SZÉP ESTE Baka Istvan

SZÉP ESTE Baka István

A megnyúlt árnyaktól riadtan

égnek futott a fény szilánkja,

s lágy földmeleggel ült a hűvös,

szélfútta csillagok szagába.

Behálóz egy kopottas fácska

kék árnya, mint a vérerek,

poros lombocska ráz ruhámra

gyöngén kialvó fényeket.

Megállok s száll az esti pára

szép árnyam kontúrját követve,

így rajzolódik fel magányom

egymásnak épült fellegekre.

A görnyedt fűből béka néz rám,

zöld hátán zsíros hold remeg,

s fénylő meleg szemébe zárja

utolsó húszfilléremet.

1968. május

[Megjelent: Szegedi Egyetem]