Sarréti zongoraszó - Áprily Lajos

Sárréti zongoraszó - Áprily Lajos

Ólmos esö szaporít pocsolyákat az utca sarában,

búskomor arcu lapályt fátylaz a téli homály.

Őszi mocsári sarak lázadnak a híg televényben,

Dante-bugyorba való szörnyete 555i89f g itt ez a sár.

Nézed a posta lovát, hogy cuppog a mély latyakosban,

mintha tünödne szegény: mért vezekeltetik így?

Elvesznél, a sivár tájnak leterítne a búja,

hogyha nem intve feléd otthonos arcu sziget.

Otthoni ejtés csendül a füszeres illatu szóban,

s könnyü borocska után esteli zongoraszó.

Kedves a kéz, mely a billentyü-sorokon szaladozva

meg-megidézi a rég szunnyadozó muzsikát,

s kedves a hang, a finom s remegö, mely a pusztai csendben

távoli multba merült, drága dalokra feszül.

Látod-e: rajzol a hang - ez az otthon, a vár meg a város,

zöld koszorús hegy alatt árad a barna Maros.

Megy le a nap, csupa bíbor a templom, a terraszos Őrhegy,

s bíbor fényt kap a név porladozó köveken.

Tornaterünk fövenyén még olykor dobban a labda

s átüt a csenden, a mély lecke-szilenciumon;

benn a teremben erös prepa-hang vontatja a zsoltárt,

s künn a tanári soron buggyan a zongora-szó.

Hívogató kristály-napokat hoz az északi szellö,

kék derüböl a Pilis csúcsa s a Csáklya köszön.

Indul kis csapatunk a mezöszagu hajnali széllel,

ünnepet áhit a szív, friss ütemet ver a láb.

Zordul a táj, szeleburdi echó feleselget a dallal,

sürü tenorral az alt lelkesen összesimul.

Vadnárcisz szaga lebben a lepkés, hüs levegöben,

lábad alatt csevegö csermely iramlik alá;

pettyegetett pisztránggal csábit a vad patak árja,

hab-mosogatta kövön billeg a vízirigó.

Sziklafalak közein barlang-üregek csalogatnak

s int a magasban a szüz, csillagos arcu gyopár.

Bágyad a test, jön a nyáj, s jön a nyájjal a harmatos este,

széna-odorban a fü jószagu vánkosa vár,

bróm nélkül is elaltat a sürü kakukkfüves illat,

s alva, szelíd juhokat látsz csuda pázsitokon,

zúg a patak s egy-egy remegö kis csillag az éjböl

ócska gerenda közén kandin a színbe tekint.

Drága napok: derüs ormok az élet sorsvonalában!

Ritka örömszigetek, tiszta, szabad horizont!

Boldog izomjáték, dallal fakadó fiatalság!

mámoros ünnepeink - csak zene, csak zene már.

Lankad a kedves kéz, haloványul a kép, jön az éjfél

(függönyös ablakokon túl csupa sár, csupa sár),

csillagot olt a homály - s a varázs szigetén, a sötétben

csendesül, elfinomul s elhal a zongoraszó.

Szeghalom-Budapest