A szervezet kialakulásának okai, a szervezetek általános jellemzői.

Az ember, azért és annak érdekében cselekszik, hogy valamilyen testi vagy lelki szükségletét kielégítse. A szükséglet ingerként jelentkezik, kielégítetlensége hiányérzetet, feszültséget okoz. Az ember egyedül, még fiziológi 434f55e ai szükségleteinek is csak egy részét képes kielégíteni, mert cselekvése vagy személyes korlátaiba, vagy természeti-társadalmi környezetének korlátaiba ütközik. E korlátokat csak másokkal együtt cselekedve tudja áttörni. Kénytelen tehát közösségben élni és cselekedni.

A szervezetben az egyének fizikai és pszichikai különbözőségük miatt kialakul a munkamegosztás, ennek törvényszerű velejárójaként megjelenik a vezető, aki a szervezetben tevékenykedők cselekvését célra irányítja, összehangolja.

A cél, magában kell, hogy foglalja az egyének közösségi és individuális szükségleteit, e nélkül ugyanis nem várható el, hogy a közösség célirányosan, együttesen cselekedjen. A célirányos cselekvés eredményeként a szükséglet kielégül, ez elégedettséget eredményez. Az elégedettség állapota azonban soha sem tartós, és jelentkezik az újabb szükségletek kielégítésének az igénye.

A szervezeti szükségleteket a vezető negatív és pozitív ösztönzéssel, konfliktuskezeléssel, tanácsadással, továbbképzéssel és más technikákkal manipulálja. Ezeknek, az egyének szempontjából nagyrészt manipulált, de már szervezeti szükségletként megjelenő igényeknek a kielégítésére irányuló cselekvést a vezető csak akkor tudja eredményesen koordinálni, ha összhangban tudja tartani az egyéni, a csoport és szervezeti célokat.

Az irányító-befolyásoló tevékenység folyamatos gyakorlásával válik a vezető a szervezet, szélesebb értelemben pedig a gazdaság és a társadalom fejlődésének alakítójává.

A szervezet valamely társadalmi szükséglet kielégítése céljából létrehozott folyamatos emberi együttműködés, amely meghatározott célokkal, kommunikációs rendszerrel, koordináló folyamatokkal és egymással együttműködni kész egyének közösségével, hierarchiájával rendelkezik.

A szabályozott és folyamatos társadalmi tevékenység mindig valamilyen szervezet keretében folyik.

Porter, Lawler és Hackman szerint a szervezeteknek tipikusan öt jellemzője van:

társadalmi tagozódás,

célorientáltság,

differenciált funkciók,

tudatos és racionális koordináció,

időbeli folytonosság.

A szervezet a vezetés által megosztott, szabályozott folyamatokká összekapcsolt emberi munkával, valamint eszközök, módszerek célszerű működtetésével oldja meg feladatait. A szervezet lehetőségeit és korlátait lényegében három alapvető emberi igény és képesség szabja meg:

Az ember csak szerevezett munka révén tűzhet maga elé más élőlényekhez képest magasabb rendű célokat.

Csak olyan szervezeti követelményeknek tud folyamatosan eleget tenni, amelyek fiziológiai és pszichikai teljesítő képességének határain belül vannak.

Azért és akkor képes szervezeti tevékenységre, mert és amikor azonosulni tud mások céljaival, megérti, magáévá teszi, átéli azokat.

Ha a vezető figyelmen kívül hagyja ezeket, nem ad lehetőséget az emberek igényei, szükségleteik kielégítésére, teljesíthetetlen feladatok elé állítja őket, a szervezetben működési zavarok keletkeznek.

A céloktól való elidegenedés növeli a munkaerő fluktuációját. Teljesítmény csökkenés, minőségromlás következik be, megszaporodnak a konfliktusok is.