Valamikor - Áprily Lajos

Valamikor - Áprily Lajos

Valamikor tavasznapon

Anyám dalolt egy éneket,

Mikor a márciusi sejtés

Hunyó szivébe reszke 818b12i tett.

Messze kicsengö gyermekhangon,

Könnyes szemmel kísértem én,

Úgy álltunk egymást átölelve,

Szivünkbe' dal, szivünkbe' fény.

Érzelmes ó-német románc volt,

Dalolta már a nagyanyám

Szekfük között, hársak tövében,

Tán örökségül szállt reám.

A hösét hányszor megsirattam,

El-elmerengve a dalon -

Ez volt az elsö szívborongás,

A szent legelsö fájdalom.

És aztán jött a nagy tavasz rám

A káprázat tüzszekerén,

Robogva, zengve jött az élet

S forrongást korbácsolt belém.

Véremre törtek, átöleltek

A lázító nagy éjszakák,

S hallottam lázban ingadozva

Az örvény csábító szavát...

Ilyenkor - álom volt? valóság?

Zsongó agyam káprázata? -

Megcsendült halkan, hárfahangon

Anyám ó-német dallama.

...Messze kicsengö gyermekhangon

Könnyes szemmel kísérem én.

Úgy állunk egymást átölelve,

Szivünkbe' dal, szivünkbe' fény.

Átszellemítö áhítattal

Szívom a hársak illatát...

- Gögös arccal, dacos kudarccal

Rohannak el az éjszakák. -

1909. február