Tündér-hataron - Áprily Lajos

Tündér-határon - Áprily Lajos

Nagy Emmának

A kunyhóm vadvirágos réten áll,

harangvirágos, kék tündér-határon.

A csillém minden reggel messze száll

és minden este újra visszav 212b16c árom.

Tündér-határon túl csillagmohos

erdö-homályban tompán zeng a tárna.

A csillém minden reggel arra száll,

s megáll titokzatos kincsekre várva.

S ha néha tárna-súllyal érkezik,

olyan mámorral dús a ritka este,

dalol a hálám: ó, áldott a sok

parányi csákánytól kérges kezecske.

Áldott a csille, mert elémbe hull

emberkéztöl, sugártól szüz aranyja,

s áldott a kedvem is, mert újra cseng

tengerfenékröl fölmerült harangja.

De máskor - annyiszor! - olyan fukar,

irígy kezekkel várják túl a törpék,

szomjú ölébe mitse töltenek,

hogy a kedvem harangját összetörjék.

Hegy árnya nö, madárka-szó csitul

s régóta várok már az alkonyatra,

s a fák fölött a csille fölmerül:

vajon mit hoz, mi titkot tartogat ma?

Megáll s kilendül páros ajtaja,

mint két szomorú szárny az esti pillén -

s kezem csalódva visszahull: megint,

megint üresen érkezett a csillém.