalizált, pontos előírásokhoz kötött.

Az operatív tájékozódásnak van egy belső ellentmondása, csapdája. Az információk pontosan számszerűsítettek, objektívnek tűnnek. Ugyanakkor az információt készítők és az információt kapók érdeke nem mindig azonos, ezért bármikor megkérdőjelezhető az objektivitása.

Az operatív tájékozódást a következők figyelembe vételével célszerű megszervezni:

Fel kell mérni, hogy egy terv vagy célállapothoz képest a tevékenység mely területein, a folyamatok milyen szakaszaiban és pontjain keletkezhetnek mérhető, tényleges helyzetetek, eredmények.

Meg kell határozni, hogy a tényleges állapotról szóló információkat kihez kell eljuttatni, ki az illetékes.

Ki kell jelölni azt az utat, amelyen keresztül az információ eljut a döntésre illetékeshez.

Meg kell határozni, hogy milyen jellegű információknak a vezetés mely szintjéig kell eljutnia.

A vezetői tájékozódás rendszere abban az esetben segítheti a helyes vezetői döntések meghozatalát, ha:

a tájékozódás olyan egységes rendszerben megy végbe, amely a vezetés mindegyik szintjének igényeit kielégíti;

a tájékozódás rendszere pontosan szabályozott folyamat;

a vezetők és a beosztottak aktív részesei a rendszernek.

Probléma felismerés:

A vezető szempontjából problémán a környezetben vagy a szervezetben bekövetkező vagy várhatóan bekövetkező olyan eseményt értünk, amelyet sem a szervezet, sem a saját munkájának megtervezésekor eddig nem vett figyelembe. Mind a környezetben, mind pedig a szervezeteken belül jelentősen felgyorsultak, gyakoribbakká és bonyolultabbakká lettek a változások, amelyekre reagálnia kell a szervezetnek, ill. a vezetőnek. Az alkalmazkodás sikere pedig attól függ, hogy mennyire időben és milyen módon reagál a vezető a majd bekövetkező, vagy más bekövetkezett változásokra.

Az időbeni és helyes reakcióhoz felkészülési idő kell. Minél korábban képes a vezető felismerni a változás kialakulását, annál több ideje van a megoldáshoz való felkészülésre. A problémák a szervezeten belül is megsokasodtak. Ennek oka, hogy a környezeti változások egyre több feszültséget, problémát okoznak a szervezeten belül is.

A probléma felismeréséhez ugyan nélkülözhetetlenek bizonyos vezetői tulajdonságok, de a probléma tényleges súlyának megítéléséhez, az álproblémáknak, a látszatproblémáknak a valódiaktól történő megkülönböztetéséhez célszerű felhasználni a hibakeresési módszert, mint általános probléma felismerési technikát. A vizsgálatot addig kell folytatni, amíg az okozattól (hibától) el nem jutunk a változást előidéző valódi okig.

A belső, a szervezeti problémák felismerése látszólag könnyű feladat, hiszen a belső ellenőrzési és információs rendszer folyamatosan informálja a vezetőt a szervezet működésében fellépő zavarokról. A probléma felismerés gondja az, hogy a probléma a maga megjelenési formájában valós vagy látszólagos.

A megjelenéséből felismerhető-e a kiváltó ok, vagy a tényleges probléma a látszólagosnál mélyebb. Nem mindig nyilvánvaló ugyanis az összefüggés az ok és a kiválasztott okozat között. A tényleges, az igazi probléma felismeréséhez csak módszeres elemzéssel juthat el a vezető.

A hibakeresés technikája:

1. lépés: változások vizsgálata: mi, hol, mikor, mennyire változott;

2. lépés: a nem változások vizsgálata: mi, hol, mikor, mennyire nem változott;

3. lépés: a hiba természetének, helyének, idejének, mértékének megállapítása;

4. lépés: a hiba időpontjában ható tényezőben végbement változás vizsgálata.