A személyiség összetevőinek szerepe a viselkedésben; a viselkedés és a helyzet összefüggései, empátia, előítélet, konformizmus.

A viselkedés és a helyzet.

A viselkedés feltárásánál fontos tényező az aktuális helyzet, amelyben a viselkedés történik. A pszichikus helyzeten, a személyek a pszichikus környezet tényeihez való viszonyát értjük.

Ötféle tipikus pszichikus helyzetet szokás megkülönböztetni:

Deprivációs helyzet: megfosztottságot, nélkülözést jelent. A depriváció lehet szenzoros (ninc 212h79c s inger) és szociális (magány), mely a másság kialakulásához vezet. A szenzoros depriváció sokáig nem viselhető el.

Akadály nélküli helyzet: ebben az esetben a cél közvetlenül elérhető és általában kellemes dolog. Az ilyen szituáció azonban unalmas és nem fejleszti a személyiséget.

Problémahelyzet: amikor a személy és a cél közé akadály kerül, de ez legyőzhető, kikerülhető. Lényege a cselekvéses alkalmazkodás. A problémák megoldása kétféleképpen történhet:

próbálgatás (tanulás, többszöri próbálkozás);

belátásos tanulás (a megoldás fejben elvégzése, majd gyakorlati megvalósítása).

Frusztrációs helyzet: ebben az esetben a személy és a cél közé áthághatatlan, kikerülhetetlen akadály kerül. Mivel a szükséglet kielégülése meghiúsul, olyan feszültés keletkezik, ami frusztrációt okoz, mely lehet biológiai és szociális jellegű. A frusztrációra több módon lehet reagálni:

agresszióval;

regresszióval (a normálisnál egy fokkal alacsonyabb viselkedésforma alakul ki);

fixációval (ez az alacsonyabb viselkedésforma rögzül);

visszavonulással;

elfojtással (nem szembe nézés);

projekcióval (az indulatok kivetítése, más személyre hárítjuk saját indulatunkat).

Az agresszió mérsékelhető:

Ø      tisztán logikai érveléssel az agresszió ellen;

Ø      büntetéssel;

Ø      az agresszió modelljének büntetésével;

Ø      az alternatív viselkedésminták megjutalmazásával;

Ø      nem agresszív modellek jelenlétével,

Ø      mások iránti empátia kialakításával.

Konfliktusos helyzet: akkor lép fel, ha ellentétes irányú és nagyjából azonos intenzitású erők hatnak a személyre. Ekkor az egyén döntési válságba kerül, amely kínzó feszültséget okoz. Kerülhet az ember két vonzó cél közé (pozitív felszólító jellegű helyzet), ill. két taszító cél közé (negatív felszólító jellegű helyzet). Hogy a cselekedetünk melyik cél felé irányul, az a cél megvalósíthatóságától, ill. elkerülésének következményeitől függ.

Az olyan helyzet, ahol ugyanaz a cél egyidejűleg vonzó és taszító, az ambivalencia konfliktus. A konfliktusmegoldó képesség alapja a megfelelő cselekvés megtalálása, a döntés.

Empátia:

Az empátia, a beleélés képessége, a viselkedésben az egyik legfontosabb tulajdonság. az, hogy a metakommunikációs jelzéseket alig vagyunk képesek érzékelni, empátiás készségünk alacsony voltára utal.

Az empátia, az emberi kapcsolatok jó irányba történő befolyásolásán, a segítőkész magatartás erősítésén túl az agresszió csökkentésében is nagy jelentőségű. Az empátiával kapcsolatos érdekesség, hogy egy másik személy fájdalmának láttán kellemetlen fiziológiai reakciót élünk át. Az előítélet megszüntetheti az automatikusan fellépő empátiát.

Előítélet:

Befolyásolja a másokról kialakított véleményt, tehát mások megismerését is. Általában téves vagy nem teljes információn alapul és nyomában ellenséges, negatív attitűd lép fel valamilyen csoporttal, jelenséggel szemben. Egyik előidézője éppen a személyiség önigazolási szükséglete, az áthárítás, a bűnbakképzés.

Az előítéletet a sztereotipizálás és az attribúció táplálják. Az előítélet egyike azon nem velünk született dolgoknak, melyhez konformálódni kell. Az előítéletes magatartás legfőbb oka a társadalmi normák szolgai módon való betartása. Így maga a társadalom is, a törvények és a szokások révén létrehoz előítéleteket.

Konformizmus:

Aronson szerint az emberek többsége konformista. Ennek több oka lehet:

Ø      az egyén arra törekszik, hogy az adott közösség tagja maradhasson,

Ø      a többség rokonszenvét szeretné elnyerni,

Ø      a többség ítéletének hatására meggyőződött saját ítélete tévességéről.

A konformitás mértéke függ az adott csoportban betöltött helytől is. Ha gyenge a betöltött hely, akkor konformistább lesz, ha szilárd, akkor könnyebben vállalja az egyéni voltát. A társas befolyásolásra három alapvető reagálási módszer létezik:

Behódolás: a jutalom elnyerése vagy a büntetés elkerülése motivál. Ez a viselkedés csak addig tart, amíg a fenti két tényező hat. Létrehozó komponense a hatalom.

Azonosulás: a befolyásolás alanya olyan szeretne lenni, mint a befolyásoló. Fő komponense a vonzerő.

Interiorizáció: célja az igazságra való törekvés. Alapja a hitelesség.

Még egy viselkedés ismeretes, ez a "bele nem keveredés", ami szintén konformizmus. A bele nem keveredő egyén nem segít, s minél többen lesznek, annál kisebb az esélye, hogy ő segít.